Pesti Hírlap, 1934. március (56. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-01 / 48. szám

BUDAPEST, 1934. CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 1. LVI. ÉVFOLYAM, 43. (18.295) SZÁM Előfizetési árak: Egy hónapra: 4 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­­dányszám ára (pálya­udvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fil­lér. —­ Külföldön az előfizetési ár kétszeresPesti Hírlap -Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztő­ségnél, Erzsébet-körút­­ Tel. J. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhir­detések élén közöljük A Csanádi püspök böjti pásztorlevele. Irta: Ráth Zsigmond, a m. kir. kúria nyug. másodelnöke. Főpapjainknak évszázados szokása, hogy a közéletnek vallási szempontból jellegzetes év­fordulói s nagyobb ünnepei alkalmából pásztor­­levélben fordulnak hiveik nagy táborához, hogy nyilvánosan is fölemeljék intő szavukat a tár­sadalom közismert rossz szokásai, bűnei ellen s megbélyegezzék azokat az elburjánzott emberi gyarlóságokat, melyek a kishitűeket, a megté­­velyedetteket előbb-utóbb az erkölcsi lezüllés útjára terelik. Köztapasztalat szerint ezek a pásztorleve­lek, mint főpapjainknak mély vallásos érzüle­téből s a híveik sorsáért aggódó lelkipásztor izzó felebaráti szeretetéből fakadó megnyilatko­zásai, a belőlük kiáradó magas erkölcsi felfo­gásnál, dús élettapasztalatból s mély tudásból merített bölcs tanácsaiknál fogva a hitéletnek megbecsülhetetlen kincsei. A felebaráti szeretet, a családi élet tisztasága, az egyéni tisztesség és kötelességérzet szempontjából olyan kiapadha­tatlan forrásai ezek a társadalom erkölcsi vilá­gának, hogy mindenkor állandó érdeklődésre tarthatnak számot azoknak a hívőknek körében, akikből még nem halt ki a jóság csirája s van érzékük a tiszta erkölcs s a szellemi értékek lel­ket nemesitő hatása iránt. » Az emberiség tán még sohasem volt any­­nyira rászorulva­ a szerető lelkipásztor gondos tanítására s jó tanácsaira, valamint annak vi­gasztaló , intő szózatára, mint most, mikor az egész világ a bizonytalan jövő gondjai között vergődik s az emberiség lelkiszegényei közül a gonoszság egyre nagyobb számban csábitja gyá­moltalan áldozatait a bűnök fertőjébe. Főpapjaink is fölismerték ezt a veszedel­met, midőn a beköszöntött nagyböjt küszöbén, követve vallásos lelkük s krisztusi szextettől lángoló szivük sugallatát, a legutóbbi pásztor­leveleikben is magasztos hivatásuknak megfe­lelő komoly intelmekkel, a hitbuzgó lelkiatya mélyen érző szivéből fakadó bölcs tanácsaikkal igyekeznek híveik lelkére hatni. Ezek közül a pásztorlevelek közül a Csa­nádi megyéspüspöke különös figyelmet érdemel, mert annak tudós szerzője a mostani társadalmi élet egyik legnagyobb veszedelmét teszi szóvá. A szülők nagy részének a gyermeknevelés körül tapasztalható mulasztásaira s ezeknek a családi élet tisztaságát s a jövő nemzedék lelkivilágát megfertőző következményeire mutat rá. Az ő bölcs szavai gyökerében tárják fel a mai kor erkölcsi züllésének ezt a súlyos ve­szedelmét, midőn felhívja figyelmünket a szü­lőknek a gyermekeik nevelése körül tapasztal­ható gyengeségeire, hibáira s elkövetett mu­lasztásaik szomorú következményeire. Megje­löli egyúttal azt az utat, melyen haladva elejét lehetne venni annak az erkölcsi pusztulásnak, mely a ferde nevelésben részesülő s az élet for­gatagában kellő felügyelet és vezetés nélkül vergődő gyermekek révén a jövendő társadalmi életnek tisztaságát minden irányban egyaránt fenyegeti. Találóan idézi fel azt a régi szabályt, hogy a gyermeknevelést már a bölcsőben kell megkezdeni. Ez az életszabály az avatatlanok körében bizonyára mosolyt fakaszt. De azok részéről, akik a gyermeknevelés kérdésével behatóan fog­lalkoznak s figyelemmel kísérik annak minden mozzanatát, immár régi tapasztalat, hogy a kis csecsemőbe már a bölcsőben bele kell ojtani a jóság csiráját. Zsenge korának megfelelő kö­vetkezetes elbánással, szeretetteljes szigorúság­gal már ott hozzá kell őt szoktatni azokhoz az életszabályokhoz, melyek elengedhetetlen előfel­tételei az okszerű továbbnevelésnek. "Nagy mulasztást követ el tehát az a szülő, aki kis csecsemőjének lelki gondozását avatat-tanokra bízza s nem törődik annak okszerű ne­velésével. De nem kevésbé gondatlan az a szülő, aki majomszeretetével már a bölcsőben is a család zsarnokává neveli gyermekét s könnyel­műen beleojtja azt az akaratosságot, mely a gyermek korával lépést tartva, erőszakossággá fajul. Hány anya kénytelen egész éjszakán át karjaiban ringatni kis csecsemőjét, mert hozzá­szoktatta őt, hogy csak így tudja álomra hunyni szemét. Az ilyen elkényeztetett csöppség már pólyásbaba korában megköveteli, hogy vele ál­landóan foglalkozzanak, mert különben sir, ha­ragszik s tőle telhető minden móddal igyekszik kifejezésre juttatni elégedetlenségét. Ez a bölcsőbeli elkényeztetés a csirája an­nak a szerencsétlen tónusnak, mely utóbb a gyermek s a tekintélyét vesztett szülője között megszokottá válik s idővel a gyermek részéről olyan fölényessé fajul, mely a tiszteletlenséggel határos. Milyen ritkaság ma már a családi életben a páter familiász, a családfő tiszteletet paran­csoló tekintélye, mely a régi világban még a legalacsonyabb társadalmi állású családok ke­belében is az egész háznépet uralta s a család felnőtt gyermekeit is állandó felügyelet alatt tartotta. • ................ Ennek hiányából fakad a mostani serdülő fiatalságunknak életkorukat meghaladó túlságo­san önálló élete, holott annak éppen a mostani romlott társadalmi viszonyok között lenne szük­sége a fokozottabb felügyeletre, hogy minden elhatározásukat s lépésüket a bölcs élettapasz­talat irányítsa s őket megóvja attól a veszélytől, mely a mostani szomorú viszonyok között az élet porondján lépten-nyomon utjukat állja. Ennek a gondos vezetésnek, a családi fel­ügyeletnek hiányát s a nevelésnek eddigi mu­lasztásait az iskola egymagában nem pótolhatja. Ez elsősorban a szülőknek s a családi körnek elengedhetetlen feladata. A saját érdekükben, de főképen a gyer­mekeik" érdekében tehát a szülőknek kell na­gyobb gondot fordítaniok arra, hogy gyerme­keik erkölcsi nevelése hiányt ne szenvedjen s mig nem késő, pótolhassák az ezen irányban elmulasztottakat. Kövessék a Csanádi egyház­megye bölcs püspökének tanácsát s kísérjék figyelemmel gyermekeik pajtásait, olvasmá­nyait s egyéb szórakozását; mert ha vakon tű­rik, hogy gyermekeiket a nekik nem megfelelő társaság, a rossz könyv meg a színház és mozi laza erkölcsű­ előadásai megmérgezzék s aláássák azok lelki egészségét, ennek szomorú következ­ményei miatt csak­­önmagukat vádolhatják. Tömeges interpellációk a Ház éjfélig tartó ülésén. A szovjet szerző­dés, vámcsalási ügyek és a búzaértékesítés kérdése. Keresztes­ Fischer belügyminiszter a hadikölcsönsegélyezésekről. A fővárosi javaslat tárgyalása. A képviselőház szerdai ülését Almási­ László délután 5 órakor nyitotta meg. A képviselőház a fő­városi törvényjavaslat vitáját folytatta. Berky Gyula szerint a javaslat eddigi bírálata többé-kevésbé fővárosi szemszögből történt. Az ellen­zéki felszólalók az 1872-ben lefektetett elvek alapján igyekeztek ezt a törvényjavaslatot bírálni, holott azóta az élet megváltozott. Az autonóm­­testületek és az üzemek költségvetései nem mozogtak abban a keretben, amelyben a takarékosság szempontjainak figyelembevételével mozogniok kellett volna. Ez a törvényjavaslat az ellenzék által is követelt takaré­kossági politikának folyománya. Helytelen megálla­pítás az, hogy a fővárost csak a főváros közönsége tartja fenn. A főváros még ma is 300 millió pengő értékű mezőgazdasági terméket fogyaszt és ezt a mennyiséget 25 százalékos költség terheli, fogyasz­tási adó, kövezetvám és illetékek alakjában, amely teher a termelőket sújtja. Malasics Géza: Ezt a fogyasztó fizeti. Berky Gyula: Ezek az illetékek túl magasak és leszállításuk következményeit úgy a fővárosi fo­gyasztók, mint a termelők élvezhetnék. Hosszú időn át nem sikerült ebben a kérdésben leülni tárgyalni a zöld asztalhoz, mert a főváros kiküldöttje azt mondta, hogy az autonómia ebben a kérdésben nem osztaná az előterjesztett felfogást. Potrovácz Gyula: Nem a főváros kiküldöttje volt ez, h hanem­ hivatalnok. Berky Gyula: A közigazgatásnak egyszerűbb­nek, gyorsabbnak, olcsóbbnak kell lennie. A köz­üzemi kérdésben tiszta helyzetet kell teremteni, hogy a mai nehéz körülmények között élő fővárosi lakos­ság a közfogyasztási cikkeket és a közlekedést ol­csóbban kaphassa. A fővárosnál a nélkülözhető em­bereknek egy egész századja van, amelyből legalább egy szakaszt le kell építeni. A női alkalmazottak nemcsak mint tanárnők és óvónők, hanem másutt is oly tömegben jelentkeznek a fővárosi életben, hogy egyenesen akadályozzák a férfi­ ifjúságnak a fővá­rosnál való elhelyezkedését és előmenetelét. Az ellen­zéki kritikának legnagyobb hibája, hogy ezt a javas­latot politikai javaslatnak minősíti. A kormánypárt perherreszkálja a diktatúrát és perherreszkálná ezt a törvényjavaslatot is, ha az nem az autonómia gaz­dálkodásának hibáit akarná kiküszöbölni. A kor­mánypárt nem fogadna el olyan törvényjavaslatot, amelynek titkos pártpolitikai céljai vannak. A kor­mány­ azon az alapon áll, hogy magas közjogi és közigazgatási pozíciókat nem lehet pajtási alapon adományozni, de közüzemek élére még kevébé lehet pajtásokat állítani. Az ellenzék részéről azt állítot­ták, hogy ez a javaslat bevezetője a Führer-rend­­szernek. Führeri uralomért nem kell a szomszédba menni, Rassay Károly a nagyérdemű liberális párt­nak a Führere, Vázsonyi János a demokrata párt Führere, Petrovácz Gyula a kereszténypárt helyettes Führere, Meskó Zoltán vagy gróf Festetics Sándor, pedig a nyilaskeresztes pártnak a Führere. Miért­ nol legyen éppen a kormánypártnak vezére? Megálila-' pítja a történelemből, hogy csak a germán és latin­ fajok azok, amelyek vagy a diktatúra, vagy a szer-/ vezett forradalom között járnak-kelnek ide-oda. Da­ a magyar nemzet történelmi tradícióhoz ragaszkodó egyéniségében benne van az, hogy csak addig hagyja magát vezetni, amíg azt a vezetést jónak tartja. Nincs szükség arra, hogy a mi bevált alkotmányjogi és parlamenti rendszerünkön változtassunk. Akik változást követelnek, nem ismerik sem a történel­met, sem a magyar népet. Ennek a javaslatnak nin­­csenek sem diktatórikus, sem különleges politikai céljai. A leleplezett kémkedési ügy a napirendi vitában. Petrovácz Gyula a napirendi vitában tiltako­zott az ellen, hogy az a kommüniké, amely egy kém­szervezet leleplezéséről számol be és arra utal, hogy a letartóztatottak között a társadalom minden rétege képviselve van, általánosító tartalmú. (Felkiáltások a baloldalon: Kik azok? Neveket kérünk!) Tudni akarja, kikről van szó. Vannak-e képviselők, minisz­­­terek, papok, bankárok, középosztálybeliek vagy munkások az érdekeltek között. Ilyen általánosan gyanúsító kijelentést nem lehet félhivatalosan nap­világra hozni és a sajtófőnöknek kötelessége a kér­dés helyreigazítása. Amíg a nevek nyilvánosságra nem kerülnek, addig mindenki gyanús. A félhivata­los jelentés a külföldi sajtóba is kikerül s alkalmas lesz arra, hogy hamis színben tüntesse fel az or­szágot. Állást foglalt ezután a szovjettel kötött meg­állapodás ellen. Megdöbbenésének kifejezést amiatt, hogy az istenellenes propaganda központját akarják itt felállítani. Malasics Géza: Már Németországban bálványo­kat állítanak. Petrovácz Gyula: A kommunisták ma már nem elégednek meg egyház- és istentagadó álláspontjuk érvényesítésével, az egyház és állam szétválasztásá­val, hanem istenellenes propagandára tértek át. A vallásellenes röpiratok ezreit osztogatják, vallás­­gúnyoló körmeneteket tartanak. Olyan Bélyegeket nyomattak, amelyeket Istengyalázó tartalmuk miatt a nemzetközi forgalomba nem engedtek. Malasics Géza: Ezen a téren Hitler is kitünteti magát. Petrovácz Gyula: Szólaljon fel a képviselő úr ebben az ügyben és én akkor is alá fogom ezt írni. Minden vallásos ember tiltakozik az ellen, hogy a vallásellenes szervezetnek központját állítsák itt fel.

Next