Pesti Hírlap, 1933. február (55. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-12 / 35. szám

. A győzhetetlen verebek. Hetek óta hallom ezt a verébügyet, mely egyre emberibbé mélyül, szélesedik és jelképessé terebélyesül, ahogy a felvetett probléma annál megoldhatatlanabbá lesz, mentől inkább megismerik, megértik és mentől világosabbá válik az, hogy megoldása már nagyon sürgős. A pesti verebek kellemetlen és kártékony kis duvadak, szennyet, mocskot, gusztustalan állapotokat termelnek élősdi tömegükkel elüldözik a hasznos és kellemes egyéb madarakat, ordítanak, lármáznak, inzultálják az embereket és mindent elkövetnek százszorosan, amiért egy rendes embert százféle rendelet és törvény pofozna jobb belátásra. Semmi hasznos állatok nem szabadoskodhatnak az ember terhére, ólok és karámok fegyelmében teljesítik a közösségért kötelességüket, viselik a pórázt és a szájkosarat, amit a törvény nekik kiosztott, tisztes polgárok, akik felelősek tetteikért és létök a közösségnek nem alkalmatlanság, hanem haszon. Nyilvánvaló, hogy ami kötelezi a rendes, munkás embert, az a fegyelem a léha, dologtalan, antiszociális csőcseléket is kötelezi. Egy tudós egyetemi professzor mondta ki, amit mindenki érez: ráncba kell egyszer szedni a pesti verebeket és korlátozni kell szabadságukat legalább olyan mértékben, ahogy a munkás polgárát korlátozza a közérdek. Lám, száz és száz példa mutatja, hogy megrendül a társadalom, ahol a szabadság csak a jogokat biztosítja és nem rójja ki egyúttal a kötelességeket. Amerikában is tudják már, hogy a személyes szabadság túlsága a becsületes embert a gangszterek rabságába veti és minden bölcselők, szakértők, államférfiak és diplomaták nyilván tudják már, hogy a vagyon, a gazdagság és a hatalom teljessége az erkölcsi kötelmek gátlásai nélkül a paraziták, martalócok és az uzsorások szabadságának szolgáltatja ki a védtelen munkát és az emberi együttélés biztosítékai. Mindenki tudja már, hogy azért vagyunk a válságok és sanyargattatások prédája, mert az emberiesség szép fogalmai eltorzultak, a szabadság, mely a gyengébb védelmére lett, az erősebb hatalmaskodásának vált eszközévé, a javak igazságos elosztására készült törvényt a harácsolás és a zsákmányolás sajátította ki, amit a kultúra mind azért teremtett, hogy mentől több ember élhessen emberül, a civilizáció minden gépe, rendje, biztosítéka, politikája és szabályzata mind arra fordult, hogy mentél több ember veszítse emberségét a céljavesztett liberalizmus rabságában. A féktelen szabadság a féktelen önzés szabadsága és lám, hiába tudja mindenki, hogy a világ elpusztul, ha meg nem szabadul az ingyenélők, a kötelességtagadók, az uzsorások, a végrehajtók, a zsákmányörző győztesek, a céltalanná gépiesedett termelés, a munkát sorvasztó kincshalmozás, a bandita erkölcsű üzlet rabságából, mert a hatalmasok kötelességtagadó erkölcse szítja egyúttal a lázadó tömegek forradalmát, hiába tudja ezt mindenki, hiszen a rend és fegyelem kísérletei még egypár pesti verébcsapat padkázásaival szemben is tehetetlenül omlanak össze. A dogmatizmusba torzult emberiesség rajongói ugyanazok, akiktől Amerikában nem lehet a banditákhoz hozzáférni, akik nem engedik, hogy a nyomor és a keserűség vámját szedő lázitót fülönfogják, akik a szabadság szent nevében utcai harcokat szabadítanak a békés városokra, és nem veszik észre, hogy az emberi jogok minden biztosítékai ilyen módon mind a ragadozó dúvadak, és a lázadó, a társadalomellenes, a lumpenproletár élősdiek, a szemtelen verébhordák szabadságát szolgálják. Az emberi ostobaság végtelen és végzetes hatalma terebélyesedik ki most a kultúra irányító pórázáról elszabadult demokráciákban, az az ostobaság, mely a legszebb eszméket gyilkos és fojtogató dogmákká rontja és a törvény lelkét elveszítvén a holttá vált belükből épit magának sáncokat és kovácsol gyűlöletének fegyvereket. Az isteni igazságok betűli, öldöklő kardokká és puskagolyókká lettek hitviták meddő tüzében és a szociális kiegyenlítődés elvei lelkük vesztetten igy lettek az osztályharc gyilkos betűivé. Bizony, a verebek bomlasztó és szabadságellenes szabadságát ugyanazon emberi ostobaság védelmezi, amely a szabadelvűség dogmáivá lelketlenetlen elveit a kizsákmányolás és a lázadás elveivé engedte torzulni, s amely a szabad verseny nevében elgáncsol minden okos intézkedést, ha az a dúvadak szabadsága ellen a gyengéket védené és a gondolatszabadság nevében gátolja a válságos társadalmat, hogy a paraziták és a fosztogatók, a forradalom ingyenélő verébhadai ellen védekezzék. Az állatvédő elvágja a békés és tisztességes csirke nyakát és megeszi paprikásnak, mert a szabad versenynek természettudományos következménye, hogy az erősebb győz, de a lázadó és destruáló verebet megvédi, mert az élethez való jogában senkit korlátozni nem szabad. A gyengék védtelenségét és az erőszakosak jogát biztosító szabadság, íme ez lett a szép liberalizmusból az emberek ostobaságában és bizony, ha nem lehet ezzel az ostobasággal megértetni, hogy az emberiesség nem a haszontalan verebek, hanem a hasznos munkások védelme, akkor aligha fogja valaha megérteni azt, hogy a tőke nem a tékés hasznáért, hanem a munka biztosításáért van és a szociális reform nem azért kell, hogy a hatalom egy másik osztály kezére jusson, hanem azért, hogy az ember inkább élhessen emberül. Most olvastam valahol, hogy a világháborúban húszezer dollárba került minden hősi halott, anynyit költöttek el, hogy egy embert megölhessenek. Megérti vájjon valaha az emberek ostobasága, hogy a nacionalizmus szép elveinek mennyivel a lelkéhez illőbb lenne, ha ezzel a pénzzel ötször annyi élőt tennének boldoggá és mennyire nem kellene háború, ha a békére csak az ötödrészét áldoznák a hatalom birtokosai? Ebben a pesti verébügyben ugyanaz a végtelen emberi ostobaság csipog, amely a világpolitikában harsog és bőg és ebből érthető, hogy mi gátolja az egyszerű problémák megoldását, holott az okosak világosan feltárták azokat és mindennap ezerszer világgá kiáltják a megváltást. Márkus László: PESTI HÍRLAP 1933. február 12., vasárnap. iaM»nMrj.raT«innamrattw*ri^^ Állami polgári iskolai igazgatók és tanárok áthelyezése. A kultuszminiszter Völgyi László budafoki polgári fiúiskolai igazgatót a pestszenerzsébeti fiúiskolához, Lánger Sándor kapuvári polgári iskolai igazgatót az újpesti I. sz polgári leányiskolához, Lengyel Mihály tokaji polgári iskolai igazgatót a sátoraljaújhelyi polgári fiúiskolához, Mészáros Ödön sátoraljaújhelyi polgári iskolai igazgatót sárvári polgári iskolához, arkas József téti polgári iskolai igazgatót a barcsi polgári fiú-, leányiskolához, Dudás József mátészalkai polgári iskolai igazgatót a budezentmihályi polgári fiú-, leányiskolához, Veress Gábor büdszentmihályi polgári iskolai igazgatót a paksi polgári fiúiskolához, Kozák Jolán pápai polgári iskolai igazgatónőt a tapolcai állami polgári leányiskolához, H. Király Margit tapolcai polgári leányiskolai igazgatónőt a pármai polgári leányiskolához. Domokos Sándor tiszaföldvári polgári iskolai igazgatót a mátészalkai polgári fiú-, leányiskolához igazgatókká helyezte át. Soós Aladár budafoki polgári fiúiskolához, Palugyai Margit budafoki polgári leányiskolához, Egyed Ferenc kapuvári fiú-, leányiskolához, vitéz Kohányi Albert tokaji polgári fiú-, leányiskolához, vitéz Matschek János szombathelyi polgári leányiskolához igazgatói megbízást nyertek. Siklaki István polgári iskolai tanár pestszenterzsébeti polgári fiúiskolánál, Harrach A. Mária polgári iskolai tanárnő Kispest-munkástelepi polgári leányiskolánál helyettesigazgató lett. Beyer Matild csepregi polgári iskolai rendes tanárt a kőszegi polgári fiúiskolához, Bérczi Béla barcsi polgári iskolai rendes tanárt a zalaegerszegi polgári fiúiskolához, Csernák Ilona jánosházai polgári iskolai helyettes tanárt a balatonfüredi polgári fiúiskolához, Gőgös Ferenc csepregi óradíjas helyettes tanárt a tapolcai polgári fiúiskolához, Havass Mária dunapataji rendes tanárt a szigetvári polgári leányiskolához, özv. Horkyné Schermann Aranka Izsáki rendes tanárt a nagykátai polgári fiú-, leányiskolához, Hreblay Lajos budafoki polgári fiúiskolai rendes tanárt a pestszentlőrinci polgári fiúiskolához, Hreblay Lajosné dunaharaszti polgári iskolai rendes tanárt a pestszentlőrinci polgári leányiskolához. Király Tibor szabadszállási polgári iskolai rendes tanárt a csepregi polgári fiú-, leányiskolához. Király Tiborné szabadszállási polgári iskolai rendes tanárt a csepregi polgári fiú-, leányiskolához. Kokoly Nándor marcali polgári iskolai óradíjas helyettes tanárt a szombathelyi közm.polgári fiúiskolához, Szele Mária pestszentlőrinci helyettes segédtanárt a pestszenterzsébeti polgári leányiskolához, Szántóné Szabó Etel pápai róm. kát. polgári iskolai rendes tanárt a pápai polgári leányiskolához. Vértesey Aranka tapolcai óradíjas helyettes tanárt a körmendi polgári fiúiskoláihoz. Vajda Márta tapolcai polgári Leányiskolái rendes tanárt, a celldömölki polgári fiúiskolához. Antal Sándor újpesti polgári I. sz. leányiskolái rendes tanárt a budafoki polgári fiúiskolához, Sachlauer Jenő pápai tanítóképzői óradíjas helyettes tanárt a marcali polgári fiúiskolához, Kiss László jánosházai polgári iskolai óradíjas helyettes tanárt, a győri polgári I. sz. fiúiskolához, Orbán Gyula, pestszentlőrinci polgári fiúiskola rendes tanárt, a ráckevei községi polgári fiúiskolához. Csucsay János ráckevei polgári iskolai rendes tanárt, a marcali polgári fiúiskolához, vitéz Kondorné Farkas Blanka csemneri polgári iskolai rendes tanárt, a szombathelyi községi polgári fiúiskolához. Bogányi Erzsébet, nagykátai polgári iskolai rendka tanárt, a salgótarjáni polgári fiúiskolához, Ligárt. Olga pápai polgári leányiskolai rendes tanárt a türkerei polgári fiú-, leány’s koléhoz. Réper Imre vecsés* köztéri polgári iskolai óradíjas helyettes tanárt a Salgótarjáni polgári MroJáfeo®, Barkóczi Lajos mátészalkai polgári iskolai rendes tanárt a tiszafüredi polgári fiúiskolához, Kissné Bérczy Ilona derecskei polgári iskolai rendes tanárt a gyulai polgári leányiskolához, Riszdorfer Eugénia tokaji polgári iskolai rendes tanárt a szerencsi polgári fiú-, leányiskolához, Szalay Gyula tiszafüredi polgári iskolai helyettes tanárt a balmazújvárosi polgári fiú-, leányiskolához, Zatykó Lajos hajdúhadházi polgári iskolai helyettes tanárt a tótkomlósi polgári fiúiskolához, fe Szombathy Zoltán püspökladányi polgári iskolai óradíjas tanárt a hajdúhadházi polgári fiú-, leányiskolához, Cserháti Pál pásztói polgári iskolai rendes tanárt a tokaji polgári fiúiskolához, Barna Jolán bácsalmási polgári iskolai rendes tanárt a jánoshalmai polgári fiúiskolához, Herkner László abaújszántói róm. kat. óradíjas helyettes tanárt a kiskunfélegyházai polgári fiúiskolához, Buriss Mária hajdúhadházi polgári iskolai rendes tanárt a nagykátai polgári fiú-, leányiskolához, Krix Márton jánoshalmai polgári iskolai rendes tanárt a tolnai polgári fiú-, leányiskolához, Lakatos István eleki polgári iskolai óradíjas helyettes tanárt a dunanatúji polgári fiú- leányiskolához, ömböli Margit bajai polgári iskolai óradíjas helyettes tanárt az adőnyi polgári fiú- leányiskolához, Soósné Hrabéczy Jolán hatvani polgári fiúiskolai rendes tanárt a kiskkunhalani polgári fiúiskolához, Engier József endrődi róm. kath. polgári iskolai óradíjas helyettes tanárt a nagymarosi polgári fiúiskolához, Uj Jolán bácsalmási polgári iskolai rendes tanárt a csepregi polgári fiú-, leányiskolához, Regulyné Szobicsek Margit salgótarjáni rendes tanárt a paksi polgári leányiskolához, Farkas Józsefné Nusser Mária téti helyettes tanárt a barcsi polgári fiú-, leányiskolához, Antal Margit szegedi II. ker. polgári fiúiskolai rendes tanárt a szegedi H. ker. leányiskolához, Geőcze Bertalan tolnai polgári óradíjas helyettes tanárt a hajdúhadházi polgári fiú-, leányiskolához, Horváth Ilona siófoki polgári iskolai óradíjas helyettes tanárt a bajai polgári fiúiskolához, Szarvas Mária bátaszéki polgári iskolai rendes tanárt a bajai polgári leányiskolához, Lipóczy Sarolta kiskunfélegyházai polgári iskolai rendes tanárt az eleki polgári fiú-, leányiskolához, Pásztor Miklós jánosházai polgári iskolai óradíjas helyettesi tanárt a csornai polgári fiúiskolához, Muzsnay Dénes pesterzsébeti polgári iskolai rendes tanárt az újpesti II. sz. fiúiskolához, Szalay Mária helyettes polgári iskolai tanárt a műegyetemtől a cinkotai községi polgári iskolához, Kovacsevics Vita csongrádi polgári iskolai segédtanítót a szentesi polgári leányiskolához, Hódossyi Ilona tapolcai polgári iskolai óradíjas helyettes tanárt a zalaegerszegi polgári fiúiskolához, Szudey Géza putnoki polgári iskolai rendes tanárt a mátészalkai polgári iskolához, Gass László orosházai polgári iskolai helyettes tanárt aputnoki polgári iskolához, Pais Zsófia marcali polgári iskóladíjas helyettes tanárt a derecskei polgári iskolához, Schweitzer Mária sátoraljaújhelyi polgári iskolai rendes tanárt a hajdúhadházai polgári iskolához, Schweitzer Róza sátoraljaújhelyi polgári iskolai rendes tanárt, a hajdúhadházai polgári iskolához. Földes Ernő bácsalmási polgári iskolai óradíjas helyettes tanárt a jánoshalmai polgári fiúiskolához, Földes Ernőné bácsalmási polgári iskolai rendes tanárt a jánoshalmai polgári iskolához, Kertész Dezsőné Fliegler Mária gyöngyösi polgári iskolai rendes tanárt az eleki polgári iskolához, Jakobey Lotz Károly Jánoshalmai polgári iskolai óradíjas helyettes tanárt a pásztói polgári iskolához helyezte át a kultuszminiszter- Esti levél — A nagyság — részletekben. — Mikor a kis emberek ünnepelnek nagyokat, akár életükben, akár haláluk után, gondolkozzanak azon, hogy tulajdonképen miből, milyen részletekből áll a különböző emberi nagyság! Már aki lelkében igazán hódol a nagyság előtt, annak megvan az érzéke, vonzódása, sőt tán tehetsége is azok iránt a tulajdonságok iránt, amikkel valaki nagy ember lehet. Ne tessék megbotránkozni a merész állításon, hogy a kis ember is emelkedhetik a nagyság útján. Mert az igazi emberi nagysághoz nem kell okvetlen, hogy valaki nagyméltóságú ur, gróf, miniszter vagy gazdag ember legyen. Mikor nagy embert temetnek, rendesen az a szokás, hogy egy pár babérkoszorú levelét széttépik emlékül. Most kivételesen próbáljuk Apponyi nagyságát úgy vésni emlékünkbe, hogy apró részleteire elemezve, boncolgatva, kutatva keressük ennek a nagyságnak részleteit és ezeket tegyük el emlékbe. És aztán minden kis ember kísérelje meg utánozni, példányként követni a nagy embert. Egész bizonyossággal sikerül egyes jó tulajdonságokat elsajátítani és a más ember is közeledhetik az emberi nagysághoz. Csak persze, ne a magas rangban, vagy gazdagságban, országos tekintélyben és általában külsőségekben akarják utánozni a nagy embereket. Ez nem sikerül. De a belső nagyságot, a jellemnek ércanyagát, a jóságnak krisztusi eredetét, a műveltségnek magas fokát, a közéletben való becsületességet, a közügyekben való fáradhatatlan és önzetlen munkásságot, az eszmék iránt való rajongást, az elvekhez való hűséget elsajátíthatja mindenki. Nem kell ezekhez született arisztokratának, vagy gazdag embernek lenni. Apponyi is a saját nagyságának minden részletét, minden tudását és lelki nemességét maga szerezte magának. Az Istenhez és a hazájához való törhetetlen ragaszkodása ugyanabból a forrásból fakadt, mint a családjához való vonzódás és a fizetés nélküli önzetlen munkához való hűség, ami most a halálba kergette. Az emberi nagyságnak az Istenhez való ez a közeledése benne lehet és kifejlődhetik egy közönséges származású emberben is. De persze, kell hozzá folytonos tanulókedv, az önművelés szenvedélye, a hivatalos órákon túl is tartó munkakedv, önzetlenség és az istenfélelemmel egyesült emberszeretet. A görögök hozták divatba azt, hogy a nagy embereket mintakép gyanánt állították az iskolákban az ifjúság és a fórumokon a nép elé. Akkor nem tantárgyakra tanítottak, hanem nagyságra és jóságra neveltek. A lelki nagyságoknak ez a belső ünneplése naggyá tette magért a görög nemzetet. Tessék lélektani boncolás alá venni bármelyik nemzetnek nagy korszakát. Minden nemzet akkor volt nagy, amikor az egyéni nagyságokat tisztelték, ünnepelték és a fórumon és a közéletben nem tűrték a jellemtelen emberek szereplését. Az írói, művészi, politikai életben és bármiféle munkáspályán a szorgalmat és tehetséget ünnepelték. Most aztán hasonlítsuk össze ezeket a nagy időket és nagy embereket a mai korral, amelyben a közönség nagy részét jobban érdeklik a nagy bűnök és bűnösök, a panamisták, a kijárók és az üresfejű élelmesség. A hetérák és világszélhámosok népszerűsége korában ne csodálkozzunk a mai nyomorúságokon. Mert igazán csak most vált valóra a régi latin mondás, hogy: „Kevés bölcsességgel kormányozzák a világot...“ Ne tépjük szét a genfi nagy halott babérkoszorúit. Ne temessük el Apponyit! Hanem tartsuk örök emlékezetünkben és próbáljuk eltanulni a nagyságát képező jótulajdonságait ... _______ Zsolt HORTHY MIKLÓSNÉ nyomorenyhitő mozgalma. Horthy Miklósné nyomorenyhítő mozgalmára február 10-én a következő adományok érkeztek be: Szőnyeg- és bútorszövetgyárak rt., ezelőtt Haas Fülöp és fia, Tallián Andor 100— 100 pengő, Budapesti Tanítótestület újabb adománya 51 pengő 40 fillér. dr. Hasenfeld Arthur egyetemi tanár, dr. Dobay Aurél, Pilisvörösvári Bányaalkalmazottak Köre, dr. Thallmayer Alfréd 50—50 P. Dr. Egger Leó és Egger J. 20 pengő, Szabó Kornél, Sturm Gergely ny. igazgató, vitéz báró Pongrácz Henrik ny. altábornagy 10— 10 pengő, Bruck L. Henrik, seregy Palm Jfflaátt*. MtmA Jakab. D. L., Cseh Vilmos ny. tábornok. Nádas Ignác 5—5 pengő, Tóth József ny. postás. Eckstein Rezső, Vidray Ignác 5—5 pengő. Z. F. 2 pengő 25 fillér. Partdula József, Egy posta alkalmazott adománya 2—2 pengő. Kindl Adolf, vitéz B. József számtrat. Radó Géza, Veres Henrik, Németh Sándor 1—1 P. Természetbeni adomány: Naeryalaliyosi dr. Barcza Dezsőnné csomag ruhanemű, Hauer és Márton 14,59 méter flanell.