Pesti Hírlap, 1936. március (58. szám, 51-75. szám)

1936-03-14 / 62. szám

1936. március 11., szombat ^ PESTI HÍRLAP­­ __________________ ­ A m. kir. osztály sorsjáték utolsó osztályának ösz­­szes nyereményeiről a hivatalos nyereményjegyzék min­­d­en főárusi tónál rendelkezésre áll. A megkezdődött uj 36. m­. kir. osztálysorsjáték játéktervét lényegesen megjaví­tották. Az uj hivatalos árak: egész 28, fél 14, negyed 7, nyolcad 3% pengő. Tehát osztályonként 4 pengővel emel­ték a sorsjegyek árát. Ez 1.560.000 pengőt tesz ki, amit a nyereményösszegek, gyarapítására fordítottak, úgyhogy sokkal kedvezőbbek és nagyobbak most a nyerési esélyek. FŐVÁROS.­ ­ Fürdőkét házat és balneológiai kutató intézet fel­állítását sürgették a Budapest-Fürdőváros Egyesület érte­kezletén. A Budapest-Fürdőváros Egyesület a megvalósí­tásra megére­tt fürdőügyi kérdések megvitatására és a keresztülvitel módozatainak kidolgozására értekezletet rendez. Az első vitadélutánt most tartották meg. Az érte­kezleten dr. vitéz József ■Ferenc kir. herceg elnökölt s a tanácskozáson két összefüggő fontos kérdés: a fü­rdőkór­­h­áz és a balneológiai kutatóintézet felállításának terve szerepelt. Bevezetőül dr., Szvnezsényi Zoltán eleinzik, a Gyógyhelyi Bizottság igazgatója ismertette az értekezlet célját, hangsúlyozva, hogy a Fürdőváros Egyesület tár­sadalmi alapon, elméleti formában foglalkozik a fürdőügyi kérdésekkel, ötleteket termel, terveket dolgoz ki, amelye­ket azután belevisznek a köztudatba, hogy az illetékes tényezők már kiforrott kész formában foglalkozhassanak azokkal, s a megvalósítás útjára vigyék, úgy, mint ahogy az­ a fürdőváros gondolattal is történt. Dr. Frank Miklós főorvos, a Balneológiai Egyesület főtitkára előadást tar­tott „A tudományos fürdőkutatás problémája" címmel. Hotel Bristol Wien I., Kärntnerring 1­ 7. Az előkelő szálló időszerű árakkal József Ferenc királyi­ herceg felszólalásában első­rendű szociálpolitikai érdeknek nevezve a felvetett ötletek magvalósítását. Mennyivel fontosabb az — hangsúlyozta­­—hogy egy tudományos intézet minél előbb létesüljön, m­ert ezzel a külföld figyelmét még nagyobb mértékben hazánk felé tudnánk irányítani. A megjelentek helyesléssel fogadták a királyi herceg fejtegetéseit. Dr. Benczúr Gyula egyetemi tanár a hazai orvosok munkásságának bekap­csolását szorgalmazta, dr. Nemes Jenő főorvos az átépí­tendő Rudasfü­rdőt ajánlotta kutatóintézet céljaira, más­részt az ivókúrák orvosi irányítását sürgette. Dr. Sarbó Artur egyetemi tanár is annak a véleményének adott ki­fejezést : kívánatos a fürdőkórház és a kutató­­intézet. Dr. Szvnezsényi Zoltán alelnök rámutatott arra, hogy csak a­ főváros területén nem kevesebb, mint hatezer mozgásszervi megbetegedésben szenvedő beteg van, akik mind gyógyulásra várnak. Kozma Miklós belügyminiszter érdeklődést mutat e kérdések iránt, s nemrégen azt­ a vé­leményét nyilvánították­ntagy bár kórházak relaffitását nem tartja szükségesnek, de egy fürdőkórházat meg kell valósítani. A belügyminiszter nyilatkozata után megvan minden reményünk arra, hogy ezek a jelentős célkitűzések már a közeljövőben megvalósulnak. Tasnády-Szita And­­­rás ny. államtitkár felszólalásában rámutatott néhány idegenforgalmi kérdésre, majd elhatározták, hogy az i­sz­­szel felmerült tervek és javaslatok kidolgozását egy bi­zottságra bízzák. — Székelési zavarok, vastagbélhurut, puffadtság, fé­lelemérzés, bódultság, migrén és általános rosszulét esetén a rendkívül enyhén ható természetes ,,Ferenc József" ke­­serűviz a gyomor és a bélcsatorna tartalmát gyorsan ki­üríti, a bélmirigyek működését élénkíti, a vérkeringést elő­mozdítja s tartós megkönnyebbülést szerez. ■ in, «■[in—Maam—OT»wi.—it,wij«i——— AZ ÉGBŐL POTTYANT LÁNY REGÉNY. (ss) IRTA: KATRIN HOLLAND. Haller, mikor meglátta a Sok embert, ijedt mozdulattal simított végig a homlokán. — Disznó­ól, — mondta, meghajolt és megnevezte magát. Egy fehérköpenyes alak odament hozzá és udva­riasan lehordta anélkül, hogy kívánságát, Bauer kisasszonnyal akarok beszélni, csak figyelemre is méltatta volna. Az egyik szolga, akinek a látoga­tók bejelentése volt a kötelessége, közben alapos fejmosásban részesült, mert nem volt a helyén. Egy kis gömbölyded nővér az egész időn át könyörögve tartotta fel a kezét és szünet nélkül suttogta: — Ne ilyen hangosan, uram, szépen ké­rem. Legyen tekintettel a betegekre, ne olyan han­gosan, kérem. A fehérköpenyes ember sajnálkozva vonogatta a vállát. — Lehetetlen, uram, — mondta —, lehe­tetlen. Szigorúan a házirendhez kell alkalmazkod­nunk. Nem engedhetem meg.­­— A pátvárba is, hát börtön ez?— károm­ko­­­dott Haller anélkül, hogy a hangját mérsékelte­­volna. — ön felveri álmukból a betegeinket! Innen-onnan hangok hallatszottak, többen panaszkodtak a lárma miatt. Az egyik ajtó küszöbén Kamilla tűnt fel hir­­telértül.'József —­­mondta —, maradjon csend­ben, az én kedvemért. Ne csináljon olyan gyilkos zenebonát. Hiszen itt vagyok! Haller abban a pillanatban otthagyta a kis csoportot, amellyel olyan élénken vitatkozott , amelyet olyan csúnyán megsértett és odarohant Ka­millához. — Kicsikém — lelkendezett —, itt engedi ma­gát bebörtönöztetni? — Még hozzá saját akaratá­ból, mi?­— És ijedten meresztette rá a­ szemét. Kamilla olyan átlátszó, sápadt, olyan összeúszott volt, hogy egyáltalán nem hasonlított ahhoz a Ka­millához, akit ő a szivébe zárt. Hová lett az az erős, nyúlánk leány, akinek, úgy látszott, semmi a világon nem lehetett ártalmára. Túláradó gyöngédséggel csókolt kezet Kamil­lának. — Szegény kicsikém — mondta —­, gyaláza­tosan rosszul járt! Gyorsan — folytatta és felné­zett rá — gyorsan csomagoljon, Kamilla. Hopp, hallja, készítse össze Bauer kisasszony poggyá­szát. Egy napig sem marad itt tovább. Berlinbe jöttem, hogy lássam magát. Magammal viszem ... persze, ha nem lesz ellene kifogása. Félórával későbben Kamilla a bérkocsiban ü­lt Haller mellett. — Édes Istenem, József — mondta — maga ugyancsak ért hozzá, hogy kizökkentse az­ embert a kerékvágásból. Haller nem válaszolt. Egy darabig Kamilla sem szólt semmit. Azután, miközben ránézett és gyöngéden a leány kezét simogatta, azt mondta Haller: — No, maga ugyancsak elsorvadt. Azt hit­tem, hogy hamarabb fogjá­k heverni a kiállott fá­radalmakat. És hol van az, akit a szívébe zárt? Kamilla elfordította a fejét és az utcára me­redt. Úgy felelte: — Grönlandban van. Haller meglepetten hallgatott. Csak azután kérdezte: — És mikor jön vissza? Kamilla vállat vont. — Két év múlva . . . le­het hogy soha. — Maga ostoba libuska! — mérgelődött Hal­ler. — Ezért magánkórházba menni?! Szerelmi bá­nat! — tette hozzá és elfintorította az arcát. — Szerelmi bánat — mondta mégegyszer, mintha meg sem értette volna, hogy ez a szó mit jelent. — Maga igazán elbűvölő, hölgyem. Hát nem volt igazam, amikor házassági ajánlatot tettem Magá­nak? Ilyen asszonyt kerestem én mindig. — Ne szertelenkedjék, József. Minden össze­torlódott. A négy hét Kőbánban, az erőltetett haza­repülés, a fáradalmak. Testileg úgy legyengül­tem, hogy nem bírtam elviselni a csalódást. Nyu­godt életet akartam, nem látni, nem hallani töb­bet. — No igen — jegyezte meg Haller. — Egy­szer mindenki összeroskad, de magától mégsem vártam volna, igazán nem. Kamilla gyöngécskén, szomorúan mosolygott. — Magam­ sem — mondta. — Elhiheti. Már az is különös, ha az ember egyszerre érezni kezdi, hogy szíve van­ . Haller megfenyegette az öklével. — Nem kell­­ épülőd­ni — mondta. — Tudja, a legtöbb ember ott hibázza el a dolgot, hogy hely­telenül értékeli a szerelmet. S­gy látom, hogy maga valahogy elvesztette a lelki egyensúlyát. — Hová megyünk? — kérdezte Kamilla. — A szinte, ahol a gépkocsim áll. Kis tyúk­­ketrec, nagyon avult is már, de Berchtesgadenig még ki fogja bírni az utat. Kamilla értelmetlenül ránézett. — Berchtes­gadenig? — kérdezte. — Persze — felelte Haller és olyan sviháko­­san nevetett, m­it egy lurkó, aki éppen most va­lami pompás csínyt eszelt ki. — Még nem beszél­tem magának az én viskómról a König-tó mellett? Hát, tudja meg: birkankol, de kettőnknek éppen jó lesz. (Folytatjuk.) SZÍNHÁZ és zene. Román nevet kényszerítettek a kolozsvári Magyar Színházra. Kolozsvár. A kolozsvári Magyar Színházat az a meglepetés érte, hogy a bukaresti kultuszminiszté­rium új névvel ruházta föl: román névvel s a színház igazgatóságát utasította, hogy ezt az átkeresztelést mielőbb vigye keresztül. A rendelkezés érthető meg­döbbenést keltett a magyarság körében. A kultuszminisztérium azzal indokolja ezt a ren­delkezését, hogy a Magyar Színház épületének tulaj­donjoga az államé­s mint állami kulturális középület­nek, a minisztériumnak törvényes kötelessége nevet adni. Mint ahogy neve van minden középiskolának és általában kulturcélokat szolgáló intézménynek, a ro­mán történelem nagyságainak és kiválóságainak a névsorából. A kolozsvári Magyar Színház számára a román irodalom történetéből választottak nevet, Da­vila színműíró nevét. A Magyar Színház épületének a homlokzatára ezt kell majd felirni: Davita-ház. A magyar színjátszásnak annak idején Kolozsvá­rott három színházépülete volt. Az úgynevezett régi színház ódon stílusában is gyönyörű szép épületét an­nak idején a magyar uralom alatt az egyetem vásá­rolta meg s így állami tulajdonba ment át. A régi Magyarországnak ez volt az első állandó színháza, amit száztizenöt esztendővel ezelőtt építtettek. Az ura­­lom­változás után kétizben is nekikezdettek az épület lebontásának, de a munkálatokat abbahagyták. Ta­valy hatalmas modern épületté emelték, amelyben diákjóléti intézményeket helyeztek el, azonkívül ro­mán előadásokat, és hangversenyeket rendeznek benne. A háború előtti magyar idők új színháza a leg­modernebb színházi épületek egyike volt Magyaror­szágon. Ezt a román Opera foglalta el. A mostani kupolás Magyar Színház még újabb az új színház­nál de jóval szerényebb volt. Janovics Jenőnek az érdeme, hogy a Szamos partján, az ócska városi nyári színház faépületének a helyén fölépítették. Ak­kor azt a célt akarták elérni vele, hogy télen előadó­terem, bálterem legyen, nyáron pedig nyári színhá­zul szolgáljon. A telket odaadta a város, az épületre azonban az állam tart jogot azon a címem hogy államsegélyből fedezték és törlesztették le az építési költségeket. Ezen a címen adja most a kultuszmi­nisztérium a Magyar Színháznak az új nevet: Davila-ház. Annyi engedményre hajlandóságot mutattak a minisztériumban, hogy e név mellett kisebb betűs melléknévként, alája írva, ezt is használhatja: A Thalia, magyar színtársulat előadásai. Ezen a néven kapta ugyanis a kolozsvári színház társulata az en­gedélyt arra, hogy Nagyváradon és Brassóban is előadásokat tarthasson. Most arról van szó, hogy a kolozsvári Magyar Színház elveszíti­ a nevét ie. Ha­csak nem kerekedik felül a bukaresti kormánynál az­az álláspont, amely kulturális felemelkedettségnek tartja a mások kultúrájának a megbecsülését. Nagyváradról jelentik: A Magyar Párt ismételt közbenjárására a város polgármestere beleegyezett abba, hogy a magyar színiévad féleszterülös legyen- Ezzel szemben közölte a polgármester, hogy a­ jövő évadtól kezdődően a nagyváradi színház a román fiemseti színház elnevezést és jelleget kapja. * Operaház. (Tannhäuser, vendégszereplővel.) Mint minden drámai szoprán, úgy Huszka Rózsi is, pályája nagy emelkedésének érezheti, ha művészi fej­lődésében eljut a Tannhäuser Erzsébetjének szere­péig. Külön öröme lehet, hogy ehhez a stációhoz azon a színpadon jutott el a művésznő, amelyről külföldi sikerei felé elindult Ami Huszka Rózsi Erzsébetjé­ben leginkább megragadott bennünket, az a szerep, az alak mély, bensőséges, erősen költői átélése. A nagy belépő-áriában, az ének szempontjából, még kissé zavaróan hatott egy-egy hangindítási bizony­talanság, merevség, de később, különösen a könyör­­gésben, a fináléban, majd az irhában, egyre tökéle­tesebb fényre, erőre kapott, egyre tisztább szépségben zendült ki éneke.­ Egészen bizonyos, hogy ahol a kez­det ennyire nagy vonásait mutatja egy zenedrámai alakításnak, ott a fejlődés csak a tökéletesedést je­lentheti. Még egy új szereplője volt az előadásnak, Laczó István, aki Waltert énekelte, kissé m­ég túlzott erőbeli hatásokkal, de meglepően biztos zeneiséggel. Ezy különösen a má­sodik felvonás nagy záróegyütte­­sében mutatkozott meg előnyösen, amelynek a fiatal énekes kiválóan megbízható pillérje volt. Erre az együttesre — Székely, Závodszky, Svéd, Komáromig, Vitéz és az énekkar — egyébként is büszke lehet az Operaház, amelynek színvonalát diadalmasan jel­lemzi, hogy ilyen Tannhauser-előadással tudja szol­gálni a magyar Wagner-kultuszt, Vénuszt Némethy Ella énekelte, kitűnően. Berg Ottó vezényelt, igen jól, (/• j-j * A kormányzó a Vígszínházban. Horthy Miklós kormányzó pénteken este a Vígszínházban végig­nézte „Az én leányom nem olyan“ előadását. Vé­gezetül őszinte tetszésének adott kifejezést. * Heltai bemutató a Magyar Színházban. Idei diadalmas szezonját teszi még díszesebbé a Magyar Színház, bemutatván jövő pénteken Heltai Jenőnek írt, verses vígjátékot, a Ném­a leventét. A főpróba csütörtökön délelőtt lesz, a Magyar Színház nyug­díjintézete javára. Az arra illetékesek a titkári hi­vatalban válthatják meg jegyeiket. A bemutató iránt az érdeklődés rendkívül nagy. * Szent Johanna — huszonötödször. Jól esik le­írni a színházi évad statisztikájának ezt a sokat je­lentő adatát. Még jobban esett látni pénteken a­­Szent Johanna első jubileumi estjén a Belvárosi Színház kapuján a táblát, nézőterén a pótszékeket. Shaw gaz­dag és fölényes szellemének ezt a legragyogóbb, leg­­költőibb remekét ezúttal is teljes elmerüléssel élvezte a közönség. Balla Elina, Pager Antal, Mihályfi, Tolo­­nyi, Nagy György, Fenyő, Baló s a pompás együttes minden tagja rászolgált az ünneplésre. * Lillian Gish színpadi sikere. Glasgowi­an pró­baprenaieren színre került az­ Ohl Maid (Vénlány) c. dráma, amelyet Edith Wharton regényéből Zoë At­khia int. A próbapremiert nagy érdeklődés előzte meg, mert sikerétől­­függött, hogy fartják-e adni a drám­­át Londonban is, ahol különösen azért érdeklődtek az­­ újdonság iránt,­ mert a cifit szerepet IJilian Gish, a néma filth híres Fehér apácája játszotta Amint Lon­donból jelentik, a színdarabot és a főszereplőt nagyon jó fogadtatásban részesítették. A cselemény szerint a védlány kénytelen átengedni gyermekét ,t­stvérének, aki boldog feleség. Ezt a szerepet Carol Goeder ját­szotta kitűnően. ­£% fó* MfiXmxVwJtjDJUty-f

Next