Pesti Hírlap, 1931. szeptember (53. évfolyam, 197-221. szám)

1931-09-01 / 197. szám

4 Állásh­almi­ozás kicsinyben és nagyban Irta: Falotás Ferenc, ny. honvéd huszárezredes. Sohasem hallottunk az álláshalmozásokról annyit beszélni, mint napjainkban. Pedig nem új jelenség ez, megvolt már a boldogan elmúlt béke­években is, sőt már a XIII. században találunk erre vonatkozólag adatokat, — de meglesz ez a jö­vőben is, — mindaddig, míg az egyén a saját­­sok­oldalúságának tudatát hasznosítani törekszik, — és ha erre alkalom kínálkozik. Tehát nyugodtan felké­szülhetünk arra, hogy az álláshalmozás végérvé­nyesen csak az anyaföldünk összeomlásával szűnik meg. Sőt komoly csillagászok mondják, hogy a vi­lág végének éppen az álláshalmozás az egyik leg­nagyobb akadálya. Míg a jólét elmúlt boldog éveiben legfeljebb csak bámultuk az álláshalmozó egyén sokoldalúsá­gát, — mert hiszen nem volt okunk az irigységre — a jelen íőség napjaiban már összes figyelmünk reájuk terelődik és irigyeljük is az ilyen szeren­csést De reméljük, hogy nem sokáig,­­ mert az államhatalom által irányított gazdasági tevékeny­ség olyan boldog jövőt készít elő, hogy ezután már ismét irigységmentesen bámulhatjuk mindazokat, akik felgyülemlett energiájukat a jövőben is a jól javadalmazott állások halmozására fordítják. Leg­alább is e célt látszik szolgálni az a sok, honmentő eszme, amelyekkel úgy az illetékesek, mint az ille­téktelenek bennünket a jelenben megnyugtatni igye­keznek. Nincs kétség az iránt — mert hiszen magun­kon tapasztaljuk —, hogy az egyén megélhetése már-már veszélyben forog, — de mert az egyén összessége alkotja a nemzetet —, veszélyben van a haza is, tehát bizony nagy szükség van olyan intéz­kedésekre, amelyek az egyén biztos megélhetésével egyetemben az államháztartás rendjét is biztosít­ják. Az eddig tapasztaltakból úgy látjuk, hogy adó­prések lendületbe hozása mellett, mint leghatható­­sabb honmentő eszköz, az álláshalmozás megszün­­t­­ése, s a közalkalmazottak nyugdíjának leszállí­tása­ szerepel. Feltevésünket igazolják néhány lap­nak a közelmúltban megjelent cikkei is, melyek a pusztulásra ítélt álláshalmozók csekély töredékét hozzák a nyilvánosság elé. Olvasva a közzétett névsort, önkénytelenül is az egyszeri pásztor esete jut eszünkbe, ki a jólét mámo­rában a szarva között kereste drága emlősének a tőgyét. Csakhogy nagy a különbség az egykori pásztor s gazdasági életünk mai pásztorai között, mert az a derék ember csak kereste, de ő nem ta­lálta meg az életet jelentő emlőt, s így legfeljebb csak a saját kárára cselekedett. Reméljük, hogy a mi tiszteletreméltó gazdasági pásztoraink a válsá okozta mámor elmúltával, már meg is találják az igazi emlőt ott, ahol az a nagy nyilvánosság elől szerényen meghúzódik. A mai sivár nincstelenségünkben azonban már annyira vagyunk, hogy voltaképpen nem is tudjuk, hogy mi nevezhető álláshalmozásnak a jelenben s nincs semmi támpontunk arra vonatkozólag, hogy valójában hol kezdődik az, csak az az egy bizonyos, hogy határa végtelen. Bármiként is vélekedünk az álláshalmozás felől, örök igazság marad, hogy a külön-külön javadalmazott állások halmozása min­dig valakinek vagy valakiknek a bőrére megy, te­hát a mai válságos időkben, midőn annyi családnál hiányzik még a létet biztosító kevés is,­­ nem en­gedhető meg, hogy egyes szerencsések külön java­dalmazott állásokat halomra gyűjtsenek, bármeny­nyire is természetes az elvégzett munka megfizette­tése. Ez a helyesen felfogott szociális elgondolás a nagy általánosságban azonban száz százalékig mindenkire mégsem alkalmazható, mert ennek kí­méletlen keresztülviteléből több kár, mint haszon származnék. Az álláshalmozásról alkotott téves felfogás eredménye tehát az említett névsor is, ahol meg­hitt együttesben szerepel pl. a százszázalékos nyug­díját élvező s új állásában is ha­vi többezer pengő­vel javadalmazott városi főhivatalnok azzal a nyug­díjas ezredessel, aki 16 évi, békében és háborúban eltöltött szolgálat után havi 480 pengő nyugdíjat, (tehát csak 47 százalékot) s új állása után 160 pengő, azaz havi 640 pengő összjövedelmet élvez, de persze ezt, is csak papíron, mert a valóságban még a kereseti, rokkantsági, stb. adók is terhelik. Ha tehát általánosságban kimondják azt az elvet, hogy addig, míg gazdasági helyzetünk ilyen sivár, — bármilyen nyugdíjas és nem nyugdíjas fizetést csakis egy helyről húzhat s abból köteles megélni, — ez csak olyan nyugdíjasokra vonatkoz­hatnék, akik az állások és hivataluk után járó teljes nyugilletményeiket száz százalékig megkap­ják. Nem igazságos dolog tehát az álláshalmozók különben irigyelt névsorában dicstelen szerephez juttatni az olyan nyugdíjas közalkalmazottat, aki pl. 40 évi szolgáit után járandóságának csak töre­dékét kapván kézhez, öreg napjaiban verejtékes munkával pótolja az államnak vagy intézménynek vele szemben elkövetett méltánytalan mulasztását. Az ilyen halandó nem gáncsot, de babért érdemel. Államháztartásunk félrebillent mérlegét a fen­tieken kívül még a közalkalmazottak illetményei­nek százalékos leszállítása lenne hivatva helyreállí­tani. Az eszme csak az érdektelenek előtt tetszetős s az érdekeltek már nehezebben látják be annak honmentő hatását, de teljes lendülettel mégsem til­takozhatnak ellene, mert a teljesítés honpolgári kö­telességet érint. De a közalkalmazottak készséggel vennének részt az államháztartás megsegítésében, ha a hozzájárulás igazságos alapon történnék. En­nek azonban az az elengedhetetlen előfeltétele, hogy a közalkalmazottak részére úgy a tényleges, mint a nyugdíjasokat illetőleg, fizetési osztályonként egy­forma törzsilletmény rendszeresíttessék, mert csakis ez esetben lehet közmegnyugvásra végrehajtani a fizetések százalékos vagy fokozatos (progresszív) csökkentését. De amíg pl. az V. fizetési osztályba tartozó ez­redesek az egyformán eltöltött 40 évi szolgálat után hatféle (480—840 P.-ig) nyugdíjat élveznek, addig úgy az egységes százalékkal történő általános le­szállítás, mint a fokozatos (progresszív) csökkentés is csak igazságtalanságot eredményezhet. Nem elég a csökkentésnél egyedül az összegszerűséget venni alapul a fizetési osztályoknál, mert megnyugvást csak az hozhat, ha elsősorban a fizetési osztályokon belül tűnnek el a méltánytalan különbségek. Régi sérelme ez a nyugdíjasoknak s ennek megszünte­tésére itt van a legjobb alkalom s meg is van erre a törvényes hatalma a kormánynak, de az állam­­háztartás sem jár rosszabbul, csak nagyobb száza­lékú csökkentést kell elrendelni az ilyen fizetési osztályokban s máris visszatérül az a többlet, amibe a rendelkezés esetleg került. De morális hatása is felbecsülhetetlen lenne az ilyen intézkedésnek, mert alkalmas arra, hogy a sok méltánytalanságot eltüntetve — megerősítse az erkölcsi világrendbe vetett, — de bizony már-már nagyon is megingott bizalmat. BEIRATKOZÁSOK Toeu­ Kereskedelmi Szaktanfolyamra megkezdődtek. Fenntartó: Keresk. Tisztv. Orsz. Egyesülete V., Vil­mos császár­ ut 20. Tagozatok: Női keresk. szaktan­­folyam. Gyors-, gép-, helyesiró tanfolyamok. Felnőttek ____________esti keresk. szaktanfolyama.______11158 PESTI HÍRLAP 1931. szeptember 1., kedd. A Romániával kötött kereskedelmi és hajózási egyezmény szeptember 1-én életbe lép. A Magyar Távirati Iroda jelenti. A Romániá­val augusztus 12-én aláírt letelepedési, kereskedelmi és hajózási egyezmény szeptember 1-én lép életbe és ezzel egyidejűleg az eddig érvényben volt provizó­rium hatályát veszti. Az egyezmény a két szerződő állam területéről származó, vagy azok területére irá­nyuló árukra tudvalévően a legnagyobb kedvez­mény elvének kölcsönös alkalmazását biztosítja úgy a beviteli és kiviteli vámok és egyéb illetékek, mint pedig mindennemű vámügyi alakiságok alkalmazása tekintetében. Az egyezményhez mellékelt jegyzék tartalmazza azoknak az áruknak fölsorolását, ame­lyek Magyarországba­ való behozatalukkor a jegy­zékben megállapított szerződéses vámok alá esnek. A tűzifa, hasáb-, dorong- és rőzsefa aprítva, fűrészelve és kötegelve is. fa- és fűrészhulladék, üres fenyőto­boz a romániai,­ eredet,a múlt évi magyarországi, tűzi­­fabehozatal 75 százalékára rugó évi mennyiség ere­jéig­­-ként 0,35 aranykorona vám alá esik. Ez a kon­tingens január elsejétől lesz számítandó, míg a folyó évre vonatkozóan az egyezmény életbelépésétől októ­ber elsejéig a Romániából származó tavalyi tűzifa­­behozatal 30 százalékának, december 31-éig pedig to­vábbi 20 százalékának megfelelő mennyiséget fognak­­-ként 0,35 aranykoronás mérsékelt vámmal ke­zelni. ___ Bécsben letartóztattak egy magyar alattvalót, aki a genfi magyar delegáció ellen merényletet akart elkövetni. Bécs, aug. 31. A rendőrség hétfőn letartóztatta dr. Budai Kálmán magyar alattvalót, aki 1929 szep­tember 7-én a bécsi magyar követség palotájában Ziegler Vilmos sajtóattasét megtámadta és revolver­lövésekkel súlyosan megsebesítette. Budait akkor hat havi súlyos börtönre ítélték és kiutasították. Budai napok óta bejelentés nélkül Bender Károly néven Bécsben a harmadik kerületben tartózkodott. Azzal fenyegetődzött, hogy a Népszövetségbe kiküldött ma­gyar delegációt, amely kedden utazik át Ausztrián, valamiképpen megtámadja. Amikor ezek a kijelenté­sei ismeretessé váltak, a rendőrség keresésére indult és este sikerült letartóztatnia. Revolvert és ehhez tartozó lőszert találtak nála, amit lefoglaltak. Budai elmondott, hogy kedden Svájcba akart utazni, hogy a magyar delegáció bizonyos tagjait örök emlékben részesítse. Budai kihallgatása még folyamatban van. ________ Béke ítészül a Vatikán és Olaszország között, Vatikánváros, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósí­tójának távirata.) A Vatikán és Olaszország közli konfliktusban, úgy látszik, megtalálták a megegye­zés módját. A múlt héten a létrejött megállapodások és Mussolini utasításai alapján, amelyet az olasz­­országi prefektusoknak megküldött, az egyházi ha­tóságoknak visszaadták a katolikus ifjúsági szövet­ség egyesületi helyiségeit, amelyeket az olasz ható­ságok lezártak. Csak Rómában nem hajtották még végre ezt az intézkedést, hanem a bíboros vikárius­sal történt megegyezés megkötése után fogják ki­adni a szükséges utasítást. De Vecchi olasz nagy­követ vasárnap hosszabb megbeszélést folytatott Pa­coni bíboros államtitkárral. Később a pápa fogadta Pacellit és Venturi jezsuita atyát. Hétfőn Venturi ismét megjelent a Vatikánban, ahol megbeszélést folytatott Pacellivel és az államtitkárság tisztvise­lőivel. Jégeső és felhőszakadás. Szekszárd, aug. 31. Hétfőn délután öt órakor jégesővel vegyes felhőszakadás vonult el Szekszárd felett. A lezúduló víztömeg olyan nagy volt, hogy a szőlőhegyekről lerohanó víz tíz perc alatt elöntötte az utcákat. A Séd-patak medre színültig megtelt vízzel. A város mélyebb fekvésű részein levő utcákb­a a Szent István-, a Szent Imre-terek és a Vásártér víz alatt állanak. A víz a Garay-téren több üzletbe is be­hatolt. Az elöntött helyeken rendőrök és tűzoltók dolgoznak. A Séd-patak a Báthory-utcánál több helyen át­törte feltöltött partját, szennyes, iszapos vize elöntötte a Kossuth-utcát, a Csonka-utcát. A víz számos alacso­nyabban fekvő házba behatolt és nemcsak a pincéket árasztotta el, hanem a lakásokat, is. A zivatar meg­rongálta a villamos áramot szolgáltató mázsaszász­vári villamoserőtelepet és a vezetéket is, úgy hogy Szekszárd este világítás nélkül maradt. Kiskőrös, aug. 31. A város fölött hétfőn délután három óra tájban égiháború vonult el. Nagy felhő­­szakadás után jégeső­ volt és diónagyságú jégdarabok estek. A vízáradat Kiskőrösön elöntötte az utcákat, a jég pedig súlyos károkat okozott a szőlőkben. Szeged, aug. 31. Hétfőn délután égiháború vo­nult el Szeged városa felett. Negyedóráig­ tartó víll, támlás és menydörgés után hatalmas felhőszakadás söpört végig a város utcáin. A felhőszakadás folytán, amely mintegy háromnegyed óra hosszat tartott, Víz­zel teltek meg a város mélyebben fekvő utcái és terei. Különösen a külvárosi utcák mutattak szomorú képet, ahol nyomban a vihar után tűzoltók kezdtek munkába gőzszivattyúkkal, hogy az elöntött lakások­ból a vizet eltávolítsák. A Szent István teret ez alka­lommal mintegy harminc centiméter mély víz borí­totta el, annyira, hogy a téren minden forgalom meg­akadt. A felhőszakadást jégeső kísérte, amely a sző­lőkben okozott kisebb-nagyobb károkat. AZ IDŐJ­ÁRÁS. A Meteorológiai Intézet je­lentései augusztus 31-én. Dél­ben 12 órakor, Közép-Európa időjárása új befolyások alá került. Az óceán felől esőzés terjeszkedik kelet felé. Eddig az Alpesekben voltak a legna­gyobb csapadékok. Hazánkban tegnap a szél el­csendesült, az idő kissé mele­gedett, de északon a felhőzet elég gazda­g volt. Az ország keleti felében néhány zápor­eső is fellépett. Budapesten 31-én délben a hőmérséklet 20 fok Celsius, a tengerszintre át­számított légnyomás pedig 761 milliméter. . Várható időjárás a követke­ző 24 órára: Nyugat felő^fölnP zódó borulás és eső. Lassú le­hűlés. •’ ' ' ....i' r-Este 10 .órakor. Közép-Euró­­pa időjárása csendes, ^középső és déli ,, jégévi - sok helyütt,.esős.'.iftvatarog'­ép csatk mérsékelten meleg. Hazánkban a nap folyamán mindenfelé volt kisebb-nagyobb eső, többnyire azonban 10 mil­liméter alatt, egyes helyeken zivatarral. A hőmérséklet a Dunántúl északi felében 21 é^ - 22 fokig, az Alföldön 25 fokig, a déli részeken 28 fokig emel­kedett. Várható időjárás a követke­ző 24 órára: Még sok helyütt eső (zivatar), lényeges hóvál­­tozás nélkül. Vízállás: A Duna Esztergo­mig apad, lejebb árad. Baja- Gombos között magas, máshol, közepes vízállású. Mai vízállá­sok: Passau 370, Struden 430, Stein 127, Bécs 140, Pozsony 319, Komárom 444, Budapest 415, Paks 332, Baja 424, Mo­hács 438. A Dráva Barcsnál­­l&wtin ti raster. A Tisza Tokaj-Tisza fured ;közö­tt * apad.' a má*hal d. .ala­­jV csony vizállásu. .Mai Vizáb­éL sóik’: Tiszabécs' 135, • Vásárija­ v Vád'r—46.­­ Szeged —12. Av Sza­mos Csengérnél -^-12, a Körös Békésnél —30, Gyománál­—24, A­­Balaton Siófoknál 77 centi­méter. ” •’ ismét leszállítják a német kamatlábat, Berlin, aug. 31. A Birodalmi Bank központi ta­nácsát kedd délután négy órára összehívták. Mint a Wolff-iroda közgazdasági hírszolgálata értesül, bankkörökben a kamatlábnak nyolc százalékra, a lombardkamatlábnak tíz százalékra való csökken­tését várják. _____ A jugoszláviai nemzetközi sakkverseny. Bled, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A nemzetközi sakkverseny hatodik fordu­lóján a Tartakowcz—Asztalos-parti remivel végző­dött. Aljechin győzött Niem­zovics ellen 19 húzás után, a Maróczy—Pirz játszma remire vezetett, a Vidmar—Stolz parti szintén. Spielmann megverte­ Bogoljubovot, a Flohr—Kashdan és Koslic—Cole, partikat félbeszakította.. Hétfőn a hetedik fordulóban Spielmann le­győzte Asztalost, Aljechin Pirzet, Colle Stolzot, Viohr Maróczyt. A Niem­zovics—Koszlic és a Tartakower­ - Vidmar játszma eldöntetlenül végződött, a Ka­sh­­dan—Bogoljubov játszma félbeszakadt. A versenyzők pontszáma: Aljechin 5-5 (1 függő, játszma), Spielmann 4,5 (1), Rashdan 3.5 (2), Bogol­jubov 3-5 (1), Vidmar, Kosztic 3 (2), Asztalos, Nikom­­zovics 3, Flohr 2.5­ (1), Maróczy, Picz, Stolz 2.5, Tar­takower, Colle 2 (1), .. . .... Kedden függő játszmákat bonyolítanak le. A világbajnok bajban a ble­di sakkversenyen. Asztalos—Aljechin: 1. e4, e6; 2. d4, d6; 3. He3, Hf6; 4. Fg5, de4; 5. H­­e4, Fe7; 6. F :f6, gfff; 7. Hf3, b6; 8. Fb5­, c6; 9. Fd3, Fb7; 10. Ve2, V:c7; 11. 0—0­ 0, a6; 12. Bhel, Hd7; 13. &b1, c­5; 14. dc5, be6; 15. Hg3, Hb6; 16. Hh5, c4; 17. Fe4, Ha4­, 18. Ve3­, h6; 19. F:b7, V:b7; 20. Vd­4, Bb8; 21.' b3, Vc6; 22. H:f6+, F:f6;­23. V:f6, cb3; 24. ab3? (V:h8+, Ke7 ; 25. Bd7+! azonnal nyert), He3!; 25. Ke1, Bf8; 26. Bd3, Hd5; 27. Ve5, Bc8; 28. Be2 (d­!), Hb4; 29. Bd6, Vc5; 30. V:c5, B:c5; 31. Kb2, Ke7­, 32. Bb6, a5; 33. He5, Bfc8; 34. Bb7­, B8c7; 35. B :c7+, B:c7; 36. g3, f6; 37. Hf3 (Hg41), e5; 38. Bd2, Ke6; 39. He1, Hd5; 40. c4, He7; 41. Ka3, Kf5; 42. Bd6, Hc6; 43. Hc2, Ke4; 44. B­f6, Hd4; 45. Kb2, ni; 46. Kc3, ab3; 47. II :d4, edb­;­ 48. Iv:b3, Kd3; 49. Bf3+, Ke2; 50. Bf4, Kd3; 51. Bf3+, Ke2; 52. Bf4 mint döntetlen befejezve.

Next