Pesti Hírlap, 1934. május (56. évfolyam, 97-121. szám)

1934-05-29 / 120. szám

1934. május 30., szerda, PESTI HÍRLAP FŐVÁROS. — A pálosok látogatása a városházán. A Len­gyelországból másfél évszázad után visszatelepített magyar pálosok kedden délelőtt tisztelgő látogatást tettek a főváros vezetőinél. A pálosokat Pfeiffer Gyula ny. földmivelésügyi államtitkár, a mozgalom egyik kezdeményezője kalauzolta. A páloskolostor három tagja vett részt a tisztelgő küldöttségben Páter Ratinsky Kajetdin házfőnök vezetésével. Elő­ször dr. Huszár Aladár főpolgármesternél, majd dr. Sipőcz Jenő polgármesternél jelentek­ meg, utána pedig Liber Endre, és Borvendély Ferenc alpolgár­mestereket keresték fel. A főváros vezetői meleg sze­retettel üdvözölték a pálosok küldöttségét, amelynek vezetője viszont köszönetet mondott azért a szívből fakadó fogadtatásért, amelyben részük volt és a fő­város áldozatos készségéért, amellyel a szerzetesrend hazatelepítését elősegítette.­­ Állandó szervezetet létesítenek a nagyvásártelepi árak kialakulásának ellenőrzésére. Dr. Sipőcz Jenő polgár­mester előtt kedden a felsőpest megyei gazdálkodók kül­döttsége jelent meg Szüts János párttitkár vezetésével, aki elmondta azokat a nehézségeket, amelyekkel az árui­kat a Nagyvásártelepre szállító termelőknek meg kell küzdeniük amiatt, hogy a rendelkezésükre álló árusítási idő rövidre van szabva és ezalatt nem alakulnak ki megfelelő árak. A gazdálkodók kénytelenek termelvé­­nyeiket gyakran potom pénzért elvesztegetni és bár ez így van, a fogyasztók még­sem jutnak olcsó áron az árukhoz, mert a közveti tőke­res­kedelem viszi el a hasz­not. A gazdaküldöttség arra kérte a polgármestert, hogy intézkedjék az Élelmiszer Nagyvásártelep árusítási rend­jének megváltoztatása érdekében. A polgármester kije­lentette, hogy már huzamosabb idő óta foglalkozik a főváros vezetősége azzal a gondolattal, hogy az Élelmi­szer Nagy­vásártelepen állandó szervet állítsanak fel, amelynek egyedüli hivatása az lesz, hogy a vásártelepi árak megfelelő kialakulását a helyszín­én ellenőrizze, ha pedig az ellenőrzés során visszásságokat tapasztalnak, akkor megtehesse a célravezető intézkedéseket. — Újabb építkezések. A városrendezési és magánépítői bizottság dr. Harrer Ferenc elnöklese alatt tartott ülésében a következő építési engedélyek kiadását javasolta a polgár­mesternek. Dr. Dózsa Ferenc I., Ince-utca 8249. kétemeletes bérvilla, Budapest székesfőváros közönsége X., üllői-út 38.316 emeletráépítés, Horváth Vilma XI., Nagysurányi-utca 8., Szondy Viktor II., Cséry-utca 14., Szilvássy Dezső II.. Bimbó­utca 124., Pollák Jánosné V.. Népsziget 25.992., Tarcsay Pál I.. Szajkó-utca 2., Borsódy János VII.. öv-utca 31.268., özv. Burányi Sándorné III., Cimbalom-utca 5/b., Marton József X., Kereszturi-út 40.938., Németh János Rákospalotadülő 29.989., Varga­ Károly VII., Istvánffy­ u. 38/a., Margalitz Andor XI., Kelenhegyi­ út 11. ­ Vér-, bőr- és idegbajosok igyanak he­tenként többször, reggel felkeléskor egy pohár természetes „Ferenc József“ keserű­vizet, mert ez mindig alaposan kitisztítja és méregteleniti a gyomorbélcsatornát s ezenkívül az emésztést és az anyagcserét is jótékonyan befolyásolja. Az orvosi tudomány legjelesebb képviselői már régóta hangoztatják, hogy a Ferenc József víz hatásával minden tekintetben meg vannak elé­gedve. HARC AZ ŐSERDŐBEN IRTA: HAROLD TITUS: 1 25) Lerohant a dombról a veszélyeztetett csoport irányába. A veszedelem tudata megkétszerezte az erejét. Többször elesett a kiálló fatönkökben, de azonnal felpattant és tovább futott. Már a patak partján haladt és az egyre jobban sűrűsödő füstön keresztül ki tudott venni három alakot, amint két­ségbeesett buzgósággal oltották az újonnan kelet­kező tűzfészkeket. Káromkodva látta, hogy a tűz megelőzte és keresztezte az útját. Versenyt futott a lángokkal, de azok gyorsabbak voltak nála. Egyik átjárás a másik után záródott el előtte. Köhögött a füsttől és elgyötört szemével már alig látott. A tűz ropogása gúnyosan hangzott a fülébe. Igyekezett megálla­pítani a tó fekvését, de a füstön keresztül semmit sem lehetett kivenni. Végre sikerült egy kis tisztásra akadnia. A tűz pillanatok alatt ezt is elzárhatta. Száraz fű borította és a szélén már megjelentek az első lán­gocskák. A fiatal Jim mégis nekivágott, mert tudta, hogyha ezt az alkalmat is elmulasztja, minden el­veszett. A lángok már elborították a tisztást és a kibírhatatlan hőség közepette botorkált tovább. Feje fölött összekulcsolta a kezeit, hosszú lélegze­tet vett és minden akaraterejét összeszedve rohant. Keresztüljutott a tűzön. Megperzselt hajjal és ruhával, de átvágta magát. A tűz körén belül volt és tovább rohant a még mindig mit sem sejtő cso­port felé. A tűzoltók kezdték feladni a küzdelmet. Az ellentűznek sikerült három helyen is áttörnie az utón és szélmentében egyre erősebben elhara­pózott. Lépésről-lépésre hátráltak, abban a re­ményben, hogy a patak ágyában foglalnak új állást. Csak mikor a füstös, tántorgó fiatalember megjelent, állottak meg. — A tóba! Gyorsan, mert el vannak vágva! A tóba! — kiáltotta feléjük Jim. Hárman figyelmesek lettek a kiáltásokra és hátranézve­ ,végre megpillantották a bőrbetonadó lángfalat. Azonnal megértették a helyzetet és szer­számaikat eldobálva, hanyatthomlok menekültek a tó felé. Jim tovább rohant a legközelebbi csoporthoz, a füsttől rekedt hangon kiáltozva. Mac Nally vé­gül meghallotta. Hátrafordult és már futott is. Két másik ember rögtön követte, de egy harmadik tel­jesen megzavarodva, tétlenül bámult Jimre. — Arra! — kiáltotta feléje, ujjával a tó irá­nyába mutatva, azonban a holtrarémült férfi csak szájtátva nézte. — Hé, ébredjen fel, mert különben késő lesz! Az ember hirtelen ráeszmélt a veszélyre és rémült kiáltással nyugati irányban futni kezdett. Látszott, hogy az ijedtség teljesen elvette a józan eszét. A fiatal Jim gyors pillantással emlékezetébe véste a tó irányát és az eszeveszetten menekülő után rohant. Nem is próbálta már kiáltozással megállítani, mert látta, hogy úgy is hiábavaló volna, összeszedve még megmaradt erejét, bukdá­csolva követe a futót és sikerült is utolérnie és meg­ragadnia a karját. — Végünk van! Be vagyunk kerítve! — li­hegte a férfi. — Még nem! — ordította Jim, — de ha sokat okoskodik, akkor igen. A másik azonban nem hallgatott rá. Kiszakí­totta magát Jim kezeiből és tovább akart rohanni a biztos pusztulásba vezető irányban. Jim megint utolérte és hátulról elgáncsolta, úgy hogy teljes egészében elvágódott. Nyögve hevert a földön és nem bírt felkelni.­­ Jim nagy nehezen felemelte és vállára vette, mint­­ ahogy néhány nappal ezelőtt La Fane cipelte őt. Roskadozva botorkált a teherrel a tó felé, amelyet teljesen eltakart a füst. A fű­ már itt is égni kez­dett. Tudta, hogy körülbelül merre fekszik a ló. El kellett érnie. Muszáj volt! Az ereje kezdte végleg elhagyni, amikor a füstből egy férfi alakja bukkant fel. Mac Nally volt. — Majd én segítek! Siessünk! Az öreg megosztotta vele a terhet. Lángok vil­­­­lantak át a füstön, amely most már olyan sürn­­­yedt, mint a köd. — Erre — irányította Mac Nally. Balkézre töltik keskeny vízszalag csillant meg. A tó csúcsa volt, amelyet minden oldalról lángok vettek körül. Keresztültörték magukat, a szerencsére itt elég vékony lángszegélyen és a kö­vetkező­­szempillantásban már a hűs vízben voltak, két oldalról támogatva a magukkal cipelt alakot. A mélyebb vízbe vetették magukat, úgy hogy csak a fejük maradt a felszínen. Ez még kora délután történt. Négy órával ké­sőbb a tó mellett a pernye annyira lehűlt, hogy a patak partján útnak indulhattak. Az erdőégés túlsó oldalán az emberek megnyerték a harcot. Es­tére a szél elállt s a levegő is lehűlt. Még ezer, meg ezer helyen világított az izzó parázs, de az ellentüz nagyjában feltartotta a veszedelmet. Az éjszaka­­folyamán széles árokkal körüláncolják a tűznek azt a részét, amelyik a patakon áttört és akkor el­mondhatják, hogy a veszély teljesen elmúlt. A munkások többsége természetesen nem tu­dott a tó melletti eseményekről, s meglepetve bá­multa a csuromvizes, megpörkölődött embereket. Az egyik megmenekült szó nélkül odament a fiatal Jimhez és meghatottan rázta m­eg a kezét. A többiek követték volna a példáját, de a fiú kine­vette őket. Mac Nallynak azonban akadt valami monda­nivalója. — Magán múlott hetünknek az élete. Ha nem kockáztatja a saját életét, mind a heten pecsenyévé sültünk volna. Akárkicsoda is, fiatalember, köz­tünk a helye! Steve egy kis távolságban állott a csoporttól és az emberek arcán ugyanazokat az érzelmeket látta, amelyeket a telepre érkezése alkalmával maga is tapasztalt: tiszteletet, csodálatot és a f­el­sőbbségnek azt az elismerését, amely hajlandóvá teszi az embereket az engedelmességre. De a két eset között volt egy nagy különbség. Mert míg ő, Drake Steve, csak egy gazembert ütött le, ez a fia­tal Jim, aki most zavartan áll előtte, emberek éle­tét mentette meg. Ettől a perctől kezdve nem aggó­dott az igazi fiatal Jim tekintélye és rátermettsége miatt. (Folytatjuk.) SZÍNHÁZ és zene. A vihar. Shakespeare drámája a Nemzeti Színházban. A költészet, a regényesség és a humor édes testvérek. Szülő­anyjuk a képzelet. Shakespeare „Vihar“-át ez a lelki rokonság avatta örök életűvé. Voinovich kormánybiztos a Shakespeare-ciklus utolsó darabjaként kedden mutatta be új betanulás­sal szép közönség előtt. A romantikus szerelmi tör­ténetek varázsa sohasem pusztul el. S ha ma mohón falja a közönség a kalandos meglepetésekben, go­nosz csel­vetésekben tomboló rémregényeket, ezt a ,,modernség“-et Shakespeare is tudja s a „Vihart” is ki tudta elégíteni naiv bonyodalmával a közönséget, amelyet a moziszerű képek változása is érdekelt. Az előadás összevágó volt. Érdekessé tette a közön­ségre, hogy külön szépség-tanulmányokra adott al­kalmat. A szépséget keressük a festészetben, a ter­mészetben, a plasztikában, az egész életben, — te­hát jogos a nézők követelése, hogy szépséget talál­jon a színpadon is. A nők lelki szépsége a magán­életbe varázsolja a boldogságot — a színésznők testi szépsége kötelező a színpadi illúzió számára. S a Vihar fölújításának pikáns érdekessége volt a szín­padi szépség és fiatalság ünneplése. Bajor Gizi ját­szotta Mirandát és Perczel Zita, egy akadémiai nö­vendék, Arnért. Ketten képviselték egyszerre a fiatal­ságot és a szépséget, Bajor Gizi az örök fiatalságot, Perczel Zita a kezdő fiatalságot. Bajor Gizi ritka művészi egyénisége bizonyítja az esztétikai igazsá­got, hogy a testi szépség és az örök fiatalság nem csupán külsőség s nem múló érték. Sokféle szépség van s ő a meleg szépséget képviseli, a nőiesség báját, mely nemcsak a harmonikus és rokonszenves külső­ből, hanem a lélekből, a hangból, a tekintetből s a plasztikus mozdulatból is kisugárzik. Ez a harmo­nikus szépség az ő poétikus Mirandájában is elbá­jolta a közönséget. Kitüntetés egy kezdő színésznőre, Perczel Zitára, hogy együtt dicsérjük a nagy mű­vésznővel, de belőle is kisugárzik már az a nőies báj, mely a színpadi alakításoknak a fiatalsággal együtt varázst ad; ezenfelül tiszta magyar beszéde, szín­padi otthonossága, rokonszenvessége reményt kelt jövőjére. Gál Gyula lehiggadt művészi alakítása, Odry Árpád szépbeszéda Prosperoja, Abonyi, Mi­­hályfi, Tímár, Nagy Adorján, Bartos játéka harmo­nikussá tették az estét. Rózsahegyi Kálmán jókedve hangos derültségre ragadta a közönséget. Sugar alakítása külön tanulmány; néhai Szigeti Imre óta a Nemzeti Színháznak ilyen C­alibanja nem volt. p. k. • Kykunkor. Ez a furcsa szó afrikai néger nyelven annyit jelent, mint üdérő vagy boszorkány. Címe egy néger énekesjátéknak, amelyet New York egyik külvárosi színházában mutattak be. A produk­ciónak oly nagy sikere volt, hogy a premier után föl­emelték a helyárakat és most már arról van szó, hogy a társulat bevonul egy Broadway színházba. A cselek­mény keretébe egy afrikai néger törzs szokásait, tán­cait illesztették bele A szereplők néger nyelven be­szélnek. Nem is tudnak angolul. Csak az igazgató és rendező, Asadata Dsfora beszél és ír angolul. A tár­sulat „Afrikai bennszülött opera" néven szerepel. Toti Dal Monte. Akik nem tudom, miféle csodát, hangcsodát, nyaktörő énektechnikai trapézmutatványt vártak Toti Dal Montétól első budapesti hangversenyén, azok bizonyára csalódtak kissé ebben a világhírű énekesnőben. De akik nem vártak, csak művészetet, azok a legtöbbet kapták, amit énekművészet egyálta­lában adhat. Kaptak elsősorban egy kedves, simo­gató, nem túlságosan nagy, de finomságra és erőre egyformán alkalmas szopránt, amelynek fénye és tüze nem azokra a mesés értékű brilliánsokra emlé­keztet, amelyeket a művésznő viselt, hanem inkább egy nyáréji égbolt meghitten mosolygó, tiszta, ezüstös csillagaira. Kaptak azután, ennek a hangnak és tö­kéletes kultúrájának jóvoltából, olyan énekbeli finom­ságokat, a dallamnak olyan bársonyos könnyedségű és kristálytisztaságú rajzát, a hangkötések olyan le­heletnyi lágyságát, a félhangok olyan olvadékony édességét aminőt alig hallottunk még a szoprán bi­rodalmában. És kaptak — tán mindenekfölött — any­­nyi lelket, szívet, tudatos művészetet és ösztönös ér­zést az előadásban, tolmácsolásban, hogy azt kell mondanunk: nem a nagy, hanem a nemes, finom előkelő énekesnőt csodáltuk inkább Toti Dal Monté­ban. Milyen sejtelmes pasztelszínekben derengett, pél­dául, a Pásztorok című Pizetti-dal, az Abruzzok le­vegőjének minden fűszeres hajnali illata ott lélekzett benne. Vagy a költészetnek micsoda mondhatatlan bája muzsikált a Fa la Nina című velencei bölcső­dalból, amely ennek a szép estének legszebb élménye volt, túl a Lammermoori T­ucia őrülési áriájának ra­gyogó, szikrázó, kissé óvatosan, de annál tisztábban vett koloratúráján is. Toti Dal Montéban körülbelül, apáink korának legendás énekesnői, Wilt. Lucca éled­tek újra, nemcsak hangban, hanem megjelenésben is: alacsony kövér, mosolygóarcú hölgy Dal Monte, akit azonban megszépít és fölmagasztosít énekének ha­sonlíthatatlan varázsa. Zongorán dr. Herz Ottó kísérte, a Lucia-áriában pedig, fuvolán. Eördögh János, mindketten kitűnően. Az eleinte kissé tartóz­kodó közönség egyre fokozódó elragadtatással ünne­pelte a kicsi, de annál nagyobb művésznőt. Fóthy János. * Harminc év múltán megint prózai mű. A Király Színház operettel nyílt meg harminc évvel ezelőtt — Huszka—Martos Arany virágjával —, de az alapító-igazgató Beöthy Lászlónak eltökélt nemes szándéka volt — a próza is. Mingyárt első szezonjá­ban Heyermans drámáját, a Getto-t adta elő, a fő­szerepben a néhai J­­ágó Béla remek alakításával. Azután Shaw Hősök című szatírája következett. (Utóbb ebből operett lett, Oscar Straus muzsikájá­val és ugyancsak Beöthy László adta elő a Blaha Lujza-, most Kamara­színházban.) A harmadik prózai mű a Fehér Anna, ez a komor szépségű Gárdonyi-darab, melynek külön érdekessége volt, hogy a címszerep első próza­szerepe volt Feddk Sári­nak­. Több mint huszonötször került színre akkori­ban, azóta nem vették elő, holott nagyon is érdemes a felújításra... A Fehér Anna után nem akadt próza­darab a Király Színház műsorán, míg most vasárnap hódolattal nyílnak meg kapui Madách gé­niusza előtt. Az Ember tragédiája azzal az együttes­sel kerül itt színre, amely eddig Budán vonzott zsú­folt házakat. Nevezetesen Molnár Arankával, Beregi Oszkárral, Sebestyén Gézával, K. Lázár Jolánnal. 13

Next