Pesti Hírlap, 1935. október (57. évfolyam, 223-249. szám)

1935-10-01 / 223. szám

­­­­r értékelése és kétségbevonása volna. Hívem ezek­hez a szabatos és határozottan kifejezett kötele­zettségekhez, megjegyeztem és ismétlem, hogy a Népszövetség és vele együtt a mi országunk az alapokmány együttes fenntartását és különlegesen a mindennemű támadási cselekedettel szemben való szilárd és együttes ellenállást védi. Egészen nyilvánvaló, hogy a nem provokált pozitív támadási cselekedetről szóló 16. cikkely­ben említett eljárás nem alkalmazható negatív cse­lekedetre, arra, hogy valamely szerződés rendelke­zéseit nem hajtják végre. Ezenfelül az erőszakhoz való folyamodás eseteiben is világos, hogy a vét­kességnek és támadásnak több foka lehet és hogy ennélfogva akkor, ha a 16. cikkely alkalmazásának esete beáll, az annak rendelkezései alapján meg­valósítandó eljárás természetes a konkrét eset kö­rülményeihez képest változhatik. Excellenciás kor­mánya tudomásom szerint elismeri ezeket a meg­különböztetéseket. Ami pedig a szerződésekből fo­lyó kötelezettségeket illeti, helyénvaló emlékeztetni arra, miként már Genfben tettem, hogy a rugal­masság a biztonság egy része és hogy a Népszövet­ség minden tagjának el kell ismernie, mint ahogy az alapokmány maga elismeri, hogy a világ nem megmerevedett valami. Ha valaki azt mondja, hogy a népszövetségi elvhez­­ való hűségnyilatkozat, amely legutóbbi genfi be­li székemben is foglaltatott és amelyet mostani jegy­zékemben megerősítek, csak őfelsége mostani kor­mányának politikáját fejezi ki, nem pedig szük­ségszerűen utódai politikáját is, akkor megjegyez­hetem, hogy azokat a kijelentéseket, amelyeket Genfben tettem, valóban a mostani kormány nevé­ben tettem meg, de azokat országom népének tö­megei helyeselték és jóváhagyták. Miként Genfben kijelentettem és miként azóta mind nyilvánvalóbbá lett, a közvélemény magatartása a legutóbbi hetek folyamán világosan megmutatta azt a tényt, hogy nem módosuló és törékeny érzelmek vezetik, hanem szilárd szempontok, amelyekhez határozottan tartja magát mindaddig, amíg a Népszövetség hatékony szervezet marad. Őfelsége kormányának meggyőződése szerint az a szervezet, amely országunk jól megfontolt né­zete szerint az egyetlen remény múltbeli esztelen katasztrófák megismétlésének megakadályozására és a világ jövendő békéjének együttes biztonság után való biztosítására — ez a szervezet könnyel­műen önmagát ítélné tehetetlenségre, ha nem volna bizalma saját eszméiben és ha­­­em volna hajlandó azoknak szellemében hatásosan eljárni. De ennek a bizalomnak és ennek az eljárásnak, miként a biztonságnak, együttesnek kell lennie. Ez a pont olyan életbevágó, hogy konklúzióképen súlyt he­lyezek idevágó genfi szavaimnak megismétlésére: „Ha a békéért kockázatot kell viselni, akkor ezt mindenkinek vállalni kell. Amíg a Népszövet­ség a maga létét saját példájával biztosítja, kor­mányom és országom azonosítja magát ezeknek az elveknek teljes tartalmával“. Az angol válasz Franciaországban megelégedést keltett. Párizs, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A félhivatalos Petit Párisién nagy jelentőséget tulajdonít az angol válasznak, ame­lyet a londoni kormány Franciaországnak arra a kérdésére adott, hogy mi lesz Anglia magatartása abban az esetben, ha Európa szárazföldjén vala­mely állam nyílt erőszakhoz folyamodik. A félhi­vatalos lap szerint Franciaország általános jel­legű kérdést intézett Angliához, az esetleges táma­dókat név szerint nem nevezte meg, tehát a válasz is csak általános jellegű lehetett. Ez a válasz azon­ban világos és határozott. Az angol válaszból ki­tűnik, hogy a népszövetségi alapokmány még min­dig eleven valóság és hogy Anglia az ezzel kapcso­latban vállalt kötelezettségeit, amelyekért aláírásá­val szavatolt, teljesíteni is akarja. Az angol állás­­foglalás jelentőségét fokozza az a tény, hogy az angol közvélemény túlnyomó része helyesli a lon­doni kormány felfogását. Tot m­ás párizsi lap szintén meg van elé­gedve a honi válasszal, egyrészt azért, mert Anglia elren a válaszban újra hitet tesz minden hátsó gondolat kirekesztésével a népszövetségi alapokmányban kifejezésre jutó politika mellett, másrészt azért, mert a válaszjegyzék átadása óta megindult új francia-angol eszmecsere igen hasz­nosnak látszik és kedvező eredményeket ígér. Az Echo de Parisban Pertinax fölveti azt a kérdést, vájjon Anglia hajlandó-e elismerni támadó félnek azt a pontos megjelöltet, amelyről például a cseh-orosz szerződésben van szó és várjon haj­landó-e a szeptember 26-ai jegyzékben csak általá­nosságban vállalt kötelezettségeit újabb különleges kötelezettségekkel kiegészíteni. Ezzel kapcsolatban az Echo de Paris fontosnak tartaná, ha a francia és az angol vezérkar esetleges jövendő katonai lé­pések előkészítésére oly közös megbeszéléseket kez­dene, mint amilyenek annak idején 1905. és 1914. között megtörténtek. Végül a francia hadfelszere­lési iparnak lapja szükségét látja annak is, hogy tekintettel Németországnak a Népszövetségből való végleges kilépésére, módosítani kellene a Locarny­­szerződést is. A külügyminisztérium félhivatalosa, a Temps úgy vélekedik, hogy az angol válaszjegyzék hala­dást jelent a békepolitika szempontjából. Anglia ugyanis most már a Népszövetségben látja az egyet­len hatályos intézményt, amely reménységet nyújt arra, hogy az egyetemleges biztonság útján meg lehessen óvni a világ békéjét. Anglia kétségtelenül azonosítani fogja magát a Népszövetség elveivel, amennyiben a Népszövetség a maga tevékenységével biztosítani fogja saját létét. Ez azonban parancso­­lóan követeli Angliától haderejének megszaporí­­tását, mert csak így lesz abban a helyzetben, hogy lelkiismeretesen teljesíthesse vállalt kötelezettségét és szorosabbá tehesse Franciaországgal való együtt­működését. Irányadó körökben úgy vélik, hogy a most Párizs és London között folyamatban levő eszme­csere első­sorban azt a kérdést fogja tisztázni, hogy az angol-francia együttműködés során milyen eszközök állanak majd rendelkezésre avégből, hogy minden körülmények között és mindenütt ér­vényre juttathassák a népszövetségi alapokmány tiszteletben tartását. (Sz.) Segítségére megy-e Franciaország Angliának ? London, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Hivatalos körökben sem nem cáfol­ják, sem nem igazolják azt a hírt, hogy az angol kormány Párizsban a válaszjegyzék átadásával egyidejűen megkérdezte, vájjon Franciaország se­gítségére menne-e Angliának, ha a Földközi tenge­ren Angliát nem általa előidézett támadás érné. Po­litikai körökben erről a hírről továbbra is beszélnek, sőt úgy tudják, hogy Franciaország ígéretet fog tenni, vagy már ígéretet is tett a két hajóhad együtt­működésére. (Sz.) Osztrák lapok az angol válaszról. Bécs, szept. 30. (Havas.) A lapok az angol vá­laszjegyzéket a következő címek alatt köztik: A Reichspost: Anglia garantálja a szárazföld békéjét.­ ptimista vagyok és az is maradok! Fokozza ön is erejét, óvja egészségét és akkor Ön is helyt fog álla­ni az élet meg­próbáltatásai közepette. Az életerő fenntartásához sem­mi sem segíti annyira, mint a mindennapi. OVOMALTINE A Wiener Zeitung: Ünnepélyes angol hit­vallás. A Weltblatt: Anglia hajlandó támogatni az európai kollektív biztonságot. A Neues Wiener Tagblatt a jegyzékhez ma­gyarázó sorokat is fűz amelyben a következőket mondja: Az angol válasz nem annyira elvi, mint inkább hasznossági jellegű. Anglia ezúttal sem vál­lal új konkrét kötelezettségeket Európában. Ami­kor Anglia kimondja, hogy a világ nem sztatikai jellegű, akkor feladja a fennálló állapot változha­­tatlanságának elvét. De Ethiopia esetében látni, mi­lyen szigorúan ítéli meg a fennálló helyzet meg­változtatását, még a nyilvánvalóan igazságos ese­tekben is. Franciaország ebben az angol magatar­tásban nem láthat mást, mint a maga biztonsági ag­godalmainak csökkenését. 2 PESTI HÍRLAP 1935. október 1., kedd. A negus aláírta a mozgósítási parancsot, de még nem hirdette ki. A Népszövetsé állítólag nem emel kifogást az abesszin mozgósítás ellen. — Addisz-Abebai jelentések szerint az olasz hadsereg megkezdte a stratégiai felvonulást az abesszin határok felé. — Olasz részről cáfolják a csapatmozdulatokat. — Azt hiszik, hogy az ellenségeskedé­sek megkezdése már csak napok kérdése. — Anglia csak olyan hármas értekezleten vesz részt, amelyet a Népszövetség tanácsa ajánl. Párizs, szept. 30. (Havas.) Génfből jelentik: A népszövetségi főtitkár értesítést kapott az etiópiai kormánytól, hogy a negus elrendelte a csapatok általános mozgósítását. Az addiszabebai táviratot haladéktalanul közölték a Népszövetségi tanács valamennyi tagjával. A népszö­vetségi főtitkárság közleménye nagy szenzáció erejé­vel hatott, annak ellenére, hogy már napok óta tud­ták azt, hogy a négus aláírta az általános mozgósí­tásról szóló rendeletet é£ a határvidékeken a mozgó­sítást már végre is hajtották. Mégis különös jelentő­séget látnak abban, hogy az abesszin uralkodó szük­ségesnek tartotta, hogy a Népszövetség főtitkárságá­nak ilyen bejelentést tegyen. Az izgalmat még jobban fokozta a párizsi Matin hire a keletafrikai Iinboru küszöbön álló kitöréséről. A lap római tudósítója ugyanis azt táviratozta lapjának, hogy bizonyos je­lekből biztonsággal következtet arra, hogy a kelet­afrikai háború e hét közepén megkezdődik. Addisz-Abeba, szept. 30. (Reuter.) A császár aláírta a mozgósítási rendeletét. A császár a mozgó­sítási parancs aláírásáról a következőket mondotta: Megsértenők kötelességünket, ha tovább halasztanók az általános mozgósítást, amelyre országunk védel­mére feltétlenül szükség van. A mozgósítás nem érinti a csapatainknak adott azt az előző parancsot, hogy vonuljanak vissza a határtól bizonyos távolságra , újból kijelentjük, hogy készséggél hajlandók vagyunk együttműködni a Népszövetséggel. A mozgósításról szóló falragaszokkal az ál­lami nyomda már nyolc nappal ezelőtt el­készült. Kiáltvány jelenik meg, amelyet nagy ünnepélyesség­gel hirdetnek majd ki az egész országban. A Népszövetség nem emel kifogást a mozgósítás ellen. Addisz-Abeba, szept 30. Mint hivatalos körök­ben hire jár, a Népszövetség közölte a négussal, hogy a Népszövetség előtt általa vázolt körülmények között nem emel kifogást az általános mozgósítás ellen, mert ez az ország védelmére szük­séges. Beavatott körök szerint a már előkészített, de egy­előre elhalasztott általános mozgósítást még e héten kihirdetik, mert — mondják — minden jel arra mutat, hogy az olasz támadások már a jövő héten megkez­dődnek. A négus mozgósítási parancsa támadó lépés. Róma, szept. 30. (Havas.) Rómában a négus mozgósítási parancsát támadó lépésnek fogják fel. A négus — írja a Tribuna — a Népszövetség védel­mére számítva mozgósít. Olaszország kötelessége meg­oldani egy olyan viszályt, amely már egy fél évszá­zada tart és amely már annyi olasz vérbe került. Olaszország meg is akarja oldani ezt a viszályt. A Giornale d’Italia foglalkozik a négusnak a Népszövetséghez intézett azzal a közleményével, amely szerint Abesszíniában a mozgósítás küszöbön áll. A lap ezzel kapcsolatban a többi között ezeket írja: Olaszország most már azzal a nyilvánosan beismert ténnyel találja szemben magát, hogy Abesszíniában elrendelték az általános mozgósítást. Ez a mozgósí­tás azt jelenti, hogy 1.083.000 ember áll fegyverbe. A lap szemrehányást tesz Genfnek, hogy tudatosan olyan útra lépett, amely Abesszínia erőszakosságai­nak szentesítésére, Olaszország lefegyverzésére és a Népszövetségen kívül álló hatalmas érdekek kielégí­­tésére vezet. Ezek a Népszövetségen kívül álló erők azon munkálkodnak, hogy Olaszországot lefegyverez­zék. Olaszország nem Genf ellen munkálkodik, hanem Genfnek azzal a módszerével száll szembe, hogy az államok jogainak és érdekeinek megvédési céljából és a béke biztosítása érdekében háborúval fenyegeti azt a nemzetet, amely védekezni akar. Illetékes olasz körökben hangoztatják, hogy Olaszország egyáltalában nem lepődik meg a négus­nak az általános mozgósításról szóló bejelentésén, mert már régóta ismeretes, hogy Abesszínia mozgásit. A különös csak az, hogy a négus mégis elhatározta magát a mozgósítás bejelentésére, de bizonyára csak azért, mert nem tudta tovább leplezni a­­ tényeket. Olasz körökben felvetik a kérdést, hogy a Népszövet­ség ezután is Abesszínia megvédéséről fog-e beszélni, amikor nyilvánvaló, hogy a négusnak támadó szán­dékai vannak. Újabb behívások Olaszországban. Róma, szept. 30. (Havas.) Rendelettel behívták az 1907.-iki korosztály lovassági tisztjeit és közlegé­nyeit, az 1909.-i korosztály gépkocsivezetésben jártas katonáit, az 1910.-i és 1912.-i gépkocsiosztálybeliek egy részét és az 1912.-i korosztály közkatonáit, akik csak három hónapig szolgáltak. .(MTI­).

Next