Pesti Hírlap, 1935. március (57. évfolyam, 50-74. szám)

1935-03-01 / 50. szám

BUDAPEST, 1935 LVII. ÉVFOLYAM, SO. (18.591) SZÁM PÉNTEK, MÁRCIUS 1 Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­­dányszám ára (pálya­udvarokon is) 10 fillér, ■vasárnaponként 32 fill., Pesti Hírlap Vasár­napja nélkül 12 fillérPesti Hírlap Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut 122—95. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztő­ségnél* Erzzsébet-körút 1] Tel. 1. 352—96. A fiókot jegyzékét az apróhir­­detések élén közöljük. Tizenöt esztendő. Másfél évtized múlt el azóta, hogy a ma­gyar nemzetgyűlés Horthy Miklós fővezért Magyarország kormányzójává megválasztotta.­­ Másfél évtized ... Tizenöt kemény, izgal­mas és munkás esztendő, olyan nehéz korszak­ban, amihez csak a magyar történelem legbor­zalmasabb katasztrófáit követő időket lehet ha­sonlítani. Romokból kellett újjáépíteni min­dent, ami azelőtt szent és tiszteletreméltó volt a magyar lelkek előtt. Elsősorban a magyar államiság rendjét, a magyar alkotmányt. Az országot megcsonkították. De a megcsonkított ország is élni akart. Az alkotmányosság folya­matos működése megszakadt. Ezért az új ren­det, az új életet hozzá kellett kapcsolni az ezer­éves jogfejlődéshez. A forradalmak zűrzava­rában felbomlott minden belső rend, kalandor érdekcsoportok mohó étvággyal estek neki az országnak. A zűrzavarból vissza kellett állí­tani a rendet s meg kellett teremteni a konszo­lidációt, visszaállítani a törvények és a törvé­nyes hatóságok régi tiszteletét. Horthy Miklós dicsősége a magyar törté­nelemben, hogy az ő nevéhez fűződik az ősi magyar alkotmány újjászületése, az a nyugal­mat, élet- és vagyonbiztonságot nyújtó belső rend, amelyért ma Európa sok országa — kö­zöttük hatalmas birodalmak is — jogosan iri­gyelnek bennünket. Az ezeréves alkotmánynak és a belső rendnek Horthy Miklós lett a leg­főbb Őre, ezzel ő lett Csonka-Magyarország megszilárduló életformájának a tengelye és legfontosabb támasztéka. Olyan történelmi szerep ez, amelyért há­lát érez iránta a ma élő nemzedék. Olyan sze­rep ez, amiért a magyar história nagyjai so­rába fogja őt állítani minden történetíró. Horthy Miklóst ma pártkülönbség nélkül meleg szeretettel veszi körül az egész magyar nemzet. A tizenötödik évfordulón a legőszin­tébb jókívánságok szállnak feléje. Ma, amikor a világháborút követő utórezgések és gazda­sági bajok tovább tartanak és az egész világ életét megnyomorítják, az olyan kis nemzet, mint a magyar, úgy érzi magát, mint egy kis csónak utasai a viharos tengeren. Új megpró­báltatások, új veszedelmek réme leselkedik nemcsak ránk, hanem egész Európára, a föld minden népére. Addig, amíg Horthy Miklóst a helyén látjuk, bizonyos fokú megnyugvással és bizalommal nézünk a jövő felé. Az a munka, amit a nemzet érdekében eddig végzett, re­ménységet ad számunkra a jövőben is. Alig néhány hete, hogy Horthy Miklós­nak újabb alkalma nyílt rátermettségének és nemes kormányzó művészetének a megmutatá­sára. Egy kínos belpolitikai válság, amely az ország belső rendjét és békéjét bonyodalmak­kal fenyegette, az ő tapintata, törvénytiszte­lete és alkotmányhűsége révén elsimult, fenye­gető élét vesztette. Újabb alkalom volt ez arra, hogy Horthy Miklós kiérdemelje a magyar nemzet háláját és elismerését. Mert ez a nemzet talán soha sem akarta annyira a békét és a nyugalmat, mint manap­ság. Azt szokták mondani, hogy a magyar nem­zet a vérzivataros nehéz századok alatt ösztönös politikai ítélőképességet fejlesztett ki magá­ban. Ez a politikai ítélőképesség érzi, hogy a magyarságnak soha sem volt nagyobb szük­sége belső békére és egyetértésre, mint manap­ság. A nemzet ezért idegenkedéssel és gyanú­val fordul mindenki ellen, aki ilyen nehéz idő­ben a gyűlölködést, a széthúzást, a testvérhar­cot hirdeti. A nemzetnek ezt az érzését nem oszlatja el az sem, ha azok, akik a belső békét fel akarják kavarni, új vakmerő kísérletezések és új államberendezések jelszavával próbálkoz­nak. A magyar államnak megvan a maga ősi alkotmánya, ezért a nemzet elutasít magától minden olyan »reform«-ot, amelynek első lé­pése lenne az ősi alkotmány lerombolása, az évszázadok hosszú során védelmezett közsza­badságok megsemmisítése. A nemzet úgy érzi, Magyarország eleget veszített a világháború szörnyű kockajátékán. Ezért elutasít magától minden hazardírozást és minden kísérletezést. Ugyanakkor azonban azt is érzi, hogy az ősi alkotmánynak és a meglevő belső békének nin­csen megbízhatóbb őre, mint az ország első embere, a kormányzó. Ez a tudat megsokszo­rozza azt a szeretetet és azt a tiszteletet, ame­lyet Horthy Miklós már az elmúlt tizenöt esz­tendő alatt kiérdemelt magának. A kormány és az egységes párt befejezte a választójogi kérdés tárgyalását. A belügyminiszter a megállapított módosításokkal az országgyűlés elé terjeszti a törvényjavaslatot. A választójogi reform ügye nevezetes forduló­ponthoz érkezett ma: a kormány és a nemzeti egység pártjának vezetősége befejezte a választójogi kérdés tárgyalását és végképen megállapította a reformnak úgy alapvető irányelveit, mint részletes intézkedéseit. A mai befejező tanácskozáson még néhány módosí­tást határozott el a kormány a pártvezetőséggel egyetértően és ezeknek megfelelően kisebb átdolgo­záson megy keresztül a tervezet. Minden kérdést tisztáztak és megállapodás jött létre az új választói törvény minden intézkedésére nézve. A még függő­ben hagyott és ma tisztázott részletkérdések figye­lembevételével Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter átdolgozza a javaslatot és elkészíti annak végleges tervezetét. Ez a szöveg rövid időn belül a minisztertanács­, majd pedig az egységes párt plénuma elé kerül, ahol Gömbös Gyula miniszterelnök és Ke­resztes-Fischer Ferenc belügyminiszter fogják ismer­tetni a reformot, amely elé nagy várakozással tekint az egész politikai közvélemény. A javaslat részleteiről a kormány a többségi párt előtt fog első ízben a nyilvánosság számára köz­léseket tenni. A heteken át folyt előkészítő tárgyalá­sok során a javaslat sok módosításon ment keresztül, alapvető elvei azonban lényegesen nem változtak. Legnevezetesebb rendelkezése a titkos szavazásnak az egész vonalon való bevezetése, továbbá azok a biz­tosítékok, amelyeket a titkosság várható kihatásai­nak ellensúlyozására alkalmaz a kormány. Most már gyors tempóban elkészül a törvény­javaslat végleges szövege és annak indokolása. Ma még nem lehet biztosan tudni a javaslat benyújtásá­nak időpontját, de jól értesült körökben azt hiszik, hogy március közepén a párt­, illetve az országgyűlés elé kerül a javaslat. A pártban nem lesz hosszabb vita a kérdés körül, a képviselőház pedig nyomban bizottság elé utalja a fontos törvényjavaslatot, ame­lyet előreláthatólag egy külön e célra alakítandó ad hoc bizottság, vagy pedig több egyesített bizott­ság fog tárgyalni és előkészíteni a plenáris tárgya­lásra. A kormány és a pártvezetőség csütörtöki tanács­kozásán Gömbös Gyula miniszterelnökön és Keresz­tes-Fischer Ferenc belügyminiszteren kívül a párt­­vezetőség valamennyi tagja megjelent. Hivatalosan a megbeszélésről a következő jelentést adták ki: A Nemzeti Egység Pártjának vezetősége Göm-■­rös Gyula miniszterelnök elnöklésével csütörtökön délután öt órakor folytatta tanácskozásait,­ amelyeke­­nek során befejezte a választójog kérdésének meg­­vitatását. A pártvezetőség felkérte Keresztes-Fischer Fe­­renc belügyminisztert, hogy a megbeszélések során felmerült szempontok figyelembevételével készítse el végleges formában a választójogi törvény­javaslatot az országgyűlés elé való terjesztés céljából. A tanácskozás este fél kilenckor ért véget. A tanácskozás után alkalmunk volt beszélni több vezető politikussal, akik örömüknek adtak ki­­fejezést, hogy a nagyjelentőségű alkotmányjogi ja­­vaslatok már a legközelebbi jövőben a képviselőből, elé kerülnek. Bizonyos, hogy a kormány egyidőben nyújtja be a kormányzói jogkör kiszélesítéséről szóló javaslatot a választói reformmal. Az előbbi javaslat a kormányzót felruházza mindazokkal a jogokkal, amelyekkel a király rendelkezett, kivéve a nemesség adományozás jogát, valamint a főkegyúri jogot. En­nek a javaslatnak a tárgyalása időrendben meg fogja előzni a választójogi reformot. A tanácskozások befejeztével alkalmunk volt beszélni Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszterrel, aki a következőket jelentette ki: — Teljesen befejeztük a választójogi kérdés tár­­gyalását. Gróf Bethlen István a következőkben tájékozz­tatta munkatársunkat: — Ma végérvényesen letárgyaltuk a választójogi javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben. Vannak egyes részletkérdések, amelyeket még újból át kell dolgoznia a belügyminiszter úrnak, de ezek­ már nem annyira lényegbe vágóak. — Mikor kerül a javaslat a képviselőház elé? — Ez a kormány dolga, erre csak ő adhat­­­á­laszt. Kijelentette még gróf Bethlen István, hogy a választójog ügyében már nem is ül össze a párt ve­­zetősége a kormánnyal, hanem a javaslat kidolgoz­á­sát teljesen rábízza a belügyminiszterre. Más kérdés­­ek letárgyalása céljából azonban lesznek tanácskoz­­ások a kormány és a többségi párt vezetősége kö­­zött. A budai egyesületek Bethlen István mellett. A Budai Társaskörben csütörtökön este a budai társadalmi, kulturális, jótékonysági és sportegyesüle­tek többszázfőnyi kiküldöttjének részvételével nagy­gyűlés volt, amelyen Ilipka Ferenc felsőházi tag, ny. főpolgármester elnöki megnyitójában a gróf Bethlen Istvánt ért támadásokkal kapcsolatban méltatta a volt miniszterelnök tízéves országépítő munkáját és a megjelentek viharos helyeslése és éljenzése közben visszautasította azokat a vádaskodásokat, amelyek­kel az ország újjáépítésén, a rend és a konszolidáció helyreállításán fáradozott volt kormányelnököt leg­utóbb illették. Hoór-Tempis Móric műegyetemi tanár beszédé­ben Bethlen Istvánban azt az államférfiút ünnepelte, aki Magyarországot az erkölcsi és gazdasági romlás­ból, valamint a külföldi elszigeteltségből kivezette. Ezért hálával és tisztelettel hajtja meg Buda polgár­­sága zászlaját a megtámadott államférfiú előtt. Bakonyi János felolvasta a budai közönségnek Bethlen Istvánhoz intézendő üdvözlő levelét, majd a különböző budai kerületek egyesületeinek és társas­köreinek kiküldöttei jelentették be csatlakozásukat az üdvözléshez. Petracsek Lajos országgyűlési képviselő felszóla­lásában Gömbös Gyula és Bethlen István harmonikus együttműködésének jelentőségét fejtegette, majd meg­emlékezett a budai polgárság egyik legszebb erényé­ről, a hűségről és a háláról, amely egyúttal megbíz­hatóvá is teszi az ország nagy értékeit megbecsülő budai közönséget. A Bethlen Istvánnak szóló üdvözlő­levél nemcsak elégtétel a támadásokért, hanem biz­tatás arra, hogy a volt miniszterelnök vegye ki to­vábbra is a részét a magyar politikai közéletben.

Next