Pesti Hírlap, 1930. október (52. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-01 / 222. szám

/V BUDAPEST, 1930. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fillér. — Külföldön az állófitéei ár kétszeresPesti LII. ÉVFOLYAM: 222. (17.287) SZAM. ?i w ^ 7 v SzERDA, OKTOBER 1. Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Íőkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél, Erzsébet-körút 1 Tel. J. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük A csehek a külföldet akarják félrevezetni. Benes úr tehát megmagyarázta a világnak, hogy tulajdonképen mit is akar Masaryk, a cseh köztársaság elnöke. Nyugodt légkörben — amelynek megteremtéséről természetesen nekünk kell gondoskodnunk —, hajlandó lesz határmódosításról tárgyalni, ámde csak az esetben, ha a csehek javára is lesz határkiigazítás. Ezen föltétel vagy követelés mögött tulajdonképen világszenzáció húzódik meg, mert úgy mi magyarok, mint a kapcsolt világrészek csak most tudjuk meg, hogy Trial,ban az egyesült és szövetséges főhatalmak Csehországból kiszakítottak egy darabot és ezt Magyarországhoz csatolták. Erről ugyan tegnapig mit sem tudtunk, valószínűleg más sem. Ámde, ha Benesék tévednek, akkor miféle határkiigazításról beszélnek az ő javukra. Várjon a békési tótokat akarják-e korridor létesítésével összekötni Prágával! Erre talán Kramarz sem gondol, pedig az olyan cseh nacionalista, aki nem sajnálná akár Londont is cseh területnek kinyilatkoztatni. Mi az oka mégis annak, hogy a csehek ilyen vicces kijelentéseket tesznek! Ez látszólagosan rejtélyes eset, pedig a magyarázata nagyon egyszerű és világos. A csehek nagyon jól tudják, hogy a külföld túlnyomó nagy része még ma is tájékozatlan abban, mi történt tulajdonképen Trianonban. Jó szimatú emberekként azonban érzik és észreveszik, hogy egyfelől a külföldön mutatkozni kezd bizonyos érdeklődés, amelynek következtében egyre többen óhajtanának megbízható felvilágosítást kapni. De észrevették azt is, hogy magyar részről nagyobb erővel és le nem tagadható hatással kezdik a külföld felvilágosításának munkáját végezni s nem maradt titokban előttük az sem, hogy a Népszövetség genfi ülésszakának közönségét erősen foglalkoztatta a Magyarországnak, nem siránkozással és panasszal, hanem szigorúan helytálló statisztikai és térképanyaggal igazságot követelő magyar publikáció! A tisztulni kezdő agyakat tehát meg kell zavarni! Ebben nagy gyakorlata van Benesnek s ezzel próbálkozik most is. Azon követelésével, hogy Csehországnak is jár határkiigazítás, ha a magyaroknak koncedálnának ilyet, azt akarja elhitetni, hogy a magyaroknak az a panasza, hogy a határokat Magyarország hátrányára a legdurvább erőszakkal húzták meg, legalább is túlzás, mert ezt a műveletet a legnagyobb igazságosság mellett is csak úgy lehetett végrehajtani, hogy bár a magyaroknak is, de a cseheknek is van okuk és joguk panaszra! Nos hát ez a legrutább szemfényvesztés, mert nem az történt, hogy az etnográfiai határokat nem lehet egészen jól és megfelelően megállapítani s ebből mindkét félnek kára származott, hanem az, hogy teljesen egyoldalúan nagy egészséges magyar tömböket csatoltak hozzá Csehországhoz. Itt közöljük példának okából egy térképrészletét a Magyar- Csehszlovák határnak, a Pesti Hírlap „Igazságot Magyarországnak“ kiadványának egyik térképét, amely azt mutatja, hogy ezt a kereken 7000 km 2 területet, amelynek a lakosságában 95% a magyar és csak 5% a nem magyar, azért kapcsolták Csehszlovákiához, mert a csehek a Duna vonalát kívánták határul. Csak ezen az egy ponton 415.000 magyart dobtak oda a cseh imperializmusnak. Mennyire szemfényvesztés a cseheknek az a törekvése, hogy elhitessék a világgal, hogy velük is igazságtalanság történt a határmegállapitásnál s hogy nekik is követelni valójuk van, mutatja az a másik itt közölt térképrészletünk is, amely azt igazolja, hogy a „nemzetiségekfelszabadítása“ címén minő kétségbeejtő gonoszságokat követtek el. Ez a térkép meg nem cáfolható statisztikai adatok alapján azt bizonyítja, hogy „felszabadítottak“ 1.702.000 tótot úgy, hogy cseh rabszolgaságba hajtották őket, azonban velük együtt cseh uralom alá helyeztek, vagyis rabságba kergettek 1.874.000 egyéb nemzetiségűt, akiknek a világon semmi közük nincs a cseh nációhoz! Hogyan képzelik el ezek után a csehek, hogy az ő gondolatuk szerint bekövetkezendő „határkiigazításnál“ újabb területeket kapjanak. Miután az egész trianoni — legerősebb meggyőződésünk szerint ideiglenes ■— határ magyar, csak arra a finom üzletre gondolhatnak, hogy visszaadnak nekünk az elrabolt tiszta magyar területből egy részt és ennek ellenében elcsatolnak a jelenleg hozzánk tartozó tiszta magyar területből egy újabb részt. Valóban komolyabb embereknek tartottuk eddig Beneséket, semhogy föltételezhettük volna róluk azt, hogy ily naiv és nevetséges blöffel akarnák becsapni a világ közvéleményét! Ha a csehek komolyan gondolnának a jóvátételre és a fejük felett függő veszedelmek elhárítására, akkor másként kellene beszélniük. Ha számot tartanának arra, hogy a magyar kormány szóba álljon velük, akkor valami becsületes álláspontot kellene elfoglalniuk, ellentétben a jelenlegivel, amelyet nem tarthatunk annak. Ha a csehek súlyt helyeznének arra, hogy egyáltalán tárgyalási lehetőséget teremtsenek, akkor nem azzal kellene jönniük, hogy mi magyar területekkel csereberét folytassunk, hanem azt kellene mondani ikaz anyaországgal összefüggő tiszta magyar területeket visszaadjuk; a Magyarországon levő tiszta cseh területeket visszaköveteljük. (Persze, kiderülne, hogy ilyen nincs, tehát Csehországgal semmiféle igazságtalanság nem történt); ahol vegyes lakosság van, ott, nemzetközi ellenőrzés mellett, népszavazás döntsön a hovatartozandóságról, ugyancsak nemzetközi ellenőrzés mellett megejtendő népszavazással döntsenek a tiszta tót és rutén területek népei arról, hogy önállóságot kívánnak-e, avagy csatlakozást. Cseh szempontból ez lenne a tiszta, világos, becsületes eljárás, aminthogy Trianonban is a békét diktáló hatalmaknak ekként kellett volna intézkedniük. Ha a csehek most, bár megkésve, ilyen indítvánnyal állnának elő, ha nem is a magyar közvélemény de a magyar kormány nem térhetne ki a 25 elől, hogy ezt mérlegelés tárgyává tegye. A tegnap közzétett Masaryk—Benes-féle torzszülöttnek komolyan vétele azonban köznevetség tárgyává tenne mindenkit. Tehát napirendre térünk felette. Mi pedig folytatjuk rendületlenül küzdelmünket az integer Magyarországért s e soha meg nem szűnő harcunk során fokozott kötelességünk azt a külföldet, amelynek tájékozatlanságára számítanak Benesék, minden rendelkezésünkre álló módon s erőnk teljes megfeszítésével felvilágosítani. Szóval, írással, képpel, megdönthetetlen statisztikai adatokkal, megszakítást nem ismerő és tűrő munkával kell elérnünk azt, hogy amikor a csehek és a többi harácsállam újból a tegnapihoz hasonló trükkökkel próbálkoznak, az egész világ gunykacaja hangozzék feléjük s a leleplezett hazudozóknak kijáró megszégyenítés sújtson le rájuk!