Pesti Hirlap, 1932. április (54. évfolyam, 73-95. szám)
1932-04-01 / 73. szám
BUDAPEST, 1932. LIV. ÉVFOLYAM: 73. (17.730) SZÁM. NTEK, ÁPRILIS 1. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fillér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeresPesti hírlap A törvényhozás tekintélye. Harmincnapos szünet után ma, csütörtökön összeült a képviselőház. Harmincnapos csend után ismét élénk volt a dunaparti palota. Sőt a mi ízlésünk szerint nemcsak élénk, hanem túlélénk volt. Minden dologban szeretjük a nyilvánosságot, mert megőriztük hitünket a közvélemény tisztítő hatásában és irányító erejében. Ezért úgy véljük, nincsen az a kényes és súlyos téma, amelyet ne lehetne a parlamentben, vagy a sajtóban megtárgyalni. Egy szóval sem mondjuk tehát, hogy a mai képviselőházi ülés témái nem voltak a parlament elé valók, vagy hogy a súlyos közállapotokra tekintettel azok közül bármelyiket nem lett volna szabad a nyilvánosság előtt megtárgyalni. Igenis, közérdek, hogy a biztosító társaságok a magyar közönség rovására ne szerezhessenek maguknak illetéktelen hasznokat. Igenis közérdek, hogy az olyan rut visszaélést, mint amilyenek a búzaszállításokkal kapcsolatban történtek, a nagy nyilvánosság előtt pelengérre állítsák. A nagy nyilvánosság előtt lehet és kell tisztázni azt is, mennyi igazságuk van a szocialistáknak, akik a rendfenntartó hatóságok állítólagos brutalitásai miatt panaszkodnak. A parlament kötelessége az ellenőrzés. Ezt a kötelességet pedig nem lehet úgy teljesíteni, hogy időnként kellemetlen, kínos, sőt nem egyszer szégyenletes dolgok ne kerüljenek szőnyegre. Csak az a kérdés, hogy ez milyen módon történik! Komolyan, okosan, tárgyilagosan mindenről szabad, sőt mindenről kell beszélni. De a törvényhozás házában semmit sem szabad alpári módon, durva kitörésekkel, vagy így is mondhatjuk: forradalmi hangon, izgatás szándékával elharsonázni. Különösen nem szabad ez a mai nehéz időkben, amikor minden szónak súlya van, amikor messze kihatású nemzetközi tárgyalások előtt áll az ország. Akit az ország azzal tisztel meg, hogy mint a maga képviselőjét beültette a dunaparti palotába, az tisztelje meg az ország törvényhozását, beszéljen bölcs mérséklettel, csiszolt hiedelemmel és fejlett felelősségérzettel abban a gyülekezetben, amelynek feladata, hogy minden fölmerülő esetben a nemzet akaratát és a nemzet határozatát juttassa kifejezésre. A törvényhozói méltóság magával hozza azt a kötelezettséget, hogy a törvényhozó ügyeljen a maga méltóságára és a törvényhozás tekintélyére. Kötelessége ez a törvényhozónak akkor is, ha az ellenzék padjain ül. De akkor is, ha miniszteri székbe emelte a végzete. A mai ülésen a kormány tagjait erre a kötelességre az az ellenzéki oldalon fölhangzott kiáltozás emlékeztette, amely a Dréhr-ügyet és a népjóléti minisztérium pénzeit emlegette. Az ellenzék közbekiáltásai fölött nem lehet zavartalan nyugalommal napirendre térni. Mert a közbeszólások mögött ott figyel az egész ország nyugtalansága. Ezekben a sötét ügyekben a magyar közvélemény álláspontja a gyanakvó résenállás. Herczeg Ferenc fejtette ki a magyar közvélemény igazi érzéseit abban a múltkori cikkében, amelyben a Pesti Hírlap hasábjairól figyelmeztette a kormányt, hogy az igazi Balkánt nem a közéletben elkövetett visszaélések jelentik. Hiszen megtévedt ember mindenütt akad. Még a legrendezettebb és legtekintélyesebb nyugati államokban is. Hanem az igazi Balkán ott kezdődik, ahol az elkövetett visszaéléseket eltussolják. Nálunk is mutatkozik olyan áramlat, amely azt hirdeti, hogy legjobb, ha az effajta piszkos dolgokról nem beszélünk. Ezzel a fölfogással azonban a magyar közvélemény már teljesen szakított s megköveteli, hogy a kormány is szakítson vele. Teljes világosságot követelünk minden sötét ügyre. Követeljük minden bűn leleplezését és minden bűnös szigorú és kíméletlen megbüntetését. A parlament és az alkotmányos kormányzat tekintélyét a kormány a maga részéről a kíméletlen szigorúsággal szolgálja. De még más teendője is van a magyar kormánynak ebben az irányban. A parlamentnek nem lehet igazi tekintélye, ha a szava nem érvényesül korlátlanul a pénzügyi ellenőrzés terén. Egészen új rendszert kell követelni a kormánytól ebben az irányban. Olyan rendszert, amely nagyobb tiszteletben részesíti a törvényhozás kifejezett akaratát és mindenféle rókalyukak és rejtett utak kiépítésével nem teszi lehetetlenné az ellenőrzés hatásos érvényesülését. A mai ülésen olyasmi történt, ami ebben az irányban is a legjogosultabb aggodalmakat kelti. Károlyi miniszterelnök a képviselőház elé terjesztette a legfőbb államiszámszék jelentését: „A törvényhozás által az 1931—32. költségvetési évre engedélyezett hitelekkel szemben az 1931—32. év első féléve végén mutatkozó eltérésekről.“ A kormány eltért a megszavazott költségvetéstől? Tekintettel az ország súlyos helyzetére, a folytonosan hangoztatott takarékossági hajlamra, a miniszterek fogadkozására ebből a címből arra kellene következtetni, hogy az „eltérések“ csakis megtakarításokat jelenthetnek. Ehelyett a jelentésből arról értesülünk, hogy az 1931. év december 31-én lezáródó félévben a kormány 37,5 millió pengővel többet költött, mint amennyit a törvény engedélyezett. Szóval nem megtakarítással állunk szemben. Hanem hiteltúllépéssel. Mégpedig nem is valami jelentéktelen összegű túlköltekezéssel. Az 1931—32. évi költségvetést a most egy éve hozott törvény az előző esztendő 900 milliós költségvetésével szemben 875 millióban irányozta elő. A nagy válság kipattanása után, augusztusban, a kormány azt ígérte, hogy a különböző törlések segítségével a már megszavazott tételekben is annyit fog megtakarítani, hogy a költségvetés végső kiadási összege nem fog többet kitenni, mint 830 millió pengőt. A kormány tehát 45 millió megtakarítást helyezett kilátásba. Ehelyett az év első felében majdnem ugyanennyi hiteltúllépést kaptunk. 37,5 millió pengő egy félév alatt megfelel 75 millió pengőnek egy esztendő alatt, bár több, mint a 875 milliós költségvetés nyolc és fél százaléka. Nem gyerekjáték még akkor sem, ha elhisszük, hogy a kormány csak ennyivel lépte túl a neki megszabott kereteket. Tekintetbe kell azonban vennünk még a következőket is: az alkotmányosság egyik alapelve szerint a kormánynak nincsen ahhoz joga, hogy a költségvetésben megszavazott tételek közül az egyikben megtakarításokat érjen el és ezután az így szerzett fölösleget más célokra elköltse. Régi időben a zárszámadási jelentések nemcsak azt sorolták föl, hogy a kormány a megengedett kiadási kereteket itt vagy ott valamivel ú rendszerint egy csekélységgel — túllépte. Hanem azt is, hogy ennél vagy annál a tételnél megtakarítást ért el. A törvényhozás feladata volt azután, hogy a megtakarításokat tudomásul vegye és a költségvetés túllépését utólagosan jóváhagyja. A most nyilvánosságra jutott zárszámadásban azonban ilyen megtakarítási Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél, Erzsébet-körut 1 Tel. J. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük Báró Korányi pénzügyminiszter a kamatláb leszállításától várja a helyzet javulását. A külföldi hitelezőkkel folyó tárgyalásoktól függ, hogy mikor sikerül a kamatlábat leszállítani. Az egységes párt csütörtök este értekezletet tartott, amelyen gróf Károlyi Gyula miniszterelnök nyilatkozott a kormány munkájáról a képviselőház elnapolása óta. — Amikor egy hónappal ezelőtt, mondotta, kormányzói kézirattal elnapoltuk a Ház ülését, annak indokolásául azt hoztam fel elsősorban, hogy a kormánynak a költségvetés összeállításához időre van szüksége. Hogy ez nem volt könnyű feladat, ezt nem szükséges bővebben megindokolnom. Azt hiszem, hogy a jövő hét folyamán a pénzügyminiszter abban a helyzetben lesz, hogy a költségvetést a Ház elé terjesztheti. Több igen nagy fontosságú gazdasági tervezetet kellett még előkészítenie, amelyeknek összeállítása és kidolgozása sok munkát és időt vett igénybe. Ezek között első helyen említem meg a mezőgazdaság megsegítését célzó tervezetet, azután a földteherrendezésre vonatkozó javaslattervezetet, amelyek már olyan stádiumban vannak, hogy a jövő héten végleges formát is ölthetnek. A Házban az ellenzék felvetette azt a kérdést, vajon mit csinált a kormány ez alatt az egy hónap alatt, úgy állították be, mintha ezt a hónapot tétlenül töltötte volna el. Nyugodt a lelkiismerete, a kormánynak szüksége volt erre a hónapra, hogy az ország érdekében teendő intézkedéseket előkészítse. A költségvetés után elsősorban az összeférhetetlenségi törvény tárgyalását tartom kívánatosnak. Hogy ez még a nyári szünet előtt tető alá kerüljön, ez mindannyiunk óhajtása. Kelgy Ernő a kamatláb leszállításának kérdésével foglalkozott, bírálta a Nemzeti Bank álláspontját és igen erélyesen sürgette a kamatláb leszállítását. Kérte a kormányt, hogy a földteherrendezésről készülő javaslatban tegye lehetővé, hogy a címzetes adósságok következtében felszaporodott árverések lehetőleg megszűnjenek. Tóth Pál szintén a kamatláb leszállításának ügyével foglalkozott. Báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter hangoztatta, hogy azt a sok nyomorúságot, amit a képviselők ismertettek, ő fokozottabban látja, mert az ország minden részéről hozzá érkeznek be a panaszok. Nem igaz, hogy a miniszterek nincsenek kontaktusban a valóságos élettel. Ismeri azt a hangulatot, amely a kamatláb leszállítására irányul. S ha könnyűvé akarná tenni a dolgát, elég volna az, hogy engedjen ennek a hangulatnak és maga is panaszkodjék. De bár ismeri a szenvedők óhajtását, neki nem az a kötelessége, hogy a közhangulatnak engedve, éljenekre pályázzék. Minden kisiklás, minden hiba, főleg pedig a miniszterek minden gyengesége az országot szakadékba vinné. Kétségtelen, hogy a mai kamatterhek túlságosan magasak. Azonban m kérdés nem az, hogy a kamatot egy vagy két százalékkal leszállítsák, mert sok emberen ez sem volt segítség. A végcélok tekintetében, amelyeket lát éa amelyekhez a kivezető utat is látja maga előtt optimista, de tudja azt is, hogy ma nehéz helyzeten kell keresztülvergődni. Tény az, hogy olyan lépésekben haladt előre az eladósodás az utóbbi időben, ami megdöbbentő. A közszellemnek ebben a tekintetben át kell alakulnia és meg kell szűnnie a hitnek, hogy ma más pénzével úgy gazdálkodhassunk, hogy, ha sz kerül, akkor jó és ha nem, akkor legfeljebb nemi fizetünk. Száz esztendővel ezelőtt Széchenyi megírtál a Hitel című művében mindazt, amit ezen a téren A közvéleménynek tudnia kell. Sajnos, ezt a könyvet ma nem olvassák eléggé. Eladósodásunk nagy része, mintegy négymilliárd pengő, külföldi eredetű. A kuliföld természetesen Magyarországnak sem adott olcsóbban kölcsönt, mint általában a környező államoknak. Ezek a kamatok magasak s leszállításuk egyik legfőbb gondját képezik. S háromhónapos minisztersége alatt annak előkészítésén dolgozott, hogy, a kamatokat leszállíthassa. Ez roppant nagy műinkát igényel. Hitelezőink különböző csoportjai hét- nyolc különböző államban vannak elszórva. Érdekeik részben különbözőek, érzelmi momentumokkal nem lehet rájuk hatni és velünk szemben bármikor a szerződésekre és aláírásokra hivatkozhatnak. Igen nehéz dolog meggyőzni őket arról, hogy a magas kamatok fizetése ránk nézve tarthatatlan állapotot jelent és hogy elégedjenek meg a kamatok egy részével. Sikerült már őket bizonyos fokig belátásra bírni s reménye szerint rövid időn belül kedvező lesz ezeknek a tárgyalásoknak eredménye. Az egyik tényező tehát a belföldi kamatláb leszállítására régebbi külföldi adósságaink kamatainak leszállítása. A kölcsönök másik része a pénzintézetek betéteiből származik. Ezek egy részét a pénzpiac feszültsége óta a betevők kivonták s nekünk arra kell törekednünk, hogy ez a folyamat ne folytatódjék, mert különben nehézségek állhatnak elő. A betétek kamatlába pedig ma még meglehetősen magas, viszont, ha nem engedjük a betevők ízlésének megfelelő kamatlábat érvényben maradni, akkor megint csak azt veszélyeztetjük, hogy felmondják a betűieiket . A törvény a kormányt akadályozza abban, hogy mást, mint ellenőrző befolyást gyakoroljon a Nemzeti Banknak a pénz értékállóságára irányuló működésére és ez helyes is, mert ha a pénzügyminiszter engedne valamilyen nyomásnak és azt továbbítaná a bankhoz, akkor ezek megismétlődhetnének