Pesti Hírlap, 1931. november (53. évfolyam, 249-272. szám)
1931-11-03 / 249. szám
BUDAPEST, 1931. Lili. ÉVFOLYAM, 249. (17.610) SZÁM: KEDD, NOVEMBER 3. Előfizetési árak: Egy hónapra: 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fillér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeresPesti Szerkesztőség: Vilos császár-út 78. Telefon: Aut. 122—96. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél, Erzsébeti körút 1 Tel-J. 562—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük A békés revizió. Laval francia miniszterelnök, amikor Washingtonban Berah szenátorral vitázott, ezt mondta a vasfejű amerikainak: — Átengedem önnek azt a feladatot, értesse meg a lengyelekkel, románokkal, csehekkel és szerbekkel, hogy Európa békéje csak akkor van biztosítva, ha az ő határaikat megbolygatják és területi jogaikat ismét kétségbevonják. Nekünk franciáknak az a véleményünk, a béke fenntartásának első föltétele, hogy ne teremtsünk rendetlenséget és hogy mindenekelőtt ne tépjük szét az aláírott szerződéseket. Nem tudjuk, Borah szenátor erre a látszólag tetszetős és meggyőző érvelésre mit felelt? A helyzet ismerői azonban igen könnyen válaszolni tudnak Laval szenátornak. A válasz pedig így hangzik: — Addig, amíg Franciaország mereven ragaszkodik a békeszerződések sérthetetlenségéhez, csak természetes, hogy az ő védnöksége alatt álló kis államok is görcsösen kapaszkodnak azokhoz a területekhez, amelyeket Magyarország testéből csalárdsággal és álnoksággal szereztek. Borah szenátor helyében mi ezt feleltük volna Lavalnak. Egyébként pedig bízunk abban, hogy a politikában nincsenek lehetetlenségek. Az, ami tegnap még lehetetlennek látszott, mára már lehetővé válik. Itt van mutatóba mindjárt az egyéves, fegyverkezési szünet példája. Grandi, Olaszország miniszterelnöke, az idén a Nemzetek Szövetségének szeptemberi közgyűlésén azt indítványozta, hogy a kormányok a februárra összehívott leszerelési konferencia nehéz feladatának megkönnyítése céljából vállaljanak kötelezettséget arra, hogy tengeri, szárazföldi és légi haderejüket egy esztendőn keresztül nem szaporítják. Grandi indítványát Franciaország a leghatározottabban viszszautasította. Végül a skandináv államok és lord Cecil közvetítése után a Népszövetség közgyűlése — anélkül, hogy az egyes államok közötti ellentéteket sikerült volna eloszlatni — elfogadott egy határozati javaslatot, amely fölszólítja a különböző országokat, nyilatkozzanak, hajlandók-e november elsejétől számítva egy esztendeig szüneteltetni a fegyverkezésüket? Ez a határozat így magában véve is szép sikere volt Grandi olasz külügyminiszternek. Azt azonban a közgyűlés szétoszlása idején senki sem hitte, hogy az egyéves fegyverkezési szünetnek különös kilátásai lennének a gyakorlati érvényesülésre. Franciaország csatlakozására pedig az elkeseredett népszövetségi vita után senki sem számított. Erre még október 30-án sem gondoltak az emberek. Október 31-én, közvetlenül kapuzárás előtt azonban befutott Genfbe a francia válasz, amely lényegében a boldogító igent tartalmazza, így vált ma lehetővé az, ami tegnap még lehetetlennek látszott. Ami pedig különösen épületes és tanulságos dolog, a francia válasszal egy időben érkezett meg a Nemzetek Szövetségéhez Lengyelország és Csehország válasza is. Génfben a cseh és lengyel diplomaták még élénken támogatták a francia álláspontot. Ők sem akartak tudni az egyéves fegyverkezési szünetről. Most azonban ők is hozzájárulnak ahhoz, amit szeptemberben még lehetetlennek tartottak: az egy esztendei Istenbékéhez. A francia kormány az egész világ elismerését érdemelte ki, hogy végül is csatlakozott ehhez a szép megállapodáshoz, amely valóban alkalmas arra, hogy a Nemzetek Szövetségének tekintélyét emelje és megfelelő légkört teremtsen a februári leszerelési konferencia számára. A francia kormány váratlan elhatározásával a legnagyobb emberi bölcseségről tett tanúbizonyságot: meg merte változtatni útirányát akkor, amikor a helyzetet fölismerte és rájött hogy ezt követeli tőle az emberiség és a civilizáció érdeke. A francia elhatározásban megnyilvánuló fugékonyság, és alkalmazkodó művészet csak megerősíti bennünk a reménységet, hogy az a nemzet, amely a francia forradalomban a legnemesebb szabadságeszmékkel ajándékozta meg a világot, végül mégis csak rájön, hogy a Trianonban rabságra ítélt magyarok szolgasága sem tarthat örökké. Az a példa pedig, ahogyan az adott esetben Lengyelország és Csehország nyomban hozzáigazították Franciaország politikájához a saját politikájukat, mindenki előtt nyilvánvalóvá teszi, hogy Franciaország, ha akarná, meg hamar meg tudná győzni az érdekelt államokat arról, hogy a becsületes kibékülés és az észszerű békerevízió nekik maguknak is érdekük. Hiszen mindenki tudja: Prágában, Bukarestben és Belgrádban mindig úgy táncolnak, ahogyan Párizsban fütyülnek. A békeszerződések békés revíziójának szempontjából különösen érdekes az a nyilatkozat, amelyet Középeurópa rendezésével és a revízió kérdésével kapcsolatban Benes tett a cseh képviselőház költségvetési bizottságában. Tárgyilagos igazságszeretettel meg kell állapítanunk, hogy Benesnek ez a megnyilatkozása különbözik mindazoktól a kijelentésektől, amelyeket tőle az elmúlt évek folyamán hallottunk. A cseh külügyminiszter, aki eddig mindig a békeszerződések sérthetetlenségének alapján állott és mindenkor a legerélyesebb cáfolatokkal dorongolta agyon azokat a Masaryk-nyilatkozatokat, amelyekben az államfő a Magyarországgal való megegyezés szükségét hangoztatta, ezúttal maga is elismeri, hogy „időnként minden szerződés alkalmazkodik a nemzetközi helyzethez“. Benes, aki eddig egyszerűen ránk akarta diktálni a parancsait, most nyíltan hangoztatja, hogy a magyarokkal való megegyezés nélkül nem lehet Középeurópában rendet teremteni. Mindez más szóval azt jelenti, hogy Benes, bárha most is védi a békeszerződéseket, amelyek szerinte Csehország Magna cartájának tekintendők, lényegileg elismeri a trianoni szerződés revíziójának lehetőségét. Miután pedig nagyon jól tudja, hogy a magyar nemzettel trianoni alapon megegyezni soha sem lehetséges, azt is elismeri, hogy a trianoni szerződés revíziója nélkül Középeurópában rendet teremteni nem lehetséges. Benes természetesen vigyáz rá, hogy mindez ilyen érthetően ne legyen benne a szavaiban. Régi róka szokása szerint nem egy, hanem száz elbújtatott visszavonulási utat biztosít magának. „Vannak bizonyos kérdések, amelyekben kompromisszumok lehetségesek és vannak bizonyos kérdések, amelyekben kompromisszum nem lehetséges“ — mondja az egyik tipikusan Benesmondat. Ez igazi gummi-igazság. Tágítható és szűkíthető tetszés szerint. Mégis, ha Laval ezt a Benes-nyilatkozatot elolvassa, talán belátja, hogy nem is lenne olyan lehetetlen dolog Csehországot és vele együtt a többi kisantant-országot a komoly békerevízió szükségéről meggyőzni. Franciaország egy erélyes baráti tanácsosai bizonyára tágíthatna Benes gmmniigazságán, hogy az használhatóvá válnék Középeurópa számára. Az egységes párt gróf Bethlen István védelmére kel a parlamentben. Az ellenzék heves támadásokra készül. — Gróf Bethlen István csak az ellenzék vádjainak ismerete után szólal fel a parlamentben, a Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök új pénzügyi politikát követ, de a koncentrációs kormány alakítását nem tartja időszerűnek. Harmadfél hónapi szünet után szerdán újból összeül a képviselőház és a küszöbön álló parlamenti kampány igen mozgalmasnak ígérkezik. A képviselőháznak most lesz alkalma első ízben szavát hallatni arról a súlyos pénzügyi válságról, amelynek méretei a maga valójában tulajdonképen a parlament szünetelése alatt bontakoztak ki és az ellenzék szigorú kritikára készül az elmúlt kormányzat pénzügyi gazdálkodásával szemben, amelyet az állapotok elfajulásáért felelősnek tart. Az ellenzéki pártok gyökeres változást fognak követelni a kormányzat belpolitikai rendszerében az egész vonalon, elsősorban új pénzügyi és gazdasági programot. Ezt az alkalmat fel akarja használni az ellenzék arra is, hogy útját egyengesse egy olyan belpolitikai alakulásnak, amely a múlt kormányzat hibáin okulva reálisabb alapokra tudja fektetni az ország gazdasági jövőjét. . Ennek az új alakulásnak a kereteit azonban egyelőre csak az ellenzéken látják, mert az egységespárt táborában, bár lényeges kérdésekben mutatkoznak ellentétek a különböző frakciók között, igyekeznek az egységet fenntartani. Igen sokan ugyanis a párt népszerűségét féltik attól, ha nem igyekeznek kellő eréllyel megvédeni az előző kormány pénzügyi gazdálkodását, amelyek fölött a Népszövetség pénzügyi bizottságának jelentése is erős kritikát, gyakorol A múlt kormány felelősségének kérdését egyébként, hír szerint, gróf Károlyi Gyula miniszterelnök is érinteni fogja abban a beszédében, amelyet a képviselőház első ülésén elmond. A miniszterelnök ugyanis hosszabb beszédben fog beszámolni az ország pénzügyi helyzetéről, kiterjeszkedik a 33-as bizottság és a hatos bizottság vizsgálatainak eredményére és a Népszövetség pénzügyi bizottságának megállapításaira is. Az ellenzéknek azzal a követelésével szemben, amely rendszerváltozást kíván a belpolitikában, a miniszterelnök, mint a kormánypárton beszélik, rá fog mutatni arra, hogy ez a kormány hivatalba lépésének első napjától kezdve egyebet sem tesz mint igyekszik orvosolni a gazdasági bajokat és a legmesszebb menő takarékossággal javítani azon a súlyos helyzeten, amelyben a kormány átvételekor az állam pénzügyeit találta. A belpolitikai egyéb rendszerváltozást a kormány nem tartja időszerűnek, mert gazdasági kérdések állnak előtérbe. A koncentrációs kormány alakítására vonatkozó kívánságot a miniszterelnök el fogja utasítani. * A parlament összeülésével kapcsolatos kérdésekről tanácskozást folytatott hétfőn este az egységes párt vezetősége. Az elnökség hétfő estére bizalmas értekezletre hívta össze a párt vezető embereit, mintegy harminc képviselőt, hogy megvitassák az egységes párt magatartását és taktikáját az ellenzék hevesnek ígérkező parlamenti támadásaival szemben. Pesthy Pál pártelnök az értekezleten felhívta a párt figyelmét arra, hogy a meginduló parlamenti kampány során a pártnak éles ellenzéki támadásokkal kell számolni. A támadások nem csupán a múlt kormány pénzügyi és gazdasági cselekedeteit, hanem magának az egységes pártnak a múltban tanúsított magatartását is érintik majd, mert az ellenzéknek nemcsak az a célja, hogy az előző kormányt bélyegezze meg, hanem hogy a kormányt támogató egységes pártot is felelőssé tegye és diszkreditálja az ország közvéleménye előtt. Ilyen körülmények között meg kell változnia annak a régi taktikának, amely abban jelentkezett, hogy a párt óriási többségében bizakodva, nem vette föl a harcot minden ellenzéki támadással szemben, hanem felkészülten kell kiállni a porondra és kemény küzdelmet vívnia az ellenzékkel. Ezt a párt annál inkább megteheti, mert a költségvetésen kívüli kiadások között, amelyek nyilván az ellenzéki támadások középpontjában lesznek, nincs olyan összeg, amelyet előzetesen vagy törvényes felhatalmazás alapján utólag a parlamentnek be nem jelentettek volna. Azt javasolta, hogy a párt küldjön ki vitarendező bizottságot, amelynek az lesz a feladata, hogy az ellenzéki támadásokra komoly, tárgyilagos és az ország közvéleményét lehetőleg megnyugtató parlamenti felszólalásokat készítsen elő. Trubinek István azokat a kérdéseket ismertette, amelyek közül a legélesebb ellenzéki támadások várhatók. Kiemelte, hogy az ellenzék elsősorban a tékozlás vádjával illeti a múlt kormányt és az egyieg