Pesti Hírlap, 1933. március (55. évfolyam, 49-73. szám)
1933-03-15 / 61. szám
*I PESTI HÍRLAP 1939. március 15., szerda. A művészet visszatérése. Megható, több, lélekbemarkoló ünnep színhelye volt a napokban a Fészek nagyterme. A képzőművészek egyletének építészeti szakosztálya Jakab Dezső emlékére gyűlt össze, hogy meghallgassa Lechner Jenő műépítész emlékbeszédét a nemrég elhalt művészről. Építőművészről. Mert Jakab Dezső az volt. Művésze mesterségének. A mesterségét költészetté tudta átszellemesiteni. Még pedig magyar költészetté. Szóval egy amolyan maradi ember volt, aki nem elégedett meg az..., hogy alaprajzot vessen papiéra, hogy kiszámíttassa mérnök kollégájával a szerkezeti elemeket, hogy valamely kész stílus formanyelvével operáljon, innét-onnét szedegetve össze motívumait, hanem minden egyes vonalát előzetesen elképzelte és csak a maga intencióit, melyeket — mint mesterénél Lechner Ödönnél látta, — a magyar népi motívumok ihlették, igyekezett a maga harmóniáiba foglalni Nemcsak maradi volt tehát, hanem bogaras is, — mondják a mai „előfutárok“, akik lemosolyogják álmait, akiknek az építészet egyetlen rekvizituma a körző és vonalzó, akik kubusokba rakják fel tömegeiket s a maguk skatulyaházainak sivár meztelenségével eltárgyilagositanak, szimplifikálnak mindent. Miért ne lehetne költészetet belevinni, a vonalak játékába? Képzelem, hogy mosolyogtak befelé, mialatt hallgatták Lechner Jenő emlékbeszédét, ki szárnyas szavakkal magyarázta Lechner Ödön és hiei művészeti ideáljait, melyekért ők ma nemcsak hogy nem lelkesednek, de azokat egyenesen lesajnálják. Vajjon így gondolkoznak-e azok a boldog halandók is, kiknek sorsuk, hogy egy ilyen skatulyaházban éljék le napjaikat? Azt hiszem, itt van már az ideje, vagy nem késhetik soká, mikor ezek a boldogok hangos szóvá felsírják lelkük keserveit. Mert egy életet szanatóriumban tölteni nem tartozhatik az élet legnagyobb örömei közé. Ennek a szanatóriumi hangulatnak első megteremtője, a francia Le Corbusser építette párizsi villát néztem meg nemrég, keresztül-kasul járva a gazdag bankár modern lakosztályát, a sivár csőbútorok, az üres színes falak, a nagy ablakok és alacsony szállak megfagyott átadotásával. Az ablaknak hátat fordítva, néztem farkasszemet a pirosra festett üres fallal, melyen csak egy kis ezüstkeretbe foglalt kubisztikus kép lógott, szomorú elhagyatottsággal. Hát valóban tárgyilagos egy ilyen szobában minden. A fal főként. A fal körülfogja a teret, áll rendíthetetlenül, ijesztő porkolábként. Körülfog és elzár, mint a börtön sivár fala. Egy ilyen szobában úgy érezzük magunkat, mint a kórházban, ahol fáj az ablakon át beözönlő napsugár, mert csak azt látjuk, hogy be vagyunk fogva, a fal vasmarokkal szorítja torkunkat. A falon ornamensek, laposak, színesek futnak végig, de csak annál jobban éreztetik a fal tárgyilagosságát. A fal fal marad, melyre tehát nem kerülhet festmény, nehogy az aranyrámába foglalt kép azt az illúziót keltse, hogy a fal át van törve, kilátunk egy ihiaginarius világba, hogy a szoba nem börtön, hogy Van kapcsolatom a külvilággal, hogy otthon is élek, álmodom, pihenek, gondolkozom és érzek. Nem, ez mind álérzet, — a szoba arra való, — hirdetik előfutárjai az új emberiségnek, — hogy bemenvén, benne maradjunk a három fal között, a negyedik az ablak, ott hadd áramoljon be a fény, az egyetlen élő, melynek a szobában, magunkon kívül, helye van. Amig azonban ott állottam az ablak előtt, hátat fordítva a beözönlő napnak, a sivár falak rendíthetetlen közönynyel rámbámultak és fojtogatták a torkomat. Menekülni igyekeztem másik szobába és eljutottam egy bezárt ajtóhoz. — Nincs tovább? — kérdeztem a házat mutogató szolgától. — De igen, ám itt az ur szobája van és az épi’tész ur megtiltotta, hogy ezt idegeneknek megmutassuk.Egy ropogós bankó azonban a tilalmat menten feloldotta. Ott voltam tehát az ur szobájában, aki ha tőzsdeizgalmai után otthonába tér, ebbe a szobába menekül. S mit látnak szemeim? Kényelmes díványt, perzsaszőnyegeket a földön, képeket a falon és valami intim, meghittséget a szobaberendezés együttesében. Ahá, ha az úr pihenni akar, — de elvégre csak mégis otthonában akar az ember megpihenni! — akkor ide bújik, mert itt megpihenhet. Itt nem üli be a derekát a csőbútor szögleteibe, itt nem fekszik rá a torkára a sivár fát börtönérzete, itt melegség van, melyet nem a fűtőtest áraszt, itt, otthoniassága van, melyet a képek, szobrok, a könyvek, a virágok a vázákban, a sok apróság együtt teremt. De ezt a szój hát Le Corbusier úr megtiltotta, hogy megnézzék. Ez elveinek nem felel meg. Egy jeles műgyűjtőnő testvéröccsének fia nemrég egy „modern“ szobát rendeztetett be magának. Kedveskedni kívánt öccsének és elküldött ajándékba egy-két kitűnő képet híres gyűjteményéből. A szobát berendező fiatal építész kézzel-lábbal tiltakozott az ellen, hogy képek kerüljenek a falra. Ezt nem tűri az új stílus. A fal elveszti anyagszerűségét, az ő bútorainak stílusába krkefóniát hozna, csak hosszas tárgyalások után engedtemeg, hogy Aba-Novák egy, mond egyetlenegy képét a hatméteres csupasz falra feltegyék. Ez a képiszonya az új építészeknek a „tárgyiasság“ elvén nyugszik. A fal maradjon fal. Oda fölösleges holmi ne kerülhessen. A szobának meg kell őrizni szobajellegét. De milyen szoba az, ahol nincs lélek, nincs költészet? A költészet éppen valami „fölösleg“, az álmodozás is fölösleg, a lélek világa is fölösleges, persze egy kórházszobában nincs szükség fölösleges holmira. A „modern" emberek örökké szanatóriumra szorulnak? Dehogy, még ma, a legnyomasztóbb hangulataink között is, vágyunk valamire, ami az élet sanyaruságai után megnyugtasson, vágyunk az otthon költészetére, s ez a vágy kitörölhetetlen belőlünk, s ez fogja nyakát szegni a skatulyaházak és rideg szobák gyilkos sivárságának. Ez a Vágy a költészet és mű- I veszet Örök forrása. Dr. Lázár Béla. Hol élnek az elűzött és száműzött fejedelmek, császárok és királyok ? Sóta, a flórdai kalendárium legújabb adatainak megvilágítása mellett. A revíziós és restaurációs mozgalmak állandóan aktuálissá teszik az elűzött, száműzött vagy önkéntesen lemondott uralkodóházak problémáját. Az egykori európai uralkodók érthető figyelemmel kísérik azokat a törekvéseket, amelyeknek valóraválása talán ismét megnyitja elöttük az elhagyott és elárvult trónjuk visszafoglalására vezető utat. A Gothai Almanach, amely négy kötetben évről-évre pontosan megjelenik, az idén immár 170. évfolyamába lépett és részletes adatokat tartalmaz az öszszes uralkodóházakról, természetesen azokról is, amelyek most „birtokon kívül“ állnak. A Hohenzollern és Habsburg-Lotharingiai házat, tagjainak életefolyását legjobban ismerik az újságolvasók és ezért csak röviden utalunk rájuk. II. Vilmos császár, aki január 27-én töltötte be 71. évét, Doornban él. A Gothai Almanach megjegyzi, hogy 1918. november 28-án, tehát majdnem három héttel Hollandiába érkezése után mondott le trónjáról. Fia, Frigyes Vilmos trónörökös, aki most 51 esztendős, már évekkel ezelőtt visszatért Németországba, sőt részt vesz minden olyan ünnepségen és katonai parádén, ami a császári Németország nagyságára emlékezteti a németeket. Az excsászár unokája, a trónörökös legidősebb fia, Prinz Wilhelm (Vilmos herceg) a nyáron lesz 27 éves és most hivatalnokoskodik. A Gotha szerint állandó tartózkodási helye Administration Schildberg, Kreis Suldin, Poroszország egyik járásában készül arra, hogy a monarchism pártok parlamenti győzelme esetére elfoglalja azt a trónt, amelyről sohasem mondott le. Vilmos herceg, aki József főherceg keresztfia, három évvel ezelőtt Budapesten is járt és már akkor úgy emlegették, mint a Hohenzollernek trónjának várományosát A német birodalom tökéletes közjogi egységét ez a fiatal herceg lesz hivatott megteremteni és ennek az útjából csak egy akadályt kell elhárítani: a bajor partikularizmust, amely már most sem titkolja, hogy a berlini uralkodót sohasem hajlandó elismerni Bajorország királyának. A katholikus Witteltbachok, akik mögött egységesen állnak hűséges bajorjaik, királyt megillető reverendával veszik körül Rupprecht tábornagyot, Bajoroszág trónörökösét, aki königliche Hoheit (királyi fenség) és állandóan Bajorország területén él. München szívében, a királyi palota negyedében, az Odeons glatzon lakik, ha nincs vidéki birtokán, Bechtesgadenben. A Vierin-dinasztia Albertinusi ágának sarja, II. Frigyes Vilmos yrdsf király tavaly halt meg és már nem érte meg József nádor ükunokájának, Anna királyi hercegnő fiának születését. A volt szász király trónörökös fia, Frigyes Keresztély szász királyi hercegi Meissen őrgrófja, királyi fenség most 40 esztendős, a jogtudományok doktora (Dr. juris), szolgálaton kivüli szász királyi százados Breslau mellett atyja birtokán, Sybillenortban él vagy Bambergben tartózkodik. Württemberg királya, II. Vilmos (nem azonos II. Vilmos ex-császárral!) csak 1918 november 29-én mondott le és ugyanaznap vette fel Württemberg hercege címet. Lemondását liebenhauseni kastélyában csak három évvel élte túl és vele együtt 1921-ben férfiágon kihalt a Württemberg királyi ház. Németország a háború végéig 20 szövetséges államból állt, amelyek közül — a három nagy Hanza-város kivételével a többi — 83 monarchia volt. A négy német királyság lemondott uralkodóiról már szóltunk, a többi 19 állam uralkodója csaknem kivétel nélkül ma is német földön él. Anhalt hercege, Aszkániai Joachim Ernszt herceg keletporoszországi kastélyában élte meg nagykorúságát, mert anhalti trónjának összeomlásakor gyámja, Aribert herceg mondott le gyámfia nevében is uralkodói jogairól. A badeni nagyherceg, Berchtold Fried-rich Baden területén, salerni kastélyában maradhatott, mert trónjáról lemondott. Ernő braunschweigi herceg, II. Vilmos császár veje, feleségével, Viktória Lujza hercegnővel lemondása után a felsőausztriai Cmundenben telepedett le. Ernő Lajos hesseni nagyherceg trónját ugyan elvesztette, de a darmstadti Neues Palais-t megtarthatta. IV. Lipót, Lippe fejedelme ma is Detmoldban él. A két mecklenburgi nagyherceg is megőrizte régi uralkodói lakóhelyét:V. Frigyes Ferenc, Mecklenburg-Schwerin egykori nagyhercege ludwigslusti kastélyát, VI. Frigyes Adolf, Mecklenburg Strelitz lemondott nagyhercege pedig Neustreltzet vallja állandó lakóhelyének. (IV. Frigyes Ferenc nagyherceg első unokaöccse, Henrik Kondin mecklenburgi herceg, akinek katonai rangja Rittmeister , a. D., vagyis nyugalmazott kapitány, Budapest, Dunapalotát jelölte meg otthonának.) Miklós, Oldenburg lemondott nagyhercege is egykori nagyhercegsége területén lakik. Racionalizált „országait**, békés ex-fejedelmek. A duodecimi-fejedelmek sorában XXIV. Henrik fejedelemmel 1927-ben kihalt a Heusa-dinasztia idősebbik ága. Mivel XLV. Henrik, a Seuss-dinasztia fiatalabb ágának feje, 1928-ban szintén elhunyt, a családi tanács megszüntette a kétféle ág külön megjelölését. A Reuss-fejedelmek „országait“ a birodalom köztársasággá alakulásakor Thüringen, szabadállamba olvasztották be. A Sachsen-Weimar-Tssenach hercegség utolsó uralkodója, Vilmos Ernő herceg, a szász-dinasztia ernesztinusi ágának egyik tagja már tíz esztendeje meghalt, fia Károly Ágost örökös herceg, a 7. szorosz huszárezred tisztjelöltje Breslauban. Ernő, Sachsen-Meiningen hercege egykori uralkodói kastélyában él, Meiningenben, mint a jénai egyetem tiszteletbeli doktora és nyugalmazott porosz ezredes. II. Ernő, Sachsen-Altenburg lemondott hercege és Károly Edvárd, Sachsen-Coburg-Gotha hercege szintén hajdani hercegi kastélyukat tarthatták meg. A most felsorolt kis hercegségek területéből alakították az egységes Thüringiát, amelynek azelőtt annyifelé darabolt részeit mint a német partikularizmus mosolyra fakasztó példáját olyan gyakran emlegették. De ezzel még nem fejeztük be a sok apró-cseprő német fejedelemség egykori dinasztiáinak felsorolását. Schaumburg-Lippe lemondott fejedelme, Adolf, nyugalmazott porosz ezredes és a müncheni egyetem díszpolgára, Brioni-szigetén keresett vigaszt. Frigyes Günther, Schwarzburg fejedelme, aki Schwarzburg- Rudolstadt és Schwarzburg-Sonderhausen fejedelemségek uralkodója volt, ma Szászország területén él. Frigyes Adolf, Waldeck fejedelmének országát csakúgy, mint a két Schwarzburgot, Poroszország mint szabadállam olvasztotta magába. A liliputi Waldeck lemondott fejedelme azért Németország területén maradhatott. A II. német birodalom, a weimari köztársaság, Itemn száműzte az egykori szövetséges fejedelmeket, akik nyugodtan és zavartalanul élhetnek Németország mai területén, sőt a docrai kastély urának hazatérését sem a berlini kormány akadályozza meg. Mennyivel másképen gondolkoztak azoknak az országoknak kormányai, amelyek nemcsak trónjáról tették le uralkodójukat, de számkivetésre is kényszerítették. A balkáni trónok szétszórt ex-uralkodói. A független Albánia első fejedelme, Vilmos, Wied hercege Münchenben, Waldperlachban és a romániai Fontanetiben jelölte meg állandó lakóhelyét. Az albánok első fejedelme ma 57 éves, leánya, Mária Eleonóra hercegnő a bonni egyetem államtudományi hallgatója, Károly Viktor trónörökös pedig a tübingai egyetemen folytatja jogi tanulmányait. II. György, a görög ex-király Bukarestben él. (Nővére, Helena hercegnő, akit a fenség cím illet meg, 1928 június 21-én vált el II. Károly román királytól. A Gotha szerint a 9. Roschioni-ezred tulajdonosa.) Nikita unokája — ma is „fenség**. A montenegrói uralkodóház feje, Mihály fenség, Montenegro volt királya, aki 1908-ban született Podgoriczna és nagybátyjának, Danilo hercegnek lemondása után, 1921 március 7-én következett Montenegro trónján — a házi törvények jogán, őfensége most Párizst jelöli meg állandó lakóhelyének. Előde, Danilo herceg, Nizza mellett Roquebruneben él. Mihály fenség nagynénje, Helena, aki 1872-ben született Montenegróban, III. Viktor F.mánuel olasz király hitvese. Az orosz uralkodóház tagjai ma Kirill Vladimirovics nagyherceget vallják fejüknek. Az orosz trón várományosa a németországi Coburg és a bretagnei St. Briac között osztja meg állandó lakóhelyét. A spanyol Bourbonok feje, XIII. Alfonz király Fontainebleau-t és Londont tekinti otthonának, természetesen csak ideiglenesen. Két mohamedán és egy buddhista ex-uralkodó. Abdul-Medzsid szultáni: VI. Mohamedet, 1924 március 3-án taszította le végleg trónjáról az ankarai nemzetgyűlés és most Nizzában gondolkozik egykori hatalmáról. Aman-Ullah kán, az afganisztáni dinasztia ifjabb ágának feje, Afganisztán királya, Rómát választotta tartózkodóhelyének, amíg trónját a dinasztia idősebb ágának feje, Mohammed Nádin kán foglalta el. A kínai uralkodóház feje Pauyi, az „Ég fia“, Kína egykori császára, aki két esztendős korában atyjának gyámsága mellett került 1908. november 10-én a császári trónra, de az elhunyt császár özvegye letette trónjáról és 1912-ben a Mandzsu-dinasztia detronizálásával elvesztette trónját. Puyi ex-császár azóta ismét elhelyezkedett, mert a japánok segítségével 1932. február 18-án az új mandzsuriai állam, Mandzsukuo államfőjének választották meg. A világtörténelem híres trónkövetelőinek szerepét ketten folytatják: a Bonaparte-dinasztia elismert feje, Napoléon Louis herceg, aki most 19 éves, B Brüszszelben és egy vidéki belga kastélyban él, a Bourbonok feje pedig János herceg, „duc de Guise“, 59 esztendős. Három tartózkodási helye ismeretes: egy brüsszelkörnyéki kastély, Larache, Spanyol-Marokkóban és a palermói Orléans-palota. Elvitathatatlan, hogy az összes elűzött, száműzött vagy lemondott uralkodók közül a fiatal Puyi járt legjobban, mert húsz esztendei száműzetés után a mai kor egyik legirigyeltebb földjén, Mandzsúriában kapott megfelelő, díszes foglalkozást. Ami talán még állandó is lehet! Berecz Sándor.