Pesti Hírlap, 1934. június (56. évfolyam, 122-145. szám)

1934-06-02 / 122. szám

BUDAPEST, 1934. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként 10­­pengő 80 fillér. Egyes pél­dányszám ára (pálya­udvarokon is) 10 fillér, vasárnaponként 32 fill., a Pesti Hírlap Vasár­napja nélkül 12 fillérPisil Hírlap Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Ak­t. 122—95. Főkiadók: Vilmos császár-út 78. Tel. mint a szerkesztő­ségnél. Erzsébet-körút 1 Tel. J. 352—96 A fiókok jegyzékét az apróhir­detések élén közöljük ^ » ‘TŰZ"'« Barthou és a híd. Barthou francia külügyminiszternek Genf­ijén elmondott szerdai beszéde úgy hatott az egész világra, mint egy hideg zuhany. Nem azért, mintha a világnak még reményei lettek volna a Léman-tó partján vajúdó leszerelési konferenciát illetőleg. A világnak már régen nincsenek ilyen reménységei. Majdnem azt mondhatnék, ezt a konferenciát összeillésének első pillanatától fogva a reménytelenség kí­sérte. Mindenki érezte, a megoldandó nehézsé­gek túlságosan nagyok, azok a legények pedig, akik a nagy fába belevágták fejszéjüket, nem­csak kicsinyek, hanem nem is jóhiszeműek. A leszerelési konferencia ott folytatta, ahol a le­szerelést előkészítő népszövetségi bizottságok abbahagyták. Mindegyik ország olyan leszere­lési formulát igyekezett kitalálni, ami az ő fegy­veres értékét aránylag kevésbé érinti, a vetély­­társakét pedig leszállítja. A reménytelenség hangulata csak sűrűsö­dött a leszerelési értekezlet megnyitása óta el­telt huszonnyolc hónap alatt. Barthou szerdai beszéde mégis megdöbbentően hatott mindenkire. Van a francia külügyminiszternek egy mon­data, amelyet úgy lehet tekinteni, mint a kon­ferencia halálharangját. „Két évi erőfeszítés mán a leszerelési értekezletnek végre döntő ál­láspontot kell elfoglalnia, ha ez az értekezlet létét és nemlétét jelentené is“ — így szól ez a mondat. A halálharang megkondulását már ré­gen vártuk. A világ közvéleménye sokkal ha­marabb vesztette el a türelmét, mint a Génfben tárgyaló diplomaták. Az általános közérzésnek felel meg tehát az a kívánság, hogy így vagy úgy legyen vége az egésznek. Ha nem tudnak megegyezni lojálisan és becsületesen, menjenek szét Isten hírével és ne igyekezzenek továbbra is port hinteni az emberek szemébe. Barthou beszéde tehát nem azért kelt ál­talános megdöbbenést, mert a döntő elhatáro­zás kényszere elé állítja a konferenciát. Hanem a belőle kiáradó szellemmel. Azzal a meg nem alkuvó könyörtelenséggel, amely jeges fuga­­lom módjára süvít ki az egész beszédből. Ang­lia és Olaszország hónapok óta azon fáradozik, hogy közelebb hozza egymáshoz a szélsőségeket és valamilyen megegyezést teremtsen a francia és a német álláspont között. Sir John Simon, aki a Barthout megelőző szónokok között szere­pelt, még most, az utolsó pillanatban is azt han­goztatta, hogy hidat szeretne verni Franciaor­­szág és Németország között. Barthou azonban erre azt felelte, hogy ő a maga részéről nem óhajt erre a hídra lépni, mert nem kíván akaratlanul is hideg fürdőt venni. A diplomá­ciai érintkezésben szokatlan heves és nyers sza­vakkal bővebben is megmagyarázta, hogyan érti ezt? Azt mondotta, Németország a poro­szok uralma alá jutott, a porosz szellem pedig egyértelmű az erőszakkal és háborús szándék­kal. A Nemzetek Szövetségének főtitkársága hivatalos szövegben szokta kiadni a leszerelési­­ konferencián elhangzott beszédeket. A szerdai napló kiadásában hiába keresnék ezeket a mon­datokat. Az óvatos főtitkárság kifésülte belőle. Ez azonban nem változtat azon, hogy Barthou a megjavított hivatalos szövegből hiányzó ki­jelentéseket valóban megtette. A beteg nem gyógyul meg attól, ha elrejtik a szeme elől a hőmérőt. A jószándékú főtitkárság kegyes szö­­vegjavítása annál fölöslegesebb volt, mert lé­nyegében a francia külügyminiszter líe­szed­ének meghagyott részei sem mondtak egyebet, mint amit a kihúzott mondatok röviden összefoglal­tak. Barthou így jutott el ahhoz a végső követ­keztetéshez, hogy az újra uralomra jutott po­rosz szellemmel és porosz támadókedvvel szem­ben Franciaország elsősorban a maga bizton­ságát nézi és ezért megfelelő garanciák nélkül leszerelésre nem hajlandó. Viszont: Franciaor­szágnak ezeket a­ megfelelő garanciákat annál nehezebben lehetne megadni, mert pontosan senki sem tudja, mik lehetnének azok? Ez év március 28-án Tyrell párizsi angol nagykövet egy jegyzéket nyújtott át Párizsiban, amelyben az angol kormány barátságosan megkérdezte, Franciaország a leszerelés esetében milyen ga­ranciákat tartana a maga biztonsága szempont­jából elégségeseknek? A francia kormány áp­rilis 18-án válaszolt erre az angol jegyzékre. A fölvetett kérdésre azonban nem adott érdemle­ges feleletet, csak azt hangsúlyozta, hogy Né­metország legutóbb emelte a hadügyi költség­vetését, a német fegyverkezés miatt tollát Fran­­­­ciaországnak gondoskodnia kell a saját bizton- s ságáról. Világos: ha az államok maguk gon-­­ doskodnak saját biztonságukról, abból nem le­het szervezett béke, nem lehet megegyezés, nem lehet leszerelés, csak további fegyverkezés és vetélkedés. Barthou szerdai beszédének azért volt a világ közvéleményére hideg zuhany hatása, mert teljes elkeseredettségében mutatta meg a két ősi ellenségnek kiengesztelhetetlen ellenté- ■. tél. Ki­­s felelős ezért a fenyegető farkasszem-­­ nézésért? Barthou azt állítja, hogy az újra­­ ura-­­ lomra jutott „porosz szellem", tehát a hitleriz­­mus. Mások viszont azt hiszik, hogy .Stri sé­ma­mi kiegyenlítést és megegyezést kereső Né­metországa éppen azért dobta magát a l­­oring­­keresztes uralom szélső nacionalizmusának a karjaiba, mert a békekötés óta Franciaország részéről mindig csak kegyetlen sanyargatást és rosszindulatot tapasztalt. Nem a mi dolgunk, hogy a két nagy ország között pert osszunk és­vagy az egyik vagy a másik mellett állást fog­laljunk. Ah­hoz azonban, mint jó európaiaknak,­ mint a világbéke őszinte barátjainak jogunk van, hogy mélységes­en fájlaljuk a mai helyze­tet. Szerintünk Sir Joh­n Simon hídverő politi­kája az igazán értékes és- alkotó­­politika. Sem­ Németországnak, sem Franciaországnak nem lehet igaza, ha nem akar erre a hídra lépni. At­tól tartunk, hogy a jövő történetírója, aki a mai világhelyzet nyomorúságának okait fogja ku­tatni, egyformán felelőssé teszi majd a német horogkeresztes politika nacionalista kilengéseit és azt a francia könyörtelenséget, amel­ick Barthou szerdai beszéde egyik klasszikus meg­­­nyilatkozása. . GetiSbep sötétnek látják a leszerelési értekezlet kilátásait. Beck, Sandler és Litvinov felszólalása. — A Stat semleges hatalom memorandumának irányelvei. — A tö­rök Shili­gyn miniszter is javaslatot nyújt be, amelyhez a balkán-blokk többi álla­m­a csatlakozik. Párizs, jun. 1. (A Pesti­ Hírlap tudósítójának távirata.) Azok a genfi jelentések, melyek szerint Simon angol külügyminiszter már csomagolt, itteni politikai körökben kellemetlen csalódást keltettek. Noha a legutóbbi napokban mindjobban érvénye­sült az ellentét a francia és az angol felfogás kö­zött, itt mégsem akartak hitelt adni azoknak a pesz­­szimista híreknek, melyek szerint Anglia már vég­­képen meghiúsultnak látja a leszerelési értekezle­tet. Sokat vártak Barthounak sir Simonnal való ta­lálkozásától, amely péntek délben történt és állító­lag nagyon barátságos hangulatban folyt le. A Temps, amelynek legutóbbi genfi tudósításai igen éles hangúak voltak és kemény bírálattal illették Anglia magatartását, most egészen más hangon is és kijelenti, hogy Barthou és sir Simon genfi be­szédeiben nincsen olyasmi, ami bármiképen is érint­­hetné a Párizs és London között fennálló baráti viszonyt. A félhivatalos lap még azt is hangoztatja, hogy a leszerelési értekezletnek igazi biztonsági értekezletté kell válnia. Ennek útja pedig Francia­­ország és Anglia szoros együttműködése, amelynek jó eredménnyel kell járnia. London, jun. 1. Edén főpecsét,őr Géniből az an­gol közönség számára leadott rádióbeszédében a­ következőket mondotta: — Tizennyolc­­hónapon át vettem részt a le­­szerelési értekezlet tanácskozásain. Ez idő alatt vol­tak nehézségek, sőt válságok is, de soha olyan sö­tét, mint most. Barthou francia külügyminiszter szerdai beszédéből csak azt a következtetést lehet, levonni, hogy egyáltalában nem lehet olyan vég­rehajtási biztosítékot ajánlani, amely­­ Franciaor­szágot a felfegyverzési elv elfogadására tudná bírni. Ezzel a helyzettel szembe kell néznünk és ha a hát­ralevő néhány nap alatt találunk valamilyen lehe­tőséget a nehézségek megoldására, az angol kül­döttség sietni fog, hogy azt megragadja. Nem ve­hetünk azonban többé részt határozatlan és célra nem vezető megbeszéléseken. Henderson gyakorlati megoldásokat kivan Genf, jun. 1. A leszerelési értekezlet mai főbi­­zottsági ülését háromnegyed négy órakor nyitotta meg Henderson elnök. Rövid bevezetőjében felhívta a jelenlevőket, hogy hagyják el a beszédek terré­numát és keressenek gyakorlati megoldásokat. In­dítványozta, hogy a mai ülés napirendjére felirat­kozott három szónok meghallgatása után a követ­kező főbizottsági, ülést kedd délutánra, az elnökségi ülést patio hétfő délutánra hívják össze. Henderson ezt az indítványát a tárgyalás végén megváltoz­tatta, mert a feliratkozott három szónokon kívül még négy más felszólaló is mondott beszédet s a főbizottsági ülést szerda délutánra hívták egybe. A mai ülés első szónoka Beck lengyel külügy­miniszter volt. Beck kiemelte, hogy Litvinov kivéte­lével valamennyi felszólaló azokkal az eszmecserék­kel foglalkozott, amelyek legnagyobbrészt a szoros értelemben vett leszerelési értekezlet keretein kívül folytak le. A felmerült ellentétek csakugyan oly ko­molyak, hogy méltán sötétenlátásra adnak okot. A lengyel kormány nem vett részt ezekben az eszme­cserékben és így elhárít magától minden felelősséget. A lengyel kormány meggyőződése szerint csakis va­lamennyi állam együttműködésével oldható meg a leszerelés problémája. A lengyel kormány nevében kijelenti, hogy Lengyelország elfogad­­minden olyan megoldást a leszerelés kérdésében, amely egyetemes ■jellegű és amelynek hatálya minden államra ki­terjed. Sandler svéd delegátus fejtette ki ezután Svéd­ország álláspontját, majd utalva a leszerelés, a biz­tonság és az egyenjogúság tárgyában ez évi április 11-én benyújtott memorandumra, amelyet Dánia, Spanyolország, Hollandia, Norvégia és Svájc alá­írt, kifejtette ennek a memorandumnak legfőbb irányelveit. Ezek a következők: 1. A légi bombázás eltiltása; 2. az angol javaslatban megállapított re­­pü­lőgépek számát meghaladó repülőgépek megsem­misítése; 3. ama rendszabályok tanulmányozása, amelyekkel megakadályozható, hogy a­ magánlég- hajózás katonai célokra haszn­áltassék fel; 4. oly hadianyagok gyártásának megtiltása, amelyek kra­­kiberre és tonnatartalomra nézve meghaladják az egyesség erre vonatkozó rendelkezéseit; 5. a hadi tankok és a gyalogsági mozgó tüzérségi anyag megsemmisitése; ll. a hadi költségvetések nyilvá­­nosságra hozatala és­­ellenőrzése; végül arra való tekintettel, hogy Németország nem tagja a leszere­lési értekezletnek, az elnökséget fel kell ruházni az­zal, hogy a rendelk?-­zésére álló utakon kiegészítse­ a Németország hadi felszerelésére vonatkozó infor­mációit. Végül a hat semleges állam ama meggyőződé­sének ad kifejezést, hogy csakis valamennyi nemzet szolidaritása révén létesülhet leszerelési egyezmény és beosdható a vit­­e. Litvinov szólalt fel ezután, hogy jobban preci­­zírozza beszédét. Szerinte egyedül a leszerelési érte­kezlet kebelén belül valósítható meg a biztonság, a leszerelés és általában a béke intézményes biztosítá­sára vonatkozó megállapodás. Felveti a kérdést, miért ne lehetne Locarno mintájára megnemtámad­ási szerződések egész hálózatainak kiépítésével a békét biztosítani. Beszédét azzal fejezte be, hogy egyez­mény hiányában feltétlenül a fegyverkezés következ­nék, aminek elkerülhetetlen következménye a halom. Bemutatkozik a Balkán>3»*oszk. Litvinov után a Balkán-blokk ,mutatkozott be. Ter­fik Bilzsdi­bej, török külügyminiszter, ki­jelentette, hogy az előző felszólalások nagymes­e­ben tisztázták a helyzetet. Olyan határozati javasla­tot kíván előterjeszteni, amely Törökországnak leg­újabban létesített paktumaiban, továbbá a török

Next