Pesti Hírlap, 1931. december (53. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-01 / 273. szám

2 ki fem­ét elsősorban a kormány tagjainak elfogatá­­sára irányult. Hogy kik és hogyan vegyék át a ha­talmat, azt nem határozták el,­­ellenben merényletet terveztek Gömbös Gyula hon­védelmi miniszter, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és gróf Bethlen István ellen. Mivel úgy a katonai, mint a polgári nyomozóhatósá­gok részéről az izgága elemeket hónapokon keresztül gondosan figyelték, megszerzett értesüléseik alapján pontosan tudomására jutott a kormánynak az a terv, amellyel szándékaikat végre akarták hajtani. A köz­­nyugalom megóvása érdekében a tervezett lázadás éjszakáját megelőző este a rendőri és katonai ható­ságok együttes közreműködésével őrizetbe vették a résztvevőket. A nyomozóhatóságok most a legerélyésebben kutatják a hátterűt, illetve azokat, akik esetleg a háttérben megvonulva, az ilyen mozgalmakra kapható embereket eszközül céljaikra akarták felhasználni. Az eddigi adatok sze­rint a felforgatók a lázadás sikere esetén vagyon­elkobzást, illetve­ vagyondi­zsmát akartak végrehajtani. Tanácskozás a c­iniszteretelősttel. Hétfőn délben fontos tanácskozás volt gróf Ká­rolyi Gyula miniszterelnöknél a puccskísérlet ügyé­ben... A­-tanácskozáson, amely órák hosszat tartott, részt vett Gömbös Gyula honvédelmi miniszter, Zsit­ta­y Tibor igazságügyminiszter, Keresztes-Fischer Fe­renc bel­ügy­miniszter, Hetényi Imre főkapitányhelyet­tes, a rendőrség politikai osztályának vezetője, to­vábbá gróf Csáky István külügyi, valamint Matky Endre, a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetője és megállapodtak a hivatalos közlés szövegében. , A polgári gyanúsítottakat rövidesen átkísérik a törvényszék fogházába és ettől kezdve­­­aróthy Pál­­ ügyészségi elnök irányítja ellenük a polgári büntető eljárást. Hogy a stát­áriás is eljárás kikre és mennyi­ben terjed majd­ ki, azt az igazságügyi hatóságok döntik el a közel jövőben. A „ ciaszás“-Mics­aro­n és a lázadás a terv. Emlékezetes még, hogy az Alföldön az „Alföldi Brigád" névvel évekkel ezelőtt mozgalom indult, Kecskemét, Cegléd és Csongrád vidékén szervezetek alakultak, amelyeknek működését a közrend szem­pontjából veszedelmesnek tartották. Három évvel ez­előtt feloszlatták ezeket az alakulatokat és vezető embereiket kellő figyelmeztetés után szabadon hagy­­ták. Úgy látszott, hogy a vezérek visszavonultak a polgári életbe. Az utóbbi időben ismét mozgalmat kezdtek szervezni az Alföldi Brigád némely volt tagjai, Kaszás-mozgalom névvel. Fekete mezőben fehér ka­sza volt a jelvényük. Röpcédulákat is bocsátottak közzé és hangzatos jelszavakkal jóhiszemű embere­ket is megtévesztettek. Szabadság-párt címmel röp­­irat jelent meg, ennek a szervezetnek Hormetz Fe­renc Károly, az­ egyik budapesti operettszính­áz néző­terén rendezett viharos botrány résztvevője volt egyik fő irányítója. A mozgalom, úgy látszik, Kecskemét vidé­kéről indult el, az utóbbi időben a két szervezkedés közeledett egy­máshoz és több apró, jelentéktelen politikai csopor­tosulás is részt vett ebben a közeledésben. Miközben a rendőrség figyelte ezeket a jelensé­geket, a katonai hatóságoknak tudomására jutott, hogy néhány volt tartalékos tiszt a katonatiszteket és csendőrtiszteket meg nem engedett politikai sze­replésre igyekszik rábírni. Ekkor a politikai hatósá­gu­k is belekapcsolódtak a nyomozásba és mikor a kormány szükségesnek látta — mint ismeretes — a rendőrség lecsapott a mozgalomra. A hatóságok to­vább folytatják a nyomozást és kutatják, hogy Kecskemét vidékének Duna-Tisza közi szervezkedései milyen részt vettek a felforgatásra irányuló szövet­kezésben és rejtegettek-e fegyvereket. PESTI HÍRLAP 1931. december - kedd. Hivatalos jelentés a szervezkedés céljairól. Félhivatalosan közükt: A november 28-án tör­tént letartóztatásokkal kapcsolatban illetékes helyen a következő felvilágosítást adták: A magyar kir. ál­lam­ rend­őrség a nyomozóható­ságokkal karöltve körülbelül egy év óta figyelemmel kísért egy szervezetet, amely a közvélemény felé haza­­fias­ jelszavakkal dolgozott, rejtett céljai azonban, amint az mindig jobban és jobban kiderült, olyan természetűek voltak, amelyek részben a meglevő tár­sadalmi rendet veszélyeztették, részben pedig közön­séges bűncselekménynek voltak minősíthetők. Néhány héttel ezelőtt ez a mozgalom,, amely eleinte még igen szétfolyó volt, konkrétebb formát öltött s ekkor a rendőrségnek fölhívás jutott kezébe, amelyet állítólag meglevő, az országgyűlésben azon­ban nem képviselt politikai pártok nevében adtak ki, amelynek hangja nyilvánvalóan a jelenlegi politikai és gazdasági rendszer ellen irányult. A hatóságok tudtak arról hogy a legutóbbi hetekben már végre­hajtó bizottság is alakult, amely hivatott lett volna a mozgalmat vezetni és annak sikerét biztosítani. Ennek a végrehajtóbizottságnak Vannay L­ászló gaz­­dá­szati tiszt, Molnár Ferenc albiztos, Rand­ Árpád magántisztviselő, Tóth Ferenc vívómester, Kovács Sándor kőműves és Pólyák Jenő elektrotechnikus voltak a tagjai. Ezek az egyénei, a forradalmi időből ismertek, egy részük már­­büntetett előéletű. Amint az eddigi vallomásokból kitűnik, tervük az volt, hogy hamisított parancsokkal fselérkeznek a honvédség és a rendőrség laktanyáiba, ott fegyvereket igyekeznek szerezni, ezek segítségével magukat a karhatalmi központok, a középületek, posta, távírda, rádió birtokába he­lyezik, azután diktatúrát, még­pedig valamilyen szovjet­ rendszerű államberendezkedést lép­tetnek életbe. Az anyagi eszközökről úgy véltek gondoskodni, hogy a Nemzeti Bank és a magánbankok pénztárainak birtokába helyezik magukat, de tervrajzokat találtak olyan kereskedelmi és magánházakról is, ahol a mozgalom szervezőinek nézete szerint pénzre lehe­tett volna szert tenni. A rendészeti hatóságok értesülése szerint a moz­galomnak november 21-én kellett volna kitörnie, ek­kor azonban elhalasztottál­, mert úgy vélték a moz­galom tervezői, hogy nincs még minden kellően elő­készítve. Közben azonban neszét vették, hogy a ha­tóságok figyelik őket s ezért elhatározták, hogy a kísérletet november 28-án minden körülmények kö­zött végrehajtják. A kormány a szükséges és ilyen esetekben szo­kásos óvóintézkedéseket már pénteken megtette s hozzálátott a mozgalom vezetőinek és résztvevőinek letartóztatásához, már csak azért is, mert egyrészt elejét kellett venni annak, hogy tájékozat­lan elemeket hazafias jelszavak ürügye alatt bűncselekményre csábítsanak, másrészt, hogy minden rendzavarásra irányuló­ kí­sérlettel szemben kijózanítólag hasson az a gyors és erélyes elhatározás, amellyel a kormány megmu­tatta, hogy a jogrendet és biztonságot minden zavaró kísérlettel szemben meg tudja védelmezni. Az eddigi kihallgatásokról is megállapítható, hogy a résztvevők mögött nem állottak tömegek s hogy nem tartoznak az országgyűlésben képviselt egyik politikai párthoz sem. A letartóztatottak kö­zött egyformán találhatók olyanok, akiket 11120-ban a szélső jobboldalhoz számítottak s olyanok, akiket most a szélső baloldalhoz tartozóknak számítanak. A letartóztatottak száma 40, akik közül 7-et szabadon bocsátottak s valószínű, hogy a mai nap folyamán még további szabadon­­bocsátások történnek. Eddig tíz egyént hallgattak ki. A vallomásokból megállapítható, hogy a hat tagból álló vezérlőbizottságon kívül mintegy 150—200 sze­mélyre becsülhető csoport, állott a mozgalom vezetői mögött, akik azonban nem ismerték a vezetők ter­veit. A vezérlőbizottság azonban, úgy látszik, min­denre el volt szánva, mert egyes vallomások szerint rabláson és gyil­kosságon kívül több vezető jobb- és baloldali politikust akartak őrizetbe venni, vagy meg­gyilkolni. E tekintetben a további nyomozás hivatott a tényál­lást tisztázni. A letartóztatottak között Vannay László gazdá­­szati tisztet kivéve, katonai személy nincsen s a nyo­mozás adatai szerint ilyenekre gyanú nem is eske­tik. A kihallgatások folyamatban vannak, útján rendelkezésére bocsátani sajtójuk­, számára a valódi hivatalos adatokat. Vitéz Keresztes-Fischer belügyminiszter újabb válaszában hangoztatta, hogy a lapok számára már nyilatkozatot tett és az. a. báró Szterényi József által említett cél elérésére teljesen alkalmas lesz. „Besperádók Miérlete“ — izórít­ja a fce.u­gyliti mfiszter. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter hét­főn a képviselőházban a 33-as bizottság ülése­­előtt a sajtó képviselőinek a következőket mondotta a puccs­kísérletről: — Desperációk megkísérelték, hogy a közrendet és a köznyugalmat megzavarják. Akciójukban anyagi célok vezették őket. Nyugodt­ lehet a közönség, m­ert a rendőrhatóság minden ilyen vagy hasonló kísér­letnek­ elejét veszi a jövőben is. Remélem, elég lecke volt ez, mindenféle nyugtalan elemnek arra, hogy többé hasonló kísérletezéssel ne foglalkozzanak. Annak, hogy az őrizetbe vett egyéneket, a Mar­­git-körúti katonai fogházba vitték, nincs különösebb jelentősége. Azért kellett így intézkedni, mert­­ a to­­loncházba nem vihettük őket és miután külön-külön kellett elhelyezni az őrizetbe vetteket, más megfelelő hely nem állott rendelkezésre. Egyébként a nyomo­zás érdekei is megkívánták ezt az intézkedést. Nincs szó országos szervezkedésről. A nyomozás mai hely­zetére vonatkozóan ki kell jelentenem, hogy ameny­­nyire a kapott jelentésekből látom, a nyomozás köre már bezárult. Amennyiben kedden délelőtt napirend előtti felszólalás kapcsán a képviselőházban szóba hozzák ezt a kérdést, akkor már minden tekintetben valószínűleg részletes nyilatkozatot tehetek. Végül a belügyminiszter kijelentette, hogy a nyomozás befejezése előtt még nem válaszolhat arra, hogy váljon az ügy statária és bíróság elé kerül-e. A Kék-hétgesek. A késő éjszakai órákban Budavári­ László v. nemzetgyűlési képviselő nyilatkozatot küldött be hoz­zánk, amelyben tévesnek minősíti azt, mintha a puccs­­terv letartóztatott szereplői között egyetlenegy is volna, aki a „Kék-Inges“ szervezethez tartozik. A kék-inges tábort ő alakította 1923-ban. Magyar Nem­zeti Párt a neve és a múlt év őszén kötelezővé tette tagjai részére a kék ing használatát és jelvény vise­lését. Programjuk: harc a trianoni diktátum, a kom­munizmus és mindenfajta nemzetköziség ellen, a po­litikai, gazdasági és kulturális élet korszerű és szo­ciális reformjáért, a titkos választójogért, az igazsá­gért és a szabadságjogok kivívásáért stb. A pártnak az ország minden részében több ezer tagja van. Nem­régiben Kecskemét környékéről levelet kapott, am­ely­­ben egy római katolikus pap arra hívja fel a figyel­mét, hogy a kecskeméti tanyák között kék­ ingben járó egyének forradalomra szervezik a tudatlan, né­pet. Ő akkor megírta Kecskemétre, hogy azok a kék ingbe öltözött szervezők szélhámosok, akik vissza­élnek az egyszerű nép hiszékenységével és a Kék­ Ingesek nevével. A letartóztatottak között vannak­ ál­­lítólag — írja Budavár­— kék ingbe bújt egyének is, akik azonban, ha magukat Kék-Ingeseknek neve­zik, nem egyebek, mint kalandorok és szélhámosok. A piscesk­ísérlet a 33-as bizottságban. A puccskísérlet ügye szóba került a 30-as bi­zottságban is, amelynek hétfői ülésén Wolff Károly rámutatott arra, hogy az eddig kiadott szűkszavú hivatalos kommünikék nem teljesen alkalmasak a felizgatott közvélemény hangulatának megnyugta­tására. Az egész közvéleményben, kaszinókban, sajtó­ban, társaságokban a legkülönbözőbb hitek vannak elterjedve. Kérte a belügyminisztert, tájékoztassa a bizottságot, mi az alapja az elterjedt híresztelé­seknek? Vitéz Keresztes-Fischer belügyminiszter válaszá­ban elsősorban megnyugtatta a bizottságot az irány­ban, hogy a közbiztonsági szervet, a közrendet, az ország és főváros nyugalmát és békéjét minden kö­rülmények között biztosítani tudják és fogják is a jövőben is bármi fölforgató törekvéssel szemben. A r­ost leleplezett és a közvéleményben hisztériás rém­hírekkel­­ kísért mozgalom semmi körülmények kö­zött sem­ olyan jelentőségű, amely alkalmas lehetne bármily nyugtalanság kiváltására. A nyomozás vég­leges befejezése érdekében — amely hihetőleg már holnapig megtörténik — az egész ügyet még nem tárhatja a közvélemény elé, de már most nyíltan ki­jelenti, hogy a leleplezett mozgalom kizárólag úgy­, nevezett desperoidókból, legnagyobbrészt az 1920-as években már szerepet játszott kétes elemekből ala­kult társaság fantasztikus terveiből áll, amely mö­gött komoly politikum nincs. Az ügyben szereplő egyének között sem a társadalom, sem a politikai élet egyetlen komoly tényezője nem szerepel. A nyo­mozás eddigi során felmerült látszólagos politikai színezete a mozgalomnak annyira fantasztikus és gyerekes, hogy komolyan nem vehető és minden valószínűség szerint közönséges bűncselekmények leplezésére kívánt volna csak szolgálni. Mihelyt a nyomozás teljes befejezést nyer, teljes őszinteséggel fogja a közvéleményt tájékoztatni erről a jelenték­telen súlyú mozgalomról, amelyet csak az ideges köz­vélemény hisztériája növelt minden komoly ok nél­kül szenzációvá. Báró Szterényi József kijelentette, hogy a bel­ügyminiszter nyilatkozata teljes megnyugvással tölti el és alkalmas arra, hogy a közönséget is tökélete­sen megnyugtassa. Alkalmas lesz a közönség meg­nyugtatására a belügyminiszternek az a kijelentése, hogy a dologban szereplőket maga is desperációknak minősíti. Kívánatosnak tartaná, hogy a külföldet is haladéktalanul felvilágosítsák az ügy komolytalan voltáról. Semmi sem lehetne végzetesebb az ország szempontjából, mintha külföldön hitelre találhatná­­­nak rosszakaratú híresztelések. Felveti a kérdést, nem volna-e helyes a külállamoknak itteni követségeik Mandzsúriában semleges zónát létesítenek. Párizs, nov. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A népszövetségi tanács párizsi rend­kívüli ülése már harmadik hete tart. A szerkesztő­bizottság, amelynek a megegyezési formulát kell megszövegeznie, hétfőn két hosszabb ülést tartott, még­pedig időnként Sze kínai delegátus bevonásá­val. A nankingi kormány még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy szabjanak határidőt a kiürítés végre­hajtására. A japánok viszont teljes cselekvési sza­badságot követelnek a visszavonulási hadműveletek idején, hogy esetleg „rendőri intézkedéseket”" teh­es­sen a rablóbandákkal szemben. Időközben azonban a nankingi kormány hozzájárult ahhoz, hogy a két ellenfél között Mandzsúriában semleges zónát létesítsenek és a kínai főparancsnokság megkapta a szükséges felhatalmazást, hogy ebben az ügyben lépjen érintkezésbe a semleges megfigyelőkkel. London, nov. 30. A Reuter-iroda mukdeni jelen­­tése szerint a pénteken Csincsau irányában elő­nyomult japán dandár majdnem teljesen végrehaj­totta visszavonulását Mukden felé. Csicsikarból erős japán csapatmegerősítések érkeztek. Interpelláció az angol alsóházié mi a magyar pénzügyi helyzetről. London, nov. 30. Az alsóházban Cavic konzerva­tív képviselő kérdezte a külügyminisztert, nyilat­­kozhatik-e a magyar pénzügyi helyzetről és külö­nösen, hogy mi volna a hatása egy magyar mora­tóriumnak a 30,8 millió fontra rúgó angol kölcsö­nökre. A külügyminiszter röviden így válaszolt: — A kérdés első részét illetőleg utalok a­ Népszövetség pénzügyi bizottságának nemrég köz­zétett jelentésére. Magyarország hosszúlejáratú kölcsönetre nézve nem­ hirdettek moratóriumot, te­­ h­át a kérdés második része nem aktuális. Ezután sir John Gilmour földmivelésü­gyi miniszter benyújtotta a mezőgazdasági termékek megvámolására vonatkozó pénzügyi határozati ja­­­vaslatot és hangoztatta, hogy a kormány fő célja a­ hazai melegházi és konyhakertészet megvédése a külföldi koraérésű termékek ellenében. A vámok legalább is a hazai termés megéréséig maradnak érvényben.

Next