Pesti Hírlap, 1933. július (55. évfolyam, 146-171. szám)

1933-07-01 / 146. szám

BUDAPEST, 1933. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­dányszám ára (pálya­udvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fil­lér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeres LV. ÉVFOLYAM, 146. (18.097) SZA SZOMBAT, JULIUS 1. Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztő­ségnél, Erzsébet-körút 1 Tel. J. 552—96. A fiókok jegyzékét az apróhir­detések élén közöljük A SAJTÓ. Szerdán délután egész különös színjáték­nak volt tanúja a magyar képviselőház. „A saj­tószabadság ellen intézett támadás“ címén in­terpellált egy képviselő s interpellációja címét furcsán meghazudtoló módon azt kívánta a kormánytól, hogy tiltson be egy újságot, amely­nek a múlt vasárnapi vezércikke nem nyerte el a tetszését. A helyzetet még torzabbá tette, hogy a kifogásolt cikk a kormány elnökét tá­madta, az interpelláló pedig demokrata világ­nézeti alapon álló ellenzéki képviselő. Felada­tát maga az interpelláló is kényesnek érezhette, m­ert a megtorlást az egyenlő elbánás elve alap­ján követelte és hivatkozott egy vidéki heti­lapra, amelyet sokkal enyhébb kifejezések miatt tiltottak be. Erre a furcsa interpellációra csak egy megjegyzést tehetünk: tagadjuk, hogy a lapok betiltásának jogalapja lenne és ezért minden­féle lapbetiltás ellen tiltakozunk. Az említett vidéki lap betiltását éppen úgy elítéljük, mint ahogy elítéljük az interpellációban fölvetett lapbetiltás ötletét. Fokozott hévvel utasít­juk vissza azt a gondolatot, hogy azért tiltsa­nak be egy újságot, mert meg merte kritizálni a kormányt. Magyarországon nem az a baj, hogy a lapok a kormánnyal szemben túl erősen élnek a kritika jogával. Hanem ellenkezőleg: az a baj, hogy nagyon is kevés bennök az ilyen­­fajtájú kritika. Egyáltalában nem látunk okot arra, hogy a lapokban megnyilatkozó mérsé­kelt és nagyon szerény kritikai szellemmel szemben érzékenységek és türelmetlenségek­­mutatkozzanak. Magyarországon a kormányok­nak rendkívüli hatalmuk van. Az utolsó évek­ben gondoskodtak is róla, hogy ez a hatalom még nagyobb legyen.Ami hazánkban ritkábban fenyegeti a kormányokat a bukás veszedelme, mint más alkotmányos országokban. A Beth­­len-uralom például annak idején a leghosszabb életű kormányrendszere volt a háború utáni Európának. A magyar kormányoknak tehát megvan az alkotásokhoz szükséges idejük és hatalmuk, módjuk van rá, hogy az ország szempontjából üdvös és okos munkát végezze­nek. Ezzel szemben viszont tűrniök kell a köz­érdekű kritikát. A sajtóét is. Mint ahogyan a­­kritikát nem is kerülheti ki senki, aki a köz­életben működik. Ilyenformán szomorú, egy­ben pedig értelmetlen dolog, hogy egy ellenzéki képviselő megtorlást, lapbetiltást sürget azért, mert az egyik újság a megszokottnál élesebb, vagy ízléstelenebb formában élt a kritika jo­gával. A kritika joga értékes kincse minden or­szág közéletének. Ugyanilyen értékes kincs: a sajtó szabadsága. Magyarországon ezek a kin­csek még többet jelentenek, mint bárhol, a világ bármelyik másik országában. Ha valahol, ak­kor Magyarországon nem szabad elhangzani hangnak, amely lapbetiltást követel. Ha vala­hol, akkor Magyarországon nem szabad olyan kormányintézkedésnek megtörténnie, amely a sajtószabadságot érinti. Mert ne felejtsük el: a magyar nemzet­nek csak kétharmada él a trianoni határokon belül. Egyharmada kívül rekedt a megcsonkí­tott ország határain. Az idegen ellenséges ura­lom alá került magyarság jogait, nemzeti lété­nek feltételeit az úgynevezett kisebbségi szer­ződések védelmezik. Az idegen országokba be­kebelezett magyarság nemzeti érzésének egyik legértékesebb ápolója, fő támasza, védelmezője a megszállott területeken megjelenő magyar sajtó, amelynek a jogait szintén biztosították az imént említett kisebbségi szerződések. A ki­sebbségi jogok legfőbb őre a Nemzetek Szö­vetsége. Sajnos, mostanig nem nagyon tapasz­taltuk, hogy komolyan és lelkiismeretesen telje­sítené a megbízatásából rá háruló kötelezettsé­get. A Nemzetek Szövetsége eddig a magyar kisebbségi panaszokat mindenféle hazug ürügy­gyel elutasította. Képzeljük el most már azt az esetet, hogy Magyarországon lapokat koboznak el, lapokat tiltanak be csak azért, mert a kor­mányt megkritizálták. Képzeljük el, hogy a magyar kisebbségi sajtó lapjait ugyanakkor hasonló okból elkobozzák Romániában, Jugo­szláviában, vagy Csehországban. Milyen erős ütőkártya volna a magyar sajtószabadságon ej­tett sérelem ellenségeink kezében! Milyen ne­héz lenne a mi szerepünk, amikor az utódálla­mokban megjelenő testvérlapokat kellene a nyers elnyomással és terrorral szemben megvé­delmeznünk! Gömbös Gyula miniszterelnök a Bleyer­­i­ggyel kapcsolatban azt mondotta, Bleyer pro­fesszor adja elő panaszait, mert a magyar kor­mánynak az a célja, hogy a Magyarországnak meghagyott kisebbségek nyelvhasználati jogát és panaszjogát tiszteletben tartsa. Amikor a kormány ilyen szabadságjogokat tisztelő állás­pontra helyezkedik a nemzeti kisebbségekkel szemben, fel lehetne tenni róla, hogy a másik oldalon eltiporja a magyar nyelvű sajtó szabad­ságjogait?­ Tessék elképzelni Németország sorsát ab­ban az esetben, ha panaszkodni óhajtana azért, mert egyik vagy másik országban elnyomják a német kisebbségi sajtót! Ki hiszi, hogy a néme­tek, ha­ ma ilyen panasszal lépnének a Nemze­tek Szövetsége elé, számíthatnának a népek ro­­konszenvére? Ezt senki sem hiszi, mert min­denki tudja: a németeknek jogosan azt felel­hetnék, miért élvezzen a német sajtó több jo­got idegen országban, mint amennyi jogot en­gedélyeznek neki saját hazájában? Ezeket a szempontokat minden magyar ember figyelmébe ajánljuk. Azokéba is, akik nem barátai a sajtónak és nem sok érzékkel rendelkeznek a közszabadságok iránt.­ ­ Az evangélikus egyház körül felmerült vitában Hindenburg szembe helyezkedett a kormánnyal. Az elnök­­eltűnést keltő levele Hitler kancellárhoz. Berlin, jan. 30. Hindenburg elnök pénteken nagy­­feltűnést keltő levelet küldött Hitler kancellárnak, az evangélikus egyház vezetése körül felmerült konfliktus ügyében. A levél szövege a következő: — Igen tisztelt kancellár úr! Az evangélikus egyház körül felmerült vita és a porosz állami kormány, valamint a poroszországi evangélikus egyház vezetősége között mutatkozó ellentétek komoly aggodalmakkal töltenek el úgyis mint evangélikus keresztényt, és úgyis mint a biroda­lom államfőjét. A hozzám intézett számos távirat és levél megerősít engem abban a véleményemben, hogy ez a konfliktus, valamint az egyház belső szabadságáért táplált aggodalmak a legnagyobb mértékben nyugtalanítják a német evangélikus ke­resztényeket. Ha ez az állapot megmarad, vagy pláne kiéleződik, abból súlyos kár származik a népre és a hazára s megsínyli ezt a nemzeti egy­ség is. Isten és saját lelkiismeretem előtt ezért kö­telességemnek tartom megtenni mindent, hogy el­hárítsam ezeket a következményeket. Az önnel folytatott tegnapi beszélgetésem alapján tudom, hogy ön, kancellár úr, a legnagyobb megértéssel viseltetik aggályaim iránt és hajlandó a maga ré­széről is közreműködni az ellentétek áthidalása érdekében. Éppen ezért bízva remélem, hogy az ön államférfim előrelátásának sikerülni fog — úgy az evangélikus egyház ellentétes táborainak meg­­bizottaival, mint a poroszországi egyház megbizot­­taival és a porosz kormány szerveivel folytatott tanácskozások révén, — ismét helyreállítani az evangélikus egyház békéjét és ezen az alapon meg­teremteni a különböző országos egyházak kívána­tos megegyezését. Baráti üdvözlettel: őszinte híve Hindenburg. Hitler kancellár a levél vétele után azonnal utasította dr. Frick birodalmi belügyminisztert, hogy kezdje meg a tárgyalásokat olyan értelem­ben, mint azt Hindenburg elnök levele kéri. Hitler sajnálja Hugenberg távozását. Berlin, jan. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Hitler pénteken Neudeckből Berlinbe érkezett. Délután miniszteri értekezlet volt, ame­lyen dr. Schmitt és Darré, az új miniszterek és Ru­dolf Hess, a nemzeti szocialista párt helyettes veze­tője is részt vett, aki a legutóbbi kormányhatáro­zat értelmében jelen lesz minden minisztertaná­cson és miniszteri megbeszélésen. Hitler kancellár a neudecki útról beszámolva, mindenekelőtt sajnál­kozását fejezte ki Hugenberg eddigi birodalmi gaz­dasági és közélelmezési miniszter távozása miatt, akinek érdemes működéséről külön levélben is meg fog emlékezni. A kancellár elmondotta, hogy a birodalmi elnök igen jól érzi magát és üdvözletét küldi a kormánynak. Schacht, a birodalmi bank elnöke, jelentést tett a szombaton életbelépő átuta­lási rendezésről, amelyet Londonban a külföldi hi­telezőkkel megbeszéltek. A kormány jóváhagyta a bankelnök előterjesztéseit. A centrum is „önként“ feloszlik. Berlin, jún. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Hír szerint a középpárt vezetőinek eddigi megbeszélésén már végleges megállapodás jött létre a párt önkéntes feloszlása dolgában. A legutóbbi tanácskozások már csupán azt a célt szolgálták, hogy a párt vezetői irányító eszméket dolgozzanak ki, amelyeket utolsó határozat keretében közölnek majd a párt tagjaival, úgyszólván politikai útra­­valóul. A párt vezérei közben megbeszéléseket foly­tattak a kormány képviselőivel is. Jellemző, hogy az utóbbi napokban egyre többen hagyják el a pártot. Dr. Glöckner, ismert dortmundi nagyiparos és kö­zéppárti birodalomgyűlési képviselő lemondott man­dátumáról. A boroszlói érsek védi a katolikus munkás­egyesületet. Boroszló, jan. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Abból az alkalomból, hogy a titkos államrendőrség lépéseket tett az itteni katolikus munkásegyesület ellen, Bertram bibornok-érsek le­velet intézett az egyesület elnökéhez, amelyben kije­lenti, hogy a boroszlói érsekség területén működő katolikus munkásegyesületek egyházi intézmények, államelleneseknek nem tekinthetők és az egyház felügyelete és védelme alatt állanak. A kormány az egyéni akciók ellen. Berlin, jan. 30. Úgy látszik, hogy a német kormányköröknek most már komoly aggodalmakat okoznak a főleg nemzeti szocialista funkcionáriu­sok részéről nap-nap után tapasztalható illetéktelen beavatkozás a gazdasági életbe és ezért erélyes intézkedésekre határozták el magukat. Csütörtökön Hitler személyes utasítására kizártak a pártból 4 pártfunkcionáriust ilyen egyéni akciók miatt. Pén­teken a Német Munkafront vezetője köriratot bo­csátott ki, amelyben újólag óva int mindenkit attól, hogy illetéktelenül beavatkozzék akár pénzügyi, akár szervezeti tekintetben a munkafronthoz tar­tozó szervezetek ügyeibe. Berlin, jan. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Az Angriff, Goebbels propaganda-mi­niszter lapja, azzal kapcsolatban, hogy Hitler ren­deletére kizárták a pártból a kereskedelempolitikai osztály négy főtisztviselőjét, akiket azonnal gyűjtő­­táborba szállítottak, rámutat arra, hogy ezek az emberek önhatalmú gazdasági rendelkezésekkel korlátozni akarták a vezér elhatározásainak sza­badságát. Az ellenük elrendelt szigorú intézkedés bizonyságot tesz arról, hogy a vezérre nem lehet

Next