Pesti Hírlap, 1934. június (56. évfolyam, 122-145. szám)
1934-06-02 / 122. szám
BUDAPEST, 1934. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 10 fillér, vasárnaponként 32 fill., a Pesti Hírlap Vasárnapja nélkül 12 fillérPisil Hírlap Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Akt. 122—95. Főkiadók: Vilmos császár-út 78. Tel. mint a szerkesztőségnél. Erzsébet-körút 1 Tel. J. 352—96 A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük ^ » ‘TŰZ"'« Barthou és a híd. Barthou francia külügyminiszternek Genfijén elmondott szerdai beszéde úgy hatott az egész világra, mint egy hideg zuhany. Nem azért, mintha a világnak még reményei lettek volna a Léman-tó partján vajúdó leszerelési konferenciát illetőleg. A világnak már régen nincsenek ilyen reménységei. Majdnem azt mondhatnék, ezt a konferenciát összeillésének első pillanatától fogva a reménytelenség kísérte. Mindenki érezte, a megoldandó nehézségek túlságosan nagyok, azok a legények pedig, akik a nagy fába belevágták fejszéjüket, nemcsak kicsinyek, hanem nem is jóhiszeműek. A leszerelési konferencia ott folytatta, ahol a leszerelést előkészítő népszövetségi bizottságok abbahagyták. Mindegyik ország olyan leszerelési formulát igyekezett kitalálni, ami az ő fegyveres értékét aránylag kevésbé érinti, a vetélytársakét pedig leszállítja. A reménytelenség hangulata csak sűrűsödött a leszerelési értekezlet megnyitása óta eltelt huszonnyolc hónap alatt. Barthou szerdai beszéde mégis megdöbbentően hatott mindenkire. Van a francia külügyminiszternek egy mondata, amelyet úgy lehet tekinteni, mint a konferencia halálharangját. „Két évi erőfeszítés mán a leszerelési értekezletnek végre döntő álláspontot kell elfoglalnia, ha ez az értekezlet létét és nemlétét jelentené is“ — így szól ez a mondat. A halálharang megkondulását már régen vártuk. A világ közvéleménye sokkal hamarabb vesztette el a türelmét, mint a Génfben tárgyaló diplomaták. Az általános közérzésnek felel meg tehát az a kívánság, hogy így vagy úgy legyen vége az egésznek. Ha nem tudnak megegyezni lojálisan és becsületesen, menjenek szét Isten hírével és ne igyekezzenek továbbra is port hinteni az emberek szemébe. Barthou beszéde tehát nem azért kelt általános megdöbbenést, mert a döntő elhatározás kényszere elé állítja a konferenciát. Hanem a belőle kiáradó szellemmel. Azzal a meg nem alkuvó könyörtelenséggel, amely jeges fugalom módjára süvít ki az egész beszédből. Anglia és Olaszország hónapok óta azon fáradozik, hogy közelebb hozza egymáshoz a szélsőségeket és valamilyen megegyezést teremtsen a francia és a német álláspont között. Sir John Simon, aki a Barthout megelőző szónokok között szerepelt, még most, az utolsó pillanatban is azt hangoztatta, hogy hidat szeretne verni Franciaország és Németország között. Barthou azonban erre azt felelte, hogy ő a maga részéről nem óhajt erre a hídra lépni, mert nem kíván akaratlanul is hideg fürdőt venni. A diplomáciai érintkezésben szokatlan heves és nyers szavakkal bővebben is megmagyarázta, hogyan érti ezt? Azt mondotta, Németország a poroszok uralma alá jutott, a porosz szellem pedig egyértelmű az erőszakkal és háborús szándékkal. A Nemzetek Szövetségének főtitkársága hivatalos szövegben szokta kiadni a leszerelési konferencián elhangzott beszédeket. A szerdai napló kiadásában hiába keresnék ezeket a mondatokat. Az óvatos főtitkárság kifésülte belőle. Ez azonban nem változtat azon, hogy Barthou a megjavított hivatalos szövegből hiányzó kijelentéseket valóban megtette. A beteg nem gyógyul meg attól, ha elrejtik a szeme elől a hőmérőt. A jószándékú főtitkárság kegyes szövegjavítása annál fölöslegesebb volt, mert lényegében a francia külügyminiszter líeszedének meghagyott részei sem mondtak egyebet, mint amit a kihúzott mondatok röviden összefoglaltak. Barthou így jutott el ahhoz a végső következtetéshez, hogy az újra uralomra jutott porosz szellemmel és porosz támadókedvvel szemben Franciaország elsősorban a maga biztonságát nézi és ezért megfelelő garanciák nélkül leszerelésre nem hajlandó. Viszont: Franciaországnak ezeket a megfelelő garanciákat annál nehezebben lehetne megadni, mert pontosan senki sem tudja, mik lehetnének azok? Ez év március 28-án Tyrell párizsi angol nagykövet egy jegyzéket nyújtott át Párizsiban, amelyben az angol kormány barátságosan megkérdezte, Franciaország a leszerelés esetében milyen garanciákat tartana a maga biztonsága szempontjából elégségeseknek? A francia kormány április 18-án válaszolt erre az angol jegyzékre. A fölvetett kérdésre azonban nem adott érdemleges feleletet, csak azt hangsúlyozta, hogy Németország legutóbb emelte a hadügyi költségvetését, a német fegyverkezés miatt tollát Franciaországnak gondoskodnia kell a saját bizton- s ságáról. Világos: ha az államok maguk gon- doskodnak saját biztonságukról, abból nem lehet szervezett béke, nem lehet megegyezés, nem lehet leszerelés, csak további fegyverkezés és vetélkedés. Barthou szerdai beszédének azért volt a világ közvéleményére hideg zuhany hatása, mert teljes elkeseredettségében mutatta meg a két ősi ellenségnek kiengesztelhetetlen ellenté- ■. tél. Kis felelős ezért a fenyegető farkasszem- nézésért? Barthou azt állítja, hogy az újra ura- lomra jutott „porosz szellem", tehát a hitlerizmus. Mások viszont azt hiszik, hogy .Stri sémami kiegyenlítést és megegyezést kereső Németországa éppen azért dobta magát a loringkeresztes uralom szélső nacionalizmusának a karjaiba, mert a békekötés óta Franciaország részéről mindig csak kegyetlen sanyargatást és rosszindulatot tapasztalt. Nem a mi dolgunk, hogy a két nagy ország között pert osszunk ésvagy az egyik vagy a másik mellett állást foglaljunk. Ahhoz azonban, mint jó európaiaknak, mint a világbéke őszinte barátjainak jogunk van, hogy mélységesen fájlaljuk a mai helyzetet. Szerintünk Sir John Simon hídverő politikája az igazán értékes és- alkotópolitika. Sem Németországnak, sem Franciaországnak nem lehet igaza, ha nem akar erre a hídra lépni. Attól tartunk, hogy a jövő történetírója, aki a mai világhelyzet nyomorúságának okait fogja kutatni, egyformán felelőssé teszi majd a német horogkeresztes politika nacionalista kilengéseit és azt a francia könyörtelenséget, amelick Barthou szerdai beszéde egyik klasszikus megnyilatkozása. . GetiSbep sötétnek látják a leszerelési értekezlet kilátásait. Beck, Sandler és Litvinov felszólalása. — A Stat semleges hatalom memorandumának irányelvei. — A török Shiligyn miniszter is javaslatot nyújt be, amelyhez a balkán-blokk többi állama csatlakozik. Párizs, jun. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Azok a genfi jelentések, melyek szerint Simon angol külügyminiszter már csomagolt, itteni politikai körökben kellemetlen csalódást keltettek. Noha a legutóbbi napokban mindjobban érvényesült az ellentét a francia és az angol felfogás között, itt mégsem akartak hitelt adni azoknak a peszszimista híreknek, melyek szerint Anglia már végképen meghiúsultnak látja a leszerelési értekezletet. Sokat vártak Barthounak sir Simonnal való találkozásától, amely péntek délben történt és állítólag nagyon barátságos hangulatban folyt le. A Temps, amelynek legutóbbi genfi tudósításai igen éles hangúak voltak és kemény bírálattal illették Anglia magatartását, most egészen más hangon is és kijelenti, hogy Barthou és sir Simon genfi beszédeiben nincsen olyasmi, ami bármiképen is érinthetné a Párizs és London között fennálló baráti viszonyt. A félhivatalos lap még azt is hangoztatja, hogy a leszerelési értekezletnek igazi biztonsági értekezletté kell válnia. Ennek útja pedig Franciaország és Anglia szoros együttműködése, amelynek jó eredménnyel kell járnia. London, jun. 1. Edén főpecsét,őr Géniből az angol közönség számára leadott rádióbeszédében a következőket mondotta: — Tizennyolchónapon át vettem részt a leszerelési értekezlet tanácskozásain. Ez idő alatt voltak nehézségek, sőt válságok is, de soha olyan sötét, mint most. Barthou francia külügyminiszter szerdai beszédéből csak azt a következtetést lehet, levonni, hogy egyáltalában nem lehet olyan végrehajtási biztosítékot ajánlani, amely Franciaországot a felfegyverzési elv elfogadására tudná bírni. Ezzel a helyzettel szembe kell néznünk és ha a hátralevő néhány nap alatt találunk valamilyen lehetőséget a nehézségek megoldására, az angol küldöttség sietni fog, hogy azt megragadja. Nem vehetünk azonban többé részt határozatlan és célra nem vezető megbeszéléseken. Henderson gyakorlati megoldásokat kivan Genf, jun. 1. A leszerelési értekezlet mai főbizottsági ülését háromnegyed négy órakor nyitotta meg Henderson elnök. Rövid bevezetőjében felhívta a jelenlevőket, hogy hagyják el a beszédek terrénumát és keressenek gyakorlati megoldásokat. Indítványozta, hogy a mai ülés napirendjére feliratkozott három szónok meghallgatása után a következő főbizottsági, ülést kedd délutánra, az elnökségi ülést patio hétfő délutánra hívják össze. Henderson ezt az indítványát a tárgyalás végén megváltoztatta, mert a feliratkozott három szónokon kívül még négy más felszólaló is mondott beszédet s a főbizottsági ülést szerda délutánra hívták egybe. A mai ülés első szónoka Beck lengyel külügyminiszter volt. Beck kiemelte, hogy Litvinov kivételével valamennyi felszólaló azokkal az eszmecserékkel foglalkozott, amelyek legnagyobbrészt a szoros értelemben vett leszerelési értekezlet keretein kívül folytak le. A felmerült ellentétek csakugyan oly komolyak, hogy méltán sötétenlátásra adnak okot. A lengyel kormány nem vett részt ezekben az eszmecserékben és így elhárít magától minden felelősséget. A lengyel kormány meggyőződése szerint csakis valamennyi állam együttműködésével oldható meg a leszerelés problémája. A lengyel kormány nevében kijelenti, hogy Lengyelország elfogadminden olyan megoldást a leszerelés kérdésében, amely egyetemes ■jellegű és amelynek hatálya minden államra kiterjed. Sandler svéd delegátus fejtette ki ezután Svédország álláspontját, majd utalva a leszerelés, a biztonság és az egyenjogúság tárgyában ez évi április 11-én benyújtott memorandumra, amelyet Dánia, Spanyolország, Hollandia, Norvégia és Svájc aláírt, kifejtette ennek a memorandumnak legfőbb irányelveit. Ezek a következők: 1. A légi bombázás eltiltása; 2. az angol javaslatban megállapított repülőgépek számát meghaladó repülőgépek megsemmisítése; 3. ama rendszabályok tanulmányozása, amelyekkel megakadályozható, hogy a magánlég- hajózás katonai célokra használtassék fel; 4. oly hadianyagok gyártásának megtiltása, amelyek krakiberre és tonnatartalomra nézve meghaladják az egyesség erre vonatkozó rendelkezéseit; 5. a hadi tankok és a gyalogsági mozgó tüzérségi anyag megsemmisitése; ll. a hadi költségvetések nyilvánosságra hozatala ésellenőrzése; végül arra való tekintettel, hogy Németország nem tagja a leszerelési értekezletnek, az elnökséget fel kell ruházni azzal, hogy a rendelk?-zésére álló utakon kiegészítse a Németország hadi felszerelésére vonatkozó információit. Végül a hat semleges állam ama meggyőződésének ad kifejezést, hogy csakis valamennyi nemzet szolidaritása révén létesülhet leszerelési egyezmény és beosdható a vite. Litvinov szólalt fel ezután, hogy jobban precizírozza beszédét. Szerinte egyedül a leszerelési értekezlet kebelén belül valósítható meg a biztonság, a leszerelés és általában a béke intézményes biztosítására vonatkozó megállapodás. Felveti a kérdést, miért ne lehetne Locarno mintájára megnemtámadási szerződések egész hálózatainak kiépítésével a békét biztosítani. Beszédét azzal fejezte be, hogy egyezmény hiányában feltétlenül a fegyverkezés következnék, aminek elkerülhetetlen következménye a halom. Bemutatkozik a Balkán>3»*oszk. Litvinov után a Balkán-blokk ,mutatkozott be. Terfik Bilzsdibej, török külügyminiszter, kijelentette, hogy az előző felszólalások nagymeseben tisztázták a helyzetet. Olyan határozati javaslatot kíván előterjeszteni, amely Törökországnak legújabban létesített paktumaiban, továbbá a török