Pesti Hírlap, 1931. augusztus (53. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-01 / 173. szám

1931. augusztus 1., szom­bat. PESTI HÍ­R­LAP Az angol alsóház ülésszakát október 20-ig elnapolták. London, júl. 31. Az alsóház ma befejezte ülés­szakát és a házat október huszadikáig napolták el.­­Az ülés során Henderson külügyminiszter interpellációra adott válaszában kijelentette, hogy az angol kor­mány rokonszenvezik az állandó kisebbségvédelmi bizottság felállításának a tervével, mert az a kisebb­ségi problémák egyik legjobb megoldási módja lenne. A kormány viszont nem kötelezheti magát arra, hogy a bizottság felállítását már a Népszö­­v­etség legközelebbi ülésén javasolja. MacDonald miniszterelnök az angol minisz­terek berlini látogatásával kapcsolatban hozzáinté­­zett interpellációra adott válaszában hangoztatta, hogy a látogatást eredetileg mint a német minisz­terek angliai útjának viszonzását tervezték. Fel­használtuk azonban az alkalmat. — mondotta — a Chequersben megkezdett beszélgetések folytatására és a német pénzügyi helyzet megvitatására, a lon­doni konferencián végzett munkára való­ tekintet­tel. Az ü­lés befejeztével kihirdették a király szen­tesítését 64 törvényjavaslathoz és végül a parla­ment, október 20-áig napolta el üléseit, azzal a fen­­tartással, hogy a lordkancellár és az alsóház .Spea­kers fontos nemzeti érdekből korábban is össze­hívhatja a parlamentet. Hol töltik a nyarat az angol poltikusok ? London, júl. 31. Bár az alsóház csak október 20-án ül össze újból, a miniszterek szabadsága legfeljebb augusztus végéig terjedhet, miután szeptemberben a nép­szövetségi ü­lés és a második indiai kerekasztalkonferen­­cia előkészületei, valamint más teendők a minisztereknek már augusztus vége felé sok dolgot adnak. MacDonald miniszterelnök kedvenc tartózkodóhe­­lyén, a skóciai SQSSiemou­thban tölti szünidejét, amíg a német helyzet vagy a kerekasztal konferencia Londonba­­nem szólítja. A nésetlen kincstári kancellár a Surrey­­grófságban lévő titfordi otthonába vonul vissza. Hender­­son külügyminiszter két hetet a lesben és azutáán né­hány napot unokáival az egyik délangliai fürdőhelyen tölt el. A külügyminiszter augusztus végén Genfbe megy, ahol a népszövetségi ülésszak befejeztéig vezeti az angol delegációt és onnan, mint a munkáspárt főtitkára. Scar­, boroughbit utazik, ahol október 5-én kezdődik a párt évi konferenciája. Alexander, az adm­iraltás első lordja,­ Vétheti at­tfkvitára Németországba indul. Miss Samu I,aference, a közegészségügyi, minisztérium­­államtitkára, parlamenti titkárával. Miss Kiteli Wilkinson képviselő-­­ öve­ a német Feketeerdő vidékét járja be gyalog,­­ Gra­­­­ern kereskedelmi miniszternek .jóformán semmi nyara­lási tervei nincsenek és augusztust népszövetségi anyaga e­ elkészítésére szánja. Tom Kennedy, a munkáspárt fő­­vitarendezője, a skóciai Aberdeen környékén halászattal és golffal szándékozik tölteni a nyarat. Stanley Baldwin, a konzervatív párt vezére, rendes kúráját fogja Aix-les-Bainsben folytatni. Lloyd George MMwwhaTM—TM—mm—■ KÖZTISZTVISELŐK ÁRUCSARNOKA Budapest, IV., Kossuth Lajos­ utca 9. sz. (volt Holzer divatház összes helyiségeiben) augusztus ^ A B­SZ. augusztus közepén gHK közepén* Az átköltözés alatt áruink jórészét a szeptember végén megszűnő BUDAPEST, V., GRÓF TISZA ISTVÁN­ UTCA 18. SZ. ALATTI ruházati áruházunkban készpénzért majdnem féláron árusítjuk. Tájékoztató árak, amíg a készlet tart: Női kabát Ízléses fazonokban . ■ Filtex ruha Sevilla-anyagból • 4 Selyemruha mintás Crepe­nie Chinéból Rojtos törülköző kipróbált minőségben Fürdőlepedőanyag 140 cm. széles . . . Müselymes puilover színes szegéllyel . . . Női zsebkendő la fehér- és szinesszélü . Női kézimunkacipő egyes párok 10.—, 12.— Női esőkabát nagy választékban , . Női esőkabát elsőrendű áru . . . « • • • »I»» » I t • Ilii* Filtex pongyola legújabb fazonokban Női ruha la panamaanyagból Mosódelén maradékok . . . Kanavász maradékok . « , Női pullover műSelyem-minőség Férfi zsebkendő fehér és ezmesszély , Gyermekcipők egyes párok , , , Férfi esőkabát érövét felső. Gyermek esőgallér minden nagyságban • • • a • • i i * f • • i • • « G t ! • • • * » * i » nyári terveit betegsége döntötte halomra, Winston Chur­chill francia és olasz fürdőhelyeken akar erőt gyűjteni ősszel kezdődő amerikai felolvasó­ körútjához. A legérdekesebb nyaralást Gordon Lang szocialista papképvisel­ő és ismert kriminológus tervezi, aki meg akarja tekinteni az angol fogházakat, és börtönöket, mindegyikben tö­bb éjszakát töltve, hogy személyesen megismerhesse, a foglyok sorsát. A Saint James-palotában tartják az indiai kerek­asztal-konferenciát London, júl. 31. A király ismét a Saint James­­■ palotát bocsátotta az­ új indiai kerekasztal konferen­cia rendelkezésére. A közmunkahivatal már meg­kezdte a palota helyiségeiben a szükséges előkészü­leteket a konferencia céljaira. Azt hiszik, hogy a konferencia szeptember 14-én kezdi meg munkáját. Az ellenzék nem vesz részt a harminchármas bizottságban. A pénzügyi felhatalmazási törvényjavaslat, tör­vényerőre emelkedése után mindjárt­­ megalakul a harminchármas bizottság, amelynek 22 tagját a kép­­viselőház tagjai sorából választják. Úgy­­tervezték, hogy az ellenzéki pártok is számarányuknak meg­felelő képviseletet kapnak a bizottságban, úgy lát­szik azonban, hogy az ellenzék távolmarad a bizott­ság működésétől. A független kisgazdák és a szo­cialisták már bejelentették a Házban, hogy a bizott­ságban tagsági helyet nem­ vállalnak, most pedig Kassay Károly határozta el, hogy az ő pártja sem vesz részt a harminn hármas bizottságban, így a számra legnagyobb három ellenzéki párt képviselete nélkül alakul meg a bizottság.­ ­ Morzsák. Irta: Kövesi Elek. Furcsa az ilyen hónaposszoba! Otthon, ha az ember végignéz a falraaggatott családi képeken, ott mindenkit ismer. Sőt! Rebbenő, odavetett szavak nyomán életre kel nagyapák és nagyanyák szelíd, vagy szigorú képe, szerelmes, halk dobogást dobbant a nagynénik hervadt, krino­­linos ruhájába szorított szív, és lovagias férfias pózt vág a nagybácsik zsinórkötéses, élettelen «fo­tográfiája. De egy hónapos szoba!"? Belezuhanni teljesen ismeretlen környezetbe, emberek közé, akiket tegnap még nem is ismertünk, azt sem tudtuk, hogy a világon vannak-e? És kü­lönös, éppen az ilyen hónapos szobákat kiadó né­nikék és bácsikák aggatják tele a szoba falát csa­ládias vonatkozású arcképekkel. Miért is? Talán azt vélik, hogy ezekkel otthonosabb, barátságosabb a szoba. Ott egy haragos, nagybajusza úr, amott egy ijedtszemű hölgy, mellette egy tengerésztiszt öntu­datos, szigorú arca, a túlsó oldalon, a díszhelyen pedig egy hasonfekvő csecsemő ... Kik ezek, hol vannak? Éltek-e valaha? Virágh László zsebébe süllyesztette két kezét, úgy fürkészte az idegen arcokat. Néha egy-egy azonos vonást vélt felfedezni az ottani, naptól fakí­­tott családi képekkel, aztán rájött, hogy minden hiábavaló. Idegen arcok, idegen vonások, hónapos­­szoba !... Kinyitotta az ablakot. Gyors futású szél ker­gette a pesti kormot, kénszagu füstöt. Mindegy! Meg kell ismerkedni a környezettel, az ut­cával. Szemben alacsony, földszintes ház guggolt, két oldalt ütött-ázott tűzfal. Meleg volt és a fű­szerüzlet­­bél sajtszag furakodott ide fel­ az emeletre. A föld­szintes ház udvarán csenevesz­akácfa bókolt a szélnek és hangoskodva verebek hintáztak rajta. Virágh László elmosolyodott. — Verebek, szürke, otthoni ismerősök ... Kihajolt jobban az ablakon, fiatal arcát a napnak, a szélnek feszítette. Valami kis­ zajt hallott, ablak nyílhatott ta­lán a közelben, aztán éles, szúró fájdalmat érzett a falszemében. Sűrűn hullott feléje valahonnan a száraz, kemény kenyérmorzsa. Biros lett az arca a haragtól. Visszakapta a fejét, de annyit még láthatott, hogy a mellette levő ablak párkányára egy leány szórja a morzsákat, amit aztán a siető, tavaszi szél a szárnyára vett, Virágh Lacinak a szeme égett, tüzelt és ma­­gózván, haragosan lármázott át a másik ablak felé.­­ Nem tud vigyázni? Mégis c­sak hallatlan! A leány is piros lett, lilapirosan égett az arca. Kezében a száraz morzsát maga felejtetten morzsol­hatta a párkányra. — Vigyázzon maga! Nézze meg az ember! Csak etethetem a verebeket, nem fogja nekem se maga, se más megtiltani! — Tőlem? Tőlem etetheti akár egész nap. De a párkányra szórja a morzsát, ne a szemembe! — Hát ne nézzen ki! Férfiember ilyenkor dolgozik, a dolga után jár, nem lebzsel itthon és nem bámul ki az ablakon. — U ... u ... úgy? Virágh dühösen becsapta az ablakot. Vala­mit még mondani akart, de idejében vi­szon­ette Egy percig csend volt, a satnya akácról fel­­­rebbentek a verebek ide a magasságokba. Aztán az ablak most óvatosan újra kinyilt és meglehetősen ,hamisan de erősen zengő hegedű­skála hallatszott. Aztán mintha felujj­ngott volna a hegedű, ret­tenetes erővel nekifohászodot a skála. Virágh­­Laci kiszedte a hangfogót a hurok közül. Túlról pedig, a szomszéd szobából, ahol a leány a morzsát, szórta, most varrógép kelepelése hallatszott. Szinte azt lehetett gondolni, hogy a he­gedű és a varrógép ugyanazon szobában lélegze­­nek, a varrógép élesen versenyt kerepelt a lélek­telen­ül jajduló hegedűvel. A hegedű egészen az ablakban szólott és úgy látszik a varrógép is oda l­andukol, a nyitott ablakhoz, mert egymás szavát nyelte, harsogta át a két gyűlöletbe mártott szerszám. Virágh Lacinak már görcsöt kapott a keze és torzan mosolygott — Sebaj, tovább! Férfiember ilyenkor dolgo­zik, dolga után jár. Nosza csak! A leány is valahogy így teh­etett a géppel. Ta­lán már­­nem is« a lábával, hanem a kezével hajtotta, kergette, az agyonhajszolt, nyikorgó gépet. Másnap újra­ sorra kerültek a skálák, ujj- és csuklógyakorlatok. Nyers tet­t a hegedű és a gép is csak addig a pár percig pihent, amíg a leány odaát a verebeket etette a párkányon. — Te jó Isten, ez a lány még az ebédjét is gépen költi el! És elhatározta, hogy az uzsonna vajaskenye­ret úgy eszi majd meg, hegedűvel az álla alatt. Az idegen családi képek csak függtek a falon. Ha a nekiszabadult ujjak alatt húr panasit, a szi­­gorú arcú tengerésztiszt szinte harsányan vezé­nyelt. — Halló, új húrt a fedélzetre! Egy alkonyatkor így­ szokott zajjal belepett a varrógép, szilajodott a hegedű. . Égett a nap a tűzfalak felett, n­agy városok si­vár, örömtelen tarlóján. Mégis, mintha a skála halkabb tenne ma és a varrógép önfeledten, érzéssel tele­mélyesztené acéltait láthatatlan ruhafodrok rejtekébe.­­ Virágh László ott állt az ablaknál, messze nézett, mintha a nagyváros sejtelmes horizontján keresne, kutatna valamit. Aztán a szoba homályába bukott vissza a tekintete. A lebukó nap aranyos vörösre mázolta át a szobácska falát, a hasonfekvő csecsemő már aludt a képen, a bátortekintetű tengerésztiszt pedig hang­talanul udvarolt a büszketartású, darázsdereku hölgynek ... A vonó még végigfutott alattomosan, álmosan a húrokon, aztán a skála hirtelen elhalt és Virágh László ujjai alatt akaratlanul felzendült Carmen elcsépelt, szerelmes melódiája. ... Ha nem szeretsz, szeretlek én ... Az alkonyatos, sejtelmes félhomályban úgy szólt az ezerszer elnyűtt akkord, mintha csak most, ebben a percben született volna. 3

Next