Pesti Hirlap, 1932. március (54. évfolyam, 49-72. szám)
1932-03-11 / 58. szám
1932. március 11., péntek, PESTI HÍRLAP Budapest székesfőváros törvényhatósági tanácsa csütörtökön délután öt órakor dr. Ripka Ferenc főpolgármester elnöklésével ülést tartott. Az ülés megnyitása után az elnöklő főpolgármester meleg szavakkal emlékezett meg dr. Légrády Imrének, a Pesti hírlap volt főszerkesztőjének haláláról és méltatta az elhunyt nagy közéleti érdemei. — Dr. Légrády Imre, a Pest i Hírlap elhunyt volt főszerkesztője — mondotta az elnöklő főpolgármester — egy időben Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának is tagja volt s lelkes odaadással vett részt a főváros ügyeiben. Légrády Imre főszerkesztői székében azonban akkor is mindig őszinte, meleg érdeklődéssel kisérte a székesfőváros ügyeit, amikor már személyesen nem vett cselekvő részt a törvényhatóság életében és mindenkor szót emelt a székesfőváros és közönsége érdekeinek védelmében akkor, amikor annak valamilyen fontos közérdekű ügyéről volt szó. Indítványozom, hogy dr. Légrády Imre emlékét a tande illésének jegyzőkönyvében örökítsük meg. A tanács tagjai megilletődötten hallgatták végig a főpolgármester kegyeletes megemlékezését. Az elnök aztán enunciálta az egyhangú határozatot, hogy Légrády Imre emlékét a tanács jegyzőkönyvében megörökíti. * A társadalom minden rétegéből érkeznek részvétet tolmácsoló levelek Légrády Imre halála alkalmából, az elhunyt családjához. Dr. Légrády Ottó, a Pesti Hírlap főszerkesztője újabban, többek közt az alábbi részvétiratokat kapta: Igen tisztelt Főszerkesztő Úr! Az elnökletem alatt álló Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület és testvéregyesülete a Magyar Iskola-Szanatórium Egyesület, mélységes megdöbbenéssel értesült arról a szomorú hírről, hogy Főszerkesztő úr kedves fivére, dr. Légrády Imre, jobblétre szenderült. Dr. Légrády Imre maradandó emléket hagy maga után minden kulturális és az emberszeretet gyakorlását végző intézmény történetében. Ő volt az első, aki huszonkét évvel ezelőtt az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület megalakításának szükségességét lapjának hasábjain hangoztatta és mint igazgatósági tagunk, az Alföld kulturális haladása érdekében harcolt és igyekezett megnyerni a magyar társadalom legjobbjait. Megértő jóindulattal, szeretetteljes támogatással állt szolgálatára minden adott alkalommal azoknak a gyermekvédelmi törekvéseknek is, amelyek a jövendő magyar nemzedék, a magyar ifjúság megmentésére irányultak. Minden olyan munkásság, amely egy hatalmas, nagy, biztos jövőjű, egységes Magyarország kialakulását célozta, dr. Légrády Imrében hűséges, kitartó, elismerést nem kereső támogatót talált mindaddig, ameddig munkabírása és egészségi állapota ezt lehetővé tette. Éppen ezért mindkét egyesület osztozik Főszerkesztő úr és családjának mélységes gyászában és mindenkor hálás kegyelettel fogja dr. Légrády Imre emlékét megőrizni. Amidőn arra kérem Főszerkesztő urat, hogy őszinte és igaz részvétünk kifejezését a család többi tagjának is tolmácsolni méltóztassék, fogadja igaz tiszteletünk és nagyrabecsülésünk kifejezését. Gróf Zuhy János v. b. t. t. mint az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület és a Magyar Iskola-Szanatórium Egyesület elnöke. A Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének központi elnöksége és igazgatósága mély fájdalommal értesült Főszerkesztő úr fivérének, malomszegi dr. Légrády Imrének elhunytáról. Aktív munkássága idején mindenkor nagy megértést és szeretetet tanúsított a világháború hősei, illetőleg az elesett hősök hátramaradottai irányában, úgyhogy a Főszerkesztő úr vezetése alatt álló „Pesti Hírlap"-on keresztül mindenkor atyai támogatója volt e sokat szenvedett, jobb sorsra méltó tábornak. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni és a súlyos veszteség okozta mély fájdalmában igaz szívvel osztozunk. Kérjük, fogadja mély részvétünk őszinte, igaz kifejezését. Vagyunk hálás nagyra becsülésünk nyilvánítása mellett vitéz dr. Árvátfalvi Nagy István, országos elnök. Szeretett Barátom! Magam is betegen az én kedves Pesti Hírlapom utján értesültem néhai való jó Légrády Imre rég-' kenyeres pajtásom hirtelen haláláról. Az a 18 esztendő, amit a Pesti Hírlap élén eltöltött, minden lelki gyönyörűségével együtt soha el nem múló emlékként fog élni bennem, ilyenkor látom csak, hogy nagy idő az, amelyet a Pesti hírlap megalapítása óta, mint annak hűséges olvasója, Isten szent segítségével átéltem. És amidőn, úgy a magam, mint az Országos Frontharcos Szövetség elnökségének nevében, a legőszintébb részvéttel viseltetünk kedves Bátyád elhunyta alkalmából, a Pesti Hírlapot ért nagy csapás fölött Neked, édes Barátom, megnyugvást kívánok. Szeretettel ölel bátyád és öreg barátod: vitéz Mándoky Sándor ny. tábori főesperes. Részvétüket fejezték ki még: Abonyi Emil, Ábrahám Ferenc, Fertőszentmiklós. Dauer Lipót igazgató, dr. Dánszky Endre hirlapira, Berlin, Böngérfi János, a Budai Esti könyvköltők, szíjgyártók, nyergesek, gépszíjgyártók, bőrövisök, bőrdíszművesek, keztyűsök, kötszerészek, orvosi műszerészek, dobozgyártók, tokkiszitők, diszműkészítők és tímárok ipartestülete, Karczag Vilmos elnök, a Budapesti Ev. Gimnázium volt növendékeinek egyesülete, dr. Hittrich Ödön ügyvivő alelnök. A „Debrecen'' szerkesztősége, Pállfy József szerkesztő, dr. Dréhl Imre v. államtitkár, országgyűlési képviselő Dr. Frankl Pál, a „Sopronvármegye“ kiadója, a Fővárosi Tudósító szerkesztősége, „Független Budapest“, B. Virágh Géza szerkesztő. Dr. Gágelné Bodányi Aranka, özv. Gelléri Adolfné és családja, dr. Gosztony Kálmán, Dr. Jordán Lajosné, özv. Kerbler Gyuláné, posta- és távirdafőfelügyelő özvegye és családja, dr. Hegyaljai Kiss Géza református lelkész, dr. Kiss József kir. közjegyző, udvari tanácsos, Kollátor Henrik tanár, Konkó János, a Fodrászipartestület elnöke, dr. Kormuth Frigyesné, Kökényessy Szilárdné és családja, Kürti Sándor és neje, Dr. Lengyel Endre m. kir. kormányfőtanácsos, Lengyel István szerkesztő, ifj. Lévay Árpád, mindszenti dr. Lichtenberg Kornél egészségügyi főtanácsos, az Apponyi-poliklinika főorvosa, Loósy József m. kir. kormányfőtanácsos, Maday István és neje, Kisfaludy Etelka, Dr. Országh Sándor, Magyar Munkások Országos Szövetsége és Pártja, Kacsó Gyula elnök, Magyar Nyomdászok Társasága, Dr. Óváry-Avary Károly v. főiskolai tanár, a „Pester Lloyd" kiadóhivatala, Dick Bódog igazgató, Petrán György m. kir. rendőrtanácsos, Makó, Paldini Ede zeneszerző, Vevey, Rakovszky István m. kir. kormányfőtanácsos, dr. Révész Vidor főorvos, özv. Szigety Rezsődé tanárnő, Torday Lajos tanár, Várady Károly, a Világkomité vezértitkára, dr. Vásárhelyi Gyula hírlapíró, Berlin, Vakok József nádor kir. orsz. intézete, Cerodek Károly igazgató, Weiss Fülöp, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke. Némi bor is került aznap az asztalra. Én is hivatalos voltam. Mayer úr pohárköszöntöt mondott és magasztalta a hat vagy hét gyermek anyját. Mayerné asszony szégyenlősen bult-pirult s aztán elővette beporosodott, öreg gitárját és elénekelt egy szép, régi steyer népdalt. Olyan idillikus, meghitt és édes hangulat áradt szét a családban, hogy arnl tudtam volna a boldogságtól. Az óra tizet ütött. E pillanatban Mayerné felugrott és a gyerekeket magával vonszola a hálószobába. — Szent Isten, a nagymosás! — riadtam fel ábrándozásomból és összeszorult a szívem a rémülettől. — Hát Mayerné asszony ma is elvégzi a nagymosást éppen úgy, mint máskor? Mayer úr is felháborodott ezen a kegyetlenségen. Szót emelt a gyerekek érdekében. Mayerné asszony egy pillanatig tágra nyilt szemmel, halálsápadtan és majd kővé meredten hallgatta az ura tiltakozását. A következő pillanatban azonban, mint egy vadmacska, meggörbítette a hátát, ökölre emelt kézzel nekiugrott a családfőnek és két hatalmas ütéssel leterítette. Aztán visszavonult a hálószobába és mint rendesen, aznap is elvégezte a nagymosást a gyermekeken. Mayer úr és én magunkra maradtunk. Nem tudtam, mitévő legyek? Szerettem volna elsülyedni, vagy elpárologni, vagy kiugrani az ablakon, le az utcára, a negyedik emeletről. Mayer úr észrevette kétségbeesésemet és megesett rajtam a szíve. — Uram, — szólt hozzám bágyadtan és szerelmes meghatottsággal —, önnek sejtelme sincs arról, hogy Mayerné asszony milyen áldott jó lélek. Éppen az benne a legszebb, hogy engem is úgy szeret, ahogy csak egy gyengéd, gondos, de szigorú anya tud szeretni. Én is kikapok tőle, ha rossz fát tettem a tűzre. És ezért csak még jobban tisztelem és szeretem őt. Amikor Mayerné asszony elvégezte a nagymosást és visszatért az ebédlőbe, a gabonaügynök magához vonta őt, átölelte és szerelmesen homlokon csókolta. Mayerné elpirult és szemérmesen lesütötte a szemét. Beláttam, hogy e helyen nekem nincsen semmi keresni valóm. Mayerné iránt érzett szerelmemet sohasem mertem elárulni. MODIANO a régi felülmúlhatatlan minőségben: 1 könyvecske szivarkapapír 10 fillér 1 doboz szivarkahüvely... 36 fillér a kincstári részesedésemelés betudásával A belügyminiszter a távozó rendőrfőkapitányról. A rendőrségnél csak a többi állami ágazatokkal egyidejűen és egyenlő mértékben csökkenthetik esetleg a létszámot. Betegh-Huszágh Miklós, a budapesti rendőrség lemondott főkapitánya, nyilatkozatot tett egy újságíró előtt, amelyben elmondja, mi indította arra, hogy állásából távozzék. A főkapitány kijelenti, hogy megrendült egészségi állapota mellett siettette elhatározását az, hogy a rendőrség tisztviselői karánál, detektívtestületénél és kezelőszemélyzeténél létszámcsökkentést tervez a belügyminisztérium s ő, mint megtépett idegzetű ember, aki azonfelül több éven keresztül pozíciójával kapcsolatosan a köz érdekében súlyos anyagi áldozatokat hozott, sokkal érzékenyebb a húsba és vérbe vágó intézkedések iránt és szive is ellágyultabb, semmi esetre sem lehet tehát alkalmas ilyen intézkedések végrehajtására. Különösen akkor nem — mondja továbbá a főkapitány —■, amikor „a többi igazgatási ágaknál ilyen áldozathozatalt a rendőrség még nem látott és nem hallott“. Végül elmondja a főkapitány, hogy amióta ezt az állást betölti, megmaradt kis vagyona tökéletes feláldozásának veszélye fenyegeti. A főkapitány kijelentésére vitéz Keresztes- Fischer Ferenc belügyminiszter félhivatalos utón a következő nyilatkozatot tette: — Olvastam a nyilatkozatot. Csak annyit kívánok megjegyezni, hogy, úgy látszik, a távozó főkapitány idegzete csakugyan meg van támadva, mert csak ennek tudhatom be, hogy valóságos rémképeket lát. Valóban úgy van, hogy ennek az erkölcsi testületnek vezetésére valaki csak addig hivatott, amíg megvannak hozzá a jó idegei és nem veszíti el annyira önmagát, hogy indokolatlanul másokról is, kivált annak a szervezetnek tagjairól, amelynek nemrég állították az élére, feltételezze fegyelmezettségüknek és felelősségérzetüknek megrendülését. Arra a fejtegetésére, hogy a rendőrtestület más igazgatási ágakat megelőzően kormányzatilag életbe léptetendő intézkedésekkel érinttetnék, megjegyzem, hogy bármilyen esetleges intézkedés a rendőrtisztikar testületet is csak az összes többi kor imászati ággal egyidejűen és egyenlő mértékben érinthetné. Ami pedig az államrendőrség szellemét illeti, a magam részéről meg vagyok győződve arról, hogy az teljesen intakt és megrendíthetetlen biztosítéka a közrendnek. A belügyminiszter nyilatkozata ügyében kérdést intéztünk Betegh-Huszágh főkapitányhoz, aki arra a kérdésünkre, hogy mit szól ahhoz, a következőket mondta. . . — A belügyminiszter úr kijelentésével szemben semmiféle nyilatkozatot nem óhajtok tenni... Ctfce4n$£/U4Gp. W~» a világ minden részében, amikor rádiót hallgat. Egyformán Javára használja fel a technikát. Próbálja meg a rádiózást 5+1 lámpás, dinamikus hangszóróval egybeépített 7050-es Orion rádióval. 5y&ljQAQ'dQn. izzólámpa- 3