Pesti Hírlap, 1933. február (55. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-01 / 26. szám

4 PESTI HÍRLAP 1933. február 1., szerda A költségvetési hiány fedezésének terve. A költségvetési hiány fedezésére felállított ter­vem vázlata a következő:­­Sztranyavszky Sándor, a Nemzeti Egység Párt­jának elnöke kimegy a teremből. Az ellenzékről töb­ben feléje kiáltják. Elég volt az adóemelésből? Peyer Károly: Az elnök kilép a pártból! Derültség.) 1. 50 millió pengő fedezetet nyer a külföldi hi­telezők alapjával szemben lebonyolítandó hitelműve­letben, 2. 45 millió pengőt a belföldi kölcsön eredmé­nyez, 3. 25 milliót az ismertetett adóemelések, még­pedig 17 milliót az egyenesadók, a közvetett adók pedig körülbelül 8 milliót. A kiadások apasztása oldalán 30 millió pengős ■megtakarítást viszünk keresztül, amiből 18 millió esik a dologi kiadásokra, 12 millió személyi megtakarítá­sokra, amiből 5 millió pengő a következő költségvetési évre fog átnyúlni. Tervem kidolgozásánál két szempont lebegett előttem. .4 termelő réteget lehető kíméletben kell ré­szesíteni, de a szociális szempontot is igyekeztünk érvényre juttatni. Amidőn egyrészt a 100 pengőnél kisebb illetményeket az apasztásnál mellőzzük, az adóemeléseknél pedig a progresszivitás elvére vetet­tünk súlyt: a rádiócsövek adóztatásánál is érvényesül ez a progresszivitás. A jövedelmi adónál még egy további szociális szempont játszik szerepet, mert csak az 5500 pengőn felüli jövedelmekre terjed. Itt átme­neti időszakról van szó. Bródy Ernő: Tizenkét év óta tart az átmenet. (Zaj a baloldalon.) Imrédy Béla: A kiadásokat természetesen to­vább is kell csökkenteni, a külföldi adósságok szol­gálatának rendezésére megfelelő alapot kell terem­teni, hogy a jövő évi költségvetést követő 1934—35. évi költségvetés részére már végleges bázist talál­tunk. A jövő évi költségvetés keretében nagyobb megtakarításokat csak úgy tudunk elérni, ha revízió alá tesszük az egész állami berendezéseinket és egyes intézményeket könyörtelenül leépítünk. Át kell köl­töznünk modern, kisebb lakásba. Friedrich István és gróf Hunyady Ferenc két kezüket széttárva kiáltják a pénzügyminiszter felé: Végre hogy rájöttek arra, amit évek óta mondunk! (Zajos felkiáltások a baloldalon: Bethlen! Bethlen!) Kun Béla: Csak felhőkarcolókat építettek! Most már jó lesz a szerény kis lakás! Rassay Károly: Isten hozta a legújabb pa­pagájt! Kabók Lajos: Ez a perzsavásár! Imrédy Béla: Az állami igazgatás teljes átépíté­séről van szó, amely jelszavakkal és ál-igazságokkal leszámol. A kormány keretén belül háromtagú bi­zottság létesül. Fábián Béla (gúnyosan): Éljen, éljen! (Fel­kiáltások: El van temetve!) Az államvasút és a vasgyárak. Imrédy Béla: Ennek a tagjai a belügyminiszter, a kultuszminiszter és szerény személyem. Ez a bi­zottság átvizsgálja az összes tárcák felépítését és költségvetési rendszerét és az előbb említett elvek alapján az 1933—34. évi költségvetés már ezeket az új kereteket fogja mutatni. A személyzeti apparátust az új keretekhez képest fogjuk átállítani. Ez gyakor­latilag csak az 1933—34. évi költségvetési év folya­mán fog megvalósulni. Az üzemeknél és az Üzem­szerű Dohányjövedéknél is hasonló intézkedéseket kívánunk megvalósítani. December és január folya­mán járt itt dr. Schraffl, a svájci szövetségi vasutak vezérigazgatója, aki már néhány évvel ezelőtt is megvizsgálta a MÁV-ot. Az Államvasutak gesztiójá­­ról általában kedvező képet festett. A bevételek visz­­szaesése a MÁV-nál nem olyan nagymérvű, mint ahogy a külföldi vasutaknál tapasztalják. A személy­zetnél messzemenő programmot hajtottak végre. A motorizálás terén sok olyan intézkedést tettek folya­matba, amely javította a helyzetet: motorkocsik, sínautók beszerzése, a központi igazgatás átszerve­zése, egyszerűsítése, az­ anyagbeszerzés centralizá­­ciója, gyors szállítási igények fokozottabb kielégí­tése, azonfelül az állami gépgyárral olyan kooperáció megteremtése, amely ugyanazon természetű munká­kat egyik vagy másik üzemben összpontosítja. Ha az egészen radikális megoldáshoz folyamodunk és az állami gépgyárakat bezárjuk, ebben az esetben is az adósságok terhe és a nyugdíjak jelentékeny defi­citet hárít az államra, amit normális üzem­menet mellett sem fogunk felülhaladni. Különben figye­lembe kell venni, hogy az állami vas-, acél- és gép­gyárak problémája nem elszigetelt probléma, amit nem lehet külön egymagában megoldani. Hann Ferenc: Lehetőleg Biró Pál tanácsa sze­rint! Imrédy Béla: Arra kell törekedni, hogy az ál­lami vasgyárak terén tapasztalható ü­zemtúltengést megszüntessék. A magyar kormány nem zárkózik el attól, hogy ha magánvállalatokkal bizonyos megegye­zés jön létre és az üzem bizonyos része ezeknek át­­adassék. A dohányterületet csökkentik. Dohánytermelési politikánknak más irányt kell adni. A piacra term­elés szempontjait nem vettük tel­jesen figyelembe. A dohánnyal bevetett területet lé­nyegesen csökkenteni kell, de ez nem mehet minden válogatás nélkül Vannak egyes dohányfajták, ame­lyeket belföldön is fel tudunk használni. A dohány­­termelésnél az apasztást olyan fajtáknál kell keresz­tülvinni, amelyek számára sem a belföldön, sem a külföldön nincs megfelelő piac. (Élénk helyeslés az egységes párton. Gúnyos felkiáltásai­ a baloldalon: Minden rendben van. Türelem! Türelem!) Györki Imre: Türelem és lelkiismeretesség! Imrédy Béla: A Népszövetség pénzügyi bizott­Imrédy Béla: Meg kell teremteni a jövő gazdál­kodás bázisait! Gál Jenő: Iskolába való ez a beszéd, nem par­lamentbe! Az idei 806 millió helyett 715 milliós lesz a jövő évi költségvetés. Imrédy Béla: A jövő évi költségvetés problémá­ját néhány szóval kívánom ismertetni. Malasits Géza (gúnyosan): El vagyunk ké­szülve a legjobbra! Imrédy Béla: A jövő évi költségvetés kilátásait vizsgálva az idei költségvetés 806 millió pengős ki­adási végösszegéből kell kiindulni. Ezzel szemben a jövő költségvetési évben egyrészt illetmények csök­kentése révén, másrészt a dologi kiadások apasztása útján 40 millió pengőt fogunk megtakarítani és így 76-11 millió pengős összegre jutunk. A jövő költség­­vetési évben valószínűleg kénytelenek leszünk a nép­­szövetségi kölcsönön kívül egyéb külföldi államadós­ságok szolgálatára nézve olyan megoldást keresni, amit a Népszövetség pénzügyi bizottsága erre az évre ajánlott, ezáltal 30 millió pengős újabb teherkönnyí­­tés áll be és ilyenformát, 713 millió pengős költség­­vetésünket bizton remélem fedezhetni. A jövő költség­­vetési évben olyan bázist tudunk produkálni, amely az államháztartás vitelére megfelelő biztosítékot nyújt. (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások: A rend­szert kell megváltoztatni." Buchinger Manó: Lemon­dani!) sága előtt ismételten rámutattam, hogy pusztán financiális intézkedésekkel a költségvetési kérdést nem lehet megoldani. Ezen túlmenő gazdasági intéz­kedésekre van szükség. Nagyon jól tudom, hogy a rendszabályok nem népszerűek és a magángazdaság szemszögéből nézve méltán kritizálhatók, de olyan kényszerhelyzetben vagyunk, amit sokkal nagyobb hatalmasságok diktálnak reánk: a világgazdasági krízis kényszeríti ezt tőlünk. Amikor teh­ét sok szük­ségszerű rossz között kell választani, a lehető legki­sebbet kell választanunk. Ezt az utat nem szabad el­hagynunk. Györki Imre (az egységes párt felé): Tessék tapsolni! Imrédy Béla: Beszédem elmondása előtt mó­domban volt, hogy a kritikákat elolvassam és ezekből megtanulhassam, mit nem szabad csinálni. Nem sza­bad adót emelni, nem szabad belső kölcsönművelet­­he­z fordulni, nem szabad a transzferalapból kölcsönt venni, nem szabad a személyzeti kiadásokat csökken­teni és a dologi kiadásokat sem szabad. Ez csupa ne­gatívum és ha mindezeket a tanácsokat megfogad­tam volna, ölhetett késekkel ülhetnék itt. Két alap­­gondolat az, amely a kritikákban vissza-visszatér és amely kicsendül egyéb megjegyzésekben is. Az egyik az állami kiadások gyökeres lefaragása. Fábián Béla: Úgy van! Ezt kell csinálni! Dinnyés Lajos: A rendelkezési alapokat meg­szüntetni! Imrády Béla: Akkor, amikor a nyugdíjterhek 200 milliót tesznek ki, az államadóssági terhek 100 milliót, nem tudom, hogyan lehet 100 milliókat le­faragni. Imrédy Béla: Akkor, amikor a nyugdíjterhek pusztul az ország! (Nagy zaj. A viharcsengő állan­dóan szól. Felkiáltások a baloldalon: Nem kell ki­vetni olyan adókat, amelyek nem fognak befolyni!) Ezt a programot végre fogom hajtani. Imrédy Béla: Amit a kiadások lefaragása terén emberileg tenni lehet, megteszem. Azt hiszem, a tisz­telt Ház többségének teljes megnyugtatására szol­gál, hogy ez a program végre is fog hajtatni. Nincs más mód, ami lehetséges! A második alapgondolat, amely a kritikákban elhangzott, hazárd gondolat: a tarifák leszállítása. Ha el is érnénk azt az eredményt, hogy a forgalom egyes helyeken megnövekednék, az eredmény mégis az volna, hogy néhány hónap múlva az állami kiadásokat nem bírnák fedezni. (Felkiáltá­sok a baloldalon: így is meglesz!) Mindkét említett gondolat a nemzeti termelés apparátusának teljes megingatására vezetne. Mivel a termelésre helyezem a súlyt, szükséges, hogy az államháztartás egyen­súlya a maga érintetlenségben megmaradjon. Ennek a meggyőződésemnek kifejezést adtam a Népszövetség pénzügyi bizottságában. Ulain Ferenc: Sóhivatal! A Népszövetség ellenőrzi a közmunkákat. Imrédy Béla: Szükségesnek tartom, hogy meg­induljanak, ha szűkebb keretben is, a közmunkák. Érvelésem azon a ponton talál helyeslésre, hogy a transzfer­pénzek befizetésének mai rendszerében kell változtatásokat keresztülvinni. Jansen, a pénzügyi bizottság elnöke, levelet intézett hozzám, amelyben közli velem, hogy tervemmel szemben nincs kifogása, de csak azzal a kikötéssel, hogy meg kell kezdeni a szanálási és költségvetési reformok végrehajtását, a végrehajtandó munkák tisztán produktív jellegűek legyenek, jövedelmet hajtsanak és azok összege ne haladja meg a 15 milliót. Friedrich István (indulatosan a padra csap): Mi közünk nekünk, kérem, ehhez. Önálló állam va­gyunk! (Nagy zaj a baloldalon.) Imrédy Béla: A pénzügyi bizottság elnökének közlése szerint minden­nek a bizottság ellenőrzése mellett kell történnie. Ulain Ferenc: Köszönjük szépen! (Zaj.) Lázár Miklós: Éljen a nemzeti szuverenitás! Bíró Pál: Legalább 5000 munkás kenyere függ ettől. Imrédy Béla: A külföldi hitelezők rendelkezé­sére álló összeg fölött nem rendelkezhetünk önállóan. Az említett munkálatok nagyrészt az államvasutak gazdasági üzemvitelét biztosító munkák volnának. Reményem van arra, hogy az összegek felhasználásá­hoz az alap kezelésére illetékesek beleegyezését fog­juk bírni. Friedrich István állandóan közbeszól, mire az egységes párt oldaláról azt kiáltják feléje: Lánchíd, Lánchíd! Kun Béla: Wekerle mosolyog a karzaton! (A­ felsőházi tagok részére fenntartott karzat első sorá­ban Wekerle Sándor volt pénzügyminiszter ür.) Imrédy Béla: A székesfőváros hitelezőivel kö­tött megállapodás alapján szintén bizonyos munká­kat tehet folyamatba. Gondoskodni kívánunk a ta­­tarozási munkálatok folytatásáról. Ezek a munkála­tok az iparon keresztül oda vezetnek, hogy a mező­­gazdasági piac növekszik és így az iparon át is fel­lendül a mezőgazdaság. Lázár Miklós: A frázisokra mennyi adót vet­nek ki’! A devizagazdálkodást elasztikusabbá teszik. Imrédy Béla: A kötött devizagazdálkodás és egyéb megkötöttségek rendszere nagy akadálya a mezőgazdasági termékek értékesítésének. Ezért gon­doskodunk arról, hogy meglévő rendszerünk elaszti­­kusabban alkalmaztassák a kiviteli lehetőségekhez anélkül, hogy a pengő stabilitását veszélyeztesse. A mezőgazdaságra nehezedő adósságok kérdése egyik legnehezebb problémánk. Elég utalni a hosszúlejá­ratú és a rövidlejáratú záloglevelekre. Ezt a problé­mát közvetlenül megoldani nem tudjuk. A világgaz­dasági értekezletet előkészítő bizottság jelentésében a magyar agráradósságok kérdése, mint egyik leg­­elsősorban megoldandó téma szerepel. Kun­ Béla: A záloglevelek már spekulánsak ke­zén vannak! Imrédy Béla: Azokon a gazdákon, akik legjob­ban vannak eladósodva, kamatkönnyítés terén óhaj­tunk segíteni. Alapot teremtünk, amely ezeknek az érdekelteknek bizonyos kamathozzájárulást fog szol­gáltatni, amelynek mértékét 1 és 3 százalékban jelölhetem meg. (Élénk helyeslés és éljenzés az egy­­séges párton.­ Néhány napon, legkésőbb két héten belül kidolgozott tervvel léphetünk az érdekeltek elé és azt óhajtjuk, hogy az alap szeptember közepéig kellő dotációval rendelkezzék. Ezt az alapot részben úgy teremtik elő, hogy a kamatilleték mérvét emel­jük fel erre a célra. Éber Antal: Kitűnő ötlet! A takarékoskodást megadóztatják! Lázár Miklós:­­Táj annak, aki takarékos! Fábián Béla: Talán egy kis szünetet kéne adni, hogy tovább bírjuk ezeket a pörölycsapásokat! Hajós Kálmán: Nem muszáj hallgatni! Fábián Béla: De az országnak­ muszáj •hall­gatni (Zaj.) Cinikus!) Bródy Ernő: A városi polgár dögöljön meg. (Az elnök rendreutasítja Bródyt.) Csisza A clearing-egyezmények nem váltak be. Imrédy Béla: Az úgynevezett clearing-egyezmé­­nyek az exportra szoruló országokban nem váltak be, mert a kereskedelmet visszafejlesztették. Az osztrák­magyar clearing-megállapodás kivételével ezért az összes clearing-egyezmények megszüntetésére vala­mennyi érdekelt állammal tárgyalásokat kezdünk. A Népszövetség pénzügyi bizottsága rámutatott hitelügyi szervezetünk túldimenzionáltságára. Gon­doskodni kell tehát arról, hogy a szükséges reorga­nizáció teljes biztonsággal megindítható legyen. Az a körülmény, hogy pénzintézeteink a veszteséggel szemben fel vannak vértezve, fokozza a velük szem­ben érzett bizalmat. A hitelszervezetek teljes erővel támogatni fogják a termelés átszervezését és az ex­portot. A külföldi hitelezők nem fognak elzárkózni olyan kívánalmaktól, amelyeknek jogosságáról meg vannak győződve. A Londonban folyt Stillhalte-tár­­gyalások alkalmát megragadtuk, hogy személyes érintkezést keressünk olyan hitelezőkkel is, akik hosszúlejáratú hiteleket bocsátottak Magyarország rendelkezésére s velük átmeneti megoldást kerestünk. A transzformoratórium-rendelet előírja, hogy a ka­mat pengőben fizettessék be. Ez persze csak akkor történhet, ha az adósok abba a helyzetbe jutnak, hogy termelvényeiket értékesíthetik. A transzfer­moratórium meghosszabbítása alkalmával bizonyos módosítást terveztünk, amely felhatalmazza a pénz­ügyminisztert arra, hogy a letételi kötelezettség mér­vét és módját rendeletileg állapíthassa meg. A lon­doni Stillhalte-tárgyalások a rövidlejáratú hitelekre vonatkoznak és a megállapodás biztosítja ezeknek egy félévi, vagy legfeljebb egy évi meghosszabbítását. A hitelcirkuláció megindulásához ez a rendelkezés is hozzá fog járulni. Három főgondolatot igyekeztem expozém folya­mán végigvezetni: az egyik a termelés fejlesztésének szempontja, a másik az államháztartás egyensúlyá­nak mindenek felett való biztosítása, mert ez a ter­melés alapvető feltétele, anélkül el sem képzelhető, a harmadik pedig állam­i berendezésünk átszervezése, hogy az állami költségvetés egyensúlya biztos ala­pokra helyeztessék. Döntő befolyása egy kormánynak csak erre az utóbbira van. A termelés fejlesztésénél a kormány munkáin csak irányító, élő tartalommal azonban ezt a programmot a társadalom kell, hogy megtöltse. Azt szeretném, hogy a magyar nemzet megtanulna önmagára nézni, hogy a nemzetek ver­senyében megállhassa helyét. Szilárd meggyőződésem, hogy az adott viszonyok között ez az egyetlen út, amelyet követnünk lehet. Külpolitikai vonatkozásban annak a nemzetnek van előnye, amely gazdasági és pénzügyi politikáját szilárd bázisokra helyezi. Szent meggyőződéssel hiszem, hogy ez a generáció a célnál is keményebb lesz. Meg vagyok győződve, hogy az az út, amelyet megjelöltem, kifelé fog vezetni bennünket a tespedés sivatagából (Élénk éljenzés és taps az egységes párton.) A pénzügyminisztert, miután befejezte majdnem kétórás expozéját, a kormány tagjai és az egységes­párti képviselők sorban üdvözölték, a baloldalról pe­dig kórusban kiáltottak feléje: Lemondani! Az állami igazgatást könyörtelenül át kell szervezni.

Next