Pesti Hírlap, 1932. november (54. évfolyam, 246-269. szám)
1932-11-03 / 246. szám
1932. november 8., csütörtök. PESTI HÍRLAP INFLÁCIÓ VAGY GAZDASÁGI PANGÁS? IRTA: HEGEDŰS LORÁNT." (Dr. Rosier Kornél ny. kúriai biró Hegedűs Lóránthoz, nyílt levelet intézett, a amelyet alább teljes terjedelmében közlünk és utána közöljük Hegedűs Lórántnak arra adott válaszát.) Nyílt levél Hegedűs Loránthoz. Nemcsak nálunk, hanem más államok pénzügyi köreiben — így az Amerikai Egyesült Államokban is- komoly vitatkozás tárgyát képezi az a kérdés, hogy a katasztrofális gazdasági bajokat nem enyhítené-e az infláció? Nálunk a kormány immár egy évet meghaladó munkásságának egyetlen eredményeként azt emeli ki, hogy sikerült a pengő értékét fenntartani, állandósítani és ezt jelöli meg a kormány jövőbeni egyetlen feladatául. Mi, pénzügyi politikában tudatlan adóalanyok, tájékozatlanul állunk a sorsdöntő kérdés jelentősége, és pedig gyakorlati jelentősége előtt. Egyet láttunk a nem olyan rég elviharzott inflációs világban, azt, hogy az infláció alatt majdnem a nullára zsugorodott össze az államkincstár jövedelme, mert az adókban befolyt pénz is alig ért többet a nullánál, ezzel szemben a polgárság szinte szórta a pénzt, ami soha sem látott mérvben lendítette fel a kereskedelmet és az ipart. Mindenre volt pénz. Az emberek autókon rohantak a szórakozóhelyekre, melyekben a fogyasztás rekordméreteket ért el. Keresett a színházdirektor, a Színészek, a vendéglős, a pincérek, a zenészek, a taxisok, keresett az iparos, a kereskedő, mert mindenki versenyzett az elegáns, előkelő külső fitogtatásában, mindenki sietett lakását kényelmesen, fényűzően berendezni. És ebben a tékozlásig menő pénzszórásban a 70%-ig eladósodott mezőgazdaság az utolsó államg törölte a C-lap terheit. Most van értékálló pénzünk, de nem tudni, hogy hol van. Mert üres az államkassza, üresek a ládafiúk, a zsebek, üresek a bankok pénzszekrényei. Ennek a nagy pénztelenségnek lett a következménye, hogy üresek a szórakozóhelyek, üresen futnak, állanak a vonatok, taxik, buknak a direktorok, a vendéglősök, a kereskedők, az iparosok, állástalanul lézengenek a színészek, pincérek, segédek, munkások; a birtokok ismét elmerültek az adósságban. Lebont mindenki, nincsen ára sem földnek, sem háznak, sem terménynek, sem árunak, mert nincs pénz, nincsen vevő. Halmozódik a sok gazdasági és ipari terménycikk, mert a pénztelenség miatt a fogyasztás a felére, harmadára csökkent le. El kell égetni a gyapotot,, tengerbe kell önteni a kávét, rizst, teát, fermentálni kell a búzát, raeriy a’etasterek a pénztelenség miatt nem bírnak fogyasztani, az éhenhalásig koplalnak. Ez a két kép áll rikító ellentétben egymás melleg minden fordítva történik. És elmondta beesőnek, hogy ő is nősül és legjobb lesz, ha egy napon tartják az esküvőjüket, hogy annál nagyobb legyen az édesanyjuk öröme. És elmondta, hogy egy gazdag iparmágnás leányát akarta elvenni és az iparmágnás titkárnőjét veszi el, egy ágrólszakadt szegény leányt. Beleszeretett. Ki hitte volna? Ő maga legkevésbé. — Úgy kell lenni — tette hozzá, — hogy a dölyfös emberi elhatározás mindenkor lázadást jelent az égiek előtt és ezt a lázadást vereséggel büntetik. — Csak azt tudom — sóhajtotta Károly — hogy én szivet kerestem és pénzt találtam. Te pénzt kerestél és szivet találtál. Mondhatom, nem érzem magamat boldognak. Hallgattak. Sándor hosszu léptekkel sétálgatott a szobában. Az ablak előtt megállott. Már erősen ritkultak a fák lombjai, szürke őszi pára ereszkedett le az alkonyatba és Sándor megszólalt: — *Én talán érzelmileg eléggé boldog vagok. De nem vagyok elégedett. Nem vagyok bizonyos a dolgokban. Lehet, hogy csak én szeretem a leányt és ő csak a pénzemet szereti. Ezért kellett volna úgy házasodnom, hogy elkerüljem az ilyen aggályokat. Mert ha gazdag leányt vennék el, legalább egy oldalról biztos volnék a dolgok felől. Hogy a pénzem csak másodrangú szerepet játszik a gazdag leány életében, így azonban lehet, hogy elsőrangú szerepet játszik. Miért ne? Tisztába vagyok vele, hogy nem tartozom a csinos fiúk közé. És skrupulusaim vannak. Vannak pillanatok, amikor határozottan érzem, legokosabb, ha lemondok erről a házasságról. Károly felkapta gondokba merült fejét. — Ne tedd! A sors nem tűri, hogy belekon- tárkodjunk a dolgaiba. Különben is, hogy mikor tévedünk és mikor nem, azt előre emberi ész még nem tudta kitalálni. Legokosabb, amit tehetünk, hogy hagyjuk magunkat a sors által vitetni. Úgyis hiába cirkalmazzuk ki a dolgokat, mert ezek mindig olyanok lesznek, amilyennek lenniök kell. Felállt, hogy átöltözzék Macáék vacsorájához, amelyre hivatalos volt. — Te hol töltöd az estédet? — kérdezte. Sándor zavarodott választ adott. — Még nem tudom. Tudta. Zsebében volt három jegy az Operába. Kettő a lány és ennek az anyja számára. És amikor Károly elment, sietve öltözködött, lett — és ordítva, követel megnyugtató választ, kitanítást arra nézve, hogy mi hát a jobb: az inflációs pénzbőség mellett való lüktető, szinte tobzódásig menő belehajás eleven mozgás, költekező pénzszórás, avagy e stabilizációt brtosító deflációs pénztelenség mellett való mozgásnélküli sorvadás dermedtség? Tudom, hogy a lezajlott inflációs időben a gazda a párt tudta könnyelmű életmód mellett is letörölni birtoka terheit, mert az eredetében aranyat érő adósságokat értéktelen papírral fizette ki, viszont sok betétből, kötvényből álló vagyon lett semmivé — de azt is tudom, hogy a jövőben ez már kizárt dolog, mert a kormány provideál minden eshetőségre és a követeléseket, tartozásokat aranypengőben fixírozta. Ámde, ha így áll a dolog, akkor kérdem, hogy miféle borzalmas veszedelmet rejt magában egy infláció? Hiszen az állam az adókat aranyértékben hajtja be, a belföldi tartozások, követelések romlását kizárja, azok aranyértékben való rögzítése. A külfölddel szemben pedig a tartozások úgyis a prien értékétől független valutában állanak fenn. Ismétlem, hog tudatlan laikus vagyok, tapogatódzó vak vagyok millió polgártársammal együtt, de érezzük a verejtékünkön, a zsebünkön, a gyomrunkon azt, hogy a deflációs pénztelenség mellett leállottak a gépek, leépítenek az üzemek, üresek a kereskedések, üresek a bankok, a pang, sorvad, pusztul minden reális érték, sorvadnak, pusztulnak az emberek millió s velük az állam is. Ezért abban a mindannyiunk elevenjébe vágó időkben kérek egy a laikus által is megérthető kioktatást arra, hogy miért rejt magában nagyobb veszélyt, rombolóbb kárt az infláció, mint a defláció. Hegedűs Lóránt válasza. Dr. Rezler Kornél ny. kúriai írió úr fenti sorokban így állította fel a kérdést: „Inflációt akar-e a nemzet, vagy gazdasági pangást?“ — Ez a felállítás helytelen. A látszat téveszti meg őt és a közönséget is. A gazdasági pangás éppen azért van, mert infláció volt. Infláció alatt a közgazdaságtan azt a tüneményt érti, mikor valamely államban a megengedettnél több pénzmennyiségűt bocsátanak ki, mert ezáltal állami pénzhamisítás történik. Az infláció nem más, mint a pénznemek megvizezése, még pedig igen galád módon akként, hogy észrevétlenül azok, akiknek' kezükben becsületesen szerzett, ' jelért , becsületesen' kibocsátott pénz van, egyszerre csak rájönnek arra, Hogy az már nem ér any■ nyit, mint előbb,sőt lassanként semmit sem ér, mert a papiros mögött lévő fedezetet megette vagy felhígította valaki. Ez az értékmegevés, ez a felhígítás az infláció. Éppen azért nevetséges, ha most a kormányválság alkalmából egyes pártok ezt tűzték ki programul: „Pénzszaporítás infláció nélkül“. A pénzszaporítás infláció. Pénzszaporítás nélkül nincs infláció és ez a latin és magyar szavakkal való játszás körülbelül azt teszi, mintha valaki a juhoknak megkegyelmez, de a birkákat meg akarja ölni. Inflációs időben tönkremennek a munkából és takarékosságból élő emberek, ellenben rövid ideig jól élnek azok, akik nem dolgoznak, csak költenek. Ez a méreg, amelynek hatása nagyon gyors, de kábító, aztán elpárolog és itt van a tönkrement szervezet, amint mi vagyunk ma. __ Magára arra a kérdésre, hogy jobb-e egy infláció által indított látszólagos gazdasági mozgás, mint infláció nélküli pangás, a kúriai bíró úr válaszol, mikor megállapítja, hogy „evvel a látszólagos fényűzéssel szemben sok betétből, kötvényből álló vagyon lett semmivé“. A takarékos betevők, a félretett árvapénzek fizették meg azt a tombolást, egy kis és nem teljesen megbízható társaságnak inflációs fényűzését. Ennek következményeit érezzük mi s még egy ilyen inflációt annál kevésbé lehet kívánnunk, mert most már annyira elfogytak a gazdasági erőink, hogy ez a látszólagos fényűzés és gazdasági mozgás sem lenne meg, csak a mérgezés által előálló fokozott és nagy kábultság. A megoldás, amelyre a kúriai bíró úr gondol, az volna, hogy az állam az adókat továbbra is aranyértékben hajtsa be és a belföldi tartozások továbbra is ebben volnának érvényesek, a külföldiek pedig külföldi valutában. De hiszen, ha ez megvan, akkor nincs infláció. Infláció éppen akkor van, ha nem akarjuk a tartozásokat, abban a pénzben fizetni, amelyben fölvettük, hanem valami álpénzben, amely mögött nincsen fedezet. Az infláció elleni védekezés nem azt jelenti, hogy az egész gazdasági élet a pengő mellett cölöpökbe van verve. Olyan országban, amelynek aranyfedezete van, nagyon könnyű megállapítani, hogy mennyi bankót szabad nyomatni. A bankómennyiségnek t. i. az évszázados pénzügyi gyakorlat tanúsága iimrin ni fit Oimpiu m, 441 csöves Európavevő skáláján. szerint legalább 30%-kal fedezve kell lennie. Ebben a tekintetben úgy az írót, mint a magyar közönséget megtévesztette a két új amerikai törvény, amely megengedte, hogy az Egyesült Államokban még egy milliárd dollár bankjegy kibocsátható. De Amerikában túl volt fedezve a pénz: az arany nem 30, de több mint 100 százalékát tette a kibocsátott bankjegymennyiségnek, 2664 millió dollárnyi bankjegyforgalommal 2970 millió arany állott szemben. A Class-Stegall-Bill ezt az arany-arányt szorította le. Ha ez infláció, akkor ezt nemcsak szívesen vállalom, de könyörgök behozataláért! Olyan országban, mint nálunk, ahol tényleg már nincs: aranyvaluta, maga a forgalom állapítja azt meg, hogy mennyi legyen a kibocsátott bankjegymennyiség: ha a forgalom nagy, ez fokozható, ha nem nagy, akkor kevesebb és ez mind nem infláció. Ha a forgalomban szükséges bankjegyeken felül nyomatunk pénzt, csak azért, hogy „pénz legyen“, akkor nemcsak az újonnan kinyomatott bankjegyből nem lesz pénz, hanem az tönkreteszi, mert elveszi az értékét, az összes eddig kibocsátott pénznek, betétnek és a pénzértékre kiállított minden okmánynak. Az infláció tehát nemcsak hogy nem okoz gazdasági föllendülést, hanem rövid ideig tartó ópiummérgezés után olyan szörnyű rombolást végez a szervezetben, aminknek példája a mostani állapot, amikor a múlt infláció keserű levét kell kikanalaznunk. Visszatartjuk ettől a katasztrófától mindazokat, akik még egy ilyen szerencsétlenséget a szerencsétlen nemzet fejére akarnak zúdítani. Ez válaszom igen tisztelt barátom levelére. 8 SIÓFOK 1 ÚJ FÜRDŐTELEPEN vegyen már most ezen legfőbb és legszebb balatoni TELKEK-ből Kaphatók 5 pengőtől négyszögölenként és 60 havi részletre is LEGJOBB TŐKEBEFEKTETÉS, mert még az aranynál is értékállóbb A FÜRDŐ IGAZGATÓSÁG parcellázó irodája, Budapest, Károly körút 3/a. Telef. : 462—02. Kérjen prospektust!