Pesti Hírlap, 1935. október (57. évfolyam, 223-249. szám)
1935-10-13 / 234. szám
1935. október 13., vasárnap, pesti hírlap A harctéri helyzet. Az olasz északi harctérről rendkívül érdekes és következményeiben bizonyára messzeható eseményről számolnak be a jelentések. Az olasz csapatok jelenlegi hadállása, mint már ismételten megírtuk, Tigre tartományban van. Ennek a tartománynak kormányzója rasz Dózsa Guxa, a császár veje. Ez a Dézsa Guxa, aki hír szerint eddig is Olaszországhoz szított, most otthagyta az abesszin hadsereget és Santini tábornok előtt megadta magát. Az ifjú fejedelem már nyilatkozott is az olasz hadseregnél levő újságírók előtt és megindokolta, hogy miért hagyta ott az abesszin hadsereget. Kijelentette, hogy a szervezetlen etiópiai csapatokat nem tartja alkalmasaknak az olasz hadsereg ellen való küzdelemre és így semmi értelme sincs a további vérontásnak. Dózsa Guxa unokája a tragikus végű János császárnak, aki a Kepler angol tengernagy ellen vívott harcban Magdalénál elesett, vagy amint sokan hiszik, öngyilkosságot követett el, amikor látta, hogy az angolok bekerítették őt és a csapatait. Ha Dózsa Guxa csakugyan János császár unokája, akkor apja a híres rasz Mangasza volt, aki sokáig hadakozott a trónért II. Menelikkel és csak közvetlenül az 1896-iki aduai csata előtt békült ki a császárral. Érdekes, hogy a most Keletafrika felé útban lévő Badoglio tábornok mint fiatal tüzérhadnagy az aduai csatában éppen rasz Mangasa ellen harcolt. Dózsa Guxa átpártolásának tehát kétségkívül messzeható kihatása lesz, bár nem tudni, hogy hívei közül hányan követték. Atyja, rasz Mangasa, mindig az abesszin trón jogos urának tekintette magát és ha ki is békült Menekkel, a valóságban sose ismerte el a négus fennsőbbségét. Dózsa Guxa kapitulációjától eltekintve, az északi harcvonalon nem történtek jelentősebb események. Az olasz első hadtest előbbre tolta biztosítási csapatait Dobra Sionig, Maravigna tábornok pedig Akszumot teljesen bekerítette. Hogy, az olaszok eddig mért, nem foglalták el a régi császárkoronázó várost, az egyelőre megmagyarázhatatlan. Nem valószínű ugyanis, hogy Akszumba nagyobb abeszszin haderő szorult volna, mely sokáig ellen tudna állni az olasz támadásoknak. Közelebb fekvő az a feltevés, hogy Maravigna tábornok egyelőre nem akarja lövetni a szent város ősrégi alkotásait és egyelőre türelmesen bevárja, hátha az abesszinek meggondolják magukat és nem folytatják az anúgyis kilátástalan küzdelmet. Rasz Szejumról ma a legkülönbözőbb jelentések érkeztek. Egy bizonyosnak látszik, még pedig az a hír, hogy hogy egyesült Rasz Kassával. Az egyesült hadseregnek létszámáról szintén ellentétesek a hírek. Eddig tudvalevőleg rasz Szejum hadseregét kétszázezer főre becsülték, rasz Kassáét pedig nyolcvanezerre. Ennek folytán a két egyesült hadsereg jelenlegi létszámának kétszáznyolcvanezernek kellene lenni. A legújabb jelentés szerint azonban az egyesült hadsereg mindössze százezer főből áll. Ezek az ide-oda ugráló számok valamennyi abesszin hadseregnél tapasztalhatók. A valóság az lesz, hogy itt is az említett keletafrikai fantázia működik, mely lehetőleg mindent nagyit. A tegnapi hamis aduai hírekről kitűnt, hogy ezeket egy Addisz-Abeba melletti katonai táborban gyártották az ott kiképzés alatt álló csapatok lelkesítésére. Ezeket a túlzásokat ott egészen természetesnek találják és senki sem botránkozik meg azokon. Néhány hét előtt, tudvalevőleg a császár előtt elvonultak a déli harctérre induló csapatok. Elől a rendes katonaság, utánuk a tartományok törzsfőnökei, akik a császár előtt elhaladva, hangosan dicsekedtek nagy tetteikkel. Pedig bizonyára ezek a nagy harci cselekmények abból álltak, hogy megtámadták a szomszéd törzsfőnököt és elloptak tőle néhány öszvért. Erről a törzs himnuszokat zengett és óriási eseménnyé dagadt, mire a császár elé került. Ez a nagyzolás mutatkozik mindenütt a számokban is, ezért van az, hogy még megközelítőleg sem lehet megállapítani az abesszin hadseregek létszámát. Ez különösen vonatkozik rasz Szejumra, akinek Addisz-Abebaba küldött hadi jelentései nagyon emlékeztetnek a törzsfőnökök dicsekvő kiáltásaira a császár előtt. A legvalószínűbb, hogy rasz Szejum és rasz Kassa, ellentétben azokkal a hírekkel, hogy ismét ellentámadásra készülnek, a való állások előnyomulási irány Abesszin: cíz állások 6 tartalék — visszavonulás | hadsereg parancsnokság | rádió állomás gronc/drow A helyzet az adua—adigrati arc vonalon szombat este 11 órakor ) IDEAL szinüség az, hogy a két abesszin hadvezér viszszavonul Abero felé. Az aberoi hágó 2350 méter magas és ezen keresztül vezet a nagy hadint Makaleba és onnan tovább Addisz-Abebaba. Ezt a hágót Rasz Szejuméknak tartani kellene, mert hiszen a régebbi jelentések is úgy tudták, hogy a második abesszin védelmi vonal a Veri és Takazi folyók mögötti hegységekre, a Pasanra (legnagyobb ■ csúcsa 4520 méter) és az aberoi hágóra támaszkodik. Ezt a nagyszerű védelmi vonalat rendes hadsereg bizonyára sokáig tudná tartani. Hogy rasz Szejum és rasz Kassa csapatai meddig tudnak majd itt ellentállni, az a jövő titka. A déli harctérről ma élénkebb tevékenységet jelentenek. Graziam tüzérsége bombázta a Dagerei erődöt és a Vebbe Sibeli folyó mellett fekvő Degagonkot. Gorahainál már napok óta folyik a küzdelem. Az abesszinek itt rendesen kiépített hadállásokban harcoltak. A legutolsó jelentések szerint azonban nem tudtak ellentállni az olasz ágyúk pergőtüzének és lassú visszavonulásban vannak Harrar irányába. Az abesszin csapatoknak Ogadenben eddig nem voltak ilyen tervszerűen kiépített állásai és szinte meglepően hangzik, hogy Hapte Michael és a rasz Nasibu a hadműveletnek ehhez a módszeréhez nyúltak. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy rasz Hapte Michael mögött Vehib pasa, volt török tábornok áll, a Gallipoli félsziget hős védelmezője, aki megtanulta a világháborúban, hogyan kell védekezni egy felszerelésben fölényes hadsereggel szemben. 5 gy igazán ideális púderalap Azonnal behatol a bőrbe, nem zsíroz és nem tapad. „Hamamelis virginica" tartalmánál fogva kisebb bőrhibákat, tisztátlanságokat megszüntet és pórusainak túltágulását meggátolja. AZ ÚJ ZSÍRTALAN