Pesti Hírlap, 1932. szeptember (54. évfolyam, 195-219. szám)

1932-09-01 / 195. szám

BUDAPEST, 1932. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­dányszám ára (pálya­udvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fil­lér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeres ! LIV. ÉVFOLYAM, 195. (17.852) SZÁM. CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 1. Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztő­­ségnél, Erzsébet-körút , Tel. J. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhir­detések élén közöljük A stresai konferencia. Irta: Báró Szterényi József. A lausannei­ konferencia a Londonban tartandó világgazdasági konferencia előkészí­tésére két albizottságot, vagy helyesebben, két fiók­konferenciát küldött ki. Ezek egyike az általános pénzügyi és gazdasági kérdéseket van hivatva előkészíteni és ezek keretében a közép­európai kérdést; a másik kizárólag a „nem né­met“ jóvá­tételt és azzal kapcsolatos háborús adósságok ügyét. Az első a napokban kezdődik Stresában, a másikat októberre tervezik Párizs­ban. Mindkettő közelről érdekel bennünket. Az elsőnél általános gazdasági helyzetünk, az utób­binál egyrészt saját jóvátételi fizetéseink meg­szüntetése és az optánsok és egyéb követelések kielégítésére szolgáló alapok forognak szóban. Jelentőségében aránytalanul nagyobb az első. Napirendje még nem került nyilvánosságra. Nem tudom, van-e egyáltalán vagy csak a tár­gyalások folyamán fog kialakulni, amint az ilyen konferenciáknál nem ritka eset. Csak ki­­szivárgott hírek után lehet tehát következtetni, amelyek közül legmérvadóbbak a párizsi for­rásból eredők. Ezek szerint a vámtarifák csök­kentése, a dunai államok gazdasági helyzete és különösen az agrártermékek elhelyezése, a de­­vizafelszabadítás és a befagyott hitelek kér­dése lenne elsősorban ennek a konferenciának főanyaga. Nemzetközi viszonylatban alárendelt hely­zetünknél és jelentőségünknél fogva nem ar­­rogálhatjuk magunknak, hogy a mi érdekeink és szempontjaink ott döntő szerepet játsszanak. Viszont annyira jelentéktelenek sem vagyunk, hogy nélkülünk és érdekeink figyelmen kívül hagyásával lehetne megoldás. Ez már föld­rajzi helyzetünknél fogva sem lehetséges. Sze­rencsére különleges érdekeink nagyrészt azo­nosak a környező országok érdekeivel, ami lé­nyegesen könnyíti helyzetünket és szerepünket. A gazdasági elzárkózás nem külön magyar sé­relem, ez alatt egyformán szenved minden or­szág gazdasága. Az agrárválság éppen úgy érinti Jugoszláviát, Lengyelországot és Romá­niát. A devizagazdálkodás kötött volta és a be­fagyott hitelek ugyancsak általános érdekű ba­jok. Mégis magyar szempontból taglalnám el­sősorban ennek a konferenciának eddig ismert tárgykörét. _ , Hiba volna, ha a konferencia a vámkér­­déseket és általában a kereskedelempolitikát he­lyezné előtérbe. Nemcsak azért, mert ezen a téren eddig minden nemzetközi konferencia gyakorlati eredmények tekintetében kudarcot vallott, hanem azért is, mert ebben legnagyob­bak az ellentétek, melyeknek kiegyenlíthetésé­­hez meg kell előbb teremteni a szükséges lég­kört és hangulatot. De azért is, mert a pénz­ügyi természetű kérdések még sürgősebbek és hiába szabadulna fel a gazdasági élet még a le­gmesszebbmenő terv szerint is, amelyet a var­sói konferencia elé Lengyelország terjesztett, t. i.-szabadkereskedelmi alapon, a forgalom nem alakulhatna ki, hiányzik az ahhoz szük­séges pénzügyi megalapozottság, a stresai­ kon­ferencia homlokterébe a pénzügyi kérdéseket kell állítani. Ha azokban sikerül megoldást ta­lálni, még a mai képtelen kereskedelempolitika mellett is megindulhat, ha nem is a kívánatos és szükséges mértékben, valamelyes nemzetközi forgalom, de ha nem sikerülne, akkor bár min­den további erőlködés, még teljes szabadkeres­kedelmi alapon is elernyedne az a kevés is, ami megmaradt. A mai devizakorlátozás mel­lett fenn kell maradniuk a behozatali korláto­zásoknak, amíg pedig azok fennálltnak, ter­mészetszerűleg megmaradnak a kiviteli akadá­lyok, lévén minden ország behozatali és kivit­­eli gazdasággal bíró. A kettő nem választható el egymástól, ezt csak a Népszövetség pénzügyi bizottsága kísérelte meg azzal, hogy minden országnak azt a generális — de természetesen csődöt mondott — receptjét ajánlotta, hogy be­vitelének legmesszebbmenő korlátozásával töre­kedjék a lehető legnagyobb kivitelre. Ez nem egyéb, mint fából vaskarika. Ha a világ az eddig hatályosságában és tartalmában példátlanul álló gazdasági válság­ból ki akar bontakozni, akkor komolyan kell folytatnia a Lausanneban sikerrel megkezdett munkát és elsősorban a pénzügyi kérdéseket kell megoldania. Ma már az Egyesült Államokban is más a felfogás, mint eddig volt és a londoni konferencia idejéig bizonyára le fog zajlani az ottani elnökválasztás is, az a nagy politikai akadály, mely ennek eddig útját állotta. Ot­­tawa akcióképessé­­ tette Nagybritanniát keres­kedelempolitikailag, amennyiben rendezte az angol királyság viszonyát a domíniumokkal — bár nagyon kérdéses, hogy lesz-e ebben sok köszönet Európa részére — az elnökválasztás megtörténte cselekvőképessé fogja tehetni az Egyesült Államokat nemzetközi pénzügyi vo­natkozásokban. Abban, ami a saját gazdasági válságából való kibontakozás egyik fontos föl­tétele, hogy elengedvén Európának a háborús követeléseket, emelheti vele az európai piacok fölvevőképességét. Bármely szemszögből nézem is a kérdé­seket, a pénzügyi kérdések megoldása nélkül nem látom lehetőségét a gazdasági kibontako­zásnak. A primár­ kérdés a jegybankok telje­sítőképességének helyreállítása, az, amiben itt­hon is elsősorban kerestem volna a kibontako­zást, a legmesszebbmenő áldozatok árán is ezt kellett volna tennünk. Az események igazolják azóta, hogy sokkal nagyobb áldozatokat köve­telt ennek mellőzése. Ma, amikor mindössze hat országnak van szabad és korlátlan devizafor­galma, már csak nemzetközi alapon lehet a gaz­dasági rendet ebben a vonatkozásban helyreál­lítani. Amint általában lehetetlen nemzeti ala­pokon, önállóan keresni kibontakozást. A túl­­ságba vitt nacionalizmus volt egyik fő oka a gazdasági válság kitörésének. Németország memorandumot juttatott Párizsba a fegyverkezés egyenjogúságáról. A Quai d'Orsay szerdán este félhivatalos közleményt adott ki. Berlinben megtagadnak minden felvilágosítást.­­ A szigorúan bizalmas német lépés állítólag indiszkréció útján jutott nyilvánosságra. Párizs, aug. 31. A Quai d’Orsay szerdán este félhivatalos nyilatkozatot adott ki a német jegyzék­kel kapcsolatban és ezzel megerősíti az Angliából ér­kezett Havas-jelentést. A nyilatkozat a következő­képpen szól: ..A Német Birodalom nem első ízben mutat ér­deklődést a birodalmi véderőt érintő kérdések iránt. Ez év áprilisában a birodalmi kancellár ebben a tárgyban lépéseket tett Ta­rdieunél, MacDonaldnál és Stimsonnál. Ez év júliusában Papen birodalmi kan­cellár felkereste Herb­ot-t, a francia miniszterelnök azonban azt vála­szolta, hogy pillanatnyilag semmiesetre sem kíván foglalkozni a kérdéssel. Néhány nappal ezelőtt a birodalmi kormány meg­kísérelte, hogy a sajtó útján hozza ismét napirendre a kérdést és hogy Németország javára igyekezzék azt taglalni. Kedden este azután a német külügy­miniszter Francois­ Poncet berlini francia követnek emlékiratot (aide mémoire) nyújtott át a birodalmi véderő helyzetéről. Ez az emlékirat ma jutott el a Quay d’Orsayre.“ A rövid nyilatkozat érdemleges részleteket nem tartalmaz. Politikai körökben azt hiszik, hogy a mi­nisztertanács csütörtök, illetve Herriot miniszter­­elnöknek Párizsba való hazatérése előtt nem fog köz­lést tenni az emlékirat tartalmáról Illetékes francia helyen kiegészítésképen köz­üki, hogy a német emlékirat nem jegyzék, hanem összefoglalás (resumée). Frangois­ Poncet francia kö­vet kedden tanácskozott Neurath német külügymi­niszterrel a birodalmi véderő átszervezésének kérdé­séről. Ennek a tanácskozásnak végeztével nyújtotta át Neurath az emlékiratot a követnek, aki saját je­lentése kíséretében továbbította azt a Quay d’Orsay­­hoz. Úgy a német Resuméet, mint a követ jelentését még szerdán átnyújtották Herriot-nak Ch­erbourcban tanulmányozás végett. Mit tartalmaz a memorandum? Párizs, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A német kormány szerdán délben átnyúj­totta Franciaország berlini nagykövetének a német leszerelési memorandumot, amelyet haladéktalanul továbbított a francia nagykövetség Párizsba. A kül­ügyminisztériumból azonnal távirati úton értesítet­ték Herriot miniszterelnököt, aki Guernsey szigete felé folytatja útját. A memorandum részletes szövegét megtáv­iratozzák Cherbourgba, hogy Herriot mi­niszterelnököt megérkezésekor azonnal in­formálni lehessen. A német memorandum tartalma minden való­színűség szerint új anyagot ad azokra a megbeszé­lésekre, amelyek egyrészt Herriot, másrészt Sir Her­bert Sámuel angol belügyminiszter és Chamberlain között folynak. Most teljesen Herriottól függ, vájjon már a csütörtöki francia minisztertanács elé kerül-e a német leszerelési kívánságok ügye. A Pesti Hírlap tudósítójának a Quai d'Orsayn kapott információi szerint a német memorandum javasolja, hogy hala­déktalanul vegyék fel újból a négy nagyhatalom kö­zötti tárgyalások fonalát, amely áprilisban Genfben megszakadt. Ezek a tárgyalások annak idején Slim­­son ismert javaslataira vonatkoztak, amelyek alap­ján a leszerelést merev számítási alapon kellett volna csökkenteni. A tárgyalások áprilisban Tardieu „vá­lasztási betegsége“ miatt megszakadtak, bár Német­ország ismételten sürgette a tárgyalások folytatását, Stimson elutazása után már nem indultak meg is­mét a tanácskozások. Még mielőtt ismeretessé vált a francia politikai élet és a közvélemény előtt a német memorandum átnyújtásának ténye, az újságok hosszú tudósítá­sokban számoltak be arról az interjúról, amelyet a bolognai Resto del Carino munkatársa folytatott Schleicher német hadügyminiszterrel. Míg a had­ügyminiszternek kedden a berlini „Heimatdienst“­­ben megjelent cikke nem keltett különösebb vissz­hangot, most az egész párizsi sajtó egyetlen hangos tiltakozássá vált a birodalmi hadügyminiszter kije­lentései ellen. A hirtelen álláspontváltoztatás indo­kolásául rámutatnak a lapok arra, hogy igen nagy a különbség az ismert német álláspontnak a minisz­ter cikkében található objektív beállítása és az in­terjú között, amely nem egyéb, mint a versaillesi szerződés tu­datos megsértésének bejelentése. Emellett a lapok igen különösnek találják, hogy a német miniszter nyilatkozatával éppen az­ olasz kor­mány félhivatalosához fordult és ezzel mintegy nyíl­tan értésére adta a francia politikusoknak, hogy Németország minden körülmények között számít olasz támogatásra a versaillesi szer­ződés határozatai elleni akciónál. A Journal des Debats annak a gyanújának ad kifejezést, hogy Olaszország és Németország között hallgatólagos megállapodás jött létre a Népszövetség szétrobbantására,, ha a nemzetek szövetsége nem lenne hajlandó önként a német revíziós kívánságok szol­gálatába lépni. Indiskréció történt ? Berlin, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Berlini hivatalos helyen a következő kom­mentárt fűzik a német leszerelési memorandum át­­nyújtásáról szóló párizsi hírhez: Jól informált ber­lini politikai körökben már régóta ismeretes volt, hogy augusztus végén vagy szeptember elején a vezető nagyhatalmak előkészítő eszmecserét folytat­nak a leszerelési probléma és a német egyenjogú­sági kívánalmak ügyében. Berlini politikai körök­­ben az sem volt titok, hogy ezeket a problémákat úgy a berlini angol és francia nagykövetekkel, mint­ pedig a párizsi német nagykövettel részletesen meg­beszélték az illetékes kormánytényezők. Megálla­podtak azonban abban, hogy az egész ügy szigorúan bizalmasan kezelendő. Ennek következtében Berlinben mindennemű nyilatkozat közzété­telét megtagadják a memorandum átnyújtá­­sával kapcsolatos hírhez.

Next