Pesti Hírlap, 1930. szeptember (52. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-21 / 214. szám

1930. szeptember 21., vasárnap. PESTI HÍRLAP Kukorica János ébredése. Dramolet zenével és szerelemmel, négy jelenetben. Irta: Hegedűs Lóránt. Copyright Try Petit Birlap 1980. Minden jogot, a hangot filmezést is, fenntartunk. SZEMÉLYEK: Balassi Bálint­­ Vitás Csokonai Mihály­­ Vörösmarty Mihály | Petőfi Sándor­­ ) kostok Arany János | Ady Endre Kukorica János tanárjelölt. Vitéz Csokonai Mihály az I. sz. pavil­ion előtt nagy bottal sétál, úgy Vitéz Csoko­nai Mihály, mint a többi halhatatlan kettős embermagassága. Ugyanolyan szabású ruhá­ban járnak, mint a földön jártak, de ez telje­sen fehér, ködszerű szövet, amely arany és ezüst csillag szálakkal van átszőve.) CSOKONAI: Természetesen nekem, a vándorló diáknak, kell folyton körüljárni a pavillont, hogyha valami óvatlanság törté­nik. Most Petőfi Sándor barátunk, meghallván, hogy az ő napja van, március 15-ike, lekiván­­kozott a földre és mint ilyenkor szokta, nyit­­vahagyta maga után az ajtót. Most már les­hetem, hogy valami garabonciás azalatt be ne szökhessen hozzánk. Persze, a kapukulcsot is itthonfelejtette. (Benéz a mennyei peri­szkópba.) Az ő köpönyege. De különös, . . . nem ő van benne, hanem valami egész kicsi alak. Földi halandó lehet. (Kiált): Halló, Sán­dor! (Semmi felelet.) Halló . . . (Semmi fe­lelet.) (Petőfi köpönyege, rajta a kis Kukorica János tanárjelölttel megérkezik a pavilion aj­tajáig.) CSOKONAI: öcskös, kis ember, ki vagy! KUKORICA JÁNOS: Felséges szellem, ez a köpönyeg, mit Petőfi Sándor a földön fe­lejtett, fölemelt az égbe. CSOKONAI: Mondd el éltedet. KUKORICA: Atyám ügynök volt a Futuránál és leütötte egy revizió. Anyám ma­nikűrös volt és éjszakai munkában meghűtötte magát. CSOKONAI: Elég, fiam, hallgass. Jó­kai a II. sz. pavillonban egész nap mesél ne­künk. Ezt is hallottuk már tőle. Oly csodála­tos dolgokat mesél, hogy néha a többi főosz­tály is idejön, hogy hallgassa a nagy mese­mondót. A múltkor még Goethe is átjött, a mi egyetlen kegyelmes urunk a német főosztály­ból és Jókait hallgatva, aranyakat hagyott itt. KUKORICA: Aranyakat! CSOKONAI: Igen, folyton aranymon­dások potyognak szájából és néhányat köztünk elhelyezett. (Kukoricához.) Te ki vagy! KUKORICA: Szerencsétlen tanárjelölt, aki szakvizsgára készült a magyar irodalom­­történetből. CSOKONAI (nevetve): Hát akkor leg­alább tanulunk mi is valamit. Nézz körül, fiam, és itt maradhatsz addig, míg Petőfi meg nem érkezik, mert ő mindjárt kirántja alólad a köpönyeged és akkor megint a földön leszel. Nézz körül és ha akarsz, kérdezz. KUKORICA: Ily nagyok, akik itt van­nak? CSOKONAI: A K­ra­pavillon „Nagy“­­termében eleinte csak ketten voltunk Balassi Bálinttal és akkor kicsik voltunk. De mennél többen jönnek hozzánk, annál nagyobbak le­szünk. Mikor egymásután megjelentek Vörös­marty, Petőfi, Arany, igen megsokasodtunk. Mikor utoljára Ady Bandi is feljött, még na­gyobbak lettünk. Alig várjuk, hogy még töb­ben jöjjenek, hogy még magasabbak legyünk és a magyar Olimposz legyen a legnagyobb. Még mit kérdezel? KUKORICA: Mi az a kis épület, amit látok a nagy kupola mellett? CSOKONAI: Olvasd el a felírást. KUKORICA: „Díszletraktár“. Mi lehet ez, felséges szellem? CSOKONAI: Ebben tartjuk,­öcskös, a mi elkoptatott hasonlatainkat. Ha a verseink­ből lenn a földön idézet lesz és nagyon sokan koptatják, akkor nekünk kell újra kipucorálni. Képzelheted, micsoda munkánk van. Arany és Petőfi egész nap dolgoznak. De ez még semmi ahhoz, amily rosszul járt Széchenyi István. Ő az utolsó, XII. pavillonban lakik, a Politikaiban. Az van legrosszabbul elhelyez­kedve egy meredek szélén. KUKORICA: Ott nagyon sokan lehet­nek. Történik: az I. jelenet Budapesten, a Petőfi Sándor­ utca egy padlásszobájában. A II. a mennyországban, Magyar Főosztály T. Liza-pavilion­ előtt. A III. jelenet a pavilion „Nagy“-termében. A IV. ismét a pavilion előtt. I. JELENET. (Padlásszoba, szegényes bútorok, kevés kopott ruhadarab szétszórva az ágyon. Az asztalon tintatartó. Kukorica János tanárjelölt ingujjban az asztalnál ül. Hátára köpönyeg vetve. So­vány, kiéhezett arc, beesett szemek, koplalás és éhezés nyomai. Fejét az asztalra hajtva alszik. Déli harangszó kondulása hallatszik.­ KUKORICA (felriad): Egy, kettő, há­rom, ... hat,... kilenc,... tizenkettő. Dél Vé­gem van. A szakvizsgáról lekéstem, pénzem nincs, diplomám nincs. Nincs semmim. Álom volt ez, vagy valóság! Mintha Petőfi Sándor járt volna a szobámban szellemalakban és el­repült. Elvitte egyetemi jegyzeteimet. (Az asztalra néz.) Nincs jegyzet. Talán mégsem volt álom. Én szerencsétlen! Sem anyám, sem Ju­liskám, sem diplomám. Itt járt volna ő? Rossz álom. Bizonyára elnyomott a fáradtság s most azt hiszik, megszöktem a vizsga elől. (Feláll.) Mi ez! Ezt a köpönyeget nem ismerem. A jegyzetek eltűntek s helyettük itt van egy kö­pönyeg. De furcsa ... (Megfogja Petőfi Sán­dor köpönyegét, rázni kezdi s abból csillagok hullanak ki. Megriadva): Itt csoda történik. Ez nem embertől való. Az egész köpönyeg mintha tű­zből volna. Szikrákat érzek az uj­jaimban. (Még több csillag.) Bizonyára nem­ földi ember hagyta itt. (Ledobja a köpönye­get a földre.) Most megpróbálom, mit tudok vele csinálni. Talán ha rája állok és taposom, kiszórok belőle valamit, aminek hasznát vehe­tem. (Rááll. A köpönyegből villanyos szikrák pattannak ki és tá­voli zene hallatszik.) (A köpönyeg kukoricával emelkedni kezd. A zene erősebb, messziről Beethoven V. szimfóniája negyedik tételének crescendója hallható. NYÍLT változás. A padlásszoba eltűnik és midőn a szín újra megvilágosodik, a Magyar Mennyország előtt vagyunk.) CSOKONAI: Tévedsz fiam. Mi innét felülről máskép látjuk a dolgokat. A magyar prókátor-nemzet, de nem ért a politikához. A XII. pavillonban az egész állomány hat ki­rály és hat civil. Deák Ferenc óta csak ketten jöttek föl: az öreg Wekerle Sándor és Tisza István. Tisza egész nap Kossuth Lajossal sé­tál, még soha két ember így nem értette meg egymást. Ott van, mondom, Széchenyi is és egész nap tisztítja „Magyarország nem volt, hanem lesz“ című mondását, amelyet pedig így sohasem mondott. Már hat kis angyalt kért az Úristentől, hogy segítsenek neki, annyira koptatják. A társaság többi része pedig a tör­ténelmen végigvonuló vörös fonalat kötözi ösz­­sze, amelyet odalenn mindig elszakítanak. Sok baj van a Turul madárral és „a Kárpátoktól az Adriáig“ mondásokkal is. KUKORICA: És mi legyen az a kicsi zöld épület? CSOKONAI: Abban vannak, fiam, azok az irodalomtörténészek, akik minket az iroda­lomból ki akartak taszítani. Az épület azért olyan kicsiny, mert szellemi térmértékükre van szabva. Mi már ritkán kapunk ilyeneket Ba­lassi Bálinttal, de Ady Endrének nagy sikere volt, ő igen sokat hozott fel. Mert tudd meg, hogy mindnyájunknak joga van felhozni azo­kat az irodalomtörténészeket, akik minket nem értettek meg. Itt persze a nevüket nem tudjuk, mert míg idáig érnek, a nevük mindig lehull. Lehet ám, hogy most Petőfi is ilyen járatban van és hoz valakit... KUKORICA: És a többi épület? CSOKONAI: Minden pavillonnak meg­van a „nagy“-terme, azután a közepes és a ki­csinyek. Különben meglehetősen unalmas néha a világ, rendesen keresztrejtvények meg­fejtésével foglalkozunk. ’ (Felkiáltva.) De mintha látnám Petőfit. (Benéz a mennyei pe­riszkópba): Sándor, te vagy? PETŐFI SÁNDOR hangja (kintről): Jövök már, csak elkéstem. CSOKONAI: Csakugyan köpönyeg nél­kül érkezik. Hát most vigyázz, fiam. Én ide állítalak a sarokba és egy megkarcolt felhőn át láthatod, hogy mi mit tanácskozunk. Addig, mig a köpönyegen vagy,, semmi bajod nem történhetik. Azután pedig szerzek majd neked protekcióval ,valami állást. I­II. JELENET. ( A mennyországban, a Magyar Főosz­tály I. sz. pavilionja előtt. A pavilion teljesen fehér, óriási, átlátszó kupola, mely mellett ki­sebb épületek vannak. Előtte drótkerítés an­gyalszárnyakkal. Kis kapu, kinyitva. Az egész II., III. és IV. jelenet alatt folyton Beetho­ven-zene hallatszik, miután a mennyország tel­jesen tele van Beethoven akkordjaival. alfa^ksés^ak^vásárolni tekintse meg: nagy szőnyegraktáramat Ebédlőszőnyegek Kókuszfutók Futószőnyegek Garnitúrák Torontáli szőnyegek Függönyök Összekötőszőnyegek Paplanok Kerevetátvetők Padlófilcek Argaman szőnyegek minden méretben. Óriási választék! Meglepő olcsó árak! Semmiféle részletalakulatban nem vagyok. t rafiT* h. 13 1?STI tfí© szőnyeg- és linóleum- UnvM ff ULW nagykereskedő ===== Budapest, V., Vilmos császár-út 18. 33 a század legjobb petróleum Izzófénylámpája megérkezett Tellown automatikus. Hófehér nappali izzófény. Olcsóbb, mint az elektromosság. Dísze minden lakás­nak, üzletnek, irodának. Robbanásmentes. Szagtalan, zajnélküli. Ha van Aladdin lámpája, cserélje be égőszerkezetét az új modelre, tíz Pengő megtakarítással. Díjtalan ismertetést szívesen küld ! Aladdin Kereskedelmi Részvénytársaság Budapest, 4. Postafiók 128. Budapesti főfelakat­­ NOSTRUM MÜVAKI ÁRUHÁZ VII. kerület, Rákóczi út 32. sz. (Szemben a Rókussal)

Next