Pesti Hirlap, 1934. január (46. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-04 / 2. szám
1934. január 4. csütörtök. PESTI HÍRLAP Balla Vilmos meghalt. (Felvételünk a Képes Pesti Hírlapban.) A Pesti Hírlap palotáján fekete zászló hirdeti, hogy szűkebb családi körünket, a Pesti Hírlap szerkesztőségét, mély gyász érte: meghalt Balla Vilmos, a kiváló újságíró, a Pesti Hírlap harmincöt éven át közszeretetben álló közgazdasági munkatársa. Őszinte fájdalommal búcsúzunk tőle, a tehetséges és kitűnő embertől, aki hosszú újságírói pályafutása alatt becsülettel szolgálta lapját és a közönséget. Vele a régi világnak egy hű krónikása száll sírba, a közgazdasági újságírónak az a ma már ritka példánya, aki még a Mária Valéria utcai régi tőzsdeépületben kezdte olyan időkben, amikor a budapesti gabonatőzsde áralakulásai döntő fontossággal voltak az európai és a világpiac árainak emelkedésére vagy zuhanására. Balla Vilmos, aki most 72 évvel a vállán pihenni tér, ennek a régi világnak volt erényekkel és rátermettséggel rendelkező képviselője. A régi Pesten 1862 április 19-én gazdag kereskedő-családból született. A kisvárosi, omnibuszos, panduros és olajmécseses Pest idejében cseperedett fel, amikor, mint ő írta egyik könyvében: „Egy új krászleros bolt „kreálása“ az Országúton eseményszámba ment“’. A családja őt is kereskedőnek szánja, de hajlamai, tehetsége, bohémtermészete elsodorja más pálya, az újságírás felé. Fiatalon már ott futkos a régi Tőzsde termében és folyosóin, lobogó energiával értesülésre éhesen, figyelő szemmel és füllel ott látni az akkori üzleti élet nagy matadorjai közül. Mindenről tud, mindent megír, semmit sem hallgat el, elszalad a milliós nagy üzletek mellett, anélkül, hogy magának egy morzsát is letörjön azokból a békebeli, mazsola helyett arannyal töltött kalácsokból. Az évtizedek során ezerszer és ezerszer közölt olyan adatokat a Pesti Hírlapban, amelyek a tőzsdét is meglepték és abban az időben döntően irányítók voltak a másnapi forgalomra, az újabb árak alakulására, de ő sohasem használja ki ezeket az értesüléseket — huszonnégy órával előbb. Pedig néha minisztériumokban, malmokban, nagy cégeknél napokig tartó futkosásba került, amíg egy ilyen hírt megszerzett, erre nem sajnált időt, fáradságot. Szorgalma nem ismert határt és nem kívánt érte anyagi javakat, de végtelenül büszke volt, ha valamelyik olvasó értesítette, hogy a Pesti Hírlapból nyert értesülése alapján jutott busás haszonhoz a tőzsdén. A gabonatőzsde volt neki mindene és még ma is úgy foglalkozott ennek eseményeivel, mintha az a régi jó világ volna, amikor a budapesti tőzsde minden legcsekélyebb megmozdulása döntő kihatással volt a külföldi piacokra. Az újságírással egy különös véletlen jegyezte el. A hetvenes években, mint a kereskedelmi akadémia hallgatója, a Dohány utca 16. számú házban lakott szüleinél. Ugyanitt a földszinten bérelt szerény szobát Hamvai szerkesztő, aki itt indította meg az első pesti kőnyomatost. A földszintes szoba ajtaján egy díszes tábla hirdette, hogy itt van a Hircsamnok laptudósító szerkesztősége, kiadóhivatala és nyomdája. A tábla és a szerkesztő személye élénken izgatta a fiatal kereskedelmi akadémiai hallgató fantáziáját. Egy napon az akadémián Fellner tanár vegytani órája alatt kísérletezés közben eltört egy kis üvegcsövecske, amit Balla Vilmos egyik osztálytársa éppen a kezében tartott. A fiú egyik ujja megsérült, beragasztották egy kis angoltapasszal és ezzel az ügy el is intéződött. A fiatal Bálla fantáziájában azonban az iskolai baleset kiszínesedett és a jelentéktelen incidensről formás riportot írt, amit átadott a Hírcsarnok szerkesztőségének. A „szenzációs“ riportot a kőnyomatosból átvették a lapok, sőt másnap megrohanták az akadémia igazgatóságát is, meginterjúvolták a „szerencsétlenül járt“ akadémista szüleit, úgyhogy vizsgálat és miegymás lett Balla Vilmos első újságírói próbálkozásábó.1. Az érettségi után szülei kívánságára mint kereskedő került a gabonatőzsdére, de értesüléseit, ahelyett, hogy megjátszotta volna, nagy titokban elvitte Mikszáth Kálmán Országos Hírlapjához, ahol lassanként belső munkatárssá lépett elő. Levelesládájának féltve őrzött büszkesége volt az a bizonyítvány, amelyben Mikszáth Kálmán 1899 elején saját kezűleg igazolta, hogy Balla Vilmos ,,az Országos Hírlap belső dolgozótársa, a lap fennállásának egész tartama alatt a Budapesti Gabonatőzsde civil rovatot vezette, mégpedig általános megelégedésre és a közönség folytonos tetszései mellett Mikszáth annyira becsülte és szerette Ballát, hogy amikor az Országos Hírlapot megszüntette és visszatért a Pesti Hírlaphoz, magával hozta munkatársát, aki azóta, 1899 január 15-ike óta vezette a Pesti Hírlap gabonatőzsde rovatát. Könnyed, kedves humorral átszőtt írásaival Balla életet és szint vitt bele ebbe a különben száraz és komoly rovatba. Írásai a tőzsdén közkedveltek és népszerűek voltak és ha Mikszáth volt a politikai karcolatok megteremtője, Balla Vilmosról elmondhatjuk, hogy a magyar kereskedelmi élet úttörő karcolatírója volt. A száraz árfolyamok elé írott bevezetésébe annyi humort, jókedvet, életet tudott belevinni, hogy egy-egy írásáról néha napokig beszéltek a tőzsdén. Az utóbbi években három könyve is megjelent: A régi pesti kávéházak, A Niebelungok és a Vadember. Mint szorgalmas gyűjtő hordta össze az adatokat régi pesti dolgokról, kávéházakról, üzletekről, családokról. Ahogy a műtörténész rajongással tud beszélni egy szép képről vagy szoborról, ugyanolyan szeretettel és rajongással tudott ő írni valamelyik százéves Sas-utcai pesti cég történetéről. Ezeken a jó tulajdonságain kívül azonban vannak olyan érdemei is, amelyekkel nevét maradandóan beírta a budapesti áru- és értéktőzsde történetébe. Az ő kezdeményezéséhez fűződik a tőzsde egész sereg reformja és amire a legbüszkébb volt, az új tőzsdepalota terveinek és épületének megváltoztatása. Ezért harcolt hónapokig tűzzel és lelkesedéssel a Pesti Hírlap közgazdasági rovatában. Amikor Alpár Ignác elkészítette a mostani Szabadság-téri tőzsdepalota terveit, bemutatták a terveket a sajtónak és Balla Vilmost a bemutatott terv alapján a Pesti Hírlap hasábjain napról-napra kipécézett egy-egy fogyatékosságot, de kívánságait egytől-egyig teljesítették. Amikor a palota elkészült, egy olyan konstrukciós hibát fedezett fel, ami a tőzsdevezetőség és az építész figyelmét is elkerülte. Megállapította, hogy a gabonatőzsde ablakát olyan szerencsétlenül vannak elrendezve, hogy a nagyterem világítása kívánnivalókat hagy hátra. A rosszul világított tőzsdeterem érdekében naponta cikkezett a Pesti Hírlapban, úgyhogy a tőzsde vezetősége kiadta a rendeletet a Zoltán utcai fal átépítésére. Balla Vilmos kifogása a rengeteg kőmíves, asztalos, lakatos és ablakos munkával 110.000 békekoronába került, de amikor elkészült az átalakítás, maga a vezetőség gratulált először a harcos újságírónak. Érdemei közé kell sorolni azt a tiszteletreméltó törekvését, amellyel az üzleti életet igyekezett megmagyarosítani. A tőzsdepalota zárókövének ünnepélyes elhelyezése előtt megírta a Pesti Hírlapban, hogy a márványlapba aranybetűkkel bevésett szöveget csapnivaló magyarsággal írták meg. A szöveget „lefordította“ magyar nyelvre és másnap lecsiszolták a márványtáblát, ahová a Balta Vilmos által ajánlott szöveg került. Valóságos forradalom volt, amikor a Pesti Hírlapban harcot indított a magyar üzleti nyelv érdekében. A tőzsdén, ahol ezekben az időkben még német nyelven kötötték az üzleteket, humorizálnak rajta, de addig csatázik a maga igazáért, amíg Kornfeld, a tőzsde akkori elnöke kiadja a rendeletet, hogy „az a kötés, amely nem magyar nyelven folytatott tárgyalások alapján létesült, nem lehet jegyzés tárgya“. Balla Vilmos ezzel a sok harc után kierőszakolt rendelettel halálos csapást mért a német nyelvre a budapesti üzleti életben. A kilencvenes évek elején az ő sürgetésére szervezték meg a zsirót és ezzel új korszak kezdődött a budapesti tőzsde történetében. Ilyen munkás és eredménydús élet után szerdára virradó hajnalban csendben elhunyt Balla Vilmos. Az utóbbi időben betegeskedett, magas korával járó szívbaj támadta meg, de ő egy pillanatig sem hitt állapotának komolyságában. A tőzsdén két nappal ezelőtt már halálhíre terjedt, de ő jól mulatott ezen, amikor erről értesült. Azonnal leült íróasztalához és a tőzsde egyik vezető tagjához levelet intézett, amelyben az ő kedves, humoros modorában halála kírét légből kapott koholmánynak és rosszindulatú rágalomnak minősítette. Ebben a levélben azt ígérte, hogy szerda délben bemegy a tőzsdére, addig is mindenkinek boldog új évet kíván, a levelet kikézbesítették, Bálla Vilmos már nem volt az élők sorában. Utolsó percéig mellette volt felesége, akivel példás boldog családi életet élt és leányai: Bálla Erzsi és Bálla Lujza. Az utóbbi dr. Müller József amerikai orvos felesége, aki férjével együtt két nappal a haláleset előtt érkezett látogatóba Budapestre. Balla Vilmos halálhíre mély megilletődést és megdöbbenést keltett a budapesti tőzsdén, az üzleti életben mindenütt, ahol ezt a kiváló, emberi erényekkel bőven felruházott öreg újságírót szerették és tisztelték. A részvét. A Pesti Hírlap szerkesztőségét Bálla Vilmos halála alkalmából sokan keresték fel részvétnyilatkozataikkal. A Budapesti Áru- és Értéktőzsde tanácsa nevében Mank alelnök a következő levelet intézte szerkesztőségünkhöz: „A tőzsdetanács igaz részvéttel értesült Bálla Vilmosnak, a Pesti Hírlap kiváló közgazdasági munkatársának haláláról. Egy érdemekben gazdag élet egész munkássága kapcsolta tőzsdénkhez, amelyet egykor, mint közbecsülésben álló kereskedő, utóbb pedig a napisajtó hivatott, nagy szaktudással bíró és minden felett az intézmény érdekeit a szivén viselő munkásaként szolgált. Elhalálozását mélyen fájlaljuk és ez alkalomból a tekintetes Szerkesztőségnek őszinte részvétünket nyilvánítjuk". Az OMKE nevében Magyar Bertalan elnök és Balkányi Kálmán igazgató a következő részvéttáviratot küldték lapunknak: „Balla Vilmos halála az egész magyar kereskedelmet, elsősorban a gabonakereskedői kart őszinte fájdalommal tölti el. Korunk érdekeinek lelkes istápolója, a régi magyar kereskedelem ragyogó tollú krónikása, elmés és karakteres újságíró volt. Emlékét kegyelettel őrizzük“. Balla Vilmost a Pesti Hírlap a maga halottjának tekinti, temetése január 5-én, pénteken délben egy órakor lesz a rákoskeresztúri izraelita temető halottasházából. A Pesti Hírlap nevében Süle Antal szerkesztő, az összes újságíróintézmények nevében dr. Sziklay János kormányfőtanácsos, a Magyar Újságírók Egyesületének alelnöke beszél. Mussolini és Sir John Simon között lefolyt az első megbeszélés. Az angol külügyminiszter péntekig marad Rómában. — Mussolini jegyzéket küld Genfbe és a nagyhatalmakhoz a Népszövetség reformja dolgában. Róma, jan. .". Sir John Simon angol külügyminiszter tegnap délután és ma délelőtt a nagykövetségen tanulmányozta mindazokat a jelentéseket, amelyeket az angol külügyi hivatal a miniszter elutazásától kezdve küldött el számára. Ma délelőtt a külügyminiszter felesége megtekintette Róma újabban napfényre került műemlékeit, majd délben férjével együtt a szentszéki angol követség ebédjén vett részt. Délután fél 5 órakor a Palazzo Veneziában folyt le az első megbeszélés Mussolini és az angol külügyminiszter között. Tekintve, hogy a megbeszélések még nem értek véget, ezekről semmiféle jelentést nem adtak ki és a tárgyalásokról sem szivárgott ki semmi hír. Ma este az Excelsior-szállóban Mussolini ebédet adott Sir John Simon tiszteletére. Az ebéden Grandi londoni olasz nagykövet is részt vett, aki az angiai külügyminiszter római tárgyalásai alkalmára érkezett Rómába. Holnap lesz a második megbeszélés az olasz miniszterelnök és Sir John Simon között. Az angol külügyminiszter elutazását egyelőre péntekre tűzték le, de az, hogy vonaton vagy repülőgépen utazik-e el, nincs megállapítva, mert ez elsősorban az időjárástól függ. London, jan. 3. Az angol sajtó nagy fontosságot tulajdonít a Mussolini—Swiem-féle találkozásnak. A Morning Post római levelezője szerint Mussolini közli majd Sir John Simonnal népszövetségi reform javaslatait, melyek a következő három pontból állanak: 1. A békeszerződésektől függetlenített új népszövetségi alapszerződés. 2. A büntető intézkedésekről szóló öszszes kötelezettségek törlése. 3. A népszövetségi tagok jogállásának módosítása az érdekelt államok felelősségének arányában. A Daily Telegraph jelenti Rómából, hogy szó lesz Ausztria függetlenségének megóvásáról is. Mussolini szerint ennek a legjobb módja az lenne, ha az ő régebbi javaslatainak megfelelően Anglia, Olaszország, Franciaország és Németország előnyös elbánásban részesítenék Ausztria ipari és Magyarország mezőgazdasági termékeit. A négyhatalmi egyezményt is megemlíti majd Mussolini. A Duce tudja, hogy még nem jött el az ideje annak, hogy a négy főhatalom leüljön tárgyalni, de biztosítja majd Simont, hogy nem feledkezett meg az egyezményben rejlő nagy lehetőségekről London, jan. 3. A Mussolini és Sir John Simon között folyó megbeszélésekkel kapcsolatban a Reuter-iroda római levelezője jelenti, hogy a fegyverkezések leszállítása tekintetében az angol és az olasz álláspont között nagyon kevés az eltérés. Általános meggyőződés szerint azonban nem az a fontos, hogy Németországnak hány katonája legyen, hanem az, hogy a békeszerződések által teremtett mesterséges különbségeket megszüntessék. Csakis az igazi megegyezésen alapuló leszerelést tartják értékesnek. Úgy érzik továbbá, hogy meg kell szabadítani a népszövetségi alapokmányt a békeszerződések bilincseitől. A Central News szerint Mussolininak az a meggyőződése, hogy a Népszövetségnek le kell mondania mindazokról a jogairól, amelyek illuzóriusoknak bizonyultak, így a többi között az alapokmány 10. szakaszában gyökerező jogokról is, amelyek a Népszövetségbe tartozó államok területi integritását biztosítják. Hivatalos jelentés, Róma, jan. 3. Hivatalosan jelentik: Mussolini miniszterelnök és Sir John Simon angol külügyminiszter ma délután több mint két óra hosszat tartó rendkívül szívélyes hangú megbeszélést folytatott egymással. A két államférfi elhatározta, hogy holnap délután folytatják a tanácskozást. Olasz jegyzék várható a Népszövetség reformja dolgában. Róma, jan. 3. Olasz politikai körökben hire jár, hogy Mussolini az angol külügyminiszterrel folytatott tanácskozások befejeztével írásbeli jegyzéket küld Genfbe és a nagyhatalmaknak a Népszövetség reformja dolgában. Az olasz jegyzék konkrét indítványokat tartalmazna a Népszövetség átszervezése tekintetében. A cisantant nagyzási hóbortja ellen. Róma, jan. 3. A Tribuna vezércikke Mussolini és Sir John Simon találkozása alkalmából foglalkozik a Népszövetség problémájával. A cikk megállapítja, hogy teljesen felesleges Párizsban és a kisantant fővárosaiban a Népszövetség érdekében a kisállamok védelmére hivatkozni, amikor a kisantant mindig arra törekedik, hogy elnyomja a kisállamokat, mint Magyarországot, Ausztriát és Bulgáriát. A kisantardot, ahelyett, hogy arroganciára buzdítanák, amit már egyes francia lapok is tűrhetetlennek minősítenek, inkább fel kellene hívni arra, hogy belső viszonyait hozza rendbe, amire minden három állam rászorul. Jugoszlávia és Románia belső viszonyai — amely utóbbi államban a zavarok végül is a miniszterelnök meggyilkolására vezettek — mindig aggasztóak, voltak. Csehország szintén hasonló helyzetben van. A közép- és keleteurópai „felsőbbség“ helyett, amelynek Titulescu és Benes a korifeusai, a kisantantban politikai és szociális téren inkább patologikus tüneteket találunk. A kisantantnak ápolásra van szüksége és betegségei között első helyen éppen a nagyzási hóbort van. Kiutasították Ausztriából a szász-meiningeni herceget. Villach, jan. 3. Bernát szász-meiningeni herceg, ki tudvalevőleg az internálás elől Ausztriából Olaszországba, majd Münchenbe szökött, december 31-én titokban ide visszatért, hogy Klagenfurt közelében levő kastélyába menjen. A herceget titkos rendőrök felismerték és átadták a villachi rendőrségnek, amely azután közölte vele azt a bécsi utasítást, hogy örökre kitiltják Ausztria területéről. A herceget kényszerútlevéllel a bajor határra toloncolták. A német hadvezetőség új főnöke. Berlin, jan. 3. A birodalmi elnök a véderőügyi miniszter javaslatára Fritsch báró altábornagyot 1934 február elsejével a hadvezetőség főnökévé nevezte ki. 7