Pesti Hírlap, 1935. szeptember (57. évfolyam, 198-222. szám)

1935-09-01 / 198. szám

2 . fgggggMyyHgg»ll!!LMil-JiX ! JlilLE»' már képtelen, az magában hordja a betegség csíráit. Ha a magyar pártok vezérei felelőssé­get tudnak vállalni azért, hogy a dunai kér­désből kifolyóan semmiféle veszedelem nem fenyegeti az országot, akkor ám folytassák ed­digi politikájukat; ha azonban nem merik ga­rantálni nemzeti biztonságunkat, akkor kössék me­g sürgősen a Treuga Dei-t, ha csak nem akarják Magyarországot olyan helyzetbe hozni, hogy legjobb külföldi barátai is kénytelenek legyenek kétségbe vonni a nemzet életképes­ségét. Ez nemcsak a mi, hanem, úgy hisszük, a legtöbb nem-politikus magyar ember vélemé­nye. Pedig senki sem tagadhatja, hogy ők, a politikai ambíciók nélkü­l dolgozók és adózók a nemzet igazi ereje. Wissehkler István lesz a kereskedelmi miniszter. Bornem­isza Géza ipari miniszterré történt kine­vezés­e alkalmával, amint ismeretes, megbízást kapott a ker­rskedelmi minisztérium továbbvezetésér­e is. Po­litikai keze­t értesülése szerint a legközelebbi napok­ban megtörténik Bornemisza fölmentése a kereske­delmi tárca vezetése alól. Az új kereskedelemügyi és közlekedési miniszter Winchkler István kereskedelmi államtitkár lesz. Nicki meghatalmazott miniszter 4eera£be­ utazott. Nicki Alfréd rendkívüli követ és meghatalma­zott miniszter C­enfbe utazott, hogy a Népszövetség közgazdasági bizottságának szeptember 2-án kezdődő ülésszakán résztvegyen. A magyar küldöttség a­­Népszövetség szeptember 4-iki köz­gyűlésén. Card, aug. 31. A Nemzetek Szövetségének szep­tember 4-én megnyíló 13. közgyűlésén Magyarorszá­got az alábbi küldöttség fogja képviselni: fődelegá­tusok Tálnczos Gábor nyugalmazott lovassági tábor­nok, özvegy Apponyi Albertné grófné, Velics László rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, Ma­gyarország állandó képviselője a Nemzetek Szövet­sége mellett. Helyettes delegátusok: Ziegler Géza tá­bornok, dr. Szent-látvány Béla külügyminiszteri ta­nácsos, a N­emzetközi Szerződési­­osztály vezetője, báró Balrach-Bessenyey György követ­ségi tanácsos, a kül­ügyminisztérium politikai osztályának vezetője, Ba­ranyai Zoltán követségi tanácsos, dr. Meng­ele Ferenc követségi tanácsos, a külügym­inisztérium sajtóosztá­lyának vezetője és Bulla Pál követségi titkár. Roosevelt aláírta a semlegesség* törvényjavaslatot* Washington, aug. 31. Roosevelt elnök ma alá­írta a semlegesség! törvényjavaslatot, amely ezzel törvényerőre emelkedett. Mint ismeretes, a javaslat idegen nemzetek közötti háború esetére a fegyver­­es lőszerkivitel tilalmát írja elő valamennyi had­viselő állammal szemben. szerszámokat vett magához és a diófa tövében he­verő automobilhoz sietett. Óriási erejével nekife­szült a féloldalt heverő kocsinak és felfordította. Első pillantásra látta, hogy a tengelye törött el, a motornak és a kerekeknek csodálatosképpen semmi híja se történt. Szakértő kézzel fogott hozzá és egy órai megfeszített munka után kiszabadította a törött tengelyt az alkatrészek közül. Különös véletlene a sorsnak. Ha a motorban törött volna el valami, azt az ő kezdetleges szerszámaival nem tudta volna megcsinálni. Olyan ideiglenes tengelyt azonban, amellyel az autó lassan, óvatosan hazamehet, össze tud tákolni. Vállára kapta hát a tengelyt és a mű­hely felé tartott... Eszébe jutott a kép, amit a mű­­helyben hagyott... A halott­ fehér, heverő asszony.. A néma arc ... Bizonyosan magánál van már ... Újra elsápadt és a szeme meredten nézett maga elé... Azután rántott egyet a vállán és nem nézve se jobbra, se balra, belépett a műhelybe... Kivá­lasztotta az alkalmas vasat, felszította a tüzet és do­logba fogott... Annyit azonnal észrevett, hogy az asszony felült már a matracon, Marikuca anyó foglalkozik vele, ugy látszik nincsen komolyabb baja. Az ácsorgó gyerekeket elkergette, egy pár kiváncsi fa­lubelit Marikucához utasított s hatalmas, kőkemény markában feje fölé lendült a kalapács. A tűz, a fut­tatótól hajszolva, a kürtő felé kapaszkodott és hara­gos lángjából a szikrahad tavaszi méhrajként cik­kázott ki a szabadba.... Ruhán, az ördögök kovácsa dolgozott. Döngve, földet rengetve csapódott le az acélkalapács az ül­lőre s az izzó vasrúd óriáskígyóként vonaglott a csapásai alatt. Félelmetes kép volt a szélesvállu, kö­téli­zomzatu felsőtest, a rettenetes karok, a jegenye­­vastagságú derék s a folytonosan sújtó, csengő, dü­börgő kalapács! Szívvel-lélekkel dolgozott. Szépen alakult már ki a vasból a tengely s a borzalmas ütések olyan erövel zuhogtak a mélybe, mintha az egészz világot szét akarták volna rombolni... Az asszony a matracon Marikuca anyó ápoló Párizs, aug. 31. Vallery-Radot az Ami de Peuple­­ben megállapítja, hogy keze alatt álomba szunnyadt. Az öregasszony látva a nyugodt, csendes álmot, fogta magát és hazament, h­ogy otthoni dolgát végezze. Gondolta, később majd visszajön. Rubán így maradt egyedül az idegen asz­­szonnyal, bár maga nem is tudta, hogy egyedül van vele... Az égi nap pedig már bágyadt tekintettel ku­tatta az alkony felé vezető utakat s az este valahol, még a felhőkön túl, de már csatasorba állította fe­kete seregét. Rubán se nem evett, se nem ivott. Karja fárad­hatatlan ütemben sújtott a vasra s már csak rövid idő kérdése volt, hogy a tengely elkészül. Az asszony felébredt. Ijedten ült fel különös fekvőhelyén, riadtan nézett körül és egyszerre eszébe jutott minden. Felállt, kicsit szédült, de pár lépés után jól érezte magát. A tűzre pillantott és meglátta az izzó vas fölé hajló, félelmetes óriást, akinek a kezében csodákat művelt a döngő kala­pács. Meglepetten nézte a különös alakot és a görög mitológia félisten-kovácsára gondolt... Figyelte az emberi izomzat pompás munkáját, a ru­sztikus tüzet és a kormos, babonás környezetet. Azután a sza­badba pillantott. Látta, h­ogy múlóban van a délután, nyugtalanul gondolt arra, hogy mikénti fog ő innen tovább jutni. A kovácshoz lépett és megszólalt: — Mondja kérem, tud valamit a kocsimról? Haza tudok vele menni? Rubán ,karja megállt, az asszonyra tekintett és úgy felelt: — A tengelye tört el. Mingyárt kész vagyok az uj tengellyel, felszerelem és a kocsi majd lassan, de tovább mehet. Az asszony lelkében villám c­ikázott keresz­tül. Összerezzent. A szeme kerekre tágult, kezét a szivére szorította s elfehérült ajka reszketve sut­togta maga elé a nevet: — Péter! Az ördögök kovácsa talán meg se hallotta, folytatta a munkát és ütései mintha kegyetlenebb erővel zuhogtak volna a vonagló vasra. Az asszony állt és nézte. Viharok száguldot­tak keresztül a lelkén, arca hol elsápadt, hol elvörö­södött. Egyik pillanatban úgy érezte, hogy össze kell esnie, a másik pillanatban meg mohón csele­kedni szeretett volna, de csak állt és hallgatott, állt és nézte a vasat döngető óriást... Eszéb­e jutott a múlt... A megvadult mér­nök ... A véres kalapács... A tárgyalások ... Az ítélet!... És mintha a négy évi börtön után a föld alá süllyedt volna el a férfi... Eltűnt... Az uj tengely elkészült. Rubán a vállára kapta, szerszámait magához vette s amint kilépett a műhelyből, m­ég odaszólt az egész testében resz­kető asszonynak: — Asszonyom, jöjjön, mindjárt tovább is mehet! ... A tengelyt hamarosan a helyére szerelte, gon­dosan átvizsgálta a motort s amikor mindent rend­ben talált, egy-két paraszt segítségével talpra állí­totta a kocsit. A motort begyújtotta, kis ideig járatta, bekapcsolta a kerekeket s az autó lassan bár, de megindult. Ekkor a csaknem teljesen magánkívül álló asszonyhoz lépett. — Asszonyom, a kocsi jó. Szálljon be, de negyven kilométernél nagyobb sebességgel ne men­jen vele. Szerencsés utat! S az asszony ajkáról, mint egy kétségbeesett sikoltás, tört elő újra a hang: — Péter! A félmeztelen óriás semmit se hallott a kiáltás­ból. Magához vette szerszámait és döngő léptekkel távozott a műhely felé. Az üllő előtt megállt, kezéből kihullottak a szerszámok, tekintete az ittmaradt, ket­tétörött tengelyre esett és keserűen, hangosan fel­nevetett: — Im­e a második áldozat! Az első az én éle­tem tengelye volt! ... Kint a sötétség árvize hirtelen öntötte el az egész környéket... Az asszony menekülni akart a vízió helyéről, beugrott a kocsiba, felgyújtotta a reflektorokat s az autó lassú futásban, messze vilá­gító szemekkel indult neki a csendes éjszakának ... PESTI HÍRLAP 1935. szeptember 1.*vasárnap. Bledben szombaton értekezletet tartott a balkáni szövetség is. Bled, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata) Rüsdi Arrasz török külügyminiszter szombat reggel 2 óra 30 perckor Bledbe érkezett. Már előbb a laibachi állomáson Majdar bej török követ üdvözölte. A bledi pályaudvaron Sztojadino­­vics miniszterelnök és külügyminiszter, valamint a kisantant és Balkánszövetség követei fogadták. A török külügyminiszter kijelentette a belgrádi poli­tika Bledbe kiküldött tudósítójának, hogy tárgyalni fog mindazokról a kérdésekről, amelyek a Balkán­szövetséget és a kisantantot érdeklik. Széltében tud­ják, hogy miről van szó. Törökország Oroszország nagy barátja. Ebben a tekintetben nincs mit eltit­kolni. Délelőtt tíz órakor megbeszélésre, ült össze Sztojadinovics miniszterelnök és külügyminiszter, Rüsdi Arrasz török külügyminiszter és Titulescu román külügyminiszter. Minthogy a megbeszélés egy részében belevonták Melas belgrádi görög kö­vetet is, joggal lehet állítani, hogy a Balkán-szövet­ség tartott értekezletet. A három külügyminiszter megbeszélését szombat délután is folytatták. Hiva­talos közlést a megbeszélések lefolyásáról, tartal­máról és eredményéről nem adtak ki, de Ilire jár, hogy a kisantant pénteken lezárult értekezletének valamennyi határozatát alaposan megvitatták és abban állapodtak meg, hogy a kisantant és a Balkánszövetség a homlok­térben álló kérdésekben egyértelemmel fog eljárni. Politikai körökben hite jár, hogy Rüsdi Arrasz török külügyminiszter ismét arra törekedett, hogy rábírja Jugoszláviát az Oroszországgal való kül­képviseleti összeköttetés megújítására. Este 7 óra 40 perckor Titulescu román kül­ügyminiszter Bledből Badgasteinba utazott, ahol folytatni fogja a kisantant értekezlete miatt félbe­szakított üdülését. A bledi pályaudvaron Sztojadi­­novics jugoszláv miniszterelnök, Rüsdi Arrasz tö­rök külügyminiszter, valamint a kisantant és a Balkánszövetség követei búcsúztak el a román kül­ügyminisztertől. Rusdi Arrasz hétfőig még Bledben marad, ahol felesége már húsz napja tartózkodik. Valószínű, hogy Sztojadinovics jugoszláv mi­niszterelnök vasárnap reggel Párizsba utazik. Hi­vatalos közlés erről a késő esti óráig még nem tör­tént. A jugoszláv miniszterelnök kihallgatáson fo­gadta a kisantantbeli hírlapírókat és ez alkalom­mal átadta a román, cseh és jugoszláv újságíróknak azokat a jugoszláv rendjeleket, amelyekkel Pál régensherceg kitüntette őket. A hírlapírók kirándu­lást tesznek a jugoszláv tengerpartra és Monte­negróba. (Sz.) Tárgyilagos francia han­gok a kisantantról, a kisantantot valójában csak az összehará­csolt területek megőrzésének közös törek­vése tartja össze. Ezt az erős, de negatív érdekközösséget azonban más és nem kevésbé erős érdekellentétek gyengítik. Jugoszláviát és­ Csehszlovákiát a politikai tanok és politikai rok­onszenvek mélyreható különbségei vá­lasztják el egymástól. Jugoszláviában tekintély­­uralom kormányoz s ismeretes, hogy Belgrád egy­felől vonzódik Berlinhez, másfelől pedig határozott ellenszenvet érez­­ Moszkvával szemben. Csehszlo­vákia viszont szociáldemokrata alapokon­­nyugvó állam, gyűlöli Hitler Németországát s erős politikai és szociális szálakkal kapcsolódik Szovjetoroszor­­szághoz. Csehszlovákia a német veszéllyel szemben minden reményét­ a Párizson, Prágán és Moszkván áthaladó erővonalba fekteti. Nagyon is kérdéses, hogy Titulescu képes lesz-e összebékíteni ezeket az ellentéteket. A kisantant súlyos órákat él át — fejezi be a cikk — s éber figyelemmel kell követnünk a bledi értekezlet eredményeit. A Matin a kisantant és a Balkán-szövetség megkötésére célozva erélyesen tiltakozik az ellen, hogy Franciaország genfi politikájára bármely rész­ről is nyomást gyakoroljanak. Ha szövetségeseink — írja a lap — nem értik meg azt a rendkívül sú­lyos helyzetet, amelyben ma Franciaország van és ha holmi genfi elvhűségre hivatkozva nyomást akar­nak ránk gyakorolni, akkor mindenekelőtt gondolják meg azt, hogy háború esetén nem ők, hanem Fran­ciaország lesz kénytelen csatasorba állítani csapa­tait és hadihajóit. A nemzetközi politika és a fran­cia politika két különböző dolog. Megesik, hogy ez a két politika egyes pontokon egybevág, de ebből korántsem szabad arra következtetni, hogy az első­ség a nemzetközi politikát illeti. Valószínű, hogy Genfben nem kerül sor a megtorló intézkedésekre és a tanács megelégszik sajnálkozásának kifejezésé­vel. De semmiesetre sem lehet szó arról, hogy meg­­védelmezzünk olyan ideológiát, amelyet az olasz­­abesszin ellentétre csakis elméletben lehet alkal­mazni. Oyan események bekövetkezése előtt állunk, amelyeknek visszahatását Franciaország már előre érzi. A genffi ítélőszéknek számolnia kell ezekkel a valóságokkal. ________ Madridban ismét véres összecsapás volt a kommunistákkal. Madrid, aug. 31. Ma délben Madridban egy kommunista­ csoport megkísérelte, hogy államelle­nes tartalmú röpcédulákat osszon ki egy nagyobb műszergyár munkásai között. A rendőrség nyomban közbelépett. A kommunisták revolvertűzzel fogadták őket. Erre kölcsönös lövöldözés támadt, amelynek folyamán egy kommunista meghalt, egy másik élet­veszélyesen megsebesült. Két rendőrtisztviselő szin­tén súlyosan megsebesült.

Next