Pesti Hírlap, 1933. december (55. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-01 / 273. szám

- 2 A XVI. SZÁMÚ „EGYBÖL­ KETTŐT“ REJTVÉNYSOROZAT PÁLYÁZATI SZELVÉNYE. Az alanti napokon közölt rejtvényekből a következő betűk elhagyásával kaptam agy szóból kettőit Kedd XI. 28 Szerda XI. 2* Csúf. XI. 30 Péntek All 1 Gombai All. 2 Vasa­rn. XIE. 3 Név: egy-egy irod­aba csak egy betűt szabad beírni. Litvinov kihallgatást akar a pápánál. London, nov. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Ideérkezet római hírek szerint Lit­vinov orosz külügyi népbiztos az olasz fővárosban való tartózkodása során arra fog törekedni, hogy kihallgatáson jelenhessék meg a pápánál. A Daily Telegraph lehetetlennek tartja, hogy Litvinov e kívánsága teljesülhessen. Beavatott diplomáciai kö­rökben azonban más a felfogás. Úgy vélekednek, hogy Mussolinival való találkozásakor Litvinov esetleg el fogja ismerni Oroszország lakossága számára a teljes vallásszabadság elvét, ez pedig inasában foglalja a most üldözött oroszországi ka­tolikusok jogainak elismerését is. Ha ez igazán megtörténik, akkor eltűnik a főakadály és meg van annak lehetősége, hogy Litvinov esetleg kihallga­táson jelenhessék meg a pápa előtt. A bécsi rendőrség lefoglalta a „vörös gépkocsit“. Bécs, nov. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A rendőrség lefoglalta a bécsi nemzeti szocialisták egyik gépkocsiját, azt a vörös sportko­csit, amelyet annak idején Frauenfeld városi ta­nácsos az osztrák nemzeti szocializmus vezére maga szokott vezetni. A sportkocsit annak idején a most betiltott bécsi Barna Ház vezetősége vásá­rolta meg. A gépkocsit a nemzeti szocialisták gyak­ran felhasználták különféle erőszakoskodásaik végrehajtására Bajorországban katolikus papokat tartóztattak le. München, nov. 30. A bajor politikai rendőrség az államügyészség hozzájárulásával több katolikus papot tartóztatott le, akiket azzal vádolnak, hogy a valóságnak meg nem felelő híreket terjesztettek a dachaui koncentrációs táborban uralkodó állapotok­ról. A rendőrség jelentése szerint erre az intézke­désre azért volt szükség, mert az álhírek terjesztésé­nek nyilvánvaló célja volt nyugtalanságot és elkese­redést szítani a lakosság körében. Az álhírek a rend­őrség szerint főképen dr. Mildlherr Emil müncheni városi plébánostól indultak ki, akit szintén letartóz­tattak. A letartóztatottak ellen megindult a bűnvádi eljárás. A vizsgálat még tovább folyik. A japán költségvetés. London, nov. 30. Az 1031. évi japán költségvetés 2100 millió yen kiadást irányoz elő, ebből 472 millió a haditengerészet és 448 millió a hadsereg költség­vetésére esik. A rendes bevételeket 1248 millió yenre becsülik s a költségvetés hiányát új kölcsönökkel szándékoznak fedezni­ hozzá. Megénekelte a haját, a szemét, az alakját a­zt énekelte a szeméről, hogy olyan kék és imá­­ndó fénye olyan hideg, mint a gleccserek alatt, a hegyi tó partján született kék virág . . . Már otthon nagyon puhította a szüleit és azzal biztatta Cilit, nincs messze az idő, mikor bemutatja a szüleinek. A templomban az orgona hangja elnémult. Megtörtént az esketés és a pap most beszédet tar­tott az ifjú párhoz. Mindenki szem és fül volt. Cili is elhallgatott. Most nem illett beszélnie. De Stefit nem hagyta a nyugtalan érdeklődése. — Hagyjuk ezt a smoncát — súgta Cilinek. — Gyerünk Szent Katalin-oltárához, ott van egy csön­des, üres pad. Felálltak és eltűntek a homályos Katalin-ol­­tár padjában. Cili itt folytatta: — Mindig tudtam, hogy szerencsétlen pilla­natban születtem, mint mindenki, akinek élete az anyja életébe kerül. Engem két mostoha nevelt fel, azért mégse vagyok rosszabb, mint a többi lányok. Csak szerencsétlenebb vagyok. Június tizenhar­madikán,­­— ilyen elátkozott napon, — levelet kap­tam az orvostól, hogy mindennek vége közöttünk. A szülői kezében kompromittáló levelek vannak Banditól és Gyuritól és biztos adataik vannak a pesti élet felöl is. Cili újra elhallgatott. A pap lélekemelő be­szédjére, a násznép a szemét törülgette. Cili is meg­törülte a könnytől és bánattól meghatározhatatlan árnyalatú szép szemét. Stefi ezalatt elkeseredetten tépdeste muffjában a zsebkendőjét és a sötét szeme szikrázott a haragtól, amint mondta: — Eszerint te egy erkölcstelen leány vagy az orvos és a családja szemében? Cili könnyei újra megeredtek. — Az vagyok, — mondta és lehajtotta fejét Szent­ Katalin padjára és olyan keservesen, olyan őszinte fájdalommal sírt, hogy láttára alexandriai Katalin bizonyosan így könyörgött érte: — Uram, egy kis bűnös leány ül itt előttem. Vörös Cili, könyörgöm, tisztítsd meg öt bűneitől saját őszinte könnyeivel. A fekete Stefi megfogta Cili kezét. — Ne sirj, — mondta annyi eréllyel és olyan szuggeráló vigasztalással, hogy Cili ráemelte köny­­nyes arcát. — Én öt esztendővel idősebb vagyok ná­­ladnál és azzal az élettapasztalattal, amit én sze­reztem, azt mondom neked: az életben minden nő hírnevét a férfiak őrzik, az ő komolyságuk és disz­kréciójuk. Innét van az, hogy az egyik nőnek jó hírneve van, a másiknak meg rossz. Csakis innét. Cili reménykedő tekintete újra elborult. Busan sóhajtott. — Eszerint minden azon fordul meg, hogy a nő milyen férfi mellé kerül! A násznép már ment kifelé a templomból. A két leány érdeklődés nélkül, szórakozottan nézte a homályból. Az ő jövőjük is olyan homályos volt, mint Katalin oltára, melyen nem égett mécses — Menjünk. — mondta Stefi és felállott. Cili megfogta a kezét — Stefi, magadról még nem mondtál el sem­mit! — Mit mondjak? — mosolygott Stefi inkább bágyadtan, mint boldogan. — Az ember úgy él, ahogy lehet. — Még mindig megvan a régi barátod? — kérdezte Cili bátortalanul. — Oh, hogyne! — és Stefi fölényesen felve­tette a fejét. — Ez már egy tízesztendős viszony. — Istenem. — sóhajtott fel Cili, — ez már olyan, mint egy házasság. Stefi felállott. Megigazította kis sapkáján a fátyolét, keresztet vetett magára a kínhalálra ítélt szép Katalin előtt, azután nyugodt határozottsággal mondta: — Igen, minden viszony tisztességes, ami so­káig tart. És elmentek. PESTI HÍRLAP 1933. december 1., péntek. Daladier harcias beszéde. Párizs, nov. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Daladier hadügyminiszter a katonai lapok által rendezett lakomán beszédet mondott és többek közt a következőket jelentette ki: Franciaországban megvan az akarat, hogy ne hajoljon meg más hatal­mak követelései vagy fenyegetődzései előtt. El kell oszlatni az országunkról szóló mesét, mintha leigázó célokat követnénk, de még inkább föl kell lépni azok ellen, akik azt állítják, hogy hajlandók vagyunk fe­nyegetések előtt térdre hullni. Készek vagyunk meg­védeni határainkat. Északkelettől Nizzáig elláttuk és el fogjuk látni egész határunkat emberekkel és hadi­­any­aggal és meg fogjuk tudni védelmezni. Daladier ezután a francia főparancsnokságot és Weygand tábornokot dicsérte. A francia csapat­vezetőség csodálatot érdemel. A francia hadsereg céltudatosan dolgozik, nem törődve a s­áci lármával és teljesíteni fogja kötelességét. Az én kötelességem pedig — folytatta Daladier — az, hogy honvédel­münk eszközeit állandóan a legjobb állapotban tart­sam. Tudjuk, mibe kerül egy ellenséges betörés, mindent elkövetek tehát, hogy elejét vegyem egy újabb ilyen szerencsétlenségnek. „Német-francia megegyezés __ megsértené a Versailles­ szerződést.** Párizs, nov. 30. A Temps vezércikkében foglal­kozik az angol és a belga képviselőházban lefolyt vi­tákkal és Fribourg francia képviselőnek a képviselő­ház külügyi bizottságában a Saarvidék kérdéséről tartott beszámolójával és a következőket írja: Vala­mennyi európai fővárosban számolnak azzal, hogy a helyzet a legnagyobb éberséget követeli meg a fele­lős kormányok részéről. A helyzet azt követeli, hogy a felelős kormányok határozottan és szilárdan nyilat­kozzanak meg, ha azt akarják, hogy Európa ne néz­zen újabb veszélyek elé és a béke ne legyen még ve­szedelmesebben fenyegetve. A lap ezután idézi a Versailles- szerződés egyes cikkelyeit és azok alapján megállapítja, hogy az eset­leges német-francia megegyezés nyíltan megsértené a versaillesi szerződést, a Saarvidék népének érzületét és a Népszövetség szervezetét. Nem tudjuk megérteni — folytatja a lap —, miért akarják a németek elke­rülni a népszavazást, amelynek eredményét pedig már most a maguk számára biztosítottnak tekintik. Roosevelt megváltoztatja harcmodorát, de tovább folytatja dollárpolitikáját. Warm Springs, nov. 30. Roosevelt elnök újság­írók előtt kijelentette, hogy dollárpolitikáját tovább folytatja s a körülmények kényszerítő hatása alatt csupán harcmodorát módosítja majd kissé. Az elnök nem tulajdonít nagyobb jelentőséget az arany napi árfolyam-megállapításának. Roosevelt és Eugen Black, a jegybankok taná­csának kormányzója, tegnapi tárgyalásairól nem ad­tak ki hivatalos közleményt. Hír szerint Roosevelt fagyos közönnyel hallgatta aranypolitikájának bírá­latát, majd kijelentette, hogy a napi aranymozgalom­ról többé nem tesznek közzé jelentést és hogy ezek­ből a mozgalmakból nem szabad semmiféle következ­tetéseket vonni. Hozzátette, hogy az ezüstkérdést is tanulmányozza, de eddig még nem jutott semmiféle megállapodásra. A washingtoni kincstári hivatal és az igazság­ügyminisztérium azt a kérdést vizsgálja, vájjon van-e joga az újjáépítési hitelintézetnek aranyat venni, vagy eladni? A Wallstreete­n makacsul tartja magát az a hír, hogy a Washingtoni kerrítány megállítja a belföldi aranyárak emelkedését, mihelyt az árszínvonal eléri a 34 dollárt. „Az Egyesült Államokat nem fenyegeti a pénzfelhigítás.“ London, nov. 30. Bingham, az Egyesült Álla­mok londoni nagykövete, az amerikai nemzeti ünne­pen tartott beszédében ezeket mondta: — A washingtoni kormány körülbelül egy hó­nappal ezelőtt az angol valutakiegyenlítő alaphoz ha­sonló, habár nem olyan nagy összeggel rendelkező ala­pot létesített, amelyet ugyanolyan célra és ugyan­olyan tervszerű vezetéssel használnak, mint az angol fontkiegyenlítő alapot , amely remélhetőleg az utób­­­­bihoz hasonlóan áldásos gyümölcsöket fog teremni. Meg vagyok győződve, hogy azok, akik fedezetlen dol­lárt adtak el, rövidesen keservesen meg fogják bánni tettüket. A „gummidollár“ kifejezés helytelen. Az Egyesült Államokat egyáltalán nem fenyegeti az irányítás nélküli pénzfelhigítás veszedelme. A dollár értékét körülbelül ugyanolyan mértékben csökkentet­ték, mint ahogyan a font értéke csökken s remélhe­tőleg ez éppen olyan hasznára fog válni az Egyesült Államoknak, mint ahogy a font aláértékelése Angliá­nak használt. Egységes birodalmi pénznemet tervez az angol kormány. London, nov. 30. Az alsóházban Wedgwood ez­redes kérdezte a kormányt, hogy hajlandó-e egysé­ges és szilárd birodalmi pénznemet bevezetni, hogy a font-sterlingnek ugyanolyan értéke legyen minden egyes domíniumban. Neville Chamberlain kincstári kancellár: Bizo­nyos javaslatokkal foglalkozunk most, amelyek némi vonatkozásban állanak a képviselő úr javaslatával. A Francia Bank aranykészlete közel 1­ásfélmilliárddal csökkent. Párizs, nov. 30. Hivatalos jelentés szerint a, Francia Bank november 24-én lezárt és a mai napon közzétett mérlegében az aranykészlet 1.460.000.000 frankkal csőkent. A csökkenés főleg az angol font­­kiegyenlítő alap múlt heti műveleteinek tudható be. Anglia nagymennyiségű aranyat vont el Párizsból, amit a font árfolyamemelkedésének meggátlására használt fel. Október 20-ától november 24-éig a Fran­cia Bank aranykészlete közel négymilliárddal csök­kent. A bank devizatartaléka a mai mérlegben 30 milió frank csökkenést mutat. Az aranyfedezet szá­zalékszáma 79,95 százalékról 70.14 százalékra csök­kent. ___ Benes gazdasági terve jó, de megvalósíthatatlan. Róma, nov. 30. A Tribuna az első oldalon fel­tűnő cím alatt közli a belgrádi Jutre című lap vezér­cikkét, amelyben jellemzi Jugoszlávia siralmas pénz­ügyi és gazdasági helyzetét. Áttérve ezután a kis­­antant készülő gazdasági értekezletére, a lap megál­lapítja, hogy Benes legújabb terve valóban nagy vo­nalak között mozog, de végrehajtása elé olyan aka­dályok tornyosulnak, amelyek teljesen kilátástalanná tennék a terv kivitelét. Kitűnik ugyanis, hogy a terv­ben megállapított kivitelnek csak 10% -át vennék át a kisantant-szerződés keretébe tartozó területek, míg 90%-a olyan felvevőkhöz kerülne, akik a kisantant politikai szerződésének területén kívül fekszenek. Spanyolországban készülődnek a választások második menetére. Madrid, nov. 30. (Havas.) A választások máso­dik fordulójára való tekintettel a választási küzde­lem kezd ismét felélénkülni, jóllehet messze mögötte marad az első fordulót megelőző választási harcnak. A radikálisok és köztársasági pártok visszavonták jelöltjeiket és így a jobboldali koalícióval csak a szo­cialista jelöltek fognak szemben állni. A jobboldal hatalmas pénzügyi eszközökkel rendelkezik. Hatvan­ezer új plakátot ragasztottak ki és a hét végéig min­den nap választási gyűléseket rendeznek, az elhang­zott beszédeket pedig rádió útján fogják köz­vetíteni. Házkutatás az ír fasiszták vezéreinél. Dublin, nov. 30. Nagy feltűnést kelt az ír fővá­rosban, hogy de Valera miniszterelnök csütörtökön váratlanul utasította az ír rendőrséget, tartson ház­kutatást az ír kekingesek vezérének, O'Duffy tábor­noknak, valamint Ernest Blythe volt pénzügyminisz­ternek, az ír fasiszta vezér jelenlegi szárnysegédének magánlakásán. A rendőrség a legnagyobb körültekin­téssel hajtotta végre a miniszterelnök utasítását és — különösen Blythenek lakásán — talál­ is egyes dolgo­kat, amelyeknek elkobzását szükségesnek látta. Ház­kutatást tartottak az Ifjú Írország Szövetségének központjában is.

Next