Pesti Hírlap, 1933. február (55. évfolyam, 26-48. szám)
1933-02-01 / 26. szám
4 PESTI HÍRLAP 1933. február 1., szerda A költségvetési hiány fedezésének terve. A költségvetési hiány fedezésére felállított tervem vázlata a következő:Sztranyavszky Sándor, a Nemzeti Egység Pártjának elnöke kimegy a teremből. Az ellenzékről többen feléje kiáltják. Elég volt az adóemelésből? Peyer Károly: Az elnök kilép a pártból! Derültség.) 1. 50 millió pengő fedezetet nyer a külföldi hitelezők alapjával szemben lebonyolítandó hitelműveletben, 2. 45 millió pengőt a belföldi kölcsön eredményez, 3. 25 milliót az ismertetett adóemelések, mégpedig 17 milliót az egyenesadók, a közvetett adók pedig körülbelül 8 milliót. A kiadások apasztása oldalán 30 millió pengős ■megtakarítást viszünk keresztül, amiből 18 millió esik a dologi kiadásokra, 12 millió személyi megtakarításokra, amiből 5 millió pengő a következő költségvetési évre fog átnyúlni. Tervem kidolgozásánál két szempont lebegett előttem. .4 termelő réteget lehető kíméletben kell részesíteni, de a szociális szempontot is igyekeztünk érvényre juttatni. Amidőn egyrészt a 100 pengőnél kisebb illetményeket az apasztásnál mellőzzük, az adóemeléseknél pedig a progresszivitás elvére vetettünk súlyt: a rádiócsövek adóztatásánál is érvényesül ez a progresszivitás. A jövedelmi adónál még egy további szociális szempont játszik szerepet, mert csak az 5500 pengőn felüli jövedelmekre terjed. Itt átmeneti időszakról van szó. Bródy Ernő: Tizenkét év óta tart az átmenet. (Zaj a baloldalon.) Imrédy Béla: A kiadásokat természetesen tovább is kell csökkenteni, a külföldi adósságok szolgálatának rendezésére megfelelő alapot kell teremteni, hogy a jövő évi költségvetést követő 1934—35. évi költségvetés részére már végleges bázist találtunk. A jövő évi költségvetés keretében nagyobb megtakarításokat csak úgy tudunk elérni, ha revízió alá tesszük az egész állami berendezéseinket és egyes intézményeket könyörtelenül leépítünk. Át kell költöznünk modern, kisebb lakásba. Friedrich István és gróf Hunyady Ferenc két kezüket széttárva kiáltják a pénzügyminiszter felé: Végre hogy rájöttek arra, amit évek óta mondunk! (Zajos felkiáltások a baloldalon: Bethlen! Bethlen!) Kun Béla: Csak felhőkarcolókat építettek! Most már jó lesz a szerény kis lakás! Rassay Károly: Isten hozta a legújabb papagájt! Kabók Lajos: Ez a perzsavásár! Imrédy Béla: Az állami igazgatás teljes átépítéséről van szó, amely jelszavakkal és ál-igazságokkal leszámol. A kormány keretén belül háromtagú bizottság létesül. Fábián Béla (gúnyosan): Éljen, éljen! (Felkiáltások: El van temetve!) Az államvasút és a vasgyárak. Imrédy Béla: Ennek a tagjai a belügyminiszter, a kultuszminiszter és szerény személyem. Ez a bizottság átvizsgálja az összes tárcák felépítését és költségvetési rendszerét és az előbb említett elvek alapján az 1933—34. évi költségvetés már ezeket az új kereteket fogja mutatni. A személyzeti apparátust az új keretekhez képest fogjuk átállítani. Ez gyakorlatilag csak az 1933—34. évi költségvetési év folyamán fog megvalósulni. Az üzemeknél és az Üzemszerű Dohányjövedéknél is hasonló intézkedéseket kívánunk megvalósítani. December és január folyamán járt itt dr. Schraffl, a svájci szövetségi vasutak vezérigazgatója, aki már néhány évvel ezelőtt is megvizsgálta a MÁV-ot. Az Államvasutak gesztiójáról általában kedvező képet festett. A bevételek viszszaesése a MÁV-nál nem olyan nagymérvű, mint ahogy a külföldi vasutaknál tapasztalják. A személyzetnél messzemenő programmot hajtottak végre. A motorizálás terén sok olyan intézkedést tettek folyamatba, amely javította a helyzetet: motorkocsik, sínautók beszerzése, a központi igazgatás átszervezése, egyszerűsítése, az anyagbeszerzés centralizációja, gyors szállítási igények fokozottabb kielégítése, azonfelül az állami gépgyárral olyan kooperáció megteremtése, amely ugyanazon természetű munkákat egyik vagy másik üzemben összpontosítja. Ha az egészen radikális megoldáshoz folyamodunk és az állami gépgyárakat bezárjuk, ebben az esetben is az adósságok terhe és a nyugdíjak jelentékeny deficitet hárít az államra, amit normális üzemmenet mellett sem fogunk felülhaladni. Különben figyelembe kell venni, hogy az állami vas-, acél- és gépgyárak problémája nem elszigetelt probléma, amit nem lehet külön egymagában megoldani. Hann Ferenc: Lehetőleg Biró Pál tanácsa szerint! Imrédy Béla: Arra kell törekedni, hogy az állami vasgyárak terén tapasztalható üzemtúltengést megszüntessék. A magyar kormány nem zárkózik el attól, hogy ha magánvállalatokkal bizonyos megegyezés jön létre és az üzem bizonyos része ezeknek átadassék. A dohányterületet csökkentik. Dohánytermelési politikánknak más irányt kell adni. A piacra termelés szempontjait nem vettük teljesen figyelembe. A dohánnyal bevetett területet lényegesen csökkenteni kell, de ez nem mehet minden válogatás nélkül Vannak egyes dohányfajták, amelyeket belföldön is fel tudunk használni. A dohánytermelésnél az apasztást olyan fajtáknál kell keresztülvinni, amelyek számára sem a belföldön, sem a külföldön nincs megfelelő piac. (Élénk helyeslés az egységes párton. Gúnyos felkiáltásai a baloldalon: Minden rendben van. Türelem! Türelem!) Györki Imre: Türelem és lelkiismeretesség! Imrédy Béla: A Népszövetség pénzügyi bizottImrédy Béla: Meg kell teremteni a jövő gazdálkodás bázisait! Gál Jenő: Iskolába való ez a beszéd, nem parlamentbe! Az idei 806 millió helyett 715 milliós lesz a jövő évi költségvetés. Imrédy Béla: A jövő évi költségvetés problémáját néhány szóval kívánom ismertetni. Malasits Géza (gúnyosan): El vagyunk készülve a legjobbra! Imrédy Béla: A jövő évi költségvetés kilátásait vizsgálva az idei költségvetés 806 millió pengős kiadási végösszegéből kell kiindulni. Ezzel szemben a jövő költségvetési évben egyrészt illetmények csökkentése révén, másrészt a dologi kiadások apasztása útján 40 millió pengőt fogunk megtakarítani és így 76-11 millió pengős összegre jutunk. A jövő költségvetési évben valószínűleg kénytelenek leszünk a népszövetségi kölcsönön kívül egyéb külföldi államadósságok szolgálatára nézve olyan megoldást keresni, amit a Népszövetség pénzügyi bizottsága erre az évre ajánlott, ezáltal 30 millió pengős újabb teherkönnyítés áll be és ilyenformát, 713 millió pengős költségvetésünket bizton remélem fedezhetni. A jövő költségvetési évben olyan bázist tudunk produkálni, amely az államháztartás vitelére megfelelő biztosítékot nyújt. (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások: A rendszert kell megváltoztatni." Buchinger Manó: Lemondani!) sága előtt ismételten rámutattam, hogy pusztán financiális intézkedésekkel a költségvetési kérdést nem lehet megoldani. Ezen túlmenő gazdasági intézkedésekre van szükség. Nagyon jól tudom, hogy a rendszabályok nem népszerűek és a magángazdaság szemszögéből nézve méltán kritizálhatók, de olyan kényszerhelyzetben vagyunk, amit sokkal nagyobb hatalmasságok diktálnak reánk: a világgazdasági krízis kényszeríti ezt tőlünk. Amikor tehét sok szükségszerű rossz között kell választani, a lehető legkisebbet kell választanunk. Ezt az utat nem szabad elhagynunk. Györki Imre (az egységes párt felé): Tessék tapsolni! Imrédy Béla: Beszédem elmondása előtt módomban volt, hogy a kritikákat elolvassam és ezekből megtanulhassam, mit nem szabad csinálni. Nem szabad adót emelni, nem szabad belső kölcsönművelethez fordulni, nem szabad a transzferalapból kölcsönt venni, nem szabad a személyzeti kiadásokat csökkenteni és a dologi kiadásokat sem szabad. Ez csupa negatívum és ha mindezeket a tanácsokat megfogadtam volna, ölhetett késekkel ülhetnék itt. Két alapgondolat az, amely a kritikákban vissza-visszatér és amely kicsendül egyéb megjegyzésekben is. Az egyik az állami kiadások gyökeres lefaragása. Fábián Béla: Úgy van! Ezt kell csinálni! Dinnyés Lajos: A rendelkezési alapokat megszüntetni! Imrády Béla: Akkor, amikor a nyugdíjterhek 200 milliót tesznek ki, az államadóssági terhek 100 milliót, nem tudom, hogyan lehet 100 milliókat lefaragni. Imrédy Béla: Akkor, amikor a nyugdíjterhek pusztul az ország! (Nagy zaj. A viharcsengő állandóan szól. Felkiáltások a baloldalon: Nem kell kivetni olyan adókat, amelyek nem fognak befolyni!) Ezt a programot végre fogom hajtani. Imrédy Béla: Amit a kiadások lefaragása terén emberileg tenni lehet, megteszem. Azt hiszem, a tisztelt Ház többségének teljes megnyugtatására szolgál, hogy ez a program végre is fog hajtatni. Nincs más mód, ami lehetséges! A második alapgondolat, amely a kritikákban elhangzott, hazárd gondolat: a tarifák leszállítása. Ha el is érnénk azt az eredményt, hogy a forgalom egyes helyeken megnövekednék, az eredmény mégis az volna, hogy néhány hónap múlva az állami kiadásokat nem bírnák fedezni. (Felkiáltások a baloldalon: így is meglesz!) Mindkét említett gondolat a nemzeti termelés apparátusának teljes megingatására vezetne. Mivel a termelésre helyezem a súlyt, szükséges, hogy az államháztartás egyensúlya a maga érintetlenségben megmaradjon. Ennek a meggyőződésemnek kifejezést adtam a Népszövetség pénzügyi bizottságában. Ulain Ferenc: Sóhivatal! A Népszövetség ellenőrzi a közmunkákat. Imrédy Béla: Szükségesnek tartom, hogy meginduljanak, ha szűkebb keretben is, a közmunkák. Érvelésem azon a ponton talál helyeslésre, hogy a transzferpénzek befizetésének mai rendszerében kell változtatásokat keresztülvinni. Jansen, a pénzügyi bizottság elnöke, levelet intézett hozzám, amelyben közli velem, hogy tervemmel szemben nincs kifogása, de csak azzal a kikötéssel, hogy meg kell kezdeni a szanálási és költségvetési reformok végrehajtását, a végrehajtandó munkák tisztán produktív jellegűek legyenek, jövedelmet hajtsanak és azok összege ne haladja meg a 15 milliót. Friedrich István (indulatosan a padra csap): Mi közünk nekünk, kérem, ehhez. Önálló állam vagyunk! (Nagy zaj a baloldalon.) Imrédy Béla: A pénzügyi bizottság elnökének közlése szerint mindennek a bizottság ellenőrzése mellett kell történnie. Ulain Ferenc: Köszönjük szépen! (Zaj.) Lázár Miklós: Éljen a nemzeti szuverenitás! Bíró Pál: Legalább 5000 munkás kenyere függ ettől. Imrédy Béla: A külföldi hitelezők rendelkezésére álló összeg fölött nem rendelkezhetünk önállóan. Az említett munkálatok nagyrészt az államvasutak gazdasági üzemvitelét biztosító munkák volnának. Reményem van arra, hogy az összegek felhasználásához az alap kezelésére illetékesek beleegyezését fogjuk bírni. Friedrich István állandóan közbeszól, mire az egységes párt oldaláról azt kiáltják feléje: Lánchíd, Lánchíd! Kun Béla: Wekerle mosolyog a karzaton! (A felsőházi tagok részére fenntartott karzat első sorában Wekerle Sándor volt pénzügyminiszter ür.) Imrédy Béla: A székesfőváros hitelezőivel kötött megállapodás alapján szintén bizonyos munkákat tehet folyamatba. Gondoskodni kívánunk a tatarozási munkálatok folytatásáról. Ezek a munkálatok az iparon keresztül oda vezetnek, hogy a mezőgazdasági piac növekszik és így az iparon át is fellendül a mezőgazdaság. Lázár Miklós: A frázisokra mennyi adót vetnek ki’! A devizagazdálkodást elasztikusabbá teszik. Imrédy Béla: A kötött devizagazdálkodás és egyéb megkötöttségek rendszere nagy akadálya a mezőgazdasági termékek értékesítésének. Ezért gondoskodunk arról, hogy meglévő rendszerünk elasztikusabban alkalmaztassák a kiviteli lehetőségekhez anélkül, hogy a pengő stabilitását veszélyeztesse. A mezőgazdaságra nehezedő adósságok kérdése egyik legnehezebb problémánk. Elég utalni a hosszúlejáratú és a rövidlejáratú záloglevelekre. Ezt a problémát közvetlenül megoldani nem tudjuk. A világgazdasági értekezletet előkészítő bizottság jelentésében a magyar agráradósságok kérdése, mint egyik legelsősorban megoldandó téma szerepel. Kun Béla: A záloglevelek már spekulánsak kezén vannak! Imrédy Béla: Azokon a gazdákon, akik legjobban vannak eladósodva, kamatkönnyítés terén óhajtunk segíteni. Alapot teremtünk, amely ezeknek az érdekelteknek bizonyos kamathozzájárulást fog szolgáltatni, amelynek mértékét 1 és 3 százalékban jelölhetem meg. (Élénk helyeslés és éljenzés az egységes párton. Néhány napon, legkésőbb két héten belül kidolgozott tervvel léphetünk az érdekeltek elé és azt óhajtjuk, hogy az alap szeptember közepéig kellő dotációval rendelkezzék. Ezt az alapot részben úgy teremtik elő, hogy a kamatilleték mérvét emeljük fel erre a célra. Éber Antal: Kitűnő ötlet! A takarékoskodást megadóztatják! Lázár Miklós:Táj annak, aki takarékos! Fábián Béla: Talán egy kis szünetet kéne adni, hogy tovább bírjuk ezeket a pörölycsapásokat! Hajós Kálmán: Nem muszáj hallgatni! Fábián Béla: De az országnak muszáj •hallgatni (Zaj.) Cinikus!) Bródy Ernő: A városi polgár dögöljön meg. (Az elnök rendreutasítja Bródyt.) Csisza A clearing-egyezmények nem váltak be. Imrédy Béla: Az úgynevezett clearing-egyezmények az exportra szoruló országokban nem váltak be, mert a kereskedelmet visszafejlesztették. Az osztrákmagyar clearing-megállapodás kivételével ezért az összes clearing-egyezmények megszüntetésére valamennyi érdekelt állammal tárgyalásokat kezdünk. A Népszövetség pénzügyi bizottsága rámutatott hitelügyi szervezetünk túldimenzionáltságára. Gondoskodni kell tehát arról, hogy a szükséges reorganizáció teljes biztonsággal megindítható legyen. Az a körülmény, hogy pénzintézeteink a veszteséggel szemben fel vannak vértezve, fokozza a velük szemben érzett bizalmat. A hitelszervezetek teljes erővel támogatni fogják a termelés átszervezését és az exportot. A külföldi hitelezők nem fognak elzárkózni olyan kívánalmaktól, amelyeknek jogosságáról meg vannak győződve. A Londonban folyt Stillhalte-tárgyalások alkalmát megragadtuk, hogy személyes érintkezést keressünk olyan hitelezőkkel is, akik hosszúlejáratú hiteleket bocsátottak Magyarország rendelkezésére s velük átmeneti megoldást kerestünk. A transzformoratórium-rendelet előírja, hogy a kamat pengőben fizettessék be. Ez persze csak akkor történhet, ha az adósok abba a helyzetbe jutnak, hogy termelvényeiket értékesíthetik. A transzfermoratórium meghosszabbítása alkalmával bizonyos módosítást terveztünk, amely felhatalmazza a pénzügyminisztert arra, hogy a letételi kötelezettség mérvét és módját rendeletileg állapíthassa meg. A londoni Stillhalte-tárgyalások a rövidlejáratú hitelekre vonatkoznak és a megállapodás biztosítja ezeknek egy félévi, vagy legfeljebb egy évi meghosszabbítását. A hitelcirkuláció megindulásához ez a rendelkezés is hozzá fog járulni. Három főgondolatot igyekeztem expozém folyamán végigvezetni: az egyik a termelés fejlesztésének szempontja, a másik az államháztartás egyensúlyának mindenek felett való biztosítása, mert ez a termelés alapvető feltétele, anélkül el sem képzelhető, a harmadik pedig állami berendezésünk átszervezése, hogy az állami költségvetés egyensúlya biztos alapokra helyeztessék. Döntő befolyása egy kormánynak csak erre az utóbbira van. A termelés fejlesztésénél a kormány munkáin csak irányító, élő tartalommal azonban ezt a programmot a társadalom kell, hogy megtöltse. Azt szeretném, hogy a magyar nemzet megtanulna önmagára nézni, hogy a nemzetek versenyében megállhassa helyét. Szilárd meggyőződésem, hogy az adott viszonyok között ez az egyetlen út, amelyet követnünk lehet. Külpolitikai vonatkozásban annak a nemzetnek van előnye, amely gazdasági és pénzügyi politikáját szilárd bázisokra helyezi. Szent meggyőződéssel hiszem, hogy ez a generáció a célnál is keményebb lesz. Meg vagyok győződve, hogy az az út, amelyet megjelöltem, kifelé fog vezetni bennünket a tespedés sivatagából (Élénk éljenzés és taps az egységes párton.) A pénzügyminisztert, miután befejezte majdnem kétórás expozéját, a kormány tagjai és az egységespárti képviselők sorban üdvözölték, a baloldalról pedig kórusban kiáltottak feléje: Lemondani! Az állami igazgatást könyörtelenül át kell szervezni.