Pesti Hirlap, 1934. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-10 / 6. szám

12 FŐVÁROS. Egyelőre nem indulnak perek a Vásárpénztár vezetői ellen. A törvényhatósági tanács kedden délelőtt dr. Huszár Aladár főpolgármester elnöklésével ülést tartott, melyen dr. Révész Mihály (szoc. d­em.) a ta­nácsülések nyilvánosságát követelte. A hétfői köz­­igazgatási bizottsági ülés már állást foglalt a nyil­vánosság mellett, szerinte szükséges volna, ha a ta­nács maga is követelné ezt. Dr. Sipőcz Jenő polgármester kijelentette, hogy a maga részéről is helyesli a tanácsülések teljes nyil­vánosságát, mert ezzel is felhívják a közönség ér­deklődését a tanács működésére. Mindenben hozzá­járul dr. Révész Mihály álláspontjához. A törvényhatósági tanács minde­nyik pártja ré­széről nagy örömmel fogadták, dr. Huszár Aladár szavait, amelyekkel üdvözölte a tanácsülések, nyil­vánosságára vonatkozó felfogást és kijelentette, hogy az ülések ny­ilvánosságát közérdekűnek tartja s ép­pen ezért mindent el fog követni a jelenlegi rendel­kezések megváltoztatása érdekében. A hirdetési üzem egyik jelentéktelen ügyének ismertetése után megkezdődött a Vásárpénztár nagy kérdésének tárgyalása. Sajnálattal kell megállapí­tani, hogy ma már senki nem tudja, vájjon mi is a tanács álláspontja. A nyáron kilenctagú bizottság vizsgálta az ügyeket, a vizsgálat eredménye meg­döbbentő volt és lesújtó volt az a kritika is, amelyet dr. Sipőcz Jenő polgármester gyakorolt a régi Vá­sárpénztár ügyviteléről. Előterjesztésében, melynek színe után kék könyv a neve, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vásárjog monopóliumát át kell engedni harminc évre a Községi Takarékpénztárnak. Miután a Községi Takarékpénztár a monopóliumot csak úgy veszi át, ha a főváros évente esetleges vesz­teségeire 250.000 pengőt megtérít, a polgármester ja­vaslata a következő volt: „Abban az esetben, ha a szerződésből eredő jö­vedelmek a szerződés folytán szükségszerűen létesí­tendő szervezet önköltségeit nem fedezik, Budapst székesfőváros közönsége a különbözetét évi 250.000 pengő erejéig az üzletév végét követő hónap utolsó napjáig megtéríti akkor, ha ezt a különbözetet vele közlik és igazolják. Abban az esetben azonban, ha a szerződésből kifolyólag annak tartama alatt bármikor nyereség mutatkozik, ezt a nyereséget az előző bekezdés alap­ján megtérített összegnek és törvényes kamatainak Budapest székesfőváros közönsége részére való visz­­szatérítése céljaira kell fordítani mindaddig, amíg az első bekezdés alapján megtérítésre kerülő összeg, vagy összegek, törvényes kamataikkal együtt teljes egészükben kiegyenlítést nem nyertek. Az előző két bekezdés rendelkezései hatályukat vesztik, ha a hideghúsvásári pénzforgalom közvetítő lebonyolítását bevezetik és ha a kötelező vágóállat biztosítást megvalósítják.“ E javaslat ugyan nem tartalmazza azt, hogy a főváros a Községi Takarékpénztárnak 30 éven át évi 250.000 pengőt fizet, mégis ez az eshetőség be­­következhetik. Egyébként is teljesen mindegy, hogy a Községi Takarékpénztár szenved-e 250.000 pengő veszteséget, vagy pedig a főváros fizeti-e meg a Községi Takarék­­pénztár évi 250.000 pengős veszteségét, mert a Köz­ségi Takarékpénztárnak a részvénytöbbsége mint­egy 99 százalék erejéig a főváros birtokában van, ez tehát csak egyszerű játék a szavakkal, illetőleg tö­rekvés a főváros tekintélyének megóvására. Ez a polgármesteri előterjesztés október hetedi­kén kelt s ugyanebben az előterjesztésben a polgár­mester kifejezte abbeli készségét, hogy tárgyal a magántőkével is, ha megfelelő ajánlat ígérkezik. Akkor egy nagyon komoly ajánlat már mintegy há­rom hónapja a városházán volt, valószínűleg jöttek volna más pályázók is, de a meglevő a­jánlatról a pol­gármester nem vett tudomást és legutolsó előterjesz­tésében azt mondotta, hogy most már csak a Községi Takarékpénztár jöhet számításba, mert legutolsó fel­hívása óta ajánlattétel nem történt. Már itt is válto­zott a polgármesteri álláspont és ehhez képest a ta­nács felfogása is. A mai tanácsülésen dr. Glücksthal Samu (egy­séges) indítványozta, hogy a főváros tegye megfon­tolás tárgyává, váljon a városháza magasállású té­nyezői ellen indítson-e egyáltalán peres eljárást? Dr Glücksthal azt javasolta, hogy az érdekelteket rész­letesen hallgassák meg Dr. Csilléry András (kereszténypárt) hasonló értelemben szólalt fel és Payr Hugó (egységes) hoz­zájárult Glücksthal indítványához. Dr. Láng Lajos (dem.) fejtette ki az ellenzék álláspontját. Megállapította, hogy a vizsgálóbizottság kilenc tagja komoly és érdemleges tárgyalás után tett a tanácsnak előterjesztést. A kilences bizottság elő­terjesztéséhez a polgármester fenntartás nélkül hoz­zájárult. A polgármester a maga jelentésében kijelen­tette, hogy semmiféle kifogást nem omol az ellen, ha a polgári perek azonnal folyamatba tétetnek. E pol­gármesteri előterjesztés alapján a törvényhatósági ta­nács egyhangúlag a perek megindítását határozta el. A tanácsi határozat úgy szólt, hogy a felszámolók kötelesek felhívni a javaslatban megjelölt igazgató­­sági tagokat a fizetések teljesítésére és amennyiben nyolc nap alatt ez nem történik meg, a kilencedik napon a pert megindítani kötelesek a felszámolók. Azóta körülbelül kilenc hét telt el, ellenben egyetlen egy per sem indult meg az igazgatósági tagok ellen és most Csilléry indítványa szerint a pereket fenn kell tartani a fegyelmi eljárás lefolytatásáig, mert a felszámolók jelentése szerint a perek csak kellő alap­pal bírnak és megindíthatók, de nincs 100 százalékos biztosíték a perek sikerének kimenetelére nézve. Láng felveti a kérdést, hogy komoly tárgyalási mód-e az, ha a tanács egyhangúlag hoz határozatot, ami után a benne megjelölt záros határidő eredménytelenül telik el, azután azzal az indokolással akarják a dön­tést tovább kihúzni, hogy a felszámoló bizottság kellő alapot lát-e a perek indítására? Érdemes-e egyáltalán komolyan foglalkozni a tanácsüléseken az ügyekkel, ha a tanács egy idő múlva homlokegyenest ellenkező álláspontra tud helyezkedni? Az a körül­mény, hogy összehívták, a Vásárpénztár rendkívüli közgyűlését, szintén az ügy elhúzásával magyaráz­ható. Semmiféle rendkívüli meghatalmazás a perek megindításához nem szükséges, mert a perek egy része azért indul meg, mert volt igazgatósági tagok jogtalanul vettek fel olyan javadalmazásokat, melyek az alapszabályok rendelkezéseibe ütköznek. Volt igaz­gatósági tag, aki felvett kölcsönt és máig se fizette vissza. Egyáltalában nem lehet megérteni, miért szük­séges közgyűlési felhatalmazás, hogy valakitől a köl­csönt per útján lehessen követelni. Ehhez nem lehet hozzájárulni a törvényhatósági tanács tekintélyének érdekében sem. Azt a szempontot, hogy aktív tiszt­viselőkkel szemben ne indíttassanak meg a perek az érdemtelenségi ügy lefolytatásáig, célszerűségi szem­pontból azért találja megfontolandónak, mert ezek egészen jelentéktelen részét teszik ki az egész per­anyagnak. Ennek következtében ahhoz, hogy ezek a kisebb jelentőségű kérdések csak az érdemtelenségi eljárás lefolytatása után lehessenek peres eljárás tár­gyává, hozzájárul, de csak abban az esetben, ha egyéb­iránt a tanács korábbi határozatainak az egész vonalon érvényt szereznek. . Dr. Hévész Mihály (szoc. dem.) helytelenítette, hogy a perek megindítására nem történt utasítás. Dr. Bródy Ernő (szabadelvű) azt az indítványt terjesztette elő, hogy azok a perek mindenek előtt indíttassanak meg, amelyek nem igazgatósági tag­sági minőségben elkövetett mulasztásokból folynak, amelyek tehát nem kártérítés jellegűek, hanem ame­lyeknél arról van szó, hogy felvettek kölcsönt és nem fizették vissza, a szerződésen túl felvettek ka­rácsonyi segélyeket, továbbá tantiémeket vettek fel, holott az alapszabályok világosan úgy rendelkeznek hogy tantiémeket csak a közgyűlés engedélyével sz­a­bad felvenni. Felszólalt még Harrer Ferenc, azután dr. Has­­say Károly. — A tanács — mondotta — egyhangúlag elha­tározta a kártérítési perek megindítását. Ezzel szem­ben Glücksthal és Csilléry indítványa új tényállást akar kideríteni. Ez a halasztó indítvány tehát szöges ellentétben van a tanács októberi határozatával. De ellentétben áll a Glücksthal-féle indítvány a polgár­mesteri előterjesztéssel is. A helyzet ugyanis az, hogy a polgármester kártérítési pereket akar indítani, Glücksthal és Csilléry pedig nem akar. Világosságot kíván, mielőtt megszavaztatná a tanácsot. Beszélt még Payr Hugó, aki különösen Csilléry­­nek azzal a felfogásával polemizált, amelyet Csilléry a Zilahy Kiss Jenő ellen indítandó 48.000 pengős kár­térítési perben kifejtett. Miután a polgármesteri javas­lat a különböző indítványok folytán számos módosítá­son ment keresztül, a főpolgármester két ízben felfüg­gesztette az ülést, majd értekezletté alakult át a tör­vényhatósági tanács. Aztán újabb formális tárgya­láson módosították az indítványokat. Végül is azt határozták el, hogy a Vásárpénztár mai rendkívüli közgyűlése megadja a felhatalmazást a felszámolók­nak az összes kártérítési perek megindítására, azon­ban utasítja a felszámol­ókat, hogy ezzel a felhatal­mazással mindaddig ne éljenek, míg a folyamatban levő fegyelmi és érdemtelens­égi eljárások lefolytatva nincsenek. A polgármester kijelentette, hogy az ösz­­szes vádiratok mér beérkeztek és így a fegyelmi és érdemtelenségi eljárás a legrövidebb időn belül le­folytatható lesz. Most már senki sem ismeri ki magát a Vásár­pénztár rejtélyes ügyeiben. — Nagy adócsökkenés. A főváros adóbevétele az elmúlt évben a most lezárt kimutatás szerint több mint 11,4 millió pengővel csökkent. Elkészült már az állam 1933. évi adóbevételi statisztikája is. Az össze­sített jelentés szerint Budapest lakossága az elmúlt évben 187.192.300 pengő adót fizetett. Ebből 109,986.900 pengő az államot, 75,810.064 pengő a fővárost, 1,395.334 pengő pedig egyéb hatóságokat illet. Az állami egye­nesadó tavalyi összbevétele 96,165.809 pengő volt, 12,873.455 pengővel kevesebb, mint az előző évben. Az alkalmazottak keresete után kivetett különadó összjövedelme 13.242.463 pengő volt. Ez az összeg 684.046 pengővel több az előző évinél. Emelkedett a rokkantellátási adó hozadéka is, amelynek összbevé­tele 578.630 pengőt tett ki, 193.206 pengővel többet, mint­ az előző évben. Az állam adójövedelme tehát a többletek leszámítása után tavaly 11.996.202 pengővel csökkent. Az egyéb hatóságokat illető adók közül az útadó összjövedelme 853.900 pengő volt, 3465 pengővel kevesebb, mint az előző évben, az egyházi adó 540.496 pengős bevétele pedig 17.199 pengővel kevesebb az előző évinél. E két adónem jövedelemcsökkenése tehát 20.509 pengő volt. A főváros 75,810.064 pengős adójö­vedelme 11,431.648 pengővel kevesebb az előző évinél. Budapest lakossága tehát 1930-ban 23,448.360 pengővel kevesebb adót fizetett, ami a gazdasági leromlottság jele.­­ Harmincéves adómentességet kérnél­ a családi házakra a budai ingatlantulajdonosok. A Budai Ingatlan­tulajdonosok Egyesülete mai népes értekezletén dr. Bárdos György elnök az adómentességre vonatkozó ren­delkezéseket ismertette és rámutatott annak fontossá­gára, hogy a családi házak építkezése terén teljes stag­­náció áll be, ha az építtetők a 30 éves adómentességben nem részesülnek. A Budán szépen megindult lakóház építkezéseknek nem szabad szünetelni, mert a lakosság széles rétegében él a vágy, hogy saját családi lakóházá­hoz jusson és ha ezt Budán nem tudja megvalósítani, elmegy a környéki városokba. PESTI HÍRLAP BS 1934. január ICL, szerda ­ Bélrenyheség, a máj és íz epeutak bántalmai, gyomor- és bélhurut, aranyeres bajok esetén a természetes „Ferenc József“ ke­­serűviz gyorsan és fájdalom nélkül megszün­teti a hasiszervek pangását. Sok évi kórházi tapasztalat igazá ja, hogy a Ferenc József víz használata a bélműködést kitűnő­en szabá­lyozza. A Ferenc József keserűvíz gyógyszer­­tárakban, drogériákban és fűszerüzletekben kapható. A hétköznapok „hősnője**. Irta: B. I. Cardy. Sir Mansfield Róbert nem helyeselte, hogy a mos­toha leánya Mac Carthy John felesége legyen. — Nem tudom elképzelni, hogy a lányod szegényes viszonyok között tudna élni, — mondta Sir Róbert azzal a célzatosan közömbös hangsúlyozással, ahogy a feleségével az első házasságából származó leányáról szokott beszélni. Lady Mansfield fagyosan visszautasító hangon felelt: — John gentleman. Jó fizetése van és imádja Janet-et. Egyébként azt hallom, hogy Rangoon-ban, ahova az igazgatósága áthelyezte, a klímát az európaiak is jól bírják. Ha Janet olyan bátor kis nő, hogy nem riad vissza attól, hogy Keletre kövesse őt, nem látom be, hogy ki szól­hatna ebbe bele. — És ha John ezt az állást valamikor elveszti, ami ma, az örökös leépítések idejében nagyon is lehetséges? — Janet-nek az atyjától örökölt kis pénzéből is meg tudnak élni. És különben ... én is hajlandó vagyok őket támogatni . . . tehát nincs szüksége a te beleegyezésedre, Lady Mansfield ezzel felállt és visszautasító hideg­séggel mondta: — Azt hiszem, nincs értelme,­ hogy e felett vitat­kozzunk. — Magam is azt hiszem. — felelte Sir Róbert és to­vább olvasta az újságot. A jó barátok csodálattal emlegették: — Ez a Janet bátor kis nő . . . már két gazdag kérőt kosarazott ki s most szerelemből megy férjhez és egy más világrészbe követi a férfit, akit szeret. Különösen Burney, a milliomos szappangyáros han­goztatta ezt önzetlen csodálattal. Janet ugyanis félév előtt kikosarazta az öregedő, csúnya agglegényt. Janet bájos, babaarcú kislány volt. Mindig nevetett, nem is volt oka szomorkodni. A fiatalsága eddig csak nap­sugárral volt tele . . . ünnepelték, minden szeszélyét telje­sítették. A versenykocsijával tetszése szerint száguldott reggeltől estig. Bálozott, tenniszezett . . . Az esküvő után a fiatalok azonnal elutaztak. Három év után hazatértek Londonba. A tröszt be­szüntette rangooni fiókját és Mac Carthy állása megszűnt. Azt mondta megérkezésekor, hogy a szakmájában remél­hetőleg otthon is el tud helyezkedni. — Ezt ma Angliában minden rendű és rangú szak­emberek hangoztatják ... — jegyezte meg Sir Róbert hi­degen. De azért erélyesen nekilátott, hogy „a mostoha, lánya férjének“ állást találjon. Nem volt könnyű feladat. Felkereste, sok kosár után, Barney-t is, a szappankirályt. A megsavanyodott agglegény első szava az volt, mint az esküvő idején is, hogy „Janet bátor kis nő . , De állást nem adott. A „bátor kis nő“ előbb a gyermeklányt küldte el s maga gondozta a kis babát. Azután cselédre se telt már, mert az anyja csak nagyon mérsékelten segíthette . •­­ Közben Mansfieldék „saját gyermekei“ is nőttek és Sir Róbert nem engedte, hogy az asszony sok pénzt költsön a mostoha gyermekre. De a kis „hősnő“ mosolyogva mondta: — Olyan vicces ... a vacsoránál meg kell fontolnom, hogy vehetek-e ki kétszer a puddingból . . . Fődolog, hogy John ne nélkülözzön semmit se. John napról-napra idegesebb lett. Úgy látszik, hogy nem volt olyan „hős“, mint a kis Janet, aki közben hal­ványabb lett és az arca idegesen rándult meg, ha John sóhajtott, különösen pedig, amikor már nem bírta tovább a keserűséget és kétségbeesetten így fakadt ki: — Gazság volt, hogy elvettelek . . . Tudnom kellett, hogy nem tudlak eltartani, ha közbejön valami . . . A „hős“ kicsi asszony mosolyogva vigasztalta: — Látod, én nem törődöm semmivel se . . . inkább örülj, hogy olyan erős vagyok s jól birom a munkát . . . A sok sport megedzett . . . — Most a mosogatás a sportod! — kiáltotta Joh­n keserűn és elrohant. Lady Mansfield mély szomorúsággal látta, hogy a lánya mosolygó álarca alatt egyre közelebb jut az össze­omláshoz. — Nem gondolnád !— mondta férjének —, hogy be­szélned kellene azzal az emberrel. Magyarázd meg neki, hogy ne legyen olyan férfiatlanul kishitű, amikor az a sze­gény kicsi asszony olyan hős. Sir Róbert keményen szembenézett a feleségével s igy felelt: — Inkább te magyarázd meg a lányodnak, hogy ne beszéljen annak a szerencsétlen fráternek annyit a „hő­siességről“, mert öngyilkosságba kergeti . . . vagy az őrül­tek házába! Két nappal később Mac Carthy John főbelőtte magát. Lady Mansfield megvetéssel mondta: —• Gyáva . . . cserben hagyta a szegény „hős“ asszonyt. A szappankirály meghatottan fejezte ki a részvétét Lady Mansfieldnek s igy szólt: — Szegény Mac Carthy nem volt méltó ehhez a „hős“ jellemű kicsi asszonyhoz. Félévvel később a „hős“ kicsi asszony a kopasz, vi­zenyős szemű szappankirály felesége lett. S most Sir Ri­­chárd mondta önmagában, némi gúnnyal ismételve a meg­tért agglegény mondását: — Ez a Janet igazán bátor nő . ..

Next