Pesti Hírlap, 1936. február (58. évfolyam, 26-50. szám)
1936-02-19 / 41. szám
14 SZÍNHÁZ és zene. A Király Színház szünetelése. Szombaton már játszanak. Spitz Artur felmondó sürgönyéről írtunk. A színészek a kollektív szerződés védelme alatt a felmondást nem vették tudomásul és elhatározták, hogy tovább játszanak. Viszont a színészek nem számoltak azzal, hogy a bérbeadó, az elektromos vilrák, a szénszállitó, a telefon nem vonható a kollektiv szerződés alá és igy azok a források, ahonnét a szinház hitelét nyerte, Spitz sürgönye után nyomban elzárkóztak. Jogi és anyagi zsákutcába vitte Spitz sürgönye a Sirály-szinházat. Ebből a zsákutcából kijutni — ez most a Király-színház együttesének minden törekvése. Délelőtt próbálni, naponta kétszer, sőt háromszor játszani és hozzá jogi és anyagi akadályokat elhárítani, képtelenség. Hogy az együttes időhöz jusson, elhatározták, hogy néhány napig szünetelnek. Ez alatt az idő alatt azon lesznek, hogy minden tényezővel, akiktől a színház léte függ, megegyezzenek. Biztosraveszik, hogy ehhez három nap elegendő lesz. El is határozták, hogy szombaton már megint játszanak. Játsszák pedig a soron levő darabjukat, Az utolsó Verebély-lányt. •• - ■ Öt zongoraművész Liszt-hangversenye. r ,y r «- * V» ■ Nagyvonalú l' hangversennyel hódolt kedden a Székesfővárosi Zenekar Liszt Ferenc szellemének. Már maga a hangverseny művészi elgondolása is érdekes: öt Liszt-versenymű,, öt zongoraművész tolmácsolásában, élükön Bartók Bélával, akinek szereplése külön súlyt és művészi jelentőséget adott az egyébként is komoly értékű hangversenynek. Bartók Béla a Haláltáncot játszotta ezen az estén is, mint nemrégiben az Újságírók Szakratórium Egyesületének operaházi díszhangversenyeit. Nem lehet ezt tőle elégszer hallani, — ennek a gótikus zenei épületnek, melynek szédítő csúcsivei és cirádás, karcsú tornyai a miszticizmus egeiben vesznek el, alig lehet ma eszményibb életrekeltője Bartóknál. Acélos zongoratónusa mintha csak arra volna teremtse, hogy ennek a hatalmas építkezésnek egész szervességét és tisztaságát megmutassa, fénnyel átitatva és mégis, a holbeini Haláltánc minden megrázó félelmetességében. A közönség viharzó lelkesedéssel ünnepelte a nagy művészt. Négy művésztársa közül Szatmári Tibortól az A-dúr versenyt hallottuk nagyon szép tolmácsolásban, sok erővel és lilával; Heimlich Lajostól az Esz-dúr versenyt, kitűnő technikával, igen,finoman megoldva, Geszler György az e-moll versenyt játszotta, jó dologi tudással, de a mű túláradó színességéhez képest kissé szürkén; Hegyi Emánuel pedig a Magyar Fantáziát adta elő, csillogón, de hűvösen. A, meglepően jól hangzó zenekart Vaszy Viktor vezényelte. (i. J.) • A rádió új bemondója: Fedák Ágota. A rádió igazgatósága legutóbbi ülésén elhatározta, hogy a jelentkezett bemondójelöltek közül Kauser Istvánná, dr. Fedák Ágotát hívják be próbaszolgálatra. Dr. Fedák Ágota a budapesti egyetemen angol és francia filológiából nyert doktori diplomát, majd Angliában, Franciaországban és Amerikában folytatta tanulmányait Leánya Fedák Sári bátyjának, Fedák Istvánnak. Fedák Ágota egy-két heti próbaszolgálata után önállóan fog működni . Az „Azra“ második előadása. Az Operaház szombaton bemutatott újdonságának, Zádor Jenő, Szép Ernő és Lányi Viktor ,,Azrá“-jának második előadásán, kedden, megismétlődött a bemutató rendkívüli sikere. Zsúfolt nézőtér, előkelő közönség, élén Horthy Miklós kormányzóval és hitvesével, nézte és gyönyörködte végig a pompás magyar operát,amelynek zenéje, szövege, színpadi kiállítása, egymáshoz méltó remekművei a magyar tehetségnek. A közönség ezen az estén is hyikszini tapsokkal jutalmazta az opera kiemelkedő szépségű jeleneteit, különösen a második felvonásbeli balettet, élén Szalay Karola pompásmagántáncával. Felvonásvégeken pedig, a szerzők mellett, számtalanszor a függöny elé hívták a főszereplőket: Dohai Líviát, Rosier Endrét, dr. Palló Imrét, Kálmán Oszkárt, Bársony Dórát, Gere Lolát és a kitűnő karmestert, Ferencsik Jánost. * Gertler-vonósnégyes. Ezt a kitűnő kamarazenei társaságot fiatal primáriusa Budapestről indította el és vele együtt a belga fővárosban vert gyökeret. Eleinte hollandus gordonkása volt az egyébként magyar együttesnek, később egy ideig mind a négyen magyarok voltak. Legújabban, hogy egyáltalán működhessen a társaság, két tag belga zenésznek volt kénytelen átadni, a helyet. Mindez jellemző a mai nehéz viszonyokra, de a Gertler-vonósnégyes értékelése dolgában nincs különösebb jelentősége. Gertter Endre melegen szárnyaló első hegedűjéhez, Révész László nemes zengésű, violájához szép harmóniában simul De Groote Pierre, az új második hegedűs és Levon Marcel, az új gordonkás finom és muzikális, játéka. Érett felfogásban,, üde és lendületes kivitelben hallottuk Mozart G-dur és Beethoven emotiipjüyét. A &p.t.t.5..közt Berták.!, vonósnégyeset is megérdemelt sikerre vették. * Liszt-emlékünnep Rómában. Rómából jelentik:. A római zenebarátok szöYSJ^Ss^ke.Ildea^Jiagysikerü Liszt emlékünnepet rendezett, amelyen megjelent Mária királyi hercegnő, az olasz király leánya, Villani Frigyes katrinák és Barcsa György vatikáni magyar követ, valamint a római zenei és társadalmi élet sok kiválósága. Ibridallo képviselő meleghangú emlékbeszédet tartott Liszt Ferencről. Hangoztatta, hogy Liszt Ferenc művészetében annak a magyar nemzetnek tagját is ünnepük, amely Olaszország mellett a legnehezebb időben is, hűséges barátsággal járt ki. Ezután Rina Rossi zongoraművésznő adott elő Liszt-darabokat mély átérzéssel. * Zongoraest. A Fodor-zeneiskola nyolc zenepedagógiai hangversenyének sorában Herz Lily adott Liszt-estet kedden az intézet hangversenytermében. Műsora két legenda, a „Vándorévek“-ből vett szemelvények, továbbá különböző átiratok mellett bemutatott egy „Szürke felhők“ című alig ismert Liszt-szerzeményt, amely érdekes, főleg a harmóniakezelésében meglepően újirányú hangjaival, még vázlatszerűségében is, új oldaláról állítja elénk a halhatatlan mestert. Herz Lily úgy ezt az újdonságnak számító kompozíciót, mint egész műsorát kiváló fölkészültséggel szólaltatta meg. Világos hangvétele, fényes zongorahangja általában igen plasztikus képet ad. De különösen jól érvényesül játéka éppen Lisztnél. Ennek a ragyogó, virtuóz zongorastílusnak minden fénye és csillogása fokozott hatással bontakozik ki nála. A közönség méltán ünnepelte minden egyes száma után. * Némethy Ella délamerikai szerződése. A Sába királynője vasárnapi előadásán címszerepet éneklő Némethy Ella meghallgatására Budapestre érkezett Athos Palma, a buenos-ayresi opera, a Teatro Galon művészi vezetője.. Előadás közben a kitűnő művésznőt erre a nyárra hosszabb vendégszereplésre kérte fel. Némethy Ella Buenos-Ayresben és Montevideoban Lohengrin Ortrudját és a Parsifal Kundryját németül, az Aida Amnerisét olaszul fogja énekelni. * Külföldiek a Fészek bálján. A Fészek szombati nagy jelmezbáljára egész sereg külföldi vendég is kért meghívót. Erre való tekintettel a bál bizottsága úgy határozott, hogy a bálon a hölgyeknél a fejdisz (tété) is jelmeznek számít. AZ ÉGBŐL POTTYANT LÁNY REGÉNY. (35) ÍRTA: KATRIN HOLLAND. Kamilla abban a pillanatban igazán nem tudta, komolyan beszél ez az ember, vagy csak mókázik? Válaszul kissé rejtélyesen nevetett. — Ne folytassa így — kérte Haller. — Legyen komoly, Kamilla és, határozzon. — Magának elment az esze. Igazán nem hajlam, mit akar? — Magát feleségül venni, ahogy az előbb mondtam és most újból mondom. Feleségül venném magát, mert olyan asszonyt kívánok, aki bátor és kedves, mint maga. — Hiszen alig ismerjük egymást! — Három hétig minden áldott nap egymás mögött repültünk az égnek . . . nem elég ez? Azután is lesz elég időnk ahhoz, hogy kölcsönösen megismerjük egymást. — Erre nem kerülhet a sor. Elég röviddel ezelőtt más férfit foglaltam a szívembe. — Mingyárt gondoltam — felelte Haller. — De ez még nem ok. — Kérem, kérem . . . — Csak ne sértődjék meg, Kamilla. Boldogtalan szerelem elmúlik. A leány összeráncolta a homlokát. — Maga kissé szabadszájú — mondta. — Kérem, maga olyan nyughatatlan, olyan ideges. Maga úgy szaladgál Romnayben, mintha csak kicsi falu volna a Keleti tenger partján. Semmi sem érdekli magát Maga végzi a kötelességét derekasan, de minden lelki élvezet nélkül. Szabad idejét a szálló kószobájában tölti, száz levélbe kezd megint eltépi valamennyit és egyet se fejez be. Mondjak mást is? — Maga, mint látom, alaposan megfigyelt engem. Haller vigyorgott. — Miért ne tettem volna? Szerelmes férfi elvitathatalan joga ez. — Maga hajszálnyira olyan hangon beszél, amelyet sehogysem szeretek. Haller hátratámaszkodott és rágyújtott, Kamilla bosszúsan kibámult az utcára, a tarka-barka embertömegre, a riksakulikra, akik gyorsan ügettek a kis kétkerekű kocsikat húzva. — Hallernek igaza van— gondolta. — A Mattisnak szánt levél sehogysem akar sikerülni, pedig olyan nagy, olyan fékezhetetlen vágyakozást érzek utána. Kamilla kiegyenesedett és egyszerre nagyon tartózkodónak, igazi úrihölgynek látszott. — Kamilla bajtársnő — mondta Haller —, semmi oka a neheztelésre. De tegye meg nekem a szívességet és ne maradjon tovább ebben a kényelmetlen testtartásban. Mintha nyársat nyelt Volna, ez éppenséggel nem szemgyönyörködtető. Nos, tehát, nem akar a feleségem lenni? Inkább arra az emberre vár, akit a szívébe zárt? — Inkább. — Akkor ne beszéljünk erről többet. Pincér, fizetek! Van kedve, kedves hölgyem, az Elefántszigetekre jönni velem? Stallerre csakugyan nem lehetett megharagudni. AJ. Mikor Mattis egy ködös januári napon meglátogatta Müller tanárt, a máskor olyan csöndes tudós-otthonra nem lehetett ráismerni. Leírhatatlan összevisszaság volt mindenütt Hatalmas termetű emberek nagy robajjal ládákat raktak le, mások helyükre cipelték a rosszul elhelyezett csomagokat Mattis úgy gondolta, hogy valami rendkívülinek kellett történnie, ha Müller tanár ebben az összevisszaságban magához kérette. Az öreg háziszolga kétségbeesetten nézett rá, amikor Mattis a tanár úr után tudakozódott. — Legjobb lesz a doktor úr — mondta a szolga —, ha egyenesen a dolgozószobába fárad. A tanár úr mindig odamegy, ha pihenni akar. Mattis a dolgozószobába ment és nagyon meglepődött, hogy Müllert csakugyan a műszerei mellett találta. A tanár már várta. — Csak már Grönland jegén látnám mindezt, sokkal jobban érezném magamat — mondta a tanár, mire Mattis, mintegy megnyugtatásul, azt felelte: — Rajta leszünk, hogy oda kerüljön. — Nézze csak — folytatta Müller —, mit dolgoztam ki az elmúlt éjjel. Mattis ráhajolt Grönland térképére, amely tele volt tarka zászlócskákkal, számokkal és mindenféle jegyzetekkel. És hirtelenül megsejtette, mi indította Müller tanárt arra, hogy ebbe a zsibvásárba kérette. Szeme szinte megmámorosodott, látva azokat a számokat és jegyzeteket, amelyeket csak a beavatottak érthettek meg. — Három csoportra osztottam a kutatói résztvevőit —, kezdte Müller tanár — és mindegyik csoport külön-külön fogja végezni a munkáját. Csak úgy kaphatjuk meg azoknak a területeknek a képét, amelyeknek közelebbi viszonyait még nem derítették fel. Az egyik csoportot maga fogja vezetni, a másikat én; hogy a harmadik csoportot ki vezesse, azt egyelőre függőben hagyom. Valószínűleg Nissenre fogom bízni. És körülbelül ez lesz a helyzet: az egyik csoport munkaterülete itt lenne, mintegy 350 kilométernyire a parti állomástól, a másiké ettől 400 kilométernyire, a parti állomást pedig leginkább utánpótlási állomásnak kell berendezni. Wegener kutatóútja óta tudjuk, hogy munkánk csak akkor járhat eredménnyel a léghajózás számára, ha télen is hézagnélküli megfigyeléseket tehetünk a magasabb légrétegekre vonatkozóan. Mattis helyeslően bólintott. Más lehetőséget ő sem látott. — Grautoffra és magára gondoltam — mondta Müller tanár és szinte atyai mozdulattal fiatal barátja vállára tette a kezét. — Előre bocsátva persze — tette hozzá —, hogy körülményei megengedik a korábbi elindulást. (Folytatjuk.) PESTI HÍRLAP 1936. február 19., szerda. A PESTI HÍRLAP OPERAHÁZI ESTÉI1 Ka, szerdán, este fél 8 órakor, Pataky Kálmánnal Bohémére Február 27-én, csütörtökön V 18 órakor, a szenzációs sikerű Azra Jegyek 30% engedménnyel pénztárainknál. -