Pesti Hírlap, 1931. szeptember (53. évfolyam, 197-221. szám)

1931-09-01 / 197. szám

z lett, elismeri, hogy a terv még változásokon mehet át és kiegészítésekre is szorulhat, de reméli, hogy a kormányoknak elég idejük lesz áttanulmányozni az orosz tervet és azzal szemben még az ülésszak folyamán állást foglalhatnak. Litvinov utalt az Európa-bizottság teljes ülésén ez ügyben májusban kifejtett elvi felfogására. Hang­súlyozza, hogy a paktum a megnehezítés elkerülésé­nek (non discrimination) elvén alapulna. A legtöbb kedvezményes rendszer fenntartását ez nem tenné lehetetlenné, úgyszintén nem érintené az „állam­­monopólium vagy magángazdasági jelszóban kifeje­zett vitát. Airandi olasz külügyminiszter elvben egyetért az előterjesztett eszmével, azzal a fenntartással, hogy olyan módosításokat tesznek rajta, amelyek általá­nos elfogadását lehetővé teszik. Ezzel szemben Francois Poncet francia delegá­tus hangsúlyozta, hogy a „meg nem nehezítés“ a leg­különbözőbb formákban jelentkezhetik. Javasolta, hogy a tervet a Népszövetség gazdasági albizottsága elé terjesszék további intézés végett. Dr. Curtius német külügyminiszter kifejtette, hogy már májusban elvben elfogadta Litvinov ja­vas­­latát. A Népszövetségnek ez a kérdés beletartozik a keretébe, mert nemcsak politikai, hanem gazdasági békére is kell törekednie. Javasolta, hogy szövegezési bizottságot küldjenek ki, amely az Európa-bizottság­­nak jelentést terjesszen elő. Azt nem tartja lehető­nek, hogy az összeegyeztető bizottság maga a kérdést a Népszövetség gazdasági bizottsága elé terjessze. Az Európa-bizottság küldjön ki külön bizottságot a kérdés tárgyalására, vagy pedig küldje át az ügyet a gazdasági bizottságnak A francia delegátus csatlakozott Curtius javas­latához .A bizalom megrendülése lehetetlenné tesz hosszabb lejáratú pénzügyi akciót. Génf, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Az európai főbizottságban közzétettek egy jelentést a hitelkérdésekről. A jelentés szerint a gaz­dasági bizottságra ruházott ama feladat, hogy a Népszövetség közvetítésével megkönnyíttettessék a hosszúlejáratú kölcsönök megkötése, a közben bekö­vetkezett nehézségek következtében már nem oly aktuális. Az akut gazdasági és valutaválság a fe­lelős hatóságoktól az egyes tagállamok között folyta­tandó akciót követel meg. Ezért lehetetlen volna ma hosszúlejáratú kölcsönökre vonatkozó intézkedéseket javasolni, amelyeknek ebben a pillanatban nem le­hetne közvetlen jelentőségük. A bizalom általános megrendülése egyébként is lehetetlenné is tesz min­den hosszabb okb­ól. Ez a megrendülés az árak zuhanására, a gazdasági és szociális egyensúly hiányára és egy csomó politikai okra vezethető vissza. A tőkék megvannak, de hasznot hajtóan csak ak­kor lehet elhelyezni azokat, ha az általá­nos bizalmat lassanként és fokozatosan is­mét helyreállítják. Miként a londoni konferencia bázeli szakértői tették, és hivatkozással az ő jelentésükre, valamint a Nép­­szövetség aranybizottságának és gazdasági bizottsá­gának jelentéseire kijelenti az európai gazdasági bi­zottság, hogy nem az ő hatáskörébe tartozik politi­kai­ jellegű intézkedéseket javasolnia a segítés érde­kében. Azt azonban meg kell állapítania, hogy csakis a­ politikai és­ gazdasági viszonyok javulása és a bi­zalom megnövekedése esetében van meg annak lehe­tősége, hogy visszatérhessenek a tőke normális el­­helyezési feltételeihez, amelyek aztán ismét kedvező hatással lehetnének a gazdasági jólétnek újból való megteremtésére. __________ A minisztertanács kedden tárgyalja az adóemelési rendelettervezeteket. Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök hétfőn délelőtt beható tanácskozást folytatott Vargha Imre pénzügyi államtitkárral, a pénzügyminisztérium vezetőjével, Teleszky Jánossal és Popovics Sándor­ral, a Nemzeti Bank elnökével. A tanácskozások során beszélték meg azokat a pénzügyi rendelet­­tervezeteket, amelyek a keddi minisztertanács és azután a 33-as bizotság szerdára összehívott ülése elé kerülnek. A soron lévő rendelettervezetek a forgalmi adó emeléséről, a házadó pótlékolásáról, a magánalkalmazottak kereseti adójának, továbbá bizonyos illetékeknek felemeléséről szólnak. A kormány terve szerint a 33-as bizottság ezen a héten letárgyalja az állami jövedelmeket fo­kozó rendelettervezeteket, ezt követően kerülnek a bizottság elé azok a tervezetek, amelyeket a kor­mány a közgazdasági és magángazdasági élet talpraállítása, többek között például az export fo­kozása érdekében dolgozott ki. Walko külügyminiszter ma este G Genf­sre utazik. Walko Lajos külügyminiszter ma, kedden este Genfbe utazik, hogy a Népszövetség most, kezdődő tanácskozásain résztvegyen. A külügy­miniszter az Európa-bizottság genfi tárgyalásain képviseli Magyarországot. A Népszövetség teljes ülésén gróf Apponyi Albert, báró Szterényi J József és Táncos Gábor képviselik a magyar államot. Szterényi vasárnap körülbelül három heti tartóz­kodásra előbb E­ O Carnoba utazott az osztrák­magyar választott bírósági tárgyalásra, mint a magyar kormány által kiküldött választott biró és onnan utazik Genfbe, hogy mint a magyar kor­mány egyik képviselője a Népszövetség teljes ülé­sén , résztvegye­n. PESTI HÍRLAP__________1931. szeptember 1., kedd. Hogyan gazdálkodott a kormány az 1929 30. költségvetési évben? Folytatjuk a legfőbb számvevőszék jelentésének közlését az 1929—1930. évi zárszámadás eredmé­nyeiről. A pénzügyi tárcánál 62.789 pengős tulkiadást okoztak ugyancsak a kül­földi konferenciák költségei. 125.983 pengős tulkiadás jelentkezik az Egyenes adók kezelési költségeinél, amely az adóhátralékok rendezésével kapcsolatos rendkívüli munkálatok kö­vetkeztében állott elő. 2.057.683 pengős túlkiadást mutatnak a Vám­őrség dologi kiadásai a nagyobb mértékben szüksé­gessé vélt felszerelési tárgyak beszerzése következ­tében. 5.402.320 pengő részvények vásárlására és veszteség­ tartalékalapokra! A különféle kiadások keretében 3.000.000 pengős előirányzat nélküli kiadást okozott az Országos Magyar Ipari Jelzálogintézet részvényeinek vásár­lása, 1.192.320 pengős előirányzat nélküli kiadást az O.K.H., 960.000 pengős előirányzat nélküli kiadást pedig a P. K. veszteségi tartalékalapjának kiegészí­tése, 250.000 pengő pedig a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének tartalékok gyűjtésére lett ki­utalva. A kereskedelmi tárcánál a Légügyi hivatal dologi kiadásainak 415.980 pengős előirányzatával szemben 5.634.246 pengős tulkiadást okozott a légi közlekedésnek gazdasági érdekeink biztosítása céljából való megfelelő fejlesztése. 201.929 pengős tulkiadás jelentkezik a külkeres­kedelem előmozdllási költségeinél, melyet a fiumei, szalonikai és milánói árumintavásárokon való rész­vételünk költségei és a kiviteli érdekeinket előmoz­dító exporthitelek rendelkezésre tartásából kifolyó­lag felmerült jutalékok okoztak. A földmivelési tárcánál a központi igazgatás kiküldetési költségeinél 79.316 pengős túlkiadást okozott a fokozottabb adminisz­tráció és számviteli ellenőrzés és a külke­reskedelmi tárgyalásokra való kiküldetések költsége. A mezőgazdasági kísérletügyi intézmények ki­adásai között 60.000 pengőt utalványoztak az Orszá­gos Magyar Tejszövetkezeti 'K'özpontn­ak­ kzzül az in­dokolással, hogy a magyaróvári tejgazdasági kísér­leti állomás tejüzeme a fenti központnak adatott át s annak a szerződés értelmében a­z állomás által kö­tött tejszállítási megállapodásokat vállalni kellett, mivel pedig ez a központra nézve veszteséggel járt, ennek értékét meg kellett téríteni. 972.843 pengős tulkiadást okozott a mezőgazda­­sági termények külföldi értékesítése érdekében foko­zottabban kifejtett tevékenység. 96.961 pengős tulkiadást okozott a kormány lillafüredi tevékenységének utolsó akkordja: a fúró­­berendezések leszerelése, miután a megejtett geoló­giai vizsgálat nem biztatott feltétlen sikerrel! Bejelenti a számvevőszék, hogy az Alkaloida vegyészeti. r.­t.-nak egy év tartamára 1927—28. év­ben utalványozott 50.000 pengős kölcsön most sem folyt vissza, mert a gyár üzeme szünetel s ennek következtében a visszafizetés határidejét módosítani kellett Szaporodnak borházaink! A szőlészeti és borászati minl indokolásai során bejelenti a miniszter, hogy a zürichi bor­ház bérére előirányzott 28,005 pengővel a borházat terhelő jel­zálogkölcsön kamatait fizette ki, miután az ottani magas bérek miatt előnyösebbnek tartotta az illető épület megvásárlását. Miután pedig a vételár ki­­egyenlítésére megfelelő h­itel nem állott rendelke­zésére, a vételt az ingatlant terhelő, 150.000 sv. fran­kos kölcsön átvállalásával kellett eszközölni. A bér­­ház 20.000 sv. frankos bérjövedelme s a kincstárt illető 12.000 frankos kiállítási bérek pedig azért nin­csenek a bevételben elszámolva, mert azokat a bor és a mezőgazdasági terményeink értékesítése érdeké­ben kifejteni kívánt propaganda­költségeire közvet­lenül a svájci magyar kereskedelmi kamarának utalta ki. A magas házbérekre való hivatkozással a Bern­ben, St.­Moritzban, Cenfben és Montreauxban létesí­tésre kerülő bérházak helyiségeinek költségeire elő­irányzott összeg ugyancsak kölcsön törlesztésre és kamatfizetésre lett felhasználva. Ugyanis a bérházak további kiépítését határozva el, erre a célra állami részvétellel a Hungária A. G. cég alakult, mely 500.000 sv. frank kölcsönt vett fel oly módon, hogy­annak törlesztését és kamatait az állam fizeti a cég által kifejtendő propaganda költségeihez való hozzá­járulásként. Ezen a címen 90.316 pengő 22 fillér nyert elszámolást. A kopenhágai borház 83.443 pengő 84 filléres házbérjövedelme ugyancsak nem nyert bevételben elszámolást, hanem abból 31.238 pengő 71 fillér a bor­­házat terhelő jelzálogkölcsön törlesztésére, a többi pedig a kölcsön kamatainak részbeni fedezésére lett fordítva. E­zt a korházat ugyanis szintén előnyösnek látta a 700.000 dán koronás jelzálogteher átvállalásá­val megvásárolni. Az indokolás során bejelenti még a miniszter, hogy a budafoki állami pincegazdaságnak is felada­tává tette a magyar bor külföldön való eladásának propagandáját s ebből a célból részére egy pénzinté­zetnél összesen 5.374.480 pengős hitel nyitásával tör­tént gondoskodás. Ebből a hitelből a pincegazdaság 1927/28— 1929/30. évek folyamán összesen 5.114.867 pengőt vett igénybe, amely összegből 58.000 hl. bor vásárlására 4.660.500 pengő esik. Bejelenti a miniszter, hogy ez a mennyiség a vállalt kötelezettségek dacára nem volt a képviseletek és borházak útján elhelyezhető s 1930 június 30-án még 30.124 hl. bor volt a készlet, amely akkor 1.886.031 pengő értéket képviselt. Az eladott borokért pedig 1.481.542 pengő volt fenti időponttal a pincegazdaság kintlevősége. Az igénybevett hitellel szemben tehát 4.747.294 pengő hiány jelentkezik, amelyből a fenti 3 év alatt kifizetett propaganda költségeire 627.000, a kama­tokra 382.000, kezelési költségekre 243.000 pengő esik, míg 494.000 pengő a bor értékében beállott vissza­esés következménye. Ezek a kiadások azonban a miniszter szerint nem tekinthetők veszteségnek, mert a­ borkivitelünk érdekében kifejtett nagy propaganda következménye­ként reméli, hogy a jövőben a szerződés szerinti mennyiségek elhelyezhetők lesznek s ezáltal a költ­ségek behozhatókká válnak. Megjegyzi, hogy az 1927. évi 01.679 hl. es kivitellel szemben 1928. évben 122.700­ hl, 1929. évben pedig 313.188 hl.-es kivitelről számolhat be. (Befejező rész következik.) A köztisztviselők illetmény csök kerítése. Előre látható volt, hogy a parlamenti 56-os bizottság által elfogadott rendelet általános méltat­lankodást és nyugtalanságot fog kiváltani. A bi­zottság nem tette magáévá a Közszolgálati Alkal­mazottak Nemzeti Szövetségének memorandumában kifejtett elveket és félretette az összes érdekképvise­letek kíméletet, méltányosságot kérő felterjesztéseit. A Kansz már az előzetes tárgyalások alkalmával i­s kiemelte, hogy amennyiben az összes rendelkezésre álló erőforrások igénybevétele után is elkerülhetet­len a közalkalmazottak illetményeinek és nyugdíjá­nak csökkentése, a kisebb fizetéseket és nyugdíja­kat ne érintsék, a többi csökkentés pedig ne lineáris, hanem fokozatos legyen. A bizottság bizonyos ked­vezőbb intézkedéseket a Kansz javaslatára az ere­deti tervezettől eltérően tett ugyan, de azért az alsó kategóriák sem nyertek kivételt, a tizenöt évnél ke­vesebb szolgálati idővel nyugdíjazottaknál még mi­ndi­g, lej­kt­álló a mi dí­s­­­levonánkon, nem szün­­t.*fFMfVW* SÍMtvoft tekintet­tel, a hadviselt közalkalmazottak sérelmeire..— ame­lyeket ezek ugyancsak memorandumban terjesztet­tek fel — nem volt figyelemmel. Az általános elégedetlenség az egész vonalon megnyilatkozik. A közszolgálati alkalmazottak, akik m­ár annyi áldozatot hoztak, azt hitték, hogy most megkímélik őket. Hiszen fizetésük úgyis a békebeli fizetéstől még nagyon távol áll és életük csupa küz­­ködés, lemondás. Í De ha már mégis újabb áldozatot kell hozniuk, azt remélték­, hogy a kormány és a bizottság szociális érzéke és igazságszeretete érvé­nyesül az új rendeletben. Ebben csalódtak. Már tapasztalható is a ren­delet hatása. Minden oldalról felhangzik a tiltako­zás, a méltatlankodás. A Kansz elnöksége a fizetéscsökkentés ügyében kedden értekezletet tart és arra törekszik, hogy az illetékes tényezőket a rendelet egyes részeinek mél­tányos megváltoztatására, illetve a rendelet végre­hajtásában a kisfizetésű alkalmazottak és nyugdí­jasok megkímélésére bírja. A hadviselt, állami alkalmazottak­ képviselete, a Hadviselt Állami Közszolgálati Alkalmazottak Bajtársi Szövetkezete ugyancsak memorandumban fordult a kormányhoz és a 33-as bizottsághoz. Azt kérte, hogy mindazokat, akik hadipótdíjat élveznek, minden újabb megterhelés alól mentesítsék. A Baj­társi Szövetkezet kifejtette emlékiratában, hogy a hadba vonult állami alkalmazottak életüket kockáz­tatták hazájukért, sokan közülök dicső halált is haltak a nemzet védelmében. Akik pedig hazajöttek, polgári pályájukon hátrányos helyzetbe jutottak, mert az időközi kinevezésekből, előléptetésekből ki­maradtak. Ezt a veszteséget sohasem sikerült eltün­­­tetniök. Az állam 1924-ben beszüntette még a vitéz­­ségi érem pótdíjainak kifizetését is, holott az 1925. XVIII. t.-c. értelmében a rokkantellátási adóból származó bevételek egy részét a vitézségi pótdíjak megváltására kell fordítani. A 33-as bizottság a hadviselt közalkalmazottakkal nem tett kivételt. Hogy utólag lehet-e szó­­orvoslásról, nagy kérdés. .. Postaaltisztek Országos Egyesületének vá­lasztmánya és az értekezleten megjelent vidéki cso­portok kiküldöttei nagy elkeseredéssel tárgyalták a létminimumon aluli fizetésük csökkentését. Az el­nöklő Péter Albert rámutatott arra, hogy a csapás annál súlyosabb, mert akkor érte az altiszti kart, amikor épen sorsa javulását várta. Összetartásra hívta fel az összegyűl­teket és hangsúlyozta, hogy a sok megpróbáltatáson átment altisztek nem vesztik el most sem komolyságukat, higgadtságukat. Remé­nyének adott kifejezést, hogy az illetékeseket a helyzet tarthatatlanságáról sikerül meggyőzni. A többi felszólaló is elkeseredetten tárgyalta, hogy a fizetéscsökkentés akkor érte őket, amikor a tél köze­ledik, mikor a behatások a küszében állanak. Az egész választmány hangoztatta, hogy az illetmény­­csökkentésben megnyugodni nem szabad és tilta­kozó emlékiratot juttatnak el a kormányhoz és a 33-as bizottsághoz.

Next