Pesti Hírlap, 1931. július (53. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-03 / 148. szám

16 TÖRVÉNYKEZÉS. A Kúria érvénytelenítette a Balatonfüredi Gyógyfürdő bérleti szerződését. Beszámoltunk már arról a perről, amely hosz­­szabb idő óta folyik a pannonhalmi Szent Benedek­­rend és a Balatonfüredi Gyógyfürdő részvénytársa­ság között. A Szent Benedek-rend még 1917-ben bér­beadta Balatonfüredet a Balatonfüredi Gyógyfürdő rt.-nek. A szerződést ötven esztendőre kötötték. A bér­leti díj a háború végéig 180.000 aranykorona, a béke­­szerződés ratifikálása után pedig évi 270.000 arany­korona. A szerződés elővételi jogot biztosított a rész­vénytársaságnak, amely Balatonfüredet a békeszer­ződés ratifikálásától számítandó hét éven belül bizo­nyos meghatározott áron megvásárolhatta volna. 1923-ban módosították ezt a szerződést, az évi bérösz­­szeget egymillió koronában állapították meg, a bérlet időtartamát meghosszabbították hetven évre, ezzel szemben a bérlő részvénytársaság lemondott a vételi jogról. 1925-ben újabb megállapodás történt, amely valorizálta a bérösszeget. A pótszerződéseket a Szent Benedek-rend főapát­sága utóbb sérelmesnek találta. Megindultak a tár­gyalások, amelyek nem vezettek eredményre és perre került a dolog. A Szent Benedek-rend a perben azt vitatta, hogy érvénytelenek a pótszerződések, mert a rend statútumai értelmében azt jóvá kellett volna hagyni a tihanyi apátságnak és a pannonhalmi fő­apátnak. Ezenfelül arra is hivatkoztak, hogy a pót­szerződések olyan körülmények között jöttek létre, amelyek a jó erkölcsökbe ütköztek és gazdasági lehe­tetlenülés esete következett be. A per során a Balatonfüredi Gyógyfürdő rt. a kereset elutasítását kérte és a rend érveléseit sorra cáfolta. A budapesti Központi járásbíróság elutasította a Szent Benedek-rend keresetét és ezt az ítéletet a tör­vényszék is helybenhagyta. A Szent Benedek-rend felülvizsgálati kérelme alapján került azután az ügy a Kuria RÁcz-tanácsa elé. A Kuria előtt a Szent Benedek-rend képviseleté­ben dr. Bernoláh Nándor, az alperes gyógyfürdő rt. megbízásából pedig dr. Salusinszky Gyula fejtette ki álláspontját. Csütörtökön délután két órakor hirdette ki dr. Rácz Lajos kúriai tanácselnök a Kúria véghatáro­­zatát. A Kúria megváltoztatta a törvényszék ítéletét, érvénytelennek nyilvánította a megállapodásokat és a pótmegállapodásokat. Az ítélet terjedelmes megoko­­lásában kifejtette a Kúria, hogy a Szent Benedek­­rend statútumai szerint az ilyen szerződések megkö­téséhez szükséges a tihanyi apátság és a pannon­halmi főapát jóváhagyása, ennek a hiánya pedig egymagában is érvénytelenné teszi a szerződéseket. Helytelennek­­ mondja a Kúria, az­ alperes bérlők­nek azt az érvelését, mintha a rend szabályai a kívül­álló­ harmadik »­.A melyre­ nem lennének­ kötelezők, mert a statútumok mindenkit köteleznek, aki a rend­del szerződéses jogviszonyba jut. Megállapítja ezen­felül a Kúria az alapszerződéssel, kapcsolatosan a gazdasági lehetetlenülés esetét, minthogy a szerződés megkötése óta a gazdasági életben olyan mélyreható változások történtek, amelyeknek bekövetkezésével a felek nem számolhattak a megállapodások létesítése­kor. Mivel az alapszerződés lehetetlen és teljesíthetet­len feltételeket ró a szerződő felekre, ezt az alapszer­ződést is m­eg kellett semmisíteni. Rámutat a Kúria arra, hogy ha a szerződő felek betű szerint ragasz­kodtak volna az alapszerződéshez, abban az esetben volt olyan időpont, amikor a részvénytársaság örök tulajdonképen megszerezhette volna egész Balaton­füredet a mai értékben számított 640 pengőért. Ez az egyetlen érv is mutatja a gazdasági lehetetlenülés be­következését, a tulajdonos tehát ilyen esetben mente­sül az eladás kötelezettsége alól. A Kúria visszautalta az ügy iratait a törvény­székhez, annak tisztázása végett, hogy a felek a szer­ződések pontozatait kívánják-e módosítani, vagy pe­dig a Szent Benedek-rend az ellenállás jogszerű meg­állapítását szorgalmazza-e. .Ugyancsak a törvényszék­nek kell megállapítania a gyógyfürdő állományához tartozó ingóságok hovatartozását is. — Felgyújtotta anyja pajtáját. A szekszárdi törvényszék Schuller József belyei lakost, aki mint­egy két héttel ezelőtt felgyújtotta édesanyja pajtáját, mert az nem adott neki dohányra pénzt, kit évi fegy­­h­ázra ítélte. Az ítélet jogerős.­­ A sikkasztó mohácsi árvaszéki ülnök két évi fegyházbüntetése jogerős lett. Pécsről jelenti a Pesti Htírlap tudósítója: Nagy port vert fel ez év elején Ko­­lossváry Dénes mohácsi árvaszéki ülnök ügye. Ko­­lozsvárt 1925-ben került Mohács városához, mint al­jegyző és mint kiderült, ez időtől kezdve hivatali pén­zeket sikkasztott. 1927-ben választották meg árvaszéki ülnöknek. Ekkor már nagyobb tempóban folytatta sikkasztásait és a szerencsétlen árvák pénzét fordí­totta saját céljaira. Ilyen módon mintegy százezer pengőt sikkasztott. A pécsi törvényszék háromnapos tárgyalás után Kolossváryt, aki beismerte tettét, két évi fegyházra ítélte. Az ügyész súlyosbításért, a vád­lott és védője pedig enyhítésért fellebbezett. A pécsi törvényszék fogházában ülő Kolossváry néhány nap­pal ezelőtt magához kérette védőjét és megbeszélte vele, hogy visszavonja fellebbezését. Az ügyészség tu­domásul vette az ítéletet, így csütörtökön kihirdették­ Kolossváry Dénes előtt a fogházban a jogerős ítéletet Csütörtökön délután a most már jogerősen két évi fegyházra stélt Kolossváry Dénest Pécsről elszállítot­ták Vácra, az ottani fegyintézetbe. I­par­vágány­os száraz raktárrészt bérbe vennek. Ajánlatok „Shruiek" jeligére Blockner, Városház­ utca. 9059 PESTI HÍRLAP 1931. július 3., péntek. KÖZGAZDASÁG. A kereskedelem nagyfokú idegenke­déssel fogadja a magyar-osztrák ke­reskedelmi szerződéssel kapcsolatos lebonyolító szerv életrehívását Csak a teljes kereskedelmi szabadság vihet életet a szerződéses keretek közé. Legutóbbi közlésünk, melyben szóvá tettük a magyar-osztrák új kereskedelmi szerződés bizonyos visszásságait s többek között rámutattunk azokra a nehézségekre, melyek a két ország között létrejövő forgalom bürokratikus kezelése, illetve a most fölösen közbeiktatott lebonyolító szerv működése révén a ha­zai gazdasági életet érhetik, — széles körökben, első­sorban a kereskedői világban támasztott erős vissz­hangot. Kereskedői körökből kapjuk többek között az alábbi figyelemreméltó megjegyzéseket: — A Pesti Hírlap nagyon helyesen teszi, mikor szavát ismét felemeli ama aggasztó jelenségekkel szemben, melyek az új magyar-osztrák kereskedelmi szerződés küszöbön álló életbelépésével kapcsolatban máris fokozódó elégületlenséget keltenek a praktikus életnek, elsősorban a piaci viszonyok ismerőinek tá­borában. Az a bizonyos közös lebonyolító szerv, mely­nek működési köre e pillanatban teljesen rejtélyes, aligha lesz ugyanis egyébre alkalmas, minthogy mó­dot adjon néhány fontos állás kreálására, anélkül, hogy az ország kereskedelmi forgalmának előmozdí­tása valóban várható volna tőle.­­ A legelső kérdés, mely kereskedelmi szem­pontból felmerül az új szerv életrehívásával kapcso­latban, hogy tulajdonképen mi az a gazdasági fel­adat, melynek a megoldására vállalkozik? Az ország mezőgazdasági kivitelét tudvalévően egy külön szin­dikátus veszi a kezébe, míg az osztrák ipari behozatal jórésze máris csendes megegyezés tárgya lett a két állam kartelérdekeltségei között. Mi szükség van ezek után még az új központi szervre? Ahogy ez a szerv magára akarja vállalni, többek között a kedvezmé­nyes vám mellett bejövő­ osztrák importáruk közvetí­tését és vállalkozik arra, hogy az osztrák cikkeket, az effektív szükségletek figyelembevételével eljuttatja a megfelelő helyekre, tehát vállalja, mondjuk, az aján­lattételekkel s az áruk forgalombahozatalával járó tevékenységet és persze az árukihelyezéssel kapcsola­tos rizikót is? — Viszont, ha az új büró elzárkózik e kommer­ciális ügykör ellátása elől, de megelégszik azzal, hogy egyszerűen evidenciát vezessen a két állam külkeres­kedelmi forgalmának alakulásáról, úgy ezt a felada­tot könnyedén el tudja látni akár a Statisztikai Hi­vatal egyik kirendeltsége, akár a kereskedelmi mi­nisztérium valamelyik alosztálya is. A kontingensek elhelyezkedésének nyilvántartására tehát igazán nincs szükség egy új hivatalra. — Nem sokkal egyszerűbb lenne például, ha — mondjuk — visszatérnénk az inflációs időkben dívott kedvezményes behozatali engedélyekre, melyeknek a tulajdonosai egyszerűen jogot nyernének arra, hogy a szabad verseny alapján a kontingens keretében el­lássák a piacot minél olcsóbb cikkekkel. Ez lenne ugyanis a kereskedelem és a fogyasztás legelsőrendű érdeke. Ennek persze ma már erősen útját állják a kormány csendes jóváhagyásával létrejött kartelmeg­­állapodások, melyek — miként a Pesti Hírlap mondja — mesterséges torlaszokat emelnek ama folyamat elé, hogy a mezőgazdasági és az ipari cikkek árainak mai egészségtelen aránya a fogyasztókra nézve előnyös módon megváltozzék.­­ Fölötte jellemző egyébként a kormányzat kel­lően át nem gondolt gazdaságpolitikai tevékenységé­re, hogy míg a kereskedelmi miniszter is ismételten síkraszállt a kereskedelem oly irányú szervezkedése mellett, hogy közös bevásárlási csoportok alakításával igyekezzék az olcsóság útjait egyengetni, illetve azt a tátongó szakadékot enyhíteni, ami ma az agrárolló két szára között van, addig ugyanaz a kormányzat egyszerűen elsiklik most ama tény fölött, hogy máris oly kartelmegállapodások létesültek a két állam nagy­ipari tényezői között, melyek egyszerűen kizárják az olcsó vámok mellett beengedett külföldi cikkeknek a belföldi drága készítmények áraira gyakorolható ni­velláló hatásait. Ráadásul pedig most még egy új büró is fog működni a két állam csereforgalmának irányítása körül, melynek kommerciális értéke — nyilván — nem igen fogja felülmúlni a szokásos hi­vatali apparátusok átlagos mértékét... Ausztriába való kivitelünk. Az új szerződésből kifolyóan Ausztriába való exportunk tekintetében a következő „kamat-megtérí­­tésekre“ számíthatunk, és pedig: 3.5 százalék a hivatalos ráta alatt. 1.4 millió méter mázsa kenyérmagra és 850.000 mm. lisztre. 3.5 százalék a ráta alatt (18 hónapra) 20.000 mm. dizsnózsirra és 3000 mm búzakeményitőre. 3.5 százalék a ráta alatt (21 hónapra) 18.300 darab vágómarhára és 10.800 mm. disznóhúsra és le­ölt disznóra. 3 százalék a ráta alatt (két évre) 11.800 darab élő disznóra, 40--150 kilós súlyban. 1 százalék a ráta alatt (egy évre) 60 mm ba­romfira és 60.000 drb tojásra. * A hivatalos ráta mellett (egy évre) halakra. 1.5 százalék a ráta felett (egy évre) 1000 mm csirizre. Vasércet fedeztek fel Nagykanizsán. Nagykanizsán az utóbbi időben a herceg Batthyány tulajdonát képe­zett práteri földeken vasércet fedeztek fel. A polgármes­ter a terep és a földréteg megvizsgálására dr. Kutass­­ Endre budapesti geológust kérte fel, aki beható vizsgálat után megállapította, hogy minden kétséget kizárólag vas­érc. Most várják a geológus részletes jelentését. Az Angol Bank mai ülésén a kamatlábat változatla­nul 30 százalékban állapította mag. Újra eltűnik a békebeli Magyarország egyik nagy cége. Rövidesen megszűnik a régi Magyarország egyik legnagyobb és legismertebb cége, a budapesti Zucker Henrik üveg- és porcellánkereskedés. A 90-es években fejlődött különösen naggyá a cég, amelynek a raktárában ismételten tűz támadt. Abban az idő­ben sokat írtak erről a lapok és a cég tulajdonosa, ősi, de ritkán gyakorolt szokás szerint megesküdött a templomban, hogy ártatlan a tűzesetekben. A cég­nek a háború kitörésekor az Akácfa-utcában volt a főüzlete, a Gyömrői-úton és a Vaspálya­ utcán a ha­talmas telepe és raktára, öt ingatlannal rendelke­zett a cég, köztük a Csányi- és a Klauzál-utca sar­kán levő bérházzal. A túlméretezett vállalat még 1929 végén megakadt és az Országos Hitelvédő Egy­let könyvszakértője összeállította a cég pontos stá­tuszát 761.COO pengő vagyonnal szemben a tartozás 765.296 pengőig emelkedett, tehát a papíron megvolt a 100 százalékos fedezet. Ennek dacára a vállalat olyan kínos pénzhiányban szenvedett, hogy jelenték­telen összegeket sem tudott kiegyenlíteni. Ugyanis sem az ingatlanok értékesítése nem sikerült, sem a raktárt nem adhatta el, de a vállalat kereskedő és iparos adósai se fizethették a tartozásaikat. A Zucker Henrik-cég nehéz helyzetét mérlegel­ték a hitelezők, amikor a 100 százalékos fedezet után is belementek 60 percentes kvótába. Kiderült azután, hogy az esedékes első 10 százalékot se tudja a válla­lat leróni, ami miatt az OHB a felszámolás mellett döntött. Először is a Csányi- és Klauzál-utca sarkán levő nagy ingatlant akarták árverésen értékesíteni, amidőn kiderült, hogy ma készpénzért nem igen le­het a még oly jól jövedelmező pesti bérházat sem eladni! A Zucker-cég említett házát 522.468 pengőre tartották, de ilyen kikiáltási ár mellett nem akadt vevő. A Gyömrői-úti, illetve Vaspálya-utcai telke­ket, munkásházakat és raktárépületeket 198.540 pen­gőre tartották, de ezek is eladatlanul maradtak. A hitelezők bizottsága újra letárgyalta az ügyet és értésére adta a Zucker Henrik-cég mai tulajdo­nosainak, hogy a cég felszámolásába csakis úgy me­hetnek bele, ha legalább 15 százalékra garanciát ad a cég. Egyes hitelezők viszont külön utat választot­tak, mert blefáradtak már a régóta vajúdó ügybe és lefoglaltatták az adós vállalat különböző ingó­ságait, amelyeket július 8-án árvereznek el. Szomorú figyelmeztetés ez az eset arra, hogy valamely nagy cég életében a legfontosabb az egyen­súly megtartása. Ennek a hiányában a Zucker Hen­rik-cég, 100 százalékos fedezet dacára is, a gyors megsemmisülés örvényébe sodródott. Mezőgazdasági kiállítás Marosvásárhelyen. Az Erdélyi (Magyar) Gazdasági Egylet és a Marosvár­megyei Földműves Szövetség szeptember 3-tól 6-ig nagyszabású mezőgazdasági, ipari és kisállatkiáll­­t akt­ rendez. A kiállítással kapcsolatban szakelőadáso­kat is rendeznek, melyek előadói az erdélyi magyar gazdatársadalom vezető egyéniségei, részben pedig a csonkaországból meghívott előadók, köztük Székács Elemér, az Orgo alelnöke is. A kiállítás keretében tenyészállatkiállítás, gazdasági termények és termé­kek, kertészet, gyümölcstermelés, kénzervek, szőlészet és vadászat, népművészet, háziipar, természeti kin­csek, mezőgazdasági gépek, eszközök és anyagok, va­lamint kisállatok szerepelnek. A kiállítás színhelye a marosvásárhelyi református kollégium, a kiállításon való részvétel pedig augusztus hó 15-ig jelentendő be az Erdélyi Gazdasági Egyesülethez, Kolozsváron. (At­­tila­ utca 10. St. Andrei Muresán.) A világ cukortermése 30 millió tonna. London­ból jelentik. Az angol földművelésügyi minisztérium kimutatása szerint az angol cukoripar 7 éves fennál­lása óta az államnak több mint 30 millió fontba ke­rült állami segélyek és preferenciális vámok , címén, ezzel szemben kb. 9.900 munkásnak ad évenként 3—4 hónapra foglalkozást. A kifizetett munkabéreket a minisztérium kb. évi 650.000 fontra becsüli­ Megálla­pítja a kimutatás, hogy a világ cukortermelése, mely a háború előtt 20 millió tonna volt, jelenleg 30 millió tonnára emelkedett. A „Nagy Magyar Compass" pénzügyi, ipari és ke­reskedelmi évkönyv 1931—1932. évi 55-ik évfolyamainak első kötete della Vedetta Mihály, az Oszrák-Magyar Bank ny. főtisztviselőjének szerkesztésében most jelent meg. Ez a régi hagyományos precizitással szerkesztett mű tartal­mazza Budapest és a vidék összes pénzintézeteinek s hi­telszövetkezeteinek, valamint a minisztériumok, pénzügy­­igazgatóságok, a tőzsde stb. legújabb adatait. A mű a le­hető legteljesebb, legmegbízhatóbb és legpraktikusabb út­mutatást nyújtja a hazai közgazdasági élet egyes adatai iránt érdeklődőknek, úgyhogy az valósággal nélkülözhe­tetlen minden pénzintézet, vállalat és kereskedő részére. A kötet ára 40.0­0, megrendelhető a Pesti Hírlap kiadó­­hivatalában A román bankok ellen indított roham. A Banca Ge­nerale meglepetésszerű­ kényszeregyezsége következtében előállott pánik tegnap emelkedett tetőfokára. A bankok kellő időben ellátták magukat készpénzzel, úgyhogy a kö­veteléseket simán kifizették. A Banca Nationala tegnap igazgatósági ülést tartott, amelyen elhatározták a bankok legmesszebbmenő támogatását. Kényszeregyezség. Az Orbis Műszaki Részvénytársa­­ság (Kossuth Ján­­os­ tér 4) ügyében az eljárást megszün­tető végzés jogerőre emelkedése folytán elrendelték az iratoknak a csődbírósághoz való áttételét. — Hajnal Mór Márton (Kartács-utca 3) ügyében az eljárást megszün­tető végzés jogerős. — Wolfner S. (Dráva-utca 16) ügyét julius hó 9-én, Kertész Miksa és neje (Gerlóczy-utca 11) ügyét julius hó 13-án, Kellner J. Jenő (Szobi-utca 5) ügyét július hó 14-én, Szigeti Sándor (Teréz-körút 27) ügyét augusztus hó 12-én tárgyalják. — A budapesti tör­vényszék csődöt nyitott Mihályi József és neje született, Feri Ilona (Erkel-utca 4) déligyümölcskereskedők ellen. — Gönczi István budapesti vendéglős (V„ Kossuth La­­jos­ tér 1—3) ügyében a folytatólagos magánegyezségi tár­gyalás július hó 8-án délelőtt 11 órakor lesz (Budapest, V-, Alkotmány-u. 8-, III. em­-).

Next