Pesti Hírlap, 1935. november (57. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-27 / 270. szám

, 1935. november 27., szerda. PESTI HÍRLAP * A VIII. Henrik szereposztása. December 20-án­­ mutatja be a Nemzeti Színház Franz Albrecht drá­máját Egyed Zoltán fordításában és Németh Antal igazgató rendezésében. A főszereplők szm­lapja a kö­vetkező: Till. Henrik Anglia királya — Csortos Gyula. Cromwell Tamás •— Leh­otay Árpád, a norfolki herceg — Szetbeő Attila, Tom Culpepper, Henrik apródja — Tímár József, Boleyn György, Anna bátyja — Ungvári László, gr. Chapu,és spanyol követ — Nagy Adorján, Francis masa­­ezer — Apáthy Imre, John díjbirkózó — Bodnár Jenő, levéltárnok —• Makláry Zoltán, Boleyn Anna — Titkos Ilona, Howard Katrin —■ Tőkés Anna. * Hangverseny: Vitéz Szerényi Károly, főhad­­nagy, a III. osztályú vaskoronarend tulajdonosa, hangversenyt rendezett kedd este a Vigadó kister­mében. A világtalan muzsikus vállalkozását nagy érdeklődéssel kisérte a termet színültig megtöltő elő­kelő közönség és sokat és szívesen tapsolt az egyes számok után. A hangversenyen Petry Kató opera­énekesnő és Zsomboky Miklós gordonkaművész mű­ködött közre. Zongorán Mikus-Csák István kísért. * A Nemzetközi Klub hangversenye. A Nemzet­közi Klub ritkán rendez hangversenyt, de ha rendez, méltó akar lenni a két év előtti hangversenyéhez. Most hétfőin a pesti Vigadóban rendez hangversenyt, olyan művészi együttessel, amelyről sokáig beszélni fognak a zeneértők. Fellépnek: Dohnányi Ernő, Né­meth Mária, a Waldbauer-vonósnégyes, Stefániai Imre, Röster Endre és az olaszok szemerénye, Luzzato Vanda hegedűművésznő, a Nemzetközi Klub a hely­­árak­ megállapításánál tekintettel volt a gazdasági vi­szonyokra, azért azt úgy állapította meg, hogy bárki­nek hozzáférhetővé tegye a hangverseny meghallgatá­sát. Két-három pengőért már nagyon jó jegyet lehet kapni és a legdrágább jegy is csak 4,80 pengő. Jegyek a Nemzetközi Klubnál (V., Deák Ferenc­ utca 2. Te­lefon 822—77) igényelhetők. * Winston Churchill leánya —a táncosnő. Lon­donból jelentik: Nagy feltűnést keltett a londoni elő­kelő társadalomban, hogy Winston Churchill leánya, Sarah Churchill hirtelen elhatározással táncosnő lett. Sarah Churchill egy időben a politikára adta magát, azután egyszerre merész elhatározással je­lentkezett Cochrannál, az ismert rendezőnél. Ez szí­vesen fogadta az előkelő úrileányt és hajlandó is volt a legközelebbi látványos darabban felléptetni, de azt attól tette függővé, hogy miként fogadja a tervet Winston Churchill? Cohran felkereste a volt minisztert, aki nem ellenezte leánya elhatározását. Sarah Churchill már legközelebb szerepelni fog a West End egyik színházában. * Amikor a szerző bankárral azonos, Albert Sab­­lonsnak Párizsban szép sikere volt az Enfin seul (Végre­­egyedül) d­uil komédiával. La mill est belle (Az éj szép) cirat operettjét most is adják az Antoine-színházban. Megdöbbenést keltett a hír, hogy a szerzőt letartóztatták. Nem mint író került összeütközésbe a törvénnyel, hanem mint bankár. A színház tovább játssza a zenés újdonsá­got és nem veszi tudomásul, hogy a letartóztatott Albert Schwartz bankár azonos Albert Sablon* íróval. 9 AZ ASSZONY, AKI ÖLT. IRTA, ERDŐS BENEE. ›•«‹ . Igen, — mondta Judit reszketve ez az!­S3« te azt sem tudod, nem volt-e rá oka? Tibor kissé előredőlve az asztalon, most rá­nézett,­ hosszan és elgondolkozva. A szobában olyan nagy csönd volt, hogy még a lélekzetvételek neszét is meg lehetett hallani. Lassan, színtelen hangon kérdezte: — Te megcsaltad őt? Judit nem felelt. Sápadtan nézett vele szembe , a szemeiben zavar és ijedtség ült. És megint meg­szólalt a férje hangja, csöndesen, hidegen. — Kivel csaltad meg? Judit összerázkódott. —» Veled — mondta halkan és csak nézett vele szembe valami bódult kifejezéssel az arcán és mintha nem látta volna, a tekintete túlszökött rajta, tovább szállt, keresztül a falakon, valami isme­retlen távolba, sötétbe, idegenségbe. — Mit mondtál? — kérdezte Tibor és már ott volt mellette, felragadta a székről a két kezénél fogva és fejét egészen közel hajtotta a fejéhez — Mit beszélsz te? Hogy velem? Hát hol voltam én? Mi ez? Magyarázd meg! Judit térdei összecsuklottak. Alig bírt már a lábán állni. — Gyere — mondta neki az ura. — Ülj ide a divánra. Beszélj! Dobd ki magadból ezt a sok zavart. Beszélj! Leültette a divánra és ő maga elébe térdelt a szőnyegre, úgy nézett fel hozzá és fogta a kezét és bátorította. — Magyarázd meg nekem, mi volt ez? Mit tettél? Azt mondod, velem csaltad meg! Ez őrült­ség, ilyet mondani. Hiszen tudod, hogy nem igaz! — De igen ... akkor ez igaz volt... ő, ő nem akarta hinni, hogy soha előtte nem szerettem sen­kit. Mindig keresett, kutatott az életemben... min­dig. Azt mondta: ez lehetetlen .. hogy megcsalom őt... hogy bizonyára volt valaki, aki érdekelt, akire gondoltam ... és addig ... míg végül... — Mi tettél végül? — kérdezte Tibor izga­tottan­— Bevallottam neki, hogy volt valaki és ez te voltál. — Hogy én? • — Azt mondtam, hogy te... És ez igaz volt. Mert gondoltam rád és szerettelek. De ezt addig nem tudtam­ De amikor gyötört engem és a te ne­ved hirtelen ott volt előttem, akkor kimondtam és akkor egyszerre tudtam, hogy ez igaz... — Jó, jó, — mondta Tibor és egészen meg­könnyebbült most ettől a vallomástól. — Ezzel nem mondtál semmit. Szerettél... Aztán jött , és elfelejtettél. Én távol voltam. Nem is irtunk egy­másnak. Ez csak nem volt ok arra, hogy félté­­kenykedjen! — Oh, te nem ismerted őt, — mondta Judit — ettől fogva mindig kérdezett. Mindent tudni akart. — Mi az a minden? Bátran elmondhattad neki, ami volt köztünk. — Igen, de ő nem hitte. Mindig újabb dolgo­kat keresett. — Mit keresett? — kérdezte az ura. — Tudni akarta, hogy csókolództunk-e mi ketten? — És te megmondtad, hogy nem? — Megmondtam, de nem hitte. És akkor azt mondtam, hogy igen. — Szerencsétlen! És mért mondtad? — Nem tudom. Már nem tudom. Mondanom kellett. Ő ezt akarta hallani. És én mondtam. Vé­gül már el is hittem. Már úgy volt néha, hogy vár­tam, hogy kérdezzen és mondhassam! — Ami nem volt igaz? — kérdezte Tibor rémülten. — Nem tudom- Ő azt mondta: az elgondolás és a tett közt kevés a különbség. És akarta hal­lani ... akarta hallani. Én ezt nem értettem- Most sem értem. Talán azért akarta hallani, hogy utána gyötörhessen miatta. Hogy verhessen! Hogy ocs­­mány szavakat mondhasson ... •— Ezt tette! Vert téged? — Igen. Mikor szemére vetettem, hogy ő kényszeritett a hazugságra, akkor durva volt. És nem hitte, hogy hazugság. És egyre mélyebbre hú­zott le ebbe a szörnyűségbe és én mentem vele. És amire kényszeritett, azt mondtam... még mást is, többet is .... — Mit? Mit? —­ kérdezte Tibor rémülten és fogta a két kezét és rázta — mit mondhattál még? — Mindent, amit akart. Hogy a szeretőd vol­tam. .. Igen.... hogy a szeretőd voltam­ Hogy találkoztunk titokban.. Tibor felugrott és elkezdett föl s alá járni a szobában. — Szent Isten. — mondta felindulva — ez az ember örült volt! Őrült volt és te nem­ láttad? Nem vetted észre! Hiszen tudnia kellett, hogy ez nem igaz! Hiszen ő volt az urad, az első férfi! És te nem lehettél a szeretője senkinek! A ti házatok­ban. Hiszen látta! Hogy lehetett ez? Hogy juthat­tál ennyire? — Nem tudom. Talán valami rám ragadt ab­ból a tébolyból. Sokszor gondoltam, hogy meg­mérgez engem, de nem tudtam ellentállni. És azért is, mert nem tudtam, hogy igazam van-e? Már nem bíztam az ösztönömben. Mindig azt mondta, hogy nem tudok semmit az életről, a szerelemről, hogy nem ismerem a férfit... kicsúfolt és nevetett raj­tam ... Tibor szinte tombolva járt föl s alá a szo­bában. — Ezt tette veled! Idáig juttatott! És te nem futottál el tőle? Te tűrted. Elviselted. Odadobtad magad ennek a fertőnek ... egy őrült agyú ember játékának . . . — Nem csak magamat, — mondta Judit lé­­lektelenül — téged is és az egész leányságomat, minden tisztaságot, mindent... — És miért? Miért tetted? Előlem el tudtál futni. Tőle mért nem futottál el? — Mert fenyegetett, hogy megöl. És én érez­tem, hogy meg is tette volna. Hiszen azt mondta, hogy szeret... az is szerelem volt. Én azt hittem, minden szerelem ilyen. Én nem tudtam semmit, féltem és nem mertem róla beszélni senkivel. Apa sokszor jött és kérdezte, boldog vagyok-e? Azt fe­leltem: igen. Valamire vártam, hogy majd történni fog valami . . . végül aztán . . . — Végül aztán? Mi történt végül? Hogy ju­tottál odáig, hogy lelődd? Ezt a romlott ebet?­ Hogyan ? — Akkor már nagyon elromlott minden. Én féltem tőle. Mindig kimaradt éjszaka, ivott és ké­sőn jött haza. Én elzárkóztam előle. Akkor is... Azon az utolsó reggelen ... Én a szalonban töltöt­tem az éjszakát, egy divánon. Reggel elkezdett dörömbölni az ajtón. Mikor kinyitottam, azt mon­dotta: „Maga megint bezárkózott? — Igen, — fe­leltem neki — mert tudtam, hogy megint részegen fog hazajönni. —­ És ha igen? — mondta . — maga a feleségem és akár részeg vagyok, akár nem, magának kötelessége várni engem. — Erre én azt felel­tem neki, hogy ezt a kötelességet nem ismerem el. Mire ő azt felelte, hogy nem inna, ha nem akarná elfelejteni, hogy én ki va­gyok. Hogy milyen utolsó asszony vagyok! Erre azt mondtam, hogy igen, az vagyok, de csak azért, mert az ő felesége lettem. (Folytatjuk.) * A Liszt jubileumos ünnepségek sorából kiemel­kedik az a hangverseny, amelyet a Sopron megyei Kör és az Elszakított Területekről Származók Nő­­egyesületeinek Szövetsége december 9-én, hétfőn este a Zeneakadémián rendez. Az ünnepségen Gyula diák elmondja Liszt Ferenchez írt ódáját. A műsoron sze­repelnek Stefániai Imre és Lászlóffy Margit zongo­raművészek, Tutschek Piroska és Tibor Zoltán ének­művészek, Zoltán Vilmos csellóművész, Kapy-Králik Jenő orgonaművész, továbbá a Koronaőr­ utcai pol­gári leányiskola énekkara Markóczy Irén énekta­nárnő és az Egyetemi Énekkarok Vaszy Viktor kar­igazgató vezetésével. * Linz Márta zenekari estje ma. V. 8. * Horowitz szólóestje holnap. V. 8. ANDERSON MA V. 8. Jegyek 6 óráig Rózsavölgyinél, Bárdnál, 7 órát­­ól a Vigadóban, tel. 812—12. (Szász.)­ * Énekes madár. Tamási Áron színpadi játéka, a r­ímekes madár, amelyet az Új Thália első idei bemutatója­ként egy délelőtti matinén adott elő, a közönségnél olyan érdeklődésre talált, hogy a Royal Színház meghívására egy hétig az új Thália vendégjátékaként rendes esti elő­adásokban is színre kerül. Csütörtökön este 9 órai kez­dettel lesz az első előadás. Tamási darabja Pünkászi Andor rendezésében egy héten át nemcsak minden este, de szombaton és vasárnap délután is színre kerül. (Felvé­telek a­ mai Képes Pesti Hírlapban.) MOZI. Elnökkisasszony. Átrium—Fórum. (Az Átrium megnyitása.) A legújabb magyar filmmel nyitotta meg ka­puit kedden este a legújabb budapesti mozi, a Margit-körúti Átrium. A Forum már hétfőn este bemutatta ugyan a filmet, de miután itt nemcsak a magyar filmgyártás, hanem a magyar mozikul­­túra legújabb alkotásáról is szólnunk kell, kezdjük az új színházzal. Nem túlzás azt mondani, hogy az Átrium a legszebb budapesti mozi, amely tervezőjé­nek, Kozma Lajosnak jóvoltából, a modern filmszín­­házépítkezés minden eredményével gazdag. Hatal­mas előcsarnok tükör és mozaik­oszlopokkal, pom­pás feljárt) a széles karzatra, amely a páholyokhoz és az erkélyre nyílik. A kagylószerű kerek nézőtér a hangosfilm akusztikai követelményei szerint épült, amint általában az Átrium az első mozi Budapes­ten, amelyet ennek az egészen különleges techniká­nak szemmeltartásával gondoltak el és valósítottak meg. A falakat mélyvörös posztó fedi. — a hang, amely a vetítővászon felől jön, kerek, plasztikus, ár­nyalatos emberi hang, amelyről érezni, hogy az egész épület mintegy rezonanciás­ szekrényéül szol­gál. Mindezek mellett a mozi külső képe, is tökéle­tes, elegáns, sima, fényűzésében is csupa művészi egyszerűség.­­ Biztató jelnek vehetjük, hogy a legújabb ma­gyar mozi legújabb magyar filmje is hasonlóan si­került alkotás, a szerencsés találkozása ez olyan véletleneknek, amelyek idővel talán megszűnnek véletleneknek lenni. Mert Vitéz Miklós és Békeffi István ebben az új filmjükben újabb Meseautót ad­nak a közönségnek. Az Elnökkisasszony meséje is tele van ötlettel, kedvességgel, a mai élet levegőjé­vel és ha alapjában véve nem is más a Helyet az ifjúságnak újabb változatánál, bizonyos, hogy ez a változat igazán mulatságos és jóleső. Az Elnökkis­asszony egy fiatal lány története, aki hatalmas gyá­rat örököl és aki épp a gyárnak köszönheti, hogy nem hisz a­ szerelemben. Mármint annak a fiúnak szerelmében, akit a gyár mint mérnököt alkalmaz. Hogy azután minden rendbejön a végén, az csak természetes, fődolog, hogy addig igen sok mulatsá­gos, aranyos dolog történik a filmen, amelynek ren­dezője (Marton Endre), a maga friss ötleteivel is fűszerezi a mesét, nem is szólva arról, hogy eddig ezt tartjuk a legjobb beszédű magyar filmnek. Ma­­rdu­ Liti itt végre igazán jó és szép, Jávor Pál min­den eddigi szerepénél őszintébb alakítást ad, azt pe­dig, hogy Törzs, Gombaszögi Ella és Kabos milyen kitűnőek, talán mondanunk sem kell. Márkus Alfréd muzsikája kellemes — az Elnökkisasszony a Mese­autó százas tempójával indulhat a siker sima és biztos útján. (Gy.) •X* Amit fentebb az Átrium-Tól írtunk, a délelőtti ünnepélyes megnyitóra vonatkozik. A rendes előadá­sokkal kapcsolatban azonban szóvá kell tenni az Átrium ruhatárét: ez bizony példátlanul megbukott. A teljesen járatlan személyzet miatt botrányos jele­netek játszódtak le. A közönség végül benyomult és maga mentette meg ruháit. Ma, az intelligens állás­talanok világában, nem kapni alkalmas személyze­tet ide? 13 Két operaházi szeren Ma es fál 8 őrs HUSZKA ! fellépte AID te December 4-én iker este fél 8 órakor 197Q1 a gyönyörű Poldini— (ULui Vajda-daljáték ■‘el mm m­in Farsangi iH lakodalom AKCIÓS PÉNZTÁRAINKNÁL 30%-os ENGEDMÉNY.

Next