Pesti Hírlap, 1935. május (57. évfolyam, 98-123. szám)
1935-05-01 / 98. szám
aeof 1935. május 1., szerda. PESTI HÍRLAP isaMBaaaMaamiM mii ————————Él püspök, Gálánffy János, Koós Zoltán, Purgly Emil, Varsányi Emil, a képviselőház tagjainak sorából Bánó Iván, Csizmadia András, Görgey István, Kenyeres Miklós, Lányi Márton, Pesthy Pál, Szentmártoni Radó Lajos, báró Radvánszky Kálmán, Reményi-Schneller Lajos, Sárkány Ernő, Sztranyavszky Sándor, Tahy László, Thuránszky Pál, Tomcsányi Vilmos Pál, Tóth Pál, Tors Tibor, Veress Zoltán és Végváry József. Raffay Sándor bányakerületi püspök a 46. zsoltár 2—4. versei alapján mondott ünnepi beszédet: Isten összeolvasztotta a magyar lélekben a haza és az Isten szeretetét — mondotta —, úgyhogy mi még a mindennapi imádságban sem tudjuk elválasztani a kettőt. Nincs nép a világon, amely még harci riádójául is Jézus nevét választotta volna, mint ahogy tette a magyar, nincs még egy nép, amely harci zászlójára azt írta volna fel: „Istenért és hazáért“, mert amikor Istent imádjuk, a hazát szolgáljuk és amikor a hazáért szorongunk, Isten imádásával kérünk feloldást. A Koháry utcai unitárius templomban az istentiszteletet Józan Miklós püspöki vikárius mutatta be. Józan Miklós imájában kérte az Istent, hogy vegye kegyelmébe a szegény, sokat szenvedett magyar nemzetet. Áldást kért az új képviselőház munkájára és könyörgött az Egek Urához, hogy mindazok, akik a vezetésre vannak hivatva és vezetik az országot, érezzék és lássák át a nagy erkölcsi felelősséget, amelylyel tartoznak a múlt dicsőségének, a jelen keserűségének és a jövő bizonytalanságának. Akik helyet kaptak a törvényhozás felszentelt csarnokában, legyenek védőügyvédjei és papjai a magyar igazságnak, amelynek előbb-utóbb, de győzedelmeskednie kell. Az Isten áldását kérte a kormányzóra, akinek bölcs vezetése alatt Magyarország a feltámadás útján halad előre. A szerb utcai görögkeleti szerb templomban Zubkovics György püspök mondott ünnepi misét, amelyen megjelent az egyház egész vezetősége. A pesti izraelita hitközség dohányutcai templomában tartott ünnepi istentisztelen Király Kálmán tanácsnok és Ziilinszky Tibor elöljáró vettek részt a főváros képviseletében, a honvédség részéről vitéz Milnár István őrnagy, a csendőrség részéről Derendy János csendőrszázados, a főkapitány képviseletében Gánthay János rendőrfőtanácsos, eljöttek az országgyűlés izraelita vallású tagjai: dr. Budai-Goldberger Leó, dr. Glücksthal Samu, dr. Láng Lajos, dr. Lóit Immánuel, Vészi József és Vida Jenő felsőházi tagok, Sándor Pál, dr. Fábián Béla és dr. Vázsonyi János országgyűlési képviselők. Az ünnepi istentisztelet, amelyen Abrahámsohn Manó főkántor funkcionált, a Hiszekegg el kezdődött, majd zsoltárénak után dr. Hevesi Simon vezető főrabbi mondott magasszárnyalású szónoklatot: — Egy új történeti korszak küszöbén egy eszme veti sugarát reánk. Ez az eszme a felelősség eszméje. Ez az eszme fejezi ki a parlament, az országgyűlés fogalmának lényegét. A felelősség tudata, az önzetlen és méltóságteljes honfiúi hűség és alkotmányhűség, közéleti kötelességtudás, az összesség javának szolgálata és az erre irányuló szent hivatásérzet imát mondott ezután a hazáért, az államfőért, az ország vezetőiért, valamint az országgyűlés két házáért. Imáját így fejezte be: Te hoztad fel a nemzetet Kárpát szent bércére és Általad nyert hivatást e nemzetnek vére és ha pillanatra elborult fölöttünk az égbolt, régi kegyelmedet óhadd vissza nékünk! És adj mindnyájunknak tiszta, megértő, egyetértő lelket, hogy lelkünk igazságával és tisztaságával boldogulhassunk a Te világszándékod szerint az emberiség kötelességeiért és feladataiért hevülő lélekkel, egymás között testvériséggel! ünnepi istentisztelet volt az orthodox izraelita hitközség Kazinczy utcai templomában is. Május elseje a régi Budapesten. Irta: Ráth Zsigmond. Hajdanában a fővárosban is a május elseje volt a természet ébredésének s a virágfakadásnak ünnepe. A hosszú tél után az első hagyományos alkalom a szabad természet élén, a ,,zöld“-ben élvezett általános szórakozásra. E napon, aki csak tehette, háznépével együtt kirándult valamelyik közeli mulatóhelyre, ahol családi a baráti körben mindenki a viszonyaihoz mérten igyekezett minél vidámabb , hangosabb kifejezést adni a tavasz, a virágos kikelet beköszöntése felett érzett örömének. A régi jó időkben e nap reggelén a fővárosban is virágban úszott minden. Férfiak, asszonyok, leányok, de még a gyermekek is virággal ékesítették fel kalapjukat, ruházatukat. Sőt a május elsejének tiszteletére a szemetes kocsisok nemcsak a kalapjukat, hanem még a nyomorult gebéiket is papírszalagos bokrétákkal diszitették fel s zöldelő gallyakkal igyekeztek eltakarni idomtalan határaiknak szeméttől duzzadó belsejét Már a kora reggeli órákban szokatlanul hangos volt az egész város. Vignótákat muzsikáló zenekarok járták be az utcákat s ébresztő dallamaikkal még inkább emelték a népség, katonaság vigságra hajló hangulatát. A főbb útvonalakon a lakosság nagy része csapatostul tódult kifelé a városból, a szabad természet ölébe. Előkelő magánfogatok, fess fiakerok, azóta már feledésbe ment tízüléses omnibuszok s a divatjamúlt lovasai idomtalan bárkái kirándulóktól tömve robogtak, azaz többnyire csak a maguk módja s képessége szerint döcögtek a közkedvelt Városliget, meg a budai hegyvidék, a Zugliget s a Hűvösvölgy, valamint Rákospalota erdőnek csúfolt akáclombos ligete felé. A fogaskerekű vasút is alig győzte a Svábhegyre szállítani az oda igyekvő kirándulók sokaságát, kiknek nagy türelempróbát kellett kiállniok, míg a felsorakozott utasok tömegében, a rendnek megfelelően rájuk került a felszállás sora. A kirándulók másik nagy táborával a Dunának akkortájt népszerű hajói, a Hattyú, a Sirály, meg a Fecske, a közönség kedvencei, a már akkor is félig-meddig rokkant István király s Mátyás király nevű öreg gőzösökkel együtt szelték a Duna hullámait a Margitsziget irányában, hova a nagyközönség előkelőbb része szokott kirándulni. Onnan a két öreg gőzös a vállalkozóbb kirándulókkal tovább szuszogott, recsegett a hírneves Horányi-csárdához s onnan tovább Leányfalu, Nagymaros, Visegrád s a többi közkedvelt dunamenti község felé, mig a fedélzetük teljesen elnéptelenedett s visszafordulhattak az előző útjukról lemaradt kirándulóként A vendéglősök mindenütt nagy felkészültséggel várták az éhes és szomjas vendégeket. S nem hiába, mert a rántott csirkék nagy tömege, a pompás sonka- és szalámiszeletek, piros retekkel díszített, a egyéb jókkal garnitozott valódi liptói túró, friss vaj és haboskávé, meg a jégbehűtött sörök és fröccsök habzó áradata, valamint a nyári vendéglők szokásos menüjének egyéb ízletes falatjai ugyancsak mohó fogyasztókra találtak a kiéhezett kirándulókban. Minden kocsmában szólt a zene, harsogott a nóta s a mosolygó kocsmárosok megelégedetten dörzsölték össze a tenyereiket, mert a felcsigázott várakozásukat is meghaladó eredménnyel zárhatták le üzleti könyveiknek május első napjáról szóló lapjait. De azért utólag is megdöbbenve gondoltak arra az éppen nem szokatlan veszedelem lehetőségére, hogy egy esős nap, vagy akár csak egy váratlan záporeső is milyen könnyen elmoshatta volna e nagy napnak jövedelmét, ha a Mindenható meg nem kíméli őket ettől a veszedelemtől, így legfeljebb csak az úgynevezett calkennerek, a fizetőpincérek, járhattak rosszul, ha nem tudták elég éberen ellenőrizni a bliccelőket, akik bőséges étkezés és megszámlálhatatlan fröccsök elfogyasztása után, a kellő alkalom felhasználásával észrevétlenül igyekeztek elillanni az asztaluktól. Sok lenne egy tárca keretében a kirándulók összes viselt dolgaival, mozgalmas élményeivel foglalkozni. Annyi bizonyos, hogy mindnyájan jól mulattak, táncoltak, énekeltek s élvezték a szabad természet gyönyörűségeit. De hát ennek is megjött a böjtje, mikor a visszautazásra került a sor. No de ne rontsuk el ennek elmesélésével e szép nap egyéb kellemes emlékét. Emlékezzünk meg inkább azokról a kedélyes kirándulókról, akik május elsején családostul, az egész háznépükkel együtt gyalogszerrel vágtak neki a budai hegyvidéknek, hogy ott a lombos erdők között elterülő valamelyik tisztás pázsitján töltsék el a május hagyományos első napját. Ezeknek az erdőség alját ellepő számos csapata többnyire kishivatalnokok, munkások és iparos családok köréből verődött össze. Azoknak mindenik tagja élelmiszerekkel s italokkal felpakkolva bandukolt az erdők felé s társait felváltva, tologatta maga előtt a család gyermekkocsiját, mely ezzel az alkalommal a család gramofonját rejtette magában s az élelemszállitás célját is szolgálta. Ennek következtében a családnak gyaloglástól elfáradt legkisebb csemetéjét a társaság férfi tagjai felváltva lovagoltatták a hátukon, mert a kocsijából kiszorult kis csemete gyalogszerrel kidűlt volna a sorból. Nem csekély fáradsággal elérve a letelepedésre alkalmas helyet, tábort ütött a társaság, s hozzáláttak az elemózsia kicsomagolásához s a családi gramofon zenéje mellett ugyancsak jó étvággyal kezdették meg az első étkezést, amiközben veszedelmesen megcsappant a csapos üvegek tartalma s előrelátható. .volt, hogy. „a.„kiszolgáló iparistanoncnak A képviselők átnyújtották a Házban megbízólevelüket. Zajos szóharcok a kormánypárt és a kisgazdapárt között. A két Ház szerdán választja meg elnökeit és tisztikarát. (Felvételeink a Képes Pesti Hírlapban.) A Ház ünnepélyes megnyitása után délben egy órakor a képviselőház üléstermében gyűltek össze a képviselők, hogy átnyújtsák megbízólevelüket. Díszmagyarban, mente és kard nélkül helyezkedtek el a padsorokban, amikor Sándor Pál korelnök az ülést megnyitotta. Először arról tett jelentést a korelnök, hogy "a miniszterelnök megküldte a Háznak a kormányzó megnyitóbeszédét, amelyet kinyomatnak és a képviselők között szétosztanak, majd figyelmeztette a képviselőket a törvénynek arra a rendelkezésére, hogy esetleges összeférhetetlen helyzetüket a megállapított határidőn belül meg kell szüntetni. A mandátumok benyújtása következett ezután. A képviselők sorra a Ház asztala elé járultak s megbízólevelüket átadták a közjegyzőknek. Egyikmásik mandátum benyújtását ellenzéki oldalról zajos közbeszólótokkal kisérték, egyes képviselőket pedig megéljeneztek. Különösen tüntetően tapsolt az egységes párt, amikor Gömbös Gyula miniszterelnök adta át két kerületének megbízólevelét, hasonlóképpen megéljenezte a többségi párt a minisztereket és a párt vezetőit is. Az első éljent Árválfalog .Vagy István kapta, aki hadirokkant s két botra támaszkodva jelent meg a Ház asztalánál. Amikor gróf Bethlen István nyújtotta át mandátumát, harsány éljenzés hangzott fel a baloldalon. — Hol a régi gárda? — kiáltják a jobboldal felé Györki Imre és Propper Sándor. Malasits Géza: Ez a bála? Kun Béla: Hála nincs, csak gőzhenger van. Propper Sándor: Hányszor tapsoltak állva! — Amikor tőle kapták a mandátumot — teszi hozzá Peyer Károly. Az ellenzéki hadirokkant Cseh-Szombathy Lászlót is megéljenzik. Kenyeres Miklós nevének olvasásakor Rupert Rezső ezt kiáltja: — Ez a Zsilinszky mandátuma. Hosszantartó, meleg tapssal fogadják Melcser Lillát. Amikor a miniszterelnök bársonyszéke mellett elhalad, Gömbös felállva üdvözli a képviselőnőt. Pártkülönbség nélkül minden oldalról lelkes éljenzés fogadja Putnoky Móricot is. Zajos jelenet játszódik le akkor, amikor gróf Teleki János, a regőcei kerület képviselője, nyújtja át a megbízói erejét. Az ő ellenfele a kisgazdapárti Mojzes János volt, akit alig tíz szavazattal szorított, kisebbségbe. A független kisgazdapárt nagy zajjal fogadja a mandátum benyújtását. — Visszaélésekkel szerzett mandátum! — kiáltja Mózes Sándor. — Hamisításokkal szerzett mandátum! — dupláznak rá többen a kisgazdapártból. A jobboldal viszonzásul tapsolni kezd, mire megújul a zaj a kisgazdapárt soraiban. Eckhardt Tibor is közbekiált: — A legpiszkosabb mandátum! Ilyen még nem volt. Sándor Pál korelnök a csengőt rázza , úgy igyekszik az új Ház első zajos jelenetét elcsendesíteni. Nyugodtan folyik ezután tovább a megbízólevelek átnyújtása. A kormánypárti képviselők megbízólevelük átadása után feszes meghajlással üdvözlik a miniszterelnököt. Élénk derültséget kelt, amint Illási Ferenc, miután letette a mandátumát a Ház asztalára, Gömbös felé tekint, majd hirtelen Eckhardt felé fordul, katonásan összeüti zárkáit és meghajtja magát pártja vezére előtt. Váry Albert nevének olvasásánál a kisgazdapártból közbeszólások hangzanak, de az egységespárt erősen megellenzi Váryt. Az utolsó mandátumot Zsóry Lajos nyújtotta be. — Várjon ki felé hajlik meg, Bethlen, vagy Gömbös felé? — kérdi Dinnyés Lajos. A képviselő válasz helyett mélyen meghajlik a miniszterelnök előtt. A kettős mandátumok. Az ülést ezután rövid időre felfüggesztette a korelnök, majd a szünet után megállapította, hogy 231 képviselő 245 megbízólevelet nyújtott be. Jelentést tett most azoknak a képviselőknek a nyilatkozatáról, akik több mandátumot szereztek. Ezek szerint Fabinyi Tihamér a budapest-északi, Rassay Károly a három budapesti, Eckhardt Tibor a kecskeméti, Zsitvay Tibor a budai, Hóman Bálint a budapest-déli és Wolff Károly is a déli kerületben nyert mandátumáról mondott le. Intézkedés történik a sorra kerülő pótképviselők behívása iránt Kozma Miklós belügyminiszter bejelentette, hogy képviselői mandátumát tartja meg és felsőházi tagságának törlését kérte. Csík József és Kühne Lóránt, akik szintén tagjai a felsőháznak, bejelentették, hogy összeférhetetlen helyzetüket a törvény által megszabott idő alatt megszüntetik, addig a képviselőház és a bizottságok tanácskozásaiban részt nem vehetnek. A korelnök további jelentése szerint a közigazgatási bíróság értesítette a Házat, hogy a szeghalmi kerületben megválasztott Temesváry Imre és a Nyírbátorban megválasztott Thuránszky Fál mandátuma ellen a közigazgatási bíróságnál panaszt nyújtottak be. Több nádudvari és tetétleni lakos levélben emelt kifogást Megay Meissner nádudvari képviselő megválasztása ellen. A bejelentést a korelnök tomnás szabálytalanságok miatt elutasította. Az első összeszólalkozás a kormánypárt és a kisgazdapárt között. Mózes Sándor kisgazdapárti képviselő engedélyt kapott arra, hogy ebben az ügyben felszólalhasson. Mygay-Meissner mezőgazdasági kamarai titkárt — mondta a képviselő — nem lehetett képviselővé választani, mert a törvény szerint csak az választható, aki tíz év óta magyar állampolgár. . Szerinte Megay-Meissner nem felel meg ennek a feltételnek, ezt, megállapította a belügyminisztérium egyik rendelete, amelyet a képviselő házasságkötésénél felhasznált. Semmiféle nyoma sincs annak, hogy viszszahonosítást kért volna, sem olyan adat nem áll rendelkezésre, amely szerint tíz év óta magyar állampolgár volna, ezért Megay-Meissner mandátumának igazolása ellen kifogást emel. — Először nem ide tartozik, másodszor pedig magyarországi lakos — kiáltja Marton Béla a baloldal felé, amikor a képviselő beszédét befejezi. Nagy zaj tör ki erre a közbeszólásra az ellen.