Pesti Hírlap, 1935. október (57. évfolyam, 223-249. szám)
1935-10-01 / 223. szám
r értékelése és kétségbevonása volna. Hívem ezekhez a szabatos és határozottan kifejezett kötelezettségekhez, megjegyeztem és ismétlem, hogy a Népszövetség és vele együtt a mi országunk az alapokmány együttes fenntartását és különlegesen a mindennemű támadási cselekedettel szemben való szilárd és együttes ellenállást védi. Egészen nyilvánvaló, hogy a nem provokált pozitív támadási cselekedetről szóló 16. cikkelyben említett eljárás nem alkalmazható negatív cselekedetre, arra, hogy valamely szerződés rendelkezéseit nem hajtják végre. Ezenfelül az erőszakhoz való folyamodás eseteiben is világos, hogy a vétkességnek és támadásnak több foka lehet és hogy ennélfogva akkor, ha a 16. cikkely alkalmazásának esete beáll, az annak rendelkezései alapján megvalósítandó eljárás természetes a konkrét eset körülményeihez képest változhatik. Excellenciás kormánya tudomásom szerint elismeri ezeket a megkülönböztetéseket. Ami pedig a szerződésekből folyó kötelezettségeket illeti, helyénvaló emlékeztetni arra, miként már Genfben tettem, hogy a rugalmasság a biztonság egy része és hogy a Népszövetség minden tagjának el kell ismernie, mint ahogy az alapokmány maga elismeri, hogy a világ nem megmerevedett valami. Ha valaki azt mondja, hogy a népszövetségi elvhez való hűségnyilatkozat, amely legutóbbi genfi beli székemben is foglaltatott és amelyet mostani jegyzékemben megerősítek, csak őfelsége mostani kormányának politikáját fejezi ki, nem pedig szükségszerűen utódai politikáját is, akkor megjegyezhetem, hogy azokat a kijelentéseket, amelyeket Genfben tettem, valóban a mostani kormány nevében tettem meg, de azokat országom népének tömegei helyeselték és jóváhagyták. Miként Genfben kijelentettem és miként azóta mind nyilvánvalóbbá lett, a közvélemény magatartása a legutóbbi hetek folyamán világosan megmutatta azt a tényt, hogy nem módosuló és törékeny érzelmek vezetik, hanem szilárd szempontok, amelyekhez határozottan tartja magát mindaddig, amíg a Népszövetség hatékony szervezet marad. Őfelsége kormányának meggyőződése szerint az a szervezet, amely országunk jól megfontolt nézete szerint az egyetlen remény múltbeli esztelen katasztrófák megismétlésének megakadályozására és a világ jövendő békéjének együttes biztonság után való biztosítására — ez a szervezet könnyelműen önmagát ítélné tehetetlenségre, ha nem volna bizalma saját eszméiben és haem volna hajlandó azoknak szellemében hatásosan eljárni. De ennek a bizalomnak és ennek az eljárásnak, miként a biztonságnak, együttesnek kell lennie. Ez a pont olyan életbevágó, hogy konklúzióképen súlyt helyezek idevágó genfi szavaimnak megismétlésére: „Ha a békéért kockázatot kell viselni, akkor ezt mindenkinek vállalni kell. Amíg a Népszövetség a maga létét saját példájával biztosítja, kormányom és országom azonosítja magát ezeknek az elveknek teljes tartalmával“. Az angol válasz Franciaországban megelégedést keltett. Párizs, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A félhivatalos Petit Párisién nagy jelentőséget tulajdonít az angol válasznak, amelyet a londoni kormány Franciaországnak arra a kérdésére adott, hogy mi lesz Anglia magatartása abban az esetben, ha Európa szárazföldjén valamely állam nyílt erőszakhoz folyamodik. A félhivatalos lap szerint Franciaország általános jellegű kérdést intézett Angliához, az esetleges támadókat név szerint nem nevezte meg, tehát a válasz is csak általános jellegű lehetett. Ez a válasz azonban világos és határozott. Az angol válaszból kitűnik, hogy a népszövetségi alapokmány még mindig eleven valóság és hogy Anglia az ezzel kapcsolatban vállalt kötelezettségeit, amelyekért aláírásával szavatolt, teljesíteni is akarja. Az angol állásfoglalás jelentőségét fokozza az a tény, hogy az angol közvélemény túlnyomó része helyesli a londoni kormány felfogását. Tot más párizsi lap szintén meg van elégedve a honi válasszal, egyrészt azért, mert Anglia elren a válaszban újra hitet tesz minden hátsó gondolat kirekesztésével a népszövetségi alapokmányban kifejezésre jutó politika mellett, másrészt azért, mert a válaszjegyzék átadása óta megindult új francia-angol eszmecsere igen hasznosnak látszik és kedvező eredményeket ígér. Az Echo de Parisban Pertinax fölveti azt a kérdést, vájjon Anglia hajlandó-e elismerni támadó félnek azt a pontos megjelöltet, amelyről például a cseh-orosz szerződésben van szó és várjon hajlandó-e a szeptember 26-ai jegyzékben csak általánosságban vállalt kötelezettségeit újabb különleges kötelezettségekkel kiegészíteni. Ezzel kapcsolatban az Echo de Paris fontosnak tartaná, ha a francia és az angol vezérkar esetleges jövendő katonai lépések előkészítésére oly közös megbeszéléseket kezdene, mint amilyenek annak idején 1905. és 1914. között megtörténtek. Végül a francia hadfelszerelési iparnak lapja szükségét látja annak is, hogy tekintettel Németországnak a Népszövetségből való végleges kilépésére, módosítani kellene a Locarnyszerződést is. A külügyminisztérium félhivatalosa, a Temps úgy vélekedik, hogy az angol válaszjegyzék haladást jelent a békepolitika szempontjából. Anglia ugyanis most már a Népszövetségben látja az egyetlen hatályos intézményt, amely reménységet nyújt arra, hogy az egyetemleges biztonság útján meg lehessen óvni a világ békéjét. Anglia kétségtelenül azonosítani fogja magát a Népszövetség elveivel, amennyiben a Népszövetség a maga tevékenységével biztosítani fogja saját létét. Ez azonban parancsolóan követeli Angliától haderejének megszaporítását, mert csak így lesz abban a helyzetben, hogy lelkiismeretesen teljesíthesse vállalt kötelezettségét és szorosabbá tehesse Franciaországgal való együttműködését. Irányadó körökben úgy vélik, hogy a most Párizs és London között folyamatban levő eszmecsere elsősorban azt a kérdést fogja tisztázni, hogy az angol-francia együttműködés során milyen eszközök állanak majd rendelkezésre avégből, hogy minden körülmények között és mindenütt érvényre juttathassák a népszövetségi alapokmány tiszteletben tartását. (Sz.) Segítségére megy-e Franciaország Angliának ? London, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Hivatalos körökben sem nem cáfolják, sem nem igazolják azt a hírt, hogy az angol kormány Párizsban a válaszjegyzék átadásával egyidejűen megkérdezte, vájjon Franciaország segítségére menne-e Angliának, ha a Földközi tengeren Angliát nem általa előidézett támadás érné. Politikai körökben erről a hírről továbbra is beszélnek, sőt úgy tudják, hogy Franciaország ígéretet fog tenni, vagy már ígéretet is tett a két hajóhad együttműködésére. (Sz.) Osztrák lapok az angol válaszról. Bécs, szept. 30. (Havas.) A lapok az angol válaszjegyzéket a következő címek alatt köztik: A Reichspost: Anglia garantálja a szárazföld békéjét. ptimista vagyok és az is maradok! Fokozza ön is erejét, óvja egészségét és akkor Ön is helyt fog állani az élet megpróbáltatásai közepette. Az életerő fenntartásához semmi sem segíti annyira, mint a mindennapi. OVOMALTINE A Wiener Zeitung: Ünnepélyes angol hitvallás. A Weltblatt: Anglia hajlandó támogatni az európai kollektív biztonságot. A Neues Wiener Tagblatt a jegyzékhez magyarázó sorokat is fűz amelyben a következőket mondja: Az angol válasz nem annyira elvi, mint inkább hasznossági jellegű. Anglia ezúttal sem vállal új konkrét kötelezettségeket Európában. Amikor Anglia kimondja, hogy a világ nem sztatikai jellegű, akkor feladja a fennálló állapot változhatatlanságának elvét. De Ethiopia esetében látni, milyen szigorúan ítéli meg a fennálló helyzet megváltoztatását, még a nyilvánvalóan igazságos esetekben is. Franciaország ebben az angol magatartásban nem láthat mást, mint a maga biztonsági aggodalmainak csökkenését. 2 PESTI HÍRLAP 1935. október 1., kedd. A negus aláírta a mozgósítási parancsot, de még nem hirdette ki. A Népszövetsé állítólag nem emel kifogást az abesszin mozgósítás ellen. — Addisz-Abebai jelentések szerint az olasz hadsereg megkezdte a stratégiai felvonulást az abesszin határok felé. — Olasz részről cáfolják a csapatmozdulatokat. — Azt hiszik, hogy az ellenségeskedések megkezdése már csak napok kérdése. — Anglia csak olyan hármas értekezleten vesz részt, amelyet a Népszövetség tanácsa ajánl. Párizs, szept. 30. (Havas.) Génfből jelentik: A népszövetségi főtitkár értesítést kapott az etiópiai kormánytól, hogy a negus elrendelte a csapatok általános mozgósítását. Az addiszabebai táviratot haladéktalanul közölték a Népszövetségi tanács valamennyi tagjával. A népszövetségi főtitkárság közleménye nagy szenzáció erejével hatott, annak ellenére, hogy már napok óta tudták azt, hogy a négus aláírta az általános mozgósításról szóló rendeletet é£ a határvidékeken a mozgósítást már végre is hajtották. Mégis különös jelentőséget látnak abban, hogy az abesszin uralkodó szükségesnek tartotta, hogy a Népszövetség főtitkárságának ilyen bejelentést tegyen. Az izgalmat még jobban fokozta a párizsi Matin hire a keletafrikai Iinboru küszöbön álló kitöréséről. A lap római tudósítója ugyanis azt táviratozta lapjának, hogy bizonyos jelekből biztonsággal következtet arra, hogy a keletafrikai háború e hét közepén megkezdődik. Addisz-Abeba, szept. 30. (Reuter.) A császár aláírta a mozgósítási rendeletét. A császár a mozgósítási parancs aláírásáról a következőket mondotta: Megsértenők kötelességünket, ha tovább halasztanók az általános mozgósítást, amelyre országunk védelmére feltétlenül szükség van. A mozgósítás nem érinti a csapatainknak adott azt az előző parancsot, hogy vonuljanak vissza a határtól bizonyos távolságra , újból kijelentjük, hogy készséggél hajlandók vagyunk együttműködni a Népszövetséggel. A mozgósításról szóló falragaszokkal az állami nyomda már nyolc nappal ezelőtt elkészült. Kiáltvány jelenik meg, amelyet nagy ünnepélyességgel hirdetnek majd ki az egész országban. A Népszövetség nem emel kifogást a mozgósítás ellen. Addisz-Abeba, szept 30. Mint hivatalos körökben hire jár, a Népszövetség közölte a négussal, hogy a Népszövetség előtt általa vázolt körülmények között nem emel kifogást az általános mozgósítás ellen, mert ez az ország védelmére szükséges. Beavatott körök szerint a már előkészített, de egyelőre elhalasztott általános mozgósítást még e héten kihirdetik, mert — mondják — minden jel arra mutat, hogy az olasz támadások már a jövő héten megkezdődnek. A négus mozgósítási parancsa támadó lépés. Róma, szept. 30. (Havas.) Rómában a négus mozgósítási parancsát támadó lépésnek fogják fel. A négus — írja a Tribuna — a Népszövetség védelmére számítva mozgósít. Olaszország kötelessége megoldani egy olyan viszályt, amely már egy fél évszázada tart és amely már annyi olasz vérbe került. Olaszország meg is akarja oldani ezt a viszályt. A Giornale d’Italia foglalkozik a négusnak a Népszövetséghez intézett azzal a közleményével, amely szerint Abesszíniában a mozgósítás küszöbön áll. A lap ezzel kapcsolatban a többi között ezeket írja: Olaszország most már azzal a nyilvánosan beismert ténnyel találja szemben magát, hogy Abesszíniában elrendelték az általános mozgósítást. Ez a mozgósítás azt jelenti, hogy 1.083.000 ember áll fegyverbe. A lap szemrehányást tesz Genfnek, hogy tudatosan olyan útra lépett, amely Abesszínia erőszakosságainak szentesítésére, Olaszország lefegyverzésére és a Népszövetségen kívül álló hatalmas érdekek kielégítésére vezet. Ezek a Népszövetségen kívül álló erők azon munkálkodnak, hogy Olaszországot lefegyverezzék. Olaszország nem Genf ellen munkálkodik, hanem Genfnek azzal a módszerével száll szembe, hogy az államok jogainak és érdekeinek megvédési céljából és a béke biztosítása érdekében háborúval fenyegeti azt a nemzetet, amely védekezni akar. Illetékes olasz körökben hangoztatják, hogy Olaszország egyáltalában nem lepődik meg a négusnak az általános mozgósításról szóló bejelentésén, mert már régóta ismeretes, hogy Abesszínia mozgásit. A különös csak az, hogy a négus mégis elhatározta magát a mozgósítás bejelentésére, de bizonyára csak azért, mert nem tudta tovább leplezni a tényeket. Olasz körökben felvetik a kérdést, hogy a Népszövetség ezután is Abesszínia megvédéséről fog-e beszélni, amikor nyilvánvaló, hogy a négusnak támadó szándékai vannak. Újabb behívások Olaszországban. Róma, szept. 30. (Havas.) Rendelettel behívták az 1907.-iki korosztály lovassági tisztjeit és közlegényeit, az 1909.-i korosztály gépkocsivezetésben jártas katonáit, az 1910.-i és 1912.-i gépkocsiosztálybeliek egy részét és az 1912.-i korosztály közkatonáit, akik csak három hónapig szolgáltak. .(MTI).