Pesti Hírlap, 1935. augusztus (57. évfolyam, 173-197. szám)

1935-08-07 / 178. szám

19­55. augusztus 7., szerda* PESTI HÍRLAP ­ Új hetmant választottak a doni kozákok. Pá­rizsból jelentik: A Szajna-parti Grand Hotel nagyterme zsúfolásig megtelt a Párizsban élő doni kozákokkal, akik feleségükkel, gyerekeikkel jelentek meg, hogy jelen le­gyenek új hetmanjuk megválasztásánál. Amikor négy hó­nappal ezelőtt Bogievski, a régi hetman meghalt, a francia fővárosban székelő doni kozák-bizottság rögtön megtette az előkészületeket az új vezető megválasztására. A körlevelek százai mentek szét a világ minden részébe, ahol csak doni kozákok élnek és hónapokig tartott, míg az Egyesü­lt Államokból, Egyiptomból, Konstantinápoly­ból megérkeztek a szavazatok. Három jelölt volt: Popoff tábornagy, Tseb­alsuskine tábornok és gróf Grabbe tá­bornok. A szavazatok túlnyomó többsége gróf Grabbe tá­bornokra adta szavazatát és így ő lett az új hetman. A beiktatás hagyományos szertartások között történt. Va­lamikor ragyogó egyenruhás, magasrangú tisztek, csillogó kitüntetésekkel teleaggatott frakkos diplomaták, hódító szépségű nők jelenlétében vette át a hetm­an a bulavát, a tábornagy­­botot. Most kopott, elnyűtt ruhákba öltö­zött asszonyok és férfiak gyülekeztek össze. Ha valakin kifényesedett szmoking vagy kopott frakk van, az már feltűnést kelt. Pedig, akik a teremben szoronganak, va­lamikor magasrangú katonatisztek, előkelő tisztviselők voltak, akik közül akárhányan a cári udvar báljain is részt vettek. Az új hetman is a császári gárdaezred pa­rancsnoka volt és a háborúban az egyik hadsereg pa­rancsnoka lett. Az összeomlás után menekülnie kellett Volt Isztanbulban, lakott Nizzában, most a Párizs mel­letti Asniéreben él csendes, szerény, nyárspolgári életet. De doni kozák maradt. Állandóan érintkezett volt baj­társaival, a Párizsban élőket maga köré gyűjtötte, ko­zák énekkart alapított, kozák emlékekből múzeumot lé­tesített. És he kozákjei most nem feledkeztek meg róla, megválasztották főnököknek. A hetman — a szertartás alatt — egy magaslaton állt, körülötte az orthodox egy­ház papjai. Az esküt egy hatalmas termetű kozák ol­vasta és a hetman messzehangzó erős hangon ismételte. A hosszú, fehér szakállú patriarchs azután reszkető han­gon kezdte meg a Te deum-ot. Ezt kozák nemzeti dalok követték, majd m­élabus, a távoli hazát, annak szépsé­geit dicsérő énekek után felzendült a kozák himnusz. Ezzel azután véget is ért a szertartás, de a közönség m­ég nem oszlott szét. Együtt maradtak, beszélgettek, fel­elevenítették a régi jó időket és elpanaszolták mostani küzdelmes életüket. Egy újságíró felkereste a grófot és megkérdezte, mi a célja a hetman-választásnak? — A hagyományokhoz ragaszkodunk. — hangzott a válasz. — A doni kozákoknak a cár idejében is saját főnökük volt. Szép, tekintélyes tisztség volt. Ma persze a hetman sem a békében nem irányítja kozákiai ügyes­­bajos dolgait, sem a háborúban nem lehet vezérük. De mégis valaki, akihez a kozákok apró cseprő bajaikban fordulhatnak. — És mi a programja? — Program? Nincs, l­egfölebb csak álmodozhatunk. A hetvenéves tábornok nem szól többet. — Légkőoldatot ivott egy kisleány. Béder Jakab napszámos 18 hónapos Éva nevű leánykája szüleinek Szál­lás­ utca 7. számú lakásán — míg édesanyja takarított a szobában — a konyhában véletlenül lugkőoldatot ivott. A mentők a Szent István kórházba vitték. Állapota életve­szélyes. — Hirtelen halál. Mészáros .Tewes 55 éves gyepmester, a régi gyepmesteri telepen hirtelen összeesett és meghalt. A kereskedelmi testületek országos értekezlete Szom­bathelyen. A Vidéki Kereskedelmi Testületek Szövetsége augusztus 24-én és 25-én Szombathelyen, a Kereskedők Társulata rendezésében tartja meg országos értekezletét. A szombathelyi kongresszuson országos jelentőségű ke­reskedői problémákat tárgyalnak meg. Az országos szö­vetség már most mezőgazdasági kereskedelem, fűszer- és gyarmatáru, vaskereskedelem, textil-, bőr- és épület- és tüzifakereskedelemi­ szakbizottságokat állított fel. — Tolnamegyei Gazdaságok Tejtermelő Szövet­kezete. Szekszárdról jelentik : Tolna vármegye tejtermelő kisgazdái két évvel ezelőtt megalapították a Tolnamegyei Tejszövetkezetek Szövetkezetét, hogy saját érdekeiket így jobban megvédhessék. Ez a szövetkezet az összes tolna­megyei tejterméket együttesen adta el a nagykereskede­lemnek. Ezt a példát követték most a tolnamegyei nagy­uradalmak, amelyek kedden délelőtt a vármegye székhá­zában alakuló ülésre jöttek össze és megalakították a Tolnavármegyei Gazdaságok Tejtermelő Szövetkezetét, amely az első ilyen nemű alakulat Magyarországon. Az alakuló ülést báró Fidth Tibor, a vármegyei gazdasági egyesület elnöke vezette. Az ülésen gróf Apponyi Károly nagybirtokost választották meg elnökké.­­ — Életuntak. Jakab Károly 21 éves szabósegéd a Város­ligetben, a Széchenyi-fürdővel szemben, egy padon nyomora miatt sósavval megmérgezte magát. —­ Weisz Rezső 22 éves kereskedősegéd a Baross-tér 17. számú házban ismeretlen mér­get vett be nyomora miatt. — Kuruc Imre 28 éves kereske­delmi alkalmazott a Dohány­ utca 29. számú házban levő kávé­­mérésben megkávézott és azután megmérgezte magát. Búcsúle­velében nem okolja meg öngyilkossági kísérletét. — Álló Imrén­é háztartásbeli nő a Soroksári út 18. számú házban lévő lakásán ismeretlen okból mérget vett be. A mentők az élet­untakat a Rókus kórházba vitték. Állapotuk súlyos. — Glosz Istvánné 48 éves háztartásbeli nő Kispesten, a Bem­ utca 54. számú házban levő lakásán felakasztotta magát. — Balog Al­bert szobafestő 30 éves felesége a Romanelli­ utca 12. szám alatti lakásán sósavval megmérgezte magát. Állapota életve­szélyes. A mentők a Rókus-kórházba vitték.­­ Egy bécsi ügyvéd vadászterületén agyonlőtt egy vadorzót. Grácból jelentik: Zindler Engelbert bécsi ügy­véd, aki vadászterületet bérel Krieglach­ mellett, bérletén vadorzóval került, szembe. A vadorzó futásnak eredt és el­rejtőzött egy bozót mögött. Zindler három-négyszer utána lőtt, majd a nyomokat követve, nagy rémületére holtan ta­lálta a fűben a vadorzót. A vizsgálóbizottság megállapí­totta, hogy a halott az 1910. évben született Hü­lbling Pé­ter. Zindlert, aki kijelentette, hogy egyáltalában nem akarta agyonlőni a vadorzót, átadták a kerületi bíró­ságnak. — Orvosi hírek. Dr. Kelemen Endre v. egyetemi első tanársegéd, főorvos szabadságáról megérkezett. (Gróf Tisza István­ utca 14. Telefon 814—14.) Dr. S­ Obmayer sír­n egyetemi magántanár, a Gróf Apponyi Albert Poliklinika igazgató sebész-főorvosa IV., Szép­ utca 5. szám alá (II. emelet, lift) költözött. Tele­fonszám változat: in. Dr. Császár Jenes fogorvos, az Újságírók Szana­tórium Egyesülete szakorvosa, elköltözött VI., Eötvös­­utca 8. szám alá. Telefon változatlanul 130— 66. Dr. I­aczkó I.ászló bőrorvos, poliklinikai asszisztens, az Újságírók Szanatórium Egyesületének szakorvosa, sza­badságáról visszatérve, rendelését megkezdte. (Népszín­ház-utca 47., II. emelet 3.). — Schmidthauer-féle Igmándi a világ legtartalma­sabb és leghatékonyabb természetes keserűvize. Gyógyér­­téke megbecsülhetetlen. ÓH, AZ A FÉPÍZ! ÍRTA: RÉMÉÉ SHANN. (44) — Azt hiszem most már a lakások legnagyobb részét kiadták? — kérdezte Lath­om, egy-két percnyi hallgatás után. — Szó sincs róla. A harmadik emelet még jó­formán egészen üres és a többi emeleteken is még sok üres lakás van. — De a nagy­obi­k felét mégis csak kiadták. — Igen, bizonyosan. — Sara mostanában hasonló ingatlant vásárolt Birminghamben. Ajánlottam, hogy azt is ossza fel ilyenforma lakásokra, mint ezt itt. — Egészen jó ötlet. — Ott is szüksége lesz megbízható üzletve­zetőre Henry kezdte sejteni, mire céloz Latham. Ösz­tönösen előrehajolt. — Gondolja? Szünet. Azután Latham egész könnyed han­gon mondta: — Azt tanácsoltam Saranak, hogy küldje oda magát! Tehát ezt akarja! Meg akar szabadulni tőle! El akarja küldni Birminghambe, hogy ne legyen az útjában. Hogy ne találkozhassanak többé naponta. Tekintetük találkozott. Az, amit Latham Henry te­kintetéből kiolvasott, meglepte. Nem számított erre a határozott visszautasításra. Eddig a pillanatig, azt hitte, hogy egészen könnyen megy majd minden. Egyszerűen megmondja Seymournak, hogy menjen és akkor bizonyosan el is megy. Talán nem lesz kedvére, de biztos, hogy nem meri visszautasítani. Gyenge embernek tartotta Seymour Henryt, de ta­lán mégis tévedett. — Nem értem, mi köze van önnek ehhez a dologhoz? — kérdezte Henry nyugodtan. — Nem? Nos, ha megmondom, hogy társas vi­szonyban vagyok Saraval, akkor talán meg fogja érteni. Még­pedig a nagyobb rész az enyém. Tehát a gyanúja csakugyan helyes volt. Lathom ezzel a néhány szóval tisztázta a helyze­tet. És csodálatosképpen Henryt ez nem érdekelte. Nem érintette annyira, mint gondolta. Eszébe ju­tott az első este, amikor Sara Lathomról beszélt neki. Amikor kereken megmondta, hogy nem sze­reti. Amikor úgy vette észre, hogy Sara fél ettől az embertől. Talán attól, hogy kényszeríti, legyen a felesége. Vagy talán attól, hogy visszavonja a tőké­jét közös vállalkozásaikból. Hogy tulajdonképpen miféle kapcsolat van kettőjük között, még nem látta egészen világosan. De azt tudta, hogy nem állhat félre az útból csak azért, mert Lathom úgy akarja. — Sara nagyon meg van elégedve eddigi működé­sével, — mondta Lathom az iménti kellemetlen, pártfogó hangon. — Mind a ketten nagyrabecsüljük a munkáját. Itt már szépen elindított mindent. Sze­retném, ha ugyanezt tenné Birminghamben is. Szavak, gondolta Henry. Udvarias, üres sza­vak. A házaknak tulajdonképpen semmi közük ehhez a beszélgetéshez. Lathom a valóságban ezt mondta: Takarodj innen! Ez az asszony az én tu­lajdonom! Minél előbb megérted, annál jobb. — Tehát elfogadja az állást? — kérdezte Lathom. Leverte a cigarettája hamuját. — Eszemben sincs. Lathom összeráncolta a homlokát. — Inkább másik állást keres? Jóságos Isten! Hát erre vetemedik ez az em­ber? Megvan a hatalma hozzá? Henry nem tudta elhinni. — Nem. — Pedig azt hiszem, okosabban tenné, Sey­mour. — Megteszem, ha maga Sara mondja nekem. Előbb nem. — Meg akartam kímélni Sarat a kellemetlen feladattól. — Hazugság. Sara nem tenné ezt velem. Tu­dom, hogy nem tenné. — Nem lesz más lehetősége. Henry érezte, hogy halántékában lüktet a vér. Elmegy, ha Sara úgy kívánja, de egészen biztos, hogy Sara ezt nem kívánja tőle. Nem teheti. Hiszen szereti. Százszor is mondta! Lathom csak ijesztgetni akarja! Megfordult, amikor az ajtó nyílását hallotta. ..Sara! Lathom ebben a pillanatban akarta kiadni az utamat. — Odasietett az asszonyhoz és megragadta a kezét. — Szeretném tudni, mit szól maga ehhez? —­ Miles! — Sara elnézett Henry mellett, egye­nesen Latham szeme közé. És Henry most tudta, hogy igaza volt. Tisztán látta, hogy Sara fél ettől az embertől. De alig egy pillanattal később már összeszedte magát. Kiszabadította a kezét és oda­ment a kandallóhoz, ahol Lathom állt. — Miért veszekedtek itt kettesben? — Elmondtam Seymournak, hogy Birming­hamben is házakat vásároltunk, — mondta Lathom. — És hogy mit határoztunk az ő személyével kap­csolatban. — Miles! — Az asszony szemében haragos tekintet villant meg. — Nagyon kérem, bízza rám az üzleti ügyeim intézését Latham vállat vont. Egy pillantást vetett az órájára. — Nos, most már mennem kell. Később még találkozunk, — mondta Seymourhoz fordulva. — Elmegyek itthonról ma este. — Úgy? Hová? — Vacsorázni. Azután színházba. — Helyes. Majd aztán felkeresem. Távozott a szobából. Henryt észre sem vette. Hallották, amint az előszoba ajtót becsapta a háta mögött. — Nos? — kérdezte Sara szeliden. Henry hozzálépett és mélyen a szemébe né­zett. — Mit mondjak? — Azt hiszem, Latham alaposan tisztázta a helyzetet. Henry bólintott. Sara rámosolygott. Henry nem tudhatta, hogy mennyire nehezére esik ez a mosoly. A felesége azt mondta: Henry k­ícsit régimódian gondolkozik az ilyen dolgokban. Lorna erre épített. — Valamikor azt mondtam Henry, hogy maga kétségbeejtően tisztességes. Emlékszik még? — Egészen jól emlékszem. — Nos, csakugyan­az? Most egyszerre két Henry nézett rá. Az egyik, Lorna férje, — az egyszerű, mindennapi ember, aki hitt a mindennapi dolgokban. És a másik Henry, aki vele szemben megfeledkezett min­denről: Lornáról, Dickyről, az otthonáról. — Egyáltalán nem, — felelt a másik Henry. Halk sóhajtás szakadt fel az asszony mellé­ből. Nyert. A győzelem öröme az övé. Kár is volt annyira aggódni. Mennyire nem ismeri Henryt a felesége! Engedte, hogy Henry megölelje és meg­csókolja. (Folytatjuk.) 1 FŐVÁROS. Elkészült a gépjárműőrzési szabályzat. A Pesti Hírlap már hírt adott, hogy a polgár-*­mester rendeletére a kerületi elöljáróságok legköze­lebb megkezdik a gépjárművek és kerékpárok őrzé­sére szolgáló iparigazolványok kiadását. Az enge­délyeket az erre vonatkozó új szabályzat alapján adják majd ki az elöljáróságon, kizárólag hadirok­­kantak számára. A szabályzat ideiglenes és bármi­kor visszavonható. Kiadnak állandó és alkalmi en­gedélyeket, ez utóbbiakat a sportesemények, kiállí­tások, vagy más tömegforgalom színhelyén és ide­jén. Az engedélyes az őrizetére bízott járművekért erkölcsileg és anyagilag felelős, miért is tartoznak valamely hazai biztosító intézetnél megfelelő össze­gig szavatossági biztosítást kötni. A kerékpárőrzési helyeken a hatóság által megállapított méretű és kivitelű állványok állíthatók fel. A jármű őrzés általában reggel 8 órától éjjel 12-ig terjed. A gép­kocsik után 30, motorkerékpár után 20, kerékpár után 6 fillér őrzési díj számítható. Az engedélyeket közvetlenül a N­ONSz kapja, amely az őrzéssel leg­alább három év óta Budapesten lakó családos, sem­miféle más keresettel nem bíró, büntetlen előéletű és legalább 25 százalékos hadirokkantat bízhat meg. Kimondja a szabályzat, hogy a járműőrök szolgá­latukat rendes formaruhában kötelesek ellátni, a közönséggel szemben udvarias, előzékeny magatar­tást kell tanusítaniuk és tilos szolgálataiknak tola­kodó felkínálása. A HONSz a helyfoglalási engedé­lyért a fővárosnak díjat tartozik fizetni, mégpedig a gépjárműőrző helyeknél annyiszor havi 9 pengőt, ahány négykerekű járműre engedélyezték a helyet, a többinél pedig négyzetméterenként 2,50 fillért. Az alkalmi őrhelyeknél a helyfoglalási díj járművek­nél napi 20 fillér, kerékpárok után négyzetméteren­ként napi 6 fillér. Ha az alkalmi köz­terület foglalás a napi hat órát meg nem haladja, a díjak fele fize­tendő. Az új őrzési szabályzattal a budapesti gép­járműtulajdonosok régi óhaja vált valóra.­­ A városházáról. Liber Endre helyettes polgár­mester megkezdte nyári szabadságát. Dr. Lam­otte Károly alpolgármester visszatért szabadságáról a vá­rosházára és Szent Istvánig, a polgármester szabad­ságának lejártáig átvette a polgármesteri hivatal ösz­­szes ügyosztályainak vezetését. — Újabb építkezések- A magánépít­ési ügyosztály javaslatára a polgármester a következő építési engedélye­ket adta ki: Szenger Béla r.-t. a Kelety Károly­ utcában kétemeletes ikerházat épít, a Budapesti Ingatlanértéke­sítő kft. a Návay-utca 3. szám alatt ötemeletes bérházat, Mengl Ferenc építész a Szent László-út 53. sz. alatt há­romemeletes bérházat, Z­akner János és neje a Böször­­ményi-út 17/b szám alatt négyemeletes bérházat, továbbá ugyancsak a Böszörményi-út 17/c szám alatt négyemele­tes bérházat, dr. Kováts Elemér a Szüret-utca 23. szám alatt kétemeletes társasházat, dr. Nagel Edgar és társa a Kelety Károly-utcában négyemeletes bérh­ázat, a Helyi Telepforgalmi kft. a Homán-utcában négyemeletes bérhá­zat, végül a Gamma r.-t­ a Fehérvári­ út 83. sz. alatt. 13

Next