Pesti Hírlap, 1933. február (55. évfolyam, 26-48. szám)
1933-02-01 / 26. szám
BUDAPEST, 1933. SZERDA, FEBRUÁR 1. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fillér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeres LV. ÉVFOLYAM, 26. (17.977) SZABI: -------Pesti Hírlap Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél, Erzsébet-körút Tel. J. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük A pénzügyminiszter beszélt... A magyar képviselőház első délutáni ülése. A kupola alatt kigyulladó csillárok fényében egy szürke adminisztrációs dolgokat elintéző tárgysorozat ledarálása után Imrédy Béla pénzügyminiszter kért szót, hogy a napirendi vita előtt nyilatkozzék az államháztartás mai helyzetéről és a kormány pénzügyi terveiről. Mindaz, amit a pénzügyminiszter az államháztartás pénzügyi helyzetéről mondott, nem újság az ország közvéleménye számára. Az erre vonatkozó szomorú számokat már ismerjük Tyler népszövetségi megbízott decemberi beszámolójából és a Népszövetség pénzügyi bizottságának nemrégiben közzétett jelentéséből, amelyet azóta a Nemzetek Szövetségének tanácsa is letárgyalt és elfogadott. Imrédy pénzügyminiszter szerint csak egy-két milliós eltérés van a kormány számításai és Tyler adatai között. A most folyó költségvetési évben a költségvetés hiánya ezek szerint 150 millió pengő lesz. A kormányzat legközelebbi feladata, hogy erre a hiányra fedezetet találjon. 50 millióra már van fedezet. A Nemzetek Szövetségének pénzügyi bizottsága és tanácsa tudvalevőleg megállapította, hogy nem ellenkezik a hitelezők érdekével, ha a magyar kormány az úgynevezett transzfer-alapba befizetett pénzekből 50 millió pengőnél nem nagyobb összeget kincstári jegyek ellenében igénybe vesz. Imrédy szerint ez a külföldi kölcsönszerzésnek burkolt formája. És ebben igaza van. Mert az állam a külföldi hitelezőknek lesz adósa az igénybevett összeg erejéig kiállított kincstári jegyek értékével. Ennek az ötven milliónak a levonása után még 100 millió fedezetről kell gondoskodni. Ezt a 100 milliót a pénzügyminiszter a következő forrásokból kívánja előteremteni: 45 milliót belföldi kölcsönből, 25 milliót a bevételek fokozásából, 30 milliót az előirányzott költségvetési tételek apasztásából. A belső kölcsönből 25 millió esik az iparra, 20 milliót a mezőgazdaságnak kell vállalnia. A bevételek fokozása természetesen nem jelenthet mást, mint az adóterhek emelését. Egyrészt a meglevő adók növelését. Másrészt pedig új adók bevezetését. Magyarországon ezentúl adót fognak fizetni a villamoskörték, a rádiólámpák, a szivarkapapírok és hüvelyek. A pénzügyminiszter azt reméli, hogy a többi adóból körülbelül 25 millió bevételi többlet fog mutatkozni. A költségvetési tételek apasztása olyan módon történik, hogy 18 milliót törölnek a dologi kiadásokból, 12 milliót pedig abból teremtenek elő, hogy a 100 pengős havidíjat mint létminimumot megkímélve, 3,7 százalékkal leszállítják az állami alkalmazottak és nyugdíjasok járulékait. Szólt Imrédy Béla a jövő évi költségvetésről is. Jelenlegi költségvetésünk végső összege 800 millió. A pénzügyminiszter illetménycsökkentés és dologi terhek apasztása útján ebből 40 milliót akar lefaragni. Maradna tehát 776 millió. A kormány azonban kérni fogja, hogy a transzfer-pénzekből 50 milliót újból igénybe vehessen. A jövő évi költségvetés végső összege így 716 millió pengő lesz. Imrédy Béla szilárdan bízik abban, hogy ezen az alapon a költségvetés egyensúlyát már fenn tudja tartani. A pazar fénnyel égő csillárok fénye elhomályosult ezektől a számoktól. Mialatt a pénzügyminisztert hallgattuk, arra kellett gondolnunk, hogy ebben a megnyomorodott országban manapság nehéz sorsa van a pénzügyminiszternek, aki ilyen óriási hiányok eltüntetéséről kénytelen gondolkozni. De még nehezebb sorsa van az adófizetőnek, akinek ezeket az óriási összegeket ki kell izzadnia. Bizonyos: ha az állam jövedelmei nem fedezik az állam kiadásait, ha a kettő között ennek következtében szakadék keletkezik, az így támadt hiányt fedezni kell valahogy. Az állam és az állampolgárok érdeke itt összefolyik és egybeolvad. Mert az államot az állampolgárok összessége alkotja. Az állami háztartás egyensúlya és azon keresztül az ország hitelének fenntartása, a pénz értékállóságának megóvása minden egyes állampolgár legszemélyesebb sorsával és jólétével összefügg. Az állampolgárok ezért tudatában vannak az áldozathozatal szükségének. De fölmerül az a gondolat, hogy egyszerű adóemeléssel el lehet-e ezt a célt érni? A Tyler-jelentés beszámol arról, hogy az állam adójövedelmei már az eddigi adókulcs mellett is elmaradottak. Éppen azért, mert már az eddigi adókulcs sem állott arányban az állampolgárok teherviselő képességével. Ha most az adókulcsot emeljük, ha új adókat vezetünk be, nem teremtünk-e olyan helyzetet, amelyiken az adófizetők gazdasági megrokkanása ellensúlyozza a fölemelt adók hatását! Félünk tőle, hogy az adóhozam tekintetében csalódások fogják érni a pénzügyminisztert. És félünk tőle, hogy az adófizetők újabb megerőltetése ismét hozzájárul ahhoz, hogy Magyarországon még jobban megfogyatkozzanak a teljesítőképes adóalanyok. A pénzügyminiszter maga is érzi ezt, mert rámutatott annak a szükségességére is, hogy a termelés fokozásával és új értékesítési lehetőségek megteremtésével növelni kell az ország teherbíró képességék Szerintünk elsősorban ezen s nem az adókivető bizottságok, vagy az adóvégrehajtók buzgóságán múlik az államháztartás kiegyensúlyozásának lehetősége. Meglepetésszámba ment az állami alkalmazottak és nyugdíjasok illetményeinek újabb csökkentése. Illetékes körökben az utóbbi időben több ízben olyan kijelentések hangzottak el hogy újabb csökkentést nem terveznek. A közvélemény annál inkább helyeselte ezt, mert az állami nyugdíjasok és alkalmazottak illetményei már amúgy is a létminimum határán mozogtak, vagy éppen az alá jutottak. A tisztviselők szervezetei még az év folyamán megmozdultak a kormány terve ellen. Kívánjuk, hogy föllépésüknek foganatja legyen. Az új adótervek között megemlítette a miniszter azt a szándékot is, hogy gondolnak a hirdetési illeték bevezetésére. Ez az adónem iskolapéldája volna annak, hogy az ország közönségét úgy is meg lehet új adóval terhelni, hogy abból nagyon sok kára származik a közönségnek és semmi haszna sincsen az államnak. A hirdetési illeték bevezetésének pontosan az a hatása lenne, mint a forgalmi adó esetleges emelésének: még jobban megbénítaná az amúgy is halódó forgalmat. A pénzügyminiszter ma bevallotta, hogy a kormány gondolt a forgalmi adó fölemelésére. Ezt a tervet azonban fontos közgazdasági érdekekre tekintettel elejtette. Ugyanezek a fontos közgazdasági érdekek azt követelik, hogy ne gondoljon a hirdetési illetékek bevezetésére sem. Emlékeztetjük rá Imrédy Bélát, Magyarországon egyszer már volt ilyen hirdetési illeték. Azt azonban az előző kormányok megszüntették, mert rájöttek, hogy több kár származik belőle, mint haszon. Elődjeinek tanulságát ajánljuk a pénzügyminiszter figyelmébe. A pénzügyminiszteri beszéd után azonnal összeült a harminchármas bizottság és belefogott a pénzügyi intézkedésekkelkapcsolatos rendelettervezetek tárgyalásába. A Pesti Hírlap kezdettől fogva ellenezte azt, hogy az egymást követő kormányok a kivételes" felhatalmazás alapján döntő jelentőségű gazdasági kérdésekben mentesítsék magukat a parlament döntése alól. A másfél évvel ezelőtt kitört gazdasági pánik első napjaiban és első heteiben talán szükség lehetett rá, hogy a kor- Imrédy pénzügyminiszter bejelentette a képviselőházban a kormány terveit az államháztartás rendezésére. A házadó húsz százalékos és a jövedelemadó hatvan százalékos pótlékolása. — Izzólámpa- és rádióadó. — A gyarmatáruk vámjának emelése. A tisztviselői illetményeket 3—7 százalékkal leszállítják. — Az állami igazgatás átszervezése és csökkentése. — Hétszáztizenöt millióra szállítják le a jövő évi költségvetést. — A mezőgazdaság másfél százalékos kamatmegtérítést kap az államtól. Az első új rendszerű délutáni ülés. Szokatlan. De nem ez a különössége teszi izgalmassá a parlamenti levegőt. Az ok más. Az elkövetkező pillanatok feszültsége úgy lóg a levegőben, mint szürke égből a felhőrongyok. A villanyvilágításos folyosón sietve gyűlnek a képviselők. Egy ellenzéki ablaksarokban Kállay Tibor, Éber Antal és mások. A pénzügyminiszter mai expozéja köztük a téma. Az adórendeletek vázlatosan már nyilvánosságra kerültek és mindenki szemében ott ég az izgatott kérdőjel: hogyan bírja el ezeket az uj terheket az ország? Strausz István jő és fejcsóválva kérdezi gróf Eszterházy Mórictól: — Mit szólsz a kormány ez elhatározásához? Eszterházy diplomatikus mosollyal feleli: — Mit szóljak? Én falusi, ernö'T vagyok. A folyosókon és a teremhez homályosan égnek a villanykörték, valaki megjegyzi: nem mernek égni, mert félnek az adóemeléstől. Bent a teremben zsúfolt karzatok. Mire a Ház elnöke megnyitja az ülést, feketélnek a padsorok s megjelenik elsőnek a kormány padjaiban Gömbös miniszterelnök, majd Lázár, Fabinyi miniszterek és legvégül a parlamenti est hőse, Imrédy pénzügyminiszter. Hosszú elnöki bejelentések, többek közt a tornai választás eredményéről. Az ellenzéki padsorokban felzug az éljen. Hadik mellett tüntetnek, aki azonban nincs jelen. Pár pillanattal később Bethlen lép az ülésterembe, kezet fog Gömbössel és helyére megy. A kormánypárt lelkes éljenzéssel fogadja. Az introdukció nem rossz. De azért az egész Házon észrevehető bizonyos levertség, az izgalom mögött a letargia. Mindenki azt hiszi, hogy tomboló erejű nagy vihar tör ki, de már látszik a tisztelt Ház képén, hogy a súlyos helyzet lefékezi még a legnyugtalanabb és legrobbanékonyabb erőket is. És elkövetkezik az elfojtott izgalommal várt pillanat. Feláll Imrédy pénzügyminiszter és elmondja expozéját. Hangja egyhangú. Szinte szenvtelen. Balkezét csípőre teszi, jobbkezében ceruzával mint egy dirigens követi mondata taktusait. Az ember szinte csodálkozik, hogy vékony, törékeny alakja hogyan fog megbirkózni a súlyos feladattal, az új nehéz adótömegek bejelentésével. Először a pénzügyi helyzet ismertetésével kezdi. Megállapítja, hogy a költségvetési év első felében 12,4 millió pengő az államháztartás deficitje. Tyler szerint a folyó költségvetési év végeredményben 141 millió pengő deficittel fog járni. Ezután az általános gazdasági helyzetet ecsetelte. A nemzeti jövedelem