Pesti Hírlap, 1936. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

1936-02-19 / 41. szám

14 SZÍNHÁZ és zene. A Király Színház szünetelése. Szombaton már játszanak.­ Spitz Artur felmondó sürgönyéről írtunk. A szí­nészek a kollektív szerződés védelme alatt a felmon­dást nem vették tudomásul és elhatározták, hogy tovább játszanak. Viszont a színészek nem számoltak azzal, hogy a bérbeadó, az elektromos vilr­ák, a szén­­szállitó, a telefon nem vonható a kollektiv szerződés alá és igy azok a források, ahonnét a szinház hite­lét nyerte, Spitz sürgönye után nyomban elzárkóz­tak. Jogi és anyagi zsákutcába vitte Spitz sürgönye a S­irály-szinházat. Ebből a zsákutcából kijutni — ez most a Király-színház együttesének minden törek­vése. Délelőtt próbálni, naponta kétszer, sőt három­szor játszani és hozzá jogi és anyagi akadályokat elhárítani, képtelenség. Hogy az együttes időhöz jus­son, elhatározták, hogy néhány napig szünetelnek. Ez alatt az idő alatt azon lesznek, hogy minden té­nyezővel, akiktől a színház léte függ, megegyezzenek. Biztosra­­veszik, hogy ehhez három nap elegendő lesz. El is határozták, hogy szombaton már megint ját­szanak. Játsszák pedig a soron levő darabjukat, Az utolsó Verebély-lányt. •• - ■ Öt zongoraművész Liszt-hangversenye. r ,y r «- * V» ■ Nagyvonalú l' hangversennyel hódolt kedden a Székesfővárosi Zenekar Liszt Ferenc szellemének. Már maga a hangverseny művészi elgondolása is érdekes: öt Liszt-versenymű,, öt zongoraművész tolmácsolásá­ban, élükön Bartók Bélával, akinek szereplése külön súlyt és művészi jelentőséget adott az egyébként is komoly értékű hangversenynek. Bartók Béla a Halál­­táncot játszotta ezen az estén is, mint nemrégiben az Újságírók Szakratórium Egyesületének operaházi dísz­hangversenyeit. Nem lehet ezt tőle elégszer hallani, — ennek a gótikus zenei épületnek, melynek szédítő csúcsivei és cirádás, karcsú tornyai a miszticizmus egeiben vesznek el, alig lehet ma eszményibb életre­­keltője Bartóknál. Acélos zongoratónusa mintha csak arra volna teremtse, hogy ennek a hatalmas építke­zésnek egész szervességét és tisztaságát megmutassa, fénnyel átitatva és mégis, a holbeini Haláltánc min­den megrázó félelmetességében. A közönség viharzó lelkesedéssel ünnepelte a nagy művészt. Négy művész­társa közül Szatmári Tibortól az A-dúr versenyt hal­­lottuk nagyon szép tolmácsolásban, sok erővel és lilá­val; Heimlich Lajostól az Esz-dúr versenyt, kitűnő technikával, igen,­finoman megoldva, Geszler György az e-moll versenyt játszotta, jó dologi tudással, de a mű túláradó színességéhez képest kissé szürkén; Hegyi Emánuel pedig a Magyar Fantáziát adta elő, csillogón, de hűvösen. A, meglepően jól hangzó zene­kart Vaszy Viktor vezényelte. (i. J.) • A rádió új bemondója: Fedák Ágota. A rádió igazgatósága legutóbbi ülésén elhatározta, hogy a jelentkezett bemondójelöltek­ közül Kauser Istvánná, dr. Fedák Ágotát hívják be próbaszolgálatra. Dr. Fedák Ágota a budapesti egyetemen angol és francia filológiából nyert doktori diplomát, majd Angliában, Franciaországban és Amerikában folytatta tanulmá­nyait­ Leánya Fedák Sári bátyjának, Fedák István­­nak. Fedák Ágota egy-két heti próbaszolgálata után önállóan fog működni . Az „Azra“ második előadása. Az Operaház szombaton bemutatott újdonságának, Zádor Jenő, Szép Ernő és Lányi Viktor ,,Azrá“-jának második előadásán, kedden, megismétlődött­ a bem­utató rendkívüli sikere. Zsúfolt nézőtér, előkelő közön­ség, élén Horthy Miklós kormányzóval és hitvesé­vel, nézte és gyönyörködte végig a pompás magyar operát,­­amelynek zenéje, szövege, színpadi kiállí­tása, egymáshoz méltó remekművei a magyar te­hetségnek. A közönség ezen az estén is hyik­szini tapsokkal jutalmazta az opera kiemelkedő szépségű jeleneteit, különösen a második felvonásbeli balet­tet, élén Szalay Karola­ pompás­­magántáncával. Felvonásvégeken pedig, a szerzők mellett, számta­lanszor a függöny elé hívták a főszereplőket: Do­hai­ Líviát, Rosier Endrét, dr. Palló Imrét, Kálmán Oszkárt, Bársony Dórát, Gere Lolát és a kitűnő karmestert, Ferencsik Jánost. * Gertler-vonósnégyes. Ezt a kitűnő kamara­zenei társaságot fiatal primáriusa Budapestről indí­totta el és vele együtt a belga fővárosban vert gyö­keret. Eleinte hollandus gordonkása­ volt az egyéb­ként magyar együttesnek, később egy ideig mind a négyen magyarok voltak. Legújabban, hogy egyálta­lán működhessen a társaság, két tag belga zenész­nek volt kénytelen átadni, a helyet. Mindez jellemző a mai nehéz viszonyokra, de a Gertler-vonósnégyes értékelése dolgában nincs különösebb jelentősége. Gertter Endre melegen szárnyaló első hegedűjéhez, Révész László nemes zengésű, violájához szép harmó­niában simul De Groote Pierre, az új második hege­dűs és Levon Marcel, az új gordonkás finom és mu­zikális, játéka. Érett felfogásban,, üde és lendületes­­ kivitelben hallottuk Mozart G-dur és Beethoven e­­motiipjüyét. A &p.t.t.5..közt Berták.!, vonósnégyeset is megérdemelt sikerre vették. * Liszt-emlékünnep Rómában. Rómából jelentik:. A római zenebarátok szöYSJ^Ss^ke.Ildea^Jiagysikerü Liszt emlékünnepet rendezett, amelyen megjelent Mária királyi hercegnő, az olasz király leánya,­ Villani Frigyes katrinák­ és Barcsa György vatikáni magyar követ, valamint a római zenei és társadalmi élet sok kiválósága. Ib­ridallo képviselő meleghangú emlékbeszédet tartott Liszt Ferencről. Hangoztatta, hogy Liszt Ferenc művészetében annak a magyar­ nemzetnek tagját is ünnepük, amely Olaszország mellett a legnehezebb időben is, hűséges barátsággal járt ki. Ezután Rina Rossi zongoraművésznő adott elő Liszt-darabokat mély átérzéssel. * Zongoraest. A Fodor-zeneiskola nyolc zene­pedagógiai hangversenyének sorában Herz Lily adott Liszt-estet kedden az intézet hangversenyter­mében. Műsora két legenda, a „Vándorévek“-ből vett szemelvények, továbbá különböző átiratok mellett bemutatott egy „Szürke felhők“ című alig ismert Liszt-szerzeményt, amely érdekes, főleg a harmónia­­kezelésében meglepően újirányú hangjaival, még vázlatszerűségében is, új oldaláról állítja elénk a halhatatlan mestert. Herz Lily úgy ezt az újdonság­nak számító kompozíciót, mint egész műsorát kiváló fölkészültséggel szólaltatta meg. Világos hangvétele, fényes zongorahangja általában igen plasztikus ké­pet ad. De különösen jól érvényesül játéka éppen Lisztnél. Ennek a ragyogó, virtuóz zongorastílusnak minden fénye és csillogása fokozott hatással bonta­kozik ki nála. A közönség méltán ünnepelte minden egyes száma után. * Némethy Ella délamerikai szerződése. A Sába királynője vasárnapi előadásán címszerepet éneklő Némethy Ella meghallgatására Budapestre érkezett Athos Palma, a buenos-ayresi opera, a Teatro Ga­lon művészi vezetője.. Előadás közben a kitűnő mű­vésznőt erre a nyárra hosszabb vendégszereplésre kérte fel. Némethy Ella Buenos-Ayresben és Mon­­tevideoban Lohengrin Ortrudját és a Parsifal Kundryját németül, az Aida Amnerisét olaszul fogja énekelni. * Külföldiek a Fészek bálján. A Fészek szom­bati nagy jelmezbáljára egész sereg külföldi vendég is kért meghívót. Erre való tekintettel a bál bizott­sága úgy határozott, hogy a bálon a hölgyeknél a fejdisz (tété) is jelmeznek számít. AZ ÉGBŐL POTTYANT LÁNY REGÉNY. (35) ÍRTA: KATRIN HOLLAND. Kamilla abban a pillanatban igazán nem tudta, komolyan beszél ez az ember, vagy csak mó­kázik? Válaszul kissé rejtélyesen nevetett. — Ne folytassa így — kérte Haller. — Le­gyen komoly, Kamilla és, határozzon. — Magának elment az esze. Igazán nem ha­jlam, mit akar? — Magát feleségül venni, ahogy az előbb mondtam és most újból mondom. Feleségül venném magát, mert olyan asszonyt kívánok, aki bátor és kedves, mint maga. — Hiszen alig ismerjük egymást! — Három hétig minden áldott nap egymás mögött repültünk az égnek . . . nem elég ez? Az­után is lesz elég időnk ahhoz, hogy kölcsönösen megismerjük egymást. — Erre nem kerülhet a sor. Elég röviddel ezelőtt más férfit foglaltam a szívembe. — Mingyárt gondoltam — felelte Haller. — De ez még nem ok. — Kérem, kérem . . . — Csak ne sértődjék meg, Kamilla. Boldog­talan szerelem elmúlik. A leány összeráncolta a homlokát. — Maga kissé szabadszájú — mondta. — Kérem, maga olyan nyughatatlan, olyan ideges. Maga úgy szaladgál Romnayben, mintha csak kicsi falu volna a Keleti tenger partján. Semmi sem érdekli magát Maga végzi a kötelességét dere­kasan, de minden lelki élvezet nélkül. Szabad ide­jét a szálló k­ószobájában tölti, száz levélbe kezd megint eltépi valamennyit és egyet se fejez be. Mondjak mást is? — Maga, mint látom, alaposan megfigyelt engem­. Haller vigyorgott. — Miért ne tettem volna? Szerelmes férfi elvitathatalan joga ez. — Maga hajszálnyira olyan hangon beszél, amelyet sehogysem szeretek. Haller hátratámaszkodott és rágyújtott, Ka­milla bosszúsan kibámult az utcára, a tarka-barka embertömegre, a riksakulikra, akik gyorsan üget­tek a kis kétkerekű kocsikat húzva. — Hallernek igaza van­­— gondolta. — A Mattisnak szánt levél sehogysem akar sikerülni, pedig olyan nagy, olyan fékezhetetlen vágyakozást érzek utána. Kamilla kiegyenesedett és egyszerre nagyon tartózkodónak, igazi úrihölgynek látszott. — Kamilla bajtársnő — mondta Haller —, semmi oka a neheztelésre. De tegye meg nekem a szívességet és ne maradjon tovább ebben a kényel­metlen testtartásban. Mintha nyársat nyelt Volna, ez éppenséggel nem szem­gyönyörködtető. Nos, te­hát, nem akar a feleségem lenni? Inkább arra az emberre vár, akit a szívébe zárt? — Inkább. — Akkor ne beszéljünk erről többet. Pincér, fizetek! Van kedve, kedves hölgyem, az Elefánt­szigetekre jönni velem? Stallerre csakugyan nem lehetett meghara­gudni. AJ. Mikor Mattis egy ködös januári napon meg­látogatta Müller tanárt, a máskor olyan csöndes tudós-otthonra nem lehetett ráismerni. Leírhatatlan összevisszaság volt mindenütt Hatalmas termetű emberek nagy robajjal ládákat raktak le, mások helyükre cipelték a rosszul elhelyezett csomagokat Mattis úgy gondolta, hogy valami rendkívü­linek kellett történnie, ha Müller tanár ebben az összevisszaságban magához kérette. Az öreg há­ziszolga kétségbeesetten nézett rá, amikor Mattis a tanár úr után tudakozódott. — Legjobb lesz a doktor úr — mondta a szolga —, ha egyenesen a dolgozószobába fárad. A tanár úr mindig odamegy, ha pihenni akar. Mattis a dolgozószobába ment és nagyon meglepődött, hogy Müllert csakugyan a műszerei mellett találta. A tanár már várta. — Csak már Grönland jegén látnám mind­ezt, sokkal jobban érezném magamat — mondta a tanár, mire Mattis, mintegy megnyugtatásul, azt felelte: — Rajta leszünk, hogy oda kerüljön. — Nézze csak — folytatta Müller —, mit dolgoztam ki az elmúlt éjjel. Mattis ráhajolt Grönland térképére, amely tele volt tarka zászlócskákkal, számokkal és min­denféle jegyzetekkel. És hirtelenül megsejtette, mi indította Müller tanárt arra, hogy ebbe a zsib­vásárba kérette. Szeme szinte megmámorosodott, látva azokat a számokat és jegyzeteket, amelyeket csak a beavatottak ér­thettek meg. — Három csoportra osztottam a kutató­i résztvevőit —, kezdte Müller tanár — és mindegyik csoport külön-külön fogja végezni a munkáját. Csak úgy kaphatjuk meg azoknak a területeknek a ké­pét, amelyeknek közelebbi viszonyait még nem de­rítették fel. Az egyik csoportot maga fogja ve­zetni, a másikat én; hogy a harmadik csoportot ki vezesse, azt egyelőre függőben hagyom. Valószínű­leg Nissenre fogom bízni. És körülbelül ez lesz a helyzet: az egyik csoport munkaterülete itt lenne, mintegy 350 kilométernyire a parti állomástól, a másiké ettől 400 kilométernyire, a parti állomást pedig leginkább utánpótlási állomásnak kell be­rendezni. Wegener kutatóútja óta tudjuk, hogy munkánk csak akkor járhat eredménnyel a lég­­hajózás számára, ha télen is hézagnélküli megfi­gyeléseket tehetünk a magasabb légrétegekre vo­natkozóan. Mattis helyeslően bólintott. Más lehetőséget ő sem látott. — Grautoffra és magára gondoltam — mondta Müller tanár és szinte atyai mozdulattal fiatal ba­rátja vállára tette a kezét. — Előre bocsátva persze — tette hozzá —, hogy körülményei megengedik a­ korábbi elindulást. (Folytatjuk.) PESTI HÍRLAP 1936. február 19., szerda. A PESTI HÍRLAP OPERAHÁZI ESTÉI1 Ka, szerdán, este fél 8 órakor, Pataky Kálmánnal Bohémére Február 27-én, csütörtökön V 18 órakor, a szenzációs sikerű Azra Jegyek 30% engedménnyel pénztárainknál. -

Next