Pesti Hírlap, 1936. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

1936-02-01 / 26. szám

»c 4 baloldalon.) Lelkiismeretes politikus ilyen javaslatot a maga aláírásával nem girál­­llal csináltak birtok­politikát kényszereszközökkel? Ott, ahol forradalmak voltak és ezenkívül csakis a kisantant­ államoknál azért, hogy a magyarságot megrabolják, a népet megfosszák magyar vezetőitől és a magyar erőket azo­kon a területeken-­tm­eggyöngítsék. Ott van Lengyelor­szág, vagy Olaszország példája, és más­­példák. Azt­ mondták ezek: birtokos, időt adok neked, egyezked­jél szabadon, ahogy jónak látod; öt,­ tíz, húsz éven íresül ennyi és ennyi földet adj le, de saját, belátó, ‘ ' 'sód szerint és szabad egyezkedés alapján. Nagy kü­lönbséget tesz az, hogy az egyik megoldás rendjén az állam a maga hatalmi apparátusával avatkozik bele a gazdasági élet legkisebb kérdésébe is. De nagy különbség van má­s tekintetben is. A vételár — és egyéb feltételek tekintetében az élet mutatja meg, hogy mi vihető keresztül. A végrehajtást agyonadmi­­nisztrálni nem lehet. Az állam is csak becsületes közvetítő, a közérdek őre, de semmi egyéb, mert nem avatkozik­ be önhatalmúlag a magángazdasági intéz­kedésekbe. Örökbérletet a kisbirtok-hitbizomány helyett. Még az örökbérlet kérdésére akarom felhívni a figyelmet. Mikor a ké­z­­­birtok nem hitbizományi kategóriáiról beszéltem, mint olyanokról, amelyeknél kívánatos, hogy földbirtokpolitikai műveletekbe szin­tén bevonják azokat, elsősorban az örökbérlet rend­szerére gondoltam. Tudom, hogy ez nem tetszik, mert nem teremt tulajdonjogot. De ezzel a hátránnyal szemben sok előny jár. Mindenekelőtt az illető nem adósíthatja agyon a földet, nem aprózhatja el, nincs szükség a hitbizományi kisbirtok megterem­tésére, a­im­ely a kisembert olyan elhatározások elé állítja,­­ amelyekre egyáltalán nem képes,­nincs szükség mo­bilizálandó pénzösszegekre, mert ennél a formána­ vételárról nincs is szó. A tulajdonosnak érdeke — és ez nagy előny —, hogy az örökbérlő prosperáljon. Ezt a formát meg kellene valósítani, mert ezzel csak üd­vöset cselekednénk. Angliában évszázadok óta fenn­állanak óriási birtokok. Ma is úgy van, mint száza­dokkal ezelőtt, de nagyobb részük olyarra, akbérletbe van kiadva, amelyen a kisbirtokos parasztcsalád szá­zadok óta lakik úgy, mint maga a tulajdonos. M Ha ezeknek a bérleteknek a megteremtésénél az állam a maga ellenőrző bizalmával jelen van és gondosko­dik arról, hogy betarthatatlan föltételeket ne ke­se­rek ki, sokkal érdemesebb ezzel a kérdéssel foglal­kozni, mint a kbb­rtok-hitbizománnyal, amely papi­rosintézmény az­ éle ,be kimenni sohasem fog. Képzel­jék el, hogy a magyar paraszt összes rokonait foglal­koztatni fogja a maga gazdaságában. Friedrich István (ker. ellenzék): Arzénes esetek lesznek. Bethlen: Hiszen azok bicskára fognak menni az első n­apon. A javaslat gondoskodik arról, hogy kül­földi állampolgár hitbizományt nem örökölhet. Azok­ra, akik a trianoni szerződés következtében vesztet­ték el állampolgárságukat, ez az intézkedés ne vonat­kozzék. A másik intézkedése a javaslatnak, hogy nem bírhat hitbizományt az, aki állandóan külföldön tar­tózkodik. Itt is ki kell mondani, hogy azokra se vo­natkozzék ez a szakasz, akik ugyanabból az okból, hogy trianoni állampolgárok, kénytelenek külföldön tartózkodni. Számtalan esetet tudok, hogy olyan ma­gyarok, akik idegen állampolgárrá váltak Trianon miatt, m­áig sem kaptak útlevelet, hogy ebbe az or­szágba jöhessenek. Farka­falvi Farkas Géza (pártonkivüli): Vészél_ defines precedens . .volna. A bérbeadási tilalom ellen. Gróf Bethlen: Másik kifogásom arra vonatko­zik, hogy a hitbizomán­yi tulajdonos nem adhatja bérbe a" hitbizományt. Minek ez az erőszakoskodás a magántulajdonnal szemben? A kiskorúak kénytele­nek lesznek majd saját maguk gazdálkodni gyámjuk segítségével és hasonló dolgok fognak előállni. Vagy például ha Apponyi Albertnek hitbizománya lett volna,­­hazaküldtük volna őt, hogy üljön a birtokán, gazdálkodjék, mert a birtokát bérbeadnia nem sza­lad. Nem érdeke-e az országnak, hogy akik rátermet­tek a közszereplésre, azok számára ne tegyük lehetet­lenné ezt. A gazdálkodás ma rám olyan egyszerű dolog. Nem m­inden gazda tudja a dolgát úgy intézni,­­ hogy itt Budapesten ül a képviselőházban és heten­ként, hónaponként egyszer hazamegy elintézni az ügyeit. Feleslegesnek tartom a földmivelésügyi mi­niszter számára az 50. és 55. §-ban kikötött hatás­kört, amely csak önkénykedésre adhat alkalmat. Nem a mostani földmivelésügyi miniszterre gondolok, aki­nek nem ez a természete, de abba a foterbe mások is beleülhetnek, akik azután ki fogják találni a mód­ját, hogy ha valamelyik hitbizományi birtokos ellen­zéki cikket jelentet meg valamelyik lapban, másnap a földművelésü­gyi miniszter megnézhesse, várjon mi­képpen gazdálkodik. Amikor a javaslat mellett adom le szavazato­mat, arra kérem az igazságügyminiszter urat, ne csi­náljon ezekből a kérdésekből politikai hatalmi kér­dést. Tartsa nyitva az ajtót a kapacitáció számára, mert csakis a kölcsönös kapacitálás, az eszméknek erről és a másik oldalról való felvetése alapján jutha­tunk el azokhoz a megoldásokhoz, amelyek a legna­gyobb politikai sikerei lesznek ennek a kormánynak, ha ezeket meg fogja találni. .A javaslatot elfogadom. A beszédet az egész Ház pártkülönbség nélkül hosszantartó éljenzéssel és tapssal fogadta. Földreform és nagybirtok. Néme­thy Vilmos (kisg.) közérdekűnek tartja a nagybirtokok területeinek csökkentését. Más a hely­zet a közép- és kisbirtoknál, amelyeknek a feladata, hogy erősítsék a polgári társadalmat. A nagy lati­fundiumokkal teli Csonkamagyarország revízió szem­pontjából sem jelenthet nagy vonzóerőt az elszakí­tott magyarságra. Nem osztja azt­ a nézetet, hogy az 1920-iki földreformmal befejezettnek kell tekinteni az erőszakos után végrehajtott földosztást. Még ma is vannak vidékek az országban, ahol feltétlenül szük­séges a földbirtoklás kiegyenlítése. A javaslat mai formája szerint csak harminc-negyven év múlva le­het hozzányúlni a birtok egyes részeihez és akkor sem a kisemberekhez kerül a föld, hanem az örökö­sökhöz, vagy a családtagokhoz. Ez a javaslat annyit jelent, hogy a holt kéz joga még mindig el fogja nyomni az élet jogát. Leghelyesebb megoldásnak tar­taná, ha a sommás munkások szövetkezetekbe tömö­rülve teremtenének maguknak telepítés révén, ott­­­h­ont. Adatokkal állapítható meg, hogy a.lasbirtok­ jelenleg is jobban és többet termel, mint a nagybir­tok. A sommás telepítés a legcsekélyebb költséggel oldható meg. Meggyőződése, hogy ez a javaslat soha­sem fog törvényerőre emelkedni, mert időközben sok­kal radikálisabb intézkedéseket fognak hozni. A ja­vaslatot nem fogadja el Rojniss Ferenc (reformnemzedék) szerint a hit­­bizom­ány ősi és tiszta német intézménye ma már csak Magyarországon élvezi­­az­ utolsó menedékjogot Ez a javaslat a magyar nép problémáinak egyikéhez nyúl és arról van szó tulajdonkép, hogy az egyetemes nemzeti­ érdekeket ,a nagybirtok vagy a kisbirtok szolgálja-e jobban? A föld népének megizmosodásá­ban látja a magyar ipar, kereskedelem, a középosz­tály és az egész magyar nemzet megerősödését. A megalapozatlan 1920-iki földreform egész nemzeti sze­rencsétlenség okozója volt. Helyes földreformot úgy Pengyovics, az „Osztrik­en**. írta: Dániel Ferenc. Augusztus végén történt ez, nem tudom már, melyik napon. Arra azonban határozottan emlék­szem, hogy délután háromnegyed hat óra volt. Pon­tosan háromnegyed hat. Abban a pillanatban emel­tem fel a balkezemet és néztem rá karkötő órámra s abban a pillanatban lépett ki a kozák lovas a szem­közti erdőből. A karomat már nem is engedtem visz­­s­za.. A pillanat teje volt ideges, feszült elővigyáza­­t­ossággá vál az önvédelem ösztönös­ mozdulataival. Lemértem a távolságot. Négy-ötszáz lépés lehetett köztem és a kozák között. Láttam, hogy rámfogja karabélyát «,azzal a mozdulattal egyidejűen, amely­­ivel szemem elé kaptam a karomat, mint mikor az em­ber szúnyogra.) ellen vélekezik, éles szisszen­éssel már el is talált a golyója. .Nem terített le, hála Is­tennek. Néni is ütött nagy sebet. A homlokomtól a fejem bubjáig fölbesította a bőrömet . . . az egész semmi sem­­volt. De nagyon megvérzett. Fél perc alatt tele lett szemem, arcom a lepergő vérrel s amo­lyan fél kábulatban éreztem, hogy oldalt hanyatlok. De világosan éreztem azt is, hogy nem hullok a földre. Egy erős kar fogta át a derekamat, valaki könnyedén fölemelt, mint valami sétapálcát és visz­szaugrott velem a hűvös, illatos fenyőerdőbe. Délután volt. Pontosan háromnegyed hat. Akkor ismertem mégt Pengyovics urat: ő volt a legmagasabb, legvázásabb, legna­gyobb marka közöttünk. Nemcsak a században, ha­nem az ezredben is. Azt hiszem, az egész hadosz­tályban nem akadt nála különb legény. Magasabb volt két méternél. A melle mint domboldal. A karja gránit. A marka, mint nagyobbacska tepsi. Amikor rányitottam a szemem, ott állt előt­tem szétvetett lábakkal. — Nevem Pengyovics, — mondta derülten, de mégis komoly hangsúlyozással. — Pengyovics, alá­zatos jelentem. How do you do? . . . Akkor már letörölte arcomról a vért és erősen bekötözte a fejemet. Ügyes ember volt. Aztán intéz­kedett, tapintatosan, mintha a parancsomat közvetí­tette volna. Négy ember ott marad az erdészélen és puskatűzzel szétszórja az előmerészkedő kozákjar­­ért. Tíz perc múlva pedig lassan visszavonul. Azzal ölbekapott, s h­aha kérleltem, hiába szidtam, le nem tett, addig, amíg a segélyhelyre nem érkezett velem. Két órán át loholt, könnyen és vidáman, s abban a nagy Kodályban, ahol a segélyhelyet rendezték be, úgy tett le a szalmára . . . kinyújtott karjával, szé­les tenyerén .. . mintha nem lettem volna több, csak egy éthordó tálca. Pengyovics felsőborsodi volt, öt-hat esztendő­vel túl a harmincon. Szemre nézvést nem látszott parasztnak, de afféle ur sem volt. A modora mu­tatta a belsejét, valahogy úgy, bizonytalanul, mint ahogy kőfalak barnás foltjai mutatják az alattuk élő talajvizet. Az ur és­ a paraszt között jelenítette meg Pengyovics úr egy átmeneti állapot befejezés­­telenségét és jellemző érdekességeit. Kitépett fűszál volt, azonban nem hervadt el, hanem a­­­szociális talajba kapaszkodott a gyökerével. Minden további nélkül elhittük neki, hogy a felsőborsodi hegyekben született, valamelyik apró tót faluban, ott pásztorko­­dott huszonegy éves koráig s akkor ment neki a vi­lágnak és jókorát be is járt belőle. Hogyne hittük volna el, mikor a beszéd­je is ... hogy is mondjam csak *. .olyan összegagy vált, nemzetközi beszéd jött. ■ A * diagyart" ér"ösen ke­verte "az angollal meg a­ hollandival, néha meg éppenséggel úgy beszélt, mintha magyarra fordította volna az ausztráliai szi­gettengerben divatos se angol, se maláj habarék nyelvjárás és kezdetleges mondatait. Egy óriás ereje duzzasztotta hatalmas testét, jó kiállású volt amel­lett, szolgálatkész a végtelenségig és kedves, egy kicsit furcsán, kicsit torzan, de határozottan kedves. Ha új arc került eléje az előreugró támpont területén, amelyet a század megszállva tartott, tiszt vagy bárki más, szokása volt hogy bemutatkozott, komolyan, mint klubban a gentlemanek. — Nevem Pengyovics, I am an Australian, my wheer. (Úgy mondta, hogy „Ájem en ósztrilien, mánir . . . amiből az következett, hogy amíg együtt voltunk, amíg a századot szét nem fújta a forgandó hadiszerencse vihara, mindenki csak ..ósztrilien “-nek hitta, egészen ráragadt, hogy „ósztrilien“.) Aztán, akár kérdezték, akár nem, egyetlen mondatba belezsúfolta egy­ perc alatt hogy éppen szabadságra érkezett haza, Borsodba, egyene­sen Ausztráliából, Mister Shoppe farmjáról, ami­kor kitört a háború . . . — Nagy szívesen itt maradni, my Dear, mert vagy magyar­ ember az ember, vagy nem magyar ember ... Hát nem kedves volt? Szolgálati beosztás tekintetében szerénységem szakaszát szerencséltette az „osztrib­en“. A fiúk mindig mondták, hogy térnél csináltunk Pengyo­­viccsal. Ő, hogyne! Pengyovics beretválta, nyírta, gyógyította az egész szakaszt. Sütött, főzött, mo­sott s ha valakinek a fejét bántotta a láz, vagy va­lami makacs görcs, már jött Pengyovics, hogy maga ma itthon maradsz, pajtás, m­a én megyek táborérs. Ha pedig kiment a többnél ... az este leple alatt, a nehéz és Veszélyes szolgálatba . . . m­indig elembe állt, olyan komolyan, hogy­ befelé majd megpukkasztok a nevetés, mindig elembe állt. V­ IPESTI hírlap 1936. február 1. szombat. kell csinálni, hogy az ország ne érezzen bizonytalan­ságot, ne kelljen öt év múlva újabb reformról gon­dolkozni. A kapitalista nagybirtok lényegében anti­szociális, mert meggátolja a kisemberek érvényesü­lését. A nagy hitbizományok mellett levő falvak elől tökéletesen el van zárva az önálló élet és a tovább­fejlődés folyamata. A jelenlegi munkabérrendszer még mindig feudális és középkori, mert kapcsolatban van bizonyos robotmunkákkal. Elismeri, hogy a ja­­vaslat a múlttal szemben haladást jelent, de még sokkal radikálisabb intézkedésekre volna szükség, hogy a falu is megtalálja a maga életét. Több módo­sító indítványt tesz és a javaslatot elfogadja. Az ülés nyolc órakor ért véget. Kedden délután négy órakor folytatják a hitbizományi törvényjavas­lat tárgyalását. ________ A magyar frontharcosok Londonban. London, jan. 01. Gróf Takách-Tolvay József tá­bornok, a magyar frontharcos szövetség elnöke, a következő nyilatkozatot adta a Magyar Távirati Iroda londoni levelezőjének: — Londoni utónknak az a különös jelentősége, hogy a magyar frontharcosok küldöttsége ezúttal első ízben látogatott hivatalos meghívásra Angliába. Egyenesen VIII. Edward őfelsége még walesi herceg korában nyilvánított intencióinak felel meg a nem­zetközi bajtársi kapcsolatok felvétele a British Legion részéről. Az angol frontharcosok szövetségének veze­tősége, a legőszintébb melegséggel köszönte meg, hogy'' eleget tettünk a meghívásnak és szem­mel l­át­ha­tó­lag igen kedvező benyomást gyakorolt, hogy megkoszo­rúztuk V. György király sírját,, valamint a­ Hősi­ em­lékművet is. A temetés után meglátogattuk a British Legiont, ahol a legmelegebb és a legszívélyesebb fo­­gadtatásbban részesültünk. Szó volt a most nyáron Budapesten megbeszélt londoni magyar viszontláto­­gatás részleteiről is és okunk van remélni, hogy az a program, amelyben itt megegyeztünk, végrehajt­ható is lesz. Egyelőre csak annyit mondhatok erről, hogy angol bajtársaink többnapi látogatást kivonnak tőlünk. Látogatásunknak az volt a legérdekesebb vo­nása, hogy a háború óta ezúttal ültek első ízben az angol frontharcosok elnökének meghívására a ta­nácskozóasztalhoz azoknak a frontharcosoknak kép­viselői, akik a világháborúban két táborhoz tartoztak. Mind a nagy-, mind a kishatalmak frontharcosai felszólalásaikban azonos irányelveket hangoztattak és egyhangú lelkesedéssel és hangos helyesléssel fo­gadták a magyar küldöttség vezetőjének felszólalá­sát, aki a frontharcosok kerekasztal-értekezletét sür­gette. A Frontharcos Szövetség londoni kiküldöttjei, gróf Takách-Tolvay József ny. altábornagy és dr. gróf Pál­ff­y Dani József országgyűlési képviselő, csak va­sárnap érkeznek vissza­ Budapestre, miután útjárcát Berlinben egy napra megszakítottak. .Minisztertanács. A Magyar Távirati Iroda■ jelenti: A kormány tagjai ma délelőtt 9 órakor "Gömbös Gyula miniszterelnök 'elnöklésével minisztertanácsra ültek össze. A minisztertanácson a hivatalos kikülde­tésben távollevő Kánya Kálmán külügyminisztert báró Apor Gábor, a külügyminiszter állandó helyettese, a betegsége miatt akadályozott Zsolnan Bálint vallás- és közoktatásügyi minisztert pedig Tasnádi Nagy And­rás vallás- és közoktatásügyi minisztériumi államtit­kár képviselte. A minisztertanács folyó ügyekkel fog­lalkozott és délután 2 órakor ért véget.

Next