Pesti Hírlap, 1935. november (57. évfolyam, 250-273. szám)
1935-11-27 / 270. szám
, 1935. november 27., szerda. PESTI HÍRLAP * A VIII. Henrik szereposztása. December 20-án mutatja be a Nemzeti Színház Franz Albrecht drámáját Egyed Zoltán fordításában és Németh Antal igazgató rendezésében. A főszereplők szmlapja a következő: Till. Henrik Anglia királya — Csortos Gyula. Cromwell Tamás •— Lehotay Árpád, a norfolki herceg — Szetbeő Attila, Tom Culpepper, Henrik apródja — Tímár József, Boleyn György, Anna bátyja — Ungvári László, gr. Chapu,és spanyol követ — Nagy Adorján, Francis masaezer — Apáthy Imre, John díjbirkózó — Bodnár Jenő, levéltárnok —• Makláry Zoltán, Boleyn Anna — Titkos Ilona, Howard Katrin —■ Tőkés Anna. * Hangverseny: Vitéz Szerényi Károly, főhadnagy, a III. osztályú vaskoronarend tulajdonosa, hangversenyt rendezett kedd este a Vigadó kistermében. A világtalan muzsikus vállalkozását nagy érdeklődéssel kisérte a termet színültig megtöltő előkelő közönség és sokat és szívesen tapsolt az egyes számok után. A hangversenyen Petry Kató operaénekesnő és Zsomboky Miklós gordonkaművész működött közre. Zongorán Mikus-Csák István kísért. * A Nemzetközi Klub hangversenye. A Nemzetközi Klub ritkán rendez hangversenyt, de ha rendez, méltó akar lenni a két év előtti hangversenyéhez. Most hétfőin a pesti Vigadóban rendez hangversenyt, olyan művészi együttessel, amelyről sokáig beszélni fognak a zeneértők. Fellépnek: Dohnányi Ernő, Németh Mária, a Waldbauer-vonósnégyes, Stefániai Imre, Röster Endre és az olaszok szemerénye, Luzzato Vanda hegedűművésznő, a Nemzetközi Klub a helyárak megállapításánál tekintettel volt a gazdasági viszonyokra, azért azt úgy állapította meg, hogy bárkinek hozzáférhetővé tegye a hangverseny meghallgatását. Két-három pengőért már nagyon jó jegyet lehet kapni és a legdrágább jegy is csak 4,80 pengő. Jegyek a Nemzetközi Klubnál (V., Deák Ferenc utca 2. Telefon 822—77) igényelhetők. * Winston Churchill leánya —a táncosnő. Londonból jelentik: Nagy feltűnést keltett a londoni előkelő társadalomban, hogy Winston Churchill leánya, Sarah Churchill hirtelen elhatározással táncosnő lett. Sarah Churchill egy időben a politikára adta magát, azután egyszerre merész elhatározással jelentkezett Cochrannál, az ismert rendezőnél. Ez szívesen fogadta az előkelő úrileányt és hajlandó is volt a legközelebbi látványos darabban felléptetni, de azt attól tette függővé, hogy miként fogadja a tervet Winston Churchill? Cohran felkereste a volt minisztert, aki nem ellenezte leánya elhatározását. Sarah Churchill már legközelebb szerepelni fog a West End egyik színházában. * Amikor a szerző bankárral azonos, Albert Sablonsnak Párizsban szép sikere volt az Enfin seul (Végreegyedül) duil komédiával. La mill est belle (Az éj szép) cirat operettjét most is adják az Antoine-színházban. Megdöbbenést keltett a hír, hogy a szerzőt letartóztatták. Nem mint író került összeütközésbe a törvénnyel, hanem mint bankár. A színház tovább játssza a zenés újdonságot és nem veszi tudomásul, hogy a letartóztatott Albert Schwartz bankár azonos Albert Sablon* íróval. 9 AZ ASSZONY, AKI ÖLT. IRTA, ERDŐS BENEE. ›•«‹ . Igen, — mondta Judit reszketve ez az!S3« te azt sem tudod, nem volt-e rá oka? Tibor kissé előredőlve az asztalon, most ránézett, hosszan és elgondolkozva. A szobában olyan nagy csönd volt, hogy még a lélekzetvételek neszét is meg lehetett hallani. Lassan, színtelen hangon kérdezte: — Te megcsaltad őt? Judit nem felelt. Sápadtan nézett vele szembe , a szemeiben zavar és ijedtség ült. És megint megszólalt a férje hangja, csöndesen, hidegen. — Kivel csaltad meg? Judit összerázkódott. —» Veled — mondta halkan és csak nézett vele szembe valami bódult kifejezéssel az arcán és mintha nem látta volna, a tekintete túlszökött rajta, tovább szállt, keresztül a falakon, valami ismeretlen távolba, sötétbe, idegenségbe. — Mit mondtál? — kérdezte Tibor és már ott volt mellette, felragadta a székről a két kezénél fogva és fejét egészen közel hajtotta a fejéhez — Mit beszélsz te? Hogy velem? Hát hol voltam én? Mi ez? Magyarázd meg! Judit térdei összecsuklottak. Alig bírt már a lábán állni. — Gyere — mondta neki az ura. — Ülj ide a divánra. Beszélj! Dobd ki magadból ezt a sok zavart. Beszélj! Leültette a divánra és ő maga elébe térdelt a szőnyegre, úgy nézett fel hozzá és fogta a kezét és bátorította. — Magyarázd meg nekem, mi volt ez? Mit tettél? Azt mondod, velem csaltad meg! Ez őrültség, ilyet mondani. Hiszen tudod, hogy nem igaz! — De igen ... akkor ez igaz volt... ő, ő nem akarta hinni, hogy soha előtte nem szerettem senkit. Mindig keresett, kutatott az életemben... mindig. Azt mondta: ez lehetetlen .. hogy megcsalom őt... hogy bizonyára volt valaki, aki érdekelt, akire gondoltam ... és addig ... míg végül... — Mi tettél végül? — kérdezte Tibor izgatottan— Bevallottam neki, hogy volt valaki és ez te voltál. — Hogy én? • — Azt mondtam, hogy te... És ez igaz volt. Mert gondoltam rád és szerettelek. De ezt addig nem tudtam De amikor gyötört engem és a te neved hirtelen ott volt előttem, akkor kimondtam és akkor egyszerre tudtam, hogy ez igaz... — Jó, jó, — mondta Tibor és egészen megkönnyebbült most ettől a vallomástól. — Ezzel nem mondtál semmit. Szerettél... Aztán jött , és elfelejtettél. Én távol voltam. Nem is irtunk egymásnak. Ez csak nem volt ok arra, hogy féltékenykedjen! — Oh, te nem ismerted őt, — mondta Judit — ettől fogva mindig kérdezett. Mindent tudni akart. — Mi az a minden? Bátran elmondhattad neki, ami volt köztünk. — Igen, de ő nem hitte. Mindig újabb dolgokat keresett. — Mit keresett? — kérdezte az ura. — Tudni akarta, hogy csókolództunk-e mi ketten? — És te megmondtad, hogy nem? — Megmondtam, de nem hitte. És akkor azt mondtam, hogy igen. — Szerencsétlen! És mért mondtad? — Nem tudom. Már nem tudom. Mondanom kellett. Ő ezt akarta hallani. És én mondtam. Végül már el is hittem. Már úgy volt néha, hogy vártam, hogy kérdezzen és mondhassam! — Ami nem volt igaz? — kérdezte Tibor rémülten. — Nem tudom- Ő azt mondta: az elgondolás és a tett közt kevés a különbség. És akarta hallani ... akarta hallani. Én ezt nem értettem- Most sem értem. Talán azért akarta hallani, hogy utána gyötörhessen miatta. Hogy verhessen! Hogy ocsmány szavakat mondhasson ... •— Ezt tette! Vert téged? — Igen. Mikor szemére vetettem, hogy ő kényszeritett a hazugságra, akkor durva volt. És nem hitte, hogy hazugság. És egyre mélyebbre húzott le ebbe a szörnyűségbe és én mentem vele. És amire kényszeritett, azt mondtam... még mást is, többet is .... — Mit? Mit? — kérdezte Tibor rémülten és fogta a két kezét és rázta — mit mondhattál még? — Mindent, amit akart. Hogy a szeretőd voltam. .. Igen.... hogy a szeretőd voltam Hogy találkoztunk titokban.. Tibor felugrott és elkezdett föl s alá járni a szobában. — Szent Isten. — mondta felindulva — ez az ember örült volt! Őrült volt és te nem láttad? Nem vetted észre! Hiszen tudnia kellett, hogy ez nem igaz! Hiszen ő volt az urad, az első férfi! És te nem lehettél a szeretője senkinek! A ti házatokban. Hiszen látta! Hogy lehetett ez? Hogy juthattál ennyire? — Nem tudom. Talán valami rám ragadt abból a tébolyból. Sokszor gondoltam, hogy megmérgez engem, de nem tudtam ellentállni. És azért is, mert nem tudtam, hogy igazam van-e? Már nem bíztam az ösztönömben. Mindig azt mondta, hogy nem tudok semmit az életről, a szerelemről, hogy nem ismerem a férfit... kicsúfolt és nevetett rajtam ... Tibor szinte tombolva járt föl s alá a szobában. — Ezt tette veled! Idáig juttatott! És te nem futottál el tőle? Te tűrted. Elviselted. Odadobtad magad ennek a fertőnek ... egy őrült agyú ember játékának . . . — Nem csak magamat, — mondta Judit lélektelenül — téged is és az egész leányságomat, minden tisztaságot, mindent... — És miért? Miért tetted? Előlem el tudtál futni. Tőle mért nem futottál el? — Mert fenyegetett, hogy megöl. És én éreztem, hogy meg is tette volna. Hiszen azt mondta, hogy szeret... az is szerelem volt. Én azt hittem, minden szerelem ilyen. Én nem tudtam semmit, féltem és nem mertem róla beszélni senkivel. Apa sokszor jött és kérdezte, boldog vagyok-e? Azt feleltem: igen. Valamire vártam, hogy majd történni fog valami . . . végül aztán . . . — Végül aztán? Mi történt végül? Hogy jutottál odáig, hogy lelődd? Ezt a romlott ebet? Hogyan ? — Akkor már nagyon elromlott minden. Én féltem tőle. Mindig kimaradt éjszaka, ivott és későn jött haza. Én elzárkóztam előle. Akkor is... Azon az utolsó reggelen ... Én a szalonban töltöttem az éjszakát, egy divánon. Reggel elkezdett dörömbölni az ajtón. Mikor kinyitottam, azt mondotta: „Maga megint bezárkózott? — Igen, — feleltem neki — mert tudtam, hogy megint részegen fog hazajönni. — És ha igen? — mondta . — maga a feleségem és akár részeg vagyok, akár nem, magának kötelessége várni engem. — Erre én azt feleltem neki, hogy ezt a kötelességet nem ismerem el. Mire ő azt felelte, hogy nem inna, ha nem akarná elfelejteni, hogy én ki vagyok. Hogy milyen utolsó asszony vagyok! Erre azt mondtam, hogy igen, az vagyok, de csak azért, mert az ő felesége lettem. (Folytatjuk.) * A Liszt jubileumos ünnepségek sorából kiemelkedik az a hangverseny, amelyet a Sopron megyei Kör és az Elszakított Területekről Származók Nőegyesületeinek Szövetsége december 9-én, hétfőn este a Zeneakadémián rendez. Az ünnepségen Gyula diák elmondja Liszt Ferenchez írt ódáját. A műsoron szerepelnek Stefániai Imre és Lászlóffy Margit zongoraművészek, Tutschek Piroska és Tibor Zoltán énekművészek, Zoltán Vilmos csellóművész, Kapy-Králik Jenő orgonaművész, továbbá a Koronaőr utcai polgári leányiskola énekkara Markóczy Irén énektanárnő és az Egyetemi Énekkarok Vaszy Viktor karigazgató vezetésével. * Linz Márta zenekari estje ma. V. 8. * Horowitz szólóestje holnap. V. 8. ANDERSON MA V. 8. Jegyek 6 óráig Rózsavölgyinél, Bárdnál, 7 órától a Vigadóban, tel. 812—12. (Szász.) * Énekes madár. Tamási Áron színpadi játéka, a rímekes madár, amelyet az Új Thália első idei bemutatójaként egy délelőtti matinén adott elő, a közönségnél olyan érdeklődésre talált, hogy a Royal Színház meghívására egy hétig az új Thália vendégjátékaként rendes esti előadásokban is színre kerül. Csütörtökön este 9 órai kezdettel lesz az első előadás. Tamási darabja Pünkászi Andor rendezésében egy héten át nemcsak minden este, de szombaton és vasárnap délután is színre kerül. (Felvételek a mai Képes Pesti Hírlapban.) MOZI. Elnökkisasszony. Átrium—Fórum. (Az Átrium megnyitása.) A legújabb magyar filmmel nyitotta meg kapuit kedden este a legújabb budapesti mozi, a Margit-körúti Átrium. A Forum már hétfőn este bemutatta ugyan a filmet, de miután itt nemcsak a magyar filmgyártás, hanem a magyar mozikultúra legújabb alkotásáról is szólnunk kell, kezdjük az új színházzal. Nem túlzás azt mondani, hogy az Átrium a legszebb budapesti mozi, amely tervezőjének, Kozma Lajosnak jóvoltából, a modern filmszínházépítkezés minden eredményével gazdag. Hatalmas előcsarnok tükör és mozaikoszlopokkal, pompás feljárt) a széles karzatra, amely a páholyokhoz és az erkélyre nyílik. A kagylószerű kerek nézőtér a hangosfilm akusztikai követelményei szerint épült, amint általában az Átrium az első mozi Budapesten, amelyet ennek az egészen különleges technikának szemmeltartásával gondoltak el és valósítottak meg. A falakat mélyvörös posztó fedi. — a hang, amely a vetítővászon felől jön, kerek, plasztikus, árnyalatos emberi hang, amelyről érezni, hogy az egész épület mintegy rezonanciás szekrényéül szolgál. Mindezek mellett a mozi külső képe, is tökéletes, elegáns, sima, fényűzésében is csupa művészi egyszerűség. Biztató jelnek vehetjük, hogy a legújabb magyar mozi legújabb magyar filmje is hasonlóan sikerült alkotás, a szerencsés találkozása ez olyan véletleneknek, amelyek idővel talán megszűnnek véletleneknek lenni. Mert Vitéz Miklós és Békeffi István ebben az új filmjükben újabb Meseautót adnak a közönségnek. Az Elnökkisasszony meséje is tele van ötlettel, kedvességgel, a mai élet levegőjével és ha alapjában véve nem is más a Helyet az ifjúságnak újabb változatánál, bizonyos, hogy ez a változat igazán mulatságos és jóleső. Az Elnökkisasszony egy fiatal lány története, aki hatalmas gyárat örököl és aki épp a gyárnak köszönheti, hogy nem hisz a szerelemben. Mármint annak a fiúnak szerelmében, akit a gyár mint mérnököt alkalmaz. Hogy azután minden rendbejön a végén, az csak természetes, fődolog, hogy addig igen sok mulatságos, aranyos dolog történik a filmen, amelynek rendezője (Marton Endre), a maga friss ötleteivel is fűszerezi a mesét, nem is szólva arról, hogy eddig ezt tartjuk a legjobb beszédű magyar filmnek. Mardu Liti itt végre igazán jó és szép, Jávor Pál minden eddigi szerepénél őszintébb alakítást ad, azt pedig, hogy Törzs, Gombaszögi Ella és Kabos milyen kitűnőek, talán mondanunk sem kell. Márkus Alfréd muzsikája kellemes — az Elnökkisasszony a Meseautó százas tempójával indulhat a siker sima és biztos útján. (Gy.) •X* Amit fentebb az Átrium-Tól írtunk, a délelőtti ünnepélyes megnyitóra vonatkozik. A rendes előadásokkal kapcsolatban azonban szóvá kell tenni az Átrium ruhatárét: ez bizony példátlanul megbukott. A teljesen járatlan személyzet miatt botrányos jelenetek játszódtak le. A közönség végül benyomult és maga mentette meg ruháit. Ma, az intelligens állástalanok világában, nem kapni alkalmas személyzetet ide? 13 Két operaházi szeren Ma es fál 8 őrs HUSZKA ! fellépte AID te December 4-én iker este fél 8 órakor 197Q1 a gyönyörű Poldini— (ULui Vajda-daljáték ■‘el mm min Farsangi iH lakodalom AKCIÓS PÉNZTÁRAINKNÁL 30%-os ENGEDMÉNY.