Pesti Hirlap, 1932. április (54. évfolyam, 73-95. szám)

1932-04-01 / 73. szám

és a pénz tönkremehetne. A Nemzeti Bank vezető­sége azonban tudja, hogy mire van szüksége a gaz­dasági életnek és a bank vezetőségének sem kelle­mes, ha nem szállíthatja le a kamatot olyan időben, amiikor azt bizonyos szempontból kívánatosnak tar­taná. A legutóbbi esetben kívánatosnak tartotta volna a kamatleszállítást, de ultima előtt ez nehe­zebb volt, mint másko­r. Figyelembe kellett venni azt is, hogy a Nemzeti Bank váltótárcája túlságosan megnőtt, ami színtén a felmondott betétekkel van összefüggésben. Túlzottak azok a­ hírek, mintha a lakosság kilencven százaléka el volna adósodva. A ■mezőgazdaságból is csupán negyven százalék adós, hatvan százalék tehermentes. Ha sikerül a kamatlá­bat leszállítani — ami főleg a külföldi terhekkel áll összefüggésben —, reméli­, javulni fog a helyzet. Igen nagy munka előtt állunk, amit céltudatosan és szer­vezetten kell elintézni. Az aratás utánig igen nehéz idők következnek. Hitelünk akkor lesz ismét, ha sza­baddá lesz a hitelpiac. A kamatlábleszállítást folyton sürgeti és azon lesz, hogy a Nemzeti Bank kamat­lábát is leszállítsák, amennyire azt a bank vezetősé­gének lelkiismerete és felelősségérzete megengedi. A kereskedelmi miniszter az iparcikkek árának csökkenéséről. Kenéz Béla kereskedelmi miniszter bejelentette, hogy az árelemző bizottság az elmúlt négy hét alatt a következő enyhítéseket érte el az egyes iparcikkek áránál: Zsáknál 12%, pamutnál 15%, fontosabb me­zőgazdasági eszközöknél (ásó, lapát, kapa stb.) 10%, növényvédelmi szereknél 10%, lenolajnál 8%, gép­olajnál 12—20%, traktorolajnál 15—20%, kocsikenőcs­­nél, gépkenőcsnél 8%, szénnél — egyelőre a mezőgaz­daság részére a darabos szénnél és brikettnél­­ 10%, a tiszta benzinnél 21,4%, a motalkónál 23%, az adó­zott petróleumnál 24%, a gázolajnál 13,4%. Ezek a számok nem jelentenek végállomást, továbbhalad a megkezdett után az építési anyagok, az elektromos ár terén és figyelemmel kiséri az árucikk árát a kis­fogyasztóval szembenálló kereskedőnél is. Nem olyan kedvezőtlen a helyzet Magyarországon, mint azt han­goztatni szeretik. A nagykereskedelmi árak indexe az 1913-as helyzethez viszonyítva, ha az akkori állapotot száznak vesszük, ma Dániában 114, Németországban 111, Ausztriában 109, Csehszlovákiában 108, az Észak­­amerikai Államokban 95—122, Angliában 89—104, Magyarországon 94. Az életfenntartási költségek in­dexe az 1932. évi januári állapot szerint az 1913-as­­viszonyokhoz hasonlítva Angliában 147, Németország­ban 124, Ausztriában 109, Csehszlovákiában 102, Ma­gyarországon 99. Olcsóbb lesz a cement is. Marschall Ferenc az árak leszorítását tartja szükségesnek a szénnél és sajnálja, hogy a cement, tégla és a mész áránál eddig nem sikerült engedmé­nyeket elérni. Kenéz kereskedelmi miniszter bejelentette, hogy a cement árának leszállítására határozott ígéretet kapott a cementgyárak vezetőségétől. Maday Gyula a vasúti és postatarifa mérséklé­sét és az olcsó népszerű vonatoknak más vonalakon való bevezetését kérte. 3­ százalékos menettérti jegyeket ad ki a vasút. Kenéz kereskedelmi miniszter bejelentette, hogy április 16-től kezdődőleg minden ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági gócponton 33 százalékos mérséklést tartalmazó menettérti jegyeket fognak kiadni. A posta- és telefondíjak mérséklése tekintetében is van­nak bizonyos tervei. Lukács Béla felszólalására, aki előleget kért a dohánytermelőknek, Vargha államtitkár kijelentette, hogy előleget a kisembereknek és azoknak, akik kis mértékben vannak adóhátralékban, minden további nélkül kifizetik, tételeket hiába keresnénk. Pedig ezúttal annál jogosabban lehetne ezekre számítanunk, mert a kormány pár hónappal ezelőtt a harminchár­mas bizottság közreműködésével tételenként vé­gigment a költségvetésen és olyan törléseket végzett, amelyeknek nyomot kellett hagyniuk az államkasszában. Hová lettek az így megta­karított milliók? Ha ezeket is számítjuk, ha a zárszámadás végösszegét nem az 1931—32. évre megszavazott költségvetéshez hasonlítjuk, hanem ahhoz a 830 milliós költségvetéshez, amelyet nekünk megígértek, a hiteltúllépés még sokkal nagyobb lesz, így nem lehet gazdálkodni, így hiába követeli a parlament a takarékosságot, így hiába adják ki a sokszor kegyetlen rendelkezé­seket, amelyek a költségvetés egyik vagy má­sik tételét megnyirbálják. Ilyen eljárással nem tudjuk kimeríteni a magyar állam költségve­tési hiányát. Éppen úgy, mintha a Dunából akarnánk kimerni a vizet. Megvalljuk, egész értelmetlenül állunk szemben a zárszámadási jelentéssel. Előre hirdették, hogy gróf Károlyi Gyula miniszterelnök ma este nagy beszédet fog mondani az egységes párt értekezletén. Azt hittük, hogy ebben a beszédben találunk majd valami magyarázatot. Ezt is hiába reméltük. A miniszterelnök egyáltalában nem beszélt a le­sújtó deficitről. Egyébként más várakozások is fűződtek Károlyi Gyula mai beszédéhez. Amikor har­minc nap előtt a képviselőházat elnapolták, a miniszterelnök azt mondotta, a kormánynak szüksége van erre a parlamenti szünetre azért, hogy a törvényhozás elé terjesztendő javasla­tait előkészítse. Azt kellett várnunk, hogy a kormány, amelynek a szélesebb körű, átfogó programmját eddig is nélkülöztük, az elmúlt idő alatt tisztába jön önmagával, tisztába jön az ország parancsoló szükségleteivel és hatal­mas programmal lép a nemzet elé. Károlyi Gyula mai beszédében ennek nyomát sem lát­tuk. Pozitív magja annyi volt az elhangzott ki­jelentéseknek, hogy a kormány elkészítette a jövő évi költségvetést és az összeférhetetlen­ségi törvény reformjáról szóló törvényjavasla­tot. A nyári szünet előtt ezekkel a kérdésekkel kívánja foglalkoztatni a képviselőházat. Ennyi az egész? Mit ér az a költségvetés, mit ér el a parlament a költségvetési tételek szigorú megvizsgálásával, ha a kormány — a most nyilvánosságra jutott zárszámadás pél­dája szerint — ott lépi át az eléje állított kor­látokat, ahol jónak látja? És mit ér a legjobb összeférhetetlenségi törvény is önmagában? Ha az a kormányzati szellem, amely a költségve­tési hiteltúllépések formájában megmutatkozik, meg nem változik? A közpénzeknek nagyobb megbecsülése kellene ahhoz, hogy az összefér­hetetlenségi törvényben lefektetendő elvek iga­zán érvényesüljenek. Az összeférhetetlenségi törvényen kívül pedig még sok mindenre lenne az országnak szükség ahhoz, hogy boldoguljon. Ezért úgy találjuk, sovány az a munkapro­gram, amelyet a kormány a parlament elé ter­jesztett. Ami annál sajnálatosabb, mert a par­lament tekintélyét semmi sem emeli jobban, mint az eredményes munka. A parlament ered­ményes foglalkoztatása viszont a kormány kö­telessége. PESTI HÍRLAP 1932. április 1., pániért. Egyhónapos szünet után ismét összeült a képviselőház. (Felvételeink a Képes Festi Hírlapban.)" A képviselőház egyhónapos szünete végetért és a Ház tárgyalásai újra megkezdődtek. A csütörtöki formális ülésen érdemleges tárgyalási anyag nem volt napirenden, csak zajos napirend előtti felszóla­lások hangzottak el. Az elnök előterjesztései során bejelentette, hogy a közigazgatási bíróság Ulain Ferencnek ítélte a barcsi mandátumot. A Ház baloldala élénken meg­­éljenzi a közigazgatási bíróságot. Malasits Géza ezt kiáltja: — Van még néhány szennyes mandátum! (Zaj.) Törvényhozók a biztosítók igazgatóságában. Kasnya Béla a biztosító-társaságoknál észlel­hető visszásságok címén szólalt fel. Azt követelte, hogy a valorizált kifizetései­ ne 1935-től, hanem már mostantól kezdődjenek. Az infláció idején a biztosí­tók évi 25 millió nemzeti ajándékot kaptak. A bizto­sító intézetekre a transzfer-moratórium és a deviza­rendelet nem vonatkozik, így százezer dollárokat vi­hetnek ki külföldre, ezzel rontják pénzügyi mérle­günket. A társaságok igazgatósági tagjai között nem egy régi kormány tagja foglal helyet. Az Első Ma­gyar Általános Biztosító Társaság tagjai: Berzeviczy Albert, Harkányi János, Teleszky János, Zichy János, Popovics Sándor. Huszonegy intézet felajánlotta a 10—15 százalékos valorizációt, felső nyomásra azon­ban mégis visszavonták ezt az ajánlatot és ötszáza­lékos valorizációt mondtak ki. A biztosító intézetek nagy összegeket kerestek ezen, mert külföldi valutá­ban viszontbiztosítottak. Szomorú, hogy 107 törvény­hozó ül a biztosítók igazgatóságában. Soha lelkiis­meretlenekből magyar zsebekben nem turkált senki, mint a kormány, amikor a biztosítottak pénzéről le­mondott. A Gazdák Biztosító Szövetkezete, amelyet árszabályozó célból alapítottak, már bent van a kar­­telben és vezérigazgatója havi tízezer pengő fize­tést kap. Visszaélés a hódmezővásárhelyi inségháza szállításánál. Kun Béla arra szólította föl a kormányt, hogyha nem tudja erős kézzel tartani az ország kormány­­rúdját, adja át a helyét. A birtokosok ezrei követelik, hogy szabadítsák meg őket a kamatuzsorától és az árdrágítástól. A nagybankok által irányított kisban­kok uzsorája következtében elpusztulnak a gazdák. Szóvátette, hogy 1925-ben Hódmezővásárhelyen Stap­­penheim Szigfridné birtokából 3500 holdat parcellá­zott a kormány ellenőrzése alatt az Altruista-bank. A kisgazdák 32 pengős búzaár mellett vették meg a földet-de a jóváhagyás megérkezéséig egy év telt el, ezalatt lezuhant a búza ára. Amikor a viszonyok romlása következtében a kisgazdák nem tudtak fizetni, az Alturista Bank kereseteket adott be elle­nük. Ennek az intézetnek altruisztikusan kell kezelni a nyomorgó magyarok ügyeit. A protekcióval szer­zett marhakiviteli engedélyekkel kávéházakban folyik az üzérkedés. A földmivelésügyi miniszter szélma­­lomharcot folytat a kartelek ellen. A törvényhozásból meneszteni kell azokat, akik a kormánypárti olda­lon a kartelek érdekeit védik. Előadta, hogy a Futura konkollyal kevert öcsüt küldött a hódmezővásárhelyi ínségeseknek. Felkiáltások: Vizsgálatot! Ügyészt! Kun: A Futura állam az államban, további föntartására nincs szükség! A Futura ötvenezer má­zsa euzinált búzát szállított ki az akkori földmivelés­ügyi miniszter háta mögött Bécsbe, ott eladta olcsón, ezzel lehetővé tette, hogy az osztrákok a magyar ál­­lattenyésztők kárára fölhizlalják marháikat. (Nagy­ zaj.) A végső összeroppanás veszélye fenyegeti a nemzetet. Meddig lesz a kormány kezes báránya a karteleknek? Zajos felkiáltások: Halljuk a miniszterelnököt! Mi van a programmal? Programmot kérünk! Mit csi­náltak egy hónap alatt? (Hosszantartó zaj.) A földmivelésügyi miniszter a megtorlásról. Purgly Emil földmivelésügyi miniszter hangsú­lyozta, hogy nincs ingerenciája arra, kinek adja az osztrák kormány az exportigazolványokat. Mindent elkövet, hogy az exportigazolványokkal űzhető visz­­szaéléseket megakadályozza. Az exportlehetőségek szoros összefüggésben állnak azzal, hogy a gazdák milyen áron tudják beszerezni a takarmányt. Gon­doskodott arról, hogy bizonyos mennyiségű import tengerit kaphassanak azok, akik exportkötelezettsé­get vállalnak. Láng Lénárt: Valuta, nélkül nem lehet besze­rezni! Pungly: Amíg lehetőség van arra, hogy valuta nélkül szerezzék be a takarmányt, nem lehet valutát adni.­­Ulain Ferenc: Gratulálunk az agrárblokknak a miniszterükhöz.) Ami a hódmezővásárhelyi esetet illeti, azonnal szigorú vizsgálatot indított. A szállí­tott vagon búzával valamelyes visszaélés történt. Felelőssége tudatában állítja, hogy a búzaminta nem, azonos azzal, ami a vagonban volt. (Nagy zaj.) Törmeléket, szénport és hasonló szemetet talál­tak a vagonban. Hódmezővásárhely polgármesterét a legszigorúbb vizsgálatra utasította. A visszaélése­ket minden körülmények között megtorolja. (Ulain Ferenc: Ismerjük ezt a módszert!) Ha azt mondom, hogy megtorlás lesz, az meg is történik. Nem vagyok a halogatás embere, mindig erélyesen járok el ott, ahol nem látok tisztességet. Szeder Ferenc arról beszélt, hogy a vidéken ül­dözik a szocialistákat. Malasits Géza (a belépő belügyminiszter felé) : Ne oda üljön, hanem a vádlottak padjára. Az elnök rendreutasítja a közbeszólót, mire a szélsőbaloldalról a közbeszólások özöne zúdul a jobb­oldal felé. Reisinger Ferenc: Magyar vértől piroslik a ke­zük. Tisztességes ember nem pártolhatja ezt az eljá­rást. Verik a magyar népet. Ulain Ferenc: Ugyanezt teszik a független kis­gazdapárttal is. Szeder Ferenc jegyzőkönyveket olvas fel arról, hogy ütlegelik a szocialista szervezet tagjait. (Az elnök figyelmezteti, hogy egyes esetekből ne általá­nosítson.) Peyer Károly: Önvédelemből védekezni kell ezek ellen! Ernyei István: önök szöktették meg Kun Bélát. Peyer Károly: Mit beszél, maga öreg parali­­tikus? Az elnök ismételt rendreutasítása után a Ház a mentelmi bizottság elé utalja Peyert. (Viharos zaj a szocialista padokban.) Péchy László: Nem akarjuk, hogy megint 1919. legyen! Szeder Ferenc: Ha így folytatják, kiadjuk a jelszót, hogy védekezzenek ezek az emberek, ahogy tudnak. Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök nemzetközi egyezményeket és jelentéseket terjeszt be, amiről la­punk más helyén számolunk be. Zajos felkiáltások: Halljuk, mit csináltak a négy hét alatt? Halljuk a programot! A napirendi vitában Buchinger Manó a választó­­jogi reform tárgyalását és a képviselőház feloszla­tását sürgette. A főváros törvényhatósága egyhan­­gúlag a titkos választójog mellett foglalt állást. (Él­jenzés a baloldalon.) A Bethlen-féle választások er­kölcsi szégyenfoltot jelentenek az ország testén. Zsindely Ferenc szerint a választójognak a más kérdések elé való tolása a­­ mai időkben demagógia. Mi történt az egyhónapos szünet alatt? Hegymegi-Kiss Pál arra utalt, hogy az egyhó­napos szünet alatt semmi sem történt. Beszámolót kér a kormány eddigi gazdasági intézkedéseiről, a szükségadó felhasználásáról. Az elnapolás oka a kor­mánynak a parlamentben való gyengesége volt. A kormány eljárása a nagybankok érdekeit szolgálta és nem az adózókét Úgy látszik, a kormány nem tudta fedezni azt az erkölcsi válságot, amelyet a tíz­éves uralom termelt. Az egyik minisztériumban un­dorító bűzös panama volt, amelynek megtorlása erkölcsi kötelesség. Friedrich István: Hová lettek a megvásárolt, Gereczy-kastélyból az antik bútorok? Hegymegi-Kiss: A nemzeti koncentrációval szemben a független kisgazdapártnak az az állás­pontja, hogy erkölcsi és gazdasági szempontból gyö­keres rendszerváltozásra van szükség. Amikor a tisztviselők fizetését leszállítják, a bérencsajtót és a­ vidéki sajtót tovább szubvencionálják. Szerette volna a miniszterelnök expozéját hallani és annak meg­vitatását a holnapi ülés napirendjére tűzetni. Lejá­ratása a polgári gondolatnak, hogy kétségbeesett helyzetben magára hagyják a polgárságot. Báró Urbán Gáspár arra mutatott rá, hogy az nem lehet jóhiszemű, aki a koncentráció alaptételei elé akadályokat gördít. A pénteki ülés napirendjére lényegtelenebb tár­gyakon kívül az uzsorajavaslat és az ipartestületek reformjáról szóló , törvényjavaslat tárgyalását tűz­­r­­ék ki.

Next