Pesti Hírlap, 1935. február (57. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-01 / 27. szám

, 1995. Ma már l.t pufn­ét. PESTI HÍRLAP Flando n és Laval Londonban• Angol hivatalos körök cáfolják a „Times44 szenzációját a végleges megegyezésről. — A politikai tárgyalások pénteken délelőtt tíz órakor kezdődnek­—A „Temps44 szerint a londoni megbeszélés pro­­g­ramja: „A közvetlen jövő lehetőségének elméleti áttanulmányozása 44. London, jan. 31. (Inf.) Flandin miniszterelnök és Laval külügyminiszter kevéssel hét óra után megérkeztek Londonba. Corbin foondoni francia­­nagykövet már Doverben várta a francia miniszte­reket s Dovertől Londonig együtt utazott velük. A londoni pályaudvaron nagy ünnepségekkel fogad­ták a francia vendégeket. MacDonald miniszterelnök maga is megjelent a fogadtatáson s ott volt az an­gol kormány valamennyi jelentősebb tagja, így töb­bek között Sir John Simon külügyminiszter, Eden lord pecsétőr stb. Flandin és Laval a pályaudvarról egyenesen szállodájukba mentek, majd pihenés után átöltöztek és Londonderry lord repülésügyi minisz­ter vacsorájára siettek. A politikai tárgyalások pén­teken délelőtt tíz órakor kezdődnek. Az angol politikai közvélemény csütörtökön este még mindig a legnagyobb optimizmussal ítélte meg az angol-francia tárgyalások kilátásait, annak elle­nére, hogy a késő délutáni órákban hivatalos jelen­tést adtak ki, amely erélyesen cáfolta a Times reg­geli szenzációját a végleges megegyezésről és leszö­gezte,­­ hogy a megegyezés részleteiről beszámoló Tim­es-cikk „nem pontos és nem mértékadó“. Beava­tott körökben a cáfolat után is makacsul tartotta magát az a hír, hogy Sír George Clerk párizsi angol­­nagykövet napokig tartó előzetes tanácskozások után­­szerdán végleg megegyezésre jutott a francia kor­mánnyal a londoni tárgyalások alapvonalait illetően s az­ angol kormány nevében igen messzemenő enged­ményeket tett a francia álláspont javára. Azzal ter­mészetesen tisztában vannak Londonban, hogy az angol és a francia államférfiak közvetlen megbeszé­lései még nem hozzák meg a végső eredményt, tekin­tettel arra, hogy a megállapodás nemcsak Angliát és Franciaországot érinti, hanem az összes többi nagy­hatalmat is, bizonyosra veszik azonban, hogy az angol és a francia kormány a londoni tárgyalások befeje­zése előtt azonnal értesítik Berlint és Olómát az esz­­mecser­e eredményéről és meghívják Németországot és Olaszországot, küldjék ki megbízottaikat a tervbe­­vett nagyhatalmi értekezletre, amelyen végleg tető­­alá hozzák a megegyezést a nemzetközi politika nagy kérdéseiben. Angol cáfolat, London, jan. 31. A Ryptery iroda jelenti. Angol h mvatalis körökben kijelentették, hogy a francia­­miniszterekkel folytatandó megbeszélések formulá­járól szóló sajtóközlemények nem felelnek meg a 4*Amagiunk és közzétételük*HivaSi hivatalos felhatal­mazás alapján történt. A Sleutor-iroda berlini levelezője a következők­ben ismerteti a német álláspontot a leszerelés kér­­­­­lésében: Németország a jelen pillanatban nem kí­­­­ván egyik félnek sem tanácsot adni és Angliával teljes egyetértésben olyan leszerelési egyezmény lét­rejöttét kívánja, amely előmozdítaná Európa meg­­bék­­lését. De az angol bizakodó hangulat ellenére a legújabb frim­eia nyilatkozatok arra mutatnak, hogy Franciaország­ ezt csak mellékes célként tekinti, amelynek megvalósítására csak egyéb célok elérése su­tán gondol. A „Temps" óvatos. Párizs, jan. 31. Párizsban feszült várakozással tekintenek a francia államférfiak londoni tárgyalásai elé. A Temps óvatosan foglal állást a francia angol tárgyalásokkal kapcsolatban. A két ország egyetért abban, hogy a cél a béke megszervezése a genfi kere­tek között, valamint az európai népek állandó együtt­működésének előkészítése. Nem szabad azonban el­felejteni, hogy nem a fegyverkezés kérdésére vonat­kozó francia-angol értekezletről, hanem csupán a két ország vezetői közötti barátságos eszmecseréről van szó. Flandin miniszterelnök a miniszterelnökség át­vétele óta még nem vette fel a hivatalos kapcsolatot az angol miniszterelnökkel, hawainak pedig köteles­sége visszaadnia Sir John Simon karácsony előtti párizsi látogatását. A lap szerint a londoni megbeszélés programját a következőkért lehet összefoglalni: A közvetlen jövő lehetőségeinek elméleti áttanulmányozása, úgy lát­szik — írja a lap —, hogy nincs szó határozott dön­tések meghozataláról. Mindenesetre fenntartással kell , fogadnunk a Times-nak azt az értesülését, amely szerint Franciaország és Anglia máris megtalálta a megegyezés formáját. Mielőtt kockázatos jóslatokba bocsátkoznánk, avagy tanulmány tárgyává termeli­­ az ilyen vagy amolyan megoldási formulát, célszerű­­ lesz megvárni a ma meginduló londoni tárgyalások kialakulását. A kisantant francia-angol-német megegyezéstől tart.­­ London, jan. 31. A News Chronicle diplomáciai levelezője szerint a francia miniszterek londoni meg­beszélései alkalmával vezető szerepet játszik majd Litvinov javaslata, amely szerint Németország, Orosz­ország, Lengyelország, a Balti államok és Csehország támadást kizáró és kölcsönös segélynyújtási egyez­ményt írjanak alá; ebben egyszersmind a jelenlegi­­ keleteurópai határok tiszteletben tartására is köte­leznék magukat. Németország ellenezte ezt a tervet és Anglia sem lelkesedett érte, de a kisantant fölele­­venítette azt,­­mert attól tart, hogy a londoni megbe­szélések francia-angol-német megegyezéshez és ennek következtében a nyugati helyzet megszilárdulásához vezethetnek, minek következtében Franciaország meg­szabadulna a nyugati helyzettel kapcsolatos aggo­dalmaitól és Németország terjeszkedési törekvései délkeleti irányba terelődnének át. Különösen Csehország retteg ettől a lehetőségtől. Ezért a kisantant-kü­lügym miniszterek január 11-én Laibachban megegyeztek, hogy ultimátumot intéznek Franciaországhoz, közölték Lavallal, hogy ha a keleti egyezmény aláírása nem előzi meg a német felfegy­verkezés törvényesítését, a kisantant végleg elszakítja azokat a hagyományos kötelékeket, amelyek Francia­­országhoz fűzik és máshol keres szövetségeseket. Laval megrémült attól a veszedelemtől, hogy Francia­­ország közeti szövet,cégeseinek hálózata , végleg. ..fel­­­­bo­rülhatik és ezért megígérte a kisantantnak, hogy a keleti egyezmény aláírása meg fogja előzni a Lon­donban esetleg létrejövő egyéb egyezményekét. Hiller állítólagos válasza a francia-olasz emlékiratra. Párizs, jan. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Fournier-ügynökség jelenti Berlinből, hogy a birodalmi kormány válaszolt arra az emlék­iratra, amelyben nemrég Franciaország és Olaszor­szág nagykövetei tájékoztatták havainak­ és Musso­lininak az osztrák függetlenségi egyezmény ügyében Rómában folytatott megbeszéléseiről. Hitler állítólag kijelentette, hogy hajlandó résztvenni a megbeszélé­seken, azzal a feltétellel, ha azokon bizonyos más kor­mányok is résztvesznek. Itteni politikai körökben azt mondják, hogy ezt a hírt fenntartással kell fogadni, annál is inkább, mert berlini jelentések szerint ott olyan hírek terjedtek el, hogy a külügyminisztérium és a birodalmi kancellária között ebben a kérdésben nézeteltérések vannak. (Sz.) Ismét hétszáz bányász sztrájkol a pécsbányatelepi aknák mélyén. Pécs, jan. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának­ te­lefonjelentése.) Csütörtökön reggel hat órakor a Du­­nagőzhajózási Társaság pécsbányatelepi András ak­nájába 300 bányász leszállt, látszólag azért, hogy megkezdje a másikat. Tíz perc múlva azonban üze­netet küldtek a tárna mélyéből, hogy nem térnek vissza mindaddig, amíg kívánságaikat nem teljesí­tik. A váratlan munkabeszüntetésnek előzményei többhónaposak. November első hetében három és fél napig maradt a tárnákban szinte élelem nélkül több mint 1500 bányász. Újévkor néhány szociáldemokrata és keresztényszocialista bányász összeverekedett, ami­nek következtében megint súrlódások keletkeztek, de ezeket is elsimították. Mintegy két héttel ezelőtt / /-t bányász megtagadta a bányaigazgatóságnak azt a kívánságát, hogy a sürgős bány­a fen­ntartási munká­latok elvégzésére leszálljon a tárnákba. A bányaigaz­gatóság ezt a 114 bányászt nyomban elbocsátotta a s szol­gálat­ból.­­• Kedden a bányaigazgatóság hirdetményt tett közzé, amely közli, hogy az elbocsátott Ili bányászt visszaveszik, de egy sok­kal alacsonyabb csoportba, félévig tíz százalékkal csökkentett munkabérrel. A bányászok bizalmi értekezlete kimondotta, hogy eze­ket­ a feltételeket nem fogadja el és a munkásság nagy ré­sze szerdán tartott rögtönzött értekezleten a sztrájk­ mellett döntött. A sztrájkba lépő szociálde­mokrata bányászok nem engedtél­ tovább dolgozni a támában levő egyven keresztény szocialista bá­­nyák­t sem. Ezek közül tizenötnek sikerült felszöknie a tárnából, míg a többi huszonöt fenn maradt a szoc­­­ciáldemokrata bányászok fogságában. Csütörtökön délben munkásküldöttség kereste föl Balsay Aladár bárnyaigazgatót és Szabolcs Rezső helyettes bányaigazgatót, akik azonban nem voltak hajlandók az engedményekről tárgyalni. A földalatti munkabeszüntetés hitére a bánya­­igazgatóság valamennyi telepén üzembeszüntetést rendelt el, amelynek következtében a mecsekszabolcsi és vasasi, valamint a somogyi aknákból a munkás­ság fel is szállt, a pécsbányatelepi András-aknából azonban a munkások tovább is vonakodtak felszállni, sőt a kétórai őrváltásnál a hozzáju­k leszállt két bi­zalmi férfit is ott tartották. A késő éjjeli órákban újabb fordulat történt. A pécsbányatelepi Széchenyi-akna bányászai is csat­lakoztak a munkabeszüntetéshez és így a tárnák mé­lyén sztrájkoló bányászok szá­ma 698-ra emelkedett. A keresztényszocialista bányászok feljelentést tettek a rendőrségen, amely megállapította, hogy egyelőre nem tehet semmit a fogva tartott bányászok érdeké­ben, mert az aknák bejáratát gerendákkal eltorla­­szolták és azoknak el­táv­olítása a bejáratok beomlá­­sát vonná esetleg maga után. A rendőrség minden­esetre megindította az eljárást személyes szabadság megsértése címén. A bányaigazgatóság kijelentette, hogy mindad­dig, amíg a bányászok fel nem szállnak, nem haj­landó tárgyalásokba bocsátkozni, a munkásság veze­tőivel. A pécsi szociáldemokrata párt szakszervezeti vezetői most azon fáradoznak, hogy a bányászokat felszállásra bírják. 3 5 + 2-csöves 505-ös rádiónál nincse­nek távolságok. Az európai adó­állomások műsorszámain kívül el­hozza hallgatóinak a távoli világ­részek egzotikus muzsikáját is. 505* RA9 Minden Orion-rádiókereskedőnél kapható. Nagy magyar kardvívó győztem a san­remói nemzetközi vívóversenyen. A fiatal magyar gárdának hármas­ csapata 6:3 arányú megsemmisítő fölénnyel győzött a legjobb olaszok ellen. San Remo, jan. 31. (A Pesti Hírlap tudósítói­­nak távirata.) A magyar kardvívás három kitűnő művésze: Kovács, Maszlag és llasztovich, ismét el­vitathatatlan bizonyságot tett, hogy a magyar kard még ma is legyőzhetetlen. A Riviera ezen paradi­­cicsem­kertjében csütörtökön megkezdődött az immár hagyományos vivóakadémia, amely évenként egybe­gyűjti Európa legjobb vivőit. Magyarországnak egy hármas csapatot kellett indítani, melyből egy régebbi ígéret következtében hiányzott az eddigi eredmények alapján legjobb két aktív magyar kardforgató: Kabos Endre Európa-bajnok és Rajcsányi László ma­­gyar bajnok. Ez a két klasszis vivő azért nem utaz­­hatott el, teért Töstyénben vív a kettős ünnepen. A Magyar Vívó Szövetség a két napos válogató­­verseny eredményei alapján a mostani győztes hár­mas csapatot jelölte ki, hogy Olaszország legjobbjai­val szemben megvédje a magyar kard immár az egész világon elismert verhetetlenségének hírnevét. A 6:3 arányú eredmény nem fejezi ki hűen a­ küzdelem, illetőleg a magyar fölény mértékét, mert maga Nedo Nádi, az olasz vívők, olimpiai előkészü­letének vezetője kijelentette a mérkőzés után,­­ hogy mind a három magyar vívó: Kovács, Maszlag és Rasztovics jobb volt, mint az olaszok bármelyike. Anspach ezredes, a Nemzetközi Vívószövetség el­­nöke, aki a mérkőzésen a zsürielnöki tisztet töltötte be, kijelentette, hogy a magyarok ragyogóan vívtak­ és fölényük elképzelhetetlenül nagyarányú volt. A következő olimpiai játékok kardvilágbajnoka csak Kovács lehet. A rendkívül előkelő­­környezetben és a lehető legnagyobb körültekintéssel előkészített verseny a játékkaszinó nagytermében folyt le. Az olasz-magyar kardcsapat mérkőzést olyan nagy érdeklődés kísérte, hogy a kaszinó rulettermeiben még a játékot is fel­függesztették — ami a legritkább esetben fordul előt — és mindenki a nagyterembe tódult, hogy a küzdel­met lássa. A kétezer főnyi előkelő, estélyi ruhás nem­zetközi közönség lelkesen ünnepelte a­ magyar csapa­tot, különösen a rendkívül szerény fellépésű Kot­ics Pált A küzdelem pedig nem jól leütötte, az olaszok V­ercaccé­­indult. Ulaszlay főhadnagy 5:2 nek arányát­­akarta a kissé egy­­arányban kikapott Marzi­olim- hitem Ha. -i győzelmével, piai bajnoktól. (0:1.) A másé- amely csak az utolsó tuson­dik asazóban Rasztovics hatol- 5:4 arányralett dőlt el (5:3.) Az inas küzdelem után 5:4 arány- utolsó nnióban Kovács öt vil­­ban vereséget szenvedett Hon- Umeyoj* egyenes vásárt vitt tanótól. (2:0.) A harmadik asz- de Ufintanónak szóban lépett először a porond-­­ győztes m­atryar csapatból rá a fiatal ludovikás Kovács, Kovács 3, D­­asz­lay 2, Raszto­­nkl egy perc alatt 5:1 arány­yics 1 győzelmet szerzett, az­­ban lehengerelte Pintont. (1:2.) olasz csapatból Marzi kettő­s­ Ezután Maszlay­­ főhadnagy Montano egy pontot szerzett, egyenlített 5:2 arányban Mon- A kardcsapat mérkőzés előtt t­anc­ ellen. (2:2.) ^ Az ötödik,volt az olasz-belgra tőrcsa­pat asszóban Kosztovics 5:3 k m mérkőzést, amely 5:4 aránybart szőzött Pinton ellen. (3:2.) az olaszok javára dőlt el. Ha­ Most következett a mérkőzés talmas küzdelem után, fej-fe­j legszebb asszója, Kovács fölé- mellett haladt a két csapat. nyesen bánt el az olaszok Bze­ 4:4 állásnál az utolsó asszó­­merényével, Marsival, mert hun az olasz Burearo 5:4 6:1 arány­ban győzött. (4:2­) arányban győzött a belg a Rm Alin csendesedett el a zuffó ellen. Tehát az utolsó tuson tapsvihar és már Maszlny 5:1 dőlt el a küzdelem az olaszok arányban elintézte Pintont, javára. (5:2.) Az utolsó előtti asszóban A nemzetközi vivőakadémia Husz­­o­vics pompásan verelte­ második napján, pénteken ke­­dett Marsival, de a versenyhí­­rül sor a párbajtőr Európa­­róflátt elvette tőle a menérde- bajnok Dunny 10 tucoa par­­melt győzelmet, mert mint bajtőr mérkőzésére az olasz Anspach a verseny után Kije- Kagno ellop. ___________ Vasúti szerencsétlenség Kairóban nyolc halottal. Kairó, jan. 31. Kairó pályaudvarának közelében egy személyvonat belefutott a síneken veszteglő mozdonyba. A szeren­csen­tlenségnek nyolc halálos áldozata van, köztük egy angol és egy olasz ál­lampolgár. A sebesültek száma igen nagy.

Next