Pesti Hírlap, 1936. február (58. évfolyam, 26-50. szám)
1936-02-01 / 26. szám
»c 4 baloldalon.) Lelkiismeretes politikus ilyen javaslatot a maga aláírásával nem girálllal csináltak birtokpolitikát kényszereszközökkel? Ott, ahol forradalmak voltak és ezenkívül csakis a kisantant államoknál azért, hogy a magyarságot megrabolják, a népet megfosszák magyar vezetőitől és a magyar erőket azokon a területeken-tmeggyöngítsék. Ott van Lengyelország, vagy Olaszország példája, és máspéldák. Azt mondták ezek: birtokos, időt adok neked, egyezkedjél szabadon, ahogy jónak látod; öt, tíz, húsz éven íresül ennyi és ennyi földet adj le, de saját, belátó, ‘ ' 'sód szerint és szabad egyezkedés alapján. Nagy különbséget tesz az, hogy az egyik megoldás rendjén az állam a maga hatalmi apparátusával avatkozik bele a gazdasági élet legkisebb kérdésébe is. De nagy különbség van más tekintetben is. A vételár — és egyéb feltételek tekintetében az élet mutatja meg, hogy mi vihető keresztül. A végrehajtást agyonadminisztrálni nem lehet. Az állam is csak becsületes közvetítő, a közérdek őre, de semmi egyéb, mert nem avatkozik be önhatalmúlag a magángazdasági intézkedésekbe. Örökbérletet a kisbirtok-hitbizomány helyett. Még az örökbérlet kérdésére akarom felhívni a figyelmet. Mikor a kézbirtok nem hitbizományi kategóriáiról beszéltem, mint olyanokról, amelyeknél kívánatos, hogy földbirtokpolitikai műveletekbe szintén bevonják azokat, elsősorban az örökbérlet rendszerére gondoltam. Tudom, hogy ez nem tetszik, mert nem teremt tulajdonjogot. De ezzel a hátránnyal szemben sok előny jár. Mindenekelőtt az illető nem adósíthatja agyon a földet, nem aprózhatja el, nincs szükség a hitbizományi kisbirtok megteremtésére, aimely a kisembert olyan elhatározások elé állítja, amelyekre egyáltalán nem képes,nincs szükség mobilizálandó pénzösszegekre, mert ennél a formána vételárról nincs is szó. A tulajdonosnak érdeke — és ez nagy előny —, hogy az örökbérlő prosperáljon. Ezt a formát meg kellene valósítani, mert ezzel csak üdvöset cselekednénk. Angliában évszázadok óta fennállanak óriási birtokok. Ma is úgy van, mint századokkal ezelőtt, de nagyobb részük olyarra, akbérletbe van kiadva, amelyen a kisbirtokos parasztcsalád századok óta lakik úgy, mint maga a tulajdonos. M Ha ezeknek a bérleteknek a megteremtésénél az állam a maga ellenőrző bizalmával jelen van és gondoskodik arról, hogy betarthatatlan föltételeket ne keserek ki, sokkal érdemesebb ezzel a kérdéssel foglalkozni, mint a kbbrtok-hitbizománnyal, amely papirosintézmény az éle ,be kimenni sohasem fog. Képzeljék el, hogy a magyar paraszt összes rokonait foglalkoztatni fogja a maga gazdaságában. Friedrich István (ker. ellenzék): Arzénes esetek lesznek. Bethlen: Hiszen azok bicskára fognak menni az első napon. A javaslat gondoskodik arról, hogy külföldi állampolgár hitbizományt nem örökölhet. Azokra, akik a trianoni szerződés következtében vesztették el állampolgárságukat, ez az intézkedés ne vonatkozzék. A másik intézkedése a javaslatnak, hogy nem bírhat hitbizományt az, aki állandóan külföldön tartózkodik. Itt is ki kell mondani, hogy azokra se vonatkozzék ez a szakasz, akik ugyanabból az okból, hogy trianoni állampolgárok, kénytelenek külföldön tartózkodni. Számtalan esetet tudok, hogy olyan magyarok, akik idegen állampolgárrá váltak Trianon miatt, máig sem kaptak útlevelet, hogy ebbe az országba jöhessenek. Farkafalvi Farkas Géza (pártonkivüli): Vészél_ defines precedens . .volna. A bérbeadási tilalom ellen. Gróf Bethlen: Másik kifogásom arra vonatkozik, hogy a hitbizományi tulajdonos nem adhatja bérbe a" hitbizományt. Minek ez az erőszakoskodás a magántulajdonnal szemben? A kiskorúak kénytelenek lesznek majd saját maguk gazdálkodni gyámjuk segítségével és hasonló dolgok fognak előállni. Vagy például ha Apponyi Albertnek hitbizománya lett volna,hazaküldtük volna őt, hogy üljön a birtokán, gazdálkodjék, mert a birtokát bérbeadnia nem szalad. Nem érdeke-e az országnak, hogy akik rátermettek a közszereplésre, azok számára ne tegyük lehetetlenné ezt. A gazdálkodás ma rám olyan egyszerű dolog. Nem minden gazda tudja a dolgát úgy intézni, hogy itt Budapesten ül a képviselőházban és hetenként, hónaponként egyszer hazamegy elintézni az ügyeit. Feleslegesnek tartom a földmivelésügyi miniszter számára az 50. és 55. §-ban kikötött hatáskört, amely csak önkénykedésre adhat alkalmat. Nem a mostani földmivelésügyi miniszterre gondolok, akinek nem ez a természete, de abba a foterbe mások is beleülhetnek, akik azután ki fogják találni a módját, hogy ha valamelyik hitbizományi birtokos ellenzéki cikket jelentet meg valamelyik lapban, másnap a földművelésügyi miniszter megnézhesse, várjon miképpen gazdálkodik. Amikor a javaslat mellett adom le szavazatomat, arra kérem az igazságügyminiszter urat, ne csináljon ezekből a kérdésekből politikai hatalmi kérdést. Tartsa nyitva az ajtót a kapacitáció számára, mert csakis a kölcsönös kapacitálás, az eszméknek erről és a másik oldalról való felvetése alapján juthatunk el azokhoz a megoldásokhoz, amelyek a legnagyobb politikai sikerei lesznek ennek a kormánynak, ha ezeket meg fogja találni. .A javaslatot elfogadom. A beszédet az egész Ház pártkülönbség nélkül hosszantartó éljenzéssel és tapssal fogadta. Földreform és nagybirtok. Némethy Vilmos (kisg.) közérdekűnek tartja a nagybirtokok területeinek csökkentését. Más a helyzet a közép- és kisbirtoknál, amelyeknek a feladata, hogy erősítsék a polgári társadalmat. A nagy latifundiumokkal teli Csonkamagyarország revízió szempontjából sem jelenthet nagy vonzóerőt az elszakított magyarságra. Nem osztja azt a nézetet, hogy az 1920-iki földreformmal befejezettnek kell tekinteni az erőszakos után végrehajtott földosztást. Még ma is vannak vidékek az országban, ahol feltétlenül szükséges a földbirtoklás kiegyenlítése. A javaslat mai formája szerint csak harminc-negyven év múlva lehet hozzányúlni a birtok egyes részeihez és akkor sem a kisemberekhez kerül a föld, hanem az örökösökhöz, vagy a családtagokhoz. Ez a javaslat annyit jelent, hogy a holt kéz joga még mindig el fogja nyomni az élet jogát. Leghelyesebb megoldásnak tartaná, ha a sommás munkások szövetkezetekbe tömörülve teremtenének maguknak telepítés révén, otthont. Adatokkal állapítható meg, hogy a.lasbirtok jelenleg is jobban és többet termel, mint a nagybirtok. A sommás telepítés a legcsekélyebb költséggel oldható meg. Meggyőződése, hogy ez a javaslat sohasem fog törvényerőre emelkedni, mert időközben sokkal radikálisabb intézkedéseket fognak hozni. A javaslatot nem fogadja el Rojniss Ferenc (reformnemzedék) szerint a hitbizomány ősi és tiszta német intézménye ma már csak Magyarországon élveziaz utolsó menedékjogot Ez a javaslat a magyar nép problémáinak egyikéhez nyúl és arról van szó tulajdonkép, hogy az egyetemes nemzeti érdekeket ,a nagybirtok vagy a kisbirtok szolgálja-e jobban? A föld népének megizmosodásában látja a magyar ipar, kereskedelem, a középosztály és az egész magyar nemzet megerősödését. A megalapozatlan 1920-iki földreform egész nemzeti szerencsétlenség okozója volt. Helyes földreformot úgy Pengyovics, az „Osztriken**. írta: Dániel Ferenc. Augusztus végén történt ez, nem tudom már, melyik napon. Arra azonban határozottan emlékszem, hogy délután háromnegyed hat óra volt. Pontosan háromnegyed hat. Abban a pillanatban emeltem fel a balkezemet és néztem rá karkötő órámra s abban a pillanatban lépett ki a kozák lovas a szemközti erdőből. A karomat már nem is engedtem viszsza.. A pillanat teje volt ideges, feszült elővigyázatossággá vál az önvédelem ösztönös mozdulataival. Lemértem a távolságot. Négy-ötszáz lépés lehetett köztem és a kozák között. Láttam, hogy rámfogja karabélyát «,azzal a mozdulattal egyidejűen, amelyivel szemem elé kaptam a karomat, mint mikor az ember szúnyogra.) ellen vélekezik, éles szisszenéssel már el is talált a golyója. .Nem terített le, hála Istennek. Néni is ütött nagy sebet. A homlokomtól a fejem bubjáig fölbesította a bőrömet . . . az egész semmi semvolt. De nagyon megvérzett. Fél perc alatt tele lett szemem, arcom a lepergő vérrel s amolyan fél kábulatban éreztem, hogy oldalt hanyatlok. De világosan éreztem azt is, hogy nem hullok a földre. Egy erős kar fogta át a derekamat, valaki könnyedén fölemelt, mint valami sétapálcát és viszszaugrott velem a hűvös, illatos fenyőerdőbe. Délután volt. Pontosan háromnegyed hat. Akkor ismertem mégt Pengyovics urat: ő volt a legmagasabb, legvázásabb, legnagyobb marka közöttünk. Nemcsak a században, hanem az ezredben is. Azt hiszem, az egész hadosztályban nem akadt nála különb legény. Magasabb volt két méternél. A melle mint domboldal. A karja gránit. A marka, mint nagyobbacska tepsi. Amikor rányitottam a szemem, ott állt előttem szétvetett lábakkal. — Nevem Pengyovics, — mondta derülten, de mégis komoly hangsúlyozással. — Pengyovics, alázatos jelentem. How do you do? . . . Akkor már letörölte arcomról a vért és erősen bekötözte a fejemet. Ügyes ember volt. Aztán intézkedett, tapintatosan, mintha a parancsomat közvetítette volna. Négy ember ott marad az erdészélen és puskatűzzel szétszórja az előmerészkedő kozákjarért. Tíz perc múlva pedig lassan visszavonul. Azzal ölbekapott, s haha kérleltem, hiába szidtam, le nem tett, addig, amíg a segélyhelyre nem érkezett velem. Két órán át loholt, könnyen és vidáman, s abban a nagy Kodályban, ahol a segélyhelyet rendezték be, úgy tett le a szalmára . . . kinyújtott karjával, széles tenyerén .. . mintha nem lettem volna több, csak egy éthordó tálca. Pengyovics felsőborsodi volt, öt-hat esztendővel túl a harmincon. Szemre nézvést nem látszott parasztnak, de afféle ur sem volt. A modora mutatta a belsejét, valahogy úgy, bizonytalanul, mint ahogy kőfalak barnás foltjai mutatják az alattuk élő talajvizet. Az ur és a paraszt között jelenítette meg Pengyovics úr egy átmeneti állapot befejezéstelenségét és jellemző érdekességeit. Kitépett fűszál volt, azonban nem hervadt el, hanem aszociális talajba kapaszkodott a gyökerével. Minden további nélkül elhittük neki, hogy a felsőborsodi hegyekben született, valamelyik apró tót faluban, ott pásztorkodott huszonegy éves koráig s akkor ment neki a világnak és jókorát be is járt belőle. Hogyne hittük volna el, mikor a beszédje is ... hogy is mondjam csak *. .olyan összegagy vált, nemzetközi beszéd jött. ■ A * diagyart" ér"ösen keverte "az angollal meg a hollandival, néha meg éppenséggel úgy beszélt, mintha magyarra fordította volna az ausztráliai szigettengerben divatos se angol, se maláj habarék nyelvjárás és kezdetleges mondatait. Egy óriás ereje duzzasztotta hatalmas testét, jó kiállású volt amellett, szolgálatkész a végtelenségig és kedves, egy kicsit furcsán, kicsit torzan, de határozottan kedves. Ha új arc került eléje az előreugró támpont területén, amelyet a század megszállva tartott, tiszt vagy bárki más, szokása volt hogy bemutatkozott, komolyan, mint klubban a gentlemanek. — Nevem Pengyovics, I am an Australian, my wheer. (Úgy mondta, hogy „Ájem en ósztrilien, mánir . . . amiből az következett, hogy amíg együtt voltunk, amíg a századot szét nem fújta a forgandó hadiszerencse vihara, mindenki csak ..ósztrilien “-nek hitta, egészen ráragadt, hogy „ósztrilien“.) Aztán, akár kérdezték, akár nem, egyetlen mondatba belezsúfolta egy perc alatt hogy éppen szabadságra érkezett haza, Borsodba, egyenesen Ausztráliából, Mister Shoppe farmjáról, amikor kitört a háború . . . — Nagy szívesen itt maradni, my Dear, mert vagy magyar ember az ember, vagy nem magyar ember ... Hát nem kedves volt? Szolgálati beosztás tekintetében szerénységem szakaszát szerencséltette az „osztriben“. A fiúk mindig mondták, hogy térnél csináltunk Pengyoviccsal. Ő, hogyne! Pengyovics beretválta, nyírta, gyógyította az egész szakaszt. Sütött, főzött, mosott s ha valakinek a fejét bántotta a láz, vagy valami makacs görcs, már jött Pengyovics, hogy maga ma itthon maradsz, pajtás, ma én megyek táborérs. Ha pedig kiment a többnél ... az este leple alatt, a nehéz és Veszélyes szolgálatba . . . mindig elembe állt, olyan komolyan, hogy befelé majd megpukkasztok a nevetés, mindig elembe állt. V IPESTI hírlap 1936. február 1. szombat. kell csinálni, hogy az ország ne érezzen bizonytalanságot, ne kelljen öt év múlva újabb reformról gondolkozni. A kapitalista nagybirtok lényegében antiszociális, mert meggátolja a kisemberek érvényesülését. A nagy hitbizományok mellett levő falvak elől tökéletesen el van zárva az önálló élet és a továbbfejlődés folyamata. A jelenlegi munkabérrendszer még mindig feudális és középkori, mert kapcsolatban van bizonyos robotmunkákkal. Elismeri, hogy a javaslat a múlttal szemben haladást jelent, de még sokkal radikálisabb intézkedésekre volna szükség, hogy a falu is megtalálja a maga életét. Több módosító indítványt tesz és a javaslatot elfogadja. Az ülés nyolc órakor ért véget. Kedden délután négy órakor folytatják a hitbizományi törvényjavaslat tárgyalását. ________ A magyar frontharcosok Londonban. London, jan. 01. Gróf Takách-Tolvay József tábornok, a magyar frontharcos szövetség elnöke, a következő nyilatkozatot adta a Magyar Távirati Iroda londoni levelezőjének: — Londoni utónknak az a különös jelentősége, hogy a magyar frontharcosok küldöttsége ezúttal első ízben látogatott hivatalos meghívásra Angliába. Egyenesen VIII. Edward őfelsége még walesi herceg korában nyilvánított intencióinak felel meg a nemzetközi bajtársi kapcsolatok felvétele a British Legion részéről. Az angol frontharcosok szövetségének vezetősége, a legőszintébb melegséggel köszönte meg, hogy'' eleget tettünk a meghívásnak és szemmel láthatólag igen kedvező benyomást gyakorolt, hogy megkoszorúztuk V. György király sírját,, valamint a Hősi emlékművet is. A temetés után meglátogattuk a British Legiont, ahol a legmelegebb és a legszívélyesebb fogadtatásbban részesültünk. Szó volt a most nyáron Budapesten megbeszélt londoni magyar viszontlátogatás részleteiről is és okunk van remélni, hogy az a program, amelyben itt megegyeztünk, végrehajtható is lesz. Egyelőre csak annyit mondhatok erről, hogy angol bajtársaink többnapi látogatást kivonnak tőlünk. Látogatásunknak az volt a legérdekesebb vonása, hogy a háború óta ezúttal ültek első ízben az angol frontharcosok elnökének meghívására a tanácskozóasztalhoz azoknak a frontharcosoknak képviselői, akik a világháborúban két táborhoz tartoztak. Mind a nagy-, mind a kishatalmak frontharcosai felszólalásaikban azonos irányelveket hangoztattak és egyhangú lelkesedéssel és hangos helyesléssel fogadták a magyar küldöttség vezetőjének felszólalását, aki a frontharcosok kerekasztal-értekezletét sürgette. A Frontharcos Szövetség londoni kiküldöttjei, gróf Takách-Tolvay József ny. altábornagy és dr. gróf Pálffy Dani József országgyűlési képviselő, csak vasárnap érkeznek vissza Budapestre, miután útjárcát Berlinben egy napra megszakítottak. .Minisztertanács. A Magyar Távirati Iroda■ jelenti: A kormány tagjai ma délelőtt 9 órakor "Gömbös Gyula miniszterelnök 'elnöklésével minisztertanácsra ültek össze. A minisztertanácson a hivatalos kiküldetésben távollevő Kánya Kálmán külügyminisztert báró Apor Gábor, a külügyminiszter állandó helyettese, a betegsége miatt akadályozott Zsolnan Bálint vallás- és közoktatásügyi minisztert pedig Tasnádi Nagy András vallás- és közoktatásügyi minisztériumi államtitkár képviselte. A minisztertanács folyó ügyekkel foglalkozott és délután 2 órakor ért véget.