Pesti Hírlap, 1935. május (57. évfolyam, 98-123. szám)

1935-05-01 / 98. szám

­­aeof 1935. május 1., szerda. PESTI HÍRLAP isaMBaaaMaamiM mii ————————Él püspök, Gálánffy János, Koós Zoltán, Purgly Emil, Varsányi Emil, a képviselőház tagjainak sorából Bánó Iván, Csizmadia András, Görgey István, Ke­nyeres Miklós, Lányi Márton, Pesthy Pál, Szent­­mártoni Radó Lajos, báró Radvánszky Kálmán, Reményi-Schneller Lajos, Sárkány Ernő, Sztra­­nyavszky Sándor, Tahy László, Thuránszky Pál, Tomcsányi Vilmos Pál, Tóth Pál, Tors Tibor, Ve­ress Zoltán és Végváry József. Raffay Sándor bányakerületi püspök a 46. zsol­tár 2—4. versei alapján mondott ünnepi beszédet: Isten összeolvasztotta a magyar lélekben a haza és az Isten szeretetét — mondotta —, úgyhogy mi még a mindennapi imádságban sem tudjuk elválasztani a kettőt. Nincs nép a világon, amely még harci riádójául is Jézus nevét választotta volna, mint ahogy tette a magyar, nincs még egy nép, amely harci zászlójára azt írta volna fel: „Istenért és ha­záért“, mert amikor Istent imádjuk, a hazát szol­gáljuk és amikor a hazáért szorongunk, Isten imá­­dásával kérünk feloldást. A Koháry­ utcai unitárius templomban az isten­tiszteletet Józan Miklós püspöki vikárius mutatta be. Józan Miklós imájában kérte az Istent, hogy vegye kegyelmébe a szegény, sokat szenvedett magyar nem­zetet. Áldást kért az új képviselőház munkájára és könyörgött az Egek Urához, hogy mindazok, akik a vezetésre vannak hivatva és vezetik az országot, érez­zék és lássák át a nagy erkölcsi felelősséget, amely­­lyel tartoznak a múlt dicsőségének, a jelen keserűsé­gének és a jövő bizonytalanságának. Akik helyet kap­tak a törvényhozás felszentelt csarnokában, legyenek védőügyvédjei és papjai a magyar igazságnak, amely­nek előbb-utóbb, de győzedelmeskednie kell. Az Isten áldását kérte a kormányzóra, akinek bölcs vezetése alatt Magyarország a feltámadás útján halad előre. A szerb utcai görögkeleti szerb templomban Zub­­kovics György püspök mondott ünnepi misét, amelyen megjelent az egyház egész vezetősége. A pesti izraelita hitközség dohányutcai templo­mában tartott ünnepi istentisztelen Király Kálmán tanácsnok és Ziilinszky Tibor elöljáró vettek részt a főváros képviseletében, a honvédség részéről vitéz Milnár István őrnagy, a csendőrség részéről Derendy János csendőrszázados, a főkapitány képviseletében Gánthay János rendőrfőtanácsos, eljöttek az ország­gyűlés izraelita vallású tagjai: dr. Budai-Goldberger Leó, dr. Glücksthal Samu, dr. Láng Lajos, dr. Lóit Immánuel, Vészi József és Vida Jenő felsőházi tagok, Sándor Pál, dr. Fábián Béla és dr. Vázsonyi János országgyűlési képviselők. Az ünnepi istentisztelet, amelyen Abrahámsohn Manó főkántor funkcionált, a Hiszekegg­ el kezdődött, majd zsoltárénak után dr. Hevesi Simon vezető főrabbi mondott magasszárnya­­lású szónoklatot: — Egy új történeti korszak küszöbén egy eszme veti sugarát reánk. Ez az eszme a felelősség eszméje. Ez az eszme fejezi ki a parlament, az országgyűlés fogalmának lényegét. A felelősség tudata, az önzetlen és méltóságteljes honfiúi hűség és alkotmányhűség, közéleti kötelességtudás, az összesség javának szolgá­lata és az erre irányuló szent hivatásérzet imát mondott ezután a hazáért, az államfőért, az ország vezetőiért, valamint az országgyűlés két há­záért. Imáját így fejezte be: Te hoztad fel a nemzetet Kárpát szent bércére és Általad nyert hivatást e nem­zetnek vére és ha pillanatra elborult fölöttünk az égbolt, régi kegyelmedet óh­add vissza nékünk! És adj mindnyájunknak tiszta, megértő, egyetértő lelket, hogy lelkünk igazságával és tisztaságával boldogul­hassunk a Te világszándékod szerint az emberiség kötelességeiért és feladataiért hevülő lélekkel, egymás között testvériséggel! ünnepi istentisztelet volt az orthodox izraelita hitközség Kazinczy­ utcai templomában is. Május elseje a régi Budapesten. Irta: Ráth Zsigmond. Hajdanában a fővárosban is a május elseje volt a természet ébredésének s a virágfakadásnak ünnepe. A hosszú tél után az­ első hagyományos alkalom a szabad természet élén, a ,,zöld“-ben él­vezett általános szórakozásra. E napon, aki csak tehette, háznépével együtt kirándult valamelyik közeli mulatóhelyre, ahol családi a baráti körben mindenki a viszonyaihoz mérten igyekezett minél vidámabb , hangosabb ki­fejezést adni a tavasz, a virágos kikelet beköszön­tése felett érzett örömének. A régi jó időkben e nap reggelén a főváros­ban is virágban úszott minden. Férfiak, asszonyok, leányok, de még a gyermekek is virággal ékesítet­ték fel kalapjukat, ruházatukat. Sőt a május else­jének tiszteletére a szemetes kocsisok nemcsak a kalapjukat, hanem még a nyomorult gebéiket is pa­­pírszalagos bokrétákkal diszitették fel s zöldelő gallyakkal igyekeztek eltakarni idomtalan hatá­raiknak szeméttől duzzadó belsejét Már a kora reggeli órákban szokatlanul han­gos volt az egész város. Vig­nótákat muzsikáló zenekarok járták be az utcákat s ébresztő dallamaik­kal még inkább emelték a népség, katonaság vig­­ságra hajló hangulatát. A főbb útvonalakon a lakosság nagy része csapatostul tódult kifelé a városból, a szabad ter­mészet ölébe. Előkelő magánfogatok, fess fiakerok, azóta már feledésbe ment tízüléses omnibuszok s a divatjamúlt lovasai idomtalan bárkái kirándulók­tól tömve robogtak, azaz többnyire csak a maguk módja s képessége szerint döcögtek a közkedvelt V­árosliget, meg a budai hegyvidék, a Zugliget s a Hűvösvölgy, valamint Rákospalota erdőnek csúfolt akáclombos ligete felé. A fogaskerekű vasút is alig győzte a Svábhegyre szállítani az oda igyekvő ki­rándulók sokaságát, kiknek nagy türelempróbát kellett kiállniok, míg a felsorakozott utasok tö­megében, a rendnek megfelelően rájuk került a felszállás sora. A kirándulók másik nagy táborával a Duná­nak akkortájt népszerű hajói, a Hattyú, a Sirály, meg a Fecske, a közönség kedvencei, a már akkor is félig-meddig rokkant István király s Mátyás király nevű­ öreg gőzösökkel együtt szelték a Duna hullámait a Margitsziget irányában, hova a nagy­­közönség előkelőbb része szokott kirándulni. Onnan a két öreg gőzös a vállalkozóbb kirándulókkal to­vább szuszogott, recsegett a hírneves Horányi-csár­dához s onnan tovább Leányfalu, Nagymaros, Vi­­segrád s a többi közkedvelt dunamenti község felé, mig a fedélzetük teljesen elnéptelenedett s vissza­fordulhattak az előző útjukról lemaradt kirándu­­lóként A vendéglősök mindenütt nagy felkészültség­gel várták az éhes és szomjas vendégeket. S nem hiába, mert a rántott csirkék nagy tömege, a pom­pás sonka- és szalámiszeletek, piros retekkel díszí­tett, a egyéb jókkal garnitozott valódi liptói túró, friss vaj és haboskávé, meg a jégbehűtött sörök és fröccsök habzó áradata, valamint a nyári vendég­lők szokásos menüjének egyéb ízletes falatjai ugyan­csak mohó fogyasztókra találtak a kiéhezett kirán­dulókban. Minden kocsmában szólt a zene, harsogott a nóta s a mosolygó kocsmárosok megelégedetten dörzsölték össze a tenyereiket, mert a felcsigázott várakozásukat is meghaladó eredménnyel zárhatták le üzleti könyveiknek május első napjáról szóló lap­jait. De azért utólag is megdöbbenve gondoltak arra az éppen nem szokatlan veszedelem lehetőségére, hogy egy esős nap, vagy akár csak egy váratlan zá­­poreső is milyen könnyen elmoshatta volna e­ nagy napnak jövedelmét, ha a Mindenható meg nem kí­­méli őket ettől a veszedelemtől, így legfeljebb csak az úgynevezett calkenne­­rek, a fizetőpincérek, járhattak rosszul, ha nem tudták elég éberen ellenőrizni a bliccelőket, akik bőséges étkezés és megszámlálhatatlan fröccsök el­fogyasztása után, a kellő alkalom felhasználásával észrevétlenül igyekeztek elillanni az asztaluktól. Sok lenne egy tárca keretében a kirándulók összes viselt dolgaival, mozgalmas élményeivel fog­lalkozni. Annyi bizonyos, hogy mindnyájan jól mu­lattak, táncoltak, énekeltek s élvezték a szabad ter­mészet gyönyörűségeit. De hát ennek is megjött a böjtje, mikor a visszautazásra került a sor. No de ne rontsuk el ennek elmesélésével e szép nap egyéb kellemes emlékét. Emlékezzünk meg inkább azokról a kedélyes kirándulókról, akik május elsején csa­ládostul, az egész háznépükkel együtt gyalogszerrel vágtak neki a budai hegyvidéknek, hogy ott a lom­bos erdők között elterülő valamelyik tisztás pázsit­ján töltsék el a május hagyományos első napját. Ezeknek az erdőség alját ellepő számos csa­pata többnyire kishivatalnokok, munkások és ipa­ros családok köréből verődött össze. Azoknak min­­denik tagja élelmiszerekkel s italokkal felpakkolva bandukolt az erdők felé s társait felváltva, tologatta maga előtt a család gyermekkocsiját, mely ezzel az alkalommal a család gramofonját rejtette magában s az élelemszállitás célját is szolgálta. Ennek követ­keztében a családnak gyaloglástól elfáradt legkisebb csemetéjét a társaság férfi tagjai felváltva lovagol­­tatták a hátukon, mert a kocsijából kiszorult kis csemete gyalogszerrel kidűlt volna a sorból. Nem csekély fáradsággal elérve a letelepedésre alkalmas helyet, tábort ütött a társaság, s hozzálát­tak az elemózsia kicsomagolásához s a családi gramofon zenéje mellett ugyancsak jó étvággyal kezdették meg az első étkezést, amiközben veszedel­mesen megcsappant a csapos üvegek tartalma s elő­relátható. .volt, hogy. „a.„kiszolgáló iparistanoncnak A képviselők átnyújtották a Házban megbízólevelüket. Zajos szóharcok a kormánypárt és a kisgazdapárt között.­­ A két Ház szerdán választja meg elnökeit és tisztikarát. (Felvételeink a Képes Pesti Hírlapban.) A Ház ünnepélyes megnyitása után délben egy órakor a képviselőház üléstermében gyűltek össze a képviselők, hogy átnyújtsák megbízólevelüket. Dísz­­magyarban, mente és kard nélkül helyezkedtek el a padsorokban, amikor Sándor Pál korelnök az ülést megnyitotta. Először arról tett jelentést a korelnök, hogy "a miniszterelnök megküldte a Háznak a kor­mányzó megnyitóbeszédét, amelyet kinyomatnak és a képviselők között szétosztanak, majd figyelmez­tette a képviselőket a törvénynek arra a rendelkezé­sére, hogy esetleges összeférhetetlen helyzetüket a megállapított határidőn belül meg kell szüntetni. A mandátumok benyújtása következett ezután. A képviselők sorra a Ház asztala elé járultak s megbízólevelüket átadták a közjegyzőknek. Egyik­­másik mandátum benyújtását ellenzéki oldalról za­jos közbeszólótokkal kisérték, egyes képviselőket pedig megéljeneztek. Különösen tüntetően tapsolt az egységes párt, amikor Gömbös Gyula miniszterelnök adta át két kerületének megbízólevelét, hasonlókép­pen megéljenezte a többségi párt a minisztereket és a párt vezetőit is. Az első éljent Árválfalog .Vagy István kapta, aki hadirokkant s két botra támaszkodva jelent meg a Ház asztalánál. Amikor gróf Bethlen István nyújtotta át mandátumát, harsány éljenzés hangzott­­ fel a baloldalon. — Hol a régi gárda? — kiáltják a jobboldal felé Györki Imre és Propper Sándor. Malasits Géza: Ez a bála? Kun Béla: Hála nincs, csak gőzhenger van. Propper Sándor: Hányszor tapsoltak állva! — Amikor tőle kapták a mandátumot — teszi hozzá Peyer Károly. Az ellenzéki hadirokkant Cseh-Szombathy Lászlót is megéljenzik. Kenyeres Miklós nevének olvasásakor Rupert Rezső ezt kiáltja: — Ez a Zsilinszky mandátuma. Hosszantartó, meleg tapssal fogadják Melcser Lillát. Amikor a miniszterelnök bársonyszéke mel­lett elhalad, Gömbös felállva üdvözli a képviselőnőt. Pártkülönbség nélkül minden oldalról lelkes éljen­zés fogadja Putnoky Móricot is. Zajos jelenet játszódik le akkor, amikor gróf Teleki János, a regőcei kerület képviselője, nyújtja át a megbízói erejét. Az ő ellenfele a kisgazdapárti Mojzes János volt, akit alig tíz szavazattal szorított, kisebbségbe. A független kisgazdapárt nagy zajjal fogadja­ a mandátum benyújtását. — Visszaélésekkel szerzett mandátum! — kiáltja Mózes Sándor. — Hamisításokkal szerzett mandátum! — dup­láznak rá többen a kisgazdapártból. A jobboldal viszonzásul tapsolni kezd, mire megújul a zaj a kisgazdapárt soraiban. Eckhardt Tibor is közbekiált: — A legpiszkosabb mandátum! Ilyen még ne­m volt. Sándor Pál korelnök a csengőt rázza , úgy igyekszik az új Ház első zajos jelenetét elcsende­­síteni. Nyugodtan folyik ezután tovább a megbízó­levelek átnyújtása. A kormánypárti képviselők megbízólevelük átadása után feszes meghajlással üdvözlik a miniszterelnököt. Élénk derültséget kelt, amint Illási Ferenc, miután letette a mandátumát a Ház asztalára, Gömbös felé tekint, majd hirtelen Eckhardt felé fordul, katonásan összeüti zárkáit és meghajtja magát pártja vezére előtt. Váry Albert nevének olvasásánál a kisgazda­­pártból közbeszólások hangzanak, de az egységes­­párt erősen megellenz­i Váryt. Az utolsó mandátumot Zsóry Lajos nyúj­­totta be. — Várjon ki felé hajlik meg, Bethlen, vagy Gömbös felé? — kérdi Dinnyés Lajos. A képviselő válasz helyett mélyen meghajlik a miniszterelnök előtt. A kettős mandátumok. Az ülést ezután rövid időre felfüggesztette a korelnök, majd a szünet után megállapította, hogy 231 képviselő 245 megbízólevelet nyújtott be. Jelen­tést tett most azoknak a képviselőknek a nyilatko­zatáról, akik több mandátumot szereztek. Ezek sze­rint Fabinyi Tihamér a budapest-északi, Rassay Károly a három budapesti, Eckhardt Tibor a kecs­keméti, Zsitvay Tibor a budai, Hóman Bálint a bu­­dapest-déli és Wolff Károly is a déli kerületben nyert mandátumáról mondott le. Intézkedés törté­nik a sorra kerülő pótképviselők behívása iránt Kozma Miklós belügyminiszter bejelentette, hogy képviselői mandátumát tartja meg és felsőházi tag­ságának törlését kérte. Csík József és Kühne Lóránt, akik szintén tagjai a felsőháznak, bejelentették, hogy összeférhetetlen helyzetüket a törvény által megszabott idő alatt megszüntetik, addig a képvi­selőház és a bizottságok tanácskozásaiban részt nem vehetnek. A korelnök további jelentése szerint a közigaz­gatási bíróság értesítette a Házat, hogy a szeghalmi kerületben megválasztott Temesváry Imre és a Nyír­bátorban megválasztott Thuránszky Fál mandátuma ellen a közigazgatási bíróságnál panaszt nyújtottak be. Több nádudvari és tetétleni lakos levélben emelt kifogást Megay­ Meissner nádudvari képviselő meg­választása ellen. A bejelentést a korelnök tomnás sza­bálytalanságok miatt elutasította. Az első összeszólal­kozás a kormánypárt és a kisgazdapárt között. Mózes Sándor kisgazdapárti képviselő enge­délyt kapott arra, hogy ebben az ügyben felszólalhas­son. Mygay-Meissner mezőgazdasági kamarai titkárt — mondta a képviselő — nem lehetett képviselővé választani, mert a törvény szerint csak az választ­ható, aki tíz év óta magyar állampolgár. . Szerinte Megay-Meissner nem felel meg ennek a feltételnek, ez­t, megállapította a belügyminisztérium egyik ren­delete, amelyet a képviselő házasságkötésénél fel­használt. Semmiféle nyoma sincs annak, hogy visz­­szahonosítást kért volna, sem­ olyan adat nem áll rendelkezésre, amely szerint tíz év óta magyar ál­lampolgár volna, ezért Megay-Meissner mandátumá­nak igazolása ellen kifogást emel. — Először nem ide tartozik, másodszor pedig magyarországi lakos — kiáltja Marton Béla a bal­oldal felé, amikor a képviselő beszédét befejezi. Nagy zaj tör ki erre a közbeszólásra az ellen.

Next