Pesti Hirlap, 1932. március (54. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-11 / 58. szám

1932. március 11., péntek, PESTI HÍRLAP Budapest székesfőváros törvényhatósági tanácsa csütörtökön délután öt órakor dr. Ripka Ferenc fő­polgármester elnöklésével ülést tartott. Az ülés meg­nyitása után az elnöklő főpolgármester meleg sza­vakkal emlékezett meg dr. Légrády Imrének, a Pesti h­írlap volt főszerkesztőjének haláláról és méltatta az elhunyt nagy közéleti érdemei­. — Dr. Légrády Imre, a Pest i Hírlap elhunyt volt főszerkesztője — mondotta az elnöklő főpolgár­mester — egy időben Budapest székesfőváros tör­vényhatósági bizottságának is tagja volt s lelkes odaadással vett részt a főváros ügyeiben. Légrády Imre főszerkesztői székében azonban akkor is min­dig őszinte, meleg érdeklődéssel kisérte a székesfő­város ügyeit, amikor már személyesen nem vett cse­lekvő részt a törvényhatóság életében és mindenkor szót emelt a székesfőváros és közönsége érdekeinek védelmében akkor, amikor annak valamilyen fontos közérdekű ügyéről volt szó. Indítványozom, hogy dr. Légrády Imre emlékét a tande­ illésének jegyző­könyvében örökítsük meg. A tanács tagjai megilletődötten hallgatták vé­gig a főpolgármester kegyeletes megemlékezését. Az elnök aztán enunciálta az egyhangú határozatot, hogy Légrády Imre emlékét a tanács jegyzőkönyvé­ben megörökíti. * A társadalom minden rétegéből érkeznek rész­vétet tolmácsoló levelek Légrády Imre halála alkal­mából, az elhunyt családjához. Dr. Légrády Ottó, a Pesti Hírlap főszerkesztője újabban, többek közt az alábbi részvétiratokat kapta: Igen tisztelt Főszerkesztő Úr! Az elnökletem alatt álló Alföldi Magyar Köz­művelődési Egyesület és testvéregyesülete a Ma­gyar Iskola-Szanatórium Egyesület, mélységes meg­döbbenéssel értesült arról a szomorú hírről, hogy Főszerkesztő úr kedves fivére, dr. Légrády Imre, jobblétre szenderült. Dr. Légrády Imre maradandó emléket hagy maga után minden kulturális és az emberszeretet gyakorlását végző intézmény törté­netében. Ő volt az első, aki huszonkét évvel ezelőtt az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület meg­alakításának szükségességét lapjának hasábjain hangoztatta és mint igazgatósági tagunk, az Alföld kulturális haladása érdekében harcolt és igyekezett megnyerni a magyar társadalom legjobbjait. Meg­értő jóindulattal, szeretetteljes támogatással állt szolgálatára minden adott alkalommal azoknak a gyermekvédelmi törekvéseknek is, amelyek a jö­vendő magyar nemzedék, a magyar ifjúság meg­mentésére irányultak. Minden olyan munkásság, amely egy hatalmas, nagy, biztos jövőjű, egységes Magyarország kialakulását célozta, dr. Légrády­­ Imrében hűséges, kitartó, elismerést nem kereső támogatót talált mindaddig, ameddig munkabírása és egészségi állapota ezt lehetővé tette. Éppen ezért mindkét egyesület osztozik Főszer­kesztő úr és családjának mélységes gyászában és mindenkor hálás kegyelettel fogja dr. Légrády Imre emlékét megőrizni. Amidőn arra kérem Főszerkesztő urat, hogy őszinte és igaz részvétünk kifejezését a család többi tagjának is tolmácsolni méltóztassék, fogadja igaz tiszteletünk és nagyrabecsülésünk kife­jezését. Gróf Z­uhy János v. b. t. t. mint az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület és a Magyar Iskola-Szanató­rium Egyesület elnöke. A Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének központi elnöksége és igazgatósága mély fájdalommal értesült Főszer­kesztő úr fivérének, malomszegi dr. Légrády Imré­nek elhunytáról. Aktív munkássága idején minden­kor nagy megértést és szeretetet tanúsított a világ­háború hősei, illetőleg az elesett hősök hátramara­dottai irányában, úgyhogy a Főszerkesztő úr veze­tése alatt álló „Pesti Hírlap"-on keresztül mindenkor atyai támogatója volt e sokat szenvedett, jobb sorsra méltó tábornak. Emlékét kegyelettel fogjuk meg­őrizni és a súlyos veszteség okozta mély fájdalmában igaz szívvel osztozunk. Kérjük, fogadja mély részvé­tünk őszinte, igaz kifejezését. Vagyunk hálás nagyra becsülésünk nyilvánítása mellett vitéz dr. Árvátfalvi Nagy István, országos elnök. Szeretett Barátom! Magam is betegen az én ked­ves Pesti Hírlapom utján értesültem néhai való jó Lég­rády Imre rég-' kenyeres pajtásom hirtelen haláláról. Az a 18 esztendő, amit a Pesti Hírlap élén eltöltött, minden lelki gyönyörűségével együtt soha el nem múló emlékként fog élni bennem, ilyenkor látom csak, hogy nagy idő az, amelyet a Pesti h­írlap megalapí­tása óta, mint annak hűséges olvasója, Isten szent segítségével átéltem. És amidőn, úgy a magam, mint az Országos Frontharcos Szövetség elnökségének ne­vében, a legőszintébb részvéttel viseltetünk kedves Bátyád elhunyta alkalmából, a Pesti Hírlapot ért nagy csapás fölött Neked, édes Barátom, megnyug­vást kívánok. Szeretettel ölel bátyád és öreg barátod: vitéz Mándoky Sándor ny. tábori főesperes. Részvétüket fejezték ki még: Abonyi Emil, Ábrahám Ferenc, Fertőszent­­miklós. Dauer Lipót igazgató, dr. Dánszky Endre hir­­lapira, Berlin, Böngérfi János, a Budai Esti k­önyvköl­tők, szíjgyártók, nyergesek, gépszíjgyártók, bőröv­­i­­sök, bőrdíszművesek, keztyűsök, kötszerészek, orvosi műszerészek, dobozgyártók, tokkiszitők, diszműkészí­­tők és tímárok ipartestülete, Karczag Vilmos elnök, a Budapesti Ev. Gimnázium volt növendékeinek egyesülete, dr. Hittrich Ödön ügyvivő alelnök. A „Debrecen'' szerkesztősége, Pállfy József szer­­kesztő, dr. Dréhl Imre v. államtitkár, országgyűlési képviselő Dr. Frankl Pál, a „Sopro­nvármegye“ kiadója, a Fővárosi Tudósító szerkesztősége, „Független Bu­dapest“, B. Virágh Géza szerkesztő. Dr. Gágelné Bodányi Aranka, özv. Gelléri Adolfné és családja, dr. Gosztony Kálmán, Dr. Jordán Lajosné, özv. Kerbler Gyuláné, posta- és távirdafőfel­­ügyelő özvegye és családja, dr. Hegyaljai Kiss Géza református lelkész, dr. Kiss József kir. közjegyző, ud­vari tanácsos, Kollátor Henrik tanár, Konk­ó János, a Fodrászipartestület elnöke, dr. Kormuth Frigyesné, Kökényessy Szilárdné és családja, Kürti Sándor és neje, Dr. Lengyel Endre m. kir. kormányfőtanácsos, Lengyel István szerkesztő, ifj. Lévay Árpád, mind­szenti dr. Lichtenberg Kornél egészségügyi főtaná­csos, az Apponyi-poliklinika főorvosa, Loósy József m. kir. kormányfőtanácsos, Mad­ay István és neje, Kisfaludy Etelka, Dr. Országh Sándor, Magyar Munkások Országos Szövetsége és Pártja, Kacsó Gyula elnök, Magyar Nyomdászok Tár­­sasága, Dr. Óváry-Avary Károly v. főiskolai tanár, a „Pester Lloyd" kiadóhivatala, Dick Bódog igazgató, Petrán György m. kir. rendőrtanácsos, Makó, Paldini Ede zeneszerző, Vevey, Rakovszky István m. kir. kormányfőtanácsos, dr. Révész Vidor főorvos, özv. Szigety Rezsődé ta­nárnő, Torday Lajos tanár, Várady Károly, a Világkomité vezértitkára, dr. Vásárhelyi Gyula hírlapíró, Berlin, Vakok József ná­dor kir. orsz. intézete, C­erodek Károly igazgató, Weiss Fülöp, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke. Némi bor is került­ aznap az asztalra. Én is hivatalos voltam. Mayer úr pohárköszöntöt mon­dott és magasztalta a hat vagy hét gyermek anyját. Mayerné asszony szégyenlősen b­ult-pirult s aztán elővette beporosodott, öreg gitárját és elénekelt egy szép, régi steyer népdalt. Olyan idillikus, meghitt és édes hangulat áradt szét a családban, hogy ar­nl tudtam volna a boldogságtól. Az óra tizet ütött. E pillanatban Mayerné felugrott és a gyerekeket magával vonszola a háló­szobába. — Szent Isten, a nagymosás! — riadtam fel ábrándozásomból és összeszorult a szívem a ré­mülettől. — Hát Mayerné asszony ma is elvégzi a nagymosást éppen úgy, mint máskor? Mayer úr is felháborodott ezen a kegyetlen­ségen. Szót emelt a gyerekek érdekében. Mayerné asszony egy pillanatig tágra nyilt szemmel, halál­­sápadtan és majd kővé meredten hallgatta az ura tiltakozását. A következő pillanatban azonban, mint egy vadmacska, meggörbítette a hátát, ökölre emelt kézzel nekiugrott a családfőnek és két ha­talmas ütéssel leterítette. Aztán visszavonult a háló­szobába és mint rendesen, aznap is elvégezte a nagymosást a gyermekeken. Mayer úr és én magunkra maradtunk. Nem tudtam, mitévő legyek? Szerettem volna elsülyedni, vagy elpárologni, vagy kiugrani az ablakon, le az utcára, a negyedik emeletről. Mayer úr észrevette kétségbeesésemet és megesett rajtam a szíve. — Uram, — szólt hozzám bágyadtan és sze­relmes meghatottsággal —, önnek sejtelme sincs arról, hogy Mayerné asszony milyen áldott jó lé­lek. Éppen az­ benne a legszebb, hogy engem is úgy szeret, ahogy csak egy gyengéd, gondos, de szigorú anya tud szeretni. Én is kikapok tőle, ha rossz fát tettem a tűzre. És ezért csak még jobban tisztelem és szeretem őt. Amikor Mayerné asszony elvégezte a nagy­mosást és visszatért az ebédlőbe, a gabonaügynök magához vonta őt, átölelte és szerelmesen homlo­kon csókolta. Mayerné elpirult és szemérmesen lesütötte a szemét. Beláttam, hogy e helyen nekem nincsen semmi keresni valóm. Mayerné iránt érzett szerelmemet sohasem mertem elárulni. MODIANO a régi felülmúlhatatlan minőségben: 1 könyvecske szivarkapapír 10 fillér 1 doboz szivarkahü­vely... 36 fillér a kincstári részesedésemelés betudásával A belügyminiszter a távozó rendőrfőkapitányról. A rendőrségnél csak a többi állami ágazatokkal egyidejűen és egyenlő mértékben csökkenthetik esetleg a létszámot. Betegh-Huszágh Miklós, a budapesti rendőrség lemondott főkapitánya, nyilatkozatot tett egy újság­­író előtt, amelyben elmondja, mi indította arra, hogy állásából távozzék. A főkapitány kijelenti, hogy meg­rendült egészségi állapota mellett siettette elhatáro­zását az, hogy a rendőrség tisztviselői karánál, de­­tektívtestületénél és kezelőszemélyzeténél létszám­­csökkentést tervez a belügyminisztérium s ő, mint megtépett idegzetű ember, aki azonfelül több éven keresztül pozíciójával kapcsolatosan a köz érdeké­ben súlyos anyagi áldozatokat hozott, sokkal érzé­kenyebb a húsba és vérbe vágó intézkedések iránt és szive is ellágyultabb, semmi esetre sem lehet tehát alkalmas ilyen intézkedések végrehajtására. Külö­nösen akkor nem — mondja továbbá a főkapitány —■, amikor „a többi igazgatási ágaknál ilyen áldo­zathozatalt a rendőrség még nem látott és nem hal­lott“. Végül elmondja a főkapitány, hogy amióta ezt az állást betölti, megmaradt kis vagyona tökéletes feláldozásának veszélye fenyegeti. A főkapitány kijelentésére vitéz Keresztes- Fischer Ferenc belügyminiszter félhivatalos utón a következő nyilatkozatot tette: — Olvastam a nyilatkozatot. Csak annyit kívá­nok megjegyezni, hogy, úgy látszik, a távozó főka­pitány idegzete csakugyan meg van támadva, mert csak ennek tudhatom be, hogy valóságos rémképe­ket lát. Valóban úgy van, hogy ennek az erkölcsi testületnek vezetésére valaki csak addig hivatott, amíg megvannak hozzá a jó idegei és nem veszíti el annyira önmagát, hogy indokolatlanul másokról is, kivált annak a szervezetnek tagjairól, amelynek nemrég állították az élére, feltételezze fegyelmezett­­ségüknek és felelősségérzetüknek megrendülését.­­ Arra a fejtegetésére, hogy a rendőrtestület más igazgatási ágakat megelőzően kormányzatilag életbe léptetendő intézkedésekkel érinttetnék, meg­jegyzem, hogy bármilyen esetleges intézkedés a rend­őrtisztikar testületet is csak az összes többi kor­ i­má­szati ággal egyidejűen és egyenlő mértékben érinthetné. Ami pedig az államrendőrség szellemét illeti, a magam részéről meg vagyok győződve arról, hogy az teljesen intakt és megrendíthetetlen biztosí­téka a közrendnek. A belügyminiszter nyilatkozata ügyében kérdést intéztünk Betegh-Huszágh főkapitányhoz, aki arra a kérdésünkre, hogy mit szól ahhoz, a következőket mondta. . . — A belügyminiszter úr kijelentésével szemben semmiféle nyilatkozatot nem óhajtok tenni... Ctfce4n$£/U4Gp. W~» a világ minden részében, amikor rádiót hallgat. Egyformán Javára hasz­nálja fel a technikát. Pró­bálja meg a rádiózást 5+1 lámpás, dinamikus hangszóróval egybeépített 7050-es Orion rádióval. 5y&ljQAQ'dQn. izzólámpa- 3

Next