Pesti Hírlap, 1933. szeptember (55. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-16 / 210. szám

1933. szeptember 16., szombat. PESTI HÍRLAP A magyar Dubarry. Évadnyitás a Fővárosi Operettszínházbon. Dubarry feltűnt itt, feltűnt ott, mindenütt né­metül. Száz, kétszáz előadás, a németek nem tudtak betelni vele. Csak a név volt magyar: Alpár Gitta. E címszerep egy operettnek lobogója. Milöcker ze­néjét dolgozta fel benne Macheben, Knepler és Wel­­leminszky írták a szövegét Franciaországnak abból az idejéből, amikor XV. Lajos uralkodott és a meg­öregedett Pompadour helyett új barátnőt keresnek neki. Aki keres, az talál. Meg is találták Dubarry gróf barátnőjében, aki korábban Marie Jeanne Vau­­bernier néven masamódlány volt, és egy költő ked­vese; utóbb, hogy a költő — ok nélkül — világgá kergeti, lesz Jeanne igen sokaké. Gróf Dubarry a sok-sok férfi sikátorán talál reá, szereti meg, emeli magához a mocsárból. De Jeanne a gróf oldalár hamarosan rájön, hogy még mélyebbre süllyedt — úri pocsolyába! De épp itt veszik észre a király számára, csak egy éjszakára. De az egyből lesz számtalan, mert a király és Dubarry (Jeanne-ra ez a név a gróf után szabadon végleg ráragadt) mély­ségesen megszeretik egymást. A néhai mocsárvirág Franciaország koronázatlan királynőjévé emelke­dik. A németek számára Alpár Gitta jelentette Du­­barryt. Innét Budapestről értetlenül nézték a néme­teknek Alpár rajongását. Nem értették, hogy a mi tüneményes Gildánk áttért az operettre. Ha áttért , járt körül a pletyka, ez a hosszúlábú pók — nyilván azért történt, mert — baj van a hangjával. Míg 1932-ben gróf Apponyi Albert, a muzsiká­nak örök rajongója, nem hallotta őt Berlinben és­­— utolsó zenei gesztusaként — visszatérve Buda­pestre, nem járt el személyesen, hogy az itthoniak legalább pár estén át gyönyörködjenek — a berlini magyar csodában. Alpár Gitta akkoriban néhány este fellépett az Operaházban és a hangjáról ter­jesztett pletyka végleg elült. De még mindig ér­­tetlen volt Budapest számára — Dubarryja. Hiszen ez a prózaszerep is. És Alpár Gitta — operaéne­kes. De most Berlin visszaadta Budapestnek Al­pár Gittát és így pénteken este a Fővárosi Operett­­színházban magyarrá lehetett Dubarry. Egyúttal érthetővé mindenki számára, hogy Berlin a lábai­nál hevert. Aki Alpár Gitta hangjához, mint zenekriti­kus a szokott jelzőkkel közeledik, az tegye le a tollat. A madárról azt szokták mondani, hogy éne­kel. Holott a madárnak az ének­e a beszéde. Az Isten az ő madarát így, énekelve beszélteti. Csodá­latos adományként Alpár Gittát is. Nála a torok és tüdő, a torok az öntött arany tisztaságával és szinte korlátlanságával, a tüdő a hangnak fáradhatatlan szárnyaként olyan együttszületést mutat, mint a ma­dárnál. Alpár Gittánál nincs a benyomás, hogy „ki­tűnően fogja a hangot“, „hogy bámulatos könnye­dén lélekzik“. Itt nincs a technikából semmi. Alpár Gitta csak­­ énekel. Csak? És még játszik. De­hogy! Nemcsak úgy énekel, mint egy madár, de úgyis játszik, beszél, mint egy tökéletes művésznő, ő, az operetténekesnő. A színház méltó keretet biztosított Alpár Git­tának. Góth Sándor, mint rendező, adta a művészi tálalást. Egy kényes szerepben felragyogott G. Ker­tész Ella humora. Kuplézása is kitűnő. Az új bon­­viván, Bánát László megjelenésének kellemével, hangjának gazdagságával és erejével mindenkit meghódított. Tabódy Klári nagyszerűen táncol ás hozzá pompás színésznői tehetség. Azonban a tem­peramentum lefékezése csak használna. Remek Kertész Dezsőnek Dubarry grófja, Hajmássy ki­rálya értékes művészi alakítás. Zátony Kálmán, mint miniszterelnök, talán döntően eszébe juttatja a színigazgatóknak, hogy elhanyagolják ezt a jeles színészt. Vendrey Ferenc csupa kedvesség és az epizódisták légiójában hadd iktassuk ide Zala Ka­rola, Lengyel Vilmos (kitűnően beszél), Várnai, Gallai Nándor, Kürthy Sári, Csatay Janka, Major István nevét. A kilenc képnek — Gara Zoltán ter­vezésében — színes egymásutánja, Alpár Tibornak fölényes dirigálása, Lakatos László fordítása, Sze­nes Andor versszövege szintén megkapta a maga részét abból az átütő sikerből, amivel az idei szezon nagy bemutatóinak sora pénteken este kezdetét vette. A két szövegíró, Knepler és Weleminszky jelen volt, őket is sokszor kitapsolták. A bemutató közönsége, a pesti publikum leg­java, elragadtatással élvezte az előadást. Az egyik páholyban ott ült Alpár Gitta férje is, Gustav Fröhlich. Feltűnést keltett, hogy az első részt lezáró V-ik képben hirtelen felállt és otthagyta a páholyt. Nem tudták mire vélni. Nem történt különösebb: a telefonhoz hívták. A színházirodai telefonnál Ber­lin várt reá. A német színészklub kérdezte, milyen a siker. — Még a berlininél is nagyobb — felelte Frö­lich. Nem túlozott. Hisz Dubarry végre az anya­nyelvén énekelhetett . . . J. r. KABOS és STEINHARDT a KOMÉDIÁBAN FILLÉRES HELYÁRAK! BOMBA-MŰSOR! TRENK BÁRÓ SZERELME főszereplők: Olga Csehova — Dorothea Wieck Paul Hörbiger — Hans Stüwe MÁTÓL: CORSO és CITY MÁTÓL! „A GYURKOVICS FIUK Éle. operett előadása.­ ­ A Vígszínház első főpróbája. (Felvételeink a Képes Pesti Hírlapban.) Budapest első magánszínháza, a Vígszínház pénteken este megnyílt a főpróbára. Winsloe Christa német írónőnek darabja, Lányok az inté­zetben került bemutatóra. Németországi sorozatos előadásai után filmre vitték, és mint film már meghódította Budapestet. Ez fokozta a közönség érdeklődését. Huszonöt női magánszereplő, az inté­zeti lányok csapata mellett — férfi egyetlenegyse. A színházra rendkívüli feladatot rótt az újdonság — a szereplők javarésze ij. A közönség fokozódó ér­deklődéssel követte az előadást és sűrűn hangzott a taps nyílt színen is. „Egy csók és más semmi“ századszor. A Magyar Színháznak örvendetes, szép estéje volt pénteken: egy fiatal magyar író darabját századszor játszották. Az író: Halász Imre, aki az „Egy csók és más semmi“ című komédiájával az esztendőnek kö­rülbelül legnagyobb sikerét aratta. A közönségnek ez a rendkívül kedvező ítélete nem indokolatlan, nem szeszély. Halász valóban ízig-vérig vígjátékiró-tehet­­ség. Darabja eredeti és kissé vakmerő témájával, a témának nagyon ügyes, elmés, vidám és szeretetre­­méltóan könnyed feldolgozásával, a hozzá írt igen kedves zenével — amely Eisemann legsikerültebb munkája — valóban azt a színházi estét adja, amelyre mindenki vágyik: derűt, jókedvet, jóérzést, aranyos hangulatot három órán át, jó hangulatot, amely­­nem ürességből, mesterkéltségből született, hanem el­lenállhatatlan, őszintén tehetséges színpadi munká­ból. Külön szerencséje írónak és darabnak az előadás, Tarnay Ernő rendezésében ez az utolsó esztendők egyik legkedvesebb és legjobb vígjáték előadása. En­nek az előadásnak minden résztvevője szívből szol­gálta és szolgálja ma is a darabot, színházat és kö­zönséget. Ennyi kedv, vicc, vidámság csak így robban­hat ki egy előadásból. Emlékezetes figurák lettek a budapesti közönség szívében ezek az alakítások, ame­lyeknek a jubiláris előadás nézőtere sok-sok tapssal hódolt: Honthy Hanna édes, pikáns, aranyosan tehet­séges Annie asszonya. Kabos ellenállhatatlanul kacag­tató ügyvédje, Törzs kellemes gavallérja, Ráday vi­dám fiatalembere, Gombaszögi pompásan „dühös nő“­­je, Székely Lujza, Kéry Panni, Z. Molnár, Sugár, Oláh Böske, Lészay Kata s mind a többiek kedves alakjai. A közönség premierhangulatban hívta maga elé a szereplőket és a szerzőket. * A Fehérvári huszárok ötvenedszer. Jó Kre­­csányi Ignác, míg a Budai Színkört vezette, hogy szerette Budát, különösen szeptemberben volt büszke, hogy noha már megnyíltak a pesti kő­­szinházak, a Budai Színkör még mindig tele van. Valljuk meg, az utóbbi években a Budai Színkör szeptember 1-én rendszerint befejezte szezonját. Most végre megint „Krecsányi-szezon“ van Bu­dán, hozzá jubileum szeptember 21-én. E napon berül szinte ötvenedszer a Fehérvári huszárok. * Marinetti dalnokversenyre hívta ki az olasz költőket Olaszországi munkatársunk jelenti. A futu­risták vezére, Marinetti, az olasz akadémia tagja, költő-versenyre hívja ki Itália csaknem százezernyi költőjét. Marinetti proklamációjában „,a speziai öböl megéneklését“ tűzi ki témául. Keljenek velem ver­senyre eredetiségben, kifejező erőben, a vezérgondo­lat világosságában, amikor a csodák ez öklének ter­mészeti és emberalkotta szépségeit dicsőítjük — írja. — Kijelenti, hogy „elég volt már a lélektelen és erőtlen ábránd-poézisből, amely csak régi motívu­mokon és régi költői képeken kérődzik.“ Proklamá­­ciója végén megvallja, hogy ihletet meríteni lemegy Speziába, „amelynek sugárzó és zenélő hullámaiban fürdeni, költeni és jósolni óhajt.“ Ott írja majd meg versét és október elsején ott ülnek majd össze a pályabírók, akik (a futuristák vezére reméli), őt fog­ják győztesként megkoszorúzni „eredetiségben, kife­jező erőben, a vezérgondolat világosságában.“ * Nosz-zeneiskolában, I., Horthy Miklós-út 80., beiratások egész napon át. Zongora-, hegedű-, ének- és zeneszerzési tanszak. A Zeneművészeti Főiskolán kötelező összes melléktárgyak tanítása is. Kiképzés kezdő foktól a legmagasabbig. * Salamon helyett Kabos. A „Komédia“ kitűnő ko­mikusát — mint másutt megírjuk — súlyos gyászeset érte. Kabos Gyula kollégiális önfeláldozással vállalta helyette­sítését és már ma estétől kezdve a népszerű művész ját­szik a „Komédia“ színpadán. A nemes gesztust mi sem jellemzi jobban, mint hogy Kabos a kisegítő vendégjátékot baráti kötelességnek tekinti és fellépti díjáról is lemondott. MOZI. Volt egyszer egy muzsikus. Bemutatta az Ufa és Corvin. Ki ne ismerné: „Es war einmahl ein Musiker"' szövegű, népszerű zeneszámot? Ez ennek a filmnek a vezető zeneszála. Mint ahogyan a derű, a humor vezetőszála vérig a filmen Szőke Szakáll. Egy ked­ves, öreg agglegényt játszik, aki egyszer magához szedett két utcagyereket, két árvát, fölnevelte őket és megcsinálja a karrierjüket. A vígjáték: a két fel­nőtt fiú révbe érkezése. Az öreg urban — neve Hűbériém­ — minden csupa szeretet és jóindulat, de az egyik fiú karrierjénél folyton bakot lő, a fiút mind több bajba és félreértésbe keveri, mentőötletei mindig rosszul sülnek el, csak az utolsó, a legutolsó, az igen, az végre meghozza a boldogságot a fiúnak Most sor kerülne, hogy Hűbérném­ is megkapja jutal­mát egy vezérigazgatói állás képében — de ő szelí­den, derűsen elhárítja azt magától, mert ... megint talált két árvagyereket, akiket fel kell nevelni. Sok vidámság, sok emberi melegség van Szőke Szakáll alakításában,­­szeretettel mulattat. A darabban a mi­met vígjátékok sok ismert és népszerű szereplője ját­szik, köztük Verebes Ernő, sok jókedvvel, aztán Victor de­ Isolra, Ralph A. Roberts, Trude Berliner. Sajnos, a film „hangossága“ sokszor kellemetlen, rossz a hangfelvétel vagy a leadás. Egy kulturfilm Svédországból és a híradók vannak még műsoron. Kairói kaland. Bemutatja az Uránia. A leányhoz egy életvidám papa, a fiúhoz egy nem kevésbé kacér mama tartozik. A fiatalok üzleti érdekből elhatározzák, hogy a szülőket összeházasít­ják. Végzetes tévedés folytán azonban nekik ma­guknak kell házasságot kötniök. Az esküvő után ők is rájönnek arra, amit egyébként a nézőtéren még a film megkezdése előtt mindenki tudott , hogy a happy endet egyenesen az ő számukra találták ki. Ezt a szabályszerű zenés filmvígjátékot igen kellemessé és vonzóvá teszi az, hogy színhelyéül Kairót választot­ták. A híres-nevezetes szfinksz — melynek rejté­lyes mosolyát semmiképpen sem igazolták a film fejleményei —, továbbá a piramisok, sivatagi képek és beduin-táncok nyújtanak oly érdekes és élvezetes látnivalót, melyek kedvéért a Kairói f­aland''-ot érdemes megnézni. A főszereplők közül Renate Mül­ler és Leopoldine Konstantin mellett Willy Fritsch­­nek van egy-két jó jelenete. (mja.) 13 * Pirandello és­­ a mozi-erkölcsök. Olaszor­szági munkatársunk írja: Egy római újságíró meg­kérdezte Pirandellót, mi a véleménye: igaz-e, hogy a mozinak hatása van az irodalomra? . ..Hat sze­replő keres egy szerzőt“ nagynevű írója ezt felelte: „A mozinak inkább az életre van hatása. Annyi moziszerű bűn történik, annyi moziszerű erkölcste­lenség kezd lábrakapni és annyi nő jár-kel a világ­ban, akik mind olyanok, mintha a mozivászonról léptek volna le közénk. Maga a mozi pedig, ma már a legrosszabb ízlésű irodalom hatalmában van: ezt a szentimentális vígjáték-izlést és ezt a kispolgári moziirodalmat ki kellene végre söpörni a mozikból éppen úgy, mint a színházakból . . .“ E kijelentések­ben az a fur­csa, hogy­­ Pirandello maga is egyre­­másra írja a moziszövegeket és színdarabokat. Vagy talán éppen ezért tette a kijelentést? (B.) 3 pengőtől ruháját, 4 pengőtől öltönyét a leggyönyörűbben tisztítja 1 nap alatt felelősséggel a Vörösmarty, Andrássy­ út 66. Tele­fon 159—23. 7788 Technikum-Kyff Häuser Bad Frankenhausen (,Kyffh.)1­720 Mérnökök és művezetők részére. Gép, elektrotechnika (automobil), mezőgazdasági gépek, repülőgép szakmák. Ingyen program. Saját repülőtér. Kályha és tűzhely Lukász Lajos automata és kétaknás mé­lyen leszállított árban. Javítások, kétaknás rendszerre átalakítva, igen olcsó árban válla­ VI. ker, Teréz-körút 22. piám. Telefon: 103—M. 7zio

Next