Pesti Hirlap, 1932. április (54. évfolyam, 73-95. szám)

1932-04-01 / 73. szám

BUDAPEST, 1932. LIV. ÉVFOLYAM: 73. (17.730) SZÁM. NTEK, ÁPRILIS 1. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­dányszám ára (pálya­udvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fil­­lér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeresPesti hírlap A törvényhozás tekintélye. Harmincnapos szünet után ma, csütörtö­kön összeült a képviselőház. Harmincnapos csend után ismét élénk volt a dunaparti palota. Sőt a mi ízlésünk szerint nemcsak élénk, ha­nem túlélénk volt. Minden dologban szeretjük a nyilvánosságot, mert megőriztük hitünket a közvélemény tisztítő hatásában és irányító erejében. Ezért úgy véljük, nincsen az a ké­nyes és súlyos téma, amelyet ne lehetne a par­lamentben, vagy a sajtóban megtárgyalni. Egy szóval sem mondjuk tehát, hogy a mai képvi­selőházi ülés témái nem voltak a parlament elé valók, vagy hogy a súlyos közállapotokra te­kintettel azok közül bármelyiket nem lett volna szabad a nyilvánosság előtt megtárgyalni. Igenis, közérdek, hogy a biztosító társaságok a magyar közönség rovására ne szerezhesse­nek maguknak illetéktelen hasznokat. Igenis közérdek, hogy az olyan rut visszaélést, mint amilyenek a búzaszállításokkal kapcsolatban történtek, a nagy nyilvánosság előtt pelen­­gérre állítsák. A nagy nyilvánosság előtt lehet és kell tisztázni azt is, mennyi igazságuk van a szocialistáknak, akik a rendfenntartó hatósá­gok állítólagos brutalitásai miatt panaszkod­nak. A parlament kötelessége az ellenőrzés. Ezt a kötelességet pedig nem lehet úgy telje­síteni, hogy időnként kellemetlen, kínos, sőt nem egyszer szégyenletes dolgok ne kerüljenek szőnyegre. Csak az a kérdés, hogy ez milyen módon történik! Komolyan, okosan, tárgyila­gosan mindenről szabad, sőt mindenről kell be­szélni. De a törvényhozás házában semmit sem szabad alpári módon, durva kitörésekkel, vagy így is mondhatjuk: forradalmi hangon, izgatás szándékával elharsonázni. Különösen nem sza­bad ez a mai nehéz időkben, amikor minden szónak súlya van, amikor messze kihatású nemzetközi tárgyalások előtt áll az ország. Akit az ország azzal tisztel meg, hogy mint a maga képviselőjét beültette a dunaparti palotába, az tisztelje meg az ország törvényhozását, beszél­jen bölcs mérséklettel, csiszolt hiedelemmel és fejlett felelősségérzettel abban a gyülekezet­ben, amelynek feladata, hogy minden fölme­rülő esetben a nemzet akaratát és a nemzet ha­tározatát juttassa kifejezésre. A törvényhozói méltóság magával hozza azt a kötelezettséget, hogy a törvényhozó ügyeljen a maga méltóságára és a törvényho­zás tekintélyére. Kötelessége ez a törvényho­zónak akkor is, ha az ellenzék padjain ül. De akkor is, ha miniszteri székbe emelte a végzete. A mai ülésen a kormány tagjait erre a köte­lességre az az ellenzéki oldalon fölhangzott kiáltozás emlékeztette, amely a Dréhr-ügyet és a népjóléti minisztérium pénzeit emlegette. Az ellenzék közbekiáltásai fölött nem lehet zavar­talan nyugalommal napirendre térni. Mert a közbeszólások mögött ott figyel az egész ország nyugtalansága. Ezekben a sötét ügyekben a magyar közvélemény álláspontja a gyanakvó résenállás. Herczeg Ferenc fejtette ki a ma­gyar közvélemény igazi érzéseit abban a múlt­kori cikkében, amelyben a Pesti Hírlap hasáb­jairól figyelmeztette a kormányt, hogy az igazi Balkánt nem a közéletben elkövetett visszaélé­sek jelentik. Hiszen megtévedt ember minde­nütt akad. Még a legrendezettebb és legtekin­télyesebb nyugati államokban is. Hanem az igazi Balkán ott kezdődik, ahol az elkövetett visszaéléseket eltussolják. Nálunk is mutatko­zik olyan áramlat, amely azt hirdeti, hogy leg­jobb, ha az effajta piszkos dolgokról nem be­szélünk. Ezzel a fölfogással azonban a magyar közvélemény már teljesen szakított s megköve­teli, hogy a kormány is szakítson vele. Teljes világosságot követelünk minden sötét ügyre. Követeljük minden bűn leleplezését és minden bűnös szigorú és kíméletlen megbüntetését. A parlament és az alkotmányos kormányzat te­kintélyét a kormány a maga részéről a kímé­letlen szigorúsággal szolgálja. De még más teendője is van a magyar kormánynak ebben az irányban. A parlament­nek nem lehet igazi tekintélye, ha a szava nem érvényesül korlátlanul a pénzügyi ellenőrzés terén. Egészen új rendszert kell követelni a kormánytól ebben az irányban. Olyan rend­szert, amely nagyobb tiszteletben részesíti a törvényhozás kifejezett akaratát és mindenféle rókalyukak és rejtett utak kiépítésével nem te­szi lehetetlenné az ellenőrzés hatásos érvénye­sülését. A mai ülésen olyasmi történt, ami eb­ben az irányban is a legjogosultabb aggodal­makat kelti. Károlyi miniszterelnök a képvise­lőház elé terjesztette a legfőbb állami­számszék jelentését: „A törvényhozás által az 1931—32. költségvetési évre engedélyezett hitelekkel szemben az 1931—32. év első féléve végén mu­tatkozó eltérésekről.“ A kormány eltért a meg­szavazott költségvetéstől? Tekintettel az ország súlyos helyzetére, a folytonosan hangoztatott takarékossági hajlamra, a miniszterek fogad­kozására ebből a címből arra kellene következ­tetni, hogy az „eltérések“ csakis megtakarítá­sokat jelenthetnek. Ehelyett a jelentésből arról értesülünk, hogy az 1931. év december 31-én lezáródó félévben a kormány 37,5 millió pen­gővel többet költött, mint amennyit a törvény engedélyezett. Szóval nem megtakarítással állunk szem­ben. Hanem hiteltúllépéssel. Még­pedig nem is valami jelentéktelen összegű túlköltekezéssel. Az 1931—32. évi költségvetést a most egy éve hozott törvény az előző esztendő 900 milliós költségvetésével szemben 875 millióban irá­nyozta elő. A nagy válság kipattanása után, augusztusban, a kormány azt ígérte, hogy a különböző törlések segítségével a már megsza­vazott tételekben is annyit fog megtakarítani, hogy a költségvetés végső kiadási összege nem fog többet kitenni, mint 830 millió pengőt. A kormány tehát 45 millió megtakarítást helye­zett kilátásba. Ehelyett az év első felében majdnem ugyanennyi hiteltúllépést kaptunk. 37,5 millió pengő egy félév alatt megfelel 75 millió pengőnek egy esztendő alatt, bár több, mint a 875 milliós költségvetés nyolc és fél százaléka. Nem gyerekjáték még akkor sem, ha elhisszük, hogy a kormány csak ennyivel lépte túl a neki megszabott kereteket. Tekintetbe kell azonban vennünk még a következőket is: az al­kotmányosság egyik alapelve szerint a kor­mánynak nincsen ahhoz joga, hogy a költség­­vetésben megszavazott tételek közül az egyik­ben megtakarításokat érjen el és ezután az így szerzett fölösleget más célokra elköltse. Régi időben a zárszámadási jelentések nemcsak azt sorolták föl, hogy a kormány a megengedett kiadási kereteket itt vagy ott valamivel ú­ rendszerint egy csekélységgel — túllépte. Ha­nem azt is, hogy ennél vagy annál a tételnél megtakarítást ért el. A törvényhozás feladata volt azután, hogy a megtakarításokat tudomá­sul vegye és a költségvetés túllépését utólago­san jóváhagyja. A most nyilvánosságra jutott zárszámadásban azonban ilyen megtakarítási Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztő­ségnél, Erzsébet-körut 1 Tel. J. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhir­detések élén közöljük Báró Korányi pénzügyminiszter a kamatláb leszállításától várja a helyzet javulását. A külföldi hitelezőkkel folyó tárgyalásoktól függ, hogy mikor sikerül a kamatlábat leszállítani. Az egységes párt csütörtök este értekezletet­ tar­tott, amelyen gróf Károlyi Gyula miniszterelnök nyi­latkozott a kormány munkájáról a képviselőház el­napolása óta. — Amikor egy hónappal ezelőtt, mondotta, kor­mányzói kézirattal elnapoltuk a Ház ülését, annak indokolásául azt hoztam fel elsősorban, hogy a kor­mánynak a költségvetés összeállításához időre van szüksége. Hogy ez nem volt könnyű feladat, ezt nem szükséges bővebben megindokolnom. Azt hiszem, hogy a jövő hét folyamán a pénzügyminiszter abban a helyzetben lesz, hogy a költségvetést a Ház elé ter­jesztheti. Több igen nagy fontosságú gazdasági ter­vezetet kellett még előkészítenie, amelyeknek össze­állítása és kidolgozása sok munkát és időt vett igénybe. Ezek között első helyen említem meg a me­zőgazdaság megsegítését célzó tervezetet, azután a földteh­errendezésre vonatkozó javaslattervezetet, amelyek már olyan stádiumban vannak, hogy a jövő héten végleges formát is ölthetnek. A Házban az el­lenzék­­ felvetette azt a kérdést, vajon mit csinált a kormány ez alatt az egy hónap alatt, úgy állították be, mintha ezt a hónapot tétlenül töltötte volna el. Nyugodt a lelkiismerete, a kormánynak szüksége volt erre a hónapra, hogy az ország érdekében te­endő intézkedéseket előkészítse. A költségvetés után elsősorban az összeférhetetlenségi törvény tárgyalá­sát tartom kívánatosnak. Hogy ez még a nyári szü­net előtt tető alá kerüljön, ez mindannyiunk óhaj­tása. Kelgy Ernő a kamatláb leszállításának kérdésé­vel foglalkozott, bírálta a Nemzeti Bank álláspont­ját és igen erélyesen sürgette a kamatláb leszállítá­sát. Kérte a kormányt, hogy a földteherrendezésről készülő javaslatban tegye lehetővé, hogy a címzetes adósságok következtében felszaporodott árverések lehetőleg megszűnjenek. Tóth Pál szintén a kamat­láb leszállításának ügyével foglalkozott. Báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter han­goztatta, hogy azt a sok nyomorúságot, amit a kép­viselők ismertettek, ő fokozottabban látja, mert az ország minden részéről hozzá érkeznek be a pana­szok. Nem igaz, hogy a miniszterek nincsenek kon­taktusban a valóságos élettel. Ismeri azt a hangula­tot, amely a kamatláb leszállítására irányul. S ha könnyűvé akarná tenni a dolgát, elég volna az, hogy engedjen ennek a hangulatnak és maga is panasz­kodjék. De bár ismeri a szenvedők óhajtását, neki nem az a kötelessége, hogy a közhangulatnak en­gedve, éljenekre pályázzék. Minden kisiklás, minden hiba, főleg pedig a miniszterek minden gyengesége az országot szakadékba vinné. Kétségtelen, hogy a mai kamatterhek túlságosan magasak. Azonban m­ kérdés nem az, hogy a kamatot egy vagy két százal­­ékkal leszállítsák, mert sok emberen ez sem volt segítség. A végcélok tekintetében, amelyeket lát éa amelyekhez a kivezető utat is látja maga előtt optimista, de tudja azt is, hogy ma nehéz helyzeten kell keresztülvergődni. Tény az, hogy olyan lépések­­ben haladt előre az eladósodás az utóbbi időben, ami megdöbbentő. A közszellemnek ebben a tekintetben át kell alakulnia és meg kell szűnnie a hitnek, hogy m­a más pénzével úgy gazdálkodhassunk, hogy, ha sz kerül, akkor jó és ha nem, akkor legfeljebb nemi fizetünk. Száz esztendővel ezelőtt Széchenyi megírtál a Hitel című művében mindazt, amit ezen a téren A közvéleménynek tudnia kell. Sajnos, ezt a könyvet ma nem olvassák eléggé. Eladósodásunk nagy része, mintegy négymilliárd pengő, külföldi eredetű. A kuli­föld természetesen Magyarországnak sem adott ol­­csóbban kölcsönt, mint általában a környező álla­­moknak. Ezek a kamatok magasak s leszállításuk egyik legfőbb gondját képezik. S háromhónapos mi­nisztersége alatt annak előkészítésén dolgozott, hogy, a kamatokat leszállíthassa. Ez roppant nagy műin­kát igényel. Hitelezőink különböző csoportjai hét- nyolc különböző államban vannak elszórva. Érde­­keik részben különbözőek, érzelmi momentumokkal nem lehet rájuk hatni és velünk szemben bármikor a szerződésekre és aláírásokra hivatkozhatnak. Igen nehéz dolog meggyőzni őket arról, hogy a magas kamatok fizetése ránk nézve tarthatatlan állapotot jelent és hogy elégedjenek meg a kamatok egy ré­­szével. Sikerült már őket bizonyos fokig belátásra bírni s reménye szerint rövid időn belül kedvező lesz ezeknek a tárgyalásoknak eredménye. Az egyik té­nyező tehát a belföldi kamatláb leszállítására régebbi külföldi adósságaink kamatainak leszállítása.­­ A kölcsönök másik része a pénzintézetek be­­­téteiből származik. Ezek egy részét a pénzpiac fe­szültsége óta a betevők kivonták s nekünk arra kell törekednünk, hogy ez a folyamat ne folytatódjék, mert különben nehézségek állhatnak elő. A betétek kamatlába pedig ma még meglehetősen magas, vi­szont, ha nem engedjük a betevők ízlésének megfe­lelő kamatlábat érvényben maradni, akkor megint csak azt veszélyeztetjük, hogy felmondják a betűi­­eiket . A törvény a kormányt akadályozza abban, hogy mást, mint ellenőrző befolyást gyakoroljon a Nemzeti Banknak a pénz értékállóságára irányuló működésére és ez helyes is, mert ha a pénzügymi­niszter engedne valamilyen nyomásnak és azt továb­bítaná a bankhoz, akkor ezek megismétlődhetnének

Next