Pesti Hírlap, 1932. május (54. évfolyam, 96-118. szám)

1932-05-01 / 96. szám

4 Esti levél — Lehet-e a nőt és férfit nevelni? — örök divat marad a világirodalomban a körkérdések fölvetése. Mert az élet mindunta­lan új és új problémákat vet föl. Most a kül­földi sajtóban azt kérdezik a férfiaktól, hogy váryon lehet-e a nőket egyáltalán nevelni? Vi­szont a nők arról nyilatkoznak, hogy lehet-e a férfit nevelni? A neveletlenség óriási terjedése szülte ezt a kérdést. A legtöbb őszinte felelét­e a gorombaság a másik nemre. Ma ugyanis az őszinteség már fél gorombaság. A veszekedés és az összeveszés pedig járvány, mely Génitől a legkisebb magyar családi fészekig dühöng. Az emberek néha görcsösen ragaszkodnak az eszméikhez, úgy hogy gyakran rögeszmék lesz­nek ezekből. A világ tükrében minden kis élet és apró ember képe megjelenik. Az emberi­séget vezető nagy emberek, miniszterelnökök majdnem mindegyike rögeszmévé keményítette a saját eszméit s rá akarta erőszakolni az em­beriségre, ettől nyomorodik a világ. A Wilson tizenkét pontja éppoly erőszakolt rögeszme volt, mint amilyenek a nagy államok egyik-má­sik vezérének genfi erőszakoskodásai. Ahány Briand, ahány Laval, ahány Tardieu vezetni akarta a saját külön mentőeszméjével az orszá­gokat, annyi csalódást és összeveszést szerzett a világnak. Most, hogy összevesztek Genfben a gazdasági megmentésen s a leszerelésen, buda­pesti értelemben vett „Duija-ünnepély“ lett a dunai államok fölsegítéséből. De a rögeszméi­hez minden vezérpolitikus görcsösen ragaszko­dik a­­ bukásáig, aztán születik új miniszter­­elnök új mentő rögeszmével és közben elvérzik vagy éhenhal minden ország társadalma ... Ez a rögeszmékhez való ragaszkodás, ez a vesze­kedés­ mánia s ez a nemzetközi neveletlenség átgyűrűzik minden társadalmon, majd minden családi életbe is. Joggal vethetik föl a nők, hogy lehet-e nevelni a férfiakat s különösen a közéleti­­férfiakat. •' afeik.' külön' önhittséggel, makacssággal és tudatlansággal­ rendelkeznek? S a férfiak csak az'udvariatlanság viszonzásául vetik föllehes-e a nőket nevelni? Hiszen a családi életek és szerelmi viszonyok legtöbb szerencsétlenségének a nők szeszélye, rögesz­méje, csökönyössége és gyűlölködése az oka.­­Vannak „Csak azért is!“-nők, akik „csak azért se“ teljesítik a férfiak kérését, mert tőlük kér­ték . . . Bizony újra kellene nevelni a világot! A nőket is. A férfiakat is. S főképen össze kellene hangolni őket, mint a zenekar különböző hang­szereit szokták. Éktelen diszharmónia sivit és sikit a genfi hangversenyteremből a parlamen­teken, az összes üléstermeken, boltokon, irodá­kon keresztül a legbizalmasabb hálószobáig. A legtöbbjét újra kellene nevelni, hogy ne bánt­sa a másikat, hogy a szemtelenek ne lopják ki a mások szemét is, hogy a férfiak ne erőszakolják a maguk durva akaratát a nőkre s a nők egy része ne tomboljon a minden áron való ellent­mondás és ellenkezés szadizmusában. Ne­­ kí­vánjon minden nő lehetetlent. És ne erőszakol­jon minden férfi megengedhetetlent. A nők és férfiak egymáshoz rendesen ak­­kor kerülnek közel, amikor már mindegyiknek megcsontosodott csökönyös véleménye van mindenről. (Mert, kedves hölgyeim, higgyék el, néha a nők is megöregednek!) Akkor aztán lehetetlen az alkalmazkodás, a meggyőzés, a boldog megértés. Persze, az iskolában kellene erősen nevelni mindkét nemet. A szigorú, egye­nes nőnevelést befejezik hivatalosan tizennégy­­éves korban,a­mit csináljon akkor a férfi a 20 10-24 éves leánnyal, akinek nevelését neveletlen férfiak folytatták és fejezték be? A legnagyobb ész kell ahhoz, hogy beismerje valaki: másnak is van esze. Erről a filozófiai magaslatról ren­desen lekésnek nőkk és férfiak. Azért az elkésett privát­­nevelés ritkán használ. Rendesen csak ott, ahol megvan a jóakarat. De az a baj, hogy a világháborúban éppen a jó­akarat pusz­tult el. „Nem szóltam semmit, csak megmondtam az igazat!“ — rendesen ez a nők megszokott szólásmódja. Csak egy baj van: a férfiak, ha igazságot akarnak, akkor a királyi Kúriához­­ fordulnak. A nőtől kellemességet várnak. Ha minden férfi otthon a királyi Kúriát találná, megszöknek hazulról. A férfiakat kell az igaz­ságra nevelni, a nőket a kedvességre! S mind­két nemet kellő időben való hallgatásra. A szél­vihar a természet legkártékonyabb tüneménye. A családi tornádó életet pusztít. Aki meg tud takarítani naponta egy ellentmondást a családi életben, az vagyonos ember lesz, az megtalálta a boldogság aranyrúdjait. Erre kell nevelni a férfiakat és nőket­. Kellemetlen igazság, hogy az­ élet legkiállhatatlanabb embere a színikri­tikus. Ezt bátran állíthatom, mert ötven éve az a mi­esterségem. Már most tessék elképzelni azt a tragédiát, ha valaki a szerelmesében ott­hon minden nap egy gáncsoskodó kritikust kap!... Az érzelmi neveletlenség korszakában a legtöb­b ember úgy érzi magát az irodában, üzletben és az otthonában, mintha statárium előtt állana! Már kinevezték Kozarek utódát és sok ember és némber mégis h­óhéri állásra pá­lyázik ! Zsolt PESTI HÍRLAP 1932. május 1., vasárnap. Fényes, kopott a ruhája? 1 doboz 2 ruhára 90 fillér Kapható mindenütt Próbálja meg! 4254 I L U X O F A G VEZÉRKÉPVISELET aus­apest V. Ferenc Juxper-tér 6. (Gresham-palota, lg Telefon: OSS— 63. 811-Bt. Royall Tyler népszövetségi biztos jelentése Magyarország pénzügyi helyzetéről. Royall Tyler, a Nemzetek Szövetsége pénzügyi bizottságának magyarországi képviselője, Magyaror­szág pénzügyi helyzetének alakulásáról a Nemzetek Szövetségének pénzügyi bizottságához negyedévenként, jelentést tesz. A Nemzetek Szövetsége most hozta nyil­vánosságra az 1932. év első negyedére vonatkozó je­lentést. Royall Tyler megállapítja, hogy a szóban­­forgó három hónap alatt a magyar kormány az ál­lami pénzügyek egyensúlyának helyreállítása terén további jelentékeny haladást tett. A folyó kiadásokat a nyolc hónapra megállapí­tott 565 millió pengős kereteken belül tartotta, beszá­mítva a kiadások közé a március 31-ével végződött hat hónap alatt a költségvetésen kívül beruházásokra, állami üzemek hiányára stb. kiadott 20 millió pengőt is ,s a kiadásokat a folyó bevételekből fedezte. Ez je­lentékeny eredmény, különösen, ha figyelembe vesz­­szük a kereskedelem stagnálását. Ami a jövő évi költ­ségvetést illeti, igen jelentékeny, eredmény, hogy a pénzügyminiszter hivatalosk­odásának már három első hónapjában képes volt a bevételek és kiadások egye­stsúlvát,­biztosítani! Az államháztalás m­ég min­dig küzd az előző évekből fönmaradt függőadósságok­­kal s bár egyes állami üzemek még mindig veszteség­gel dolgoznak, úgyhogy körülbelül 45 millió pengő belföldi kölcsönt kell fölvenni ebben a költségvetési évben az állami pénzkészlet biztosítására, mégis azt lehet mondani, hogy a pénzügyi egyensúly kilátásban van, kivéve az állami üzemeket és a helyhatóságokat. Reméli a jelentés, hogy a kormány takarékossági programmja ezekre is alkalmaztatni fog, nem ke­­vésbbé hatékonyan, mint ahogy az állam magára nézve is alkalmazza. Takarékosságot a helyhatóságoknál ! A helyhatóságok tekintetében a helyzet még mindig sötét. Erélyes és objektív, alapos vizsgálatra van szükség, melynek eredményeit minden fenntar­tás nélkül közzé kell tenni. Az eddig elért megtaka­rításokat a jelentés kevésnek tartja. Megállapítja, hogy a helyhatóságok közigazgatási kiadásai az ál­lam hasonló kiadásainak felét teszik és a székesfő­város üzemei ugyanilyen arányban állanak az ál­lami üzemekkel. Tekintettel az adófizetők által az ál­lami költségvetés egyensúlyozása érdekében hozott áldozatokra, a jelentés nem tartja megengedhető­nek, hogy a helyhatóságok továbbra is ugyanolyan színvonalon tartsák kiadásaikat, mint a virágzás éveiben. Ezt még akkor sem tartja megengedhetőnek, ha ezzel kapcsolatban komoly alkotmányjogi intézke­désekre volna is szükség. A jelentés részletesen ismerteti az 1931—32. költ­ségvetési év eddigi adatait. Az 1932. évi március 31-ével végződő kilenc hónap ideiglenes adatai sze­rint a kiadások összege 651.3, a bevételeké 593.9, a hiány 57.4 millió P. Március 31-éig a kiadások ösz­­szege 31.9 millió P-vel kevesebb volt az ideiglenes havi költségvetésekben engedélyezett kiadásoknál. Az 1932 március 31-ével végződő kilenc hónap alatt a költségvetési és költségvetésen kívüli bevé­telek és kiadások összege a következő volt: Ez a helyzet előnyösen hasonlítható össze a múlt év októberében fönnállót­ helyzettel. A költségvetési év első három hónapjában ugyanis körülbelül 75 mil­liós költségvetési, 20 milliós költségvetésen kívüli, ösz­­szesen tehát mintegy 95 millió pengős­ deficit jelentke­zett. A március 31-ével végződött hat hónap eredmé­nyének eléréséhez tehát a kormány részéről nagy szi­lárdságra és erélyre volt szükség. A jelentés ezután részletesen foglalkozik az ál­lami üzemek kérdésével. Tárgyalások folytak abból a célból, hogy a vas­gyárak magánkézre adassanak, de eredménytelenül. Bár ez számos tisztviselő elbocsátásával járna, akik­nek legtöbbje nyugdíjigénnyel bír, mégis úgy látszik, hogy a vasgyáraknál csak úgy lehetne a további vesz­teségeket megállapítható összegre szorítani, ha azok bezáratnának Az államvasutak súlyosan szenvednek Magyar­­ország külkereskedelmének fojtogatása következtében. Mindaddig azonban, amíg a bürokratikus módszerek­kel szemben nem vezettettek be a vasutak összes ága­zataiba kereskedelmi módszerek, nincs remény a javu­lásra. Az állam­ pénzkészlete szempontjából megálla­pítja, hogy a készpénzhelyzet, amely először novem­berben és azután kisebb mértékben februárban ja­vult, márc. végén az állami üzemek veszteségei követ­keztében majdnem oly alacsony színvonalra süllyedt, ptiHVbWehtrbehlrvdlt.’r‘ /uit ? -sol» . ii -;.­ A holett­a-alap és a Fut­ura vásárlások • ,'X.JlV veszteség«». • Március 31-én a holetta-alap vesztesége 28.3­ mil­lió pengőt, a Futura útján eszközölt intervenciós búza­vásárlások vesztesége pedig 17.6 millió pengőt tett. . A kormány a Futuránál fennálló érdekeltségét likvidálja és a részvénytársaságot többé piaci inter­venciókra nem fogja felhasználni, továbbá a gabona értékesítésének előmozdítására szolgáló alapot 1932. évi június 30-ával felszámolja. Költségvetési kiadás —---------­Költségvetésen kivüli kiadás — összes kiadás------------------651.3 millió pengő 39.9 „ „ 691.2 „ Költségvetési bevétel —­­------ 593.9 Költségvetésen kívüli bevétel — 136.6 összes bevétel-----------------AZ 730.5 Bevételi többlet 39.3 A Beszkárt gazdálkodása. Budapest székesfőváros üzemeinek költségvetése körülbelül a felét teszi ki az állami üzemek költség­­vetésének. A jelentés tanulságosnak tartja a közúti villamos vasutakra vonatkozó adatokat.. A villamos­­­vasutak 1913-ban magántársaság tulajdonában­­vol­tak. Az 1919. évben a székesfőváros birtokába vette a közúti vasutakat. Amíg 1913-ban a magántársasá­gok 7,2 millió pengő haszonra tettek szert részvénye­seik javára, addig 1930-ban a kiadások csaknem tel­jesen felemésztették a bevételek összegét. Míg 1913 óta a bevételek csak 64 százalékkal emelkedtek, ad­dig a kiadások több mint hétszeresükre szaporodtak. Ha a székesfőváros közúti villamos vasutainak esetét tipikusnak tekintjük, akkor azt a következtetést kel­lene levonni, hogy a közönség lényegesen nyerne ak­kor, ha mind a 23 hatósági üzem megszüntettetnék. A Magyar Nemzeti Bank helyzete az 1932. év első negyedében normális fejlődést mutatott, amely az ebben az évszakban szokásos csökkenésekben nyil­vánult meg. A fedezet százaléka 1931 december 31-én 25,5, 1932 március 29-én 29,5 százalék volt. A Ma­gyar Nemzeti Bank helyzete a külföldi pénznemek­ből rendelkezésre álló készlet tekintetében mindin­kább nehezebbé vált. Magyarország exportja az 1930. évtől az 1931. évig 38 százalékkal hanyatlott és 1932. január és feb­ruár hónapokban 42 százalék csökkenést mutat, az előző év ugyanazon hónapjaival összehasonlítva. Nagyritanniának, Franciaországnak és Svájc­nak szerepe Magyarország külkereskedelmében nagy­mértékben megnövekedett, míg a Csehszlovákiával és Olaszországgal folytatott kereskedelem visszaesést mutat. A belső termelés és fogyasztás szintén csökkent, és­ pedig a múlt év utolsó negyedében a termelés, az előző évihez viszonyítva, 14,5 százalékkal, míg ugyan­akkor a fogyasztás 9,4 százalékkal esett vissza. A munkanélküliség, össz­ehasonlítva az 1931.­­év február havával, 16 százaléknyi emelkedést mutat. A nagykereskedői árak az elmúlt évhez képest emelkedést mutatnak. Ez Magyarország helyzetében egyike a legkevésbé kielégítő jelenségeknek. A leg­utóbbi két év alatt a nagykereskedői áraknak lemor­zsolódása csupán 5 százalékot tett ki, míg a legtöbb közép- és keleteurópai államban ez az csökkenés, 20, sőt 30 százalékot is elért. Az élelmiszerek ára ele­gendő, mértékben, esett ah­hoz, hogy az iparcikkek árán­ak emelkedését kiegyensúlyozza.

Next