Pesti Hírlap, 1935. december (57. évfolyam, 274-297. szám)
1935-12-01 / 274. szám
AZ ELNÖK. ÍRTA: HERCZEG FERENC. Tehát Masaryk Tamás Garrigue megelégelte a köztársasági elnökséget és fiatalabb váltakra hárítja át fényes terhét? Mikor 1918 december havában, mint az új köztársaság legelső államfője, bevonult a prágai királyi palotába, a csehek győzelmi mámora óriás népünnep alakjában ujjongott és viharzott végig arany Prága utcáin. A cseh politikai álomlátók Masarykban köszöntötték saját nagyszerű diadaluk megelevenedett szimbólumát. Valljuk be: meg is érdemelt a nemzetétől minden kitüntetést, mert a csehszlovák köztársaságot tulajdonképen ketten Benessel teremtették a semmiből. Az állam, amely a csehek és tótok nemzeti egységének elméletén épült fel, Masarykék kitalálása. A világháború éveiben csodálatos munkát végzett, hogy az ige testet öltsön. Sikerült a szövetkezett és társult hatalmakkal komolyan vétetnie a pittsburgi szerződést; minden logika és valószínűség ellenére sikerült hadviselő félnek és az antant szövetségesének elismertetnie azt a »csehszlovák« nemzetet, melynek szlovák alkatrésze akkor még a maga egészében vitézül és híven harcolt a monarchia zászlói alatt, ezzel lehetővé tette Masaryk, hogy az összeomló Habsburg-monarchia romjaiból kiemelkedjék az ifjú köztársaság. Világtörténelmi konjunktúrát soha még okosabban és kíméletlenebbül ki nem aknáztak, mint tette Masaryk. Prága ünnepelni fogja a távozó elnököt, de rokonszenvvel fogja köszönteni a semleges külföld is, mely benne a kiváló tudóst, a nagykoncepcióju és mesés Szerencséjű politikust, a bölcs és békés államfőt tisztelte. Hogy Masaryk maga, ha visszatekint küzdelmekben és győzelmekben gazdag életének utolsó tizenhét esztendejére, meg lesz-e elégedve annak reális és erkölcsi eredményeivel, arra már nem mernék tűzbe tenni a kezünket. Ő tudja, hogy az állam, amelyet megteremtett, épp annyira »poliglott« ország, mint volt a régi monarchia, melyet éppen ezért életképtelennek mondott és halálra ítélt. Amíg talpon volt a Habsburg-birodalom, addig Masaryk, mint az osztrák birodalmi tanács és a cseh országgyűlés tagja, mint tudós és újságíró, nagy elmeéllel és lendülettel követelte, hogy a monarchia állami és nemzetiségi problémáit a federalizmus alapján oldják meg. Amióta azonban egy öt különböző népből alakult állam feje lett, nem akart többet hallani a nemzeti kisebbségek autonóm törekvéseiről. Ha "Ferenc József király idejében olyan kegyetlenül üldözték volna az autonomistákat, mint Masaryk elnök kormánya alatt, akkor Masaryk tanár talán ugyanabban a börtönben végezte volna életét, ahol ma a legkiválóbb szlovákok egyike, a szerencsétlen Tuba tanár, szenved és sorvad. Vájjon Európa egyik legélesebb szemű embere nem látná, hogy a csehszlovák köztársaság, mint egységes nemzeti állam, agyrémnél nem egyéb? Vájjon a bölcsészet, a logika és a történelemtudomány egykori professzora képes volna elhinni, hogy az örök törvények, amelyeket egykor felismert és ráolvasott Ausztriára, érvényüket veszítik Csehországgal szemben? A világ tulajdonképen kétféle Masarykot ismer; az egyik a tudós, a másik az államfő. A tudós történelempolitikai, politikabölcseleti és szociológiai műveiből nyilvánvaló, hogy szerzőjük fennkölt gondolkodású férfi, aki az emberiség boldogulását az egyéni és társadalmi művelődéstől reméli; a cseh nemzet újjászületését pedig a demokrácia és a humanizmus jegyében kívánta előkészíteni. Elvei mellett imponáló nyíltsággal, félelmet nem ismerve, nagyszerű szívóssággal szállt síkra — de csak addig, míg alkalma nem volt, hogy megvalósítsa azokat. Masarykkal, az igazság bajnokával, szemben áll ma Masaryk, az államfő, aki tétlenül nézte, a gyakorlati politika hogyan dönti fel és tiporja porba azt az épületet, melyen ő egy életen át dolgozott. Igaz, időközönként mintha fölébredt volna a régi Masaryk. Külföldiek, főleg magyarok előtt, nem egyszer célzást tett arra, hogy bizonyos színmagyar területeket vissza kellene adni Magyarországnak. A hivatalos és félhivatalos sajtó olyankor gorombán rácsapott, ő pedig a ládafiába csomagolta megint sokat emlegetett nyíltságát és bátorságát és melanchólikus hallgatásba merült. De lehet-e egyáltalában azt kívánni az államfőtől, hogy szolidáris legyen azokkal az elvekkel, melyeket ellenzéki politikus korában hangoztatott? Nincs a két álláspont közt olyan különbség, mint elmélet és gyakorlat között? Ne feledjük, hogy az elvek, melyekért Masaryk egy életen keresztül harcolt, nem a pártpolitikus taktikai szükségletein, hanem a tudós által felismert »örök« igazságokon épültek fel. Ha mást nem is, őt magát az igazságai, mindaddig, míg hisz bennük, életre-halálra kötelezik. A Masaryk-féle igazságok ma már Masaryktól független életet élnek és ha a szerzőjük összetalálkozik velük, a találkozás csak kínos lehet. Az emberi nagyság fogalma elválaszthatatlan az elvhűség bátorságától. Az elnök emberi nagysága belefulladt az opportunizmus mocsarába. Ezt okunk van sajnálni, mert az igazán nagy férfi nemcsak egy nép, hanem az egész emberiség értéke. Mint nyolcvanöt éves aggastyán kihurcolkodik megint a Hradsinból, hogy csendes helyet keressen magának a Múlandóság Palotájának előcsarnokában. Ezen a mélabús utján kiesérni fogja népének hálája, amit bőven ki is érdemelt. Habár Prága városa ezúttal aligha fog győzelmi mámorban tombolni, Masaryknak joga, hogy örüljön a feléje áradó szeretetnek, föltéve azonban, hogy hinni tud alkotásának maradandó voltában Hogy tud-e hinni, az az ő titka. . 93STag1 - 1 •• líjyi^y 18 I BUDAPEST, 1935. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként, 10 pengő 80 fillér. Egyes peleiányszára ára (pályaudvarokon is) 10 fillér, vasárnaponként 32 fill., a Pesti Hírlap Vasárnapja nélkül 12 fillérPesti Hírlap E9BESS9BES9 LVII. ÉVFOLYAM: 274, (18.815) SZÁM:__________ VASÁRNAP, DECEMBER 1. Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: 122—95. — Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél, Erzsébet körút .1 Tel: 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük Az abesszin hadvezetésig szakít a halogató harcmodorral. Amba-Alaginál már az a módszer fog érvényesülni. Basz Szejum még nem tudott kapcsolatot létesíteni rasz Kassával.Szasza-Bane és Dagafmr körül döntő harcok várhatók. Badoglio tábornagy fogadta főhadiszállásán az olasz hadsereghez beosztott külföldi haditudósítókat és nyilatkozata során a következő kijelentést tette: „Elődöm, De Bono tábornagy igen kedvező hadihelyzetet hagyott hátra.“ Badogliónak ez a kijelentése több mint egyszerű udvariassági forma, mert De Bono tábornagy tényleg nagyon komoly és alapos munkát végzett. Eltekintve a hadjárat előkészületeinek hatalmas erőfeszítésétől, az olasz hadsereg mind a két előretörését Tigrében meglepően gyorsan intézte. Az adigráti vonal elfoglalását nagyon céltudatosan és erőteljesen hajtotta végre. Igaz, hogy minden hadműveletét a gondos előkészítés jellemezte, ami sok időt igényelt, de mikor az adua —adigrati vonalból megindította a második támadást Makale irányában, a hadtápvonalak a hadsereg mögött olyan kifogástalanul működtek, hogy ebben a tekintetben példaképpen szolgálhatnak. Természetesen ez időbe került, különösen Tigreben, ahol a terep nem éppen alkalmas új utak gyors kiépítésére. Az olasz hadsereg két hónappal a háború után a makalei vonalon áll, 120 kilométerre ellenséges területen, rendezett mögöttes berendezésekkel, ütőerejének teljes épségében és készen arra, hogy a további előnyomulást megkezdhesse. Badoglio tábornagynak ebben a vonatkozásban tényleg semmi panasza sem lehet. Megalapozott helyzetben erős hadsereget vett át. Ami ezután következik, ez már Badoglio tábornok a rátermettségén múlik. Az előd, hogy köznapi hasonlattal éljünk, szolid és megbízható munkát A harctéri helyzet északon és délen szombaton este.