Pesti Hírlap, 1933. augusztus (55. évfolyam, 172-197. szám)
1933-08-29 / 195. szám
eti KÖZGAZDASÁG. Hogyan kellene a nagy termést a nemzeti fejlődés szolgálatába állítani ? Irta Nagy Ferenc, kisgazda. A világgazdasági válság nemzeti fejlődésünket teljesen megakasztotta. Még e kérdésben is világosan látjuk, hogy agrárállam vagyunk, mert a fejlődés főleg a mezőgazdasággal kapcsolatos vonatkozásokban akadt meg teljesen. Amilyen örömmel látunk némi fejlődést fővárosunkban, és olyan szomorúsággal kell tudomásul vennünk, hogy a vidék a fejlődésben, a fejlődésnek főleg látható vonatkozásaiban teljesen szünetel, sőt magyar életünk nem egy vonalán valóságos visszafejlődést látunk. Élhetetlenek és megalkuvók volnánk akkor, ha teljes erőnkkel és minden igyekezetünkkel nem vetnénk vállainkat a fejlődést elzáró zsilipeknek és nem törekednénk arra, hogy a fejlődés külső látható és belső erkölcsi vonatkozásban is újólag meginduljon. Ha életrevalóság van bennünk, akkor a nemzeti fejlődés megindítását most kell megkezdeni, amikor a Gondviselés országunkat bő terméssel áldotta meg. Hét-nyolcmillió méter mázsa búzánk és jónéhány millió mázsa gabonafeleslegünk van, még akkor is, ha belső ellátásunkról az utóbbi idők fogyasztási méreteihez képest kellőképpen gondoskodtunk. Az ország gazdasági vezetői külföldön kísérleteznek, hogy a kivitelre kerülő gabonánknak piacot teremtsenek. Vajmi kevés vezető ember töri azonban a fejét a feleslegeknek a belső fogyasztás emelése által való csökkentésén. Pedig, ha ezt a kivételes nagy termést a nemzeti fejlődés szolgálatába akarjuk állítani, akkor elsősorban kell a belső fogyasztás emelésére, mégpedig hasznos és befektetésszerűemelésére gondolnunk. Nem kell elfelejteni, hogy a fejlődést nemcsak az jelenti, ha építkezünk és maradandó értékeket alkotunk, hanem a fejlődésnek az útvonalába esik a szociális nyomor eltüntetése is. Végre is, ha ebben az országban meg tudunk birkózni a munkanélküliség kérdésével, valamint meg tudjuk szüntetni az éhezést, akkor az európai államok fejlődési fokozatában máris előkelő helyre kerülünk. De igénytelen nézetem szerint nemcsak ezek az erkölcsi-fejlődési lehetőségek vannak meg a nagy mezőgazdasági termés okszerű felhasználása által, hanem a fejlődésnek külső vonatkozásaiban, pl. államháztartásunk rendbehozatalában és építkezések végrehajtásában is mutatkozhatnak eredmények. Mindenekelőtt tágabb teret kellene nyitni a mezőgazdák közterheinek gabonában való lerovására. Persze, felvetődik a kérdés, a sablonos közgazdasági gondolkodásmód mellett, hogy mit csináljon az állam, a rengeteg adógabonával? Elsősorban is adjon vidéki tisztviselőinek és összes alkalmazottjainak fizetésük egy részében gabonajárandóságot. Állapíttassák, meg, hogy egy állami alkalmazottnak Családjával együtt mennyi a kenyérfogyasztása s fizetésének ezt a részét adja ki gabonában. Az állam is jól jár, mert könnyebben teremti elő alkalmazottai fizetéséhez a fizetőeszközt, viszont jól jár a tisztviselő is, mert, ha maga őrölteti meg gabonáját, sokkal olcsóbb kenyeret eszik, mintha úgy veszi a lisztet. Miért kell számtalan közvetítő kezén megfordulni annak a kenyérnek, amit egyébként is az állam ad alkalmazottainak? Miért akadt meg Magyarországon az utak, csatornák és egyéb közhasznú alkotások építése? Azért, mert nem volt pénz a munkások fizetésére. Ezeket a közműveket csaknem kizárólag olyan munkások építik, akik fizetésük legnagyobb részét kenyérre adják. Nem lehetne-e gabonát adni a kőtörőnek vagy a földet talyigázó, csatornát ásó kubikusmunkásnak? A magyar föld áldásának okszerű és célirányos felhasználásával, hófehér köves utakkal, üdítő csatornákkal lehetne behálózni a magyar vidéket, amely télen az út hiányát, nyáron pedig a víz hiányát kénytelen napról-napra elszenvedni. Végtelen lehetőségek vannak ebben az országban a fejlődésre. Hiszen a magyar nép évtizedeken keresztül megmutatta, hogy kitartó módon tud küzdeni a szinte reménytelennek látszó világválsággal szemben is. Földünk pedig — vizeitől megfosztott, kitikkasztott földünk — még így is bővelkedik az áldásokban. Hűséges, kitartó nép Istentől megáldott föld és céltudatos, ötletes vezetés csodákra képes még országunknak az egész világtól elszigetelt állapotában is. Csak akarat kell, csak teremtő erő kell. Hiszen a röviden említett egynéhány kérdésben még a legsúlyosabb problémákra is akad megoldó felelet. Ha például belső fogyasztásunkat emelve, kivitelünket csökkenteni képesek vagyunk, akkor nem vagyunk teljes mértékben ráutalva arra sem, hogy a külföldi gabonapiacokat fogadjuk el irányadónak, mert módunkban áll emelkedett belső fogyasztásunk szükségletét a világparitás fölé emelni és ezzel mezőgazdaságunkon is közvetlenül segíteni. Ezek az elgondolások nem akarnak konkrét javaslatok lenni, mindössze annyit szeretnék ezeknek a papírra vetése által elérni, hogy kezdődnék meg gondolattermelés abban az irányban is, amely mintegy elhagyatott út, bozóttal és dudvával nő be addig, amíg a haladás irányát sziklakövek zárják el előlünk. I — ———— BÚTOR ÉS LAKBERENDEZÉSEK RÉSZLETRE BÚTOR hálók, konyhák, modern kivitelben, saját készítményül recamierek 1 és 2 fekhellyel, stb. Schwarcz L. és Teetv., Wesselényi u. 51. 6903K olcsó áronombinált bútorok, hálók, ebédlők»TM] „BOG- MIL» bútoráruház 1 PESTI HÍRLAP 1933. augusztus 29., kedd. Hozzászólás „A Magyar Dollárkérdésí”-hez. A sok és érdekes hozzászólás közül ma egy földbirtokosét adjuk közre, aki vehemensen hadakozik, hozzá is tehetjük, értelmesen, sok igazsággal, de talán egy kis túlzással. A levél a következő: Illusztris közírónk a Pesti Hírlap augusztus 24-iki számában, Erdélyi Mihály földbirtokos nagyon is világos és reális hozzászólását a magyar dollárkérdéshez szeretné megdönteni és őt meggyőzni állításának helytelenségéről. Ezt azonban kétségbe vonnám, hogy sikerült egy oly cikkel, amely oly adatokat jelez, mely vagy tévedésből, vagy pedig a való tények félreismeréséből származik. ..Amerikában nem lehet több dollárra szóló magyar kötvény, mint 19 millió dollár.“ Nem ez a lényeg, hanem az, hogy mennyi volt az amerikai magyar emissio, amelynek tetemes része már nincs Amerikában éppen, mert a „hitelszervezetek“ szervei potom áron összevásárolták a kötvényeket. Szeretném látni annak az okmánynak hiteles másolatát, mely szerint a svájci államtanács az aranydollár emissioit aranydollárban követeli, ami minden tekintetben jogi abszurdum volna. Nagyon sántikáló az az érv, amely szerint a 35.000 pengős özvegy 2800 pengős jövedelme a kormányrendeletek folytán 1200 pengőre szállott le. Ez nagyon rendjén is van, mert ha olyan nagyon hangoztatjuk az aranyelméletet, kérdem, melyik 35.000 koronás özvegy kapott 1912-ben akár bankbetét, akár záloglevél formájában évi 2800 koronás kamatjövedelmet, azt hiszem, nem nagyon tévedek, hogy akkor is a kamatjövedelem 1200 korona körül járhatott. Másfelől hol van az a tehermentes 35.000 pengős szántóföld, amely, mint telektőke 2800 pengő tiszta jövedelmet ad. Aztán a hadikölcsönjegyzésből, azt hiszem, mi birtokosok is kivettük a részünket, nemcsak „ez a társadalmi osztály“. Sőt, ha jól emlékszem, nekünk birtokosoknak, nem is oly régen egy kis kényszerkölcsönben is volt részünk, ahol újra mi áldoztunk a legjobban, mert a mi vagyonunk a legnyilvántartottabb. Eleve vissza kell utasítani minden olyanhamis beállítást, mintha az agrárosztály mentésével kapcsolatban a „másik magyar“ vagyona igazságtalanul romboltatna le Nekünk agráriusoknak sok ezer holdastól le a 2 holdasig illett megtanulnunk, hogy komoly segítséget nem kapunk s legnagyobb részünk tisztában van azzal, hogy az „érdekünk”ben hozott rendelkezések a hitelezőink érdekeit szolgálják. Illusztris közírónk, ki a „nagyszerű“ hitelszervezetünk olimpusi trónján ül, azt írja magyarázó cikkében, „mert ne felejtsük el, hogy a kisparasztnak sohasem volt dolláradóssága“. Száz holdon aluli dolláradóst nem igen láttunk. Hát egyoldalú beállítás kell ilyennek a leírásához és itt a szándék is joggal kutatható, mert ha a Tébe elnöke „nem igen lát“ száz holdon aluli dolláradóst, akkor vagy csapja el referenseit, vagy kérje tőlem a névsorát csak községünkből azoknak a száz holdon aluli gazdáknak, kiknek dolláradóssága van s rá fog jönni állításának helytelenségére. De eljön még az idő, amikor az agrár Magyarországon megint az agrárius jön „divatba“. Amikor meg fognak a haza összes polgárai arról győződni, ha egyrészt ők kényszerülten is, hogy első a háza s a sors tanulságot oszt, hogy csak egyforma mértékkel lehet mérni. Metz Sándor földbirtokos (Baracska. Augusztusban olcsóbbodott az étel. Gál Benő szerint augusztus havában a család heti ellátásához 59.26 pengőre volt szükség a július havi 60.5 pengével szemben, így augusztus hó folyamán 1,21 százalékos általános olcsóbbodást lehet megállapítani. TEHERMENTES INGATLAN (110.000 pengő) fedezet mellett bizalmi állást keresek. latok „Szerény nő“ jeligére Tenzer hirdetőjébe, Szervita-tér 8. 7162 VEZÉRELÁRUSÍTÁS Kószerkereskedők és- drogériák részére. Magyarország egész területére eladó. Csak olyan cégeklehetnek figyelembe, kik a vevőközönségnél kimutathatólag jól vannak bevezetve és egy új, elsőrendű és konkurrenciamentes (versenymentes) cikk bevezetésére még képesek. Csakis tőkeerős ér? készpénzzel vásárló cég jöhet számításba. Német levelezés: Chemische Fabrik, Ludwig Hoerth, Bühl (Baden) Deutschland. 7163 FOG orvos. Dr. Hegedűs fog- és szájbetegségek szakorvosa. 30 évi gyakorlat. Készít jótállással műfogakat már 4.—töl, tartós töméseket 3.— P. Foghúzás érzéstelenítéssel. Hendel Erzsébet körut 12., s egész napon át. Vasárnap d. e. is. Készletre is. ___________________________________ (131) Csődtömegeladás. Jóna Elek nyíregyházi cég csődtömegéhez tartozó komplett, villanyerőre berendezett nyomdafelszerelés, gépekkel, betűkkel és villanymotorokkal, továbbá teljes könyvkötészeti felszerelés, irodafelszerelés, papíráruk, házi bútorok, 132,892.— pengő beszerzési ár feltüntetése mellett 21,873.— pengő becsértékkel 1933. évi szeptember hó 1-én d. u. 3 órakor dr. Goldmann József ügyvéd, csődválasztmányi elnök irodájában, Nyíregyházán, Bethlen utca 2., nyilvános árlejtés útján eladatnak. Árlejtési feltételek és az eladásra kerülő összes ingóságok alulírt tömeggondnok útján bármelyik napon fenti határidőn belül d. u. 3—6 óra között megtekinthetők. Az árlejtési hirdetmény részletes feltételei az Országos Hitelvédő Egyletnél (Budapest, V., Alkotmány utca 8.) ugyancsak megtekinthetők. Kelt Nyíregyházán, 1933. évi agusztus hó 26. napján. Dr. Schwartz László ügyvéd, csődtömeggondnok. Nyíregyháza, Horthy Miklós-tér 8. Bulyovszky utcai LEÁNYNEVELŐ INTÉZET Gyakorlati nőképző bentlakók, bejárók részére Titkárnőképző (1 év. dip.). Divatlap- és modellterv.. ruhavarrás, szabás. Mozgásműv. kiképzés, összes isk. típusok oner.-előkészítése Idegen nyelvű továbbképző, zene, külön kurzus jazz-zenére. Prospektust kívánatra küld. Budapest, Bunyovszky utca 10. Telefon: 156—93. Dr. Förstner Gyuláné igazg. 6635 A keszthelyi kongresszus az iparosság adósságának rendezését sürgette. Keszthely, aug. 28. Vasárnap folyt le Keszthelyen az iparosok országos kongresszusa mintegy nyolcszáz ipartestületi kiküldött részvételével. A tanácskozásokat Papp József, az IPOSz elnöke nyitotta meg, aki üdvözölte a miniszterelnök és a kereskedelemügyi miniszter képviseletében megjelent Tóry Gergely államtitkárt és báró Kruchina Károly miniszteri tanácsost, a gyűlésen résztvett érdekképviseleti vezetőket és törvényhozókat. Meisler Károly keszthelyi ipartestületi elnök szavai után Tőry Gergely államtitkár tolmácsolta a miniszterelnök és a kereskedelemügyi miniszter üdvözletét, majd a világgazdasági válsággal foglalkozott. — A bajok gyökere — mondta többek közt — Középeurópában van. Trianon tönkretette Magyarország gazdasági egységét, szétrombolták a monarchiát és ezzel az új vámsorompók egész sorozatát állították fel, amelyek megakadályozzák a normális gazdasági életet. Ilyen körülmények között az országban is bajok mutatkoznak a gazdasági élet terén és ezért az iparosok is tele vannak panaszokkal, de a kormány mindig kész, hogy igazságos kívánságaikat meghallgassa és az iparosságot megsegítse. Több üdvözlő beszéd hangzott még el, azután Papp József elnök összefoglalta az iparosok panaszait és kívánságait. Sürgette az ipartestületi székházak terhének rendezését, a közüzemek mielőbbi lebontását, munkaalkalmak teremtését, az adó- és társadalombiztosítási kérdések igazságos megoldását. A kongresszus általános helyeslése közben arra kérte a kormányt, hogyha a gazdaadósságok rendezésére négyszázmillió pengőt szán, fordítson tizenöt-húszmillió pengőt az iparosság adósságainak rendezsére is. Müller Antal orsz. képviselő szóvátette, hogy egyes protekciós vállalkozók lehetetlen árakkal támasztanak versenyt a becsületes iparosságnak. Ring Gyula (Hatvan) azt kívánta, hogy az öregségi és rokkantsági biztosítást terjesszék ki a kézművesiparosokra is. Marschall Béla (Győr) javasolta, hogy az inségmunkákat a hatóságok ezentúl az iparosokon keresztül adják ki. Dr. Doksa László a kontárkérdés rendezését követelte, dr. Orell Géza az ipari tanárképzésről, dr. Lippay István az ipartestületi reformról tartott előadást. Füredy Lajos behatóan foglalkozott az iparosság súlyos helyzetével. Főként az OTP- és adóhátralékok méltányos rendezését követelte. Szerinte a kontárkérdést az igazságügyminiszter minden ellenzése dacára is sürgősen meg kell oldani. Ifj. Tóth Pál (Nyíregyháza) egyenlő elbánást kért a vidék számára, majd Körmendy Mátyás (Szeged) és Vági István (Debrecen) felszólalásai után a benyújtott indítványokat tárgyalták. Ez alkalommal is többen panaszolták, hogy a kormány a gazdatársadalomnak adott kedvezmények mellett megfeledkezett a kézművesiparosság támogatásáról. Elhatározták még, hogy a jövő évi kongresszust Kecskeméten tartják meg. A kereskedelem őszi kilátásai. A kereskedelem körében meglehetősen felcsigázott várakozással néznek a küszöbön álló őszi időszak elé. A bőséges termés, a mezőgazdaság hitelképességének visszaállítására irányuló hivatalos igyekezet s a fejlődő idegenforgalom tagadhatatlanul bizonyos fokú bizakodást vált ki a piacokon s amenynyiben az időjárási viszonyok is legalább kedvezőek lesznek, úgy tán mégis jobb üzleti forgalom várható. Egyelőre azonban a kereskedelem a viszonylag jó kilátások mellett sem igyekszik az őszi idénycikkeinek lekötésével. A gyári kondíciók ugyanis újabban megint meglehetős merevséget mutatnak s a túlnyomóan készpénz ellenében, avagy egészen rövid hitelterminusra beszerezhető cikkek ismét csak a legszorosabb napi szükséglet jegyében fognak a kereskedőkhöz eljutni. A textilgyárak rideg magatartása ma már meg sem lepi a kereskedőket s viszont az utóbbiak a megfelelő áruimport hiánya folytán kénytelenek az adott szűkös árubeszerzési lehetőségek között lavírozni. Árakban sem várhatók egyelőre lényegesebb változások. Bizonyos ipartelepek, melyeknek külföldi kivitele az utóbbi időben érezhetően megcsappant, láthatóan a belföldi piac stabilizáltan magas áraiban akarnak megfelelő kárpótláshoz jutni s a kereskedelem állandó sürgetésére és unszolására sem óhajtják csökkenteni az áraikat. Ugyancsak érezhetők emellett mindenfelé az iparban a különböző árkonvenciókra irányuló törekvések, melyek a verseny minél kifejezettebb letompítására s az árak védelmére irányulnak. A megfelelő hitelek híján szűkölködő, a mozgási lehetőségében gátolt s külföldi áru beszerzésében erősen korlátozott kereskedelem mindjobban veszteni kezdi önállóságát és kezdeményezési lendületét az ipari vállalatokkal szemben s előreláthatólag a közeljövő fejlődési irányvonala az eddigieknél is jobban fog kedvezni a nagyobb tőkeerővel rendelkező áruházi alakulatoknak, valamint a gyárak bizományi üzletágának. Emellett pedig a textilgyárak még mindig folytatják az üzletalapításokat, melyek nyílt konkurrenciát jelentenek a kereskedő-vásárlóiknak. Egy jellemző példa: legújabban a főváros egyik leglukratívabbnak tartott régi kávéházi vállalkozása, az Abbázia is jónak látta helyiségének jelentős részét átengedni egy ilyen gyári lerakatnak. A kereskedelemnek ez a növekvő kiszolgáltatottsága a gyáriparral szemben kétségkívül sok tekintetben arra a gerinctelen és habozó magatartásra vezethető vissza, amit a kereskedelem érdekképviseletei a gyárakkal szemben tanúsítanak s amely magatartásnak gáncsolok kárhoztatói sajátos módon sehogy sem juthatnak kellő szerephez a kereskedelmi érdekképviseletek irányításánál.