Pesti Hírlap, 1932. november (54. évfolyam, 246-269. szám)

1932-11-03 / 246. szám

1932. november 8., csütörtök. PESTI HÍRLAP INFLÁCIÓ VAGY GAZDASÁGI PANGÁS? IRTA: HEGEDŰS LORÁNT." (Dr. Rosier Kornél ny. kúriai biró Hegedűs Lóránt­hoz, nyílt leve­let intézett, a amelyet alább teljes terjedelmében közlünk és utána kö­zöljük Hegedűs Lórántnak arra adott válaszát.) Nyílt levél Hegedűs Loránthoz. Nemcsak nálunk, hanem más államok pénz­ügyi köreiben — így az Amerikai Egyesült Államok­ban is­­- komoly vitatkozás tárgyát képezi az a kér­dés, hogy a katasztrofális gazdasági bajokat nem enyhítené-e az infláció? Nálunk a kormány immár egy évet meghaladó munkásságának egyetlen eredményeként azt emeli ki, hogy sikerült a pengő értékét fenntartani, állan­dósítani és ezt jelöli meg a kormány jövőbeni egyet­len feladatául. Mi, p­énzügyi politikában tudatlan adóala­nyok, tájékozatlanul állunk a sorsdöntő kérdés jelen­tősége, és pedig gyakorlati jelentősége előtt. Egyet láttunk a nem olyan rég elviharzott in­flációs világban, azt, hogy az infláció alatt majd­nem a­ nullára zsugorodott össze az államkincstár jövedelme, mert az adókban befolyt pénz is alig ért többet a nullánál, ezzel szemben a polgárság szinte szórta a pénzt, ami soha sem látott mérvben lendí­tette fel a kereskedelmet és az ipart. Mindenre volt pénz. Az emberek autókon rohantak a szórakozó­he­lyekre, melyekben a fogyasztás rekordméreteket ért el. Keresett a színházdirektor, a Színészek, a vendég­lős, a pincérek, a zenészek, a taxisok, keresett az iparos, a kereskedő, mert mindenki versenyzett az elegáns, előkelő külső fitogtatásában, mindenki sie­tett lakását kényelmesen, fényűzően beren­dezni. És ebben a tékozlásig menő pénzszórásban a 70%-ig el­adósodott mezőgazdaság az utolsó állam­g törölte a C-lap terheit. Most van­ értékálló pénzünk, de nem tudni, hogy hol van. Mert üres az államkassza, üresek a láda­fiúk, a zsebek, üresek a bankok pénzszekrényei. En­nek a nagy pénztelenségnek lett a következménye, hogy üresek a szórakozóhelyek, üresen futnak, álla­nak a vonatok, taxik, buknak a direktorok, a ven­déglősök, a kereskedők, az iparosok, állástalanul lé­zengenek a színészek, pincérek, segédek, munkások; a birtokok ismét elmerültek az adósságban. Lebont mindenki, nincsen ára sem földnek, sem háznak, sem terménynek, sem árunak, mert nincs pénz, nin­csen vevő. Halmozódik a sok gazdasági és ipari termény­cikk, mert a pénztelenség miatt a fogyasztás a felére, harmadára csökkent le. El kell égetni a gyapotot,, tengerbe kell önteni a kávét, rizst, teát, fermentálni kell a búzát, raeriy a­’etasterek a pénztelenség miatt nem bírnak fogyasztani, az éhenhalásig koplalnak. Ez a két kép áll rikító ellentétben egymás mel­leg minden fordítva történik. És elmondta beeső­nek, hogy ő is nősül és legjobb lesz, ha egy napon t­artják az esküvőjüket, hogy annál nagyobb legyen a­z édesanyjuk öröme. És elmondta, hogy egy gaz­dag iparmágnás leányát akarta elvenni és az ipar­mágnás titkárnőjét veszi el, egy ágrólszakadt sze­gény leányt. Beleszeretett. Ki hitte volna? Ő maga legkevésbé. — Úgy kell lenni — tette hozzá, — hogy a dölyfös emberi elhatározás mindenkor lázadást jelent az égiek előtt és ezt a lázadást vereséggel büntetik. — Csak azt tudom — sóhajtotta Károly — hogy én szivet kerestem és pénzt találtam. Te pénzt kerestél és szivet találtál. Mondhatom, nem érzem magamat boldognak. Hallgattak. Sándor hosszu léptekkel sétálga­tott a szobában. Az ablak előtt megállott. Már erő­sen ritkultak a fák lombjai, szürke őszi pára ereszkedett le az alkonyatba és Sándor megszólalt: — *Én talán érzelmileg eléggé boldog va­­gok. De nem vagyok elégedett. Nem vagyok bizo­nyos a dolgokban. Lehet, hogy csak én szeretem a leányt és ő csak a pénzemet szereti. Ezért kellett volna úgy házasodnom, hogy elkerüljem az ilyen aggályokat. Mert ha gazdag leányt vennék el, leg­alább egy oldalról biztos volnék a dolgok felől. Hogy a pénzem csak másodrangú szerepet játszik a gazdag leány életében, így azonban lehet, hogy elsőrangú szerepet játszik. Miért ne? Tisztába vagyok vele, hogy nem tartozom a csinos fiúk közé. És skrupulusaim vannak. Vannak pillanatok, amikor határozottan érzem, legokosabb, ha lemon­dok erről a házasságról. Károly felkapta gondokba merült fejét. — Ne tedd! A sors nem tűri, hogy belekon-­ tárkodjunk a dolgaiba. Különben is, hogy mikor té­vedünk és mikor nem, azt előre emberi ész még nem tudta kitalálni. Legokosabb, amit tehetünk, hogy hagyjuk magunkat a sors által vitetni. Úgyis hiába cirkalmazzuk ki a dolgokat, mert ezek mindig olyanok lesznek, amilyennek lenniök kell. Felállt, hogy átöltözzék Macáék vacsorájához, amelyre hivatalos volt. — Te hol töltöd az estédet? — kérdezte. Sándor zavarodott választ adott. — Még nem tudom­. Tudta. Zsebében volt három jegy az Ope­rába. Kettő a lány és ennek az anyja számára. És amikor Károly elment, sietve öltözködött, lett — és ordítva, követel megnyugtató választ, kita­­nítást arra nézve, hogy mi hát a jobb: az inflációs pénzbőség mellett való lüktető, szinte tobzódásig menő belehajás eleven mozgás, költekező pénzszórás, avagy e stabilizációt brtosító deflációs pénztelenség mellett való mozgásnélküli sorvadás dermedtség? Tudom, hogy a lezajlott inflációs időben a gazda a párt tudta könnyelmű életmód mellett is letörölni­ birtoka terheit, mert az eredetében aranyat érő adós­ságokat értéktelen papírral fizette ki, viszont sok be­tétből, kötvényből álló vagyon lett semmivé — de azt is tudom, hogy a jövőben ez már kizárt dolog, mert a kormány provideál minden eshetőségre és a köve­teléseket, tartozásokat aranypengőben fixírozta. Ámde, ha így áll a dolog, akkor kérdem, hogy miféle borzalmas veszedelmet rejt magában egy infláció? Hiszen az állam az adókat aranyértékben hajtja be, a belföldi tartozások, követelések romlását kizárja, azok aranyértékben való rögzítése. A külfölddel szem­ben pedig a tartozások úgyis a prien értékétől füg­getlen valutában állanak fenn. Ismétlem, hog tudatlan laikus vagyok, tapo­­gatódzó vak vagyok millió polgártársammal együtt, de érezzük a verejtékünkön, a zsebünkön, a gyom­runkon azt, hogy a deflációs pénztelenség mellett le­­állottak a gépek, leépítenek az üzemek, üresek a ke­reskedések, üresek a bankok, a pang, sorvad, pusz­tul minden reális érték, sorvadnak, pusztulnak az emberek millió s velük az állam is. Ezért abban a mindannyiunk elevenjébe vágó időkben kérek egy a laikus által is megérthető ki­oktatást arra, hogy miért rejt magában nagyobb ve­szélyt, rombolóbb kárt az infláció, mint a defláció. Hegedűs Lóránt válasza. Dr. Rezler Kornél ny. kúriai írió úr fenti sorokban így állította fel a kérdést: „Inflációt akar-e a nemzet, vagy gazdasági pangást?“ — Ez a felállítás helytelen. A látszat téveszti meg őt és a közönséget is. A gazdasági pangás ép­pen azért van, mert infláció volt. Infláció alatt a közgazdaságtan azt a tüneményt érti, mikor valamely államban a megengedettnél több pénz­­mennyiségűt bocsátanak ki, mert ezáltal állami pénzhamisítás történik. Az infláció nem más, mint a pénznemek megvizezése, még pedig igen galád módon akként, hogy észrevétlenül azok, akiknek' kezükben becsületesen szerzett, ' jelért , becsü­letesen' kibocsátott pénz van, egyszerre csak rájönnek arra, Hogy az már nem ér any­­■ nyit, mint előbb,­­sőt las­sanként semmit sem ér, mert a papiros mögött lévő fedezetet­ megette vagy felhígította valaki. Ez az értékmegevés, ez a felhígítás az infláció. Éppen azért nevet­séges, ha most a kormányválság alkalmából egyes pártok ezt tűzték ki programul: „Pénz­­szaporítás infláció nélkül“. A pénzszaporítás infláció. Pénzszaporítás nélkül nincs infláció és ez a latin és magyar szavakkal való játszás kö­rülbelül azt teszi, mintha valaki a juhoknak megkegyelmez, de a birkákat meg akarja ölni. Inflációs időben tönkremennek a munká­ból és takarékosságból élő emberek, ellenben rö­vid ideig jól élnek azok, akik nem dolgoznak, csak költenek. Ez a méreg, amelynek hatása nagyon gyors, de kábító, aztán elpárolog és itt van a tönkrement szervezet, amint mi va­gyunk ma. __ Magára arra a kérdésre, hogy jobb-e egy infláció által indított látszólagos gazdasági mozgás, mint infláció nélküli pangás, a kúriai bíró úr válaszol, mikor megállapítja, hogy „ev­vel a látszólagos fényűzéssel szemben sok be­tétből, kötvényből álló vagyon lett semmivé“. A takarékos betevők, a félretett árvapénzek fizették meg azt a tombolást, egy kis és nem teljesen megbízható társaságnak inflációs fény­űzését. Ennek következményeit érezzük mi s még egy ilyen inflációt annál kevésbé lehet kí­vánnunk, mert most már annyira elfogytak a gazdasági erőink, hogy ez a látszólagos fény­űzés és gazdasági mozgás sem lenne meg, csak a mérgezés által előálló fokozott és nagy ká­­bultság. A megoldás, amelyre a kúriai bíró úr gon­dol, az volna, hogy az állam az adókat továbbra is aranyértékben hajtsa be és a belföldi tarto­zások továbbra is ebben volnának érvényesek, a külföldiek pedig külföldi valutában. De hi­szen, ha ez megvan, akkor nincs infláció. In­fláció éppen akkor van, ha nem akarjuk a tar­tozásokat, abban a pénzben fizetni, amelyben fölvettük, hanem valami álpénzben, amely mö­gött nincsen fedezet. Az infláció elleni védeke­zés nem azt jelenti, hogy az egész gazdasági élet a pengő mellett cölöpökbe van verve. Olyan­­ országban, amelynek aranyfedezete van, na­gyon könnyű megállapítani, hogy mennyi ban­kót szabad nyomatni. A bankómennyiségnek t. i. az évszázados pénzügyi gyakorlat tanúsága iimrin ni fi­­t Oimpiu m, 44­1 csöves Európavevő skáláján. szerint legalább 30%-kal fedezve kell lennie. Ebben a tekintetben úgy az írót, mint a ma­gyar közönséget megtévesztette a két új ameri­kai törvény, amely megengedte, hogy az Egye­sült Államokban még egy milliárd dollár bank­jegy kibocsátható. De Amerikában túl volt fe­dezve a pénz: az arany nem 30, de több mint 100 százalékát tette a kibocsátott bankjegy­mennyiségnek, 2664 millió dollárnyi bankjegy­forgalommal 2970 millió arany állott szemben. A Class-Stegall-Bill ezt az arany-arányt szorí­totta le. Ha ez infláció, akkor ezt nemcsak szí­­­­vesen vállalom, de könyörgök behozataláért! Olyan­ országban, mint nálunk, ahol tény­leg már nincs­: aranyvaluta, maga a forgalom állapítja azt meg, hogy mennyi legyen a kibo­csátott bank­jegymennyiség: ha a forgalom nagy, ez fokozható, ha nem nagy, akkor kevesebb és ez mind nem infláció. Ha a forgalomban szüksé­ges bankjegyeken felül nyomatunk pénzt, csak azért, hogy „pénz legyen“, akkor nemcsak az újonnan kinyomatott bankjegyből nem lesz pénz, hanem az tönkreteszi, mert elveszi az ér­tékét, az összes eddig kibocsátott pénznek, be­tétnek és a pénzértékre kiállított minden ok­mánynak. Az infláció tehát nemcsak hogy nem okoz gazdasági föllendülést, hanem rövid ideig tartó ópium­mérgezés után olyan szörnyű rom­bolást végez a szervezetben, aminknek példája a mostani állapot, amikor a múlt infláció ke­serű levét kell kikanalaznunk. Visszatartjuk ettől a katasztrófától mindazokat, akik még egy ilyen szerencsétlenséget a szerencsétlen nemzet fejére akarnak zúdítani. Ez válaszom igen tisztelt barátom levelére. 8 SIÓFOK 1 ÚJ FÜRDŐTELEPEN vegyen már most ezen leg­főbb és legszebb balatoni TELKEK-ből Kaphatók 5 pengőtől négy­szögölenként és 60 havi részletre is LEGJOBB TŐKEBEFEKTETÉS, mert még az aranynál is értékállóbb A FÜRDŐ IGAZGATÓSÁG parcellázó irodája, Budapest, Károly­ körút 3/a. Telef. : 462—02. Kérjen prospektust!

Next