Pesti Hírlap, 1932. június (54. évfolyam, 119-142. szám)

1932-06-09 / 126. szám

A PESTI HÍRLAP IX. SZÁMÚ „CSEREBER­E“-KERESZTRE­JTVÉNYE Név: Helység: Utca ] ’fiázszám ! em. stb.i­­ Itt levágandó! A fenti szelvény már a vasárnap, június 12-én meg­jelenő IX. sz. Keresztrejtvény megfejtésére szolgál. Példák kombinációkra: 2. függőleges lehet: DUBLIN és TOULON;­­47. vízszintes lehet: AND és AND. Alávetem magam a Ceerebes­e-h­erentrejtvény feltételeinek. Az egres­ vagon esete ezek mellett látszik szó­­lani. Gyengéd figyelmeztetés akar ez lenni most a tavaszi nagyobb szállítás idején, hogy így is lehet. Régi osztrák mintára. Azzal a célzattal, hogy a magyar mezőgazdaság hátrányára ked­vezőtlenebb kereskedelmi szerződéssel is beér­jük. Máskülönben nem érteném ezt az egres­­i­rrigyet. Ha föltevésemben nem csalódom, na­gyon komoly esettel állunk szemben. Ez ellen pedig a leghatározottabban föl kell vérteznünk magunkat. Még­pedig idejekorán, késedelem nélkül. Nemcsak mezőgazdaságunk érdekeinek megvédéséig, hanem, politikai szempontból is. Nehogy ismét minket okoljanak­ a külföld előtt a jó szomszédi viszonyt ' megza­alás­ával, amikor mi az engedékenységben igazán elmen­tünk a legmesszebbmenő határig. Ezt külön­ben megmutattuk legutóbb a Tardieu-féle terv­vel szemben is, készséggel csatlakozva ahhoz ugyanazon föltétel mellett, amelyet ahhoz or­szága részér­ől a csehszlovák külügyminiszter fűzött. Azoknak pedig, akik itthon olyan buzgón hirdetik a még messzebbmenő előzékenységet a szomszédainkkal való gazdasági közeledés te­kintetében. különös figyelmükbe ajánlom ezt az egres­ incidenst. Történjék bármi, én nem bánom, ez a ház úgyis a bolondok háza és éreztem, hogy én is a téboly ha­tárán állok. Nem bírtam magammal. Teljesen el­vesztettem minden tiszta, férfias meggondoltságo­­mat, kiszaladtam a folyosóra, odarohantam Klára ajtajához, — eh, itt minden szabad, itt minden le­hetséges, itt semmin sem­ szokás megütközni, — fel­téptem az ajtót és bebuktam a hálószobába. Ott benn egy sötétvörös ernyővel letakart lámpa égett. Minden vörös fényben izzott a lámpa­­körül. A lámpa egy alacsony, kerek asztalon állott a heverő dívány mellett s a díványon ott feküdt Klára, elnyúlva, behunyt szemmel, összecsukott szájjal, szenvedőn, sápadtan, majdnem halotti me­revséggel. Még ebben a vörös fénytengerben is fe­­hér volt az arca. Egy haldokló arca volt ez. És a földön térdepelve, a leány fölé hajolva, Klárának a díványra lelógó fehér, kicsiny kezét csókolgatta... a kis gnóm, a csattoscipős, őszhajú, ráncos törpe... András. Észre sem vettek engem s én támolyogva, ha­­lálos rémülettel és embergyűlölettel és az egész, szép, szerelmes földi élet gyűlöletével visszaván­szorogtam a szobámba. Hát ez is szerelem? Hát ilyen szerelem is van? . . . Másnap reggel menekültem. Nénémtől sebté­ben elbúcsúztam, Klárát és Andrást nem mertem bevárni a reggelinél. Féltem töltik. A falu csendes, álmatag, nyugodalmas és boldog volt, akárcsak a biblia Bethlehemje. Az árok partján tehenek lege­lésztek derűs közönnyel, mintha ez volna a para­dicsom kertje az Úristen közvetlen atyai gondozása alatt. Az égen groteszk felhők imbolyogtak. Olya­nok voltak, mint a legelésző tehenek. A falu végén, kukoricás földön két gyerekember szerelmeskedett. Szerelem! Megborzadtam. Pedig milyen szép volna máskülönben az élet! PESTI HÍRLAP 1932.június 9.,­­csütörtök. Végetért a képviselőházi költségvetési vita. Korányi pénzügyminiszter a magyar diplomatákról, a tisztviselői álláshalmozásról és a kíméletes­ adóbehajtásról. A képviselőház szerdán folytatta a pénzügyi tárca költségvetésének tárgyalását. Pintér László kéri, hogy a dohánytőzsdéket ezentúl a hadirokkantaknak juttassák. Bizalommal­­ van a pénzügyminiszter csöndes, de eredményes­­ munkássága iránt. Klein Antal az élesztőkartel­l drágításáról beszélt. Három nagy gyár van, amelyek­­ közül csak kettő dolgozik, a harmadik hallgatási di­j­­­at kap, hogy ne termeljen. A két gyár száz százalé­khoz haszonnal dolgozik. Egy budapesti szeszipari vál­­la­lalat szintén akart élesztőgyárat felállítani, hogy ök­­i csobban hozzon forgalomba élesztőt, a pénzügymin­i­niszter azonban nem adta meg a telekengedélyt. 0, Kéri, vizsgálják meg ezt az ügyet. Gróf Festetlek­­ Sándor szerint, a külföldi fizetéseket egyoldalúan meg kell szüntetni, ha a kölcsönös megegyezés meg-­o­ódásul. Mojzes János jó kereskedelmi szerződéseket sürget. Monoklis,és raccsoló diplomatáink azonban inkább értenek a pólólovakhoz, mint kereskedelmi politikához. Moratóriumot, az adósságok devalorizá­­lását és a kamatláb leszállítását követeli. Usetty Béla a pénzügyőrök fizetésjavítását sürgette. Őrgróf Pallavicini György lehetetlennek tartja, hogy a lovaspóló, egy luxussport, állami támogatás­ban részesüljön. Az államvasútnak mintegy harminc­millió aranyfrank tartozása, van, ami abból szárma­zott, hogy a vasúti fuvarokat, amelyek kilenc hónap alatt a Mávnál összegyűltek, nem tudta visszafizetni devizákban azoknak az országoknak, amelyeknél bi­zonyos árucikkek bérmentet­lenül adattak fel. Nagy visszaélések történtek a vasúti fuvarokkal is. Január és március közt a románok kukoricát küldtek ne­künk, anélkül, hogy ezért devizát kértek volna. Ugyanakkor Csehszlovákiába is küldtek kukoricát. A határig kifizették a fuvart, ott magyar pengővel fel­adták s tranzita ment Csehszlovákiába. A Nemzeti Bank kurzusán kapták a cseh koronát és ezzel óriási módon megkárosították a magyar államot. Ugyanez a játék folyt a vasúti jegyekkel is. Külföldiek itt vet­tek vasúti, jegyet, hogy olcsóbban utazhassanak. Hó­napokon keresztül rengeteg deviza veszett el így. Gerliczy Félix adója, Meskó Zoltán szerint a gazdák adósságainak 30—40 százalékát el kell engedni. Malasits Géza szóváteszi, hogy báró Gerliczy Félix 6ö00 holdas bir­toka után 32 pengőt adót fizetett. Ugyanakkor pedig minden jövedelmét külföldön költötte el. Jövedelem- és vagyonadócsalás címén eljárás indult ellene, ké­sőbb azonban ezt megszüntették. Az adóhatóságok reszkető inakkal állanak az ilyen urak előtt. Zsilin­szky Endre arról beszélt, hogy a vidéki zug- és uzson­­ragkok­ beestek,a­ -eszközök­kel val­jják­ a­ kö­zönséget. Nem állj fiz, ,.ofcy a bankok és takarék­­pénztárak ' f m­ég teszi fik ki Véreds8$*írtte& pribr’A Hffi- pénz­ügyminiszter: Adatokat kérek, majd eljárok elle­nük.') Fáy István a kamatláb leszállítását és a földte­­herrendezést sürgeti. Fenyő Miksa azt fejtegette, hogy az ipari szeszgyárak a mezőgazdaság érdekét szolgálják, mert melaszt használnak fel és ezáltal a répa termelésének legfontosabb előfeltételét adják meg. Nem tudja elismerni annak a jogosultságát, hogy 250 mezőgazdasági szeszgyár jövedelmét a má­sik csoport terhére mozdítsák elő. Pakots József idézi Herriot miniszterelnök tegnapi kijelentését, aki azt mondta, hogy sok nem­zet nyomorog és a franciák nem lehetnek velük szemben közömbösek. A lausannei konferencia fogja megmutatni, hogy ebből a szörnyű katasztrófából a nemzetek szolidaritása ki tud-e vezetni bennünket? Sajnálja, hogy a hadikölcsönkárosultak alamizsná­ját is csökkentették. Itt nem lett volna szabad taka­rékoskodni és még jobban elkeseríteni azokat, akik erős oszlopai a­ nemzeti életnek. Végül a biztosító és biztosítottak közötti viszonyról beszélt. Megalkották a valorizációs törvényt, mely szerint a biztosítási kötvényeket öt százalékra valorizálják. Minthogy 1935-ig, amikor ez kifizetésre kerül, hosszú az idő, javasolja, hogy ebből az alapból, amely 8—10 mil­lióra rúg, bizonyos összegeket már most adjanak ki a biztosítottaknak. Farkas Tibor arról beszélt, hogy a miniszterta­nácsnak nem volt törvényes joga ahhoz, hogy az ál­lami számvevőszék tisztviselőinek ötvenezer pengő túlóradíjat állapítson meg. Általában a törvényhozás az utolsó tíz évben felületesen kezelte a zárszámadá­sokat. A dohányjövedék körüli visszásságokat parla­menti bizottságnak kell kivizsgálni. Téglássy Béla azt követelte, hogy a nagytőke és a bankokrácia is vegye kis a részét az áldozatkész­ségből. Kéthly Anna kifogásolta, hogy a fővárosi gyermeknyaraltatási akció kétszázezer pengős köl­csönét nem folyósította az állam. Korányi pénzügyminiszter válasza. Báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter vála­szában arra utalt, hogy a kamatbankét kérdésben tett nyilatkozatát félreértették. Az egységes párt kí­vánságaival egyetértésben kíván intézkedni. A föld­­teherrendezés az egységes párt eszméje volt és a ka­matkérdés megoldását is a párt sürgette. Ami a költségvetés realitását illeti, merülhetnek fel olyan kiadások, amelyeket más után kell fedezni. Ilyenek az árvízkárok, s a lisztforgalmi adó fejlődését sem lehet előre látni. A fedezetet igyekszik megtakarítás útján megszerezni. Ezen a téren eredményt vár a racionalizálástól, amihez végre hozzá kell majd kez­deni. Tele­szí­­y és Popovics ellen támadások hang­zottak el. Sajnálja, hogy nálunk az igazi értékeket csak akkor tisztelik, amikor szobrot emelnek nekik.­­Popovics és Teleszky Nagymagyarország fejlődése érdekében óriási munkát végeztek. Bécsben, Párizs­ban, Londonban vagy Newyorkban ismerik és érté­kelik őket.­­ Teleszkynek és Popovicsnak nem ex­ponense, — mint mondták — mert nagykorú, de ha valamit meg kell beszélnie, ezt mindenesetre azokkal teszi, akik évtizedeken át bebizonyították értéküket. Támadás hangzott el a magyar diplomaták ellen is. A frakk és a monokli­ma mellékes kérdések. Hogy előkelő körökben forognak a diplomaták, azt jól teszik, mert kell, hogy előttük minden ajtó nyitva legyen. De nem ez az igazi működési körük. A dip­lomaták csendes munkájáról csak a maguk és az idegen állam külügyminisztere tud. Azt is mondták, hogy sportolnak a diplomaták. Ezzel is jó szolgála­tot tehetnek hazájuknak. Amikor a párizsi követség vezetését átvette, egy előkelő francia úr azt a taná­csot adta neki, hogy a legjobb összeköttetéseket ak­kor szerzi, ha követi egyik elődjének, a volt osztrák­magyar nagykövetnek a példáját és vadászterületet bérel, ahova a francia közélet embereit meghívja. A tisztviselői álláshalmozásnál az az alapvető elv, hogy az illető ne kerüljön össze­férhetetlen helyzetbe. Minisztertanácsi határozat sze­rint tisztviselő nem lehet nyilvános számadásra köte­lezett vállalat igazgatósági vagy felügyelő bizottsági tagja, kivéve az OKTT vidéki szervezeteit és amikor a törvény erre fölhatalmazást ad. A tisztviselő mellékjö­vedelme nem tehet ki többet fizetése ötven százaléká­nál. A tisztviselők nem egyformák. Vannak kiváló képzettségű vagy sok nyelvet beszélő emberek, akik évtizedek óta szabadság nélkül, reggeltől estig dolgoz­nak, ezeket jutalomban kell részesíteni. A mezőgazda­ság támogatására 1924 óta 1184 milliót fordítottak. Ebben az export támogatása a fond perdu 380 millió. Az egész mezőgazdaság egyenes­ adóban 21 milliót fog ezután fizetni, a többi foglalkozási ágak és a há­zak 212 milliót. Gaal Gaszton: A 70 millió házadó felét a me­zőgazdaság fizeti. Vargha Imre: 12 milliót. Korányi: Ami a vagyonadó megkettőzését illeti, bár nem híve az agyonadózta­tásnak, ez a duplázás csak a nagy vagyonnál érezhető, de ott erősen. Nem sajnálja azt, akinek 112 millióból le kell adnia 1400 pengőt. Egy milliónál 1460, öt milliónál 14­600 pen­gőre rúg ez az összeg, ötmilliós vagyon azonban Magyarországon csak 29 van. Ne várják, hogy az állam fizesse ki minden polgár adósságát, csak azt, hogy megalkossa azokat a kere­teket, amelyek között dolgozni lehet. A szocialisztikus kormányú szomszédállam heti 1,6 pengőt ad a munka­­nélkülieknek, akik számára ez a pénz segélyt nem je­lent, viszont az összeg az államkincstárt zavarba hozza. ' '"■ « ■ ■ • v; ; ■ • , i 'Vánn­a», afrik'■» ,bank «szót­­úgy mondják ki, mintha az káromkodás volna. Ez indokolatlan állás­pont. Megvédte a szövetkezeteket a­­■ támadásokkal szemben. Az OKH nem áll semmiféle politikai be­folyás alatt. (Felkiáltások a baloldalon: De áll!) A szövetkezetekre egyformán szüksége van az ipari és mezőgazdasági népességnek. A lényeg az, hogy a szö­vetkezet olcsó legyen. Abban, amit Farkas Tibor a­ bankok és a kormány viszonyáról, mondott, a felvilá­gosítások után már nem lát inszinuációt. Sajnos, a mai politikai atmoszférában a kormány és a bankok kapcsolatának említésénél mindjárt pártkasszára és hasonló dolgokra gondolnak. Három pénzügyminisz­tersége alatt sohasem látta, hogy hogyan képződik a pártkassza. Pesthy Pál: Sajno­s, nincs pártkassza! Korányi: A zárszámadások nyomdában van­nak. Minden állampénzből táplált alapot be kell ol­vasztani a költségvetésbe, a többit külön kell kezelni. A cselekvő hátralékok összege 234,2, ebből közszol­gálati­ bevételi hátralék 217.6, tárcabevételi hátralék 16.6 millió. A múlt kormány jobb szívvel kezelte a hátralékokat, amint ő tenni szándékozik a m­ai sú­lyosabb helyzetben. Ha valaki házat vagy birtokot vesz, ne kérjen illetékfizetési halasztást. Az adóbehajtás tekintetében az az utasítása, hogy kimálettel és tapintatosan kell eljárni Ha egyes közegek túllőnek a célon, azokat meginti, ha a rosszindulatnál többet tapasztal, kérlelhetetlen megtorlás következik. Az altruista intézetek támoga­tását­­ hely­esnek tartja. Régi kedvenc, terve az ilyen intézetek koncentrációja. A világpiacon is máskép lehetne bevezetni az egységes típusú zálogleveleket. Ha a pénzügyi rendszer reorganizálásáról lesz szó, — erre lázas időben nem kerülhet sor — visszatér erre a gondolatra. Reméli, el tudjuk érni az egysé­ges magyar záloglevelet, amely világpiaci márka lesz és eljuthatunk oda, ahova a finnek, az egységes ötszázalékos záloglevéltípusokra. Gaal Gaszton: Akkor mi lesz a debreceni két százalékkal? Korányi: Az állami garanciákat elvben nem he­lyesli, mert azt jelentené, hogy a bank nem bízik a magánvállalkozásban, ezért már ősszel a Népszövet­séggel egyetértésben elhatározta, hogy állami garan­ciát nem vállal. Ha valaki azt mondaná, hogy tíz­millió dollárt lehet az export előmozdítására kapni, de csak állami garanciával, akkor hozzájárulás vé­gett a törvényhozás elé hajená a kérdést. A költségvetés megszavazása nagy felelősséget jelent a törvényhozás számára is. Ez az év az ország sorsára döntő lehet. Egyetlen lecsúszás vagy hiba végzetes eredményeket hozhat. Ezt tartja szem előtt a Ház, amikor a költségvetés megszavazásáról dönt. A Ház elfogadta a pénzügyi tárca költségvetését és ezzel a költségvetési vita véget ért. Interpelláció egy vállalat manipulációiról. Andaházy.-Kasny­a Béla interpellációban tette szóvá a Bauxit Trust ügyét. A zürichi vállalat papír­jait a tőzsdei szabályzat, a kereskedelmi törvény.

Next