Pesti Hírlap, 1933. július (55. évfolyam, 146-171. szám)
1933-07-01 / 146. szám
BUDAPEST, 1933. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fillér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeres LV. ÉVFOLYAM, 146. (18.097) SZA SZOMBAT, JULIUS 1. Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél, Erzsébet-körút 1 Tel. J. 552—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük A SAJTÓ. Szerdán délután egész különös színjátéknak volt tanúja a magyar képviselőház. „A sajtószabadság ellen intézett támadás“ címén interpellált egy képviselő s interpellációja címét furcsán meghazudtoló módon azt kívánta a kormánytól, hogy tiltson be egy újságot, amelynek a múlt vasárnapi vezércikke nem nyerte el a tetszését. A helyzetet még torzabbá tette, hogy a kifogásolt cikk a kormány elnökét támadta, az interpelláló pedig demokrata világnézeti alapon álló ellenzéki képviselő. Feladatát maga az interpelláló is kényesnek érezhette, mert a megtorlást az egyenlő elbánás elve alapján követelte és hivatkozott egy vidéki hetilapra, amelyet sokkal enyhébb kifejezések miatt tiltottak be. Erre a furcsa interpellációra csak egy megjegyzést tehetünk: tagadjuk, hogy a lapok betiltásának jogalapja lenne és ezért mindenféle lapbetiltás ellen tiltakozunk. Az említett vidéki lap betiltását éppen úgy elítéljük, mint ahogy elítéljük az interpellációban fölvetett lapbetiltás ötletét. Fokozott hévvel utasítjuk vissza azt a gondolatot, hogy azért tiltsanak be egy újságot, mert meg merte kritizálni a kormányt. Magyarországon nem az a baj, hogy a lapok a kormánnyal szemben túl erősen élnek a kritika jogával. Hanem ellenkezőleg: az a baj, hogy nagyon is kevés bennök az ilyenfajtájú kritika. Egyáltalában nem látunk okot arra, hogy a lapokban megnyilatkozó mérsékelt és nagyon szerény kritikai szellemmel szemben érzékenységek és türelmetlenségekmutatkozzanak. Magyarországon a kormányoknak rendkívüli hatalmuk van. Az utolsó években gondoskodtak is róla, hogy ez a hatalom még nagyobb legyen.Ami hazánkban ritkábban fenyegeti a kormányokat a bukás veszedelme, mint más alkotmányos országokban. A Bethlen-uralom például annak idején a leghosszabb életű kormányrendszere volt a háború utáni Európának. A magyar kormányoknak tehát megvan az alkotásokhoz szükséges idejük és hatalmuk, módjuk van rá, hogy az ország szempontjából üdvös és okos munkát végezzenek. Ezzel szemben viszont tűrniök kell a közérdekű kritikát. A sajtóét is. Mint ahogyan akritikát nem is kerülheti ki senki, aki a közéletben működik. Ilyenformán szomorú, egyben pedig értelmetlen dolog, hogy egy ellenzéki képviselő megtorlást, lapbetiltást sürget azért, mert az egyik újság a megszokottnál élesebb, vagy ízléstelenebb formában élt a kritika jogával. A kritika joga értékes kincse minden ország közéletének. Ugyanilyen értékes kincs: a sajtó szabadsága. Magyarországon ezek a kincsek még többet jelentenek, mint bárhol, a világ bármelyik másik országában. Ha valahol, akkor Magyarországon nem szabad elhangzani hangnak, amely lapbetiltást követel. Ha valahol, akkor Magyarországon nem szabad olyan kormányintézkedésnek megtörténnie, amely a sajtószabadságot érinti. Mert ne felejtsük el: a magyar nemzetnek csak kétharmada él a trianoni határokon belül. Egyharmada kívül rekedt a megcsonkított ország határain. Az idegen ellenséges uralom alá került magyarság jogait, nemzeti létének feltételeit az úgynevezett kisebbségi szerződések védelmezik. Az idegen országokba bekebelezett magyarság nemzeti érzésének egyik legértékesebb ápolója, fő támasza, védelmezője a megszállott területeken megjelenő magyar sajtó, amelynek a jogait szintén biztosították az imént említett kisebbségi szerződések. A kisebbségi jogok legfőbb őre a Nemzetek Szövetsége. Sajnos, mostanig nem nagyon tapasztaltuk, hogy komolyan és lelkiismeretesen teljesítené a megbízatásából rá háruló kötelezettséget. A Nemzetek Szövetsége eddig a magyar kisebbségi panaszokat mindenféle hazug ürügygyel elutasította. Képzeljük el most már azt az esetet, hogy Magyarországon lapokat koboznak el, lapokat tiltanak be csak azért, mert a kormányt megkritizálták. Képzeljük el, hogy a magyar kisebbségi sajtó lapjait ugyanakkor hasonló okból elkobozzák Romániában, Jugoszláviában, vagy Csehországban. Milyen erős ütőkártya volna a magyar sajtószabadságon ejtett sérelem ellenségeink kezében! Milyen nehéz lenne a mi szerepünk, amikor az utódállamokban megjelenő testvérlapokat kellene a nyers elnyomással és terrorral szemben megvédelmeznünk! Gömbös Gyula miniszterelnök a Bleyeriggyel kapcsolatban azt mondotta, Bleyer professzor adja elő panaszait, mert a magyar kormánynak az a célja, hogy a Magyarországnak meghagyott kisebbségek nyelvhasználati jogát és panaszjogát tiszteletben tartsa. Amikor a kormány ilyen szabadságjogokat tisztelő álláspontra helyezkedik a nemzeti kisebbségekkel szemben, fel lehetne tenni róla, hogy a másik oldalon eltiporja a magyar nyelvű sajtó szabadságjogait? Tessék elképzelni Németország sorsát abban az esetben, ha panaszkodni óhajtana azért, mert egyik vagy másik országban elnyomják a német kisebbségi sajtót! Ki hiszi, hogy a németek, ha ma ilyen panasszal lépnének a Nemzetek Szövetsége elé, számíthatnának a népek rokonszenvére? Ezt senki sem hiszi, mert mindenki tudja: a németeknek jogosan azt felelhetnék, miért élvezzen a német sajtó több jogot idegen országban, mint amennyi jogot engedélyeznek neki saját hazájában? Ezeket a szempontokat minden magyar ember figyelmébe ajánljuk. Azokéba is, akik nem barátai a sajtónak és nem sok érzékkel rendelkeznek a közszabadságok iránt. Az evangélikus egyház körül felmerült vitában Hindenburg szembe helyezkedett a kormánnyal. Az elnökeltűnést keltő levele Hitler kancellárhoz. Berlin, jan. 30. Hindenburg elnök pénteken nagyfeltűnést keltő levelet küldött Hitler kancellárnak, az evangélikus egyház vezetése körül felmerült konfliktus ügyében. A levél szövege a következő: — Igen tisztelt kancellár úr! Az evangélikus egyház körül felmerült vita és a porosz állami kormány, valamint a poroszországi evangélikus egyház vezetősége között mutatkozó ellentétek komoly aggodalmakkal töltenek el úgyis mint evangélikus keresztényt, és úgyis mint a birodalom államfőjét. A hozzám intézett számos távirat és levél megerősít engem abban a véleményemben, hogy ez a konfliktus, valamint az egyház belső szabadságáért táplált aggodalmak a legnagyobb mértékben nyugtalanítják a német evangélikus keresztényeket. Ha ez az állapot megmarad, vagy pláne kiéleződik, abból súlyos kár származik a népre és a hazára s megsínyli ezt a nemzeti egység is. Isten és saját lelkiismeretem előtt ezért kötelességemnek tartom megtenni mindent, hogy elhárítsam ezeket a következményeket. Az önnel folytatott tegnapi beszélgetésem alapján tudom, hogy ön, kancellár úr, a legnagyobb megértéssel viseltetik aggályaim iránt és hajlandó a maga részéről is közreműködni az ellentétek áthidalása érdekében. Éppen ezért bízva remélem, hogy az ön államférfim előrelátásának sikerülni fog — úgy az evangélikus egyház ellentétes táborainak megbizottaival, mint a poroszországi egyház megbizottaival és a porosz kormány szerveivel folytatott tanácskozások révén, — ismét helyreállítani az evangélikus egyház békéjét és ezen az alapon megteremteni a különböző országos egyházak kívánatos megegyezését. Baráti üdvözlettel: őszinte híve Hindenburg. Hitler kancellár a levél vétele után azonnal utasította dr. Frick birodalmi belügyminisztert, hogy kezdje meg a tárgyalásokat olyan értelemben, mint azt Hindenburg elnök levele kéri. Hitler sajnálja Hugenberg távozását. Berlin, jan. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Hitler pénteken Neudeckből Berlinbe érkezett. Délután miniszteri értekezlet volt, amelyen dr. Schmitt és Darré, az új miniszterek és Rudolf Hess, a nemzeti szocialista párt helyettes vezetője is részt vett, aki a legutóbbi kormányhatározat értelmében jelen lesz minden minisztertanácson és miniszteri megbeszélésen. Hitler kancellár a neudecki útról beszámolva, mindenekelőtt sajnálkozását fejezte ki Hugenberg eddigi birodalmi gazdasági és közélelmezési miniszter távozása miatt, akinek érdemes működéséről külön levélben is meg fog emlékezni. A kancellár elmondotta, hogy a birodalmi elnök igen jól érzi magát és üdvözletét küldi a kormánynak. Schacht, a birodalmi bank elnöke, jelentést tett a szombaton életbelépő átutalási rendezésről, amelyet Londonban a külföldi hitelezőkkel megbeszéltek. A kormány jóváhagyta a bankelnök előterjesztéseit. A centrum is „önként“ feloszlik. Berlin, jún. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Hír szerint a középpárt vezetőinek eddigi megbeszélésén már végleges megállapodás jött létre a párt önkéntes feloszlása dolgában. A legutóbbi tanácskozások már csupán azt a célt szolgálták, hogy a párt vezetői irányító eszméket dolgozzanak ki, amelyeket utolsó határozat keretében közölnek majd a párt tagjaival, úgyszólván politikai útravalóul. A párt vezérei közben megbeszéléseket folytattak a kormány képviselőivel is. Jellemző, hogy az utóbbi napokban egyre többen hagyják el a pártot. Dr. Glöckner, ismert dortmundi nagyiparos és középpárti birodalomgyűlési képviselő lemondott mandátumáról. A boroszlói érsek védi a katolikus munkásegyesületet. Boroszló, jan. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Abból az alkalomból, hogy a titkos államrendőrség lépéseket tett az itteni katolikus munkásegyesület ellen, Bertram bibornok-érsek levelet intézett az egyesület elnökéhez, amelyben kijelenti, hogy a boroszlói érsekség területén működő katolikus munkásegyesületek egyházi intézmények, államelleneseknek nem tekinthetők és az egyház felügyelete és védelme alatt állanak. A kormány az egyéni akciók ellen. Berlin, jan. 30. Úgy látszik, hogy a német kormányköröknek most már komoly aggodalmakat okoznak a főleg nemzeti szocialista funkcionáriusok részéről nap-nap után tapasztalható illetéktelen beavatkozás a gazdasági életbe és ezért erélyes intézkedésekre határozták el magukat. Csütörtökön Hitler személyes utasítására kizártak a pártból 4 pártfunkcionáriust ilyen egyéni akciók miatt. Pénteken a Német Munkafront vezetője köriratot bocsátott ki, amelyben újólag óva int mindenkit attól, hogy illetéktelenül beavatkozzék akár pénzügyi, akár szervezeti tekintetben a munkafronthoz tartozó szervezetek ügyeibe. Berlin, jan. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Az Angriff, Goebbels propaganda-miniszter lapja, azzal kapcsolatban, hogy Hitler rendeletére kizárták a pártból a kereskedelempolitikai osztály négy főtisztviselőjét, akiket azonnal gyűjtőtáborba szállítottak, rámutat arra, hogy ezek az emberek önhatalmú gazdasági rendelkezésekkel korlátozni akarták a vezér elhatározásainak szabadságát. Az ellenük elrendelt szigorú intézkedés bizonyságot tesz arról, hogy a vezérre nem lehet