Pesti Hírlap, 1933. augusztus (55. évfolyam, 172-197. szám)

1933-08-01 / 172. szám

Az állítólagos merénylet a miniszterelnök ellen. Perley Lajos bízott a kói tagot szabadon engedték. A rendőrség — mint ismeretes — szűkszavú hivatalos jelentést adott ki a nyomozásról, amelyet a főkapitányság politikai osztálya a miniszterelnök elleni állítólagos merénylet-terv ügyében indított. Még csütörtökön előállították ebben az ügyben a főkapitányság politikai osztályára Perley Lajost, a székesfőváros törvényhatósági bizottságának tag­,­ját, az Országos Társadalombiztosító Intézet számta-­a­nácsosát. A hivatalos jelentés szerint feljelentés érke­­­­zett a főkapitányságra, hogy a miniszterelnök ellen merényletet terveztek, emiatt a nyomozás során több egyént letartóztattak és átadták az ügyészségnek, ahol három egyén még ■most is fogva van. A jelentés megjegyzi, hogy a to­vábbi nyomozás deríti majd ki, hogy a büntetőható­­ságok valódi merénylettervvel állanak-e szemben. A furcsa ügy részleteit a következőkben ismertetjük: Néhány héttel ezelőtt Perleyt meglátogatta Klein Vilmosné, aki tagja a bizottsági tag Front­harcos pártjának és elmondotta neki, hogy el akar­ják tenni láb alól. Perley — mint mondotta — nem vette túlságosan komolyan a bőbeszédű és zavaros előadást, az asszony azonban nem tágított, újra és újra bement hozzá és most már azt mesélte neki, hogy nemcsak ő ellene, de Gömbös Gyula minisz­terelnök és több más jelentős közéleti szemé­lyiség — közöttük Hetényi Imre főkapitány­helyettes — ellen is összeesküvés készül, amelynek merénylet a célja. Perley ezekben a napokban értesült arról, hogy Almásy László, a képviselőház elnöke névtelen leve­let kapott, amely azzal vádolja Perleyt, hogy me­rényletet tervez Gömbös és Almásy ellen. A bizott­sági tag levélben kért felvilágosítást Almásy László­tól, aki azt válaszolta, hogy a névtelen levelet hiva­talos utón átadta a belügyminiszternek. Perley erre feljelentést tett hatóság előtti rágalmazásért ismeret­len tettes ellen. Másnap délután két detektív jelent meg az OTI-ban és bekísérte a főkapitányság politikai nyo­mozó­­osztályára Perley Lajost. E­gyúttal beidézték ugyanide a párt ügyészét, alelnökét meg Prückler János pártigazgatót és Perleyvel együtt őrizetbe vet­ték Klein Vilmosáét, továbbá egy Leivinger Samu nevű 22 éves fiatalembert, akinek a lakásán két pisz­tolyt találtak. Perley azzal védkezett, hogy két ízben is jelent­kezett telefonon a miniszterelnök titkáránál kihall­gatásért bizalmas ügyben, mert el akarta mondani Görffics Gyulának, hogy mit hallott Kleinnétól, bár ő nem vette komolyan az asszony elbeszélését. Per­­leynek az nehezítette meg a helyzetét, hogy Löwinger a nála talált pisztolyokról azt állí­totta, hogy azokat neki Prückler adta át, Perley pártelnök megbízásából és azt állította, hogy a Sasadi dűlőn fegyvereket ástak el. Prückler nevét nem tudta, csupán a fényképe lát­tára vádolta meg. Lőwingert kivitték Sasadi dűlőre, ott ástak is, fegyvereket azonban nem találtak. Szom­baton mind a négyüket letartóztatták és a főkapi­tányságról átkísérték őket az ügyészségre, ahol Perley Lajost még szombaton szabadon bocsátották. Kleinné, Prückler és Löwinger ügyében kedden döntenek, készítettem elő és nem messze tőlük sokkal előnyösebb állásokat tűztünk ki. Ezeket tel­jes erőmegfeszítéssel kiépítjük és amint készen lesznek, a rossz állásokból visszahúzódó csapa­taim megszállják őket az ellenséges támadás bekövetkezte előtt. Ő Felsége nagy melegség­gel kijelentette, hogy ez teljesen fedi meggyő­ződését és kí­vánságait és hangsúlyozta, hogy nem kell minden elvesztett kis kupacot sok vért áldozva visszafoglalni. Első életföltéte­lünk ma az, hogy minden veszteséget elkerül­jünk, mert a monarchia erejének végére ért, végképpen ki van merülve. Megnyugtattam őt, hogy ha valaki, úgy én vagyok az, aki mindig, minden alkalommal megakadályoztam a nem teljesen elkerülhetet­len veszteségeket. „Ezért is hoztalak erre a most már legvéresebb és legveszteségtelibb frontra főparancsnokul“ — felelte ő. Majd azt kérdezte, hogy hol várom én az ellenség fő­támadását, illetőleg hogyan képzelem azt. Mire én részletesen kifejtettem, hogy legelőször erős nyomást várok a tiroli arcvonal kényes pont­jai ellen,­ Asiago, azután a Brenta és a Piave közötti szakasz ellen. Nincsen azonban ki­zárva, hogy ezt megelőzően a 10. hadseregemet támadják meg, annak nyugati frontján, talán a Tonale vidékén, azért, hogy ha ott sikert ér­nek el, egész csoportomat oldalból fenyegethes­sék. De ezt még erélyes támadás mellett is csak tüntetésnek minősíthetem. Sokkal komolyabb jellegű lesz a támadás a 11. hadsereg ellen, mert ez a támadás hivatva van valami erős hegyi állásig mindenáron előnyomulni, mely : • "'-4 ■ - i -.......-* 1 föltétlen biztonságot nyújt, hogy mi az ő fő­támadásukat oldalból ne veszélyeztethessük. Nézetem szerint a főtámadást, mondjuk tüzete­sebben, az áttörés kierőszakolását Boroevicnél fogják megkísérelni és pedig meggyőződésem szerint a hegység lábánál, a Monte Tomba (A 868) és a Montello között, mert ez min­denképpen a leghathatósabb. Nincsen azonban kizárva, hogy Treviso— Motta di Livenza lesz a főtámadás iránya. Én az előbbit tartom valószínűbbnek. Magam is úgy tenném. Annyi bizonyos, hogy a főtáma­dás Boroevic arcvonalát fogja érni, akkor, ha az én csoportomat már jó messze beszorította a hegységbe, úgyhogy balszárnyát nem kell fél­tenie. Közben a lassan haladó különvonat Trientbe érkezett. Ő Felsége azt mondta ne­kem, hogy a legfontosabbat a visszautazáson akarja velem megvitatni és megfontolni: a béke és az offenzíva kérdését. Bizony ez ma a legnehezebb kérdés és úgy meg kell azt fon­tolni, mintha Isten ítélőszéke előtt állana az ember. Ez a kérdés a monarchia, de főkép édes magyar hazám, a nép és az egész emberi­ség sorsát dönti el. Olyan érzés szállott lel­­kemre, mintha templomban állanék egyedül és a félhomályban az oltárra tekintenék, ahol gyermekkoromban oly sokszor imádkoztam, melynek képén Szent István király a magyar szentkoronát Istennek ajánlja föl! Úgy fogok felelni, mintha azon oltár előtt Alcsúton egye­dül állanék, és az Istenhez beszélnék!­­ Kiszállottunk. Krobatin tábornagyot, aki jelentkezett, ő Felsége berendelte, azután egyenként hivatta a hadtestparancsnokokat: Lütgendorf, Kaiser és Verdross tábornokokat. Egy órai kihallgatás után Ő Felsége kijött és a városba indult velem automobilon, hol a la­kosság lelkesen üdvözölte uralkodóját, azután a csapatokat megszemlélte és a kitüntetéseket kiosztotta. Ezután Perginere mentünk, hol Ő Felsége a 42. honvédhadosztály maradványait megszemlélte és végül San Christophorora, a Lago di Caldonazzo mellett, hol a 11. hadsereg parancsnokával, Scheuchenstuel vezérezredes­sel beszélt hosszasan, azután a hadtestparancs­nokokkal, Martiny, Horsetzky, Weber és Ko­sak tábornokokkal tárgyalt. A megszemlélt csa­patkötelékekben minden egyes tisztet megkér­dezett Ő Felsége, hogy milyen állapotban ta­lálta az ellenséges állásokat és akadályokat a nagy támadásnál, össze voltak-e lőve, vagy épek voltak, miért akadt el a támadás? Én az összes válaszokat hallottam, hiszen közvetlenül Ő Felsége mellett állottam. Kivétel nélkül egy­hangúlag mind azt mondotta és állapította meg, hogy az ellenséges akadályok teljesen épek voltak és a támadók az ép állások előtt a legnehezebb megsemmisítő tűzbe, az ellensé­ges gépfegyverek kereszttüzébe kerültek és míg az ép drótakadályokat elpusztították, az ak­navetők rettenetes tüze is rájuk zúdult és az ellenség hatalmas és váratlan ellentámadása által visszavetve, szörnyűséges kereszttűzben, iszonyú veszteségeket szenvedve kellett vissza­­menniök. A régi esztelen kényszerroham volt ez. PESTI HÍRLAP 1933. augusztus 1., kedd. Balbót a rossz idő késlelteti az óceáni útján. Kedd reggelre halasztotta a repülést. Milánó, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának ■ távirata.) Shoal Harbourból érkezett jelentések sze­rint Balbo minden pillanatban kész az indulásra, de az időjárás annyira rossz az óceán felettt, hogy nem , akarja elhamarkodottan megkockáztatni­ az utat. Hétfőn is teljesen elkészültek az indulásra, már va­­­­lamennyi gépben benne is ült a legénység, amikor Balbo lefújta az indulást. A jelentések szerint az At­lanti-óceán északi részét szokatlanul sűrű köd bo­rítja. Hétfőn este már biztatóbb jelentések jöttek és ezek hatása alatt Balbo újra készenlétbe helyezte repülőgépeit. A legutolsó jelentések szerint kedden reggel elindul az egész raj. A megérkezés Írországba kedden az esti órákban várható. Balbo a lakosság körében rendkívül nép­szerű. Szerencsehozónak az óceáni útra egy kölyök újfundlandi kutyát ajándékoztak neki. Balbo öröm­mel és köszönettel fogadta a megemlékezést. Nagy készülődéssel várják haza Balbót. Párizs, júl. 31. , (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Marseille melletti berrei repülőkikötőbe három olasz tiszt érkezett, hogy előkészületeket te­gyenek Balbo repülőrajának szerdai vagy csütörtöki érkezésére. Róma, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Balbo repülőraja Olaszországba való visz­szatérésekor nem az orbetellói katonai repülőtéren fog leszállani, ahonnan elindult, hanem a Tiberis torkolatánál, Fiumisina kikötőjében. Itt már most nagyban készülnek a leszállásra és gondoskodnak arról, hogy elhelyezhessék a hatalmas nézőtömege­ket is, amelyek az ország minden részéből külön­­vonatokon érkeznek majd a repülők fogadására. A program szerint a repülőraj legénységét és tisztjeit, élükön Balbóval, ünnepi menetben gépkocsikon vi­szik Rómába. Olasz gazdasági körökben azt állítják, hogy már most is érzik annak a propagandának eredményét, amelyet Balbóéknak az Egyesült Államokban és Kanadában tett látogatása jelent az olaszországi iparnak. Roosevelt elnök fogadja a Mollison-házaspárt. New York, júl. 31. Roosevelt elnök a Mollison­­házaspárt villásreggelire hívta meg. A villásreggelin résztvett Amelia Earhart óceánrepülőnő is férjével együtt, akik tíznapos szabadságukat Roosevelt bir­tokán töltik el. Miklós román herceg lemondott az óceánrepülésről. Berlin, júl. 31. Miklós román királyi herceg ki­jelentette, hogy édesanyja, Mária anyakirályné kí­vánságára lemondott augusztusra tervbe vett óceán­repüléséről. Két motorkerékpár összeütközött a berlini Stadionban, három halott, tizenkilenc sebesült. Berlinből táviratozzák. A berlini „Motorsport­klub“ hétfőn a Stadionban motorkerékpárversenyt rendezett, amelyen súlyos szerencsétlenség történt. Herzogenrat (Köln) és Weinhöner (Bielefeld) ver­senyzők egyidőben értek a célszalaghoz. Közvetlenül egymás mellett voltak és ebben a helyzetben Herzo­genrat szükségesnek látta, hogy ellenfelét kézzel el­hárítsa. A versenyzők, akik körülbelül százkilométe­res sebességgel haladtak, a fordulónál összeütköztek. Az összeütközés oly heves volt, hogy Weinhöner ma­gas ívben kirepült a korláton és belezuhant a néző­közönség soraiba, Herzogenrat pedig a Stadion bel­területére lendült. Weinhener motorkerékpárja beleszaladt a tö­megbe, amely főként rohamosztagosokból és nemzeti szocialista ifjúsági szervezetek tagjaiból állt. A mo­torkerékpár a Hitler-ifjúsági szervezet egyik tagját a helyszínen agyongázolta, tizenkilenc embert pedig többé-kevésbbé súlyosan megsebesített. A sebesülteket Weinhönerrel együtt a berlini Westend-kórházba szál­lították, ahol a délutáni órákban két súlyosan sebe­sült rohamosztagos meghalt. A sebesültek közül sok­nak állapota válságos, a halálos áldozatok száma valószínűen emelkedni fog. Herzogenrat sebesülése nem súlyos. A versenyt az összeütközés után rögtön félbeszakították. Titkos kommunista szervezetet leplezett le a rendőrség a Ruhrvidéken, Recklinghausen, júl. 31. Az államrendőrség megállapította, hogy berlini irányítással nagyarányú kommunista szervezkedés indult meg a Ruhrvidéken. Gelsenkirchenben három kommunista vezetőt elfog­tak, közöttük a Ruhrvidék kommunista szervezkedés vezetőjét, egy bizonyos Zimmerpfenig nevű embert. Dortmundban, Essenben, Botropban, stb. további ti­­­zenhét embert tartóztattak le. A házkutatások során nagymennyiségű röpiratot és kommunista nyomtat­ványt foglalt le a rendőrség. Az elfogottak vallomása szerint a kommunista szervezkedés célja az volt, hogy megbontsák a nemzeti szocialista párt egységét. Az angolok­­ kedden bombázni fogják a rakoncátlan baiaurí törzset. London, júl. 31. Angol bombavető repülőgépek elrepültek az India és Afganisztán kzöötti határvi­dék felett s röpiratokat dobáltak le a balaurí fal­vakba, figyelmeztetve a lakosságot, hogy holnap reg­gel bombákat fognak ledobni, ha nem szolgáltatják ki a­ zendülés vezetőit. A benszülöttek ruskasortűz­­zel fogadták a repülőgépeket. Senki sem sebesült meg. A benszülöttek lesből rálőttek egy indiai mun­kásosztagra, amely a Targai—Csitral közötti utat javította az előnyomuló angol haderő számára. A munkásosztag hanyatthomlok menekült, de senkinek sem történt baja.

Next