Pesti Hírlap, 1931. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-21 / 16. szám

1931. január 21., szerda. PESTI HÍRLAP A rendőrség egyre több irányban kutat az álarcos banditák után. Pálinkás Mihály a Kinizsi-utcai gépkocsiján volt portásának különös szerepe. — Országszerte keresik, hogy kihallgathassák. A Gubacsi-úti és a Kinizsi-utcai álarcos revol­­veres rablótámadás ügyében mind szélesebb körben végzik a nyomozást. Dr. Doming Henrik főkapi­­tányhelyettes, a bűnügyi osztály főnöke, állandóan figyeli a kutatás munkáját, amely minden nyomot alaposan felkutat. Gyors eredményre éppen azért nem lehet­­ számítani, mert a­ nyomozás munkája nem vághat egy irányban, hanem sugárszerűen minden adatot és föltevést aprólékosan meg k­ell vizsgálni. A rablók ugyanis olyan óvatosan vitték végbe bűnös munkájukat, hogy úgyszólván semmi nyomot nem hagytak maguk után. A rendőrség így arra kényszerült, hogy azt kutassa, kik lehet­nek ismerősük a gyanús elemek világában a rabló­támadások színhelyével. A rablást ugyanis csak olyanok követhették el, a nyomozás adatai szerint­, akik jól ismerték úgy a Gubacsi-úti postahivatalt, mint a Kinizsi­ utcai gépkocsiszín helyiségeit és viszonyait. . A nyomozásnak ez a módja meglepő ford­ulás­tal kecsegteti a kutatás munkáját. .Megírtuk, hogy a­ rendőrség gyanúba fogta a Kinizsi-gara­s egyik volt alkalmazottját. A személye pusztán azon az alapon került gyanúba, hogy mint volt alkalmazott­, aki nem a legbékésebb körülmények között vált meg a vállalattól, jól ismerte a gépkocsiszín irodai he­lyiségét is. Megerősödött a rendőrség gyanúja, amikor olyan vallomások hangzottak el ismerősei köréből, hogy a Kinizsi-garázs egykori alkalma­zottja három héttel ezelőtt beszélgetés közben cél­zást tett arra, hogy rablás útján szerez pénzt. A detektívek ekkor ugyancsak rávetették ma­gukat erre a nyomra és mindegyre erősebb lett a gyanú, hogy a rablást esetleg Pálinkás Mihály ■­­0 éves üvegessegéd követte el, aki korábban a­­gép­­kocsiszín portása volt. Vallatóra fogták ismerőseit, akik csakhamar elmondták, hogy Pálinkás állás nélkül tengeti életét és egyizben azt mondotta, hogy mindenáron pénzhez akar jutni és már ki is eszelt egy tervet a pénzszerzésre. Pálinkást­ Mihály ismerőseinek előadása sze­rint azt mondotta, hogy ki akarja fosztani a Kinizsi-garázs pénztárát, álarcot és riasztó pisztolyt vásárol, álarcosan ál­­lít be a gépkocsiszín irodájába, riasztópisztollyal megijeszti az ott dolgozó hivatalnoknőket és elveszi tőlük a hivatalos pénzt. Ezek a vallomások izgalmat keltettek a főka­pi­tányságon és a detektívek keresni kezdteti Pálinkás Mihályt. Kiderült azonban, hogy már régebben nincs bejelentett lakása Budapesten és azokon a he­lyeken, ahol az utóbbi időben ismerték, azt a fel­világosítást adták, hogy szombat óta, amikor­ a Ki­nizsi­ utcai álarcos rablás történt, nem látták Pálin­kás Mihályt. Kiderült, hogy Pálinkás gyakran változtatta­ lakását, bejelentőlapot nem­ állított ki és legutóbb is álnéven lakott albérleti helyén. Egy tanú azt állítja, hogy szombaton este hét órakor látta Pálinkást. Pontos leírást is adott a ruházatáról. A rendőrség ezek után mindenáron fel akarja kutatni Pálinkás Mihály hollétét, hogy kiderítse, vájjon van-e köze a Kinizsi­ utcai álarcos rabláshoz Az ismerőseinek vallomása alapján feltételezhető, hogy abban részt vett. A rendőrség felszólítja a­ kö­zönséget, hogy ha bármit is hall a Kinizsi-garázs volt portásáról, azonnal jelentse be a főkapitány­ságon. Pálinkás Mihály személyleírása a következő: A 35 éves, Újvidéken született, kat ketik­us, nőt­len, volt portás 170—173 centiméter nyurgas, szikár, sovány ember, arca hosszúkás, kiálló é­rccsontokkal, szája nagy, orra vékony és nagy barna szeme van. Lichter Jolán vallomása szerint az álarcos rablónak a szeme is nagy és barna. Pálinkás Mihály — amikor utoljára látták — hosszú, kopott szürke te­likabátot viselt­, oldalt nagy zsebekkel­ szürke fehér­­csikós flanelling, ugyanilyen gallér hosszú, sötét, önkötős nyakkendő, rossz állapotban levő fekete tél­cipő volt rajta. Feltűnő ismertetőjele, hogy jobb­­kezén a gyűrűsujja hiányzik. A Gubacsi-úti álarcos rablás ügyében is gya­núba fogtak egy fiatalembert, pusztán azon az ala­kon, hogy egy Podmaniczky-utcai vendéglőben köl­tekezett. Megtudták róla, hogy autószerelő, mire csakhamar felkutatták a lakását is. A fiatalember hevesen tiltakozott a gyanúsítás ellen, kijelentette, hogy vidékről jött Budapestre és jómódú anyja pén­zéből költekezett. Ötven pengőt találtak nála. Han­goztatta, hogy a rablás idején még nem tartózkodott Budapesten és kérte, hogy a vidéki hatóságoknál ér­deklődjenek személye és me­g­bízhat­óság­a iránt.­­ A Podmaniczky­ utcai vendéglőből előállított fia­talembert, miután a vidéki hatóságok igazolták, el­bocsátották a főkapitányságról. A Gubacsi-úti rablótámadás ügyében a rendőr­ség ismét néhány újabb nyom birtokába jutott és ezeken haladva próbálja a támadókat kézrekeríteni. Pálinkás Mihály szerepe a Kinizsi-utcai rabló­­támadás ügyében egyre jobban bonyolódik. Megálla­pították, hogy Pálinkás Mihály, aki 1929-ben mint portás volt alkalmazva a garázsban, pénzbeszedéssel is foglalkozott, a pénzzel azonban nem számolt el. Magyarországról akkor Jugoszláviába szökött s ami­kor onnan visszatért, sikkasztásért el is ítélték. Ál­lampolgárságát pontosan nem lehet megállapítani, Pálinkás Mihály hol Magyarországon, hol Jugo­szláviában tartózkodik. Annyit máris sikerült meg­állapítani a rendőrségnek, hogy az utóbbi hónapban Budapesten volt és egy kocsmának volt állandó ven­dége. Ott szokott étkezni hitelbe. A vendéglősnek azt mondta, hogy néhány nap múlva elutazik és akkor kétszáz pengőt fog majd neki küldeni. Szombaton este fél hét órakor távozott el a kocsmából, azóta sem ott, sem a Teleki-téren, ahol szintén egy kocsmának volt állandó látogatója, nem látták. Pálinkás Mihály eltűnése és a rablás ideje jóformán teljesen meg­­egyezik. Budapesti lakását eddig nem sikerült ki­kutatni. Valószínű, hogy budapesti tartózkodása alatt álnéven bujkált a rendőrség elől. Téti sportoknál, zord napokon NIVER-CHEME Mindenkor előzetesen dörzsölje be magát, mielőtt a zord és rideg szabad levegőre megy. A Nivea-Creme teljesen beivódik a bőrbe, fényt nem hagy vissza. .Erősíti, élénkíti a bőrt és ellenállóvá teszi széllel és időjárási viszontagságokkal, szemben. A Nivea-Creme megakadályozza, hogy a bőr repedezett vagy merev legyen. Dörzsölje be alaposan arcát és kezeit Nivea-Cremmel esténként, nyugovóra térés előtt, örömmel fogja majd mindenkor megállapítani, hogy milyen lágy és hajlékony lesz bőre és mi­lyen egészséges, fiatalos lesz külseje. A Nivea-Creme nem pótolható, mivel hatása a bőrápoló Euceriten alapul, amelyet kizárólag a Nivea-Creme tartalmaz. Mindenütt kapható! Beiersdorf és Társa r. t., Budapest, V., Rudolf-rakpart 10. Dobozonként Tubusonként P 0.50-től 2.20-ig B 1.-től 1.60-ig Pálinkás Mihály, a Kinizsi-utcai garázs volt portása. Tisza István két ismeretlen levele. Mindkettőben figyelmeztette Ferenc Józsefet a Szerbia ellen indítandó háború veszélyeire. Elhárította magáról a felelősséget a Szerbia elleni katonai beavatkozásért. Párizs, jan. 20. (A Pesti Hírlap hidosítójának távirata.) A párizsi Ordre közli gróf Tisza István két eddig ismeretlen levelét, amely igazolja mind­azokat, amiket Bülöw herceg a világháború köz­vetlen előzményeiről ír. Ez a két levél Tisza István legközelebb megjelenendő összes művei között fog napvilágot látni. Az egyik levél kelete 1914 jú­lius 1., a másik éppen egy héttel későbbi, és mind a kettő Ferenc Józsefhez intézett bizalmas jelen­tés. Kiderül ezekből a levelekből, hogy Bécsban, bízva a német támogatásban, még az orosz beavatkozás veszélyével számolva is akarták a Szerbia elleni preventív háborút és hogy Berlinben a helyzetet félreismerve, teljesen lebecsülték azt a veszélyt, amelyet a bécsi külügy­minisztériumnak adott felhatalmazással felidéztek. A levelek. Az első levélben Tisza megdöbbenésének ad kifejezést a Ballhausplatz­ ama szándéka miatt, „hogy a trónörökös meggyilkolását Szerbiával való leszámolásra használják fel“. Erről csak né­hány nappal előbb szerzett tudomást gróf Berch­­toldtól, és nem hagyta őt kétségben afelől, hogy nem hajlandó a felelősségben részesedni ilyen „végzetes hibáért“, először is azért, mert a hiva­talos Szerbia feűnössége a trónörökös meggyilko­lásában egyáltalában nincs bebizonyítva, azonkí­vül pedig azért, mert egy Szerbia elleni nem kiprovokált katonai akció világháborút idézhetne elő, amelyért az osztrák politika viselné a felelősséget a világ és a történelem előtt. Ehhez járul még, hogy jelenleg úgy a diplomáciai, mint a katonai helyzet Ausztria-Magyarország számára kedve­zőtlen, mert a Balkánon szövetségestárs nélkül áll és ezért legközelebbi feladata, éppen az kellene, hogy Legyen, hogy Németország diplomáciai támo­gatásával Bulgáriát és Romániát a hármasszövet­ség táborába hozza. Második írásában Tisza megállapítja, hogy a Ballhausplatzot abban a szándékban, hogy a há­borút Szerbia ellen mindenáron indítsa meg, nyil­ván a berlini szerbellenes hangulat erősítette meg. „Ezt a­ szándékot semmiképen sem tudom helye­selni. Szerbia elleni támadásunk a legnagyobb va­lószínűség szerint maga után vonná Oroszország beavatkozását. Elkerülhetetlenül a világháború kö­vetkeznék. Figyelmen kívül hagyva a berlini kor­mány optimizmusát, alig tartom valószínűnek, hogy Oroszország ebben az esetben semleges ma­radjon... Annak a veszélynek tesszük tehát, ki magunkat, hogy Oroszország és Románia ellenünk lesz, ami katonai esélyeinket jelentékenyen csök­kentené. Annál határozottabban ellenzek minden olyan demarsot, amelynek háború volna a követ­kezménye, mert Berlinben nagy sikert könyvelhe­tünk el, ahol végül sikerült balkáni politikánkat érvényesítenünk. Éppen ezért Ausztria-Magyarországnak min­den oka megvan rá, hogy a Szerbiával való leszámolást lehetőleg halassza. Politikájának a német diplomácia által a Balkánon való támogatása csak erősítené helyze­tét, mert ez legalább is Bulgáriát és Görögorszá­got a hármasszövetség táborába fogja vezetni, most ellenben a háborút az elképzelhető legkedve­zőtlenebb feltételek mellett kellene viselnie“. Ki­jelenti Tisza, hogy mindenesetre ismételt érett megfontolás után és tekintettel azokra a súlyos áldozatokra és a gazdasági és pénzügyi káoszra, amelyet egy háború elkerülhetetlenül maga után vonna, újból kénytelen elhárítani magáról a fele­lősséget a Szerbia elleni katonai beavatkozásért. Másként állna a dolog, ha Szerbia azokat a jogos és józan követeléseket, amelyeket mindenesetre olyan formában kell megszabni, hogy a szerb kor­mánynak módja legyen a konfliktust megalázás nélkül elkerülni, elutasítaná. Ha Ausztria ilyen­módon járna el és Szerbia rosszindulata folytán kényszerülne háborúra, akkor a legnagyobb való­­színűséggel arra lehet számítani, hogy Anglia nemcsak mindent el fog követni, hogy Belgrádot belátásra bírja, hanem azért is, hogy a többi antanthatalmat a beavatkozástól visszatartsa. A cár ilyen esetben legalább is alaposan megfon­tolná, hogy az anarchisták és királygyilkosok ügyét magáévá tegye-e. Tisza levelét azzal végzi, hogy felelősségének súlyával teljes mértékben tisztában van és lelkiis­­meretével alaposan számot vetve, a császárnak mégegyszer kijelenti, hogy nem áll módjában elis­merni „annak szükségét, hogy a szerb problémát mindenáron háborúal kell megoldani"­. Raktárfelfrissítés miatt egyes stilszöveteket k­iárusítunk NEUMANN SIMON RT. IV., Irányi­ utca 27. Bútorszövet,futószőnyeg* Maradékok nagyon olcsón.

Next