Pesti Hírlap, 1933. augusztus (55. évfolyam, 172-197. szám)

1933-08-01 / 172. szám

2 Gandhit és feleségét letartóztatták. Gandhi megkezdi új, „szent küldetését London, jul. 31. Gandhi bejelentette, hogy kedden elindul az új szent küldetésére 32 válogatott tanítványa kíséretében, akik között 15 nő van. Ezekkel faluról-falura vándorol a Kaira kerületben, mindenütt az egyéni ellenállást hirdetve. Reméli a Mahatma, hogy a kormány mindjárt új hadjárata elején letartóztatja. Hozzátette, hogy Lord Willingkeit levélileg értesítette az új terv felől. London, júl. 31. Ahmedabadi Reuter-távirat szerint minden percben várják. Gandhi újabb letartóztatását. Ahmadabad, júl. 31. (Havas.) Gandhit, aki újabb nagyarányú polgári elégedetlenséget igyekezett megszervezni és erre vonatkozólag kijelentéseket tett, feleségével együtt letartóztatták. Daladier kijelenti, hogy a frankot minden erővel tartani kell. Párizs, júl. 31. Orangeből jelentik: Hallgatag Vilmos születésének négyszázadik évfordulója alkalmából nagy ünnepségeket rendeztek Orangeban. Az ünnepségekre, amelyek reggel kilenc órakor kezdődtek, délután hat órakor megérkezett Daladier miniszterelnök, akit atján Serre kereskedelemügyi miniszter és más közéleti előkelőségek kisértek el. Daladier az ünnepélyen beszédet mondott és többek között a következők érdekes nyilatkozatot tette: — Mint ahogy Hallgatag Vilmos mondotta, tartanunk, még pedig minden erőnkkel tartanunk kell a frankot, tartanunk kell a nemzeti pénzegységet, mert súlyos katasztrófához vezetne a pénz értékcsökkenése. A frankot tehát tartani fogjuk, bármilyen pénzügyi és gazdasági nehézségeket kellene is leküzdeni. Hiába beszélünk a pénzügyi helyzetről, ha nem lennénk képesek a nemzetgazdaságnak a számára nélkülözhetetlen elemet nyújtani. A jelen voltak zajos tetszésnyilvánítása közben kijelentette ezután Daladier, hogy Franciaország mindig jelen lesz a leszerelési értekezlet és a Népszövetség munkálatain és a többi államoktól nem kíván egyebet, mint ugyanolyan lojális és őszinte magatartást, amelyet Franciaország maga is tanúsít. A franciák megkezdik tízezer tonnás cirkáló építését. Párizs, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Leygues tengerészeti miniszter vasárnap utasítást adott egy 10.000 tonnás cirkáló építésének megkezdésére. Az új hadihajó, amelyet Jean de Vienne névre fognak keresztelni, a loriensi tengerészeti hajógyárban épül, 1033 december 1-én akarják tengerre bocsátani. A kormányhoz közelálló körökben arra utalnak, hogy az új hadihajó építését már tizennyolc hónappal ezelőtt akarták megkezdeni és a leszerelési értekezlet miatt halasztották el eddig a hajó munkába adását, foglalja el. Nem szükséges magyarázni, hogy éppen most, amidőn Németország mindent elkövet, hogy polgárai az osztrák fürdő- és nyaralóhelyeket fel ne keressék, mily rendkívüli gazdasági jelentősége van annak, hogy a Magyarországból Ausztria felé irányuló idegenforgalomban csökkenés ne álljon be. Van egy másik igen nagy érdeke is Ausztriának a Magyarországgal való gazdasági kapcsolat kiépítése tekintetében. Ausztriának egyik legfontosabb kiviteli cikke a nyers és megmunkált fa, amelyből azonban Magyarország eddigele alig vett át többet tíz százaléknál. Most, hogy az osztrák faexport egyik legjelentősebb piaca, Németország, barátságtalan gazdasági politikát folytat Ausztria ellen, ön érthető, hogy a felvevőképes magyar piac milyen jelentőséget nyert az osztrák fakivitel szempontjából, v viszont Magyarországnak is éppen ebben a pillanatban nagy érdekei fűződnek az osztrák fáéhoz, hiszen búzatermésének és lisztjénekörülbelül 50—60%-át szokta átvenni Ausztria és ez a mennyiség még tovább fokozható, ha a jugoszláv és román gabonabehozatal helyébe a magyar lépne. De nemcsak a búza és a fa kérdése teszi szükségessé a két ország gazdasági viszonyának szorosabbá tételét, hanem általában az a súlyos külkereskedelmi helyzet, amely a két országra nehezedik az Európaszerte általánossá vált gazdasági elzárkózás következtében. Mindkét országnak életérdeke a biztosított piac lehető bővítése. Mindkét ország egymás területén igen jelentős piacbővülésre számíthat abban az esetben, ha kiviteli feleslegeiket egymás között cserélik ki. Hogy mit jelent ez Magyarországra nézve, ezt világossá teszi az, hogy bár Magyarország a maga agrárkivitelének több mint 40 százalékát tudja máris elhelyezni Ausztria területén, mégis Ausztria ezenfelül az oda irányuló magyar agrárkivitelnek négyszeresét viszi be a különböző többi országokból, elsősorban Jugoszláviából és Romániából. A magyar mezőgazdasági termelés legtöbb ága nem állít elő olyan felesleget, amelyet Ausztria egészében fel nem tudna venni. Csupán egyes mezőgazdasági ágakban termelünk jelenleg többet, mint amennyi Ausztria mostani szükséglete. De egy biztosított piac esetében a magyar mezőgazdaság termelésének az osztrák szükséglethez alkalmazkodó átszervezésével az osztrákiac fölvevőképességét a magyar agrártennéekkel szemben rendkívüli mértékben tudnák fokozni. Viszont, ha Magyarország agrártermelésének elhelyezése túlnyomó részben biztosítva volna, az így megnövekedett magyar vásárlóképesség az osztrák látható és láthatatlan kivitel számára nyitna a mainál jóval jelentősebb piacot. Ki kell emelni azt is, hogy a magyar-osztrák gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzésénél az illetékes tényezők, nem gondolnak arra, hogy az így létrejövő gazdasági szövetség elzárkózzék a többi dunai államtól. Ellenkezőleg, egyenesen arra számítanak, hogy ezt a gazdasági tömörülést nyomon fogja követni a többi dunavölgyi ország csatlakozása ahhoz az egészséges maghoz, amelyet a magyar-osztrák gazdasági kapcsolat jelentene. A Rómában történt megállapodások gyakorlati megvalósulásának egyik legfontosabb részét jelentik tehát azok a kereskedelempolitikai tárgyalások, amelyek az olasz dunai politika helyeslése és támogatása mellett most indultak meg Ausztria és Magyarország között a legszerencsésebb körülmények között és a legbarátságosabb hangulatban. Mindkét részről átérzik ezeknek a tárgyalásoknak nem csupán rendkívüli gazdasági, de meszszeható politikai jelentőségét is. Mindkét részről az lebeg szem előtt, hogy ezzel a közeledéssel, amely a legtermészetesebb alapokon nyugszik, megnyílik és szélesre tárul az útja a Dunavölgy gazdasági és politikai összeműködésének helyreállításához vezető nagy békegondolatnak. PESTI HÍRLAP 1933. augusztus 1., kedd. A római látogatás visszhangja az európai sajtóban. Berlin, jul. 30. A Deutsche Zeitung budapesti tudósítója „Magyarország jelentősége Európa szempontjából" címmel részletesen foglalkozik Gömbös miniszterelnök római útjával s többek között a következőket írja: Magyarország nemcsak a fasiszta Olaszországgal való kapcsolatának, hanem ugyanolyan mértékben a Duna völgyében való központi fekvésének köszönheti, hogy olyan tényező, amely nélkül semmiféle megoldás, akármilyen legyen is az, Délkeleteurópában nem lehetséges. Meg kell állapítani, hogy a francia blokknak minden kísérlete, amely a Duna mlegyében Magyarország jövő helyzetét Magyarország nélkül akarta kijelölni, nem sikerült. A Duce a baráti kis ország kormányelnökével úgy tárgyalt, mint teljes értékű féllel, aminek különös jelentősége van, ha figyelembe vesszük Mussolini ismeretes állásfoglalását a kis államokkal szemben. Ennek jelentősége éppen abban rejlik, hogy Olaszország véleménye és akarata szerint Magyarországnak az újjáalakítandó Középeurópában kiváló feladat jutna s ezenkívül kellőképen értékelendő, nemzetközileg megalapozott állást foglalna el. Olaszország és Magyarország nem fogja engedni, hogy a Dunavölgye kialakítása terén Franciaország és a kisantant elvegye tőlük a kezdeményezést. Efelől tisztában is vannak a francia blokkban s nem véletlen, hogyha Párizs most új gondolatot terjeszt, amely a Duna völgyében veszélyeztetett helyzetét legalább felerészben biztosítaná: az olasz-magyar-osztrák-kisantant gazdasági blokk gondolatát. Itt természetesen elsősorban Mussolini felfogása dönt. Magyarország ilyen összeállításhoz mindenesetre hozzájárulna, amivel nem lehet azt mondani, hogy Budapet ezt ideális megoldásnak tekintené, ezt annál kevésbbé teheti, mert legalább is a revízió kérdése tekintetében mégis csak meghosszabbított fegyverszünetről, mégpedig Magyarország szempontjából súlyosabb feltételek melletti fegyverszünetről lehetne beszélni. Magyarország olaszbarátsága kezdi megteremni gyümölcseit. Románia tétován viselkedik s most komolyan megkísérli, hogy Magyarországgal értelmes kapcsolatokat teremtsen. Szerbia ma már részben úgy fest, mint aki elvesztette erkölcsi tekintélyét. Ezenkívül attól is kell tartania, hogy az olasz piacon elfoglalt helyzetét már rövid idő múlva érezhetően Magyarország veszi át. Annak a felismerésnek is szükségszerűen felül kell kerekedni a Magyarországgal szemben ellenséges érzületű államokban, hogy Magyarország összeomlása óta egyetlen állásfoglalása sem volt még megközelítően sem olyan jelentős és erős, mint ma. Ez, sajnos, még nem jelentheti azt, hogy a Mussolini és Gömbös közti tárgyalások negyedik programpontja, a trianoni békeszerződés revíziója rövid időn belül pozitív szabályozást tenne lehetővé. Ennyire még nem kerekedett felül a kisantant-államokban a felismerés, ez azonban ismét arra vezethet, hogy az olasz és a magyar államférfiak komoly vétót mondanak a középeurópai kívánságoknak, amelyeket Franciaország Mussolinival egyetértésben is szövetségi politikája kedvéért táplál. A Berliner Tageblatt többi között a következőket írja: A római megbeszélések eredményei a következők: 1. a négyesszerződés megkötése Olaszország és Magyarország kapcsolatait nem gyengítette, mint azt bizonyos oldalról hitték, hanem ellenkezőleg, még megerősítette; 2. Olaszország a négyesszerződés aláírásával arról sem mondott le, amint azt szintén hitték, a békeszerződések revíziója érdekében való további tetterős közbelépésről. Rómában Gömbös revizionista politikáját teljes mértékben helyeselték. 3. A Dunavölgye új szabályozása tekintetében Olaszország és Magyarország megegyezésre jutott. Magyarország helyesli és támogatja a Duna völgyében az olasz célokat, Olaszország viszont elismeri azokat a különleges gazdasági kapcsolatokat, amelyek Magyarországot és Németországot összekötik. 4. Mussolini törekszik majd a négyesszerződés másik három nagyhatalmát a Duna-kérdés, illetőleg a Balkán-kérdés megoldására e terület politikai kér-déseinek, vagyis az egyenjogúság és a szerződések re-víziója kérdéseinek fölvetése és tisztázása útján megnyerni. Mussolini reméli, hogy Ausztria és Magyarországon kívül Bulgáriát és Görögországot is be tudja vonni e terv megvalósításába; 5. az olasz-magyar megegyezést megerősített gazdasági alappal is alátámasztják. A Deutsche Allgemeine Zeitung a következőket írja: „Hála Mussolini kitartó erélyének és Gömbös egyenes és öntudatos politikai vonalvezetésének, a világ kezd számolni, mint elsőrendű tényezővel, az olasz-magyar barátsággal, jóllehet az nem szövetség. Ennek Németország is teljes tudatában van. Aggodalomra azonban semmi okunk sincs, mert baráti érzelmeink mindkét nemzet részéről viszonzásra találnak." Román aggodalmak a revízió térhódítása miatt. Bukarest, júl. 31. Az Adeverul hosszú cikkben foglalkozik Gömbös miniszterelnök római látogatásával és kivonatban közli több budapesti lap megállapításait a látogatással kapcsolatban, amelyek szerint az olasz közvélemény a revízió kérdését teljesen magáévá tette és elismeri a magyarok nemzeti törekvéseinek jogosságát. A lap Romániára nézve rendkívül fontosnak tartja a kérdést, mert hiszen a revízió egészen közelről érinti Romániát és abban az esetben, ha Franciaország nem emeli fel kellő eréllyel szavát, könnyen elképzelhető — írja a lap —, hogy hova jutunk. Tehát ne kövessünk struccpolitikát. Ha a kisantant ölhetett kézzel nézi a revízió napirendre kerülését, ha ez még csak a nagyhatalmak diplomáciájának keretén belül is történik, ez nagy veszélyt jelent Romániára és a kisantant számára és az európai háború magvát rejti magában. A revízió eszméje újabban ott üti fel a fejét, ahol arra legkevésbé számítunk. Nem csodálatos, hogy éppen Olaszország, amely szintén Magyarország utódállamai közé tartozik, exponálja magát a revízió mellett? Németország régóta a^.revsizió tpY-nek vallja magát és most is a revízió mellett foglal állást. Nincs kizárva, hogy az eszme szolgálatába szegődik majd Anglia is, amit igazol Sir John Simon külügyminiszter beszámolója. Magyarország javuló gazdasági helyzete. London, júl 31. A Financial News vezércikke örömmel állapítja meg, hogy a középeurópai országok, melyek a legsúlyosabban szenvednek a világgazdasági válságtól, az önsegély és az egymás közti gazdasági megegyezés irányában kezdenek haladni. Ausztria meglepő politikai és gazdasági ellenállóerőt tanúsít, Magyarország pedig olyan erőfeszítéseket tesz a pénzügyi átszervezés irányában, amelyek a Népszövetség pénzügyi bizottságának dicséretét érdemelték ki. Gömbös miniszterelnök legújabb utazásai Németországba, Ausztriába és Olaszországba világosan mutatják, hogy mozgalom indult meg Magyarország és Ausztria között a gazdasági, sőt esetleg politikai megegyezés felé is, amelyben Íiszország és talán Gömbös segélyével Németország is közre fog működni. Még nem lehet tudni, hogy hova vezet ez a mozgalom. Különösen jelentőségteljes az a tény, hogy Középeurópa két legjobban sújtott állama lerázza a kétségbeesést és határozott lépést tesz nehézségei megfejtése felé. Egyébként gazdasági helyzetük is a javulás képét mutatja. Ausztriában a devizaforgalom már majdnem teljesen független az ellenőrzéstől, Magyarországon pedig az ellenőrzés jóval enyhébb, mint egy évvel ezelőtt volt. Mialatt a jegybankok aranykészlete mindenütt csökkent, azalatt Magyarországból és Ausztriából csekély mérvű növekedést jelentenek. A miniszterelnök rádióbeszéde, Gömbös Gyula miniszterelnök kedden este pontban kilenc órakor tartja meg a Sándor utcai Stúdióban rádióbeszédét, amelyben ki fog térni az ország valamennyi időszerű külpolitikai és gazdaságpolitikai problémájára s ismertetni fogja a kormánynak ezekben a vonatkozásokban megvalósítandó terveit. A miniszterelnök rádióbeszéde előreláthatóan harmincnegyven percig tart. ________ Jugoszlávia nem fizet a magyar címlettulajdonosoknak. Belgrád, júl. 31. (Avala.) A kormány ma este közleményt tesz közzé, amelyben a következőket jelenti ki: Minthogy a keleti jóvátételi bizottság nincs abban a helyzetben, hogy a lausannei jegyzőkönyv rendelkezéseinek megfelelően megfizethesse Jugoszláviának az elismert adósság alapján július 1-én esedékessé vált kamatokat,, a jugoszláv kormány a lausannei moratórium egész ideje alatt nem fog fizetéseket teljesíteni a magyar helyiérdekű vasutak címlettulajdonosainak javára kiadott jugoszláv pénzügyminiszteri kincstári jegyekre.