Pesti Hírlap, 1933. augusztus (55. évfolyam, 172-197. szám)
1933-08-01 / 172. szám
Az állítólagos merénylet a miniszterelnök ellen. Perley Lajos bízott a kói tagot szabadon engedték. A rendőrség — mint ismeretes — szűkszavú hivatalos jelentést adott ki a nyomozásról, amelyet a főkapitányság politikai osztálya a miniszterelnök elleni állítólagos merénylet-terv ügyében indított. Még csütörtökön előállították ebben az ügyben a főkapitányság politikai osztályára Perley Lajost, a székesfőváros törvényhatósági bizottságának tag,ját, az Országos Társadalombiztosító Intézet számta-anácsosát. A hivatalos jelentés szerint feljelentés érkezett a főkapitányságra, hogy a miniszterelnök ellen merényletet terveztek, emiatt a nyomozás során több egyént letartóztattak és átadták az ügyészségnek, ahol három egyén még ■most is fogva van. A jelentés megjegyzi, hogy a további nyomozás deríti majd ki, hogy a büntetőhatóságok valódi merénylettervvel állanak-e szemben. A furcsa ügy részleteit a következőkben ismertetjük: Néhány héttel ezelőtt Perleyt meglátogatta Klein Vilmosné, aki tagja a bizottsági tag Frontharcos pártjának és elmondotta neki, hogy el akarják tenni láb alól. Perley — mint mondotta — nem vette túlságosan komolyan a bőbeszédű és zavaros előadást, az asszony azonban nem tágított, újra és újra bement hozzá és most már azt mesélte neki, hogy nemcsak ő ellene, de Gömbös Gyula miniszterelnök és több más jelentős közéleti személyiség — közöttük Hetényi Imre főkapitányhelyettes — ellen is összeesküvés készül, amelynek merénylet a célja. Perley ezekben a napokban értesült arról, hogy Almásy László, a képviselőház elnöke névtelen levelet kapott, amely azzal vádolja Perleyt, hogy merényletet tervez Gömbös és Almásy ellen. A bizottsági tag levélben kért felvilágosítást Almásy Lászlótól, aki azt válaszolta, hogy a névtelen levelet hivatalos utón átadta a belügyminiszternek. Perley erre feljelentést tett hatóság előtti rágalmazásért ismeretlen tettes ellen. Másnap délután két detektív jelent meg az OTI-ban és bekísérte a főkapitányság politikai nyomozóosztályára Perley Lajost. Egyúttal beidézték ugyanide a párt ügyészét, alelnökét meg Prückler János pártigazgatót és Perleyvel együtt őrizetbe vették Klein Vilmosáét, továbbá egy Leivinger Samu nevű 22 éves fiatalembert, akinek a lakásán két pisztolyt találtak. Perley azzal védkezett, hogy két ízben is jelentkezett telefonon a miniszterelnök titkáránál kihallgatásért bizalmas ügyben, mert el akarta mondani Görffics Gyulának, hogy mit hallott Kleinnétól, bár ő nem vette komolyan az asszony elbeszélését. Perleynek az nehezítette meg a helyzetét, hogy Löwinger a nála talált pisztolyokról azt állította, hogy azokat neki Prückler adta át, Perley pártelnök megbízásából és azt állította, hogy a Sasadi dűlőn fegyvereket ástak el. Prückler nevét nem tudta, csupán a fényképe láttára vádolta meg. Lőwingert kivitték Sasadi dűlőre, ott ástak is, fegyvereket azonban nem találtak. Szombaton mind a négyüket letartóztatták és a főkapitányságról átkísérték őket az ügyészségre, ahol Perley Lajost még szombaton szabadon bocsátották. Kleinné, Prückler és Löwinger ügyében kedden döntenek, készítettem elő és nem messze tőlük sokkal előnyösebb állásokat tűztünk ki. Ezeket teljes erőmegfeszítéssel kiépítjük és amint készen lesznek, a rossz állásokból visszahúzódó csapataim megszállják őket az ellenséges támadás bekövetkezte előtt. Ő Felsége nagy melegséggel kijelentette, hogy ez teljesen fedi meggyőződését és kívánságait és hangsúlyozta, hogy nem kell minden elvesztett kis kupacot sok vért áldozva visszafoglalni. Első életföltételünk ma az, hogy minden veszteséget elkerüljünk, mert a monarchia erejének végére ért, végképpen ki van merülve. Megnyugtattam őt, hogy ha valaki, úgy én vagyok az, aki mindig, minden alkalommal megakadályoztam a nem teljesen elkerülhetetlen veszteségeket. „Ezért is hoztalak erre a most már legvéresebb és legveszteségtelibb frontra főparancsnokul“ — felelte ő. Majd azt kérdezte, hogy hol várom én az ellenség főtámadását, illetőleg hogyan képzelem azt. Mire én részletesen kifejtettem, hogy legelőször erős nyomást várok a tiroli arcvonal kényes pontjai ellen, Asiago, azután a Brenta és a Piave közötti szakasz ellen. Nincsen azonban kizárva, hogy ezt megelőzően a 10. hadseregemet támadják meg, annak nyugati frontján, talán a Tonale vidékén, azért, hogy ha ott sikert érnek el, egész csoportomat oldalból fenyegethessék. De ezt még erélyes támadás mellett is csak tüntetésnek minősíthetem. Sokkal komolyabb jellegű lesz a támadás a 11. hadsereg ellen, mert ez a támadás hivatva van valami erős hegyi állásig mindenáron előnyomulni, mely : • "'-4 ■ - i -.......-* 1 föltétlen biztonságot nyújt, hogy mi az ő főtámadásukat oldalból ne veszélyeztethessük. Nézetem szerint a főtámadást, mondjuk tüzetesebben, az áttörés kierőszakolását Boroevicnél fogják megkísérelni és pedig meggyőződésem szerint a hegység lábánál, a Monte Tomba (A 868) és a Montello között, mert ez mindenképpen a leghathatósabb. Nincsen azonban kizárva, hogy Treviso— Motta di Livenza lesz a főtámadás iránya. Én az előbbit tartom valószínűbbnek. Magam is úgy tenném. Annyi bizonyos, hogy a főtámadás Boroevic arcvonalát fogja érni, akkor, ha az én csoportomat már jó messze beszorította a hegységbe, úgyhogy balszárnyát nem kell féltenie. Közben a lassan haladó különvonat Trientbe érkezett. Ő Felsége azt mondta nekem, hogy a legfontosabbat a visszautazáson akarja velem megvitatni és megfontolni: a béke és az offenzíva kérdését. Bizony ez ma a legnehezebb kérdés és úgy meg kell azt fontolni, mintha Isten ítélőszéke előtt állana az ember. Ez a kérdés a monarchia, de főkép édes magyar hazám, a nép és az egész emberiség sorsát dönti el. Olyan érzés szállott lelkemre, mintha templomban állanék egyedül és a félhomályban az oltárra tekintenék, ahol gyermekkoromban oly sokszor imádkoztam, melynek képén Szent István király a magyar szentkoronát Istennek ajánlja föl! Úgy fogok felelni, mintha azon oltár előtt Alcsúton egyedül állanék, és az Istenhez beszélnék! Kiszállottunk. Krobatin tábornagyot, aki jelentkezett, ő Felsége berendelte, azután egyenként hivatta a hadtestparancsnokokat: Lütgendorf, Kaiser és Verdross tábornokokat. Egy órai kihallgatás után Ő Felsége kijött és a városba indult velem automobilon, hol a lakosság lelkesen üdvözölte uralkodóját, azután a csapatokat megszemlélte és a kitüntetéseket kiosztotta. Ezután Perginere mentünk, hol Ő Felsége a 42. honvédhadosztály maradványait megszemlélte és végül San Christophorora, a Lago di Caldonazzo mellett, hol a 11. hadsereg parancsnokával, Scheuchenstuel vezérezredessel beszélt hosszasan, azután a hadtestparancsnokokkal, Martiny, Horsetzky, Weber és Kosak tábornokokkal tárgyalt. A megszemlélt csapatkötelékekben minden egyes tisztet megkérdezett Ő Felsége, hogy milyen állapotban találta az ellenséges állásokat és akadályokat a nagy támadásnál, össze voltak-e lőve, vagy épek voltak, miért akadt el a támadás? Én az összes válaszokat hallottam, hiszen közvetlenül Ő Felsége mellett állottam. Kivétel nélkül egyhangúlag mind azt mondotta és állapította meg, hogy az ellenséges akadályok teljesen épek voltak és a támadók az ép állások előtt a legnehezebb megsemmisítő tűzbe, az ellenséges gépfegyverek kereszttüzébe kerültek és míg az ép drótakadályokat elpusztították, az aknavetők rettenetes tüze is rájuk zúdult és az ellenség hatalmas és váratlan ellentámadása által visszavetve, szörnyűséges kereszttűzben, iszonyú veszteségeket szenvedve kellett visszamenniök. A régi esztelen kényszerroham volt ez. PESTI HÍRLAP 1933. augusztus 1., kedd. Balbót a rossz idő késlelteti az óceáni útján. Kedd reggelre halasztotta a repülést. Milánó, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának ■ távirata.) Shoal Harbourból érkezett jelentések szerint Balbo minden pillanatban kész az indulásra, de az időjárás annyira rossz az óceán felettt, hogy nem , akarja elhamarkodottan megkockáztatni az utat. Hétfőn is teljesen elkészültek az indulásra, már valamennyi gépben benne is ült a legénység, amikor Balbo lefújta az indulást. A jelentések szerint az Atlanti-óceán északi részét szokatlanul sűrű köd borítja. Hétfőn este már biztatóbb jelentések jöttek és ezek hatása alatt Balbo újra készenlétbe helyezte repülőgépeit. A legutolsó jelentések szerint kedden reggel elindul az egész raj. A megérkezés Írországba kedden az esti órákban várható. Balbo a lakosság körében rendkívül népszerű. Szerencsehozónak az óceáni útra egy kölyök újfundlandi kutyát ajándékoztak neki. Balbo örömmel és köszönettel fogadta a megemlékezést. Nagy készülődéssel várják haza Balbót. Párizs, júl. 31. , (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Marseille melletti berrei repülőkikötőbe három olasz tiszt érkezett, hogy előkészületeket tegyenek Balbo repülőrajának szerdai vagy csütörtöki érkezésére. Róma, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Balbo repülőraja Olaszországba való viszszatérésekor nem az orbetellói katonai repülőtéren fog leszállani, ahonnan elindult, hanem a Tiberis torkolatánál, Fiumisina kikötőjében. Itt már most nagyban készülnek a leszállásra és gondoskodnak arról, hogy elhelyezhessék a hatalmas nézőtömegeket is, amelyek az ország minden részéből különvonatokon érkeznek majd a repülők fogadására. A program szerint a repülőraj legénységét és tisztjeit, élükön Balbóval, ünnepi menetben gépkocsikon viszik Rómába. Olasz gazdasági körökben azt állítják, hogy már most is érzik annak a propagandának eredményét, amelyet Balbóéknak az Egyesült Államokban és Kanadában tett látogatása jelent az olaszországi iparnak. Roosevelt elnök fogadja a Mollison-házaspárt. New York, júl. 31. Roosevelt elnök a Mollisonházaspárt villásreggelire hívta meg. A villásreggelin résztvett Amelia Earhart óceánrepülőnő is férjével együtt, akik tíznapos szabadságukat Roosevelt birtokán töltik el. Miklós román herceg lemondott az óceánrepülésről. Berlin, júl. 31. Miklós román királyi herceg kijelentette, hogy édesanyja, Mária anyakirályné kívánságára lemondott augusztusra tervbe vett óceánrepüléséről. Két motorkerékpár összeütközött a berlini Stadionban, három halott, tizenkilenc sebesült. Berlinből táviratozzák. A berlini „Motorsportklub“ hétfőn a Stadionban motorkerékpárversenyt rendezett, amelyen súlyos szerencsétlenség történt. Herzogenrat (Köln) és Weinhöner (Bielefeld) versenyzők egyidőben értek a célszalaghoz. Közvetlenül egymás mellett voltak és ebben a helyzetben Herzogenrat szükségesnek látta, hogy ellenfelét kézzel elhárítsa. A versenyzők, akik körülbelül százkilométeres sebességgel haladtak, a fordulónál összeütköztek. Az összeütközés oly heves volt, hogy Weinhöner magas ívben kirepült a korláton és belezuhant a nézőközönség soraiba, Herzogenrat pedig a Stadion belterületére lendült. Weinhener motorkerékpárja beleszaladt a tömegbe, amely főként rohamosztagosokból és nemzeti szocialista ifjúsági szervezetek tagjaiból állt. A motorkerékpár a Hitler-ifjúsági szervezet egyik tagját a helyszínen agyongázolta, tizenkilenc embert pedig többé-kevésbbé súlyosan megsebesített. A sebesülteket Weinhönerrel együtt a berlini Westend-kórházba szállították, ahol a délutáni órákban két súlyosan sebesült rohamosztagos meghalt. A sebesültek közül soknak állapota válságos, a halálos áldozatok száma valószínűen emelkedni fog. Herzogenrat sebesülése nem súlyos. A versenyt az összeütközés után rögtön félbeszakították. Titkos kommunista szervezetet leplezett le a rendőrség a Ruhrvidéken, Recklinghausen, júl. 31. Az államrendőrség megállapította, hogy berlini irányítással nagyarányú kommunista szervezkedés indult meg a Ruhrvidéken. Gelsenkirchenben három kommunista vezetőt elfogtak, közöttük a Ruhrvidék kommunista szervezkedés vezetőjét, egy bizonyos Zimmerpfenig nevű embert. Dortmundban, Essenben, Botropban, stb. további tizenhét embert tartóztattak le. A házkutatások során nagymennyiségű röpiratot és kommunista nyomtatványt foglalt le a rendőrség. Az elfogottak vallomása szerint a kommunista szervezkedés célja az volt, hogy megbontsák a nemzeti szocialista párt egységét. Az angolok kedden bombázni fogják a rakoncátlan baiaurí törzset. London, júl. 31. Angol bombavető repülőgépek elrepültek az India és Afganisztán kzöötti határvidék felett s röpiratokat dobáltak le a balaurí falvakba, figyelmeztetve a lakosságot, hogy holnap reggel bombákat fognak ledobni, ha nem szolgáltatják ki a zendülés vezetőit. A benszülöttek ruskasortűzzel fogadták a repülőgépeket. Senki sem sebesült meg. A benszülöttek lesből rálőttek egy indiai munkásosztagra, amely a Targai—Csitral közötti utat javította az előnyomuló angol haderő számára. A munkásosztag hanyatthomlok menekült, de senkinek sem történt baja.