Pesti Hirlap, 1934. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-04 / 2. szám

1934. január 4. csütörtök. PESTI HÍRLAP Balla Vilmos meghalt. (Felvételünk a Képes Pesti Hírlapban.) A Pesti Hírlap palotáján fekete zászló hirdeti, hogy szűkebb családi körünket, a Pesti Hírlap szer­kesztőségét, mély gyász érte: meghalt Balla Vilmos, a kiváló újságíró, a Pesti Hírlap harmincöt éven át közszeretetben álló közgazdasági munkatársa. Őszinte fájdalommal búcsúzunk tőle, a tehetséges és kitűnő embertől, aki hosszú újságírói pályafutása alatt be­csülettel szolgálta lapját és a közönséget. Vele a régi világnak egy hű krónikása száll sírba, a közgazda­­sági újságírónak az a ma már ritka példánya, aki még a Mária Valéria­ utcai régi tőzsdeépületben kezdte olyan időkben, amikor a budapesti gabona­­tőzsde áralakulásai döntő fontossággal voltak az európai és a világpiac árainak emelkedésére vagy zuhanására. Balla Vilmos, aki most 72 évvel a vál­lán pihenni tér, ennek a régi világnak volt erények­kel és rátermettséggel rendelkező képviselője. A régi Pesten 1862 április 19-én gazdag kereskedő-családból született. A kisvárosi, omnibuszos, panduros és olaj­­mécseses Pest idejében cseperedett fel, amikor, mint ő írta egyik könyvében: „Egy új krászleros bolt „kreá­lása­“ az Országúton eseményszámba ment“’. A csa­ládja őt is kereskedőnek szánja, de hajlamai, tehet­sége, bohémtermészete elsodorja más pálya, az újság­írás felé. Fiatalon már ott futkos a régi Tőzsde ter­mében és folyosóin, lobogó energiával értesülésre éhesen, figyelő szemmel és füllel ott látni az akkori üzleti élet nagy matadorjai közül. Mindenről tud, mindent megír, semmit sem hallgat el, elszalad a milliós nagy üzletek mellett, anélkül, hogy magának egy morzsát is letörjön azokból a békebeli, mazsola helyett arannyal töltött kalácsokból. Az évtizedek során ezerszer és ezerszer közölt olyan adatokat a Pesti Hírlapban, amelyek a tőzsdét is meglepték és abban az időben döntően irányítók voltak a másnapi forgalomra, az újabb árak alakulására, de ő soha­sem használja ki ezeket az értesüléseket — huszon­négy órával előbb. Pedig néha minisztériumokban, malmokban, nagy cégeknél napokig tartó futkosásba került, amíg egy ilyen hírt megszerzett, erre nem sajnált időt, fáradságot. Szorgalma nem ismert ha­tárt és nem kívánt érte anyagi javakat, de­ végtelenül büszke volt, ha valamelyik olvasó ért­esí­tette, hogy a Pesti Hírlapból nyert értesülése alapján jutott busás haszonhoz a tőzsdén. A gabonatőzsde volt neki min­dene és még ma is úgy foglalkozott ennek esemé­nyeivel, mintha az a régi jó világ volna, amikor a budapesti tőzsde minden legcsekélyebb megmozdulása döntő kihatással volt a külföldi piacokra. Az újságírással egy különös véletlen jegyezte el. A hetvenes években, mint a kereskedelmi akadémia hallgatója, a Dohány­ utca 16. számú házban lakott szüleinél. Ugyanitt a földszinten bérelt szerény szo­bát Hamvai szerkesztő, aki itt indította meg az első pesti kőnyomatost. A földszintes szoba ajtaján egy díszes tábla hirdette, hogy itt van a Hircsamnok lap­­tudósító szerkesztősége, kiadóhivatala és nyomdája. A tábla és a szerkesztő személye élénken izgatta a fiatal kereskedelmi akadémiai hallgató fantáziáját. Egy napon az akadémián Fellner tanár vegytani órája alatt kísérletezés közben eltört egy kis üveg­csövecske, amit Balla Vilmos egyik osztálytársa ép­pen a kezében tartott. A fiú egyik ujja megsérült, beragasztották egy kis angoltapasszal és ezzel az ügy el is intéződött. A fiatal Bálla fantáziájában azonban az iskolai baleset kiszínesedett és a jelentéktelen incidensről formás riportot írt, amit átadott a Hír­­csarnok szerkesztőségének. A „szenzációs“ riportot a kőnyomatosból átvették a lapok, sőt másnap meg­rohanták az akadémia igazgatóságát is, meginterjú­volták a „szerencsétlenül járt“ akadémista szüleit, úgyhogy vizsgálat és miegymás lett Balla Vilmos első újságírói próbál­kozásábó.1. Az érettségi után szülei kívánságára mint kereskedő került a gabonatőzsdére, de értesüléseit, ahelyett, hogy megjátszotta volna, nagy titokban elvitte Mikszáth Kálmán Országos Hír­lapjához, ahol lassanként belső munkatárssá lépett elő. Levelesládájának féltve őrzött büszkesége volt az a bizonyítvány, amelyben Mikszáth Kálmán 1899 ele­jén saját kezűleg igazolta, hogy Balla Vilmos ,,az Or­szágos Hírlap belső dolgozótársa, a lap fennállásának egész tartama alatt a Budapesti Gabonatőzsde civil rovatot vezette, még­pedig általános megelégedésre és a közönség folytonos tetszései mellett Mikszáth annyira becsülte és szerette Ballát, hogy amikor az Országos Hírlapot megszüntette és visszatért a Pesti Hírlaphoz, magával hozta munka­társát, aki azóta, 1899 január 15-ike óta vezette a Pesti Hírlap gabonatőzsde rovatát. Könnyed, kedves humorral átszőtt írásaival Balla életet és szint vitt bele ebbe a különben száraz és komoly rovatba. Írá­sai a tőzsdén közkedveltek és népszerűek voltak és ha Mikszáth volt a politikai karcolatok megterem­tője, Balla Vilmosról elmondhatjuk, hogy a magyar kereskedelmi élet úttörő karcolatírója volt. A száraz árfolyamok elé írott bevezetésébe annyi humort, jó­kedvet, életet tudott belevinni, hogy egy-egy írásáról néha napokig beszéltek a tőzsdén. Az utóbbi években három könyve is megjelent: A régi pesti kávéházak, A Niebelungok és a Vadember. Mint szorgalmas gyűjtő hordta össze az adatokat régi pesti dolgokról, kávéházakról, üzletekről, családokról. Ahogy a mű­történész rajongással tud beszélni egy szép képről vagy szoborról, ugyanolyan szeretettel és rajongással tudott ő írni valamelyik százéves Sas-utcai pesti cég történetéről. Ezeken a jó tulajdonságain kívül azonban van­nak olyan érdemei is, amelyekkel nevét maradandóan beírta a budapesti áru- és értéktőzsde történetébe. Az ő kezdeményezéséhez fűződik a tőzsde egész sereg reformja és amire a legbüszkébb volt, az új tőzsde­­palota terveinek és épületének megváltoztatása. Ezért harcolt hónapokig tűzzel és lelkesedéssel a Pesti Hír­­lap közgazdasági rovatában. Amikor Alpár Ignác el­készítette a mostani Szabadság-téri tőzsdepalota ter­veit, bemutatták a terveket a sajtónak és Balla Vil­most a bemutatott terv alapján a Pesti Hírlap hasáb­jain napról-napra kipécézett egy-egy fogyatékosságot, de kívánságait egytől-egyig teljesítették. Amikor a palota elkészült, egy olyan konstrukciós hibát fede­zett fel, ami a tőzsdevezetőség és az építész figyelmét is elkerülte. Megállapította, hogy a gabonatőzsde ab­lakát olyan szerencsétlenül vannak elrendezve, hogy a nagyterem világítása kívánnivalókat hagy hátra. A rosszul világított tőzsdeterem érdekében naponta cikkezett a Pesti Hírlapban, úgyhogy a tőzsde vezető­sége kiadta a rendeletet a Zoltán­ utcai fal átépítésére. Balla Vilmos kifogása a rengeteg kőmíves, asztalos, lakatos és ablakos munkával 110.000 béke­koronába került, de amikor elkészült az átalakítás, maga a vezetőség gratulált először a harcos újságírónak. Érdemei közé kell sorolni azt a tiszteletreméltó törekvését, amellyel az üzleti életet igyekezett meg­­magyarosítani. A tőzsdepalota zárókövének ünnepé­lyes elhelyezése előtt megírta a Pesti Hírlapban, hogy a márványlapba aranybetűkkel bevésett szöveget csapnivaló magyarsággal írták meg. A szöveget „le­fordította“ magyar nyelvre és másnap lecsiszolták a márványtáblát, ahová a Balta Vilmos által ajánlott szöveg került. Valóságos forradalom volt, amikor a Pesti Hírlapban harcot indított a magyar üzleti nyelv érdekében. A tőzsdén, ahol ezekben az időkben még német nyelven kötötték az üzleteket, humorizálnak rajta, de addig csatázik a maga igazáért, amíg Kornfeld, a tőzsde akkori elnöke kiadja a rendeletet, hogy „az a kötés, amely nem magyar nyelven folyta­tott tárgyalások alapján létesült, nem lehet jegyzés tárgya“. Balla Vilmos ezzel a sok harc után kierő­szakolt rendelettel halálos csapást mért a német nyelvre a budapesti üzleti életben. A kilencvenes évek elején az ő sürgetésére szervezték meg a zsirót és ezzel új korszak kezdődött a budapesti tőzsde törté­netében. Ilyen munkás és eredménydús élet után szer­dára virradó hajnalban csendben elhunyt Balla Vil­mos. Az utóbbi időben betegeskedett, magas korával járó szívbaj támadta meg, de ő egy pillanatig sem hitt állapotának komolyságában. A tőzsdén két nap­pal ezelőtt már halálhíre terjedt, de ő jól mulatott ezen, amikor erről értesült. Azonnal leült íróasztalá­hoz és a tőzsde egyik vezető tagjához levelet intézett, amelyben az ő kedves, humoros modorában halála k­írét légből kapott koholmánynak és rosszindulatú rágalomnak minősítette. Ebben a levélben azt ígérte, hogy szerda délben bemegy a tőzsdére, addig is min­denkinek boldog új évet kíván, a levelet ki­kézbesítették, Bálla Vilmos már nem volt az élők so­rában. Utolsó percéig mellette volt felesége, akivel példás boldog családi életet élt és leányai: Bálla Erzsi és Bálla Lujza. Az utóbbi dr. Müller József amerikai orvos felesége, aki férjével együtt két nappal a ha­láleset előtt érkezett látogatóba Budapestre. Balla Vilmos halálhíre mély megilletődést és megdöbbenést keltett a budapesti tőzsdén, az üzleti életben mindenütt, ahol ezt a kiváló, emberi erények­­kel bőven felruházott öreg újságírót szerették és tisz­telték. A részvét. A Pesti Hírlap szerkesztőségét Bálla Vilmos ha­lála alkalmából sokan keresték fel részvétnyilatko­zataikkal. A Budapesti Áru- és Értéktőzsde tanácsa nevé­ben Mank alelnök a következő levelet intézte szer­kesztőségünkhöz: „A tőzsdetanács igaz részvéttel értesült Bálla Vilmosnak, a Pesti Hírlap kiváló közgazdasági mun­katársának haláláról. Egy érdemekben gazdag élet egész munkássága kapcsolta tőzsdénkhez, amelyet egykor, mint közbecsülésben álló kereskedő, utóbb pedig a napisajtó hivatott, nagy szaktudással bíró és minden felett az intézmény érdekeit a szivén viselő munkásaként szolgált. Elhalálozását mélyen fájlaljuk és ez alkalomból a tekintetes Szerkesztőségnek őszinte részvétünket nyilvánítjuk". Az OMKE nevében Magyar Bertalan elnök és Balkányi Kálmán igazgató a következő részvéttávira­tot küldték lapunknak: „Balla Vilmos halála az egész magyar kereske­delmet, elsőso­rban a gabonakereskedői kart őszinte fájdalommal tölti el. Korunk érdekeinek lelkes istá­polója, a régi magyar kereskedelem ragyogó tollú krónikása, elmés és karakteres újságíró volt. Emlé­két kegyelettel őrizzük“. Balla Vilmost a Pesti Hírlap a maga halottjá­nak tekinti, temetése január 5-én, pénteken délben egy órakor lesz a rákoskeresztúri izraelita temető ha­lottasházából. A Pesti Hírlap nevében Süle Antal szerkesztő, az összes újságíróintézmények nevében dr. Sziklay János kormányfőtanácsos, a Magyar Újság­írók Egyesületének alelnöke beszél. Mussolini és Sir John Simon között lefolyt az első megbeszélés. Az angol külügyminiszter péntekig marad Rómában. — Mussolini jegyzéket küld Genf­be és a nagyhatalmakhoz a Népszövetség reformja dolgában. Róma, jan. ."­. Sir John Simon angol külügymi­niszter tegnap délután és ma délelőtt a nagykövet­ségen tanulmányozta mindazokat a jelentéseket, amelyeket az angol külügyi hivatal a miniszter el­utazásától kezdve küldött el számára. Ma délelőtt a külügyminiszter felesége megtekintette Róma újab­ban napfényre került műemlékeit, majd délben fér­jével együtt a szentszéki angol követség ebédjén vett részt. Délután fél 5 órakor a Palazzo Veneziában folyt le az első megbeszélés Mussolini és az angol külügyminiszter között. Tekintve, hogy a megbeszé­lések még nem értek véget, ezekről semmiféle jelen­tést nem adtak ki és a tárgyalásokról sem szivárgott ki semmi hír. Ma este az Excelsior-szállóban Musso­lini ebédet adott Sir John Simon tiszteletére. Az ebé­den Grandi londoni olasz nagykövet is részt vett, aki az angiai külügyminiszter római tárgyalásai alkal­mára érkezett Rómába. Holnap lesz a második meg­beszélés az olasz miniszterelnök és Sir John Simon között. Az angol külügyminiszter elutazását egyelőre péntekre tűzték le, de az, hogy vonaton vagy repülő­gépen utazik-e el, nincs megállapítva, mert ez első­sorban az időjárástól függ. London, jan. 3. Az angol sajtó nagy fontosságot tulajdonít a Mussolini—Swiem-féle találkozásnak. A Morning Post római levelezője szerint Mussolini közli majd Sir John Simonnal népszövetségi reform javas­latait, melyek a következő három pontból állanak: 1. A békeszerződésektől függetlenített új népszövetségi alapszerződés. 2. A büntető intézkedésekről szóló ösz­­szes kötelezettségek törlése. 3. A népszövetségi tagok jogállásának módosítása az érdekelt államok felelős­ségének arányában. A Daily Telegraph jelenti Rómá­ból, hogy szó lesz Ausztria függetlenségének meg­óvásáról is. Mussolini szerint ennek a legjobb módja az lenne, ha az ő régebbi javaslatainak megfelelően Anglia, Olaszország, Franciaország és Németország előnyös elbánásban részesítenék Ausztria ipari és Magyarország mezőgazdasági termékeit. A négyha­talmi egyezményt is megemlíti majd Mussolini. A Duce tudja, hogy még nem jött el az ideje annak, hogy a négy főhatalom leüljön tárgyalni, de bizto­sítja majd Simont, hogy nem feledkezett meg az egyezményben r­ej­lő nagy lehetőségekről London, jan. 3. A Mussolini és Sir John Simon között folyó megbeszélésekkel kapcsolatban a Reu­­ter-iroda római levelezője jelenti, hogy a fegyverke­zések leszállítása tekintetében az angol és az olasz álláspont között nagyon kevés az eltérés. Általános meggyőződés szerint azonban nem az a fontos, hogy Németországnak hány katonája legyen, hanem az, hogy a békeszerződések által­ teremtett mesterséges különbségeket megszüntessék. Csakis az igazi meg­egyezésen alapuló leszerelést tartják értékesnek. Úgy érzik továbbá, hogy meg kell szabadítani a népszö­vetségi alapokmányt a békeszerződések bilincseitől. A Central News szerint Mussolininak az a meg­győződése, hogy a Népszövetségnek le kell mondania mindazokról a jogairól, amelyek illuzóriusoknak bi­zonyultak, így a többi között az alapokmány 10. sza­kaszában gyökerező jogokról is, amelyek a Népszövet­ségbe­ tartozó államok területi integritását biztosítják. Hivatalos jelentés, Róma, jan. 3. Hivatalosan jelentik: Mussolini miniszterelnök és Sir John Simon angol külügymi­niszter ma délután több mint két óra hosszat tartó rendkívül szívélyes hangú megbeszélést folytatott egymással. A két államférfi elhatározta, hogy hol­nap délután folytatják a tanácskozást. Olasz jegyzék várható a Népszövetség reformja dolgában. Róma, jan. 3. Olasz politikai körökben hire jár, hogy Mussolini az angol külügyminiszterrel folyta­tott tanácskozások befejeztével írásbeli jegyzéket küld Genfbe és a nagyhatalmaknak a Népszövetség reformja dolgában. Az olasz jegyzék konkrét indítvá­nyokat tartalmazna a Népszövetség átszervezése te­kintetében. A cisantant nagyzási hóbortja ellen. Róma, jan. 3. A Tribuna vezércikke Mussolini és Sir John Simon találkozása alkalmából foglalko­zik a Népszövetség problémájával. A cikk megálla­pítja, hogy teljesen felesleges Párizsban és a kis­­antant fővárosaiban a Népszövetség érdekében a kis­államok védelmére hivatkozni, amikor a kisantant mindig arra törekedik, hogy elnyomja a kisállamo­kat, mint Magyarországot, Ausztriát és Bulgáriát. A kisantardot, ahelyett, hogy arroganciára buzdíta­nák, amit már egyes francia lapok is tűrhetetlennek minősítenek, inkább fel kellene hívni arra, hogy belső viszonyait hozza rendbe, amire minde­n­ három állam rászorul. Jugoszlávia és Románia belső viszonyai — amely utóbbi államban a zavarok végül is a minisz­terelnök meggyilkolására vezettek — mindig aggasz­tóak, voltak. Csehország szintén hasonló helyzetben van. A közép- és keleteurópai­­ „felsőbbség“ helyett, amelynek Titulescu és Benes a korifeusai, a kis­­antantban politikai és szociális téren inkább pato­­logikus tüneteket találunk. A kisantantnak ápolásra van szüksége és betegségei között első helyen éppen a nagyzási hóbort van. Kiutasították Ausztriából a szász-meiningeni herceget. Villach, jan. 3. Bernát szász-meiningeni herceg, ki tudvalevőleg az internálás elől Ausztriából Olasz­országba, majd Münchenbe szökött, december 31-én titokban ide visszatért, hogy Klagenfurt közelében levő kastélyába menjen. A herceget titkos rendőrök felismerték és átadták a villachi rendőrségnek, amely azután közölte vele azt a bécsi utasítást, hogy örökre kitiltják Ausztria területéről. A herceget kényszerút­­levéllel a bajor határra toloncolták. A német hadvezetőség új főnöke. Berlin, jan. 3. A birodalmi elnök a véderőügyi miniszter javaslatára Fritsch báró altábornagyot 1934 február elsejével a hadvezetőség főnökévé ne­vezte ki. 7

Next