Pesti Hírlap, 1935. október (57. évfolyam, 223-249. szám)
1935-10-01 / 223. szám
Lélekharang. A jelenleg érvényben levő egész képviselőválasztási rendszer lélekharangját konditotta meg a Közigazgatási Bíróság mai ítélete, amely érvénytelennek jelentette ki Budapest déli kerületének tíz mandátumát, kormánypártit és ellenzékit egyaránt. Különösen súlyossá teszi a bíróság döntését az a szokatlan körülmény, hogy indokoltnak és szükségesnek látta a választási elnököt és két bizottsági tagot külön is elítélni, amennyiben mindhármuk választói jogát és megválaszthatását egy évi időtartamra felfüggesztette, ami Verebély Jenő elnökre felsőházi tagságának elvesztését is jelenti. A bíróság indokolásából mindenekelőtt két pontot kell kiemelnünk. Az egyik az, amelyben a következőket mondja: »a választási bizottság többségének eljárása komolytalan volt«. A másik ekként szól: »az érvénytelenítés azért történt, mert a választási bizottság a pótajánlások elbírálásánál szabálytalanul járt el. A választási bizottság elnöke, akit a bíróság e megállapításaiért tehát a legnagyobb felelősség terhel, Verebély Jenő ügyvéd, a felsőház tagja, a keresztény gazdasági párt egyik előkelő vezetője volt. A magyar ügyvédi kar legelőkelőbbjei közé sorakozik, akinek nagy jogászi múltja van. Mindezt nem csupán azért kell az ügy pártatlan megítélésénél felsorakoztatni, mert megfelel a valóságnak, hanem főként azért, mert első szempillantásra egészen érthetetlennek tetszik, amikor ilyen úrimról, aki magánéletében és hivatása gyakorlásában soha, a legkisebb okot sem szolgáltatta arra, hogy komolysága s a törvénytisztelete kétségbevonássék, omf a magyar bíróság azt állapítja meg, hogy komolytalanul s a törvény előírásával nem törődve, szabálytalanul járt el. Megtette ezt pedig annak dacára, hogy a választási bizottság két tagja, még mielőtt a bíróság által »súlyos szabálytalanságnak« ítélt döntés megtörtént volna, kijelentette, hogy »az erkölcsi és büntetőjogi felelősségben osztozni nem kívánnak, s ezért bizottsági tagságukról lemondanak s eltávoznak. S ekként cselekedtek is. Állapítsuk meg tehát mindenekelőtt, a bírósági indokolás alapján, mi történt Budapest déli kerületében az általános képviselőválasztások alkalmával: öt párt nyújtotta be a törvényes határidőn belül ajánlásait. A kereszténypárt, a Nép, a szabadelvű párt és a szociáldemokraták indulását a választási bizottság rendbenlevőnek ítélte. Ellenben kifogásolta az erre a választásra egyesült keresztény ellenzék és legitimista néppárt ajánlási íveit, amelyen 6668 név szerepelt. A bizottság egyik tagja 3362 pótajánlást követelt. Egy másik pótlás nélkül elfogadásra ajánlotta azt. Az egyesült Friedrich—Grttl—Payrpárt még a döntés előtt megtette megjegyzéseit, mire a bizottság nyomban összeült s a 3362 pótajánlás helyett már csak 1500-at kívánt. Gyorsaság nem boszorkányság, mondják az ilyesmire, csak éppen a bíróság talál kifogásolni valót ezen gyorsított eljárás ellen. De már rögtön a választási főbiztos jegyzőkönyvbevétette azt a megállapítását, amely szerint szabálytalanság történt. Még ezzel sincs vége ennek a választási tragikomédiának. Az érdekelt párt most nem 1500, hanem 1500 pótajánlást nyújtott be. A bizottság többsége ebből csak 900-at fogadott el érvényesnek s a panasztó pártot a választásból kizárta. Ezt megelőzően történt két bizottsági tagnak már említett lemondása s eltávozása. Mennyire igazuk volt, bizonyítja a Közigazgatási Bíróság ítélete. Fölvetettük az előbb azt a kérdést, mi bírhat rá egy közéleti férfiút, kiváló jogászt arra, hogy a bíróilag megállapított szabálytalanságokat kövesse el! Nem találhatunk erre más feleletet, mint a mai választási rendszer mérgező hatását. Az ajánlási rendszer fertőző bacillusai, a politikai elfogultsággal párosulva, megtámadják a normális polgári gondolkozást, fia ritka is a fertőzésnek oly foka, aminőről a jelenlegi eset tanúskodik, biztosan megállapítható, hogy az ajánlások gyűjtésénél és felhasználásánál a képviselőválasztásoknál és a fővárosi törvényhatóságiaknál egyaránt, egyébként kifogástalanul tisztességes gondolkodású emberek, a cél szentesíti az eszközt felkiáltással a leglazább felfogásról tesznek tanúságot, amely körülmény egymagában is elegendő volna arra, hogy ezt a rendszert tévestül kiirtsák. Azt a mérgezett légkört, amelyet ez terjeszt, minél sürgősebben meg kell tisztítani. A mai bírósági ítélet remélhetőleg meggyorsítja ezt a folyamatot. Már azért is, mert megnyugtatóan bizonyítja, hogy a bűnt bűnhüdés követi. Bűnök, vétségek, szabálytalanságok elvégre előfordulnak, nálunk is, másutt is. De megtorlás nélkül nem maradhatnak s azok, akik az ország sorsáért, tisztességes jóhíréért felelősek, kötelesek a megfelelő tanulságot is levonni. A magyar kormány még mindig elzárkózik az elől, hogy napirendre tűzze a választójogi reformot. Előbb kenyeret kell adni az országnak! Ismételten meg kell azonban kérdez-nünk, mennyi kenyértöbbletet juttatnak az országnak a bírák megrendszabályozásáról, az Ügyvédek megsanyargatásáról szóló javaslat .tok, vagy a sajtóreform, amelyek valamenynyien sürgősebben kezeltetnek, mint a gazdasági javaslatok. Mi az oka annak, hogy a kenyérkérdést állítják az előtérbe mindannyiszor, amikor a szabadságjogok kiterjesztéséről van szó, ellenben azonnal elveszíti a fontosságát s főleg a sürgősségét, amikor a szabadságjogok megszorítását kívánják elérni! • Az angol kormány a francia kormányhoz intézett mai válasziratában, amelyben leszögezi az álláspontját esetleges középeurópai zavarok esetére s amelyben megállapítja, hogy eljárása egyező lenne azzal, amelyet az olasz-etióp összeütközésben követ, 'ta'rázásának indokait és jövőben való tanu. , az angol közvéleményre való hivatkozással alapozza meg. A közvélemény döntő erejét és tiszteletben tartását a brit nemzet hatalmas kormánya is legelsőrangú tényezőnek ismeri el. Nem jelentene semmiféle meghátrálást, vagy megalázkodást a magyar kormányra sem, ha ezt a tényezőt a maga elhatározásaira irányadónak tekintené. Az pedig kétségtelen, hogy Magyarország közvéleménye kívánja a választójogi reformot, az egész jelenlegi választási rendszer kiirtását. A mai bírósági ítélet is megfelelő hatással lesz, egyelőre a lelkek birodalmában, de hozzá fog járulni a politikai légkör megtisztulásához is, jobb belátásra bírva azokat, akik még nem akarják meglátni, hogy a nyugodt, termékeny, munka előfeltételeit nem a szabadságjogokat korlátozó, hanem az azokat kiterjesztő törvényekben fogják megtalálni. mokt -1 IJjTVtKTB^ LVH. ÉVFOLYAM* 223. (18.764) SZÁJ Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 10 fillér, vasárnaponként 32 fill, a Pesti Hirlap Vasárnapja nélkül 12 fillérPesti Hírlap KEDD, OKTÓBER 1. BUDAPEST, 1935. Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon 122—95. Előkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél. Erzsébet-körut 1 Tel. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük ANGOLORSZÁG MAGATARTÁSA EURÓPAI TÁMADÁS ESETÉN. Ha valamely állam támadólag lép fet, az angol kormány teljesíti a népszövetségi alapokmányból származó kötelezettségeit. A nemzet támogatja a kormányt ezen kötelezettségeinek teljesítésében. Párizs, szept. 29. (Havas) Vasárnap este 7 órakor közzétették az angol választ Franciaország szeptember 10-én feltett ama kérdéseire, mi lenne Nagybritannna magatartása európai támadás esetén. A jegyzék formája Sir Samuel Hoare brit külügyminiszternek Corbin londoni francia nagykövethez intézett levele. A levél így kezdődik: Abban a levélben, amelyet szeptember 10-én szíves volt Yasiparthoz intézni, Excellenciád az olasz-ethióp viszály alkalmából kifejezte kormányának azt az óhaját, hogy tudni kívánja, mily mértékben számíthatna a jövőben arra, hogy országunk haladéktalanul és hathatósan alkalmazza mindazokat a büntetőrendelkezéseket, amelyeket a népszövetségi alapokmány 10. cikkelye előír arra azesetre, ha az alapokmányt ver és ha Európában erőszakhoz folyamat, különösen pedig, ha az az eset áll elő, úgy erőszakhoz folyamodik Európában valamelyik áram, akár tagja a Népszövetségnek, akár pedig nem. A levél így folytatódik: Válaszképpen van szerencsém felhívni szíves figyelmét azokra a szavakra, amelyeket Genfben szeptember 11-i beszédemben mondottam. Kijelentettem akkor, hogy a brit királyi kormány nem marad senki mögött abban az elszántságában, hogy lehetőségeihez mérten teljesítse az alapokmányból rá háramló kötelezettségeket és hozzáfűztem, hogy az alapokmányban kifejezésre jutó eszméket és főleg azt a törekvést, hogy nemzetközi ügyekben a törvény uralma érvényesüljön, a brit vérmérséklet idealista iránya fokozódó erővel juttatta mindig kifejezésre, annyira, hogy ezek az eszmék és törekvések a nemzeti lelkiismeret tényleges részeivé lettek. Miként Excellenciád bizonyára szintén emlékszik, genfi beszédem folyamán az eddig említetteken kívül megragadtam az alkalmat, hogy visszautasítsak minden olyan állítást, mintha őfelsége kormányát más irányítaná, mint az állandó hűség a Népszövetséghez és mindahhoz, amit képvisel. Úgyszintén felhívtam a figyelmet arra a tényre, hogy a brit közvélemény legutóbbi megnyilatkozásai milyen teljes mértékben szemléltetik, hogy a nemzet támogatja a kormányt a népszövetségi tagságból folyó kötelezettségeinek maradéktalan magára vállalásában, abban a felfogásában, hogy ez a népszövetségi tagság több ízben megjelölt alapvető támasza külpolitikánknak. Hozzáfűztem, hogy az, aki feltételezi vagy inszinuálja, hogy ezirányú politikánk akármilyen okból csupán az olasz-ethiópiai viszállyal kapcsolatosan ilyen, teljesen félreismeri politikánkat. Semmi sem áll távolabb az igazságtól, mint ilyen feltevés. Kijelentettem és — a mostani alkalmat őszinte örömmel megragadom — teljes felelősséggel megismétlem, hogy országunk népe a népszövetségi eszme iránt tanúsít hűséget, nem pedig annak valamilyen különleges alkalmazása iránt. Minden más nézet a brit jóhiszeműség alá