Pesti Hírlap, 1933. szeptember (55. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-19 / 212. szám

– 1933. szeptember 19. kedd. PESTI HÍRLAP Angol képviselő vendégeink magyarországi aapjukon Mécsbe érkeztek. Angol képviselőknek és újságíróknak egy csoportja elhatározta, hogy hazánkat meg­látogatja, politikai, gazdasági és társadalmi viszonyait tanulmányozza. Ez a társaság, amelynek tagjai Magyarországon való tartóz­kodásuk alatt, lapunk főszerkesztőjének ven­dégei, szeptember tizenhatodikén, szombaton indult el Londonból , a Pesti Hírlap an­gol-magyar cserevonatán. A cserevonat, amely ezúttal is ötszáz angol látogatót hoz ha­zánkba, két külön szerelvényből állott. Ezek­nek este féltizenegy órakor kellett volna a bécsi nyugati pályaudvarra befutniuk. Az ér­kező oldal fekete táblája azonban az egyik sze­relvénynek negyvenhét perces, a másiknak kilencven perces késését jelezte, így tehát a nagyszámú várakozó közönségnek kellemes meglepetést okozott, amikor az első szerelvény, amely a képviselői és újságírói csoportot hozta, késésének megrövidítésével, pontban tizenegy órakor berobogott a pályaudvarra. E percben megharsantak az osztrák Heimwehr kirendelt zenekarának fúvós hangszerei és angol barátaink nemzeti himnuszuk hangjai mellett léptek ki a kocsikból a pályaudvarra, ahol lelkes éljen, hoch és hip, hip, hurrá! kiál­tások fogadták őket. A hatalmas autocarok csakhamar meg­teltek utasokkal, akik néhány perc alatt szál­lóikba érkeztek. A képviselői csoport, melyet Hordóssy Iván, a Revíziós Liga londoni tit­kára és Rusznák József, a Pesti Hírlap uta­zási irodájának főnöke kísért Londonból, az Imperial-szállóba hajtatott, ahol a magyar fogadó­ bizottság nevében dr. Siklóssy László üdvözölte őket. Az üdvözlést Geoffrey Le Me­­surier Mander angol képviselő köszönte meg, hangsúlyozván, hogy az angol képviselők a legnagyobb rokonszenvvel és érdeklődéssel indulnak Magyarország felé.­­ Osztrák rész­ről Ludwig Wilhelm, az osztrák idegenfor­galmi hivatal főnöke üdvözölte a képviselő­ket, akik családtagjaikkal együtt­­még egy fél­órácskát a szálló halljában töltöttek. Elmond­ták, hogy útjük teljesen zavartalan volt. A vonatból szép időben élvezhették Svájc és Tirol szépségeit, majd figyelemmel hallgatták magyarországi útiprogrammjuknak részleteit. Ezenközben a pályaudvarra — ugyancsak megrövidült késéssel — befutott a Pesti Hír­lap cserevonatának második szerelvénye is. Vendégeink között van a lordok házának egy tagja is, Lord Charles Patrick Norton Rathereedan, fiatal arisztokrata. Derűs ar­cán semmi fáradtság sem látszott. Ugyanez mondható a társaság többi tagjaira, elsősor­ban Geoffrey Le Mesurier Mander-re, aki — Hát, kérlek, most mér csak azért se száll­tam le Hatvanban. Nagyon furdalta az oldalamat, égetett a kíváncsiság, ki ez a nő, micsoda titka van, mert nem akarja, hogy elkísérjem? Hiszen tetszet­tem neki és mégis visszautasított, nem volt vőle­génye és mégse engedte, hogy látogatást tegyek szüleinél, elvágott minden utat, mely visszavezet­hetett volna hozzá. Pedig bennem mér megérlelő­dött az elhatározás, hogy feleségül veszem . . . — Ne is folytasd. Tudom mi lett a vége. A te­stitársnődnek a holdban volt a birtoka. — Az apjának kétezer hold földje volt . . . — Akkor . . . akkor talán letagadta, hogy már asszony. Bizonyára a férje várta az állomáson és azért tiltotta meg, hogy elkísérd . . . —• Dehogy. — Hát? — Képzeld, műlába volt! Azt titkolta szegény. Ő maga vallotta be, mielőtt leszállt volna a vonat­ról. Kínos lett volna tovább utaznom i­de. A leg­közelebbi állomáson leugrottam és ész nélkül mene­kültem Pestre . . . — Elég rosszul tetted ! — Hogy most visszagondolok rá, érzem, tapintatlan voltam. De nem tehetek róla. A fel­fedezés, hogy Editnek műlába van, úgy érintett mint a villámcsapás. Az öreg Gábor vállára tette kezét: — Te . . . mondd csak, nem a Bálintfalvay­­leányt ismerted meg a vonaton? Szőke, fitos orrú... — Igen . . . Bálintfalvay Editnek hívják. — Szerencsétlen flótás, hát te is beleestél a kelepcébe. — Miféle kelepcébe? — A Bálintfalvay-lány az egész környéken híres arról, hogy udvarlóit kemény próbára teszi és a legagyafúrtabb cselvetéstől sem riad vissza . . . Fejébe vette ugyanis, hogy csak ahhoz megy férj­hez, aki igazán szereti, akit nem a vagyona és nem a szépsége hódított meg, hanem egyéniségének benső értéke, amely nem múlik el soha . . . Gábor felugrott a fűről: — Teringettél! Megyek és megkérem a kezét. — Késő. Hallom, már menyasszony. Egy fél­­lábú rokkant veszi el. Crawford őrnaggyal — az ismert liberális po­litikussal­­ együtt lelke e kirándulásnak, ötven éves, eleven mozgású és beszédű úri­ember, Wolverhampton képviselője, nemzet li­berális programmal. Vele jött felesége is. Ugyancsak feleségével együtt jött a csoport második érdekes tagja, Patrick Munro, aki az afrikai Sudánban tett hazájának nagy szol­gálatokat. Huzamos ideig volt Darfur kor­mányzója. Jelenleg konzervatív párti képvi­selő.­­ Magas, jellegzetes alak Colonel J. Baldwin-Webb, aki végigküzdötte a világ­háborút; ezredesi rangja van. Shropshire-ben a Wrekin kerület képviselője, konzervatív párti programmal; a birminghami városi ta­nácsnak is tagja. Egyik első aláírója volt Goiver és társai revíziós javaslatának. Leánya társaságában utazik. — William Mc. Keag a brit közgazdasági élet egyik jelessége, Durham (Skócia) kerület képviselője nemzeti liberális párti programmal. — William Madane a há­ború után huzamos ideig szolgált a közegész­ségügyi minisztériumban. Huddersfield kép­viselője nemzeti liberális párti programmal. — Herbert Holdstworth a­ brit kereskedelem egyik jelese; Bradford déli kerületének kép­viselője; ő is aláírta a Goiver-javaslatot. Sokoldalú ember Robert H. Bernays, aki papi családból származik. Harminc éves fia­talember, kitűnő tollú közíró. Magántitkára volt Sir Robert Hamptonnak, amikor az a gyarmatügyek vezetője volt. 1931-ben válasz­tották meg liberális párti programmal Bristol északi kerületében. Már Bécsben várta kép­viselőtársait. — J. Henderson Stewart vi­szont itt fog a társasághoz csatlakozni. Az angol sajtó részéről a következők­­ vesznek részt e tanulmányi kiránduláson: L. A. Northend (The Times), Miss E. Lewis (The Sunday Times), N­. Maybury (The Yorkshire Post), J. E. Jay (The Daily He- I­raid), C. Chapell (The Sunday Dispatch), N.­­ Robson (The Star­mar Papers).­­ Kiegészíti­­ még a társaságot egy hölgyprofesszor, Dr.­­ Marjorie Allanson és H. N. Carvalho, jeles közgazdász. A társaságot, amely ma Homonnay­­ Károlynak, a Schencker-cég főnökének veze­tésével a Bécs város név­z­tességeit nézi meg, délután fogadta az osztrák turistaügyi miniszter. A képviselői és újságírói csoport kedden fél tíz órakor indul a dr. Barry autocarján Budapest felé. Ünnepiesen fogják őket fogadni az országhatáron és Győrben, ahol egy óra-­­ kor a polgármester ad tiszteletükre ebédet. Budapestre érkezésük körülbelül hat óra táj­­­ ban várható. Valamennyien a Dunapalotába­­ szállnak. Itt lesz a fogadóbizottságnak tiszte­­­­letü­kre adandó vacsorája. — A cserevonat­­ többi — körülbelül 500 főnyi — utasa a keddi napot még Bécsben tölti és szerdán este kü­­lönhajón érkezik Budapestre. Siklóssy László, Imrédy pénzügyminiszter Genfb­e utazott. Imrédy Béla pénzügyminiszter hétfőn délután Genfbe utazott, hogy részt vegyen a Népszövetség pénz­ügyi bizottságának ülésén. A pénzügyminiszter útjá­nak céljáról a következőképen nyilatkozott: " A hét közepén kerül sor a magyar ügyek­­ tárgyalására a Népszövetség pénzügyi bizottságában. A tanácskozások keretében megvitatásra kerülnek az állampénzü­gyi és hitelü­gyi kérdések, valamint azok a gazdasági problémák, amelyeknek a pénzügyi és­­ hitelügyi helyzetre kihatásuk van. A pénzügyi bi­­­­zottság jelentését nyilvánosság elé hozza és az ter­­­­­észetesen nagy jelentőséggel bír. A tanácskozás ke­retében tájékoztatni fogom a bizottságot Magyaror­szág pénzügyi és gazdasági helyzetéről. A Népszö­vetség tanácsa előreláthatólag még szeptemberben összeül és tárgyalja a pénzügyi bizottságnak a ma­gyar helyzetre vonatkozó jelentését. Csupán néhány napig szándékozom Genfben maradni s azt hiszem, a jövő hét elején már újra Budapesten leszek. A nép­­szövetségi tanács üléseit nem várom be, sietek haza,­­ éppen elég kérdés vár megoldásra, hogy csak néhá­nyat említsek: a gazdaadósság rendezése, a nyugdíj­­novella és az állami adminisztráció reformja. Ezeket a kérdéseket a lehető legsürgősebben rendezni akarja a kormány. A pénzügyminiszter kíséretében Genfbe utazott Csizik Béla osztálytanácsos, a költségvetési ügyek előadója is. 3 M. kir. Osztálysorsjáték A most befejezett 30-ik osztálysorsjátékon számos kis és közép­nyereményeken kívül a következő nagy és főnyereményeket nyer­ték a szerencsés sorsjegytulajdonosok 300.000 pengőt 32191. szám 200.000 100.0001 pen­gőt 22394. szám pengőt 34634. szám 30.000 pengőt 26342. sz. \ 25.000 120.000­­ pengőt p 53193. SZ. 1 pengőt |j _69529.SZ.__I 15.0001 pen­gőt p 73903. SZ. V 15.000 S ven n­őt | 61814. V.*. 15.000 pengőt | 11014 sz.| 15.­001 pengőt | 52 ül. SZ. I A következő 31. Osztálysorsjáték játékterve, a sorsjegyek ára, nyerési esélye változat­lan. Tekintettel a nagy keresletre, nagyon ajánlatos, hogy az eddigi résztvevők sorsjegy-számaikat to­vábbra is tartsák meg, nehogy utólag megbánás, esetleg keserűség érje őket. Új vevők pedig minél előbb rendeljenek és biztosítsanak maguknak sors­jegyet, mert sorsjegy nélkül nincs nyerési esélyük, sőt reményük sem lehet! Az I. osztályú sorsjegyek hivatalos ára: Egész Fér­fi Negyed Nyolcad 24.— 12.r— ] 6.-3.­pengő pengő fi pengő pengő A húzások október 14-én kezdődnek Fontos tanácskozások Sin­ajában. Bukarest, szept. 18. (A Pesti Ilii lap tudósítójának távir­ata.) Ti­tid­e sexe külügyminiszter hétfőn délelőtt Sinaiába érkezett. Mindenekelőtt megbeszélést folyta­tott Madgearu pénzügyminiszterrel a román átuta­lási haladéknak külföldön észlelhető hatásairól. Ezzel a megbeszéléssel kapcsolatban aztán Titulescu hosz­­szasan beszélt telefonon Genffel, majd Londonnal, vé­gül pedig a bukaresti francia követtel. A távbeszél­ői beszerzett értesülések alapján aztán megvitatta Mad­gearu pénzügyminiszterrel a külföldi hitelezőkkel tá­madt összetűzés lehetőségét. Délben Titulescu a királyi kastélyba ment és több órán át beszámolt neki a külpolitikai helyzetről. A délután folyamán Titulescu találkozott a cseh­, majd a jugoszláv követtel is. Az Aeleverul jelentése szerint Srba cseh követ átadta Titulescunak Benes cseh kül­ügyminiszter emlékiratát a kisantantnak a Duna­­kérdésben való magatartásáról. Ez az emlékirat való­színűleg az úgynevezett cseh ötéves tervnek alapvo­nalait tartalmazza és Titulescunak küszöbön álló ankarai útjával kapcsolatban a kisantant országainak Szovjetoroszországhoz való viszonával is foglalkozik. Mint Titulescu környezetében hire jár, Benes cseh kül­ügyminiszter, a kisantantnak szeptember 25-én kez­dődő értekezlete után nem fog Rómába utazni. Ezúttal Titulescu roma­i útjáról sincs szó. Titulescu kedden Sinaiából visszatér Bukarestbe.

Next