Pesti Hírlap, 1933. március (55. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-01 / 49. szám

A PESTI HÍRLAP 1933. március 1., szerda, A közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. A kenyérdrágítás és a jászberényi választás a Ház ülésén. A holnapi, szerdai, interpellációs nap vetíti előre árnyékát a parlament keddi ülésén. Harminc­két interpellációt jegyeztek be a képviselő urak. A folyosón csak arról beszélnek, hogy mi lesz hol­nap. Ismét izgalmas, viharos, hajnalba­­nyúló ülést jósolnak. Mintha ezzel akarnák tompult, bágyadt hangulatukat fölcsigázni. Mert különben nagyon csöndesnek indul a t. Ház tanácskozása. Az ülés elején egy kis vihar támad Pekár Gyula körül, aki személyes kérdésben válaszol Feuér Károly szo­cialista képviselőnek egyik parlamenti támadására. Régi, sötét emlékű idők kárpitja lendül fel egy pil­lanatra. A Peidl-kormány eltávolításának ügyéről esik szó, 1919. augusztus 6-ikának eseményei sö­tétlenek elő az ülésterem csillárainak fénye mögül A szocialisták haragosan, izgatottan veszik a köz­bekiáltások sortüze alá Pekárt. Egyébként ez a vihar is elmúlt. A folyosón valaki megjegyzi: Vi­har volt egy pohár állott vízben. Megjelenik az ülésen Keresztes-Fischer bel­ügyminiszter is, aki influenzán esett át. Néhányan megkérdik: mi igaz a gyűléstilalmi rendelet fel­függesztéséről? — Még nem tudok semmit róla, magam is csak az újságból olvastam. Nem ismerem még a minisz­terelnök úr szándékát. A szerdai nap eseményének jelzik gróf Hadik János felszólalását, aki ugyancsak a közigazgatási hatóságok választási beavatkozásairól interpellál, de hír szerint a kormányzás egész rendszeréről fog súlyos kritikát mondani. Míg az ülésteremben a gazdasági munkabérek védelméről szóló javaslat vitája agonizál és Kállay, valamint Lázár minisz­terek megadják a vitára az utolsó kenetet, azalatt a folyosón Meskó Zoltán izgul a németországi ese­mények miatt. A hitlerizmus nagy megerősödését várja a szörnyű események eredményeképen, vi­szont azzal dicsekszik, hogy Magyarországon is erősen terjed a nemzeti szocializmus igéje, amely­nek ő az apostola. A független kisgazda képviselő­ket azzal akarja nyugtalanítani, hogy a kisgazda­kerületekben már nagyrészt átpártolnak a választók a nemzeti szocialista lobogó alá. Persze, tiltakoz­nak ez ellen. Meskó Zoltán fölveti a kérdést: — Tudjátok-e mi a különbség a kisgazdapárt és a nemzeti szocialista párt között? .Mindenki tudja, hogy tréfa következik, ne­vetve kérdik: — Halljuk! Meskó Zoltán komoly képpel feleli: — Semmi különbség nincs, épen úgy, mint a túróscsusza és turóscsusza között. Azonban a mi turoscsu­szán­kon töpörtyű van és azt nem minden felekezetű ember eszi. Így bújt ki a magyarországi nemzeti szo­cialista párt programjából a Hitler-féle antiszemi­tizmus. Persze senki sem veszi komolyan. Közben a t. Ház már el is fogadja a mezőgaz­dasági munkabér-javaslatot és hozzáfog a köz­igaz­gatás rendezéséről szóló törvényjavaslat vitájához. Büchler József szocialista az első szónok s utána izgalommentesen kezdődik a szokásos napirendi vita, amelyből Láng Lénárt kisgazdaképviselő jászberényi választási emlékei körül támad egy kis csete­paté az ellenzék és a kormánypárt között. Távozóban úgy este háromnegyed tíz körül a képviselők közt még egy új adó rémhíre terjed el. Ez az új adó az agglegényeket sújtaná, kérdezte is a tömbös miniszterelnököt egy újságíró. — Mi igaz abból, hogy a kormány új adóne­met dolgoz ki: az agglegényadót? Gömbös nem cáfolta a hírt, csak annyit jegy­zett meg: — Még nem határoztam benne véglegesen. — Szóval, — sóhajtottak fel keservesen az agglegény-törvényhozók — az annyit jelent, hogy — meglesz . ... Ezzel a raéladás akkorddal végződött a t. Ház keddi ülése. Kik­ távolították el a Peidl-kormányt? Czauler Jenő elnök délután 5 órakor nyitotta meg a képviselőház keddi ülését. Napirend előtt Pekár Gyula válaszolt Peyer Károly legutóbbi támadására. Visszautasítja Pedernek azt az állítá­sát, hogy a Fehér Ház a románok segítségével fogta volna el a Peidl-kormányt. Wolkenberg rendőrfőfel­ügyelő, 8 detektív, 12 rendőr, Kormos akkori detektív­­főnök és Csilléry András hajtották végre a Peidl­­kormány eltávolítását a Fehér Ház részéről. Vissza­utasítja azt a vádat,mintha ők a románokkal dözsül­­tek volna. Soha semmiféle románnal nem voltak kapcsolatban, amíg hatalomra nem kerültek. Amikor hatalomra jutottak —­ ezt büszkén mondja —, akkor tárgyalt velük a haza érdekében, mindent megtett, amit becsületes magyar ember megtehet és megmen­tett minden megmenthető szellemi és anyagi javat. (Taps jobbról.) Malasics Géza: Bandh­olz tábornok mentette meg. Most se mond igazat. Pekár Gyula: Friedrich István akkori minisz­terelnök a nemzetgyűlésen beszélt arról, hogy a Peidl­­kormányt a szovjet nevezte ki és hogy a szovjet öt népbiztost delegált a kormányba. A Peidl-kormány első minisztertanácsát a munkástanács termében tartotta. Első teendője a menekülő népbiztosok és családtagjaik menekülésének biztosítása volt. Peyer Károly akkori belügyi népbiztos, pardon miniszter, adta ki a sürgönyöket. Utasítást adtak arra, hogy a népbiztosok családjaival a legnagyobb előzékenységgel kell bánni és ha pénzre lesz szükségük, azt a Peidl­­kormány fogja kiutalni. (A szocialisták állandóan türelmetlenkedő közbekiáltásokkal zavarják a beszé­det: „Mit vettek ki a Peidl-kormány kezéből, erről beszéljen!“) Utal Friedrichnek arra a nyilatkoza­­­­tára, hogy Kun Béláék 20 milliót és temérdek érté­­keket csempésztek ki Ausztriába. Mindezek alapján sürgős cselekvésre határozták el magukat. A döntő körülmény a Peidl-kormány eltávolítására az volt, hogy ők a románokkal fegyverszüneti tárgyalásokat kezdtek. Már­pedig — amint ezt 1919 aug. 2-án Fried­­­­rich kiemelte — minket nem győzött le a román had­sereg, ők bejöttek ide kommunista rablókat büntetni, azután maguk is harácsolni kezdtek. Ilyen társaság­gal a magyar nemzet fegyverszüneti szerződést nem köthet. Kabók Lajos: A hazugságairól beszéljen! Pekár: Ugyanekkor a Trockij-kaszárnyában a tiszta magyar székely hadosztály könyörgött Haub­­rich­nak, hogy vezesse őket a románok ellen, ők majd kiverik őket. Haubrich azonban visszautasította ezt. Rámutatott Friedrichnek arra a parlamenti beszé­dére, amely szerint a Népszava cikkei egyenesen buz­dították a románokat arra, hogy szállják meg a Du­nántúl még meg nem szállott részeit. (Felkiáltások: Hallatlan!) Bemutatta Wolkenberg rendőrfőfelügye­lőnek hozzá intézett levelét, amelynek értelmében Gogolák államtitkár és Balás István miniszteri taná­csos felhatalmazták Wolkenberget annak a kijelen­tésére, hogy amikor a Peidl-kormány elfogására meg­jelentek, kitörő öröm­mel fogadták őket, m­ert a miniszterelnökségre is eljutott a híte annak, hogy a budapesti munkástanács a románokkal abban az irányban kíván tárgyalni, hogy akár az egész ország területét átengedik a románoknak, viszont ők a ro­mán csapatok kivonulása után ismét birtokukba ve­hetik Budapestet és ezzel visszaállíthatják a munkás­tanácsot. (Nagy zaj. Hallatlan! — kiáltják a jobb­oldalon — Ez nem igaz! — kiabálják a szocialisták.) A Peidl-kormány különben nem is tehetett mást, mint a gazdája, a munkástanács. (Megújuló szo­cialista közbekiáltások: Arról beszéljen, mit mondott a bíróság előtt!) Ezt mondtam a bíróság előtt. Perer­­nek botor és inparlamentáris támadását a legkere­­kebben visszautasítja. (Taps a jobboldalon.) A mezőgazdasági munkabérekről szóló tör­vényj­avasla­t. A Ház ezután a mezőgazdasági munkabérek vé­delméről szóló törvényjavaslat tárgyalását folytatta. Kállay Miklós szerint az első lépést, amelyet a­­ kormány tesz a munkaadó és a munkás közti viszony jobbá tételére, mindenkinek elismeréssel és megértés­sel kellene fogadnia. Ennek a törvényjavaslatnak nincs semmi politikai háttere, de feltétlenül szüksé­ges volt az előterjesztése a mai gazdasági helyzetben. A javaslat azt a célt akarja szolgálni, hogy a magyar munkás jogai és járandóságai elsőbbséget nyerjenek minden más követeléssel szemben. Ezután részletesen­­ foglalkozik az egyes felszólalók által előadott kifogá­­­­sokkal és javaslatokkal. Lázár Andor igazságügyminiszter jogi szempont­­­tokból boncolja a törvényjavaslatot. Tény az, h­ogy­­ nem világrengető gazdasági kérdések megoldása a javaslat, de a mai gazdasági válság idejében néha egy morzsa is sokat ér. El kell viselnünk azt, hogy toldozott ruhában járjunk és el kell viselnünk azt, hogy a gazdasági törvényalkotás terén is csak fol­­dozásokat végezhessünk. Jogi szempontból a legérde­kesebb a törvényjavaslatnak az a része, amely a gazda kötelességévé teszi, hogy ellenőrizze, vájjon a munkások megkapják-e bérüket? A Ház törvényjavaslatot több felszólalás után lényegtelen módosításokkal részleteiben is elfogadta. A közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. A közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavas­lat tárgyalása következett, amelyet Mikecz István ismertetett. Büch­ler József szerint a javaslat csak látszólag­­ egyszerűsíti az adminisztrációt, de valójában még­­ jobban kiszolgáltatja a falusi lakosságot a közigaz- t gatási hatóságoknak. Brogly József: Azok a jegyzők nem pártembe­rek, hanem nemzeti alapon állnak. Büchler: Különvéleményt terjeszt elő, melyben a törvényjavaslat elutasítását kéri. A pékek árdrágítása. Kabók Lajos a napirendi vitában arról beszélt, hogy valóságos merénylet a fogyasztóközönség ellen­­ a kenyér és péksütemény árának fölemelése. A kor­­­­mánynak nem szabad egy pillanatig sem tűrni, hogy a fogyasztóközönséget ilyen módon kiuzsorázzák, me­rt sohasem volt annyira indokolatlan az áremelés, mint éppen most. Legjobban mutatja az áremelés in­dokolatlanságát, hogy több nagyüzem nem emelte az árakat, mert nem tartotta méltányosnak a fogyasztó­közönséggel szemben. Kelemen Kornél a többségi párt nevében is el­ítéli a pékek lelketlenségét, aláírja az ellenzéki fel­szólaló fejtegetéseit és arra kéri a kormányt, hogy kíméletét nem ismerve, haladéktalanul szüntesse meg a vittek, lelkiismeretlen manipulációját. A jászberényi választás, Láng Lénárt azt indítványozta, hogy­ az inter­­pellációs napokon a Ház délelőtt kezdje meg üléseit, majd gondoskodást követelt a tavaszi vetőmagról és kellő hiteleszközökről. A jászberényi választással kapcsolatban felolvasott egy jegyzőkönyvet, amely arról szól, hogy a választási gyűlés u­tán 25—30 fás­ból álló Kossuth-nótát éneklő csoportot a rendőrök előzetes figyeimez.Més nélkül kivont karddal oszlat­lak szét. (Felkiáltások a jobboldalon: És nem igaz!) Az utolsó pillanatban arra kéri a kormányt, tegye tehetővé a tiszta választást. Endre Zsigmond a gödöllői cserkész világ­­■amboree előkészületeiről tájékoztatta a Házat. Hangsúlyozta, h­ogy eddig az angolok voltak a világ első cserkészei, most a magyarokon van a sor. Az előzetes bejelentés szerint 35—40 000 cserkész lesz. Jelen Gödöllőn a világ 49 államából. A cserkésztábor 450 katasztrális hold területen fekszik, felemlíti töb­bek között, hnev naponként 4090 cserkész törődhet veszedelem nélküli Felhívta a vn never társadalmat, hnev támogassa a tábornarancsnokságot az idegen­­forgalmi szempontból óriási jelentőségű esemény elő­készítésében. Szilárai Lajos kijelentette, hogy Jászberényben i*. lefsteljesebb nyugalom van, mintaszerűen tiszta vá­lasztási harc folyik, a pártok egyenlő eséllyel in­dulnak. Eckhardt Tibor: Jegyzőkönyvek vannak a visz­­szaélések­ről. Szilágyi: A gyűléstől távoleső helyen valaki megütötte az egyik rendőrt, aki jogosan rántott kardot. Eckhardt Tibor és Pakots József: Akkor mitől sebesültek meg az emberek? Gallasz Ágost: Meg vannak nevezve a se­besültek. Szilágyi: A megjelent közlemények kohol­mányok. Eckhardt Tibor: Ezért kell külföldi újságírót odavinni. (Nagy zaj.) Bessenyey Zénó elnök: A magyar országgyűlési képviselő szavahihetősége mindig felér egy külföldi újságíróéval. Turchányi Egon: Majd beszélek Igánról. Lehet gratulálni az etikai értékekhez. Szilágyi visszautasította a jászberényi válasz­tási harc valótlan beállítását. Láng Lénárt arra utalt, hogy soha még valót­lanságot nem állított, a beérkezett jegyzőkönyvek­nek csak egyikét olvasta fel. (Felkiáltások a jobb­oldalon: Ki vette fel a jegyzőkönyvet?) Eckhardt Tibor: Hegym­egi-Kiss Pál. — Tegyék le a Ház asztalára! — kiáltják a többség soraiban. — Nem a Ház asztalára, hanem a büntető bíró­sághoz tesszük át, — válaszolja Eckhardt. Az ülés este háromnegyed 10 óra előtt végző­dött. Szerdán a közigazgatás rendezéséről szóló tör­vényjavaslatot tárgyalják. Az ülésre 32 interpellációt jegyeztek be, este 7 órakor térnek át az interpellációk előterjesztésére. Cáfolat a kisantant h­azugság­gyárából. A kisantant legutóbb kötött szövetségi szerződé­sében közös titkárságot állított fel Genfben. A közös titkárságnak legelső és legfőbb feladata a propa­ganda. Vagyis, miután kisantant-propagandáról van szó, a hazugságterjesztés. Ez a lusantant-hazug­­sággyár az alább következő távirat szerint most egy cáfoló nyilatkozattal lépett munkába. Gint, febr. 28. (Havas.) A kisantant genfi titkársága közleményt juttatott el a sajtóhoz, amelyben az olasz parlamentben elhangzott nyi­latkozatokkal és az olasz sajtóban megjelent cik­kekkel szemben kijelenti, hogy a kisantant új szerződése nem tartalmaz semmiféle katonai egyezményt, és nincs semmiféle titkos záradéka. A titkárság hamisítványnak mondja azt a szö­veget, amelyet a Giornale d Italia február 26 án a korábbi szerződések titkos záradéka ügyében közzétett. Ma már nincsen olyan naiv olvasó, aki az előzményeket ismerve, ennek a cáfolatnak hitelt adna. A genfi hazugsággyár nyilatkozatát egyébként meglehetős ravaszan fogalmazták. Azt állítja a nyi­latkozat, a kisantant új szerződése nem tartalmaz semmiféle katonai egyezményt. Ilyen katonai egyez­ményre azonban a kisantantnak nem is volt szük­sége. Hiszen a katonai egyezményeket már korábban 1928-ban és 1929-ben megkötötték, azok m­a is érvény­ben vannak és amikor azokat 1929 szeptember 5-én a Pesti Hírlap, a Giornale d’Italia és a Journal de Geneve hitelt ér­dem­lő formában leleplezték, a kis­­antant-államok meg sem kísérelték a cáfolatot. A genfi hazugsággyár nyilatkozata most is óvakodik attól a kijelentéstől, hogy a katonai szerződések lé­tezését általában tagadja. Csak azt állítja, hogy a Giornale d’Italia február 20-iki számában közölt szöveg nem hiteles. Ebben esetleg igaza lehet. Nincs kizárva, hogy az olasz fordításból hiányzik egy szó, vagy hiányzik egy vessző. Lényegében azonban az olasz szöveg kétségtelenül megfelel az eredeti szer­ződés tartalmának. A 33-as bizottság és a Ház pénzügyi bizottságának üléste. A képviselőház pénzügyi bizottsága pénteken délelőtt tizenegy órakor ülést tart, amelyen az ál­lami kölcsön felvételéről szóló törvényjavaslatot tár­gyalja. A 33-as bizottság szombaton délelőtt tizen­egy órakor tar ülést.

Next