Pesti Hírlap, 1933. augusztus (55. évfolyam, 172-197. szám)
1933-08-31 / 197. szám
A tiszai emlékhajózásról. Baloldali kép: a kormányzó fogadtatása a szolnoki hajóállomáson; a kormányzótól jobbra Farkas Béla csongrád megyei főispán, balra Lázár Andor igazságügyminiszter és Borbély György szolnokmegyei főispán. Jobboldali kép: indul a hajó Szolnokról. A tiszai hajóút második napja a kormányzó részvételével. szeged, aug. 30. (A Pesti Hírlap kiküldött munkatársától.) A szolnoki Tiszapart szerdán d. e. 11-kor már feketéllett az emberektől. A MFTR ..Lukács Béla g gőzöse föllobogózva ott horgonyzott egész éjjel, hogy szerdán folytassa útját Szeged felé. A Széchenyi-emlékút utasaihoz Szolnokon még csatlakoztak újabb előkelőségek főispánok, államtitkárok, a képviselőház és felsőház tagjai. Tizenkét óra után beszállt a hajóra Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter Kánya Kálmán külügyminiszter és Lázár Andor igazságügyminiszter. Nemsokára József kir. herceg jelent meg a hajóhídon tábornagyi egyenruhában, majd utána Albrecht kir. herceg. Fél egy óra előtt néhány perccel a Tisza-szállóból gyalogosan elindult Horthy Miklós kormányzó Koós alezredes szárnysegéd kíséretében, hogy az éljenző tömeg sorfala között a hajóra menjen. A csendőrség és rendőrség parancsnoka feszes vigyázzban jelentkeztek a kormányzó előtt, aki a hajóbaszállás után azonnal a fedélzetre sietett, hogy gyönyörködjék az elindulás látványában. Hangos üdvrivalgás közben indul el a gőzös. A szolnoki kikötőben francia, osztrák, szerb hajók sípolnak a kegyelet útján levő gőzhajó tiszteletére. Fölhúzzák a lobogókat és nemsokára eltűnnek a város körvonalai. A hajó, fedélzetén a kormányzóval, két kir. herceggel s a kormány három tagjával egymásután halad el a tiszaparti községek mellett Itt már látszik, hogy a Tiszának hivatása van a nagy európai vízhálózatban, itt már nem olyan szomorú és sivár a kép, mint a tokaj—tiszafüredi szakaszon. Egy órakor érünk Rákóczifalvához, ahol zászlókat lobogtató emberek éljenzése fogadja a hajót. Nemsokára feltűnnek Tiszaverzseny házai, két órakor pedig a baloldalon Tiszaföldvár, a jobboldalon Tiszaverzseny üdvözli ismét az utasokat. Ezt a községet már félórával azelőtt láttuk, de itt tízkilométeres hurkot csinál a kanyargó Tisza, míg újra odaérünk. A kép állandóan változik. Szekerek, emberek állnak a parton, üdvözlik a hajót, egy-egy nagyobb község zenével, Himnusszal is üdvözli a „Lukács Béla“ gőzöst. Tiszakürtön cigányzene fogadja a Széchenyi emlékének áldozó hajót és annak utasait, a tiszazugi vashíd lombokkal, Kecskemét színeivel ünnepi díszbe öltözött. Öt óra van, amikor Csongrádra érünk. A csongrádi kikötő előtt a csongrádi evezős klub csónakjai harsány huj-huj-hajrával üdvözlik a kormányzót. A magas töltésen az emberek ezrei állnak, kis zászlókat lobogtatnak. A hatóságok emberei, vitézek, cserkészek, magyarruhás lányok s a város egész társadalma itt van a hajóállomáson. Fent a töltésen ott áll már a kormányzó hatalmas szürke túrakocsija. Mialatt kikötünk, cserkészzenekar a Himnuszt játszsza. Szedlacsek István apátplébános a város vezetőségével várja a kormányzót a hajóhídon, ahol lelkes szavakkal emlékezik meg a száz év előtti tiszai útról, amikor Széchenyi ugyanezen a helyen szintén kikötött s Csongrád lakossága nagy örömmel üdvözölte. Horthy Miklós kormányzó néhány szóval megköszönte a fogadtatást s kijelentette, hogy ennek a tanulmányútnak bizonára lesz eredménye, csak bizalomra, kitartásra van szükség. Harsány éljenzés közben a kormányzó kiszáll s vele együtt József királyi herceg Lázár Andor igazságügyminiszterrel. Még látjuk, amint a kormányzó autója a vitézek sorfala közt elindul, de már be is vonják a hajóhidat és a kegyelet hajója elindul tovább Széchenyi nyomában. Fabinyi miniszter a legközelebb végrehajtandó tiszai programjáról. A csongrádi tartózkodás után a hajó szalonjában Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter fogta a sajtó képviselőit, akiknek a tiszai problémák megoldásáról nagyjelentőségű kijelentéseket tett. — Feladatunk kettős — mondotta. — Először (Felvételeink a Képes Pesti Hírlapban.) fel kell állítani egy rendszeres, nagyszabású programmot, amely hosszú időn át állandó munkát fog adni, másodszor a nehéz viszonyok ellenére is haladéktalanul meg kell valósítani azokat a konkrétumokat, amelyek egyenként talán csekélyebb jelentőségűeknek látszanak, így a Tiszának Szolnoktól északra terjedő még csak igen csekély mértékben hajózható részén ki fogom építtetni Tiszafüreden, Tiszaderzsen, Tiszabőn, Nagykörűn és Törökszentmiklóson a Tiszához vezető utakat. További, a tiszai határállomásokhoz vezető utakat fogunk kiépíteni Csongrádon, Szentesen, Mindszenten és Algyőn, hogy ezáltal teljessé tegyük a magyar Tisza déli részének úthálózatát. A legfontosabb probléma megfelelő átrakodók létesítése. Ebben a tekintetben a mai hajóúton előzetes megállapodás létesült az érdekelt megyék, városok és érdekeltségek, valamint a MÁV és a MFTR között. Ki fogjuk köveztetni a szolnoki alsó rakodópartot. Ezt a város vállalta magára. Továbbá ki fognak épülni ugyanott a vasúti sínpárok és meggfelelő átrakodó berendezések. Tervbe vettük Szentesen töltésszerű út kiépítését és átrakodó hajóállomásnak megfelelő raktárhelyiségekkel történő megteremtését. A hasznavehetetlenné vált hódmezővásárhelyi rakodónak és a hozzá vezető útnak karbahelyezésére szükséges tárgyalásokat megindítottuk. Megbeszéltem a gabonatárházak kérdését. Elvi megállapodás történt arra, hogyan lennének előteremthetők a szükséges nagyobb összegek. A malmok és egyéb intézmények használaton kívül álló helyiségeit fogjuk a gabona tárolásához felhasználni. A tiszai hidak kérdésében megállapodtam a szakértőkkel, hogy két híd megépítése a legsürgősebb, éspedig az algyői hídon kívül egy felső-tiszai híd megépítése. Itt elsősorban Tiszapolgárd és Tiszadob jöhetnek tekintetbe. Egy-egy ilyen híd összköltsége 2—2 millió pengőt tesz ki és amint ezek az összegek előteremthetők lesznek, azonnal kivitelezzük a dolgot. Máris kidolgozás alatt állanak és rövidesen befejeződnek a műszaki tervek. Mai hajóutam meggyőzött arról, hogy a nehéz helyzet ellenére is lehetséges lesz, mégpedig rövid határidőn belül, konkrét eredmények elérése. Örömtüzek, imrncruhás lovasok. Amíg a kereskedelemügyi miniszter beszél, állandóan ki kell nézni a hajó szalonjának ablakán, mert mindig akad üdvözlés. Kis községek lakói állnak ki, hogy köszöntsék a gőzöst. így megy ez az esti szürkületig, amikor Kistelek község partjaira ér a hajó. Itt megkapó látvány fogadja az utasokat. Három hatalmas örömtűz ég a parton, körötte magyarruhás pásztorlegények, a háttérben pedig a tiszaparti fák között báránybőrök, kurucruhás, harcos, fokost forgató legények lovagolnak harsány huj-huj-hajrázás közben. Meg kell állni. Már láttuk is a sötétedő Tiszaparton a csónakot, amely a hajó felé igyekszik. Beemelik a csónakból dr. Pity István főszolgabirót, aki egy százesztendős kulacsot és egy régi faragott pásztorbálot hoz Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszternek, a kerület képviselőjének. Albrecht királyi herceg egy remekművű lakost kap Kistelek és Felsőpusztaszer községtől. A pásztortűz mellett tárogatóznak, a háttérben a kurucruhás báránybőrös legények vágtáznak, egész furcsa és különös kép ott a szűz Tiszaparton, mintha Reinhardt rendezte volna. Pedig csak egy kis tiszai község lelkes emberei nyújtották ezt a szép látványt Az emlékhajó utasai lelkesen tapsolnak is dr. Pity főszolgabírónak, ifjabb Dékány Verena és Festő-Hegedűs Józsefnek, akik a daliás lovaslegényeket vezették. Amikor ismét elindulnak a pásztortüzeknél elégetik a trianoni keresztet és a lovasok még sokáig vágtatnak a parton a hajót kisérve. Egészen besötétedik már amikor egy tutajról harsány hang kiált fel a hajóra: — A debreceni főispán üdvözli a kereskedelemügyi minisztert! Kiderül, hogy báró Vay László debreceni főispán családjéval egy tutajon nyaral, amellyel Tokajról ereszkedik le Szegedre. — Három hete jövünk le a Tiszán ... .Tó utat! — halljuk még —, de a hajó már megy is tovább így halad a hajó örömtüzek között a sötét Tiszán Szeged felé, ahová este féltíz órakor be is futott. A szegedi kikötőben ugyanaz a látvány, mint Szolnokon. Emberek ezrei lelkesen éljenzik a Széchényi emlékút kiszálló utasait, a kormány tagjait néhányszavas üdvözlő beszéddel fogadják és ezzel be is fejeződött ez a kegyeletes, szép utazás, amelynek tanulságait jó volna a lehető leggyorsabban felhasználni a tiszamenti lakosság és egész Magyarország boldogulására. László Aladár, Horthy Miklós kormányzó a szolnoki házaki állításon. Az államfő az erők összpontosításának szükségét hangsúlyozta. Szolnok, aug. 30. Szerdán délelőtt Szolnokra érkezett szárnysegéde kíséretében Horthy Miklós kormányzó. Pár perccel előbb érkezett dr. József Ferenc királyi herceg. A kormányzó, akit a fellobogózott városháza előtti téren többezer főnyi lelkes közönség várt, az ott várakozó miniszterek, államtitkárok és más előkelőségek kíséretében a városháza dísztermébe ment, hogy megtekintse a búzakiállítást. A kormányzó beszéde, Kuszka István ny. főispán üdvözlő beszédére Horthy Miklós kormányzó a következőket válaszolta: — Azért jöttem Szolnokra, megnézni a búzakiállítást, hogy ezzel is aláhúzzam annak a fontosságát, milyen nagy jelentőséget tulajdonítok én is a Tisza hajózhatóságának. Nagyon örülök ennek a megmozdulásnak, mert tudom, hogy minden erőösszpontosítás csak áldásos termést hoz. Ha körülnézünk, azt találjuk, hogy mindenünk jó. Jó a tokaji borunk, kitűnőek a lovaink, nagyon jó a búzánk, gyümölcsünk, csak nem eléggé törődtünk azzal, hogyan tudnák ezeket a kiváló cikkeket ügyesen értékesíteni akár a belföldön, akár a külföldön. Erre kell tehát minden erőnket összpontosítanunk és teret szereznünk a jótermés értékesítésére. A hajózás elsőrendű fontosságát történelmi példák is igazolják. Nálunk már a budapesti dunai kikötő is nagy jelentőségeket rejt magában, ha ki tudjuk építeni megfelelő szállítási összeköttetéseinket. Kimagasló fontosságúnak tartom e vidék hajózásának fejlesztését. A víziutak hiányának következménye, hogy ennek a vidéknek gazdái kénytelenek kedvezőtlen feltételek mellett is piacra dobni terményeiket. Beszéde végén a kormányzó örömének adott kifejezést afelett, hogy ezen a vidéken is megmozdultak a gazdák és segíteni igyekeznek a helyzeten. Ennek az akciónak megindításával kimondhatatlanul nagy munkára vállalkoztak, de bízunk benne, hogy a magyar gazdák szívóssága és kitartása diadalra juttatja a felmerült gondolatot. A kormányzó ezután megtekintette a kiállítást, amelyről nagy elismeréssel emlékezett meg. A kiállítás után a város villásreggelit adott a kormányzó tisztseletére. Délután az államfő a „Lukács Béla“ gőzös fedélzetére szállt, hogy részt vegyen a Széchenyi István emlékére rendezett hajóúton.