Pesti Hírlap, 1934. december (56. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-27 / 293. szám

BUDAPEST, 1934. LVI. ÉVFOLYAM, 293. (18.540) SZÁM: SZOMBAT, DECEMBER 29 Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­dányszám ára (pály­a- Udvarokon is) 10 fillér. Vasárnaponként 32 fill., a Pesti Hírlap Vasár­napja nélkül 12 fillérPesti Hírlap Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztő­ségnél. Erzsébet-körút 1 Tel. J. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhir­detések élén közöljük Kémkedés. írta: Urmánczy Nándor. A lapok nemrég a honvédtörvényszék nyolc kémkedési ítéletét közölték. Háromtól tizenöt évig terjedő fegyházbüntetésekről szól­tak az ítéletek. Férfiak és nők szerepeltek az elítéltek között, magyar állampolgárok és meg­szállott területekről való állampolgárok. Az ellenség javát szolgáló kémkedés a legelvetemültebb, a legszörnyűbb bűn. Borzal­mas felkiromlottság kell ahhoz, hogy valaki szövetségre tudjon lépni az ellenséggel a maga hazája ellen. Az ilyen rettenetes bűnnel szem­ben nem vennék tekintetbe semmi enyhítő kö­rülményt, hanem a büntetés legsúlyosabb mér­tékével mérném ki az ítéletet. Aki hazája el­len kémkedik, nem érdemel kíméletet. A gyilkosoknál mérlegelni kell a bűnös­ség fokát. Figyelembe kell venni minden kö­rülményt, mely a­ tett elkövetését megelőzte, vagy azzal összefüggésben van. A hazája ellen kémkedő nem érdemel semmi kíméletet, irgal­mat, még ha a legnagyobb nyomor vitte is rá. De a kémkedő férfiak és nők legtöbbször a könnyebb, élvezethajszoló életért követik el a legnagyobb földi bűnt. A kémkedés virágzó ipar. A mostani megveszekedett világ éppenséggel alkalmas a kitenyésztésére. A csonkaföld tele van kémek­kel. A csehek dicsekedtek is vele, hogy kém­jeik ott vannak mindenütt és nincs az a rej­­­­tett ajtó, amely mögé be ne tudnának pillan­tani. Hogy a bezárt ajtók mögé is benézhetnek, annak én is tanúja voltam a minap. Nem szemtanúja, csak fültanúja. A képviselőház külügyi bizottsága tartott ülést zárt ajtók mögött. Nem mehetnek oda új­ságírók, a képviselők közül is csak azok, akik tagjai a bizottságnak. A tanácskozásról csak az kerül nyilvánosságra, amit hivatalosan kö­zölnek róla. A külügyi bizottságban a szerbek hirhedt vádjával kapcsolatos genfi tárgyalásokról volt szó, Walkó Lajos elnökölt. Kánya Kálmán kül­ügyminiszter beszámolt a genfi tanácskozás le­folyásáról és részletesen ismertette a szerb anasz tárgyában hozott népszövetségi tanácsi­atározatot. Tíz képviselő vett részt a vitában. Az ülés végén Kánya Kálmán külügyminisz­ter és Gömbös Gyula miniszterelnök összefog­lalóan válaszoltak a vita során elhangzott kér­désekre. A bizottság üléséről kiadott hivatalos köz­lemény jóformán csak annyit tartalmazott, amennyit itt előadtam, csak felsorolta a felszó­laló tíz képviselő nevét is. A lapok is csak a hivatalos közlést hozták és így a magyar kö­zönség csak ennyit tudott a külügyi bizottság ülésének lefolyásáról. Az ülés napján este tíz óra tájt a magyar rádió is csak a hivatalos közlést ismertette hallgatóival. Fél óra múlva, este fél tizenegy órakor a pozsonyi rádió magyar nyelvű hírbe­­mondását hallgattam. És Pozsony már többet tudott a zárt ajtók mögött tartott külügyi bi­­­­zottság üléséről, mint a magyar közönség. Igaz, hogy csak egyetlen felszólalásról emlékezett meg, az egyik szocialista képviselő beszédéről. Azt hosszasan, valószínűleg szó szerint mond­ta el. A szocialista beszéd a csehek szájaize szerinti beszéd volt. Bizonyára a cseh lapok is közölték. Arról szólt, hogy ne a fasiszta Olasz­országgal és ne a hitleri német birodalommal keressük a baráti kapcsolatokat, hanem szom­szédainkkal igyekezzünk a jóviszonyt gazda­sági téren megteremteni. Nemzeti célkitűzés, revízió, irredenta gondolat természetesen nem volt a beszédben. Ebből is azt álln’pi­ ü­tjük meg, hogy a ‘cseheknek valóban kitűnő kém ét fin­­gála­tuk van. És gyors is, mert a szocialista beszéd bizonyára előbb megjárta Prágát s onnan ke­rült Pozsonyba. Nem hihető ugyanis, hogy a pozsonyi rádió a maga szakállára rendeztette a bemondást. Mindenesetre dicséretreméltó gyorsaság. Mellékesen megjegyezve, nagyon ajánla­tos a pozsonyi és kassai rádió magyarnyelvű hírbemondásait meghallgatni. Azokból sok mindent megtudunk. Első kézből kapjuk az el­lenséges cseh propaganda híreit. Magyarelle­nes közlésekben gyönyörködhetünk. Most a szerb lapok hazudozásait adják, hogy itt a szerbeket kínozzák, hogy áldozatai is vannak a kegyetlen üldözéseknek, gyermek­áldozatok is. A pozsonyi rádió a genfi magyar-szerb tárgyalás első napján csak Jeszics és Benes támadó beszédeit ismertette, Eckhardt Tibor magyar főmegbízott felszólalását egyszerűen elhallgatta. A csehek a rádiót is politikai céljaik szolgálatába állítják. Ellenünk dolgoznak és felvidéki magyar testvéreink félrevezetésére és megrontására használják fel. De visszatérek a külügyi bizottság ülésé­ről szóló pozsonyi rádióközlésre. Újból hangsú­lyozom, hogy a bizottság ülései titkosak. Az ott elhangzott beszédeket nyilvánosságra hozni tilos. Az ülésről csak az kerülhet nyilvános­ságra, amit hivatalosan kiadnak. Az ülésen történtek titokban tartása a bizottsági tagok kötelessége. A pozsonyi rádióhoz tehát a szo­cialista beszéd meg nem engedett után jutott. Nem az én feladatom kutatni, hogy a magyar törvényhozás egyik bizottságának bi­zalmas üléséről miként értesülhettek azonnal a csehek. Intézzék el ezt az illetékesek. De egy dologra mégis rá kell mutatni. És ez követelés is. Magyar törvényhozó sehol és soha ne tartson olyan beszédet, amelyiket az ellenség a maga törekvései erősítésére fel­használhat ellenünk. Francia hivatalos korok az olasz-francia tárgyalások gyors és eredményes befejezését remélik. A tárgyalások lezárása nagyon közel áll, de tény­nek még nem lehet tekinteni.­­ Laval a január 2-iki minisztertanács elé terjeszti elhatározásait. A jövő hétre tervezik a külügyminiszter római útját. Párizs, dec. 28­ (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Laval külügyminiszter pénteken délelőtt áttanulmányozta Mussolini válaszát, ame­lyet Chambrun római francia nagykövet juttatott Párizsba és amely a függő kérdések rendezését célzó francia javaslatokra vonatkozik. Az olasz ellen­javasla­tok tartalmát illetőleg a külügymi­nisztériumban a legnagyobb tartózkodás mutat­kozik. A sajtó által nyilvánosságra hozott híreket Laval az Intransigeant külügyi munkatársával folytatott beszélgetésben találgatásoknak nevezte. Nyilvánvaló, hogy sietős következtetésekkel nem akarják a tárgyalások nagyon kényes és bonyo­lult menetét megzavarni. Arra a kérdésre, hogy meddig jutottak az olasz-francia tárgyalások, a Quai d’Orsayhoz kö­zelálló körökben azt felelték: annyira haladtak, hogy a gyors és eredményes lezárásuk nagyon közel áll, de a lezárást még nem lehet ténynek mondani. Lehet ebből a válaszból arra következ­tetni, hogy a hónapok óta tartó tárgyalásokon nem értek el újabb eredményeket? Semmiesetre sem. Az afrikai kérdésben, ami a tuniszi olasz lakosság jogi helyzetét illeti, megegyezés történt. Olaszország Kelet-Afrikában továbbra is átjárót követel a Dzsibuti öböl felé és a dzsibuti-addis­­abebai francia vasútvonalban való részesedést. A francia külügyminisztérium ezeket az engedmé­nyeket a középeurópai kérdés megoldásától teszi függővé. Olyan megoldást keresnek, amely meg­felel Franciaoszág ama kívánságának, hogy a kis­­antant egysége megóvassék. Laval külügyminiszter az új év elején, való­­színűleg január 2-ikán terjeszti a minisztertanács elé elhatározásait. Ettől a minisztertanácstól függ, várjon Laval már a jövő hét végén Rómába utazik-e. A középeurópai kérdés megoldási módjaként politikai körökben középeurópai egyezményt em­legetnek, amelyhez egy balkáni egyezmény és földközi-tengeri egyezmény csatlakozhatnék. Fran­cia felfogás szerint ilyen módon az osztrák kérdést és a Dunamedence más fontos kérdéseit be lehetne kapcsolni az egyezményrendszer nagy láncola­tába. (Sz.) A francia külügyminisztérium Laval útjáról. London, dec. 28. Azzal a hírrel kapcsolatban, hogy Laval a jövő héten Rómába utazik, a Reuter Iroda párizsi levelezője ezt a felvilágosítást kapta a francia külügyminisztériumban: „ A francia külügyminiszter június óta szaka­datlanul ,,a jövő héten“ készül Rómába utazni. Mi­vel Párizs és Róma egyaránt őszintén kívánják ezt a látogatást, amelynek előkészületei állandóan folynak, ennél fogva világos, hogyha az ember állandóan azt hallja, hogy a külügyminiszter a jövő héten utazik, akkor a jóslat egyszer mégis­csak valóra válik. A Pesti Hírlap párizsi tudósítója jelenti: A Petit Journal jelentése szerint, Laval római utazása már csupán órák kérdése. Már január 2-ikán is sor ke­rülhet rá, h­a előzően megtartják a minisztertaná­csot, amelyen a francia kormány teljes hozzájáru­lását adja a Rómában megvitatásra kerülő összes kérdések megoldásához. Laval előreláthatóan három, napot tölt Rómában. Az első két napon Mussolinival tárgyal, a harmadik napon pápai kihallgatáson je­lenik meg. (Sz.) Francia hivatalos körök bizakodóan ítélik meg a római tárgyalások menetét. Párizs, dec. 28. A francia külügyminisztérium­ban karácsony óta lázas tevékenység folyik. Párizs és Róma, valamint Párizs—Belgrád és Párizs— Prága között a táviratok sűrűn keresztezik egymást. Francia hivatalos körök igen bizakodóan ítélik meg a francia tárgyalások kimenetelét. Ezzel szemben egyes Rómából érkező táviratok szerint olasz hivata­los körökben még bizonyos aggodalom és tartózko­dás nyilvánul meg. Párizsban úgy vélik, hogy gróf Chambrun római francia nagykövetnek Mussolini­val folytatott tegnapi megbeszélése döntő kihatással lesz a tárgyalások végső kimenetelére. Olaszország — a „Matin“ szerint — hajlandó belemenni abba, hogy Csehország és Jugoszlávia csatlakozzék az oszt­rák függetlenséget biztosító egyezményhez. Ezt az egyezményt Németország és Magyarország számára is nyitva tartanák. Bizonyos ellentét forog azonban fenn a francia és olasz felfogás között abban, hogy a kisantant egységesen mint hatalmi csoport csatla­kozzék-e az egyezményhez. Olaszország ugyanis Franciaországgal ellentétben azt óhajtja, hogy ne az egész kisantant, hanem csak az Ausztriával közvet­lenül határos két kisantantállam vegyen részt az egyezményben. Lényegében állítólag elkészült a francia-olasz egyezmény. Bécs, dec. 28. A Neue Freie Presse római kü­­löntudósítójának jelentése szerint tegnap lényegében elkészült a francia-olasz egyezmény. Mussolini késő délután fogadta Chambrun francia nagykövetet, aki­

Next