Pesti Hírlap, 1936. április (58. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-01 / 76. szám

BUDAPEST, 1936. LVIII. ÉVFOLYAM, 76. (18.914) SZÁM, HERDA, ÁPRILIS 1. Előfizetési árat: Egy hónapra 1 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­­dányszá­m­­­ára (pálya­udvarokon is) 10 fillér,­­vasárnaponként 32 ttv., a Pesti Hírlap Vasár­napja nélkül 12 fillérPesti Hírlap Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: 122—95. — Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztő­ségnél. Erzsébet­ körút 1 Tel: 552—96. A fiókok jegyzékét az apróhir­detések élén közöljük AZ EURÓPAI VÁLSÁG­­ ÉS MAGYARORSZÁG SORSA. Eckhardt Tibor hozzászólása a Pesti Hírlap akciójához. A Pesti Hírlap március 21-ike óta ösz­­szesen öt cikkben kifejtette a magyar nyilvá­nosság előtt a magyar kérdés lényegét. Há­rom részre tagolta a képtelen trianoni ren­dezés során született új nemzetközi problé­mákat, ezek: a magyar kisebbségek, országunk biztonsága és a jelenlegi magyar határok re­víziójának a kérdése. Köszönetem­et akarom kifejezni ezekért a cikkekért, melyek valóságos akciót jelente­nek. Ez a kezdeményezés nem maradhat vissz­hang és következmények nélkül. Meg kell hogy mozgassák a kormányt, de állandó te­vékenységre kell hogy késztessék az egész ma­gyar társadalmat és az ezes politikai párto­­t is. A magyar nemzeti fitika korm­á­n­y­októl és pártoktól ír­gt­a, állandó és m­gingathatatlan vonalai rajz­­­ódnak ki ezek­bel a cikkekből. Mai hozzászólásom indoka éppen az, hogy szeretnék r.­­.tágítani a más­­fél évtized óta sorozatot rá jelentkező válsá­gok összefüggésére s az európai hanyatlás leg­főbb okára, hogy azután helyesen tudjunk kö­vetkeztetni a jövőre. Az európai élet lélektanilag zsákutcába jutott. Minden nép érzi a hajt az elakadást. Minden járókelő világosan tudja, hogy mit kellene csinálni, a vezető politikusok még­sem tudnak segíteni, hanem tehetetlenül to­­porzékolnak, egymást vádolják a bajokért s egyre inkább el­torlaszolják oktalan cseleke­deteikkel a kivezető utat. A nemzetek kivétel nélkül békét akarnak, Németország és Fran­ciaország nem áll egym­ással szemben és sem­mit sem követel egymástól! Mégis állandóan a legélesebb konfliktusok zavarják meg a két ország közvéleményét, nyugtalanságot, bi­zalmatlanságot terjesztenek, sőt újabban már háborús veszélyt is jelentenek egész Euró­pának. Mi az oka ennek a képtelen állapot­nak? Lehetetlen fel nem ismerni a valóságot. Két rendszer áll egymással szemben, Európa megszervezésének két különböző módszere. Franciaország és Németország között nincs reális érdekellentét, de tovább folyik 1918 óta a még el nem döntött küzdelem Clemenceau és Wilson elnök között. Wilson azt akarta, hogy ne legyen se győző, se legy­őzött. Ő őszinte kibékülést akart és utána becsületes együttműködést. Clemenceau caudiumi igába akarta hajtani legyőzött áldozatait és olyan bilincseket akart a szolgasorba döntött legyőzöttekre rakni, hogy egyoldalú fölénye örökéletű és megingat­hatatlan legyen. Megfizethetetlen jóvátéte­lekkel gazdaságilag elvérteleníteni, teljes le­fegyverzéssel, az aléltságig elgyengíteni s ezen­felül egy nagy­koalicióval állandó terror alatt tartani a­­győzötteket; ez maradt mai napig a legtöbb francia politikus ideálja. Wilson el­nök a népek önrendelkezési jogáért szállott síkra, szabad népek önkéntes megegyezését óhajtotta, Clemenceau teljes megadásra és akcióképtelenségre akarta kárhoztatni hábo­rús ellenfeleit. A világ nyomorúságára, Cle­menceau vasakarata győzött s ez a vasmarok fojtogatja változatlanul a mai Európát. Ma­gyarország csonka testét még mindig préseli az immár államszövetséggé merevedett kisan­­tant. Németországgal szemben pedig az egye­temes biztonság jelszavával leplezve, most folyik még kíméletlenebből a bekerítési po­litika. Clemenceau szellemi utóda, Barthou, elindította az európai meredeken az orosz szö­vetség lavináját, mely immár gördül lefelé a lejtőn, konsternálva minden jó­­ európait. A baloldali Lloyd George is bevallja, hogy ha­­ a szovjetvezéreknek sikerül leverniük Német­országot, akkor a romokat a kommunizmus veszi birtokába. És mit jelentene az orosz ve­szély a védtelen 9 milliós Magyarországra, mely az orosz erők felvonulási területe lenne, ha az orosz-francia szövetség valaha alkalma­zásra kerülne? Merénylet ez a szövetség egész Európa ellen, mert a pánszláv befolyás térhó­dítása a Duna—Tisza-völgyében felbontaná az európai politikai egyensúlyt, a kommuniz­mus elterjedése pedig a keresztény civilizációt és erkölcsi világrendünket seperné el. Az el­lentét a két nagy halott: Wilson és Clemen­ceau között soha oly nagy nem volt, mint ma s a döntés már nem is késhetik sokáig. * Nem hiszem, hogy Clemenceau politikai hagyatéka magára Franciaországra üdvös­nek bizonyult volna. Ellenkezőleg, azt lá­tom, hogy a francia érdekekre káros esemé­nyek mind ebből az elfogult és hibás beideg­­zettségből fakadtak. A különféle német dinasz­tiák elkergetése nem a militarizmust ölte meg a Német Birodalomban, hanem a centraliz­must, a hallatlanul gyors és eredményes erő­kifejtésre képes német egységet készítette elő. Az Osztrák-Magyar Monarchia esztelen szét­­robbantása atomizálta a Dunavölgyét és tágra nyitotta a dunai kaput a pángermán terjesz­kedés előtt. Magyarország oktalan feldarabo­lása szétzúzta azt a sziklát, mely a berlin— bagdadi útvonalon a német terjeszkedést száza­dokon keresztül a saját vére hullatásával min­dig megállította. A fojtogató kisantant-rend­szer, a politikai, gazdasági és katonai blokád, mely másfél évtizeden át Magyarországra, de­ Ausztriára is ránehezedett, a Német Biroda­lomhoz való csatlakozás felé terelte az osztrák népet, mely természetes dunavölgyi keretéből kitaszítva, tartós boldogulást másutt nem ta­lálhat. Az orosz-francia és az orosz,cseh szerző­dés a francia félelmet pillanatnyilag talán enyhítheti, Franciaország európai helyzetét azonban csak károsan befolyásolja. Európai szempontból üdvös tevékenységet Franciaor­szág csak a nyugati két szomszéd nagyhatalom­mal való együttműködésben, a stresai arcvonal­­ban fejthet ki. Az orosz szövetség azonban ag­gasztja Lengyelországot, fokozza Anglia re­­zerváltságát és minden erkölcsi jogot megad Németországnak arra, hogy ezzel a szövetségi rendszerrel szemben a maga ellenszövetségi rendszerét kiépítse. Ez a szövetség Ausztria helyzetét is aláássa, mert ha a viszonyok ki­éleződnek, Ausztria a germán és orosz erők mérkőzése során másítva, mint a testvér Né­­tországhoz nem csatlakozhatik. De felbo­­r­­ítja e szövetség, cseh-orosz elágazása révén az­ egyetlen lehetséges politikai alapot is, me­lyen a dunavölgyi utódállamok élete elfogad­hatóan szabályozható lenne. E kis népek szá­mára nincs más megoldás, mint az önálló du­navölgyi gondolat kihangsúlyozása, fü­ggetlení­­tésük az orosz és német erők befolyása alól egyaránt s egy új autonóm dunavölgyi rend­szer megalapozása, mely igazságos kompro­misszumokon felépítve, a dunavölgyi népek megbéküléséhez, együttműködéséhez és élet­képes újjászervezéséhez vezetne el. Ezt a meg­oldást kizárja a cseh-orosz szerződés, mely a dunavölgyi együttműködés egyik nélkülöz­hetetlen faktorát orosz járószalagra fűzi s ez­zel arra kényszeríti a létében fenyegetett Ausztriát és Magyarországot, hogy az orosz veszedelemmel szemben ott keressen támasz­tékot, ahol azt éppen találni lehet. Az orosz szerződéssel a francia politika kijátszotta utolsó kártyáját és kikényszerítette azt a német lépést, melyet visszacsinálni többé nem lehet. Európa konsternálva nézi ezt a ve­szélyes játékot, Franciaország pedig valóság­gal háborog. Nem a német szerződésszegés miatt, hanem, mert megrémíti annak a rend­szernek a megingása, melyre a háború utáni Franciaország a maga­ életét ráépítette. A­­fran­ciákat — írja a napokban Lloyd George — nem zavarja egy szerződés egyoldalú megszegése mindaddig, amíg Franciaország szegi meg, csak akkor lesznek hisztérikusakká, ha Német­ország is követni akarja őket és kétoldalúvá akarja tenni a versaillesi szerződés megsze­gését«. Hozzátehetjük, hogy ugy­anez áll a trianoni és a kisebbségi szerződések megszegé­sére is, hiszen 1934 augusztusában e sorok írója maga tapasztalta Genf­ben, mily élesen utasítja vissza Franciaország az aláírt kisebb­ségi szerződések megtartására irányuló leg­szerényebb magyar figyelmeztetést is. »Az angol józan ész nem tudja megérteni, hogy vad ra trió

Next